Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-08 / 33. szám
19G1. február 8. TOLN4 MFGYFT NÜPÜ.TSÄO Bántóan fekete az éjjel, és nehéz. Fullasztó. Kicsit meleg, egy kicsit didergetően fázós. Valahol messze villámlik. Judit a horpadthátú fotelben ül. Fél. Mindig jobban fél. Tulajdonképpen maga sem tudja, hogy mitől. önmagától. Senkitől úgy, mint saját lelkiismeretétől. Ha gondolkozik szédítő táncba kezd a világ. A falióra lengő tányérja, mintha vízszintesen elfeküdnie a falon. A könyvszekrényből orra buktak a könyvek és ott hasalnak előtte a szőnyegen. A függöny hintázik, egész az asztal fölé lendül, azután vissza, ki a messzi villanydrótokig, de soha nem szorul az ablak közé. És az a fénykép ott a falon... Átkozottul jól odaerősítették: akárki tette. Az a mosolygó, szőkebajuszú ember a férje volt. »►Soha nem mentem volna hozzá, ha nem erőltetik a házasságot a szüleim. Pedig szép legény volt. És mégis. Darabos volt, egészen másként beszélt velem, mint a többiek. Még udvarolni se nagyon tudott. Mindig furcsa dolgokról beszélt: emberekről, jövőről és azt mondta, hogy küzdeni kell érte. Vajon ezért álltam rajta bosszút?« A kép mintha mozdult volna a falon. Várja, hogy odaáll elébe, és szemközt köpi. — Tudom soha nem bocsátód meg. A kép mintha mosolyogna és igent intene. — Igen? Ne mondd. Nagylelkű voltál mindig. A gyerek nyöszörög a másik szobában. Be kellene menni hozzá betakarni, de a lábait mintha lebilincselték volna. Felsajdul az egész teste, amikor feláll, de nem megy be, csak az ajtóig. És megáll a kép előtt. »►Az apám azért adott hozzád. mert félt, hogy kúlákót csinálnak belőle. Tizenöt holdja volt, jobban szerette volna vejé- nek a Bakos Janit, a 18 holddal. , Tudom. De nem lehetett. Pedig a 33 hold fiadzott volna. Egy párttag, katonatiszt megmentette a kulákságtól«. A szoba falán most szürke semmivé mosódnak az ezüstszínű csíkok és az ablak egészen a szekrényig lódul. Gábor nem tudja, hogy milyen nagy bűn nyomja az ő lelkét. Meg kellett volna neki mondani már rég. Tegnap este volt az utolsó alkalom, amikor egy kicsit ügyetlenül és félszegen azt mondta, hogy feleségül venné. Rég várta már ezt, de a válaszon soha nem gondolkodott. Az igent olyan könnyű lenne kimondani. Tegnap este is csak a gyereket említette. Csak azt, hogy van... Akadály? Dehogy. Gábor nagyon szereti a gyereket. Észrevette már rég. És Gábor őt is nagyon szereti. De tegnap este el kellett volna neki mondani, hogy ő már egy férjet megölt: nem a saját kezével. Elárulta, részese volt meggyilkolásának 1956-ban. Nézi a képet a falon. Az meg visszanéz rá. Még most el kellene mondani mindent, Gábornak. Talán otthon sincs. Ma este biztos nem jön el. Sok bűnt meg lehet bocsátani... De ezt?... Talán nem. Meggyóntam és a pap azt mondta, hogy az isten sugallotta a tettemet. — Nem hiszem el. Az apám volt. Amikor a suhancok keresték' Miklóst és azzal fenyegetőztek, hogyha nem adjuk elő, felgyújtják a házat, apám könyörögni kezdett, hogy mondjam meg merre bujkál. Kommunista volt, feleljen a tetteiért. Ha akkor bátor volt, amikor a tojást kellett szedni, meg fehérkesztyűsen felvonulni a díszszemlén, akkor most is dugja ki a fejét a napvilágra, akárhol van. Gondolt eddig is akkori tettére, de í«v még soha. Mindig talált mentséget a maga számára, de most nem. El kellene mondani Gábornak őszintén mindent. — II 1 * t r s É g Hogy tulajdonképpen őt kényszerítették arra, hogy árulja el a férjét. Nem! Meg azt is, hogy ő már akkor sokat kínlódott. Nem merem elmondani! Hisz a saját férjét, a gyerekének az apját szolgáltatta ki akkor éjjel, azoknak az ismeretlen embereknek, akiket később soha nem látott viszont. El kell mondani valakinek. Még csak azt se mondták, hogy elvégezték feladatukat: Hogy megölték Miklóst. Mindent el kellene mondani. Hogy Miklós nagyon fáradtan és kétségbeesetten jött haza. Azt mondta, hogy csalódott mindenben. Elhagyták a katonái, szinte valamennyien, akikért a halálba is kész lett volna menni. Mit is mondott? Igen... »■Drágám, valahol valamit elrontottunk. De most nincs idő siránkozni. Elölről kell kezdeni«. Bujkálnia kellett, mert a faluban fegyveresek jelentek meg. Éjszakánként bezörgettek a házakhoz, mintha valakit keresnének. Borzasztó volt. S egyik este eljött az apja. Zavart volt és ideges. Azt mondta, hogy Miklóst ki- végzik, ha most megtalálják valahol. És ő nagyon ügyetlenül azt mondta az apjának, hogy itthon volt és a közelben bujkál. Az apjának felcsillant a szeme. Arról kezdett beszélni, hogy ő most komoly szerepre számíthat a falu igazgatásában, talán bírónak is megválasztják ismét, de az ellenfelei a szemére fogják vetni, hogy a veje katonatiszt. Kommunista. A további boldogság ára, Miklós. Nem! Meg kell mondani a forradalmároknak, hogy Miklós itthon van. Nem! Miklós nem ellenkezne, ha megkérdeznék, mert belátná, hogy a családja, a gyermeke jövőjéről van szó. Megölik! Nem. Meg fogják büntetni majd. De nem most. Majd ha rendeződik a helyzet. Bíróság fogaj elítélni. Annyi bűnös van, hogy őt talán nem is veszik komolyan... Hol van Miklós? Beszélni akart még a férjével, de az apja sürgette, s amikor nem volt hajlandó válaszolni, elrohant. Havaseső esett, zúgott a szél. Mintha a tél köszöntött volna be hirtelen, egyik napról a másikra. Alig múlott el néhány sóhajtás- nyi jdő, ismét kopogtak az ajtón. Az apja lépett be két fegyveressel. — Gondolkoztál lányom. Szigorú volt a hangja, érezni lehetett belőle, hogy valami rettenetesre szánta el magát. Fényesre kefélt csizmájával — melyen most sűrű foltokban sárgult a felfröccsent sár — toppantott. — Nem volt még időm. — Választanod kell. Vagy a gyereked, vagy a férjed. Az egyik bőrkabátos a kiságyhoz lépett és Miklóska után nyúlt. — A gyereket nem! Miklóskát soha! Az öreg mosolygott, mint aki mindent tudott már előre. — Okos asszony vagy te. Na, gyorsan. Hol van Miklós? — Nem tudom! Nem tehetem. Miért éppen maga? — Bíró vagyok. A rendet nekem kell helyreállítanom. Soha nem enlékezett rá visz- sza, hogy hogyan, de áruló lett, s mintha a kiejtett szó után kapna kétségbeesetten, hogy visz- szatartsa, az apja vállába kapaszkodott, de az egy erélyes mozdulattal félrelökte. Utánuk sietett, de a kert végénél elveszítette őket szem elől S bent sírni kezdett a gyerek. Rohant vissza. Megcsúszott a sárban. Távol puska dörrent. * Mindezt el kellene mondani. ... Áruló! Az apját azóta se látta, nem is tudna ránézni. ... Villámlik. Ott kint megbolondult a szél. Rázza az ablakot. Visít, mintha egy gyerek sírna. Csak Miklóska fel ne ébredjen. Holnap iskolába megy. Miklós úgy néz a falról ott a képen, mintha valóban megbocsátana. De nem! Nem lehet megbocsátást kérni. »Nem szerettelek egészen addig, míg meg nem gyilkoltak. Én! Én meg nem gyilkoltalak. De másnap, amikor a templom előtt megláttalak, melleden a papírral, amire azt írták, hogy így járnak a gazemberek, belédszerettem... Soha nem voltál gazember. Nem lett volna szabad meghalnod.. Milyen későn jöttem erre rá«. A fénykép mintha mosolyogna. Körülötte minden meg-megló- dul, de az egyhelyben marad mindig. Miklóska kabátja félrecsúszott a széken, meg kellene igazítani, mert kinyúlik a válla, de nincs ereje hozzá. Gábor nem jön el. ö sem mehet. Mégis feláll és az ajtó felé lép. Csöngetnek... Vár. Mintha félne ajtót nyitni, pedig belül valami azt súgja, hogy siessen. Hogy az ajtó előtt Gábor várakozik. El kell, hogy mondjon neki mindent. Odarohan az ajtóhoz. A küszöbön idősebb ismeretlen férfiba ütközik, aki éppen másodszor nyomja meg a csengőt. A szomszédok iránt érdeklődik. — Nem, nem itt laknak kérem, a következő ajtón. Visszatámolyog, leül. Csalódott. Milyen rossz csalódni. (Vajon Miklós azon az éjjelen észrevette-e, hogy tőle mentek érte? Megmondták-e neki, hogy ő árulta el?) Neki már nem lehet megmagyarázni semmit. Másnak meg hiába mondaná el. Az emberek elfordulnának tőle. Megvetnék. Nem értenék meg, hogy a gyerekét féltette. Hogy elvesztette az eszét, amikor az a bőrkabátos a Miklóska ágyához lépett és vállán feljebb húzva a puskaszíjat, kezét a gyerek felé nyújtotta. — Neki akkor válaszolnia kellett. És Miklóst lökte oda nekik, hogy a gyerek tovább aludhasson. Fullasztó a meleg. Az ablakhoz támolyog... Arcába csap a zápor. A függöny beborítja, mintha átölelné, hogy alig bír kibontakozni belőle. Valaki csenget, de nem mozdul. Talán ismét a szomszédokat keresik. Mit akarnak ilyen éjjel a tanáréknál? Körmeit a tenyerébe mélyeszti és hangtalan sírástól rázkódik. Ismét csengetnek, türelmetlenebbül. Elindul az ajtó felé, s amikor kinyitja, mondani akarja, hogy a másik ajtó jobbra, de Gábor áll ott. Meg akarja csókolni, de ő elhúzódik. Lehajtott fejjel nézi, amíg a férfi lehúzza a kalucs- niját, fúj, prüszköl, mert az arcán végigfolyik a víz és úgy néz rá, mint aki várja, hogy törölközőt nyújtsanak feléje. ö nem mozdul, csak amikor Gábor a szobába lép. Utána megy. — Mi van veled? — Valamit el kell mondanom. A férfi a zsebében matat ügyetlenül. mintha oda sem figyelne — Ugyan mit. — Fontos. — Tudod, hogy szeretem Miklóskát. — Nem róla, magamról akarok beszélni! — Most úgy érzi, hogy még súlyosabb a kétségbeesése. Még Gábor is azt hiszi, hogy magáról nincs mit mondania... — Áruló vagyok! A férfi nem szól. — Hallod!? Áruló vagyok! Csend. — Megöltem a férjemet!!! — Én mondtam meg, hogy hol van, soha nem találták volna meg. Fáradt és arra vár, hogy Gábor arconüti... Olyan jól esne egy pofon. — Tudom. — Tompa, nyers a férfi hangja. Nem érti. — Már rég tudom, azt is, hogy miért tetted. — Megölték volna a gyerekemet?! — kérdi féltőn sikoltva és elállja a szobába vezető utat. Néznek egymásra. Az asszony szemében vad elszántsá" A férfi tekintete sajnálkozó és meleg. A hangja is, amikor megszólal. — Én azért jöttem most ide... — mondja ügyetlen zavarral a hangjában, mert mintha érezné, hopy valami furcsa történt. De az asszony félbeszakítja. Kezét ráteszi az ő karjára, de nem néz a szemébe. A képet nézi a falon. — Én beleszerettem a férjembe. Akkor, ott a templom elő!1 és tudom, hogy Miklós nem volt gazember... Azóta szeretem. És mindig jobban, ö nem lök el magától. Akarja, hogy szeressem. A férfi már nem áll előtte, hallja, hogy az előszobában pösz- mötöl, azután halkan nyílik és csukódik az ajtó. És kint a betonon sír, suhog az eső. Bűnt Géza „Népszavazás” dönti el a San Remo-i fesztivál eredményét Az olaszok nagy izgalommal vesznek részt az évenként megrendezésre kerülő San Remo-i táncdalfesztivál eseményeiben. Mindenki azt vitatja, ki nyeri majd el az idei pálmát: Milva, a most feltűnt fiatal énekesnő, aki egy halaskofa lánya, vagy Mina Mazzini, aki egy gazdag nagyiparos gyermeke és már egy ideje nagy népszerűségnek örvend, Szakértők szerint a táncdalfesztiválon bemutatott „anyag” siralmas. Mivel pedig a tavalyi fesztivál után nagy felháborodást keltett a zsűri döntése, amelybe a közönség nem akart belenyugodni, az idén úgy határoztak, hogy „népszavazásra” bocsátják a kérdést, | Apróhirdetések Az apróhirdetés díja szavanként hétköznap 1,— Ft, vasár, nap és ünnepnap 2,— Ft. Az első és minden további vastagon szedett szó két szónak számít. Eladó Szekszárd, Kertváros, Ocskó László utca 13. számú 2 szoba, összkomfortos új ház. Bankkölcsönnel átvehető. Beköltözhető. (13) Eladó Szekszárd, Alkotmány u. 1. számú 3 szobás, mellékhelyiségből álló ház 150 öl telken. Érdeklődni, Szekszárd-Palánk. Co- loniális telep. (8) Eladó kis családi ház. Szekszárd, Alkotmány u. 27. (16) A Tolna megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat gyakorlattal rendelkező gyors- és gépírót felvesz. (22) — A Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat szekszárdi üzlet- igazgatósága azonnali belépésre villamossági mérnököt, technikust, gyakorlattal rendelkező anyaggazdálkodót, gyors- és gépírókat felvesz. Jelentkezés személyesen, vagy írásban a személyzeti osztályon, 1 (23) 4£á'<?% Meghalt Dorothy Thompson, aki majdnem az Egyesült Államok elnöke lett Lisszabonban 66 éves korában magányosan és elfeledve meghalt Dorothy Thompson, aki valaha az Egyesült Államok egyik leghíresebb asszonya volt. Dorothy Thompson hosszú éveken keresztül a New York Herald Tribune egyik legközkedveltebb cikkírója volt. Állandó rovatát 150 millió ember kisérte figyelemmel. Különösen kitűnt Hitler-ellenes fellépésével abban az időben, amikor az Egyesült Államok még nem lépett be a háborúba. A Republikánus Párt egy időben foglalkozott a gondolattal, hogy Wendell Willkie helyett őt jelöli az elnökségre. Dorothy Thompson tizenhárom évig volt az ismert amerikai író, Sinclair Lewis felesége. Első férje a magyar Bárd József volt. * — Két év óta rendszeresen látogat Döbröközre is az Állami Déryné Színház. Az előadások iránt olyan érdeklődés nyilvánult meg, hogy a művelődési ház szűknek bizonyult. Ezért a közelmúltban átalakították úgy. hogy most hetven személlyel több foglalhat helyet a nézőtéren. Ugyanakkor a színpadot is átépítették. — Moliere Kínában. Legújabb jelentések beszámolnak arról, hogy Moliere „Tartuffe” című darbajának kínai nyelvű fordítását az elmúlt évben másfél millió példányban adták el a Kínai Népköztársaságban. — Négy-ötezer forint értékben készítenek negyedévenként külön böző sárközi szőtteseket a Decsi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet tagjaiként dolgozó őcsé- nyi asszonyok. — Megyénk kisipari szövetkezetei az idén is megrendezik kiállításukat, amelyen bemutatják mindazokat a termékeket, amelyeket a szövetkezetek gyártanak. A kiállítás Szekszárdon előreláthatóan július elején kerül megrendezésre. — A negyedik zenei világfesztivált a hollandiai Limburg tartomány Kerkrade városában rendezik meg július 2-től augusztus 14-ig. A zenei fesztiválon 250 zenei együttes vesz részt a világ minden tájáról. — Tánczene-estet rendeznek vasárnap, február 12-én Szekszárdon, a városi művelődési házban. — A BBC angol televízió adó bejelentette, hogy az Idén nyáron minden vasárnap reggel félórás iskolai oktatást sugároz felnőttek részére. A műsorban anatómiai, fiziológiai, állattani, történelmi és atomfizikai tárgyú előadások lesznek. — 41000 forintos költséggel felújították a művelődési házat Dunakömlődön, televíziót, könyveket vásároltak. Ezeket a kiadásokat a községfejlesztési alapból fedezték. — Párizsban megjelent az első hangos „folyóirat” orvosok részére. Címe: „Medicophone”, minden szám öt lemezből áll. — Haiti szigetén a lakosság 89,5 százaléka analfabéta. — A televízió műsora: 18.30: Az 542. olajkút. — Albán kis- film. 18.45: Múlt idők tanúi — német kisfilm. 19.00: Közvetítés az Állami Operaházból. Mozart: Cosi fan tutte. 22.00: Hírek. TTTT?TTTTTVTT»VTTTTyTTTT7'?T~z»T'«T ► Értesítjük kedves vendé'e- j ► inket.hogy a korszerűen f-.'- j ► szerelt lábán-ló j ► PEDIKÜR ÜZLETÜNKET J ► megnyitottuk, a volt ko-rm- | t tika helyén. Szállóval s em- » t ben. Nyitva: vasár’'"P és « £ hétfő kivételével 8—1-ig és í Szekszárdi Fodrász Szövetkezet *^^‘^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA
