Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-21 / 68. szám

1961. március 21. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG s Ismerjük meg a jő módszereket Ötletesen premizálják az állattenyésztőket a kajdacsi Aranykalász Tsz-ben A san tervkészítéssel párhuzamo- Azokat a tervszámokat, atnelye- érdekes prémiumrendszert két itt ismertetünk nem tekint- dolgozott ki a kajdacsi Aranyka- hetjük általánosíthatónak, mert lász Tsz vezetősége. A prémium- ezek a kajdacsi szövetkezet üzemi rendszer mind a növénytermelés- adottságait tükrözik, ben, mind az állattenyésztésben . eltér és helyesen tér el a sablo- A szarvasmarha-tenyesztesben nőktől, ezért komoly figyelmet fgy t(?héfn’'e éyi 2000 literes tej­érdemel, sok tekintetben köve­tésre is méltó. Különösen az ál­lattenyésztésben alkalmazott ösz­tönzési formák érdekesek: nem termelést tervezték. A teheneket úgy osztják el a gondozók között, hogy mindenkinek egységes mi­malacok súlyában és számá­ban érdekeltek. Minden tízhetes, legalább 15 kilós leválasztott malac után 2 forint prémiumot kapnak. Ha a válasz­tási átlag meghaladja kilónként a nyolc malacot, akkor 2,50 forint prémiumot adnak minden tízhe­tes, 15 kilós malac után. Még nem döntöttek a kajdacsiak ab­nőségű legyen az állománya. Egy ^an, hogy a malacszaporulat után szarvasmarha-gondozóra tizen­munkaegységgel, nem is termé- . tehenet bíznak eondozásra szetbeni javakkal, hanem előre 1 «lILÍTa’ 1J1. garantált pénzösszeggel jutalmaz­zák a terveiket túlteljesítő állat- tenyésztőket. A garantált pénz­összeggel való premizálás fejlet­tebb formája az anyagi ösztönzés­nek és ahol ezt helyesen alkal­mazzák, ott nem marad el az eredmény. Röviden ismertetjük a kajda- csiaknak az állattenyésztésben Al­kalmazott premizálási módszereit azzal a céllal, hogy újabb ötlete­ket adjunk azoknak a tsz-eknek, etetésre és fejősre. A szarvasmar­ha-gondozó, a 2000 literen felül járó prémiumot mindjárt a vá­lasztás után adják-e, vagy év vé­gén. Véleményünk szerint jobb lenne mindjárt választás után ki­fejt tej értékének 10 százalékát fizetni ezt a jutalmat, mert akkor kapja meg teljesített munkaegy- ösztönzőbb lenne. ségein kívül, év végén, készpénz­ben, 2,40 forintos literenkénti árat számolva. A premizálásból kiiáró ok az, ha a 70 százalékot nem éri el a borjúszaporulat. A növendék szarvasmarhá­kat és a hízóállatokat gondo­zók a súlygyarapodás után kapnak prémiumot. A süldőnevelést és a hizla­lást korpaértékesítés után premizálják. A korpaértékesítést 20 százalékra tervezték és ennek túlteljesítését 20 százalékos alapon premizálják. Vagyis a tervtúltejesítés 20 szá­zalékát fizetik ki a gondozóknak, amelyek még nem döntöttek az ^ növendékeknél havi 18, a hízó- 15 forintos egységáron, készpénz­anyagi ösztönzés módjáról. marháknál napi egy kiló a súly- ben. A kajdacsiak a premizálásban a gyarapodási terv. A súlygyarapo­tervtúlteljesítést tekintik alapnak. Csak a terven felül termelt termékért, vagy állati hoza­mért adnak jutalmat azok­nak. akiknek a tervtúlteljesí­tésben részük volt. dási terv túlteljesítésének 20 szá­zalékát adják ki prémium címén, kilónként 10 forintos áron év vé­gén, készpénzben. A sertéstenyésztésben a ko­cagondozók az elválasztott ílj, korszerű tanterv készül az általános iskolák részére Az iskolareform-tervezet tézi­seit a társadalom széles rétegei vitatták meg. A tézisek nyomán elkészültek az új általános isko­lai tanterv tervezetei. Ez termé­szetesen nem jelent végleges for­mát, hanem vitára bocsátották a pedagógusok között, hogy mennél több nevelő tapasztalatai alap­ján jobbítsák, tegyék valóban olyan korszerűvé, mint amilyen tantervet az új viszonyok között a gyermekek nevelése megkíván. A napokban került sor Szek- szárdon is tanfelügyelők, iskola- igazgatók részvételével a vitára, amelyen az új tervezetet tár­gyalták. Vitaindítót Koren Ist­ván, a művelődésügyi miniszté­rium osztályvezetője mondott. A Tolna megyei nevelők közül nyolcán szólaltak fel a vitában. Mindenekelőtt arról esett szó a vita során, a világnézeti nevelést, az elmélet és gyakorlati élet összehangolását hogyan szolgálja az új tantervi anyag. A vita so­rán kiderült, hogy az új tanterv 30 órán túl nem foglalkoztatja szervezetten, tanítási óra kere­tében a gyerekeket, de általában jóval kevesebb lesz a tanítási óra, mint harminc. Érvényesül az az elv, hogy bőven jusson idő a gyakorlásokra, ismétlésekre, a ta­nult anyag megrögzítésére. Az új tanterv, amelyet bizonyosan még tovább javítanak az országos vita során, lehetővé teszi, hogy az is­kola ne ismeretközlő hivatal le­gyen, hanem valóban nevelő in­tézmény. A hozzászólók kiemelték, hogy az új tanterv sokkal jobban ösz- szehangolódik a nevelési tervvel, mint megelőzőleg. Valamennyien hangsúlyozták, hogy a helyes vi­lágnézetre való nevelés szem­pontjából a tudományokból azo­kat a tényezőket emelik ki, amelyek alkalmasak a helyes vi­lágnézet kialakítására, megszilár­dítására. Helyeselték, hogy az új tan- terv nyolc, illetve tizenkét éves szemléletben nézi és osztja szél a tananyagot. Hangsúlyozták, hogy az alapképességek kifejlesz­téséért minden nevelő egyaránt felelős. A túlterhelés megszüntetése ér­dekében az új tanterv ott veszi elő a tananyagot, abban az osz­tályban, ahol az életkori sajá­tosságok szempontjából a legjob­ban megfelel. Az általános isko­la ötödik osztályában például új . tantárgyként bekerül a történe­kor a negyedik osztályban meg­szűnik a földrajz-tanítás, az mint olvasmány, az ötödik osztályba kerül fel. Szóba került a környezetisme­reti tantárgy bevezetése, amit a Tolna megyei nevelők is helyesel­nek. Szó esett az alsó tagozatosok gyakorlati foglalkoztatásának át­szervezéséről is. A felszólalók többek között hangsúlyozták, hogy a történelem-tanításba be leéli illeszteni a helytörténeti ok­tatást is s sürgették, mennél előbb valósítsák meg a pedagógu­sok megfelelő továbbképzését. A vita, amely országosan fo­lyik, április végén zárul le, utána kerül a tanterv végleges formába öntésére, s 1966-ig fokozatosan minden iskola már az új tanter­vek alapján dolgozik. 62. Nagy meglepetésükre Benkő a pacsirta-telepi végállomásnál várt rájuk. — Hát te itt vagy? — szorította meg a kezét Szerencsés. — Nem kellett volna... Ez több, mint vendégvárás. — Az asszony süt-főz, de én máj­aiig vártalak benneteket, hát ki­bandukoltam ide. Ti pedig nálunk nem vagytok vendégek, öreg mackó! Hát már nem emlékszel, hogy valamikor ez volt az ottho­nod? Szerencsés elérzékenyült. Júlia sokatmondó oldalpillantással igyekezett kijózanítani az érzel­gősségből. De azért ez a környe­A juhászokat gyapjúhozam szerint jutalmazzák. A tervezett átlagos gyapjúhozam 4 kiló, a túlteljesítés 10 százalékát fizetik ki prémiumként 40 forin­tos egységáron. Ezt is jó lenne azonnal kifizetni a nyírás, illetve a gyapjú értékesítése után, mert akkor ösztönzőbb lenne. Premizálják a kajdacsiak a takarmányosokat is. Érdekelt­té teszik őket is a hozamok fokozásában. A takarmányo- sok a velük azonos területen dolgozó állattenyésztők átla­gos prémiumát kapják meg. ugyancsak készpénzben. Például azok a takarmányosok, akik a szarvasmarhákat látják el takarmánnyal, a szarvasmarha­gondozók egy főre eső átlagos prémiumát kapják meg. Sok tekintetben hasonlít ez a premizálási mód a szovjet kolho­zokban elterjedt és jól bevált cél­prémiumok rendszeréhez. A Szov­jetunióban gazdag tapasztalato­kat szereztek már a garantált pénzösszeggel történő premizá­lásban. Reméljük, hogy a premi­zálásnak ez a fejlettebb formája Kajdacson is meghozza a várt eredményt és teljesíti a hozzáfű­zött reményeket. Gyenis János Honriib Jizse!: Forradalmi hagyományunk A Magyar Tanácsköztársaság A magyar történelemben sok olyan hagyomány van, amely­nek mindegyikére joggal lehe­tünk büszkék, amelyekhez sok­szor visszanyúlunk, hogy a je­len harcaihoz új erőt merítsünk. E hagyományaink gazdag sorá­ban is a legkiemelkedőbbek egyike a Magyar Tanácsköztársa­ság kikiáltása és annak tevé­kenysége. Az 1919. március 21-én kikiáltott proletárdiktatúrát a Kommunista Internacionálé Vég­rehajtó Bizottsága 1919-ben mint a világ proletárjainak büszkesé­gét említi. S bár jött a legkegyet­lenebb terror — sokszorosan fe­lülmúlva az annyiszor idézett Haynau véres diktatúráját —, de a legféktelenebb fasizmus sem volt elegendő arra, hogy kitöröl­je az első magyar proletárdikta­túrát a dolgozó emberek emléke­zetéből, szivéből. A forradalmi hagyomány a fa­sizmus legsötétebb napjaiban is erőt, lelkesedést, bizakodást, re­ményt adott a dolgozóknak. Ami­kor a fasiszták bevezették a ha­diüzem-rendszert — a dolgozók az 1919-es államosításra gondol­tak; amikor a tőkések csökken­tették a munkabéreket, és emel­ték a munkaintenzitást, — a munkásoknak a tanácshatalom szociális politikája jutott eszébe; amikor a munkanélküliség kese­rítette a dolgozók életét, önkén­telenül is a tanácsköztársaság munkaerőtoborzásai jutottak azok nak az eszébe, akik esténként minden kereset nélkül voltak kénytelenek hazatérni éhező csa­ládjaik körébe. S csak szeretettel gondoltak az első magyar mun­káshatalomra a földbevájt putrik és a nyomortanyák mélyén azok is, akiket 1919-ben a proletár- diktatúra juttatott egészséges, világos, tágas lakáshoz, s ahon­nan a munkáshatalom megdön­tése után a tőkések lábbal ta­posva a humanizmus legelemibb elveit, kidobták őket. S micsoda emléket jelentett a füstmarta proletár gyermekének az az egy­két hét, amit az üdülővé átalakí­tott volt földesúri kastélyokban töltött, ahova se azelőtt, se a Horthy éra alatt a lábát sem te­hette be. Milyen nagyszerű em­lék volt az 1919. áprilisi válasz­tás, ahol — sokan életükben elő­ARANYKALITKA J_LU-------------------------­‘ szőr és utoljára — szavazó cédu­lával iv kinyilváníthatták akara­tukat, véleményüket. A tanácshatalom azonban az illegalitás nehéz körülményei kö­zött dolgozó kommunistáknak ad­ta a legnagyobb erőt. Ez a forra­dalmi hagyomány olyan példa­ként állt előttük, amelyet ismét meg kell valósítani, létre kell hozni az első tanácshatalom után a második magyar proletárdik­tatúrát is. A tanácsköztársaság forradalmi emlékéért mint újból elérendő célért számtalanszor ál­dozták életüket is népünk leg­jobbjai. S amikor a Szovjetunió halá­los csapásokat mérve a német fa­siszta seregekre, felszabadította hazánkat, hasznosítva a Magyar Tanácsköztársaság forradalmi ta­pasztalatait, megkezdődött ' a harc — most már legálisan — a második magyar munkáshata­lomért. Az egykori vörös kato­nák, direktórium tagok, az ille­gális körülmények és az emigrá­cióban dolgozó kommunisták, összefogva a felszabadulás után a kommunista párthoz csatlakozó minden erővel, sikeresen vívták meg a harcot. Ma, amikor a tanácsköztársa­ság kikiáltásának 42. évforduló­ját ünnepeljük és megemléke­zünk a hősi harcról, jogos büsz­keséggel adhatunk számot a vég­zett munkánkról. A második pro­letárdiktatúra megvalósította azt is, amire 1919-ben nem jutott idő, vagy aminek megvalósítását kel­lő tapasztalat hiánya gátolta. Ta­nultunk a tanácsköztársaság jó és kevésbé jó tapasztalataiból egy­aránt, s a többi között éppen ez tette és teszi lehetővé, hogy si­keresen haladunk a cél felé, amit Lenin »Üdvözlet a magyar munkásokhoz« című művében így fogalmazott meg: »A proletárdik­tatúra célja, hogy megteremtse a szocializmust, megszüntesse a társadalom osztályokra tagozódá­sát, dolgozóvá tegye a társadalom valamennyi tagját és az embe­reknek ember által való minden­féle kizsákmányolását megfosz- sza talajától«. K. Balog János gyelek. Persze, hogy igazad van. Hiszen, ha mindenki ilyen volna, hajaj! Hol tartana már a szocia­lizmus! — Csak ne túlozz. Azt hiszed, én szent ember vagyok? Ugyan! Nem olyan könnyű szentnek len­ni. Itt vannak a tüzelőjegyek. Nem jutott mindenkinek, mit csi­náljak? Keveset kaptunk. De én elfogadtam. Nem tudtam megáll­ni, mert az asszonyra gondoltam, ej hát miért pont én? Pedig igaz­ság szerint nekem kellett volna négy személyre megterítve. szabályszerű lakásigénylést, na — Hát végre itt vagytok — ör- mondom, pár év múlva sorra ke- vendezett Benkő. — Nem is tudod, rülök, hát csak hadd legyen bent. _ mennyire őrülök, vén mackó. Lá- Csakhogy három nap múlva ki- utoljára maradnom, s ha nem jut, tód, milyen könnyű egy párttit- utaltak nekem egy lakást. Három hát nem jut. Haraszti szólt is ér- kárt boldoggá tenni! nap múlva! A nyavalyások, a tör- te. Rosszalta, hogy én elvittem a Márkás bort hozott elő a sarok- leszkedők. Más évekig is várako- jegyet, s nem igazságos a szétosz- ból. Szerencsés odapillantott. Öt zik, ezek meg így akartak híze­vs sst an*? Hsat äs- lesnL ■“eíé“ *k“i­ra. Benkőné szabadkozva, mente­getőzve fogadta a Szerencsés há­zaspárt: — Tessék, kerüljetek beljebb, kedvesem, Jaj, szalad az egész la­kás, de menjetek be hamar a szo­bába. Üljetek asztalhoz. Nemso­kára készen leszek. Anti, hozzál bort, mama, légy szíves, hozzál be még egy vödör szenet. Az ám, el is felejtettem, az édesanyám. vább járatta tekintetét a szobán, a bútorokon. Benkő észrevette, hogy Szerencsés meghatódott. — Látom, nem felejtetted el, hol is kezdtük a fogság után? — Ne, dehogy — ingatta fejét gyeket nem akarnak észrevenni, tüstént észrevették, hogy az igény­lés az enyém, és soron kívül akar­tak lakást adni. Persze, vissza­utasítottam. Ez disznóság volna. — Miért? — vitatkozott Júlia. tás. Igaza volt, magam is b°lá.tom. Mégis felfortyantam, s jól oda­mondogattam. Meg is sértődött. A gyarlóság könnyen kiüt az em­berből. Benkőné behozta a levest, asz­talhoz ültek. Kitűnő erős tyúkhús­leves volt. Szerencsés két tányér­ral is szedett. Júlia nem evett jó étvággyal, de uralkodott magán. Aztán pörköltet, végül sültet ho­zott be Benkőné, mellé befőttet. Szerencsésék nem győzték dicsér­ni háziasszonyi tudományát. Ben­Szerencsés. — Hanem ez a szék- _ Maga ilyen, de ha maga nem rény nem itt állt, hanem emitt. fogadja el azt a lakást, majd el­— Ügy van. így jobban férünk, fogadja más. — Takaros kis lakás ez, Benkő — Nincs igaza, elvtársnő, mert elvtárs! — jegyezte meg Júlia. — mi lenne, ha így gondolkodnánk? __ , ________ ___ _______________De én azért a maga helyében már Én vigyázok arra, hogy minél ke- kőníT böídogvolt hogy kitehetett J úlia JTeentezkedő~ VmosöÍÍyal szereztem volna egy nagyobbacs- vesebb legyen az igazságtalanság, agáért. Közben gyakran töltöt­nyújtott kezet az idős asszony- kát, mondjuk valamelyik modern ámbár akárhogy is vigyázunk, lektés koccintottak. A remek bor nak. Aztán bementek a szobába, bérházban. Miért nem igényel, be-becsúszik. De ha én elfoga- mámora meg-megcsillant a sze­Az egyszerű szoba ragyogott a maga igazán megtehetné, csak dóm azt a lakást, soha többé nem rendtől és a tisztaságtól. A búto- &6Y szavába kerülne. koppinthatok a lakáshivatal orrá­rok fénylettek,, tüstént észre lehe- — így látszik ez kívülről — mo- ra, ha valami disznóságot csinál, tett venni, hogy frissen tisztítót- solygott Benkő. — Csakhogy azt Hát, nem igaz? De mi van veled, ták le ezeket is. A padló a szoba az egy szót nehéz ám kimondani! Janikam? ügy hallgatsz itt, mint szögletében még nedves volt a Sőt, mondhatom, hátrányban is eSy csuka. délutáni sikálástól. A szoba köze- vagyok a gyáriakkal szemben. — Nem, dehogy — riadt fel 'em. mint olvasmány, ugyanak- pén régimódi, nagy asztal állt, Képzelje, mi történt, beadtam egy gondolataiból Szerencsés. — Fi­mükben. Szerencsés páratlanul jól érezte magát. Nem is titkolta: — Tudod, pajtás, most naeyon boldog vagyok. Nem is hiszed, mi­lyen boldog. Igazad van, otthon érzem magamat. Jobban, mint a saját otthonomban. Szervusz. (FolytatjukJ

Next

/
Thumbnails
Contents