Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-19 / 43. szám

1961. fébruár 19. TOT,VA MEC.YFT VPPfTJSAO 3 Kun Béla születésnapjóra Az elmélet napi kérdései A Moszkvai Nyilatkozat alkotó módon fejlesztette tovább a marxizmust Szerkesztőségünkhöz több le­vél érkezett, amelyekben arra kér nek választ az olvasók, hogy a kommunista és munkáspártok 1960. novemberi értekezletének Nyilatkozata az 1957-es Nyilat­kozathoz viszonyítva miben fej­lesztette tovább a marxizmust— leninizmust. Egy napilap hasáb­jain nem lehet minden kérdés­re kitérni, ezért inkább csak utalás-szerűen hívjuk fel néhány- kérdésre a figyelmet, ezzel is se­gítve a Moszkvai Nyilatkozat feldolgozását. ' Korunk tartalma és fő jellegzetessége 1957-ben 12 kommunista és munkáspárt írta alá azt a nyi­latkozatot, amely korunk tartal­mát a következőkben határozta meg: „Korunk alapvető tartalma a kapitalizmusból a szocializmus­ba való átmenet, amely az orosz- országi Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalommal kezdődött meg.” Három esztendővel később ezt a megállapítást a moszkvai tanácskozás megerősítette, de ugyanakkor számos más tétellel kiegészítette, teljesebbé tette. Ehhez a nemzetközi munkásmoz­galom háború utáni 15 esztendő rendkívül gazdag tapasztalata ad­ta meg az alapot. Hatalmas si­kerek jelzik a szocializmus fel­tartóztathatatlan előretörését és a kapitalista környezetben tevé­kenykedő kommunista pártok ak­cióit, a legsúlyosabb megpróbál­tatásokat is sikerrel állta ki a kommunista világmozgalom. Ez­zel ellentétes tendencia észlelhe­tő a kapitalista táborban. Egy­más után súlyos vereségeket szén vednek el, bekövetkezett a kapi­talizmus általános válságának harmadik szakasza elérkezett az imperializmus összeomlásának ide je. Ezeket a tényeket figyelembe véve határozta meg az 1960-as Nyilatkozat korunk fő tartal­mát és fő jellegzetességét. Melyek az új vonások korunk tartalmá­nál? A Nyilatkozat kiemeli, hogy a két ellentétes társadalmi rend harcának, a szocialista és a nem­zeti felszabadító forradalmak korszaka, az imperializmus ösz- szeomlásának és a gyarmati rend szer felszámolásának, egyre több nép szocialista útra térésének, a szocializmus és a kommunizmus világméretű győzelmének korsza­ka. A fentiek ismeretében új mó­don fogalmazza meg korunk fő jellegzetességét is a Nyilatkozat. Amíg 1957-ben a kommunista pártok tanácskozása azt állapítot­ta meg, hogy: „A fejlődő és erő­Horvíth József: I1IHII I--------­3 7. Szerencsés ott ül Memyei olda­lánál. Különös izgalom vibrál a hátgerincében. Mintha minden idegszála táncot lejtene. Úgy érzi, neki tudna szaladni a világ­nak és győzné tüdővel. És szédül. De nem a gyomra kavarog, ha­nem az agyvelejében érez valami sejtelmes, furcsa motoszkálást. Felszökött volna a vérnyomása? A motor duru^solása felerősödye visszhangzik a koponyájában. Hej, de jó lenne, ha megállná- nak egy kicsit. Úgy érzi, eszmé­letét veszti, ha nem szállhat ki egy kicsit a fülkéből, nem bírja tovább ezt a monoton robajt. De nem tarthatja fel a brigádot, így is nagyon későre jár. Csak már a kompnál lennének! Hátha a kom­pon kiszellőzik a feje, s elhagyja végre ez a rettentő, kínzó érzés. Erőlködik, hogy valami közöm­bös história jusson az eszébe, de nem tud szabadulni — önmagá­södő szocialista világrendszer egyre nagyobb hatást gyakorol a nemzetközi életre, a haladás és a népek szabadsága érdekében”, addig a második tanácskozás már így foglal ebben a kérdésben ál­lást: „Korunk fő jellegzetessége, hogy a szocialista világrendszer az emberi társadalom fejlődésé­nek döntő tényezőjévé válik”. Ez azt jelenti, hogy a szocialista vi­lágrendszer határozza meg a tár­sadalom fejlődésének fő tartal­mát, fő irányi és fő sajátossá­gait is. azok az erők mutatják a fő irányt, amelyek az imperia­lizmus ellen, a társadalom szo­cialista átalakulásáért harcolnak. I/étrejöttek azok az erők, amelyek a szocializmus további döntő győ­zelmeinek feltételei. S most, hogy az emberi társadalom döntő té­nyezőjévé vált a szocialista világ­rend, a szocializmus teljes győ­zelmét nem lehet megakadályoz­ni. A szocializmus teljes és végleges győzelme A szocializmus építésével kap­csolatban is több új tételt talál­hatunk a munkásmozgalom új do­kumentumában. 1957-ben még nem vonta le a moszkvai tanács­kozás azt az elméleti tételt, hogy a Szovjetunióban teljesen és vég­legesen győzött a szocializmus. Ezt a következtetést az 1960-as tanácskozás az SZKP XXI. kong­resszusának tanításait alapul vé­ve megtette. De éhhez hozzátet­te azt is, hogy: „Már nemcsak a Szovjetunióban, hanem a többi szocialista országban is megszün­tették a kapitalizmus visszaállí­tásának társadalmi, gazdasági le­hetőségeit. A szocialista tábor egyesült ereje biztos garancia minden szocialista országnak az imperialista reakció merényletei­vel szemben”. Ezzel a meghatá­rozással nemzetközi érvényűvé emelte a Moszkvai Nyilatkozat az MSZMP-nek azt a határoza­tát, amely szerint „A szocializ­mus teljes és végleges győzelme a Szovjetunióban egyúttal azt is jelenti, hogy Magyorországon és a többi szocializmust építő ország­ban is véglegesek a szocialista építés során eddig elért vívmányok, amennyiben hűek maradunk a proletár nemzetköziséghez, hűsé­ges és szilárd tagjai maradunk a szocialista tábornak”. Azáltal, hogy a szocializmust és a kommunizmust építő orszá­gok egységes táborba tömörül­nek. hogy e tábor egysége a szo­cializmus építésének előre hala­dásával egyre szilárdul, állandó­an növekszik gazdasági és poli­tól. Érdekes — gondolja — mint­ha magamat bámulnám. Ilyen vagyok, na és? Hm... vajon mi­lyen lehettem fiatalabb korom­ban? Megint ez a szörnyű tépe- lődés. Letekerte az ablaküveget és kissé kibillentette a fejét az ab­lakon. A surranó szélben megfü- rösztötte az arcát. Félig kinyitot­ta a száját és habzsolta a langyos, erőteljesen áramló levegőt. Mer- nyei sűrűn odapillantott, nehogy a gazda a kilincshez nyúljon. Igen — hasogatta Szerencsés agyát a gondolat — milyen lehet­tem fiatalkoromban? Maga elé idézte mai arcát és megpróbálta rendre lehántolni róla a múló évekkel rátelepedett barázdákat, sötétlő árkokat, vereslő foltokat. Feszülten leste a képzeletében kibontakozó arcképet. S előtte állt egy férfiarc, amely voltakép­pen azonos volt az ő ábrázatával, tikai hatalma, biztosítja a szoci­alizmus teljes győzelmét azok­ban az országokban is, ahol nap­jainkban még a szocializmus alapjainak lerakásánál tartanak. A szocialista táborhoz való tar­tozás a záloga annak, hogy az el­ért vívmányok véglegesek legye­nek, s hogy teljesen győzzön a szocialista forradalom a szocializ­must .építő országokban. A kommunizmus többé-kevésbé egy időbeni eléréséről A moszkvai tanácskozáson részt vevő 81 kommunista és munkáspárt nemzetközi érvényű­vé, a nemzetközi munkásmozga­lom tételévé tette azt a tanítást is, amelyet első alkalommal Hruscsov elvtárs a csepeli nagy­gyűlésen fejtett ki, t. i. azt, hogy a szocializmust építő országok, a szocialista rendszer népei többé- kevésbé egy időben érik el a kommunizmust. A kapitalizmus megítélésénél is számos új vonást fedezhetünk fel a Nyilatkozatban. A legszem­betűnőbb az, hogy új szakasz következett be a kapitalizmus általános válságá­nak fejlődésében. Ennek az új szakasznak jellemző sajátossága, hogy eltérően az első és a má­sodik szakasztól, békés körülmé­nyek között bontakozott ki Az új szakasz legapróbb jelenségei­től kezdve a legjellemzőbb vo­nósokig, mind azt bizonyítják, hogy a kapitalizmus a békés versenyben is alul marad, ment­hetetlenül lekerül a történelem színpadáról. Csupán idő kérdése, hogy mikor váltja fel áz egész világon az előre törő új társadal­mi rend, a szocializmus. Azzal, hogy az imperializmus összeom­lásának szakaszába lépett, vég­érvényesen megpecsételte a ka­pitalizmus ■ sorsát is. Nincs erő, a világon, amely életképessé, ver­senyképessé tehetné még egyszer a kapitalizmust, megmenthetné a teljes pusztulástól. A kiragadott néhány példán keresztül is látható, hogy a 81 kommunista és munkáspárt Moszkvai Nyilatkozata számos vonatkozásban — figyelembe vé­ve a szocializmus egyre növekyő erejét, az imperializmus össro- omlását, a kapitalizmus ellenté­teinek végsőkig fokozott ellent­mondásait, a néptömegek egyre növekvő harcát az imperializmus ellen — alkotó módon fejlesztet­te tovább a marxizmust, korunk sajátosságainak megfelelően al­kalmazta annak tételeit. K. Balog János mégis más volt, egy kissé meren­gő, egy kissé borongó, alig lehe­tett eligazodni ezen az arcon, szenvtelen volt és nem árulta el a lélek egyetlen rezdülését sem. De hiszen én már láttam azt az arcot! — hülédezett Szerencsés. Ez nem én vagyok, ez valaki más, ugyan hol láthattam én ezt az embert valaha? Csakugyan na­gyon hasonlít rám, mégsem én vagyok, de hát kicsoda? Idegei vad háborgásán alig tudott már úrrá lenni. Csak akkor sóhajtott egy nagyot, amikor a teherkocsi lekanyarodott egy mellékútra és kisvártatva feltűnt a rév. Alig várta, hogy a kocsi lefé­kezzen. Kiugrott Mernyei mellől és a víz széléhez ballagott. A rév lejáratánál álldogált. A háta mö­gött Mernyei a révésszel váltott szót. Kiderült, hogy pár perc múlva indul a komp odaátról, látni is, egy teherautó és két fo­gat várakozik az átkelésre, s ak­kor menten fordul is a komp. Ez lesz az utolsó forduló. Szerencsés örült a kényszerű várakozásnak, valósággal rettegett attól, hogy vissza kell ülnie megint Mernyei mellé és szembe kell szállnia kü­lönös gondolataival. Olyan jó csöndesen nézni a vizet. (Folytatjuk.) K un Béla hetvenöt esztendő­vel ezelőtt, 1886. február 20-án, született Lellén. Már fia­tal korában megismerkedett az 1905-ös orosz polgári demokrati­kus forradalommal. Ettől kezd­ve egyre nagyobb érdeklődéssel fordult a forradalmi mozgalmak tanulmányozása felé. Jórészt ez vitte már 16 esztendős korában a Szociáldemokrata Pártba. Alig 23 éves, amikor bíróság elé állítják. Az osztálybíróság osztályellenes izgatással vádolta. . Az első világháború során az orosz frontra küldik, s ott 1916- ban fogságba esik. Fogolytáborba kerül, ahol már jelentékeny for­radalmi csoportot talál, amely­nek munkájába azonnal bekap­csolódik. A forradalmi csoport tagjai még a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom előtt belép­nek a helyi bolsevik pártszerve­zetbe, sőt Kun Béla, aki a hadi­foglyok forradalmi szervezkedé­sének legkiemelkedőbb alakja volt, a tomszki kormányzóság bolsevik vezetőségébe is bekerült. Kun Béla kezdeményezte a hadifogoly, munkás és paraszt tö­megek megszervezését és a forra­dalom mellé állítását és mindvé­gig ő volt a hadifoglyok forradal­mi szervezkedésének legkiemel­kedőbb alakja. 1917-ben Kun Béla Pétervárra utazott, ahol megismerkedett Le­ninnel és az orosz forradalmi ve­zérkar számos más vezetőjével. Itt ismerkedik meg a bolsevik vezetés legfőbb módszereivel, itt érti meg igazán a munkás-paraszt szövetség jelentőségét, a párt és a tömegek szoros kapcsolatának fontosságát. A Leninnel való ta­lálkozása vitte, végérvényesen a forradalmi útra. A hadifoglyok forradalmi cso­portja 1918. március 24-én meg­alakította az OK(b)P magyar cso­portját, ennek elnökévé Kun Bé­lát választották meg. Ez a cso­port volt az első magyar kom­munista szervezet. A világháború végén, 1918. no­vemberében Ukrajnán és Len­gyelországon keresztül illegálisan tért haza. Hazatértével új sza­kasz kezdődött a magyar mun­kásmozgalomban. Az Oroszországból hazatért ha­difoglyok már előzőleg jelentős munkát végeztek a baloldali szo­ciáldemokraták és a forradalmi szocialisták között, annak érde­kében, hogy képesek legyenek szakítani a párt jobbszárnyával, felismerjék egy új, valóban forra­dalmi párt létrehozásának szük­ségességét. E munka végére tett pontot Kun Béla hazatérése. 1919. november 20-án megalakult a Kommunisták Magyarországi Párti'’ amelynek vezetőségében Kun Bélán kívül ott voltak a volt hadifoglyok: Szamuely Ti­bor, Kellner Sándor, dr. Münnich Ferenc, Jancsik Ferenc, Vántus Károly, Rákosi Mátyás és mások: ott voltak a vezetőségben az itt­honi harcosok is, miijt például Al­pári Gyula, Rudas László, László Jenő, Korvin Ottó, Szántó Béla és mások. A z újtípusú párt, amely nem félt a tömegek közé men­ni, gyorsan tért hódított a dol­gozók között: megismerték célját, s a párt programját — amit a Vörös Újság cikkeiben, a földre­formmal kapcsolatban elfoglalt álláspontok, a külpolitikai kérdé­sek kifejtésében találunk meg, — magukévá tették a dolgozó töme­gek, S amikor a koalíciós kormány 1919. februárjában le akart számolni a Kommunisták Magyarországi Pártjával, akkor mái; olyan tömegek álltak mel­lette, amivel a kormánynak szá­molnia kellett. Hiába vetette bör­tönbe a kommunista párt vezér­karát a kormány, nem tudta meg­állítani a történelem kerekét. Rendkívül gyorsan érlelődtek ha­zánkban a proletárdiktatúra elő­feltételei. Kun Béla ilyen körülmények között felismerte azt a történelmi szükségszerűséget, hogy létre kell hozni a munkásosztály egységét. Bogár Ignáchoz írott levelében adja meg az egyesülés feltételeit és egyben meghatározza a kiví­vandó proletárdiktatúra legfon­tosabb feladatait is. Izig-vérig kommunista program ez, amely a burzsoá államgépezet szétzúzá­sát, a proletárdiktatúra megte­remtését, a burzsoázia kisajátítá­sát és a dolgozó osztályok fel- emelkedését szolgálja. Mint isme­retes, ezeknek az elveknek be­tartásával történt meg a magyar munkásosztály egyesülése 1919. március 21-én. A Magyar Tanácsköztársaság kivívása a Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának nagy dia­dala volt. Néhány hónap alatt a kedvező nemzetközi és belső hely zetet kihasználva, hatalomra ve­zette a magyar munkásosztályt. Ebben természetesen nagy szerep jutott Kun Bélának is, akinek az a nagyszerű feladat jutott, hogy első legyen a nem orosz marxis­ták között, aki a Nagy Októberi Szocialista Forradalom módsze­reit, a leninizmus elveit, legfon* tosabb megállapításait és gya­korlati intézkedéseit alkotó mó­don alkalmazza más ország mun­kásmozgalmára, aki a fiatal Kom munisták Magyarországi Pártja élén szocialista forradalmat, szo­cialista államot vezet. T örténelmünk egyik legdi- ■ esőbb fejezete szorosan összeforrt a kommunista névvel. S ha a sok nagyszerű eredmény mellett hibák is adódtak, azok jórészt arra vezethetők vissza, hogy a KMP minden forradalmi lendülete ellenére akkor még forradalmi tapasztalatokkal alig rendelkező párt volt. A Magyar Tanácsköztársaság megdöntése után néhány hónap­pal az emigrációban lévő Kun Béla a Kommunisták Magyaror­szági Pártjának újjászervezését, kezdeményezte, s ezután még W esztendőn át volt aktív harcosa, lelkes munkása a kommunista mozgalomnak. 1921-től 1936-ig a Kommunista Internacionáléban dolgozott, a leninizmus talaján állva lankadatlan erővel harcolt a revizionista és szektás torzítások ellen. A 30-as évek elején, amikor nemzetközi méretekben is előre­tört a fasizmus, az elsők között állt csatasorba, s amikor Bécs dolgozó népe fegyvert fogott, hogy megakadályozza a fasizmus győzelmét, Kun Béla rendkívül aktív munkát fejtett ki a nem­zetközi támogatás kibontakozá­sáért. Részt vett a Spanyolország­ban küzdő nemzetközi brigád szervezésében is. A fasizmus pusztulását, ha­zánk felszabadulását, a második magyar proletárdiktatúrát nem ér hette meg, 1939. november 30-án meghalt. 1/ i volt Kun Béla? Korának egyik legképzettebb mar­xistája, aki felismerve a törté­nelmi helyzetet és a történelmi szükségszerűséget, élére állt a magyar munkásmozgalomnak, se­gítségével létrejött a forradalmi munkáspárt, s akinek közremű­ködésével megteremtődött az első magyar proletárdiktatúra. Az a vezető volt, aki a súlyos kudarc után is töretlenül bízott a magyar munkásosztályban, hitt egy új munkáshatalom létrejöttében. Bí­zott a kommunista mozgalom vi­lágméretű győzelmében, fennek szentelte életét. Ma, amikor születésének 75. évfordulóját ünnepeljük, öröm­mel állapíthatjuk meg, hogy az elmúlt években sokat tettünk a személyi kultuszból eredő hibák leküzdésében, s ezzel párhuzamo­san Kun Béla szerepének helyes, marxista megítélésében. Még' folynak a kutatások, s minden bi­zonnyal az eddigieknél jobban megismerjük Kun Béla tevékeny­ségét, jelentőségét a magyar és a nemzetközi munkásmozgalomban. ARANYKAUTKA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents