Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-09 / 34. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG 1961. február 9. Huligánok ügyében A betyárromantikával kezdődött, jó száz évvel ezelőtt, amikor Nyugaton a legrosszabb regény is biztos sikert jelentett, ha hőse magyar betyár, vagy cigány volt. A divatot nem kisebb költő fémjelezte, mint Lenau, aki »deutsch- ungarnak-ii nevezte magát s egyéb ként kitűnő verseket írt Miscka- ról, a zseniális cigányprímásról, Miráról a tündökletes cigánylányról, a csárdásról, a vigadozó magyar parasztokról. Nincs is más hibájuk ezeknek a verseknek, csak az, hogy kevés a közük a valósághoz. De sikerük egy olyan folyamatot indított el, amely még a kiváló Fontanét, az Effie Briest szerzőjét is elragadta s írt egy regényt — gróf Petőfy- röl! Félreértésből, romantikus be- lemagyarázásból így alakult ki egy alapjában hamis kép, amely a magyart mulatozónak, vadnak, nőcsábítónak, iszákosnak mutatja. Ha ezeket a tulajdonságokat megnemesítjük és felmagasztaljuk, a kép akkor is torz; elég Gobineaura gondolni, aki fajelmé leti könyvében nagyon ronkon- szenvesen beszél a magyarságról, sőt a jövő népét látja benne, vagy a filozófus Keyserling, aki »Európa spektrumában« nagyon előkelő helyet juttat, — sajnos, ugyanilyen tulajdonságok alapján — a magyarságnak. Száz esztendőnek kellett elmúlnia, amíg meg tudtuk értetni a világgal, hogy a magyar se nem betyár, se nem cigány, sőt a magyar emberre egyáltalán nem illenek a lezüllött dzsentriről ellesett vonások. A magyar ember olyan, amilyennek Petőfi vagy Arany János rajzolta s igazi értékét az adja meg, ami a világ minden emberének: munkája, szorgalma, tisztessége. Napjainkban egy új romantika kezd kialakulni, hatásában, következményeiben semmivel sem veszélytelenebb, mint a száz év előtti. .nincs nap, hogy az újságok ne írnának a huligánokról, több helyen vitákat rendeztek, hogy mi jellemzi a huligánt és a jampecet, mi az azonos bennük és mi nem, a rádió időnként szinte pillanatképeket közvetít a huligánok életéből, sőt a hetek óta idült ötletszegénységben szenIMIKE FOGADALMA Egy hónapi a közölte a Népújság azt a hírt, hogy a kis szálkái Antal Tériké nem játszik többé a tűzzel, égési sebeibe belehalt. Azt gondolnánk, hogy ez az elrettentő példa elegendő ahhoz, hogy okuljanak az esetből a szálkai szülők. A tények azonban azt bizonyítják. hogy. a kis Tériké megégett teste nem hatott elégge az emberekre, mert Szálka község csendjét vasárnap délután a szekszárdi tűzoltók szirénája verte íel iámét. Most az egyik ház pajtája gyulladt ki. s a tűz ismét gyermekjátékból eredt. Mózsik Józsefék disznói, vágtak. A négyéves Imre érdeklődve figyelte, hogyan perzselik a disznót. Elhatározta, hogy ezt ő is megcsinálja. Kihasználta, hogy szülei nincsenek az udvaron, egy kukoricaszárat meggyúitott az üstházban és azzal a pajtába ment. A tűzcsóvától a pajta meggyulladt. védő Szabó-család is jobb híján ráfanyalodott a huligánokra. Ha egy külföldi lapjainkat olvassa, vagy rádiónkat hallgatja, joggal vonja le azt a következtetést, hogy Magyarországon egy új kaszt alakult ki, a huligánok társadalmi rendje, afféle Ku-Klux- Kan-szervezet, amelynek tagjai a társadalmi ranglétrának ha nem is a legelőkelőbb fokán, de feltétlenül legromantikusabb fokán állnak. Ha valaki a magyar rádióból, vagy újságjainkból veszi minden értesülését életünkről, úgy képzeli, hogy vendéglőink, szórakozó helyeink tele vannak huligánokkal, este nem tanácsos az utcára kimenni, mert lépten- nyomon huligánok állják el a gyanútlan járókelők útját, rémít- getve az embereket, veszélyeztetve a közbiztonságot s fittyet hányva a szocialista erkölcsnek. Persze sok baj van még nálunk, s az is igaz, hogy akadnak garázda alakok, akik időnként valóban kellemetlenségeket okoznak. De ugyanakkor van rendőrségünk is, amelynek nemcsak kötelessége, hogy megfékezze a garázda, a társadalmi rendbe beilleszkedni nem tudó elemeket, hanem ereje is van ahhoz, hogy elejét vegye a rendbontásoknak. A baj csak ott van, hogy a különböző sajtó- és rádióközlemények holmi romantikus fenegyerekeket csinálnak azokból, akiknek börtönben a helyük s akiket igazságszolgáltatásunk kivétel nélkül börtönbe is juttat. De talán még nagyobb baj, hogy a garázdák egyedi esetét általánosítják, nem X. Y.-ról beszélnek, aki erőszakoskodott, hanem »a huligánokról«, még pedig úgy, mint egy új társadalmi rétegről, amely számában állandóan növekszik s hovatovább többségbe kerül. »A huligánok« lassan legendás alakok lesznek, afféle modern hősök, akik »bátran« szem- beszállnak istennel, emberrel és rendőrséggel. A »galeriknek« hírük, nevük, sőt ami nagyobb baj, tekintélyük van — ötletszegény újságírók jóvoltából. A helyzeten változtatni kell s a bűnügyi része a rendőrség dolga, amely meg is teszi a magáét. De a romantikus környezet, amit rádiójátékok és Tiportok tálalnak köréjük, legfeljebb arra jó, hogy népszerűsítsék azokat, akik szem- benállnak a társadalommal, a renddel, az emberi tisztességgel. Sajnos, vannak ilyenek, de a mai magyar életre igazán nem ezek a jellemzők. CSÁNYI LÁSZLÓ A megfiatalodott Pörboly ii. A pörbölyi általános iskola pedagógusaival kulturális dolgokról beszélgettünk. Csakhamar kiderült, hogy nemcsak a külső látszat változott meg, hanem az emberek gondolkodásmódja, tuda ta is megújhodott. Igényességük nem merült ki a szép házak felépítésével, a töméntelen modern ruha megvásárlásával, amint gazdaságilag kezdtek felemelkedni, szomjazták a kultúrát is, és napjainkban egyre jobban szomjazzák. Ismét csak azt kell mondanom, hogy e tekintetben örven detesebb dolgokat tapasztaltam mint némelyik faluban. Vida Jápos iskolaigazgató, hogy érzékeltesse az ismeretterjesztés iránti érdeklődést, ezt mondta: — Nincs sok idő estig, de ha van kedve egy előadást tartani, „biztosíthatom” a nagy közönséget. Nálunk ez az egyik legkönnyebb dolog, mert elég, ha a? előadás híre szétfut a környéken, máris jönnek az emberek. Minden érdekli őket, ami a szokásos ismeretterjesztő előadásokba belefér. Mintha egyszuszra akarnák magukba szívni a kultúrának azt a töméntelen meny nyiségét, amelyet évszázadokon keresztül kicsinyenkint kelleti volna. A dolgozók esti iskolája 18 fővel működik. A napi fáradságos munka után este beülnek az iskola padjaiba és a késő esti órá kig figyelnek, tanulnak. Mindezt természetesen nem előírásból teszik. Egyiknek a munkaköre sincs iskolai végzettséghez kötve tehát nem az „doppingolja" őket. hogy „ha nem tanulok, kitesznek ...” Honti József például rakodó- munkás az erdészetnél. Előtte kocsis volt; „Ugyan kérem, miéri kellene ismerni Petőfi életrajzál ahhoz, hogy a rönköket kocsira tudják emelni.” De ő mégis úgy érzi, hogy kell a Petőfi-életrajz a tudás, amit az iskolában megszerezhet. Ha már Hontiéknál tartunk, hát kérem a feleségére sem lehetne azt mondani, hogy „kénytelen” tanulni — mert bizony ő is a dolgozók esti iskolájába jár, méghozzá egy osztályba férjével. A feleség „háztartásbeli.” Csizolczki István fejőgulyás sem lenne ..kénytelen” tanulni, de mégis tanul, mert érzi a szükségét. Sőt, vállalta a tanulást annak ellenére is, hogy minden nap hajnalban kell felkelnie, mert akkor kezdődik a munkája, az iskolai foglalkozás pedig este 10 órakor ér véget. Napközben a gyerekek járnak iskolába, este pedig a szülők. Ez így van Hontiéknál is és Csi- zolczkiéknál is. A kis Fokos Erzsi — negyedik osztályos — a múltkor odaállt a tanító néni elé, és megkérdezte, hogy hogyan halad az ő apukája az iskolában, mert otthon néha közösen tanulnak ... Mivel, hogy egy családból a felnőttek és a gyerekek is tanulnak, érdekesnek ígérkezett a kérdés: „A felnőttek a szorgalmasabbak a tanulásban, vagy a gyerekek?” — A felnőttek — volt a válasz. — Komolyabban veszik a tanulást, mint a rakoncátlan gye rekek. Ezek a szülők új házat építettek az elmúlt években. Ezért mondom, hogy az új házalt lakói is új emberekké válnak. Az idén még csak tizenhatan tanulnak, de jövőre már körülbelül negyvenen lesznek a felnőttek az általános iskolában. Ez az adat is az iskola igazgatójától származik, aki felmérte e teluntetben a várható fejlődést. Az iskola egyébként nem valami megnyugtató képet nyújt. A rendben és tisztaságban nincs hiány — ezt mint váratlan látogató állítom Ellenben az osztály- termek túlzsúfoltak. A lélek- számban is rohamosan fejlődő Pörböly kinőtte az iskolát: a termekben alig lehet megmozdulni a zsúfoltság miatt és, noha most kaptak új padokat, de azért jobb híjjón még polcot is kénytelenek felhasználni, arra i9 ráültettek néhány gyermeket. Sajnos, e tekintetben csak kedvezőtlenebbé válhatik majd a helyzet a kilátások szerint. Ugyan is az állami gazdaság például újabb családokat költöztet majd Pörbölyre — tehát az iskolaköteles gyermekek száma is szaporodik. Az idén heten végzik el a nyolc osztályt és az új elsősök száma körülbelül 25 lesz. Nagyon szükséges lenne az iskola bővítése... Van egy földművesszövetkezeti italbolt Pörbölvön. De ez nem egyszerűen italfogyasztó helyiséget jelent, mert egyben ez Pör- bölyön a kultúra központja is, mivel nincs külön kultúrház. Itt kerül sor a filmvetítésekre. Amikor filmet vetítenek, az „érdekeltek” összehordják a legkülönfélébb ülőalkalmatosságokat, deszkákat, székeket — de a térem mindig zsúfolt. Az állami gazdaságban szakmunkás-tanfolyam van. Szakmunkásokat képeznek a komlótermesztéshez. Ez is a kultúrálódós egyik formája. Könyvek? Ami könyv rendelkezésre áll — szinte darabokra olvassák. Feltűnően magas a kölcsönzési arány — ez is a kultúra iránti érdeklődésre vall, ez is az emberek gyarapodását segíti. Ami pedig az erdei ember meghatározást illeti, ha valakitől meghallom, ha ismerem, ha nem az illetőt, a leghatározottabban visszautasítom. Aki kicsit is ismeri a pörbölyieket, legfeljebb dicsérő jelzővel illetheti őket, nem pedig elmarasztalóval. Bod a Ferenc Határidő előtt teljesítette szerződtetési tervét a nagydorogi dohánybeváltó A nagydorogi dohánybeváltó évi szerződtetési tervét, a kitűzött határidő előtt két hónappal teljesítette. A környékbeli termelőszövetkezetek eddig 1800 mázsa dohányt szállítottak a dohánybeváltó részére. A visszalévő 200 mázsa szállítása folyamatban van. Az elmúlt év dohánytermése minőségileg jobb volt, mint az 1959. évi. A dohánybeváltó dolgozói részére modern üzemi konyhát létesítettek s korszerűsítették az öltözőt és a fürdőt. Ezenkívül a közelmúltban laboratóriummal I látták el az üzemet. Jelenleg a dohány fermentálás munkáját végzik az üzem dolgozói. — Farsangi bált rendezett a bátaszéki II. számú iskola, vasárnap délután három órai kezdettel a kultúrotithonban. A megjelent közönséget — amely teljesen betöltötte a nagytermet — változatos, színes műsorral szórakoztatta az úttörőcsapat. A kisebb pajtások különböző jeleneteket mutattak be, a VII—VIII. osztályosok pedig táncszámokkal, mókás jelenetekkel szerepeltek} A műsor után a táncterembe vonultak az iskolások, ahol este nyolc óráig szórakoztak. cJt hús életútja E néhány kis riport, amely csaknem másfél évtized emlékeit eleveníti fel Mátai Antal úttörő életéről ad hiteles képet. A hős ifjúkommunista, aki halált megvető bátorsággal védte ezerkilencszázötvenhatban a stúdiót az ellenforradalmár csőcselékkel szemben a tizenötödik évfordulóját ünneplő úttörőmozgalom első úttörői közé tartozott. Gyermekkora úttörő tevékenysége és élete példaképül szolgál a sok tízezer úttörőnek, aki nyomdokába lépett. Pár pillanat múlva már az önkéntes tűzoltók kürtié jelezte, hogy valahol baj van. segítségre van szükség. Rövid percek alatt ott termettek a tűzoltók és Pálfi Mihály KISZ-titkár vezetésével hozzá kezdtek a tűz eloltásához. Mire a szekszárdi tűzoltók megérkeztek. sikerült a tüzet teljesen eloltani. A tűzeset után Kovács százados elvtárs, a tűzrendészet! osztály parancsnoka, valamint Simon Péter, önkéntes tűzoltóparancsnok elbeszélgetett a tüzet okozó Imikével, aki fogadalmat tett. hogy nem játszik többé tűzzel. A dombra épült rövidtornyu templomból árad a harangszó. A falu utcái elevenek. Vasárnap van. Mátai Antal, a falutól észak- nyugati irányban lévő Török sáncon áll. Nézi a falut és szívja a virágillattól terhes levegőt. Kezében vaskos könyvet szorongat. Szereti a tájat. Imádja a falut, ahol született. A völgyben meghúzódó házacskák kéményei bodor füstkarikákat eregetnek. Gyönyörködik. Úgy szívja magába tekintetével a tájat, s a csendben lapuló házacskák emlékét, mintha messzi útra készülne. Aztán hirtelen gondol egyet, megfordul és elindul az erdő irányába. Lengyel község házai és a kastély körvonalai helyett most új panoráma fogadja. Sejtelmesen susog az erdő, a lengedező szél cirógatásától. A szélestörzsű fák kérgét fakopács ütögeti fáradhatatlanul, és rigófütty keveredik a különféle apró madárnép csivi- telésével. Amikor az Anna-forráshoz ér, leguggol a csobogó víz mellé, tölcsért formál a tenyeréből és kortyolgatja az üdítő vizet. — Na végre, legalább nem leszek egyedül! Antit váratlanul érik a szavak. Felugrik és a hang irányába fordul. Kontság Sándor, az iskola- igazgató áll előtte vállravetett kabáttal és mosolyog. Ősz haján csillog a lombokon átszűrődő napsugár. Amikor látja, hogy a fiú kissé zavarban van, újból ő kezdi a szél. — Mit olvasol? — Az Egri csillagokat. Az igazgató bácsi leül a forrás melletti dombra és helyet mutat Antinak is maga mellett. — Szeretsz olvasni? A fiú bólint és feloldódik benne a félszegség. Felnyitja a könyvet, amelyet eddig a markában szorongatott és Kontság Sándornak mutatja. — Tessék csak nézni, már a végénél tartok. — Aztán mit tanultál belőle? — Hogy szeretni kell a hazámat! — Harcolni is tudnál érte? A fiú bólint. Majd hozzáteszi. — Egerben minden magyar összefogott. Az igazgató bácsi megint mosolyog és végigmustrálja a tizennégy év körüli fiúcskát. — Olvasol néha újságot is Antiként? Mátai Anti arca most hirtelen komoly, felnőttes kifejezést ölt. — Az utolsó betűig el szoktam olvasni, ha vett édesapám! — Melyiket szoktad olvasni? — A Szabad Földet. — Ez derék dolog — nevet az igazgató —, és tovább kérdez. — Hát Mindszenty hercegprímásról hallottál-e? — Igen. — És azt milyen magyar embernek tartod? — Rossznak! — Miért? — Mert azt akarja, hogy visza- vegyék édesapámtól, meg a többi lengyeli földhözjuttatottól a földet. Kontság Sándor egyre jobban csodálkozik a fiú talpraesett válaszain. Soha sem képzelte volna, hogy a mindig szerény, szótlan fiúban ilyen kiforrott politikai nézetek lappangnak. A lombok közül előkandikáló azúr égbe fúrja pillantását és eltűnődik. Különös ifjúság a mostani! A zajos politikai élet üstjében formálódik. Ezerkilencszáznegyvenhetet írunk, és már megtalálható a 14 éves szegényparaszt-fiú, akinek politikai nézetei vannak. Nem túlzás ez? Nem szellemi koravén- séghez vezet majd a gyerek életében elindult folyamat? Nem! Gyorsan elhessegeti a gondolatot és aggódás helyett öröm röpdös a szíve körül. Nincs ok féltésre! Ez a politikai felfogás, ami Anti szívébe lopta magát nem eredményezhet szellemi koravénülést! Ez szárnyakat ad! A magasba röpít. Ujjászüli még az öregeket is. — Mindszenty rosszabb mint a törökök voltak! Anti szavai kettévágják gondolatait. Az órájára néz. Feláll. A fiú vállára teszi kezét és csak annyit mond. — Gyere pajtikám! Itt az ebédidő. H. T. (Folytatjuk)
