Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-19 / 67. szám

4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1961. március 19. Á tizenhárom éves kisipari szövetkezet „zárszámadása11 Tizenharmadik évzáró közgyű­lését tartotta Dunaföldváron a megye legnagyobb kisipari szö­vetkezete, a Dunaföldvári Ci­pész ütsz. A közgyűlés elején a szövetkezet nődolgozóit üdvözöl­ték és ajándékozták meg — a szövetkezet dolgozóinak többsége asszony és lány, nagymértékben az ő érdemük az elmúlt évi szép eredmény, méltón ünnepelték őket a nemzetközi nőnap alkal­mából —, de kijárt az elismerés a férfidoigozóknak is, a szövet­kezet mind a kétszázhatvan tag­jának, dolgozójának. Jól zárta az 1960-as esztendőt a szövetkezet. Juhász István el­nök beszámolójából tudta meg a tagság, hogy másfélezerrel több gyermekszandált gyártottak a tervezettnél, a Cipőnagykereske­delmi Vállalat részére 160 párral készítettek több cipőt, túlteljesí­tették a tervet a méretes cipők­nél, a fejelésnél, tizenegy- és fél­ezer pár gumicsizmát gyártottak terven felül. Egyedül a talpalás- nál mutatkozott lemaradás a tervtől, több, mint ezeregyszáz párral. Erről viszont nem tehet a szövetkezet, egyszerűen nem hoztak »elegendő« talpalni való cipőt, a terv nem számolt azzal, hogy sokan talpaltatás helyett in­kább új cipőt vesznek. A szövetkezet múlt évi tiszta nyeresége egymillió 156 ezer fo­rint. Különösen az önköltség csökkentésénél értek el szép eredményeket a ktsz dolgozói. A gyermekszandálok önköltségét egy év alatt mintegy 3 forinttal csökkentették, ezzel vált lehetővé, hogy az előző évinél százezer fo­rinttal kevesebb állami dotációt vegyenek igénybe. Pedig az 1959-es 35 ezerrel szemben 1960- ban 39 ezer pár gyermekszandált gyártottak. A gumicsizma ön­költsége negyedik negyedévben tizenhat forinttal volt alacso­nyabb, mint az első negyedévben. A méretes részleg pár évvel ez­előtt még nagyon gyengén műkö­dött. Az utóbbi években azon­ban egyre több gondot fordít er­re a részlegre a szövetkezet, ki­váló szakembereket állított be, megfelelő munkakörülményeket teremtett számukra, ennek kö­szönhető, hogy ma már nemcsak a község és környékének szük­ségleteit tudják kielégíteni, ha­nem jönnek ide távolabbról, — Budapestről, Tatabányáról, Pécs­ről is — méretes cipőrendeléssel. A több, mint egymilliós tiszta nyereségnek — az előírt 40 he­lyett — 42 százalékát fordítják a fel nem osztható, közös szövetke­zeti vagyon gvaram'tására. Az en- edélyezett 40 százalékkal szem­ben »csak« 36 százalékát osztot­ták ki a tagok közt, nyereségré­szesedésként. De a nyereségrésze­sedés összege így is elérte a dol­gozók egyhavi átlagkeresetét. Ba­logh Mária tűzőnő például 2162 forintot kapott, az Arany házas­pár több, mint 3000 forintot, Ju­hász Gyula, feleségével és lányá­val együtt 4700 forintot. Nem készpénzben, hanem a Dunaföld- vár és Vidéke Takarékszövetke­zetnél elhelyezett betétként. Uj betétkönyveket is állítottak ki ezekben a napokban Dunaföldvá­ron, de még több volt azoknak a dolgozóknak a száma, akik pár nappal a közgyűlés előtt beadták a vezetőséghez betétkönyvüket — majdnem mindenkinek volt már betétkönyve a szövetkezet­ben —, hogy abba vezessék be az összeget. Nemcsak ünnepelt a szövetke­zet tagsága a közgyűlésen. Sok szó esett a hibákról, a nehézsé­gekről, azok kiküszöbölésének módjáról is, különösen a mun­kafegyelem problémáiról, az idei, a tavalyinál még nagyobb felada­tokról. Mert egy év múlva még jobb eredményekről akar számot adni a szövetkezet kollektívája. As ismeretterjesstés eredményei Lápafőn A kulturális tevékenység leg-1 fontosabb része az ismeretter­jesztő munka. Ezt ma már a nép­művelési dolgozók a legtöbb köz­ségben megértik, programjukat úgy állítják össze, hogy abban vezető helyre az ismeretterjesz­tés különböző formái kerüljenek, így történt ez Lápafőn is, s a szép eredmények mutatják, hogy a jó szervező munka meghozza gyümölcsét. A kulturális program kidolgo­zásába bevonták az összes társa­dalmi és állami szerveket s külö­nös tekintettel voltak a község megváltozott viszonyaira. Az évad során, márciusig 17 isme­retterjesztő előadást tartottak, előadásonként átlag 35 hallgató előtt. A 17 előadáson kívül a járási tanács mezőgazdasági osz­tálya is szervezett egy sorozatot, amelynek előadásai főleg a ku­koricatermesztés, a sertéstenyész­tés kérdéseivel foglalkoztak, de több olyan jog; tárgyú előadás is elhangzott, amely a termelőszö­vetkezeti tagokat érdekelte. A KISZ-szervezet a politikai kör keretében biztosítja a fiatalok politikai képzését. A kör előadá­sait átlag 15 fiatal látogatja. A téli időszak alatt négy Ízben rendeztek filmvetítést, amelyet ismeretterjesztő előadás követett. A községi népkönyvtár 817 kö­tet könyvvel rendelkezik, a be­iratkozott olvasók száma megha­ladja a százat. A múlt év utolsó és ez év első negyedében, tehát fél év alatt 1100 kötetet kölcsön­zött a könyvtár, A tanácsülés művelődési ház építését határozta el. Az építő­anyag egy részét már megvásá­rolták, az alapozási és földmun­kákat társadalmi úton végzik el. Amennyiben a művelődési ház felépül, a kulturális élet kibon­takozására tovább nőnek a le­hetőségek Lápafőn is. A szél hatalmas porfelhőket ka­var. Pusztai István bácsi, a kö- lesdi Kossuth Tsz öregségi jára­dékos tagja bosszankodva kémleli az eget. — A szél helyett egy jó kis eső jöhetne inkább, igaz-e, tisztele- tes úr? — Bizony, István bácsi, igaza van. Egy jó kis csendes eső igen­csak kellene már a zöldségmagok­ra, a salátára, mindenre — hagy­ta rá az öregre a megszólított. Kissé meglepődve nézek a kék- overállos, munkáskinézésű tiszte- letesre, és hirtelen a Népszabad­ság cikke jutott eszembe. Ni csak, úgy látszik, nemcsak a pálfai re­formátus tiszteletes, hanem K. Szabó Benedek, a kölesdi refor­mátus lelkész is részt kér a közös­ségi munkából, őt is magával ra­gadta a falu társadalmi átalaku­lása. — A falu átalakulásával érlelő­dött meg bennem az elhatározás, hogy képességeimet a tsz-ben hasznosítsam. Mint parasztszülők gyermeke, mindig is szerettem a földmunkát, s évtizedek óta ker­tészkedtem. Szóltam a tsz vezető­ségének és Kovács Jánosnak, a tsz elnökének. Ha rám bíznák, el­vállalnám a kertészeti brigád ve­zetését. A január hónapban ösz- szehívott közgyűlésen a tagság ezt megtárgyalta és jóváhagyta. Azóta dolgozom a tsz-ben — mon­dotta. A hosszú élet titka Forgatja a kere­ket ide-oda, apró ütéseket mér rá. amíg a talpak pon­tosan összeillenek — és elkészült egy talicskakerék. Az­tán új munkához lát. A képről ítélve hatvan évesnél nem sokkal látszik többnek. Pedig nem mai gyerek már id. Hörnyéki János, a döbröközi ktsz bog nára. Már nyolc­vanadik életévét tapossa... Nyolcvan év szép kor, különösen ak­kor, ha valaki így bírja erővel, mint az öreg Hörnyéki. — Hatvankét év óta dolgozom a mesterségben — áll meg egy pilla­natra a kalapács a kezében. — Ha jól számítom, nyolc helyem volt eddig. Tizennyolc esztendeig voltam alkalmazásban a hercegségnél. Most, az idén tize­dik éve, hogy a ktsz-nek vagyok tagja ... Sajnos, augusztusban már nyugdíjba megyek ... — Legalább több ideje lesz a menyecskékkel foglalkozni — tré­fálkozik a másik öreg bognár, a hatvankilenc éves Fülöp József. — Úgyis sokat járnak ide, a töb­biek már megsokallják ... Az öreg szeme hamisan villan és vissza tromf ol: — A menyecskék is megnézik,, kihez járnak. — Ha nyugdíjba megy, azért csak belátogat hozzánk? — kérdi az egyik fiatal. Március 23-án összeül az afrikai népek harmadik kongresszusa Március 23-tól* 31-ig ren­dezik meg Kairóban az afrikai nép>ek harmadik kongresszusát. A kongresszusra 200 küldöttet vár­nak Afrika különböző országai­ból: kormányok vezetőit, politi- kusokat, kimagasló afrikai szemé­lyiségeket és szakszervezeti veze­tőket. Meghívták a kongresszusra Gizengát, a törvényes kongói kor­mány miniszterelnökét is. A kongresszus napirendjén szerepjel a kongói kérdés, az imperializ- mus végleges kisöprése Afrikából s Afrika egysége. — Miért ne látogatnék? Ha­vonta két hetet még dolgozhatok. — Hogyan, hát nem akar pi­henni hatvankét évi munka után? — Pihenni? Mire való az? 1— Még most is megállja a he­lyét a munkában az öreg. Túltesz még sok fiatalon — mondják róla a mühelybeliek. — Kevés nyolc­van éves ember van, aki ezerhá­romszáz forintot keres havonta, — Életemben még nem voltam beteg — mondja büszkén az öreg. — A szemüveget is csak akkor veszem elő, ha rajzolni kell va­lamit ..; Énmiattam becsukhat­ták volna a »boltjukat« a dokto­rok. — Most, ennyi idő után, ha újra mesterséget kellene választani, mit választana? — Csak ezt, amiben dolgozom. — És hatvankét évvel ezelőtt miért választotta ezt? — Bognár volt az apám is. De akkor még színét sem láttuk ezek­nek a gépeknek itt — mutat körül a műhelyben. — Haj, akkor még mekkora erdők voltak Döbrököz környékén ... Ezek a mostani fiatalok már nem tudják, milyen volt akkor az inasélet... Közben vége a munkaidőnek, és akárcsak a többiek, az öreg Hör­nyéki is elrakja a szerszámokat, eltakarítja a forgácsot, fűrészport. Egy tekintélyes fiók mélyéből fél­literes fehér üveget húz elő. Az üvegben bor piroslik. — Hát akkor ... — mondja mo­solyogva, színlelt sóhajtással, és nagyot húz az üvegből. — Most már lehet.. j — Árulja el a titkot, hogyan ér­ce meg ezt a kort ilyen jó erőben, egészségben, és még így bírja a munkát? — kérdezem az öreget. — Elárulom — húzódik mosoly­ra a kis öreg kerek képe. — A pap- rikáscsirkére soha nem ittam vi­zet. Mindig csak bort... Ezután sem csinálom másként. No, de erről húsz-harminc év múlva még beszélgetünk — dugja vissza az üres üveget a fiókba. Bognár István Népi iparművészeti pályázatok A Népi Iparművészeti Tanács és a HISZÖV az Alkotmány ün- nepje tiszteletére és a Népmű­vészet mestereinek hagyományos találkozójára pjályázatot hirdetett a szövő népi iparművészet, a fa­zekas népi iparművészet és a faragó népi iparművészet tovább­fejlesztésére és az alkotó munka kiszélesítésére. A pályázat, célja a népművészeti hagyományok fel- használásával és továbbfejleszté­sével olyan új alkotások, tárgyak készítése, amelyek mind művészi, mind technikai szempjontból ki­elégítik a mai kulturált igényeket. A pályázati felhívások minden népi iparművészeti ágban külön­böző kategóriákat állítanak fel és az egyes kategóriák legjobb alko­tásait jelentős díjakkal jutalmaz­zák. Olyan pjályaműveket, ame­lyek már pályázaton szerepeltek, vagy a kereskedelmi forgalom; ban ismeretesek, a bíráló bizott­ság nem vesz figyelembe. A faragó népi iparművészeti pályázaton 14 400, a szövő népi ipjarművészeti pályázaton 10 20t, a fazekas népi