Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-26 / 73. szám

1961. március 26. «UQVX MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A szocialista brigád-mozgalom a két tolnai gyárban Uj versenyforma van elterjedőben az üzemekben, a szocialis­ta brigád-mozgalom, melynek fő jelszava: Szocialista módon élni, szocialista módon dolgozni. A >»Szocialista munkabrigád« címért mindkét tolnai gyárban, a pamut szövőgyárban és a selyemgyárban brigádok keltek versenyre. A selyemgyárban az év elején két, szo­cialista címért küzdő brigád alakult, a pamutszövőgyárban június elsején hat brigád kezdett versenyezni. A selyemgyárban félévkor csak az egyik nyerte el a megtisztelő címet, év végére mindkettő. Ma már öt brigád versenyez. A pamutszövőben a hat közül csak egy kapta meg — erősen vitatható módon — a »Szocialista mun- kabrigád« címet, ma itt is öt brigád vesz részt a versenyben. Az eddig elmondottak is arra engednek következtetni, hogy a fejlő­dés ellentétes a két — nagyjából hasonló adottságokkal rendelke­ző — tolnai gyárban. De talán nem árt részletesebben is elemez­ni az okokat, tanulságképp nemcsak a tolnai fianem a többi üze­mek részére is. « 0 Tolnai Selyemgyárban I960, január elején két brigád alakult. Mindkettő a gombolyíló- ban, ifjúmunkás-lányokból. Már a brigádok megalakításánál is — a gyári KISZ-szervezet »bábásko­dott« az alakulásnál és azóta is fő mozgatója a versenynek — gondosan ügyeltek az új verseny- forma fő célkitűzéseire. A két brigádba három-három, szakmá­ját jól értő, kiváló dolgozó ke- 'rült, és három-három gyengébb. Az egyik vállalás: A versenysza- kasz végéig »felhozni« a gyen­gébbeket a kiválók színvonalára. Természetesen egyéb szempontok is szerepelnek a vállalásban, mint az átlagteljesítmény meg­határozott színvonala, a hulladék csökkentése, tanulás, rendszeres olvasás, társadalmi munjca, kö­zös szórakozás stb. IVlűszakiak vállalták a két brigád patronálá- sát. Práger Éva brigádját Ács Gézóné üzemvezető, Molnár Má­ria brigádját Leibhardt Teréz művezető segíti. A két brigádnapló a tanúja, hogy nem kevés nehézséggel kel­lett megküzdenie a két brigád­nak. Három-négyszer is szerepel benne olyan bejegyzés, hogy bri­gádértekezleten meg kellett bí­rálni egyik-másik brigádtagot, mert magas volt a hulladék szá­zaléka, míg negyedszerre, vagy ötödszörre — miközben az egész brigád »felügyelt« az illetőre, se­gítette a jó munkafogások elsa­játításában — a megbírált javí­tott munkáján. A naplók nem­csak ilyen esetekről beszélnek. Az eevik lányt például azért bírál­ták meg, mert nem hordott piros kendőt, mint a többiek. De be­írták azt is, amikor a brigád egyik tágja »Kiváló dolgozó« ok­levelet kapott, vagy amikor Bé- nyei Júlia jó eredménnyel érett­ségizett a szekszárdi gimnázium levelező tagozatán. Az első félév végén a Molnár- brigád megkapta a »Szocialista munkabrigád« címet, a Práger- brigád — az egyik feltétel nem teljesítése miatt — nem kapta meg. Az év végére aztán ők is kiköszörülték a csorbát. A termelési eredményeket de­kádonként értékelték. Brigádérte­kezletet havonta tartottak, ahol sorra vették az összes vállaláso­kat és megbeszélték a teendőket. Előfordult, hogy műszaki problé­ma volt, liyenkor a gyár .vezető­sége azonnal segített. Nincs olyan megmozdulás a gyárban, amiben a szocialista bri­gádok teljes létszámban ne ven­nének részt. Ismerik is őket az egész gyárban, tudnak munkájuk­ról. »Menetközben« tett nemrég újabb vállalást a Práger-brigád. Tsz-agitáció közben ismerkedtek meg egy öreg, csaknem teljesen magatehetetlen beteg házaspárral, Szórádékkal, akik egyedül van­nak a községben, rokonaik nin­csenek. A hat gombolyítólány az­óta gondjaiba vette az öreg há­zaspárt. Naponta viszik nekik az ebédet, kéthetenkint pedig el­mennek hozzájuk, elvégzik a nagytakarítást. Nemrég történt, hogy a faluban Práger bácsinál lányai után érdeklődtek. — Az egyik férjhezment, a másik a se­lyemgyárban dolgozik. Brigádja most lett szocialista munkabrigád — válaszolta büszkén. Megható jelenet volt a gyár nőnapi ün­nepségén, amikor Molnár Mária brigádja megkapta a »Szocialista munkabrigád« oklevelet. A bri­gádtagok is oklevelet kaptak. Egész halom oklevél gyűlt össze Molnár néninél, a brigádvezető édesanyjánál. — Kié ez a sok ok­levél? — kérdezték tőle. — A lá­nyaimé... A példa ragadós. Jó értelemben is. Január elején újabb két bri­gád nevezett be a versenybe, a szövődéből, a két régi szocialista brigád pedig ismét bővítette vál­lalását: Két-két — eddig gyen-1 gébben dolgozó lánnyal — növel­ték a létszámot. Legutóbbi pedig a sodrók alakítottak brigádot... Félig tréfásan, éveken keresztül »halott teremnek« hívták a sodró­termet, ahol eddig nem sikerült eleven versenyt kezdeményezni. Most — a gombolyítok eredmé­nyein felbuzdulva — nemrég két sodrólány, Hepp Magdi és Metl Mari kereste fel Thész Mária KISZ-titkárt. — Te Mancó, mi is szeretnénk szocialista brigádot alakítani. Segítsetek. így alakult meg egyik vasárnap délután — amikor a brigádtagok családostól összejöttek — három asszonyból és három lányból az ötödik bri­gád. — Sok a dolguk otthon az asszonyoknak? — Sebaj, majd a lányok elmennek segíteni a házi­munkában, hogy szombaton, vagy vasárnap együtt mehessen az egész brigád, családtagokkal, vagy leendő férjekkel a moziba. A Tolnai Selyemgyárban egyre nagyobb tömegeket mozgat meg a szocialista verseny új mód­szere. H Tolnai Pamutszövägyärban « mindenekelőtt azt próbáljuk ki­deríteni, hány brigád kezdett ver­senyezni a »Szocialista munka­brigád« címért. Van, aki ötről, van, aki hatról tud, végül előke­rül néhány, a felsőbb vállalati és szakszervezeti szervekhez küldött jelentés másodpéldánya, amiből kiderül, hogy a múlt év májusá­ban megtartott termelési tanács­kozásokon hat ilyen brigádot szerveztek hetvenkét fővel. Hár­mat a szövődében, a negyedik az irezőbrigád, kettőt pedig a laka­tosműhelyben. A hat brigád kö­zül három — a két lakatos és az egyik szövőbrigád már az első hetekben »lemorzsolódott«, az irező brigád és a Verhás szövő­brigád két-három hónapig »állta a sarat«, Sáth Sándor brigádja egyedül tartott ki végig. Vezették » brigádnaplót, havonta megtar­tották a brigádértekezletet, rend­szeresen megbeszélték a vállalá­sok teljesítését. A félév letelte után bizonytalan volt, hogy el­nyerik a címet, az egyik vállalást nem teljesítették — az egyik gyengébben dolgozó brigádtag teljesítményét nem sikerült fel­vinni 100 százalék fölé —, de a gyár vezetősége úgy vélekedett, hogy már csak azért is megér­demlik a »Szocialista munkabri­gád« címet, mert végig kitartot­tak, nem számít az a pár tized- százalékos lemaradás. Megérdemlik-e vagy sem? — Ha azt nézzük, hogy milyen ne­hézségeket kellett leküzdenie a brigádnak és hogy a gyárban úttörő volt az új versenyforma elterjesztésében, akkor igen. De az is biztos, hogyha a többi bri­gád is végig folytatta volna a versenyt, amikor nem egyet kel­lett volna elbírálni, másként esett volna látba a pár tizedszázalékos lemaradás. Azonban azt is figye- lembe kell venni, hogyha több segítséget kapott volna a bri­gád, akkor minden vállalt ver­senypontot túlteljesítettek volna. Gyakran fordult elő, hogy egy- egy szövő kiesése miatt két szö­vőnek hat helyett nyolc gépen kellett dolgoznia. Vállalták. Tár­sadalmi munkát végeztek, szak­mai és politikai előadásokon vet­tek részt. A naplóban több olyan bejegyzés van, ami a zavartalan munkát gátló körülményekről szól. Nincs tartalékszövő... négy gép áll napokig. Megkezdték a gépek generálozását, de azt hely­ben végzik el, ahelyett, hogy a generáljavítás idejére másikat ál­lítanának be, holott erre volna lehetőség... A gyár vezetősége csak egy hónap múlva, többszöri sürgetés után intézkedik. A bri­gád tagjai csaknem »maguktól« csinálnak mindent, hónapokon keresztül meg sem kérdezik tő­lük, milyen problémáik, nehéz­ségeik vannak. Amikor a féléves versenyszakasz befejeződött, há­rom hónapig kell várni, míg több szőri sürgetésre elbírálják, telje­sítette-e a brigád a váilalt felté­teleket. Szépen indult a versenyben az irező brigád is. Augusztus 30-áif azonban a napló megszakad, ek­kor kelt az utolsó bejegyzés. A brigád naplóját egyetlen alka­lommal láttamozta a főművezető. A főművezető kérte-e a brigád­naplót? — kérdezzük Ganczer elvtárstól, a brigádvezetőtől. — Nem vittük oda, hogy nézze már meg. Aztán abbahagytuk az egé­szet — mondja Ganczer elvtárs. Láttuk, hogy a kutya se kí­váncsi rá, mit csinálunk. A verseny éltető eleme a nyil­vánosság, a vállalások teljesíté­sének rendszeres ellenőrzése. — Ahol csak a vállalások összeállí­tásával törődnek, nem tartják szá mon azok teljesítését, a vezetők nem veszik észre, ha lemaradás van, nem segítenek, ha baj van, nem dicsérnek, ha szépek az ered­mények, elalszik a verseny. Eger elvtárs, a gyár igazgatója úgy vélekedik, hogy a hibák leg­főbb oka, hogy nem volt még tapasztalatuk az új versenyfor­mánál. Ez igaz, és ez a körül­mény az oka annak, hogy olyan munkahelyen is igyekeztek szo­cialista címért versenyző brigádot szervezni, ahol ennek feltételei nem voltak meg. Bár gondos elemzéssel fel lehet kutatni egy karbantartó brigádnál is azokat a termelési jellegű mutatókat, amelyek túlteljesítésére verseny­vállalást lehet tenni. A legfőbb azonban, hogy az alakulás után ne hagyják magukra ezeket a bri­gádokat. Keressék fel őket gyak­ran a vezetők, bízzanak meg a brigádok patronálásával — ahogy a selyemgyárban teszik — egy- egy műszakit. (Meg kell jegyez­ni, hogy erről szó volt tavaly is, csak nem valósult meg). Látszó­lag formai kérdés, amiről a Gan- czer-brigádnál volt szó. Az, hogy a brigádvezető viszi-e a fő­művezetőhöz, vagy az igazgatóhoz láttamozásra a naplót, vagy pe­dig a vezető megy-e a brigádhoz és leéri a naplót. De a különbség lényeges módszerbeli ellentétet takar. Utóbbi esetben látja a bri­gád, hogy érdeklődnek versenyük felől, számontartják jó, vagy rossz munkájukat, ez serkenti őket a vállalások teljesítésére. Csak így sikerül az egész gyár ügyévé ten­ni a versenyt. E tanulságokat kell figyelembe venni a pamutszövőgyárban ah­hoz, hogy az idén — a most ver­senyre lépett öt brigádnál — ne ismétlődjék meg a tavalyi siker­telenség. Jantner János Dombai János halálára Tragikus hirtelenséggel, hat­vanegy éves korában meghalt dr. Dombai János, a pécsi Janus Pannonius múzeum fő­igazgatója, aki a Pécsvárad környékén feltárt csiszolt kő­kori leleteivel tette ismertté nevét nemcsak itthon, hanem külföldi tudományos körökben is. Életútja némileg különbözött a szabályos tudóspályától. Hi­vatalnok volt, s érett férfiként találta meg igazi hivatását. Ek­kor végezte el az egyetemet s tudományos munkája elején már olyan eredményekkel dicse­kedhetett, mint kevesen. Az úgynevezett zengővárkonyi le­letek négy és fél ezer éves múltról adnak számot, s egy­ben meghatározták Dombai egész működését is, hisz ezek­nek feldolgozása, rendszerezése s az emberi lakó- és temetke­zési helyekből az egykori élet­forma rekonstruálása töltötte ki életét. Több évtizedes munka volt, amelynek összefoglalóját az elmúlt évben német nyelven jelentette meg az Akadémia. A „Die Siedlung und das Gräber­feld in Zengővárkony” rendkí­vül nagy feltűnést és elisme­rést keltett szerte a világon. De jelentős múzeumszervező munkája is. A zengővárkonyi leletek képezték 1938-ban a Baranya megyei Múzeum alap­ját, amely a felszabadulás után több osztállyal bővült, s ma már kétszázezernél több lelet­tárggyal rendelkezik. Dombai János fáradhatatlan ügyszere­tetének köszönheti létét a Pé­csi Képtár, s messzeágazó ré­gész-érdeklődése vezette a mo­hácsi csata első tömegsírjának feltárásához is. Példaképe volt a szorgalmas( csak a munkájának élő tudós­nak. Hatalmas eredményeit csak több évtizedes kitartó munká­val tudta elérni, de kifinomult művészi érzéke is volt. Emlé­kezem egy régi találkozásunkra; egyszer lakásában kerestem félj s örömmel mutatta saját ötvös­munkáit. Szabad idejében öt- vösködött s a pompás tálakon a zengővárkonyi leletek díszítő elemeit támasztotta fel. Halála pillanatáig dolgozott. Villányban népművelési elő­adást tartott, s néhány órával később szívroham vetett véget gazdag, munkás életének. Csányi László Az MSZBT ismeretterjesztő munkája a Szovjetunióról Az MSZBT megyei elnöksé­gének munkájában jelentőségé­nek megfelelő helyet foglal el a Szovjetunióról szóló ismeret- terjesztő munka, amely mind a tartalom, mind a számszerűség te­kintetében egyaránt fejlődött. Előadásokat tartottak a Venus űrrakétáról Dombóvárott és Bony hádon. A magyar—szovjet kap­csolatokról címmel ismeretter­jesztő előadás volt Dunaföldvá- ron, a Dombóvári Talpfatelítő­ben, a bonyhádi diákotthonban és még több helyen. Számos iro­dalmi estet tartottak Puskin for­radalmi költészetének ismerteté­sére. Ankétokon emlékeztek meg Tolsztoj írói munkásságáról, Ud­variban, Gyönkön és Hőgyészen, ahol a Háború és béke című filmet vitatták meg. Csajkovszkij emlékestet rendeztek a nagy orosz zeneszerző élete és alkotá­sainak ismertetésére Szekszárdon, a belvárosi pártalapszervezet helyiségében és a közgazdasági technikumban. Legutóbb Faddon a művelődési házban a szovjet helyőrség adott kultúrműsort, ünnepi beszédet Scherer Sándor, az MSZBT me­gyei titkára mondott. Az ün­nepi beszéd után felszólalt Cabelo Alexandro spanyol emigráns iSj aki a spanyol nép harcáról, szen­vedéseiről beszélt. ' A Szovjetunióról szóló isme­retterjesztő előadások szervezé­sében az MSZBT-n kívül részt vettek a TIT és a községek tár­sadalmi szervezetei is. Horváth József: ARANYKALITKA 67. Szerencsés elengedte a megré­mült lányt. Zaklatott lélekkel csörtetett végig a szobán. Megint a lányhoz fordult, aki se eleven, se holt nem volt. Most már szá­raz indulattal tette fel a kérdést: — Magának mindenről tudnia kell. Máskor is így szoktak? — Uhüm — szipogott a lány. — Itthon is? — Uhüm. — És maga... maga előtt? — Nem, olyankor elküldenek. Szerencsés gondolkodott, mit is kérdezhetne még a lánytól? De hiszen eleget tudott. — Kimehet, Erzsi. Egy szót se arról, amiről itt beszéltünk. Mint­ha semmi sem történt volna. Ér­tette? — Igenis — mondta a lány és kipenderült a szobából. De né­hány pillanat múlva megint be­nyitott: — Szerencsés elvtárs, tessék nekem kiadni a munkaköny­vemet. Én egy percig sem mara­dok itt tovább. — Miért akar elmenni? — kér­dezte Szerencsés. — Mert az elvtársnő megmond­ta, ha eljártatom a számat, meg­öl. — Menjen csak ki, a feleségem nem fogja megölni. — Nem, nem. Én tudom, amit tudok. Bizonyosan megteszi. Már pakolok is, tessék előkeresni a könyvemet. —Nézze Erzsiké — kérlelte szé­pen — maradjon még legalább néhány napig. Várjon csak. Itt van ezer forint. Azért, hogy ma­radjon legalább a hét végéig. Á feleségem addig semmit sem fog megtudni arról, hogy maga... ma­ga elárulta. A lány tétován nyúlt a péna után és vállat vont. Kiment. Szerencsés leroskadt egy szék­be. Kihűlt szívvel meredt a fai egy pontjára. Megpróbált gon­dolkozni, de úgy érezte, olyan a feje, mint egy nagy harang, amely nem tud megszólalni, mert kitépték a nyelvét. Szerencsés órák óta mozdulat* lanul ült. Mi lesz, ha Júlia haza­jön? Mit tegyen? Rontson neki? Törje össze? Megérdemelné, de... mi lesz azután? Ha Júlia itthagy­ja? Elszorult a szíve erre a gondo­latra. Nem, nem akarja, hogy el­szakadjon tőle. Nélküle olyan volna, mint a partra vetődött hal; mint egy gyenge hajó, amely elszabadult és révész nélkül bo» lyong veszélyes vizeken. Júlia legféltettebb titkának tu­dója. S ez egyetlen lény, ki el tudja igazítani az ő kusza, szö­vevényes sorsát. Tehát tegyen úgy, mintha sem­miről sem tudna? Miért ne? Hi­szen hazugság az egész élete. Egy hazugsággal több, vagy ke­vesebb — mit számít az ebben a házban? Bencsik tanár úr... ö tehát a férj pénzén vett szerető. Ezért érdemelte ki a sokszínű kegyet, amellyel Júlia elhalmozta. A sze­gény, utcára dobott tanár úr. Sze­rencsés, vad gyűlöletet érzett iránta. Meg tudná ölni, meg tud­ná fejteni... A nyomorult betola­kodó! (FolyUlaulfci

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents