Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-17 / 14. szám
1961. január 17. TOLNA MEGTEI NEPtJJSAG 3 ü sze’sszárái fazekas népművészek készütnek a varas alapításának 900. évfordulójára SZEKSZÁRDON SOKAN ISMERIK két fazekas népművészünk, Steig István és Tamás József nevét. Művészi igénnyel készült munkadarabjaikkal szívesen díszítjük lakásainkat. Mint a HISZÖV tagjai, sok országos és külföldi kiállításon szerepeltek, legutóbb a népművészek moszkvai kiállításán öregbítették a magyar népművészet hírnevét. Tamás József, a népművészet mestere, az élettelen agyagból figurális alakokat formál, amelyek szép és ízléses dísztárgyak. Megkapó az agyagból megformált ebédet vivő asszony alakja, de hasonlóan szép az úgynevezett „tyúkváza' és a madár alakú mokkás készlet is. A népművészek azon túl, hogy mint a népművészek termelőszövetkezetének tagjai, havonként tervszerűen készítenek és szállítanak a különböző magyaros motívummal készült dísztárgyakból, saját gyönyörködtetésükre is készítenek egy-egy darabot. Évről-ővre szaporodik a számuk, úgyhogy lassan már egy kiállítás anyaga is kitelne belőlük. — Az elmúlt év végén a prágai kiállításra készültünk, de az idei évben is több külföldi és belföldi kiállítás megrendezésére van kilátás — mondotta Tamás j ózsef. És miközben a vitrinné előléptetett konyhaszekrényből elém rakja az egyes darabokat, megakadt a szemem egy dísztárgyon, amely az életben megnyilvánuló mozzanatot örökít meg. A népművészet is fejlődik, s új ötletekkel gazdagodik, ezt mutatja a szüretelő asszony, a táncoló pár és a bort ivó ember figurája. EZT LÁTTAM Tamás József népművésznél, de hasonló szép élményben volt részem Steig István népművész fazekas műhelyében is, aki a habán vázák, bök á Ívok és paraszttányérok készítésében jeleskedik. Az ő művészetében is megtaláljuk az újat. Amikor nála jártam, éppen egy halformájú kancsót formált. — Ez egy" mintadarab, amelyből - ha a zsűri elfogadja — legalább 2000 készül majd. A megrendelő a sztálinvárosi tanács — adja meg a felvilágosítást kérdésemre Steig István. Sztálinvárosban ugyanis nagy az idegenforgalom és évente sok külföldi vendég látogatja meg szocialista városunkat. A sztálinvárosi tanács gondoskodni kíván arról, hogy a látogatók, vendégek megfelelő és jellegzetes emléktárgyakat vihessenek magukkal hazájukba. Az egyik ilyen emléktárgy lesz a halformájú kancsó is, amely félkész állapotban is igen mutatós. AZ ELMÜLT ÉVBEN a magya ros szobák díszítésének mintegy kiegészítéseképpen lámpaernyőket készített Steig István. Ez — mint mondja — kísérlet volt, de annyira megnyerte a vásárlók tetszését, hogy a jónéhány darab mázas lámpaernyőből csak egyetlen egy maradt meg mutatóban. Az is csak azért, mert az égetés közben füstfoltot kapott. — Ahogy értesültünk, a prágai kiállításon kívül még az idén megrendezik Budapesten a népművészet mestereinek kiállítását, amelyen mi, szekszárdi népművészek is részt veszünk De szeretnénk — bár eddig erről nem esett szó — ha a város 900. évfordulója alkalmából rendezendő program keretében beiktatnák a szekszárdi népművészek kiállítását is. Így alkalom nyílna a fazekas népművészet fejlődésének bemutatására. P-né. Gyári tollrajzok Jellem formál ás Az iregszemcsei művelődési ház egy éve A múlt év április negyed'Kén ayatták fel az iregszemcsei művelődési házat, s ezzel a nagyközség kulturális életéne': fellendülése előtt új lehetőségek nyíltak. Már az ez alkalommal rendezett ünnepségen bemutatkozott egy színdarabbal a helyi színjátszó csoport és a tánccsoport is. A művelődési ház elkészülte előtt a község kultúrmunkúsai elkészítették a terveket, hecy milyen rendezvényekkel biz'ásítsanak maid szórakozási, .nüve- lődési lehetőséget a község la-] kosságának. A tervben többek között szerepelt április 10-re egy | KISZ-szavalóest rendezése, 24 . éré pedig a KISZ járási kulturá- j lis seregszemle megrendelése.: Ebben a hónapban lépett fel az | új kultúrházban Egervári bűvész j is. Ezt követően pedig a május ! elsejei ünnepség megrendez é- sere került sor. Egyik legjelentősebb esemenye volt a kultúrház életének május 17. amikor is első alkalommal szerepelt a községben az Állami Déryné Színház, amelynek művészei ezt követően mindig szívesen látott vendégek voltak itt. A művelődési házat nemcsak — sőt elsősorban nem — a vidéki vendégművészek vették birtokukba, hanem a helyiek. Június 5-én itt rendezték meg a pedagógusnapot, meleg, baráti hangulatban, majd 11-én irodalmi estet rendeztek a könyvhét alkalmiból, melyen helyi B-nvp’ók működtek közre... Ezt követően egy igen jelentős, mű vészileg nagy élményt jelentő produkció következett; az Állami Déryné Színház, Ármány' és szerelem című előadása. A vidéki színházak is szívesen látogatnak el Iregszemcsére Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint j hogy a Kaposvári Csiky Gergely Színház művészei is több a'ka- lommal vendégszerepeitek már itt. Először július 30-án, az Elveszem a feleségem című darabbal Ezt követte a Kormos ég, majd a Viharos alkonyat című színmű bemutatása ugyancsak a kaposvári Csiky Gergely Színház művészeinek vendégfelléptével. Az iregszemcsei új művelődési ház elkészülte óta állandó színjátszó együttes dolgozik a községben, nemrég pedig, ugyancsak állandó jelleggel tánccsoport alakult. Az ismeretterjesztő előadások jelentős részét is az új művelődési házban bonyolítják le. Tanfolyamok, előadások, ifjúsági foglalkozások alkotják a műve’ődési ház programját, s itt kap helyet az ezüstkalászos gazdataníolyam. valamint az ifúsági színjátszó csoport is. Az új művelődési ház gazdag programja bő művelődési lehetőséget biztosít a falu lakossága részére, s az eddigi tapasztal tok szerint a lakosság ki is használja ezt a lehetőséget, mert szinte valamennyi előadásra telt I ház előtt kerül sor. Buni I Munkásokkal és műszaki értelmiségiekkel beszélgetek. Van, aki évtizedeket töltött a cipőgyárban, s akad olyan is, aki alig néhány hónappal ezelőtt állt a gépek mellé. A gyári élet ko-' hója formálja, alakítja, egységes kollektívává kovácsolja az embereket. Szocialista brigád cím elnyeréséért versenyeznek a brigádok. A vetélkedés nem rideg, könyörtelen versengés. A verseny során jobbá, igazabbá, emberségesebbekké válnak a munkások. Gépies, mechanikus hajrá helyett fontos követelményként áll az emberek előtt a gyengébbeken, bajbajutottakon, nehézségekkel küzdőkön való segítés feladata. A munkásoktól és a műsza- , kiaktól érdekes dolgokat hallhat az ember, ha a Bonyhádi Cipőgyárban tölti a napot. Legjobban ’ két — első pillanatban jelentéktelennek látszó — kis történet ragadta meg látogatásom során ! figyelmemet. I Az egyik vidéki munkás várat- , lan hírt kapott. Feleségének gyermeke született. Nem kaphatott fizetéses szabadságot, mert már nem volt neki. A hír munka közben találta, s helyettesítésről szó sem lehetett. Ideges lett, és türelmetlen. Szerette volna a feleségét és az újszülöttet látni. De a futószalagot nem hagyhatta magára. Elkedvetlenedett. Szomszédjai, Tusa Vince és Májer Mátyás, amikor értesültek bánata okáról, elvállalták, hogy az ő munkáját is ellátják egy egész munkanapon keresztül. — Vállalkozásuk nem volt könnyű feladat, de sikeresen végrehajtották. A másik történet hasonló az előbbihez. Fiatalokról van szó. Németh Károly a Baranya megyei Mágocson lakik. Karácsonyra haza akart utazni. A busz három órával előbb indult, mint a műszak vége. A jármű lekésése esetén egy napot veszített volna az ünnepekből. Futószalagját nem hagyhatta ott helyettesítés nélkül. Büchner János, aki mellette dolgozik a futószalagon, elvállalta, hogy három órán keresztül helyettesíti. Mindkét történet a brigádtagok egyre szorosabb együvétartozását bizonyítja. Még nem érték el a szocialista szintet a brigádok, de már útban vannak a szocialista brigáddá válás felé. Miközben a Bonyhádi Cipőgyár munkásainak apró kis epizódjait hallhattam, önkéntelenül is az »Irkutszki történet« című szovjet színmű munkásai jutottak eszembe, akik a miénknél magasabb szinten, egy méreteiben sokkal nagyobb, de mégis hasonló dolgot hajtottak végre. Ugvanis a szovjet munkásokból álló brigád elvállalta, hogy a kötelességteljesítés közben elhunyt brigádtag helyett is elvégzi a munkát, és az érte járó pénzt elküldi hátrahagyott árváinak és feleségének. Nálunk még csak formálódnak a szocialista jel- •lemek, ott viszont már tömegméretben is kikristályosodott a szocialista ember típusa és kommunista munkabrigádok születnek. A munkabrigád a cipőgyárban is egyre inkább szocialista közösséggé lesz. A közösség segít az egvénnek, ha nehézségei- támadnak munkáiéval kapcsolatban és segít akkor is, ha személyes problémái vannak. A családi kötelék után a brigád köteléke fűzi ösz- sze legszorosabban az embereket. H. T. Következik: A legtakarékosabb munkás. Nagy drámák, nagy előadók Színháztörténeti előadás Szckszárdon Január 17-én, kedden dr. Czen- ner Mihály, színháztörténész, az Országos Színháztörténeti Múzeum igazgatója tart előadást Szekszárdon, a városi művelődési házban „Nagy drámák, nagy előadók” címmel. Az előadást emlékezetes, nagy művészeink alakításairól készült eredeti hanglemezek bemutatásával illusztrálja. Dr. Czenner Mihály már több ízben tartott hasonló jellegű előadást Szekszárdon, minden esetben nagy sikerrel. Horváth Jólset; I ARANYKALITKA MIMI--------------------------------S egíti!! a pedagógusok a kajdacsi KlSZ-szenezsíel A kajdacsi KISZ-szenvezet legutóbbi ülésén a beszámoló rámutatott a meglévő hibákra és a KISZ első kongresszusának fényében szólt azokról a tényezőkről, amelyek alapot adnak arra, hogy a KISZ-szervezet valóban betölthesse feladatát. A fiatalok véleménye ez volt: »Most még kevesen vagyunk, de ha segít bennünket a pártszervezet, a tanács vezetői, a pedagógusok, a járási és a megyei KISZ vezetői, sikerül munkánkat megjavítani. Sűrűbben látogassanak el hozzánk a felsőbb szervek képviselői, mert mi azt gondoljuk, azért nem volt eddig eredményes a KISZ-szervezet munkája, mert nem kaptuk meg a megfelelő támogatást«.- Reméljük, hogy most már kapunk segítséget és támogatást. A pedagógusok máris részt vállaltak a KISZ segítésében és a téli estéken Bertalan Gyula pedagógus politikai órákat tart. mely iránt máris nagy az érdeklődés. Rácz Ilonka óvónő és Kozma Edit pedagógus vállalták, hogy vezetik a színjátszó_ és tánccsoportot és emellett kulturális vonatkozású előadást is tartanak. Most bizakodással nézünk a jövő elé és dolgozni fogunk. Összekovácsoljuk a fiatalokat, együ' dolgozunk, hiszen egy a célunk, hogy legyen erős az alapszervezet. Imre Gu. levelező 9. A pallér agya pattanásig feszült. Talán van abban valami, amit az asszony mond. De mégsem... Most építkezzen, amikor a front közeleg az országhatárokhoz? És ha römbadől mindenük? Ki építkezik ilyenkor? És ami immár a legfőbb baj, hogyan fékezze meg a felesége elszabadult indulatait? — Te, Mária, légy hát okos. Ha felfedezik nálunk ezt a kincset, úgy bánnak el velem, mint egy hullarablóval. Akasztófára akarsz juttatni? Matej ka elhallgatott. Könny pergett a szeméből, összeesett ez az arc megint, redők futottak végig a bőrén, s mintha hirtelen megfónnyadt vtflna. Egyikük sem hunyta le a szemét ezen az éjszakán. A zsák, meg a ládikó a ruhásszekrény aljában lapult, mindenféle ócska lim-lom hevert a tetején. Másnap szótlanul jártak-kel- tek egymás mellett. A pallért fájdalom rágta. Mit tett az asz- szonyával? A vélt szerencse csak boldogtalanságot hozott rá. Mi lesz ebből, Istenem? Harmadnap este szorosan a felesége mellé telepedett. — Beszélgessünk. Valamit ki kell találnunk, Mária. — Azt csinálsz, amit akarsz — vont vállat az asszony, de a pallér érezte, hogy duzzog, s indulatainak villámai feléje cikáznak. — Csak okosan, feleség. Nemcsak az én dolgom, ez tudod-e? Az mind közös. Fele az enyém, fele a tiéd. Maga sem tudta, miért rögtönözte ezt az ötletet. De látta, hogy Matejkáné feláll, áll mozdulatlanul és magába mélyed. A pallér mosolyt erőltetett magára: — Nahát, most már megérted, hogy együtt kell valamit kitalálnunk. Én... azt szeretném, ha a szerencsénk boldogsággá válna. A te boldogságoddá. Matej ka nem is sejtette, hogy a felesége fel volt készülve a válaszra. Hiszen két napja igyekszik tervekbe fonni kósza gondolatait. — Hát akkor csinálj belőle pénzt. Nem az egészből, csak valamennyit. Legalább pár ezer pengőt. Matejka töprengett. Könnyű ezt mondani, de hogyan? Hiszen rajtaveszíthet. Sejtelme sincs, hogyan értékesíthetné az aranynak akárcsak töredékét is anélkül, hogy feltűnne valakinek. De Matejkáné most már felizzott szenvedéllyel nógatta: — Ne itt, Csókaváron. Menj fel Pestre, ott. Vigyél egy darabot magaddal, add el. Pár ezer pengőt szerezz. — Hajaj, nehéz ez, Mária, nagyon nehéz. — Úgy? És nekem nem nehéz? A zabálni valót előteremteni nem nehéz? A rongyaidat foltozgatni könnyű? Persze, hiszen azt én csinálom, nem te. Ameddig muszáj volt, tűrtem szótlanul, de most? Miért rothadjak én meg a nyomorúságban, amikor... A pallér ajka elé emelt ujjá- val csitította a már-már hangosan kiabáló asszonyt. Matejkáné visszafogta hangját: — Igen, azt mondd meg, miért vagyok én köteles még most is úgy élni,' mintha koldusok lennénk? Mi gazdagok vagyunk, nekünk vagyonunk van, Matejka András! És aki nem tud mit kezdeni a szerencséjével, legjobb, ha felköti magát. Az asszony bevágta maga mögött az ajtót, s egyedül hagyta a pallért kínjaival. Matejka meg volt döbbenve. Hogyan is mondta az asszony: »Mi gazdagok vagyunk, nekünk vagyonunk van...« Mennyi gőg, mennyi peckes fennhéjázás vegyült a hangjába! Mintha nem is az ő felesége szólott volna. Hát így kiforgatja az embert a vagyon tudata? A felesége után ment. Az asz- szony hamuszürkére vált képpel üldögélt a konyhában, a hokedlin. Matejka megsajnálta. — No, jó felmegyek Pestre. Megpróbálom... Az asszony felkapta a fejét. Matejka azt várta, hogy majd hálásan pillant rá, talán valami hamvas, üde reménység csillan meg a szemében. De megdöbbent amint az asszony arcát fürkészte. Egy v büszke arcot látot t, szemében önbizalom villant, nem puszta reménykedés, hanem már valóra váltott remények jóllakott öröme. Matejkát bizonytalanság kerítette hatalmába. De hát most már nincs mit tenni. Úgy érezte magát, mint a rugóra járó játékkatona: felhúzták, neki mennie kell, egy-kettő, lépteit senki és semmi sem tartóztathatja f ebnem látja, mert nem láthatja, hogy az asztallap széléhez közeleg, csak tovább, egy-kettő, egy- kettő... Szótlanul bement a szobába, magára zárta az ajtót. Elfüggönyözött és elővette a ládikó mélyéről az egyik aranyrudat. Hosszan tartotta a tenyerén, megbűvölten bámulta hideg fényét, s olyan mozdulatot tett, mintha le akarna törni belőle egy darabkát. De az arany nem hajlott a szorítása alatt. Vékony fémfűrészlapot szedett elő szerszámos ládájából. Néhány perc múlva tenyerén tartott egy darabka aranyat. Nézte, nézte szótlanul. Mintha a fűrészeléstől felforrósodott volna a nemes fém. Átmelegítette a tenyerét. Meg az ereit is. (Folytatjuk.)