iparművészeti pá­lyázaton pedig összesen 9 300 fo­rintot osztanak ki a legjobb al­kotások készítőinek jutalmazá­sára. A pályamunkák beküldésé­nek határideje: 1961 június 30. Az alkotódíjban részesülő népi iparművészeknek kötelező részt venni a pjályázaton. „Tiszteletes“ brigádvezetö Azóta dolgozik a tsz-ben K. Sza­bó Benedek kölesdi református tiszteletes. És nemcsak elmélet­ben, hanem a gyakorlatban is, mert ahogy a brigád tagjai, Tava­szi Józsefné és Szalai Józsefné, a tsz párttitkárnője mondja: »irá­nyít, de maga is megfogja az ásót, a kapát«. Elkészült öt melegágy, sőt két melegágyban három centiméter nagyságúak a korai káposzta- és a paradicsompalánták. — Primőr árut termelni, meg­mutatni, mit lehet kihozni a kö­lesdi földből. Húsz éves kertész- kedési gyakorlatomból tudom, mi­lyen jól jövedelmez a kertészet, ha szakszerűen kihasználjuk a le­hetőségeket. Nem tagadom, sok­szor bosszankodtam azon, hogy itt folyik falunk határában két víz, a Sió és a Sárvíz, s ezt a ki­tűnő természeti adottságot nem használjuk ki megfelelően. Bán­tott és ezt többször is szóvátet- tem, hogy még a község zöldség­ellátása sincs biztosítva. A szom­szédos tengelici Petőfi Tsz látta el zöldségfélével a falut. Az idei évben a falu zöldség­félével való ellátását megoldja a Kossuth Tsz kertészete, de K. Szabó Benedek javaslatára a falu önellátásán kívül a tsz szerződés­re öt holdon paradicsomot, tíz hol­don fűszerpaprikát termel. — Huszonöt holdas a kertésze­tünk. A tsz vezetőségének — vé­leménye szerint igen helyesen — nincs szándékában a kertészet területét növelni. Kölesd távol esik a felvevő piactól, így sokba kerülne a szállítás. A kertészeten kívül az öntözéses gazdálkodásra helyezzük a fő súlyt. A termelőszövetkezet az idei év­ben gépesítési beruházásaiból többek között 215 000 forintos költséggel öntözőberendezést vá­sárolt, amelynek segítségével 220 holdnyí területet öntöznek. — Ezen a területen már jó rész­ben függetlenítjük magunkat az időjárás viszontagságaitól — mondja mély meggyőződéssel. Az elmúlt években a tsz-nek a cukorrépa 9000 fonni* jövedelmet hozott holdanként. Az idei évben a jó talajelőkészítéssel és az ön­tözéssel 13—14 000 forint jövedel­met is hozhat. — Az öntözéses silókukorica­termeléssel . fellendíthetjük az ál­lattenyésztést, illetve a tejhoza­mot is. Ez igen megemelheti a tsz-tagság jövedelmét, s ehhet hozzájárul községünk tejfeldolgo­zó üzemének közelsége is. Idővel — de ez egy későbbi terv — sze ­retnénk foglalkozni gyógynövé­nyek — borsosmenta és digitális termeléssel is, amelyek öntözéssel valóságos kincsesbányái lehetnek a tsz-nek. A kölesdi tiszteletes tele van tervvel és távlatokban gondolko­dik. A kertészet mellett az öntö­zéses gazdálkodásban lát iger nagy perspektívát. Szakértelme és tudásának szélesítésére a tsz megbízásából részt vett Siófokon az öntözőgép-kezelői tanfolya­mon, ahol mint mondja, sokat ta­nult. — Bizakodással nézek a jövőbe s ezt a bizakodást szeretném át­adni nemcsak az én 20 tagú ker­tészeti brigádomnak, hanem « termelőszövetkezet minden egyes tagjának. Úgy gondolom, falum népére jó hatással lesz, ha azi látja, olyan ember is szívesen dol­gozik a közösben, akinek bizonyos tekintetben nem ez nyújtja meg­élhetését, anyagi boldogulását. Munkában eltöltött sokéves ta­pasztalatom alapján az az elv ve­zet: a földet szeretni kell, mert ha a földet jól megműveljük és szak­szerűen gondozzuk, ápoljuk a nö­vényeket, azok meghálál’a reá­juk fordított munkát. Pozsonyi Ignácné jC T

Next

/
Thumbnails
Contents