Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-08 / 33. szám

19G1. február 8. TOLN4 MFGYFT NÜPÜ.TSÄO Bántóan fekete az éjjel, és ne­héz. Fullasztó. Kicsit meleg, egy kicsit dider­getően fázós. Valahol messze villámlik. Judit a horpadthátú fotelben ül. Fél. Mindig jobban fél. Tulaj­donképpen maga sem tudja, hogy mitől. önmagától. Senkitől úgy, mint saját lelki­ismeretétől. Ha gondolkozik szédítő tánc­ba kezd a világ. A falióra lengő tányérja, mintha vízszintesen el­feküdnie a falon. A könyvszek­rényből orra buktak a könyvek és ott hasalnak előtte a sző­nyegen. A függöny hintázik, egész az asztal fölé lendül, azután vissza, ki a messzi villanydróto­kig, de soha nem szorul az ablak közé. És az a fénykép ott a falon... Átkozottul jól odaerősítették: akárki tette. Az a mosolygó, szőkebajuszú ember a férje volt. »►Soha nem mentem volna hoz­zá, ha nem erőltetik a házasságot a szüleim. Pedig szép legény volt. És mégis. Darabos volt, egészen másként beszélt velem, mint a többiek. Még udvarolni se na­gyon tudott. Mindig furcsa dol­gokról beszélt: emberekről, jö­vőről és azt mondta, hogy küz­deni kell érte. Vajon ezért álltam rajta bosszút?« A kép mintha mozdult volna a falon. Várja, hogy odaáll elébe, és szemközt köpi. — Tudom soha nem bocsátód meg. A kép mintha mosolyogna és igent intene. — Igen? Ne mondd. Nagylelkű voltál mindig. A gyerek nyöszörög a másik szobában. Be kellene menni hoz­zá betakarni, de a lábait mintha lebilincselték volna. Felsajdul az egész teste, amikor feláll, de nem megy be, csak az ajtóig. És megáll a kép előtt. »►Az apám azért adott hoz­zád. mert félt, hogy kúlákót csi­nálnak belőle. Tizenöt holdja volt, jobban szerette volna vejé- nek a Bakos Janit, a 18 holddal. , Tudom. De nem lehetett. Pedig a 33 hold fiadzott volna. Egy párttag, katonatiszt megmentette a kulákságtól«. A szoba falán most szürke semmivé mosódnak az ezüstszínű csíkok és az ablak egészen a szekrényig lódul. Gábor nem tudja, hogy milyen nagy bűn nyomja az ő lelkét. Meg kellett volna neki mondani már rég. Tegnap este volt az utolsó alkalom, amikor egy kicsit ügyetlenül és félszegen azt mondta, hogy feleségül venné. Rég várta már ezt, de a válaszon soha nem gondolkodott. Az igent olyan könnyű lenne kimondani. Tegnap este is csak a gyereket említette. Csak azt, hogy van... Akadály? Dehogy. Gábor nagyon szereti a gyereket. Észrevette már rég. És Gábor őt is nagyon szereti. De tegnap este el kellett volna neki mondani, hogy ő már egy férjet megölt: nem a saját kezével. Elárulta, részese volt meggyilkolásának 1956-ban. Nézi a képet a falon. Az meg visszanéz rá. Még most el kellene mondani mindent, Gábornak. Talán otthon sincs. Ma este biztos nem jön el. Sok bűnt meg lehet bocsátani... De ezt?... Talán nem. Meggyón­tam és a pap azt mondta, hogy az isten sugallotta a tettemet. — Nem hiszem el. Az apám volt. Amikor a suhancok keresték' Miklóst és azzal fenyegetőztek, hogyha nem adjuk elő, felgyújt­ják a házat, apám könyörögni kezdett, hogy mondjam meg merre bujkál. Kommunista volt, feleljen a tetteiért. Ha akkor bátor volt, amikor a tojást kel­lett szedni, meg fehérkesztyűsen felvonulni a díszszemlén, akkor most is dugja ki a fejét a nap­világra, akárhol van. Gondolt eddig is akkori tetté­re, de í«v még soha. Mindig ta­lált mentséget a maga számára, de most nem. El kellene mondani Gábornak őszintén mindent. — II 1 * t r s É g Hogy tulajdonképpen őt kény­szerítették arra, hogy árulja el a férjét. Nem! Meg azt is, hogy ő már akkor sokat kínlódott. Nem merem elmondani! Hisz a saját férjét, a gyereké­nek az apját szolgáltatta ki ak­kor éjjel, azoknak az ismeretlen embereknek, akiket később soha nem látott viszont. El kell mondani valakinek. Még csak azt se mondták, hogy elvégezték feladatukat: Hogy megölték Miklóst. Mindent el kellene mondani. Hogy Miklós nagyon fáradtan és kétségbeeset­ten jött haza. Azt mondta, hogy csalódott mindenben. Elhagyták a katonái, szinte valamennyien, akikért a halálba is kész lett volna menni. Mit is mondott? Igen... »■Drágám, valahol valamit el­rontottunk. De most nincs idő siránkozni. Elölről kell kezdeni«. Bujkálnia kellett, mert a falu­ban fegyveresek jelentek meg. Éjszakánként bezörgettek a há­zakhoz, mintha valakit keres­nének. Borzasztó volt. S egyik este eljött az apja. Za­vart volt és ideges. Azt mondta, hogy Miklóst ki- végzik, ha most megtalálják va­lahol. És ő nagyon ügyetlenül azt mondta az apjának, hogy itt­hon volt és a közelben bujkál. Az apjának felcsillant a szeme. Arról kezdett beszélni, hogy ő most komoly szerepre számíthat a falu igazgatásában, talán bíró­nak is megválasztják ismét, de az ellenfelei a szemére fogják vetni, hogy a veje katonatiszt. Kommunista. A további boldog­ság ára, Miklós. Nem! Meg kell mondani a forradal­mároknak, hogy Miklós itthon van. Nem! Miklós nem ellenkezne, ha megkérdeznék, mert belátná, hogy a családja, a gyermeke jö­vőjéről van szó. Megölik! Nem. Meg fogják büntetni majd. De nem most. Majd ha rendeződik a helyzet. Bíróság fogaj elítélni. Annyi bűnös van, hogy őt talán nem is veszik ko­molyan... Hol van Miklós? Beszélni akart még a férjével, de az apja sürgette, s amikor nem volt hajlandó válaszolni, el­rohant. Havaseső esett, zúgott a szél. Mintha a tél köszöntött volna be hirtelen, egyik napról a másikra. Alig múlott el néhány sóhajtás- nyi jdő, ismét kopogtak az ajtón. Az apja lépett be két fegyveres­sel. — Gondolkoztál lányom. Szigorú volt a hangja, érezni lehetett belőle, hogy valami ret­tenetesre szánta el magát. Fé­nyesre kefélt csizmájával — me­lyen most sűrű foltokban sár­gult a felfröccsent sár — top­pantott. — Nem volt még időm. — Választanod kell. Vagy a gyereked, vagy a férjed. Az egyik bőrkabátos a kiságy­hoz lépett és Miklóska után nyúlt. — A gyereket nem! Miklóskát soha! Az öreg mosolygott, mint aki mindent tudott már előre. — Okos asszony vagy te. Na, gyorsan. Hol van Miklós? — Nem tudom! Nem tehetem. Miért éppen maga? — Bíró vagyok. A rendet ne­kem kell helyreállítanom. Soha nem enlékezett rá visz- sza, hogy hogyan, de áruló lett, s mintha a kiejtett szó után kapna kétségbeesetten, hogy visz- szatartsa, az apja vállába ka­paszkodott, de az egy erélyes mozdulattal félrelökte. Utánuk sietett, de a kert vé­génél elveszítette őket szem elől S bent sírni kezdett a gyerek. Rohant vissza. Megcsúszott a sárban. Távol puska dörrent. * Mindezt el kellene mondani. ... Áruló! Az apját azóta se látta, nem is tudna ránézni. ... Villámlik. Ott kint megbolondult a szél. Rázza az ablakot. Visít, mintha egy gyerek sírna. Csak Miklóska fel ne ébredjen. Holnap iskolába megy. Miklós úgy néz a falról ott a képen, mintha valóban megbo­csátana. De nem! Nem lehet megbocsá­tást kérni. »Nem szerettelek egészen ad­dig, míg meg nem gyilkoltak. Én! Én meg nem gyilkoltalak. De másnap, amikor a templom előtt megláttalak, melleden a papírral, amire azt írták, hogy így járnak a gazemberek, belédszerettem... Soha nem voltál gazember. Nem lett volna szabad meghalnod.. Milyen későn jöttem erre rá«. A fénykép mintha mosolyogna. Körülötte minden meg-megló- dul, de az egyhelyben marad mindig. Miklóska kabátja félrecsúszott a széken, meg kellene igazítani, mert kinyúlik a válla, de nincs ereje hozzá. Gábor nem jön el. ö sem mehet. Mégis feláll és az ajtó felé lép. Csöngetnek... Vár. Mintha félne ajtót nyitni, pe­dig belül valami azt súgja, hogy siessen. Hogy az ajtó előtt Gábor várakozik. El kell, hogy mond­jon neki mindent. Odarohan az ajtóhoz. A küszöbön idősebb ismeretlen férfiba ütközik, aki éppen má­sodszor nyomja meg a csengőt. A szomszédok iránt érdeklődik. — Nem, nem itt laknak ké­rem, a következő ajtón. Visszatámolyog, leül. Csalódott. Milyen rossz csalód­ni. (Vajon Miklós azon az éjjelen észrevette-e, hogy tőle mentek érte? Megmondták-e neki, hogy ő árulta el?) Neki már nem lehet megma­gyarázni semmit. Másnak meg hiába mondaná el. Az emberek elfordulnának tőle. Megvetnék. Nem értenék meg, hogy a gyere­két féltette. Hogy elvesztette az eszét, amikor az a bőrkabátos a Miklóska ágyához lépett és vál­lán feljebb húzva a puskaszíjat, kezét a gyerek felé nyújtotta. — Neki akkor válaszolnia kellett. És Miklóst lökte oda nekik, hogy a gyerek tovább aludhasson. Fullasztó a meleg. Az ablakhoz támolyog... Arcába csap a zápor. A füg­göny beborítja, mintha átölelné, hogy alig bír kibontakozni be­lőle. Valaki csenget, de nem mozdul. Talán ismét a szomszédokat keresik. Mit akarnak ilyen éjjel a tanáréknál? Körmeit a tenyeré­be mélyeszti és hangtalan sírás­tól rázkódik. Ismét csengetnek, türelmetle­nebbül. Elindul az ajtó felé, s amikor kinyitja, mondani akarja, hogy a másik ajtó jobbra, de Gábor áll ott. Meg akarja csókolni, de ő el­húzódik. Lehajtott fejjel nézi, amíg a férfi lehúzza a kalucs- niját, fúj, prüszköl, mert az ar­cán végigfolyik a víz és úgy néz rá, mint aki várja, hogy törölkö­zőt nyújtsanak feléje. ö nem mozdul, csak amikor Gábor a szobába lép. Utána megy. — Mi van veled? — Valamit el kell mondanom. A férfi a zsebében matat ügyet­lenül. mintha oda sem figyelne — Ugyan mit. — Fontos. — Tudod, hogy szeretem Mik­lóskát. — Nem róla, magamról aka­rok beszélni! — Most úgy érzi, hogy még súlyosabb a kétségbe­esése. Még Gábor is azt hiszi, hogy magáról nincs mit mon­dania... — Áruló vagyok! A férfi nem szól. — Hallod!? Áruló vagyok! Csend. — Megöltem a férjemet!!! — Én mondtam meg, hogy hol van, soha nem találták volna meg. Fáradt és arra vár, hogy Gá­bor arconüti... Olyan jól esne egy pofon. — Tudom. — Tompa, nyers a férfi hangja. Nem érti. — Már rég tudom, azt is, hogy miért tetted. — Megölték volna a gyere­kemet?! — kérdi féltőn sikoltva és elállja a szobába vezető utat. Néznek egymásra. Az asszony szemében vad elszántsá" A férfi tekintete sajnálkozó és meleg. A hangja is, amikor megszólal. — Én azért jöttem most ide... — mondja ügyetlen zavarral a hangjában, mert mintha érezné, hopy valami furcsa történt. De az asszony félbeszakítja. Kezét rá­teszi az ő karjára, de nem néz a szemébe. A képet nézi a falon. — Én beleszerettem a férjem­be. Akkor, ott a templom elő!1 és tudom, hogy Miklós nem volt gazember... Azóta szeretem. És mindig jobban, ö nem lök el magától. Akarja, hogy szeressem. A férfi már nem áll előtte, hallja, hogy az előszobában pösz- mötöl, azután halkan nyílik és csukódik az ajtó. És kint a beto­non sír, suhog az eső. Bűnt Géza „Népszavazás” dönti el a San Remo-i fesztivál eredményét Az olaszok nagy izgalommal vesznek részt az évenként meg­rendezésre kerülő San Remo-i táncdalfesztivál eseményeiben. Mindenki azt vitatja, ki nyeri majd el az idei pálmát: Milva, a most feltűnt fiatal énekesnő, aki egy halaskofa lánya, vagy Mina Mazzini, aki egy gazdag nagy­iparos gyermeke és már egy ide­je nagy népszerűségnek örvend, Szakértők szerint a táncdalfesz­tiválon bemutatott „anyag” si­ralmas. Mivel pedig a tavalyi fesztivál után nagy felháborodást keltett a zsűri döntése, amelybe a közönség nem akart belenyu­godni, az idén úgy határoztak, hogy „népszavazásra” bocsátják a kérdést, | Apróhirdetések Az apróhirdetés díja szavan­ként hétköznap 1,— Ft, vasár, nap és ünnepnap 2,— Ft. Az első és minden további vasta­gon szedett szó két szónak szá­mít. Eladó Szekszárd, Kertváros, Ocskó László utca 13. számú 2 szoba, összkomfortos új ház. Bankkölcsönnel átvehető. Beköl­tözhető. (13) Eladó Szekszárd, Alkotmány u. 1. számú 3 szobás, mellékhelyi­ségből álló ház 150 öl telken. Ér­deklődni, Szekszárd-Palánk. Co- loniális telep. (8) Eladó kis családi ház. Szek­szárd, Alkotmány u. 27. (16) A Tolna megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat gyakorlattal rendelkező gyors- és gépírót fel­vesz. (22) — A Déldunántúli Áramszol­gáltató Vállalat szekszárdi üzlet- igazgatósága azonnali belépésre villamossági mérnököt, techni­kust, gyakorlattal rendelkező anyaggazdálkodót, gyors- és gép­írókat felvesz. Jelentkezés sze­mélyesen, vagy írásban a sze­mélyzeti osztályon, 1 (23) 4£á'<?% Meghalt Dorothy Thompson, aki majdnem az Egyesült Államok elnöke lett Lisszabonban 66 éves korában magányosan és elfeledve meg­halt Dorothy Thompson, aki va­laha az Egyesült Államok egyik leghíresebb asszonya volt. Dorothy Thompson hosszú éve­ken keresztül a New York He­rald Tribune egyik legközked­veltebb cikkírója volt. Állandó rovatát 150 millió ember kisérte figyelemmel. Különösen kitűnt Hitler-ellenes fellépésével abban az időben, amikor az Egyesült Államok még nem lépett be a háborúba. A Republikánus Párt egy időben foglalkozott a gondo­lattal, hogy Wendell Willkie he­lyett őt jelöli az elnökségre. Dorothy Thompson tizenhárom évig volt az ismert amerikai író, Sinclair Lewis felesége. Első fér­je a magyar Bárd József volt. * — Két év óta rendszeresen lá­togat Döbröközre is az Állami Déryné Színház. Az előadások iránt olyan érdeklődés nyilvá­nult meg, hogy a művelődési ház szűknek bizonyult. Ezért a kö­zelmúltban átalakították úgy. hogy most hetven személlyel több foglalhat helyet a nézőté­ren. Ugyanakkor a színpadot is átépítették. — Moliere Kínában. Legújabb jelentések beszámolnak arról, hogy Moliere „Tartuffe” című darbajának kínai nyelvű fordítá­sát az elmúlt évben másfél mil­lió példányban adták el a Kí­nai Népköztársaságban. — Négy-ötezer forint értékben készítenek negyedévenként külön böző sárközi szőtteseket a Decsi Népművészeti és Háziipari Szö­vetkezet tagjaiként dolgozó őcsé- nyi asszonyok. — Megyénk kisipari szövetke­zetei az idén is megrendezik ki­állításukat, amelyen bemutatják mindazokat a termékeket, ame­lyeket a szövetkezetek gyártanak. A kiállítás Szekszárdon előrelát­hatóan július elején kerül meg­rendezésre. — A negyedik zenei világfesz­tivált a hollandiai Limburg tar­tomány Kerkrade városában ren­dezik meg július 2-től augusztus 14-ig. A zenei fesztiválon 250 zenei együttes vesz részt a vi­lág minden tájáról. — Tánczene-estet rendeznek vasárnap, február 12-én Szek­szárdon, a városi művelődési ház­ban. — A BBC angol televízió adó bejelentette, hogy az Idén nyá­ron minden vasárnap reggel fél­órás iskolai oktatást sugároz fel­nőttek részére. A műsorban ana­tómiai, fiziológiai, állattani, tör­ténelmi és atomfizikai tárgyú előadások lesznek. — 41000 forintos költséggel felújították a művelődési házat Dunakömlődön, televíziót, köny­veket vásároltak. Ezeket a kiadá­sokat a községfejlesztési alapból fedezték. — Párizsban megjelent az el­ső hangos „folyóirat” orvosok részére. Címe: „Medicophone”, minden szám öt lemezből áll. — Haiti szigetén a lakosság 89,5 százaléka analfabéta. — A televízió műsora: 18.30: Az 542. olajkút. — Albán kis- film. 18.45: Múlt idők tanúi — német kisfilm. 19.00: Közvetítés az Állami Operaházból. Mozart: Cosi fan tutte. 22.00: Hírek. TTTT?TTTTTVTT»VTTTTyTTTT7'?T~z»T'«T ► Értesítjük kedves vendé'e- j ► inket.hogy a korszerűen f-.'- j ► szerelt lábán-ló j ► PEDIKÜR ÜZLETÜNKET J ► megnyitottuk, a volt ko-rm- | t tika helyén. Szállóval s em- » t ben. Nyitva: vasár’'"P és « £ hétfő kivételével 8—1-ig és í Szekszárdi Fodrász Szövetkezet *^^‘^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA

Next

/
Thumbnails
Contents