Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-15 / 13. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1961. január 15. Gyári totlrajzok Az újító Odry Károly, az újító, előttem ül. Vastag szemöldökű barátságos tekintetű, vékony arcú ember. A kezében egy félcipőt tart és magyaráz. — Ilyen félcipőt egyelőre csak itt nálunk, Bonyhádon készítünk. Nézze csak! Ha a fűzőrészt •felhajtom, jól látható, hogy bélés helyett egy ugyanolyan színű betoldás van, mint a cipőfelsőrész. Ez a betoldás csak a fűzőrész alsó felét borítja. A cipő többi bélésrésze ugyanolyan »sertés színbélésből« van, mint eddig volt. ■— A betoldás a maga újítása? —• Igen. És milyen célt ért el újítása által? — Egyrészt olcsóbb lett ezáltal a cipő előállítása, másrészt pedig sikerült erősebbé tenni a fűzőrészt.-* Megkérem mondja el, hogyan jutott el az ötletig? Rövid gondolkodás után, miközben kétszer is szerényen megjegyzi, hogy., tulajdonképpen az egész nem nagy dolog és keveset lehet róla mondani, végül mégis csak nekilát a beszédnek. — Az egész tulajdonképpen úgy kezdődött, hogy darazsat tettek« a fülembe. A »darázs«: az önköltségcsökkentés volt. Minél több szó esett róla, annál nyugtalanabb lettem. önköltséget csökkenteni szép dolog. Mindenki egyetért vele! Igen ám! De hogyan? Kimondani könnyű, megvalósítani nehéz!... Egyszer, amikor a padláson jártam, ahol a raktárunk van, hirtelen szemembe ötlött az elszállításra váró nagy halom apró, öt-tíz centimé teres bőrdarabka. Máskor is ott volt előttem halomszámra, csak nem vettem észre. Elkerülte a figyelmemet. Abban az emlékezetes percben viszont úgy tűnt, mintha heverő kincs lenne. — Kincs, amelyet eddig nem vett észre senki. Az ötlet, vagyis az, hogy a bőrdarabkákból, amelyeket eddig kilónként hatvan fillérért eladtunk, fűzőrész bélést lehet készíteni, egy pillanat tört része alatt született meg bennem. Miközben magyaráz, felhevül az arca, lendületbe jön az egész ember, a szavak, amelyek kezdetben kissé akadozva indultak, most már szinte dőlnek belőle. Minden mozdulata arról tanúskodik, hogy beleéli magát mesterségébe. Szereti szakmáját. — Mennyivel csökkentette eddig újítása az önköltséget? — Százharmincnégyezer forinttal. De nemcsak az áru önköltsége csökkent, a minőség is javult az újítás által. A cipő erősebb, tartósabb lett. — Mennyi újítási díjat kapott? — ötezer forintot és egy világvevő rádiót. — Ez volt az első újítása? — Nem. Kisebb újításaimat már eddig is elfogadtak néhányat. Kaptam is egy-két százast értük. — Most min töri a fejét? —' Mondtam már, hogy az ,önköltségcsökkentés darázs volt a fülemben. Most újabb darazsat tettek bele és ezt úgy hívják, hogy a termelékenység emelése. Újabban erről beszélünk legtöbbet. Hogyan lehetne kevesebb munkaerővel többet termelni? Ez a fogas kérdés motoszkál az agyamban. Pillanatnyilag még nincs megoldás itt a gyáron belül. Lehet, hogy nem is pont én találom meg a kérdésre a választ. De valaki megtalálja. Ebben biztos vagyok. — Olvasta a kommunista és munkáspártok moszkvai nyilatkozatát? A hangja ünnepélyes, amikor válaszol. — Olvastam! És még rajtam kívül nagyon sokan tanulmányoz ták itt a gyáron belül. Mi, gyáriak, a magunk módján igyekszünk azt a pontot is aprópénzre váltani, amely célul tűzte ki, hogy a tőkés világot elkerüljük, az anyagi javak mennyiségének előállítása terén. H. T. Következik: Jellemformálás. Méltó akar lenni nevéhez az Ozorai Példa Ozora. Amikor papírra veti az ember e községnevet, megelevenedik előtte a múlt, a magyar nép történelmének egy-egy szakasza. Kegyelettel gondolunk ilyenkor a Mária Terézia korában lezajlott ozorai jobbágyok lázadására, az 1848-as szabadság- harc Perczel Mórjára, Görgey Arthurjára, akik csapataikkal, s a lakosság támogatásával megverték, futásra kényszerítették Jellasics seregeit. Vagy az 1905-ös aratósztrájkra, amelynek résztvevői közül még néhányan ma is élnek Ozorán. Él még Gosztola Péter is, aki 1919-ben, a tanács- köztársaság idején a helyi direktórium elnöke volt. Elmúlott már 90 éves, s nagyon beteg. Mégis örömmel hallotta a hírt, hogy unokáját 280 család vezetőjévé választották. A nagyapa harca elbukott, amiről nem ő tehet. De unokája, a most kezdődő harcban biztosan győzni fog. Mert most más időket élünk, mint négy évtizeddel ezelőtt. Az unokával — Fréz Jánosnak hívják — egyet akar ma az egész nép. Azt, hogy a földművelők egyesített erővel, az összeszántott kisparcellákon a technika segítségével könnyebb munkával többet termeljenek, jobban éljenek, mint a nagyapák. A mai kor földművelő embereit a mi társadalmunkban segíti a munkás, a tudós, mindany- nyian. Ezeket tudván,_az_ehnult_ hetekben szövetkezett Ozora parasztsága is. A két új termelőszövetkezet közül az egyik közös gazdaság az Ozorai Példa nevet vette fel. Ennek az elnöke Fréz János... Jó megjelenésű, atléta termetű, 39 esztendős a szövetkezeti elnök. Már elképzelte magának a holnapot. — Búzát, borsót, lencsét és sok takarmányt termelünk majd közösen a Sió menti nagytáblákon. Hizlalunk disznókat, baromfitelepet létesítünk, sok húst akarunk adni az államnak, mert így több pénzhez jut a szövetkezeti parasztság — mondja. Hosszabb ideig beszélgettünk az új szövetkezeti elnökkel. Megtudtam tőle, hogy már szóba került, mivel vetik be tavasszal a közös földeket, hogy biztosítják a , vetőmagvakat. — Amit lehet, a magunk erejéből adunk össze, így döntött a többség — jegyezte meg. Felírtam még jegyzetfüzetembe, hogy az Ozorai Példa gazdái is hozzáláttak a közös munkához. Leltároznak, terveznek, istállókról és magtárakról gondoskodnak, ahova bekötik majd a közös jószágállományt és összeadják a szükséges takarmányt. Külön lapra jegyeztem fel Fréz Jánosnak azt a nagyon megfontolt kijelentését, hogy: »az Ozorai Péla méltó akar lenni nevéhez, a nagyapák és ükapák harcához-«. DOROGI ERZSÉBET Bach, Beethoven és Mozart után — Bartók Közzé tették az 1960. március 10-én alakult Francia Lemezkölcsönző statisztikáját, amelyből kiderül, hogy az első hónapokban Schönberg és Wagner kedvelői voltak túlsúlyban. Az év második felében a tagok létszámának növekedésével párhuzamosan Bach, Beethoven és Mozart hívei kerültek többségbe. A három nagy klasszikus után első helyen Bartók Béla áll. Ez nemcsak Franciaországra jellemző; hasonló a statisztika a belga lemezkölcsönzőnél is. a 900 éves város Az elmúlt hét utolsó három napjának reggeli óráiban népesek voltak a szekszárdi utcák. Férfiak, asszonyok, fiatalok, öregek fényes csizmákban, ünneplő télikabátban, fekete nagykendőben siettek a városi sportcsarnokba. Az embereknek nemcsak a ruhája vélt ünnepélyes, de az arcuk, a beszédük is ünnepélyes volt; ünnepélyes, komoly és nyugodt. Úgy jöttek ide a szövetkezeti gazdák, hogy előtte már sok mindent megvitattak, meghányták- vetették az új életnek sok fontos kérdését. Mindhárom alakuló közgyűlés bővelkedett hosszú ideig megmaradó élményekben. Csak vázlatot lehet készíteni ezekről, az érzések teljes tolmácsolásának igénye nélkül. Mert ezeken a gyűléseken nagyot mozdult: megkezdte újjászületését ősi, kilencszáz éves városunk. „Ne azt keressük ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt bennünket egymással“ Ezeket a szavakat Prantner József elvtárs mondotta el csütörtökön az alsóvárosiaknak a Béri Balogh Ádám Tsz születése napján. Azért emeltem ki ezt a gondolatot, mert úgy érzem, ez jellemezte leginkább az alsóvárosiak indulását. A zsúfolt teremben nagy figyelemmel hallgatta a közel négyszáz ember dr. Vígh Dezső elvtárs ünnepi beszédét. Az előadó ismertette az alsóvárosiak 2500 holdas birtokának elhelyezkedését. Beszélt mindenről, ami az új szövetkezeti tagokat ilyenkor foglalkoztatja. Ismertette a szőlőműveléssel kapcsolatos elképzeléseket, a közös alaphoz való hozzájárulásról elkészített javaslatot, a gépvásárlás kérdéseit és a közös munkák azonnali megkezdésének nagy fontosságát. Az ünnepi beszéd után következett a közgyűlés egyik legnagyobb eseménye, a vezetőség megválasztása. Minden egyes vezetőségi tagot egyhangúlag válasz tott meg a népes közgyűlés. Ez pedig azért volt így, mert a jelölő bizottság, nemcsak saját véleménye alapján, hanem az alsóvárosiak véleménye alapján ejtette meg a jelölést. így lett elnök a fiatal Heimann Ferenc és helyettese az ugyancsak fiatal Klézl Ferenc. A vita során felszólalt Szabó- pál Antal elvtárs is, a városi pártbizottság titkára. Felszólalásában a városi pártbizottság és a tanács további segítségét ígérte meg az új termelőszövetkezetnek. A szövetkezeti gazdák felszólalásai mind előremutatóak voltak, mindből az új életbe való hit sugárzott. Tam József a többi között elmondotta: „Elhoztuk szívünket és két dolgos kezünket. Azért hoztuk el, hogy alkossunk, termeljünk, többet, jobbat, szebbet, mint eddig.” Frei József hangsúlyozta, hogy beruházások nélkül nincs gazdálkodás. Ezért az elismerés zászlaját kell meghajtani azok előtt, akik segítik megtakarított pénzükkel a szövetkezetét a gépvásárlásban. Nagy tetszést aratott Prantner József elvtársnak az MSZMP megyei bizottsága első titkárának a beszéde. — Kilencszáz esztendővel ezelőtt, 1061-ben alapította meg I. Béla király a szekszárdi apátságot. Ettől az időtől számítjuk városunk történelmét. Városunk alapításának ideje történelmi sorsforduló volt népünk életében. Az addig pásztorkodó, halászó, vadászó népet le kellett telepíteni és rászoktatni a földművelésre. Ez történt 900 esztendővel ezelőtt Szekszárdon is. Uj életformát, új gazdálkodási formát kellett választaniok, mert őseinktől ezt kívánta meg az élet, most tőlünk is új életet, új gazdálkodási forma megteremtését kívánja meg a történelem. Uj módon kell gazdálkodnunk, nagyüzemi módon, hogy felemelkedhessék parasztságunk, egész népünk, s hogy úrrá legyen a mezőgazdaságban is a tudomány és technika minden vívmánya és áldása. A történelem, városunk történelme is azt igazolja, hogy az új mindig erősebb és magasabbrendű. — A kapitalizmusban úgy jön létre a mezőgazdasági nagyüzem, hogy tönkreteszik a parasztot, megfosztják őket a földtől. A mi rendszerünk nem teheti ezt meg, hanem a szocializmus útján szövetkezetbe tömöríti a kisgazdaságokat. A szövetkezetek tulajdonosai most lesznek csak igazán gazdák, urai a földnek. Ezért helyes, ha szövetkezeti gazdának szólítjuk a tsz-ek tagjait. A továbbiakban Prantner elvtárs szólott megyénk szövetkezeteinek gazdag tapasztalatairól, amelyeket érdemes tanulmányozni. Vázolta azokat a szép lehetőségeket, amelyeket az öntözéses gazdálkodással a szekszárdi borvidék fejlesztésével megvalósíthatnak most már az egyesült és megsokszorozódott erejű szövetkezeti gazdák. Prantner József elvtárs beszéde után a közgyűlés elfogadta a határozati javaslatot és megalakulná nyilvánította a Béri Balogh Ádám nevét viselő tsz-t. „Most igazán jó reménységgel tekinthetünk a jövőbe“ A szépen feldíszített sportcsarnokban került sor pénteken « felsővárosi tsz alakuló közgyűlésére is. Eljött erre a gyűlésre Benke Valéria elvtársnő is, megyénk országgyűlési képviselője, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, művelődésügyi miniszter. Szabópál Antal elvtárs, Szek- szárd város párttitkára tartotta meg az ünnepi beszédet. —■ Azt javasolja a város vezetősége és az előkészítő bizottság, hogy két üzemegységet szervezzen a szövetkezet. Egyiket a Keselyüsi út melletti határrészben, a másikat pedig a Malom- tai dűlő környékén. A kapott épületeket népesítik be állatokkal, ezért javasoljuk, hogy adjanak össze süldőket, hogy a tejüzem szomszédságában meg lehessen mielőbb kezdeni a jól jövedelmező sertéshizlalást. Több javaslatot tett Szabópál elvtárs a talajjavításra, a szőlő- művelésre, a munkaszervezésre és a jövedelemelosztás ösztönző formáira, a közös állatállomány összegyűjtésére, a takarmány kérdés megoldására. A vezetőségválasztást a szövetkezeti gazdák megvitatták, a jelölő bizottság javaslatát módosították. Nagy lelkesedéssel választották meg elnöknek- Sörös Sándort, helyettesének pedig Cseri Jánost. Kiemelkedő volt Ferenc Péter példákkal színezett felszólalása. A többi között a következőket mondotta: — Történelmi időket élünk, új életet kezdünk, felejtsük el most már egyszer s mindenkorra a régit. Ezután a szövetkezeten kívül semmi mást ne ismerj ünki Senki ne tekintsen hátra, csak előre! Dolgozzon mindenki becsületesen, mert ez a szövetkezet olyan lesz, amilyenné mi csináljuk. Saját képünkre és hasonlatosságunkra teremtjük meg ezt a termelőszövetkezetet és erről a termelőszövetkezetről fognak majd ránk ismerni. Az eredmények minket dicsérnek és a hibák minket vádolnak. Nagy tapssal fogadták a mikrofonhoz lépő Benke Valéria elvtársnőt, aki örömét fejezte ki, hogy a párt központi bizottsága és a kormány nevében üdvözölheti szülőföldje megyeszékhelyének szövetkezeti gazdáit. — Most igazén, a szövetkezet nevéhez híven, jó reménységgel tekinthetünk a jövőbe. Minden lehetőségünk megvan ahhoz, hogy szebbé, gazdagabbá és könnyebbé tegyük életünket, s így boldogabbak lehessünk. A lehetőséget valóra kell váltani jó munkával, egyetértéssel, okos tervekkel, jó gondolatokkal. — Nagy dolgokat művelünk, új társadalom alapköveit tesszük most le. Nekünk sok nehézséget és áldozatot is jelent az új élet. Ilyenkor gondoljunk arra, hogy gyermekeink boldogabb jövőjét alapozzuk meg. Most válik majd valóra a költő szava: „Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket...” ' Benke Valéria elvtársnő beszéde végén televíziót ajándékozott az új felsővárosi szövetkezetnek. Garay János nevét vette fel az újvárosi tsz Az újvárosiak együtt vettek részt szombaton délelőtt szövetkezetük alakuló közgyűlésén a volt Béke Tsz gázdáival. Együtt indultak el az új úton közel hét- százan, mintegy 3800 hold földterülettel. Kalmár József elvtárs, a városi tanács vb. elnöke tartott a gyűlésen ünnepi beszédet. Kalmár elvtárs bevezetőben a paraszti múltról, a régi sorsról, a sok egymás közötti viszály kodásról beszélt, amelyet a kisparcellás gazdálkodás szült eddig. Az új élet körvonalainak megrajzolása után az ünnepi beszédben Kalmár elvtárs rátért az időszerű gazdasági feladatok ismertetésére, sok olyan kérdésről beszélt, amely közvetlenül érdekli az új szövetkezeti gazdákat. Az ünnepi beszéd után került sor a vezetőség megválasztására és a határozati javaslat megvitatására. A vitában nagyon sokan felszólaltak. A vezetőség megválasztását alaposan megvitatták, sok új javaslatot tettek a gyűlés résztvevői. Egyhangúlag választották meg elnöknek Horváth Lajos elvtársat, a volt Béke Tsz elnökét és elnökhelyettesnek Föglein Ferencet. Egyik legérdekesebb felszólalás Föglein Ferencé volt. — Hiába várjuk Szent György nap előtt, nem bújik ki a lucerna a földből, még ha fogóval húzzuk is — mondotta Föglein Ferenc. — Szent György nap után azonban kibújik még akkor is, ha kalapáccsal akarjuk visszaverni. Szent György nap után vagyunk. A szövetkezeti mozgalom nő, terebélyesedik, kalapácscsal se lehet visszaverni. Mi persze nem is akarjuk visszaverni, mert tudjuk, hogy itt az ideje. Élni akarunk és jobban, szebben akarunk élni, mint eddig éltünk! Felszólalt a gyűlésen Prantner József és Szabópál Antal elvtárs is. Prantner József elvtárs visszatekintett az újvárosi parasztság régi életére és példákkal illusztrálta azt a fejlődést, amelyet népi demokráciánk a parasztságnak már eddig is biztosított. — Ennek ellenére fiaink már nem találták meg a számításukat, életük értelmét, célját a kispar- cellákon. Elmentek sokan, mert volt hová menniök. Befogadta őket a szocialista ipar, az iskolák, egyetemek, hivatalok. A nagyüzemben fiaink életcélt találnak, nem mennek majd el és sokan visszatérnek még olyanok is, akik szakmát tanultak, vagy egyetemet végeztek, mert a közös gazdaságnak még ezekre is szüksége lesz. A gyűlés résztvevői táviratot küldtek Kádár János elvtársnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának és Dobi István elvtársnak, a népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének. Gy. J.
