Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-08 / 33. szám

4

TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG

1961. február &

II megfiatalodott Pörböly

A vonat csak egy pillanatra áll meg. Alig hangzik el a kalauzok figyelmeztetése, hogy „Pör- boöoly”, máris indul a vonat tovább s nemsokára eltűnik a Du- lia-ártér erdőrengetegében.

Az erre járó utasok tudatában valahogyan így rögződött Pörböly: „Kis erdei település, ahol a vonat is csak könyörületből áll meg és errefelé laknak az erdei emberek.” Ezen az „erdei’ jelzőn pedig valami ki nem mondott elmarasztalást értettek: „A pörbölyiek nem olyan emberek, mint a többiek, hanem csak erdeiek . ; . ”

A kíváncsiság „elvitt” Pör- bölyre: kíváncsi voltam erre a településre és ezekre az „erdei emberekre” hátha tollhegyre akad valami romantikus dolog.

Amikor kissé betekintettem a település életébe, mindenekelőtt azt sajnáltam, hogy nem elébb látogattam el ide. Elsőnek az jutott eszembe, hogy ha városban rohanó életről beszélünk, akkor itt a „száguldó élet” meghatározás a legtalálóbb. Ami pedig éppen ebből következik, nehéz lenne Pörbölyről két egyforma riportot írni, mert ami tegnap még új, újságba kívánkozó voit, az ma már „régi”, mert felváltotta valami újabb szenzáció. Az élet szinte minden nap új színfolttal gazdagodik és amikor megpróbá-: lom számba venni, hogy mi is történt ott az elmúlt években, nem győzöm jegyzetelni.

Papp János tanácselnök, aki ott élte le életének nagy részét, meséli, hogy a felszabadulás előtt talán 200 lakosa lehetett Pörbölynek. A tavalyi népszámláláskor 594 lakos volt, napjainkban már mintegy 700 van és mindjárt hozzáteszi:

— Amilyen nagy fejlődésnek indult Pörböly, ez is »csak „ideiglenes” létszám, a lakosság létszáma várhatóan ezután is gyorsan növekszik.

A felszabadulás óta pontosan húszszor annyi új ház épült Pör- bölyön, mint Alsónyék községben, amelyikhez közigazgatásilag tartozik.

De ez sem végleges adat. Amikor Pörbölyön jártam, velem volt a községi tanács titkára, Paksi Béni, ak; egyben újabb háromholdas telek kisajátításának ügyével is foglalkozott.

— Már többen jelezték, hogy építkezni szeretnének — mondotta — és nem akarjuk, hogy a házhelyek hiánya akadályozza a munkát.

Pörböly így szemre is igen fiatal település képét mutatja, noha a feljegyzések szerint már a honfoglalás előtt is lakott település volt itt. Tehát tulajdonképpen az öreg Pörböly most megfiatalodott.

Hogy a közigazgatási ügyek intézése könnyebb legyen, egy új épületben tanácsi kirendeltséget rendezett be az alsónyéki tanács. A hét egy meghatározott napján a községi tanács illetékesei itt intézik a lakosság ügyes-bajos dolgait. Ebben az épületben van a jól berendezett orvosi rendelő. Ez a „jól” azt jelenti, hogy nagyon sok községben nincs ilyen.

A tanácsi kirendeltség szomszédságában van az óvoda. Nem akarok elfogult lenni, de ez is különb, mint amilyen sok községben van — a tanács jóvoltából. Most az iskola bővítés sén fáradoznak. Az állami ga. daság — Pörböly a Sárközi Ál. lami- Gazdaság egyik legjelentősebb üzemegysége — tavaly építtetett oda egy korszerű komlószárítót 1 milliós beruházással.

Eretnekséggel vádolják

A georgiai protestáns episzko- páli egyház néhány napja az „eretnekség” vádját emelte dr. James A. Pike, California püspöke ellen.

Azzal vádolják, hogy „kételkedett Krisztus szeplőtelen fogantatásában”. A vádat emelő papok felszólították Georgia püspökét, hogy az ügyet terjessze a püspöki gyülekezet elé.

Az idén újabb komlószárító épül. Nemrég fejeződött be egy kétlakásos épület építése, de az idén négy vagy öt újabb hasonló épül az állami gazdaság dolgozói számára.

Hírből úgy tudtam, hogy a települést közvetlen közelről teljesen körülfogja a gemenci rezervátum erdőrengetege. Ezért hát azt vártam a makadám úton szá- guldva, hogy mikor érünk az erdő szélére. Helyette egy betonoszlop-erdőséget pillantottam meg — a nyárfák rengetege a szántókon túl kezdődik. Az állam 30 holdas komlótelepet létesített itt — de ez is csak a kezdet. Jövőre — a tervek szerint — még ennek kétszeresénél is több lesz.

Horváth Mihály üzemegységvezető mesélte, hogy az állami gazdaság nagy szarvasmarha-tenyészetet fejleszt Pörbölyön: jövőre már többek között 400 tehén lesz. Ennek megfelelően fejlesztik a környező mezőgazdasági területet. A határbán öntözőku- takat létesítenek: a közeljövőben már 400 holdnvi legelőt és ta- karmánytermesztésre használt területet öntöznek. Három öntöző- kút már elkészült és. hármat még a közeljövőben építenek. Vízvezeték-rendszert alkalmaznak majd a tervek szerint a gazdasági épületeknél is.

Az erdészet ugyancsak sokat tesz Pörböly és környékének fejlesztése érdekében.

Egyelőre csak ennyit Pörbölyről .. . Ilyen környezetben élnek azok a bizonyos „erdei” emberek. Most pedig nézzük magukat aZ embereket.

Ha a városban, vagy a környező falvakban járnak, úgy elvegyülnek az „átlagban”, hogy nem lehet megküíönböztetni őket. Még sáros idő esetén sem. Ugyanis, amikor kiérnek a vasútállomásra, rendszerint levetik a csizmát, a sárcipőt, s a nők városias tűsarkú cipőt húznak, a férfiak papucscipőt, nem egyszer olasz fazonút.

Mindebből vitathatatlan a következtetés: jól élnek a pörbölyi emberek. Ezért és sok minden egyébért nyugodtan mondhatjuk róluk: ők is megváltoztak, csakúgy, mint maga a település.

De erről részletesebben majd legközelebb...

(Folytatjuk.)

Boda Ferenc

Keserű Mihály

O

tt ültünk a présház kicsiny kis szobájában. Kint a metsző hideg téli szél cibálta a csupasz szőlőtőkéket, bent barátságos meleget árasztott a kis vaskályha.

Nem találtunk elfoglaltságot a ház körül, kiballagtunk a pincéhez, ott téli időben is lehet szöszmötölni. Négyen verődtünk össze; én voltam a legfiatalabb, a többiek már az életük delén túllevő férfiak.

Ott ültünk, ki a gyalogszéken, ki a heverő szélén, és beszélgettünk. Közben-közben vastagfalú decis poharainkat telemerítettük forraltborral.

Beszélgettünk a világ folyásáról, arról. hogyan gazdálkodhatna jobban a falubeli két szövetkezet és ők, hárman sokat beszéltek a múltról. Végigjárták az első világháború harctereit. Egyik, hónapokon keresztül lapult a Doberdó „de- kung”-jaiban, a másik hajózott az Adrián, a harmadik valahol a Bug partján kapott golyót a karjába.

Ketten a cselédsorról beszéltek legtöbbet és arról a sorról, amikor egy lépéssel feljebb emelkedtek; egy-két hold földjük mellett részesaratást kaptak Montenuovó herceg birtokán.

— Mi szórakozás volt akkor? — kérdeztem őket

— Hogy mi volt a szórakozás, Pityukám? — kérdezte vissza Gyuri bácsi, majd így felelt:

— A pusztán az, hogy vasárnap délután jó időben kiálltunk az istálló elé és azzal szórakoztunk, ki tud nagyobb marhaságot mondani.

— Emlékszel Gyuri a Keserű Mihályra? — kérdezte János bácsi öreg kenyerespajtását. — Az volt nagy tréfacsináló.

Keserű Mihályról sokat hallottam már. Talán az lenne rá a legtalálóbb jellemzés, hogy bohém ember volt, aki a saját szegénységéből is tréfát tudott űzni. Olyan földhözragadt nincstelen volt, mint a többi, legfeljebb annyival „gazdagabb”, hogy szamara, kordé j a volt. Amíg a többi részesarató gyalog, mezítláb taposta az utat — nyolc-tíz kilométert — a hercegi táblákig, ő komótosan utazott a szamárfogaton.

Kortyoltunk egyet a forraltborból, aztán a Gyuri bácsi, meg a János bácsi mesélni kezdték Keserű Mihály történeteit.

— A szamár úgy élt, mint a Mihály... — mesélte Gyuri bácsi. — Amikor arattunk, a szamarat kicsapta legelni az út- szélre. Persze, az rendszerint a tilosba tévedt. Az intéző meg nagyon haragudott, mindig szidta a Mihályt, a szamárral együtt. Egyszer jön az intéző, a szamár meg ott legel a lucernásban.

— Idefigyelj, te Mihály — kiabál az intéző. — Ha még- egyszer meglátom itt azt a szamarat, elveszem.

A Mihály meg visszafelel:

— Várjon még nagyságos úr. nem kész a stafférung ...

— Hát arra emélkszel — szól János bácsi — amikor a Mihály jött hazafelé és a kút- fejesi kútnál megöntözte a kordét, hogy szét ne száradjon? Amint beér a faluba, kérdezik tőle:

— Hát te hol jártál, Mihály? A szamár az száraz, a kordé meg csupa víz?

— Elért az eső. De úgy hajtottam, hogy mindig csak a kordét mosta, a szamarat nem érte el.

— Hát amikor delelőt tartottunk és három kaszát elemeitek, amíg aludtunk? Mindenki kereste a kaszákat, nincsenek sehol. A mellettünk levő táblába kukoricát vetettek csalamádénak. Még akkor kezdett kibújni a földből. Hát Keserű Mihály odaszól a bandagazdának:

— Tudja mit? A marokszedőkkel gereblyéztesse végig a nagygereblvékkel a csalamádét. Hátha abban vannak?

— Nagy kópé volt az intéző, minden nap kijött a hinto- val, megnézni, mennyit arattunk. De nem állt meg soha és félt tőle mindenki Még a bandagazda. sem merte megszólítani. A Keserű Mihály egyszer azt mondja:

— Elhiszitek, hogy én megállítom?

— Majd rádhúz az ostorral...

Jött az intéző, a Mihály integetni kezdett és megindult feléje.

— Nagyságos úr! Nagyságos úr! Álljon meg!

— Mit akarsz, te?!

— Az intéző megállt, a Mihály meg megnézte, melyik kezében van az ostor, arra az oldalra került, s a hátát odadörzsölte a hátsó kerékhez.

— Ezt akartam, nagyságos úr.

Azzal iszkol visszafelé. A banda nevetett, az intéző meg

— nagy kövér ember — vörös arccal kiabált:

— Megállj csirkefogó, ezért még számolunk.

— Kint lakott a Mihály a Kokasdombon, egy nagyon rozzant zsupfedeles házban — mesélte nevetve Gyuri bácsi.

— hát egyszer azzal dicsekszik:

— Na, most már nekem is cserepes házam van.

—- Örököltél talán, hogy cserepes házad van?

— Dehogy. Az asszony elejtett egy tálal, a cserepeit a gyerekek feldobálták a háztetőre ...

János bácsi az asztalhoz kop- pantja a poharát, felemeli; iszik, kézfejével kétfelé törli a bajuszát és kimondja a szentenciát:

— Erről a Keserű Mihályról akár regényt lehetett volna írni.

Bognár István

Az év első négyes találata Tolna megyében

Az év második hetén Tolna megyébe látogatott már a szerencse. Négy találatot értek el egy Tolna megyében váltott lottószelvényen. A négytalálatos szelvény boldog tulajdonosa még ismeretlen, de annyit már megállapítottak az illetékesek, hogy a szelvényt Regölyben vásárolták. A száma 2 859 628.

A négytalálatos lottószelvényre ezen a héten 72 444 forintot fizetnek. 1961-ben ez az első négytalálatos szelvény Tolna megyében.-ÄÄBSIÄMAÖÄS ÜIAMr^

JÜL

A csapos szinte megállás nélkül dolgozik, amikor leszáll az est. Italt mér, poharat öblít, pénzt számol. A lábai már fáradtak. Legszívesebben p is leülne valamelyik sarokba, a kockás terítővei letakart, kerek asztal mellé. De nem teheti! Ha néhány percig szünetel a munkája, mindkét könyökével a pultra támaszkodik, s ezáltal sikerül elérnie, hogy testsúlya nagyré szét a bádogtetejű pult tartja, saját, visszerektől görcsös lábai helyett.

A csapos, aki egyben az italbolt »gebinese« is, jobban várta a zárszámadást, mint némelyik nagy tartalékkal rendelkező szövetkezeti gazda.

Csak a Kesekis Sándor nyugtalanítja. Kesekis, mióta felélénkült a forgalom, folyton a pult előtt áll, borostás arcával, szét- nyűtt, piszkos ruhában és alig várja, hogy félrenézzen. Tegnap, amikor hátralépett csapolni, két féldecis pálinkáspoharat csúsztatott a pult tetejéről a zsebébe. Az volt a kár, hogy akik mindezt a kerekasztal mellől látták, akkor szóltak csak, amikor már elment. Ma este, ahogy meglátta az italbolt ajtajában, az első pillanatban neki akart rontani, hogy a poharakat visszakövetelje, de aztán meggondolta a dolgot. Inkább vár! Leskelődik. Hátha sikerül tetten érnie.

Kesekisből kihalt az önérzet. Szégyenkezés nélkül odasündörög minden új vendéghez, és pajtás- kodva, tetetett vigyorral megjegyzi, amikor megpillantja a belső zsebből előbukkanó, tömött pénztárcát.

— Ez igen! Remélem a barátoktól sem sajnálsz egy féldecit a zárszámadás örömére.

Az emberek rendszerint nem felelnek semmit, csak a csaposnak vetik oda foghegyről:

— Mérjen ennek is egy féldecit!

A féldecik sorakoznak. Kesekis

arcán egyre bambább a vigyor. A keze feltűnően reszket amikor a pohárért nyúl. Az italbolt levegője nyirkos, cigarettafüst-felle- gek úszkálnak benne. A bent- lévők nagy része csak afféle futóvendég, aki még a bundássapkát is a fején hagyja. Csak Kesekis- nek van övig kigombolva az inge, a pecsétfoltos bársonyzakó alatt és az arca izzad a túlfűtöttség miatt, amit a töméntelen szesz idéz elő. Vendégek jönnek és mennek, csak Kesekis marad.

Záróra előtt néhány perccel, a csapos legnagyobb bámulatára, Szabó Ferenc nyitja be az ajtót.

Szabó Ferencet még senki sem látta italboltban. Pedig szereti.az italt. Mindig elfogadta, ha valaki kínálta. Ö maga azonban nem vehetett. Nem futotta a »keretből«. Kilenc gyermek, munkaképtelenségig elöregedett após, anyós, beteges feleség várta otthon a keresetet.

— Egy stampedli pálinkát — recsegi a csaposnak, közben hidegtől elgémberedett kezeit dör- zsölgeti olyan erővel, hogy ropognak a csontok,

Amikor a pohár előtte áll, előveszi a bukszáját. A mellette lévők összenéznek. Ilyen, százasokkal degeszre tömött új bukszát még senki sem húzott elő ezen az estén.

Kesekisnek majd kiesnek a szemei a bámulattól, s botladozó nyelvvel pötyögni kezdi.

— Ez igen! Remélem nem sajnálsz... Hukk... Tőlem se egy pohárkával... Hukk... A zárszámadás örömére.

Szabó Ferenc, a szövetkezet hatalmas termetű tehenésze megrándul, mintha ostorral csaptak volna rá. A mindig kevésbeszédű emberből szinte dől a szó.

— Hogy gondolod te? Nem szé- gyelled magad?! Hát mit képzelsz, lottón nyertem én a pénzemet?

Kesekis patkóalakú, barna bu- gyellárist húz elő és kinyitja. Üres. Csak egy régi vonatjegy széle virít a barna bőr közé lapulva.

—. Ha lenne stekszem... Hukk... Szóba sem állnék veled. Te sóher király. — kiáltja, s a halántékán kétoldalt apró verejtékgyöngyök jelennek meg.

Szabó keze a levegőbe emelkedik, de félúton megáll az ökle, s helyette szavai csapnak Kesekis arcába.

— Szemét! Dolgozni nem szeretsz, de azért a pálinkát elfogadnád ugye? Nem! Én még a levegőt is elvenném, ha rajtam múlna a heréktől! Érted? A levegőt is! Irigyled a tömött pénztárcámat, mi? Irigyled? Tudod hányszor keltem fel ezért a pénzért hajnali három órakor? Három- százhatvanötször! Annyiszor, ahány nap van az évben! És mit- gondolsz, a tejtermelési versenyt könnyű volt megnyerni? El tudod te képzelni, hány órát áldoztam fel a szabadidőmből annak érdekében, hogy a legjobban gondozott, legegészségesebb, legszebb állataim legyenek? Nem! Tudom jól, hogy téged az ilyesmi nem érdekel! Te csak azt nézed, hol lehet lógni a munka elől, hol lehet a közöst megrövidíteni. Kisült volna a szemem, ha a csőszök engem úgy kísértek volna végig a falun, mint téged, válladon a lopott zsák kukoricával. Hány munkaegységed van? Nem kell válaszolnod! Úgyis tudom! Százat sem teljesítettél, fiatal ember létedre. Mit gondolsz, most is úgy van, mint húsz évvel ezelőtt? A kupeckodásnak örökre befellegzett! Nem veszed észre? Én nem jártam szemináriumot, nem vagyok párttag, de azért azt megtanultam, nem könyvből, hanem a saját tapasztalatomon keresztül; hogy itt most már minden ember annyit ér, amennyi munkát végez! Érted? Amennyi munkát végez!

Szabó Ferenc gyors mozdulattal hajtja fel a stampedlit, hogy megnedvesítse beszédtől kiszáradt torkát és aztán anélkül, hogy Kesekist pillantásra méltatná, megindul a kijárat felé.

U. X.