Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-24 / 71. szám

1961. március 24.

TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG

a

Szekszárdi tsz-asszonyok látogatása Tamásiban

Gazdasági jegyzetek :

A SZEKSZÁRD VÁROSI NÖ- I TANÁCS és a megyei tanács vb. mezőgazdasági osztálya szervezésében március 22-én, szerdán a szekszárdi termelőszövetkezeti asszonyok tapasztalatcsere jellegű látogatáson voltak a tamási Üj Élet és a Vörös Szikra Tsz-ben. A nőtanács szekszárdi székháza előtt már a kora reggeli órákban gyülekeztek az asszonyok. Hatvanhárom szekszárdi asz- szonyt és két tsz, a Szabadság és a Jóreménység Tsz elnökét hívták meg a tamási tapasztalat- cserére.

A látogatók, Péti József elvtárs, az Üj Élet Tsz elnökének vezetésével az Űj Élet Tsz gazdaságát nézték meg.

— Volt látnivaló bőven. Láttunk százszámra gyönyörű malacokat. Ezen a héten 170 kismalac szaporulat volt. A 40—50 kilós süldők olyan egyformák és szépek, mint a kitömött zsákok, — meséli lelkendezve Főglein Jánosné. Szinte órákig el tudtam volna nézegetni az önetetők mellett felsorakozó süldőket.

— Valamennyien el voltunk ragadtatva a látottaktól és arra gondoltunk, mikor lesz nekünk, szekszárdi tsz-tagoknak ilyen szépen berendezett gazdaságunk — mondja Bóvári Ferencné, akinek nagyon tetszett a házilagosan, kis költséggel épített sertésszállás, baromfitenyészet

AZ ADORJÁN ÜZEMEGYSÉG BEN éppen a burgonyaválogatással foglalkoztak az asszonyok. A szekszárdi vendégek el-elmara- doztak, s a jövedelmezőséggel kapcsolatban tettek fel kérdéseket a tamásiaknak, s ámulva vették tudomásul a tsz-asszonyok tájékozottságát. Az Üj Élet Tsz- beliek nemcsak arról tudtak beszélni, hogy személy szerint menynyit kaptak, hanem arról is, hogy termelőszövetkezetük közös va- gyong, több mint 12 millió forinttal növekedett az utóbbi időben.

Délben a Vörös Szikra Tsz

Szemcse-pusztai üzemegységében közös ebéden vettek részt a vendégek. A szekszárdiaknak jólesett a vendéglátás, a finom disznótoros ebéd. Úgy éreztük magunÁ kakasdi útépítő brigád Pécsett

Megyek a lakásom felé. Német szó üti meg a fülemet. De nem baranyai akcenttel beszélnek, hanem Bonyhád környékivel. Szóba elegyedem velük: kakasdiak. Heten vannak. Útépítők, az Aszfaltútépítő Vállalat brigádja. A pécsi utcákat jaúítják, aszfaltozzák, magasítják a járdákat.

— Mi már jól összeszokott brigád vagyunk — mondja a brigádvezetőjük, Stenger János, a pirosarcú szakember — és úgy ismerjük az aszfaltútkészítés titkait, mint kevesen mások. Itt, Pécsett már hosszabb ideje dolgozunk.

— Csak frissen, gyerek — szól Strenger Józsefre és Eil Györgyre, akik talicskaszám viszik a frissen kevert betont az alapra — aztán ebédelünk egy jóízűt és délután folytatjuk, hogy jó legyen a járdájuk ezeknek a pécsieknek.

Eil József, Scheidler József, Blósl József meg Ketterer Ferenc az előkészítő részlegnél van. — Olyan szakszerűen keverik a jó cementet meg a kétszer átszitált homokot az apró kaviccsal, hogy szinte már oda se néznek. És közben vidáman élcelődnek egymással.

Nagy teherautó áll meg a munkahely mellett, az út szélén, és pillanatok alatt kidönti önkiürí- tős szerkezetével a murvát. A brigád ügyesen a járda mellé lapátolja, hogy ne zavarja a forgalmat:

— Hogy ne érje szó a ház elejét — mondja a brigádvezető. És tovább készítik a járdaperemet, hogy két hét múlva új, vadonatúj bitumenjárda feszüljön a főútvonal mellett. Kakasdiak készítménye...

SZIGETI

kát, a fehér abrosszal és piros szegfűkkel díszített asztalok mellett, mintha lakodalomban lettünk volna — dicsérték a vendéglátókat.

— Nem gondoltam, hogy a falusi emberek ilyen nagy változáson mentek keresztül. Jól öltözöttek, csinosak és mintha a beszédük is más lenne, mint valamikor volt. Szinte úgy éreztem, hogy az a különbség, ami nem is olyan régen a városi és falusi parasztok között fennállt, már eltűnt — mondja Steiner Ferencné nagy elismeréssel.

Az ebéd után a Vörös Szikra Tsz üzemegységét nézték meg Fi- lótás István a tsz párttitkára és Mészáros Ferenc, a tsz főkönyvelője kíséretében. Klézli Lajosné és Kárpáti Józsefné a kertészet iránt mutattak nagy érdeklődést, gyönyörködtek a pikirozott palántákban, a nyíló muskátli és szegfűtövekben, amelyekből a tsz szép jövedelemre tett szert. A tamásiak szívesen keresik fel a Vörös Szikra Tsz virágkertészeAlig pelyhedzett az álla, amikor kubikosnak állt. A könnyű jó állású talicskát falubéli társai tanácsára csináltatta olyanná, hogy könnyű tolni, a föld is jól oszlik el benne. Ásót, lapátot hosszas alkudozás, alapos próbálgatás után vásárolt a földszövben.

És elindult világot, országot látni. A világból semmi, az országlátásból azonban lett valami. Bejárta egész Dunántúlt. Vonult az építővállalatokkal... Közben megházasodott, s jött a gyerek. Fiú. (Kubikos lesz az is, olyan nagy a keze.) Azután ismét néhány létesítmény felépült, jött a második gyerek. S most, amikor már a kubikos »ranglétrán« előbbre lépett, darukezelő lett, a szőlőkombinát építésénél dolgozik.

Én is Gazsinak szólítom, mint munkatársai. Nevet, amikor tiltakozik.

— Nem Gazsi vagyok én, csak úgy hívnak. Gáspár József a nevem, de szólítson csak Gazsinak, megszoktam már...

A Brun-daru fortélyait kiismerni nehéz, de ha valaki néhány hétét, ahol a téli hónapokban is vásárolhatnak nyíló virágokat.

AZ UJ ÉLET TSZ-ben a sertés önetető, a Vörös Szikrában az ugyancsak gyönyörű állatállományon kívül a modem tejház és a gépi fejés keltett nagy érdeklődést a szekszárdi asszonyok körében. Nem győztek csodálkozni azon, hogy a fejőházban percek alatt végeztek tíz tehén fejésével.

— Szép volt ez a nap. A 20 kilométeres körzetben megnéztünk mindent és csak az elismerés hangján beszélhetünk a látottakról — mondja ifj. Heimann Ferencné, aki búcsúzóul a szekszárdi asszonyok nevében köszönte meg a vendéglátást. — Reméljük, hogy néhápy év múlva hasonlóképpen mi iá vendégül láthatjuk majd a tamási tsz-asszo- nyokat.

A szekszárdi városi nőtanács és a megyei tanács vb. mezőgazda- sági osztálya a szekszárdi asszonyokat felejthetetlen élményben részesítette.

P-né

tig dolgozik vele, kezesbáránnyá válik, s oda teszi a japánért, vagy a betonelemet, ahova a kezelője akarja. S művészet is ez, a maga építős módján: Tányérban levest felemelni úgy a második emeletre, hogy ne lötyögjön ki. Ez már a mesterség diadala, mondhatnék, remekműve. S aki ezt meg tudja csinálni, az már darus, annak tekintélye van. Hát ilyen ember Gazsi.

Még hozzátartozik jellemzéséhez, hogy szeret dolgozni. S ha kérik, hogy húzzon rá néhány órát a műszakra, mert a munka megkívánja, odaáll a gép mellé és dolgozik tovább...

— Kell a pénz is, meg az a célunk, hogy gyorsan építsünk.

— A kereset?

— Megjárja, kijövünk belőle szépen, az asszony Alsónánán, a tsz-ben dolgozik.

Fiatal, munkásember, alig több, mint huszonöt éves. Gáspár József, a szőlőkombinát építésénél dolgozik a Brun-daruval.

pj.

Még talán időben ssálunk

arról, hogy nagyobb gondot fordítsanak téglagyárainkban a félkésztermék védelmére. A múlt évben Tolna megye téglagyáraiban több millió tégla ment tönkre egy-egy vihar után, csataterekké váltak a téglagyárak, napokig romot takarított húsz-harminc ember. Akkor, egy alkalommal interjút készítettünk a gyárakban tapasztaltak megelőzéséről, ígéretet hallottunk arra vonatkozóan, hogy az idén növelik a gyárakban a fedett szárítóterületek számát, befogadóképességét. Az ígéret — úgy érezzük, — csak részben valósult meg. Bár épült több mint ötezer négyzetméter szárítószín a megye téglagyáraiban, de még így is a szárítóterület olyan kicsi, hogy számíthatunk nagyobb mérvű elemi kárra vihar esetén. Azért szólunk most a téglagyártási szezon kezdetén erről, hogy felfigyeljenek e jelenségre nemcsak a gyárak vezetői, az egyesülések igazgatóságai, hanem a felsőbb szervek is, hogy van még idő, és lehet talán megoldást találni arra, hogy több szárítófészert építsenek, biztosítsanak »keretet« szárítófészerek építésére, hogy menteni tudjuk ami menthető!

Hogyan olcsóbb ?

A termelési értekezleten az egyik TMK-dolgozó azzal a kéréssel fordult a gyár vezetőihez: »Nem kérünk mi ultramodern gépeket, csak egy marógépet adjanak, és akkor nem kell hónapokig állni egy-egy meghibásodott gépnek«.

Arról van szó ugyanis, hogy az egyik sorozatvágó körfűrész- gép fogaskerékrendszere meghibásodott. A gépre elkészítették a termelési tervet, a kiesése komoly gondot jelent a gyár vezetőinek, a feletteseinek is A TMK-műhely a hibát nem tudta kijavítani. A gép alkatrészét fel kellett szállítani Budapestre Egy egész sor gépgyárat, ktsz-t végigjártak, mire ígéretet kaptak, hogy »talán fél év múlva elkészítik a munkát«.

Alig egyhetes munka a fogaskerekek elkészítése. S érdemes elgondolkodni azon, nem volna-e olcsóbb, ha egy »kiszu- perált« marógépet küldenének a gyárba — a TMK-műhely vállalta, hogy a generálozást elvégzi, üzemképessé teszi, még ha roncs is a gép — és itt végeznék el a munkát; mint most, amikor a nagyteljesítményű parkettkészítő gép félévig áll?

Eredményes népfront-oktatási évet zártak Oombóvárott

Jól sikerült oktatási évet zárt Dombóvár község népfront-bizottsága a legutóbb megtartott előadással. Nagyszámú hallgatóság előtt Virág István elvtárs, a járási pártbizottság titkára tartott előadást a »Szocializmus építésének időszerű feladatai« címmel.

A népfront-bizottság által a tél folyamán szervezett előadássorozat témakörét a község lakosságát közvetlenül is érintő kérdések köré csoportosította; »Tiszta és virágos Dombóvári akarunk« cím alatt a társadalom szerepéről a községfejlesztésben, valamint a község ez évi és távlati fejlesztési tervéről kapott tájékoztatót a na -;y számú hallgatóság.

Hasznos tanulságokkal szolgált | az »Ennyit minden szülőnek tud íi

kell« című előadás, melynek keretében többek között az iskolareformról, valamint a »Közönség- szolgálat a szocialista kereskedelemben« című előadás, melynek keretében a község kereskedelmi hálózatának helyzetéről, az ötéves tervnek a lakosság jobb áruellátását biztosító irányszámairól kapott tájékoztatást a hallgatóság.

Meg kell még emlékezni arról is, hogy minden előadáson színvonalas kultúrműsort adott a Gőgös Ignác Gimnázium kamarakórusa, Kamarás Gábor gimnáziumi tanár vezényletével, valamint a gimnázium és a 12 osztályos iskola önképző köre és irodalmi szakköre:

Ponekker Zsigmond

Dombóvár

Horváth József:

ARANYKALITKA

65.

— Ma délután, mondjuk negyed hatkor, amikor az irodából mindenki hazament, átmentek az építési osztályra. Át kell vizsgálni az anyagkönyvelést a bizonylatokkal együtt. Feltevésem a következő: az osztályon nagyszabású sikkasztás történhetett, például megvett, kifizetett, de le nem szállított anyag eltulajdonítása útján, vagy ilyesmi. Ezt maga már jobban tudja.

— Nem lesz könnyű. Meddig kell végezni?

— Még ma éjjel. Legkésőbb reggel hatig.

— Rendben van, Benkő elvtárs. Csak egyet kérnék. Hadd hozzam magammal Timár eívtár- sat, segítségül. Kezeskedem érte.

— Nem ismerem, várjon csak? Nem az a kövérkés, vöröses hajú?

— De igen. Feltétlenül megbízhat benne.

— Jó. Akkor várom az elvtársakat öt órakor itt.

Benkő egész nap nyugtalanul mászkált a gyárban. Nem akart Szerencséssel találkozni. összevissza kavargóit a feje. Mit csináljon? Egy ilyen barátot »kinyírni«, hát nem hóhérmunka ez? De hátha csal a látszat, s minden mentve van. Nem, ez teljesen valószínűtlen. Valaminek lennie kell. A párt, a tisztesség azt követeli, hogy irgalmatlanul tárja fel a bűnt, ha elkövették és távolítsa el a fekélyt. De követelhet-e olyat a párt, hogy valaki a legjobb barátját kínpadra vonszolja? Eh, de nehéz ez. Most min

denesetre mindent tisztázni kell. A legapróbb részletességgel és kétségbevonhatatlan bizonyítékokkal. Amíg nincsenek bizonyítékai addig vár és hallgat.

öt órakor a két könyvelő jelentkezett a pártirodán. Benkő ablakán át figyelte a távozókat. Negyed hatkor megpillantotta köztük Szerencsést is. Sietős léptekkel indult az autóbuszmegálló felé. Ekkor átmentek az irodaházba.

Benkő órákon át figyelte a két könyvelő munkáját. Minden pillanatban el volt készülve, hogy valamelyikük elébe tesz egy hamis bizonylatot, vagy valami egyebet, amelyből fény derül az egész históriára. De nem így történt.

Már reggeledett, amikor Boldizsár felállt:

— Hát Benkő elvtárs, végeztünk. Felelősségem teljes tudatában állíthatom, hogy semmiféle hamisítás, csalás vagy lopás nem történt. Szinte mikroszkóp alatt vizsgáltuk az anyagot át.

Benkő nem tudta, hogy örüljön-e, vagy sem. Megköszönte a két szakember közreműködését és megkérte őket, hogy hallgassanak.

Szerencsés zaklatott lélekkel járt-kelt a szobában. Rostás Mancika komolyan aggódott főnökéért. A feketével együtt órán- kint frissítőt is vitt neki. Akárki kereste az osztályvezetőt, mindenkinek letagadta. Hiszen láthatóan gyengélkedik szegény.

Amint ugyanis Benkőéktől hazaérkeztek, Júlia parázs veszekedést csapott.

— Oktalan szamár vagy! — to- porzékolt. — Miért ittad le magadat? És miért fecsegtél összevissza? Előre figyelmeztettelek, hogy ne játssz a tűzzel. És azt is a lelkedre kötöttem, hogy ne légy szentimentális. Már a villamoson észrevettem rajtad, hogy érzelegsz. Miért is nem fordultam veled vissza? Tudod te, mekkora bajt idéztél fel? Ezer szerencse, hogy a barátod is leitta magát és tréfára vette a te nagylelkű ajánlatodat. Te, úgy látszik, megbolondultál.

Szerencsés igyekezett lecsillapítani a feleségét. De amikor látta, hogy gyöngéd igyekezete csak olaj a tűzre, házasságuk óta először maga is dühbe gurult. Rá- ripakodott Júliára:

— Hallgass! Hát mit gondolsz,

te sarokba állítasz, mint egy makacs gyereket? Na' és ha adtam volna ötvenezer forintot a barátomnak?

Júlia szemében gúnyos indulat villant:

— Te? Miből? Nos, hadd hal* lom?

Szerencsés elképedt erre a kijelentésre. Csakugyan nála soha sincs jelentősebb összeg, a pénzt Júlia kezeli. De hát ez azt jelenti-e, hogy... Júlia kegyet gyakorol vele a saját pénzével? Még mielőtt azonban egy szót is szólhatott volna, Júlia újabb adag hidegvizet zúdított a nyakába:

— Vedd tudomásul, hogy ha mégis baj lesz és Benkő gyanút fogott a locsogásod miatt, akkor rám egy percig sem számíthatsz!

Azzal az asszony bevágta maga mögött az ajtót.

Ennek a csúnya összezördülésnek emlékét cipeli napok óta. Júlia kerüli, egy szót sem fecsérel rá. Pedig most már valószínűtlen, hogy Benkő bármit is megneszelt volna. ,Négy nap óta csak szóvá tette volna aggodalmait? Szerencsést nem érte volna készületlenül egy ilyen puhatolózás. Számított rá. Elhatározta, hogy majd csodálkozó ábrázatot ölt, mintha semmire sem emlékeznék, aztán jóízűen felkacag, hogy hajaj, ha neki ennyi pénze volna, de hát egyáltalán van ennyi pénz egy csomóban a világon?... Ám Benkő egyetlen szóval sem említett semmit. Hát persze, ő maga is, jó- néhányszor a pohár fenekére pislogott. Nincs itt semmi baj.

(Folyta tjukj