Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-26 / 73. szám
tfOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1961. március 26. A párthatározatok valóraváltásáért Ésszerűsítések '3őrőc<z Janóé Többet termelni — olcsóbban! Ezt a célt tűzte pártunk a termelőszövetkezetek elé. A tamási Üj Élet Termelőszövetkezet tagjai minden erővel e jelszó valóra- váltásán munkálkodnak. Módszereik, elért eredményeik tanulságul szolgálhatnak fiatal termelőszövetkezeteinknek, * Az ésszerűsítések nagy része nem itt született az Uj Élet Termelő- szövetkezetben, de ez nem csökkenti jelentőségüket. Az Üj Élet tagjai „nyitott szemmel” járnak. Mindent megfigyelnek és minden hasznosat átvesznek. Kiállítások tanulságairól, állami gazdaságok tapasztalatairól tanúskodnak a szövetkezetben bevezetett ésszerűsítések. Egyiket-másikat tökéletesítik is! Különösképpen megragadta figyelmemet az olcsó „kocsiürítési” módszer, amelynek tökéletesítője Péti József, a termelőszövetkezet elnöke. Péti elvtárs ésszerűsítése egyszerűbbé tette a kocsiürítést annál, mint amit mezőgazdasági kiállításokon néhányszor bemutattak már. A folyamat következőképpen zajlik le. Ha például silóval van megpakolva a pótkocsi, miután lenyitották az oldalfalakat, az első oldalfal közepe táján vasrudat helyeznek a rakomány elé. A ' vasrúd két végén lévő lyukba kampókat akasztanak. A kampók drótkötél végén vannak, amelyet a; silógödör szájához erősítenek. A vontatóval előre mennek néhány métert és a rakomány anélkül, hogy ember nyúlt volna hozzá, a silógödör szájához kerül a rakodó-térről. Az egész művelet néhány percig tart. Praktikus házi megoldás, amelynek eredményeként munkaerőt takarítanak meg. Régebben tizenkét ember kellett hat pótkocsihoz, most csak hat kell. Akkor találkoztam Péti elvtárssal, miután mindezt már megtudtam Adorján-puszta lakóitól. — Mikor jutott eszébe az észszerűsítés? — Tulajdonképpen mezőgazdasági kiállításon láttam először hasonlót, s akkor rögtön rágondoltam, hogy a magunk módján mi is készíthetnénk a helyi adottságoknak megfelelő, olcsón előállítható szerkezetet. A miénk jobb, mint amit a kiállításon mutattak, mert nem nyomja úgy ösz- sze a rakományt! — válaszolta, s mindjárt egy másik dologgal hozakodott elő, Irodalmi ankét a bonyhádi kollégiumban Sikeres irodalmi ankétot rendezett a bonyhádi Vörösmarty Mihály kollégium. Mátyás Ferenc költőt hívták meg az ankétra, aki a mai magyar irodalomról tartott előadást. A fiú- és a leánydiákotthon tanulói számos kérdéssel fordultak a költőhöz, főként mai irodalmunk kiemelkedő alakjaival és a fiatal írókkal kapcsolatban, majd az ankét végén két költeményét olvasta fel Mátyás Ferenc. A Tolna megyei Növényvédő Állomás felvesz gyakorlattal rendelkező DIESELmotorszerelőt j[ Jelentkezés hétköznap és va- 4 sárnap az állomás igazgató- jánál. Fácánkerten. <' (129) | — Látja ott, azt a „komplex” szívó-fúvó berendezést? Bátran állíthatom, hogy aranyat ér! Harmincnégyezer forintért vásároltuk, s az árának háromszorosa is megtérült egy év alatt. Ha ilyen gép vásárlásáról van szó, akkor szerintem egyetlen termelőszövetkezetnek sem szabad sajnálni a pénzt. Számoljon csak! A nyáron 82 vagon búzát, 22 vagon árpát fúvattak fel vele a magtárba, ősszel pedig 30 vagon kukoricát. Mióta megvan, nem kínlódunk a zsákolással. Óriási munkaerő-megtakarítást és emberkímélést jelent és ami a legfontosabb, fillérekbe kerül az a munka, amelyért százszámra fizettük régebben a munkaegységeket. Mégis vannak olyan termelőszövetkezeti elnökök, akik azt mondják: „Drága a szívófúvó berendezés”, Én erre csak azt tudom mondani, hogy az ilyen emberek nem tudnak számolni ! — Hogyan végezték a morzso- lást ? — Átalakítottuk a cséplőgépet. A cséplőgéphez futószalag vitte a kukoricát. A géptől pedig gabonafúvóval fúvattuk fel a padlásra. Tizenöt ember munkáját takarítottuk meg. H. T. Következik: Az öreg malom haszna. Százhat éve Angliában, John Birkenshav érdekes szabadalmat nyújtott be: a vasúti sínek hegesztésének eljárásáról. 1855-ben illesztették először össze úgy a vasúti sínt, hogy a kötés nem hevederpár volt. S azóta e találmány több-kevesebb sikerrel, bejárta az egész világot. Egyre több döccenésmentes sínszálon száguldanak a vonatok. Magyarországon 1904-ben a berlini Elektro- thermit cég a Keleti pályaudvaron készített 327 méter hosszúságú pántolásnélküli sínt. S John Birkenshav utódjai, dr. Unyi Béla kandidátus, műszaki főtanácsos és Lapsi Péter tanácsos munkája nyomán a MÁV egyik fontos üzeme fejlődött, izmosodott a Tolna megyei Kurd község vasútállomása mellett. Itt már üzemszerűen hegesztik a síneket, egyre több új módszert alkalmaznak. Nem múlik el hónap anélkül, hogy valamilyen új módszert ne alkalmaznának a sínek összehegesztésére. Mi is tulajdonképpen e módszer lényege? Lapsi Péter tanácsos és Bekő Ferenc főintéző tájékoztat erről. A magyar vasutakon mintegy huszonkét kilométer hosszúságú «■semmi« van. Ez a semmi a sínillesztések közötti hézag, e «vasútszakasz« évi fenntartási költsége hatszázmillió forint. A sínek hagyományos összeillesztése pántokkal, csavarokkal «nyugtalanná« teszi a vonat járását. Gyakori a síntörés, a sínvégek «elA FÉRFI MEGÁLLT A DOMBON, kézitáskáját letette a fa mellé, megigazította a hátizsák szíját, majd gondolt egyet, kicsatolta a hevedert és a hátizsákot is letette a fa mellé. Zsebkendőjével letörölte verejtékező homlokát és elnézte a dombról a kitárulkozó tájat. Csendes volt a határ A messzi távolban kúszott a dombra egy traktor, mintha hangya lenne, hangját el is nyelte a csend. — Nagy tábla vetések zöldültek, szépen és gondosan megművelt szántások barnállottak, Amott a domb alján fehéredett a százférőhelyes tehénistálló, tetőcsatornáján megcsillant a márciusi napfény. Az istálló mellett, mintha kockajátékból rakták volna ki, nádfedeles, szerfás épületek sorakoztak. A tanyaközponttól jó kilométerre békésen pihent a falu. Szombat délután lévén, az emberek otthon, a ház körül foglalatoskodtak. A falu mellett tarka összevisszaságban terültek el a háztáji földek, a szemközti dombnak nyugati részén meg a szőlők. Böröcz János szeme megakadt a Tó-erdőn. Emlékek szakadtak rá, szép gyermekkori emlékek. — Hej nem is volt oly rég, sokat hancúrozott ebben a ligetes akácerdőben. Ilyenkor március derekán már figyelték a madarakat, hogyan igazítja a szarka, meg a varjú a fészkét és ilyenkor már búgnak a vadgalambok is, nyugtalankodni kezd az egész természet. Ibolya nyílik a mohos, vén fák tövén és serken a fű a napérte tisztásokon. Megerősödtek a kis vadnyulak, loholnak nagy szökdeléssel, riadtan anyjuk után az emberi nesz hallatára. Haragosan kergette volna el János az emlékeket, de apja földjére esett a tekintete, amely vtt húzódott neki a dombnak a Tóerdő mellett. Szépen zöldell rajta a vetés, a búza, azt mondta apja, hogy olasz búzával kísérleteznek a földön, várnak vagy húsz mázsát holdanként, ha minden jól sikerül. Ehhez a földdarabhoz is emlékek kötik. Az élet alapja volt nekik ez a föld, és az élet értelme is, mert a parasztember hivatásának érzi a termelést a földön. IGEN, A FÖLD... Küldték őt is tíz évnek előtte városba, iparba, mert kevés volt a föld, de ő akkor nem ment. öccsét beszélte rá inkább, mert ő mint idősb testvér just érzett a földhöz. Böröcz János szerette a földet. — laposodnak«, az illesztéseknél meglazul a töltés, az összeillesztések rázkódtátják a vonatok kocsijait, ez kihatással van a csapágyakra, az egész kocsiszekrényre. Lényegében ezek a hátrányai a pántos illesztésnek. S költségeit tekintve is drágább a fenntartás, mint a hegesztéses illesztésű sínnél. Sínfolyóméterenként 59 forintba kerül évenként a pántolá- sos illesztésű pálya fenntartása. * A hegesztők telephelyén nyargal a szél. Két hatalmas berzin- lámpa melegíti si/ító égő gázzal a hegesztésre váró sínvégeket. Bog dán Gyulának, a szegedi vasút- igazgatóság lakatosának - találmányát mutatják be —. Huszonöt ember állja körül a munkát. Nézik az előkészületeket. Tapasztalat-átadásra készülnek. Huszonhat percig melegítik a sínvégeket fehérizzóvá, a sablonból sziszegve tör elő a láng. öt kiló thermit keveréket öntenek az üstbe. Bogdán begyújtja a csillagszóróhoz hasonló, ezernyolcszáz hőfokot fejlesztő égőt, és bedugja a keverék közé. Két másodperc múlva fortyog a fém. «Kettő, három, négy. Most!« Az üst alját záró szeget beütik, szikrázva, sisteregve folyik a fém a két formába. Mert ez a mostani Hányszor kiment arra a földre, amely most alig két kilométerre, de mégis oly távol van tőle! — Hányszor kiment télen is és a hó alatt megnézte a vetést. A kezével kotorta el a havat és simogatta a takaró alatt szundító életet.:. Érzi, nem jó most gondolni erre, itt áll a falu határában, jön a faluba, az ő falujába úgy, mint az idegen. Idegenként jön oda, ahova minden fához, minden röghöz emlékei kötik. Mintha nem is haza jönne, mert vajon mi joga van őneki itten? Az élet itt megy kegyetlenül előre, minden akadályt összeroncsolvá, megy az élet nélküle is, műrészre sem veszik nagyon, hogy ő nincsen itten. Felépítették a majort, jegenyéket ültettek köréje, elvetették az olasz búzát, zöldell a határ és kúszik a traktor a dombra... Amikor hazajön, megkérdik barátai, hogyan megy a sora. Volt, hogy kicsit irigykedtek is dagadt pénztárcájára, ők eddig még nemigen kerestek annyit, mint Böröcz János az üzemben. Aztán mesél nekik a városról, hallgatják, de nem csodálkoznak, hüm- mögetnek és szűk szavakkal szólnak itthoni eredményeikről, nehézségeikről és terveikről. Böröcz János lehajol a hátizsákért mérgesen. Kár, hogy lekéste a buszt, kár, hogy gyalog jött haza a vasútállomásról, mert a határ, a falu, a major látása most megzavarta a nyugalmát. Két éve már, hogy itt hagyta a falut, öccse, aki tíz évvel ezelőtt elment az iparba, azóta művezető lett, s amikor apja is meghajolt a többség akarata előtt, aláírván a belépésit, akkor Böröcz János megdühödött, elment az öccséhez, itthagyott mindent s ott állott munkába. Eleinte a falusiak megszólták: «Itt hagyta a földet, meg az öregeket is, rá se fütyül a falura, keresi a városon a pénzt«. Aztán elhallgattak a falusiak, megbékéltek vele, észre sem vették, hogy Böröcz János nincs már közöttük. Egyszer mondta neki Berta Péter az elnök; »Visszajössz te meg ide, János!« S ő akkor azt mondta: »Soha!« NEM IS KÍVÁNKOZOTT. A városban egy új élet tárult ki előtte és csak hét végén járt haza a szüleihez, a feleségéhez, meg a fiához. Sokszor meg haza sem jött, az asszony, meg a gyerek mentek be hozzá a városba. érdekesség! Egyszerre két sínvéget hegesztenek össze, egy adag thermit keverékkel. A háromezer Celsius fokon folyó fém kitölti a formaközöket, öt percig hűlni hagyják az összehegesztett sínt. Vágókalapáccsal, köszörűgéppel teszik simává az öntési felületet. Harminc perc alatt két sínt hegesztettek össze. Ha nincs ilyen viharos szél, gyorsabb a felmelegítés, előbb készülhetnek el a munkával. így »öntik« össze kint a vonalon is a törött sínvégeket. A tapasztalatcsere, melyet a pécsi és a szegedi vasútigazgató- ság rendezett, lehetővé teszi, hogy a kurdi hegesztők is átvegyék majd e módszert. * A bemutató után összegezzük a látottakat. A sikerről beszélnek a szakemberek. Az aluminother- mikus hegesztés bevált, hasznosítható, alkalmazható itt is. A bemutatott eljárás sokkal olcsóbb, mint a korábban alkalmazott. Eddig egy adaggal — három kilóssal — egy sínt tudtak összeilleszteni. Most egy ötkilós adaggal két sínt. Ha melegebb a levegő, négykilós adaggal tudnak két sínt, négy sínvéget összehe- geszteni. Ezt a módszert használják szerte az országban. Hazánkban mind hosszabb sínBöröcz János kívülről szemlélte a faluját. Nem ment soha a határba, nem nézett széjjel, amikor hazajött, a házban maradt, esetleg a kocsmába ment el beszélgetni barátaival. Busszal jött mindig, a száguldó buszból nem látta a határt. Most meg összetalálkozott a tavaszi határral... Érzi a földet, régi szerelmesét, itt érzi, látja a gyönyörű határt, amely nyújtózott nagyot és megváltozott, megfiatalodott, megszépült. Mert szebb így a határ, ezt tagadni, nem észrevenni, nem megcsodálni, ezen a szép tavaszon, lehetetlen. Lépdel Böröcz János lefelé a dombon és egy búzatáblához érkezik. Buján, hivalkodóan zöldell a vetés, jól áttelelt, tegnap fejtrágyázták, még fehérük rajta a műtrágya pora. Lehajolt, megnézni közelről a vetést, kézbe vett egy rögöt s elmorzsolta, szagolta, majd hogy megízlelte. Leejtette bánatosan, keserűen. Furcsa érzések szakadtak rá és ebben a pillanatban nem tudta elviselni, hogy idegenként jött most is haza és hogy nélküle zajlik itt az élet. MASNAP VASÁRNAP LÉVÉN, a kocsmába ment és szokatlan érdeklődéssel faggatta barátait az itthoni dolgokról. Eddig mindig csak kicsinylően legyintett, amikor meséltek neki, most minden szó úgy hatott rá, úgy ivódott beléje, mint a tikkadt földbe az eső. Megdöbbent azon is, hogy barátai a hasonló korú férfiak már lassan többet keresnek a szövetkezetben, mint ő az üzemben. Számolt gyorsan és elcsodálkozott. Ezt nem hitte volna eddig, de nem is akarta hinni, hogy előbb-utóbb így lesz. Belépett a kocsmába a Péter, az elnök. — Na mi van János, itthon vagy? — Megjöttem... — Jöhetnél már végleg is — így az elnök — éppen kellene egy traktoros az új UTOS-ra. Üzem- járt ember vagy, boldogulnál vele. Persze, ha nem jössz, hát találunk mi mást is. Böröcz Jánost szíven ütötték a szavak. Tegnapi élménye, a megfiatalodott, megszépült határ k§- pe és összes emlékei ismét elözön- lötték. Elfátyolosodott a szeme s alig tudta kinyögni a szavakat, miközben kezet adott az elnöknek: — Meggondolom Péter... hálózatot »végtelenítenek«. A szombathelyi igazgatóság területén 47 kilométer hosszúságú ösz- szefüggő egy-(!)pár »végtelen« sínszálon futnak a vonatok. Budapest—Uj szász között ötven kilométer hosszan egybefüggő, megszakítás nélküli hegesztett sínszálon közlekednek a vonatok. S az idén tovább haladnak a megkezdett úton. A pécsi igazgatóság területén ötvenkét kilométer hosszúságban »végtelenítik« a síneket. A következő években pedig még nagyobb méretekben valósítják meg ezt az új módszert. S nincs messze az az idő, amikor »döccenések« nélkül utazhatunk hazánk vasútjain. (A Szov jetunióban a hétéves terv időszakában tizenötezer kilométer (!) hosszúságú vasútvonalat végtelenítenek!) Persze az olvasó hitetlenkedik, s azt mondja: Meleg hatfására a hosszú sínszálak megnyúlnak, a sínszál felpúposodik, a talpfákat felszaggatja stb. Ettől nem kell félni! Budapesten a kísérleti szakaszon elektromos úton 120 Celsius fokra melegítették fel a pályába épített sínszálat, az nem púposodott, nem vetemedett. A felmelegedéssel keletkező erő, felhalmozódik a sínszálban. Nagyobb gondot okoz a hideg. De a kísérletek igen előrehaladott állapotban vannak e téren is, és a hideg következtében fellépő húzóerőt — szakítóerőt — is közömbösíteni tudják. Pálkováci Jéjm Gyenis János Miért „döcög66 a vonat ? — Új hegesztő-eljárás bemutatója Kurtion —
