Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-08 / 7. szám

TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄO 1961. január 8. TERVEINK és FELADATAINK A Minisztertanács 1960. december 29-én, a népköztársaság Elnöki Tanácsának felhatalmazá­sa alapján, jóváhagyta az 1961. évi népgazdasági tervet. A terv az ötéves terv első évének felada­tait rögzíti, hasonlítja az 1961-es elérendő mutatókat az 1960-as tényékhez. A népgazdasági terv megvalósításáért ezekben a napokban indulnak harcba a dolgozók. A terv jelentőségéhez mérten készültek fel üzemekben, gyárakban. Az 1961-es feladataink megoldása nem könnyű. Nehéz, küz­delmes és sikerekben gazdag napok, hetek, hónapok elé nézünk. Már az első napok munkáján is múlik a siker, attól függ tervünk teljesítése, hogyan, mi­lyen módon kezdünk megvalósításához. Befejezéshez közeledik hazánkban a szocializmus alapjá­nak lerakása. A második ötéves terv első évének sikeres befejezése közelebb visz bennünket a célhoz, a szocializmus alapjainak lerakásához. A megnövekedett szállítási feladatok és a Tolna megyei „erőviszonyok99 A népgazdasági terv közleke­désre vonatkozó része, amelyet a kormány tájékoztatási hivatala közleményéből idézünk: >-A nép­gazdaság termelő ágazataiban végbemenő növekedés, a külke­reskedelmi forgalom és a lakosság ellátásának megnövekedett szük­ségletei az 1960. évi színvonalhoz képest a szállításra kerülő áruk mennyiségét 9 százalékkal növe­lik. Az utasok száma a terv sze­rint 8,6 százalékkal nő. A meg­növekedett szállítási feladatok'el­látása a járművek kihasználásá­nak további javítását teszi szük­ségessé.-« Az országos feladatból egy rész, mégpedig jelentős rész jut me­gyénkre is. Hisz az idén előrelát; liatólag még több áru kerül forgalomba mint a múlt évben volt. Pedig a? 1960. évi őszi csúcsforgalom még most is tart a vasúton és az autó- közlekedési vállalatoknál. A meg­lévő szállító eszközök az idén a tervhez arányosan előrelátható­lag nem bővülnek, bár a közleke­dés fejlesztésére a népgazdaság 2,5 milliárd forintot fordít az idén. Ezen összeg nagy része a vasút fejlesztését szolgálja, bár az utób­bi években jelentősen fejlődött a gépkocsi-közlekedés, de a szállí­tások zömét a vasút bonyolítja le. S ez a tény adja meg a nép- gazdasági tervből- eredő- feladat különleges részét, azt; hogy a meglévő jármű-parkkal jobban gazdálkodjunk, ésszerűbben fuvarozzunk ■V > * •" .» Mert az idén főleg erre lesz szük­ség. Tudunk példát bőven arra, hogy keresztfuvarokkal drágítják egyes vállalatok az árut, az építés költségeit. Köztudomású, hogy különösen a tégla, a folyami ka­vics keresztfuvarozása gyakori. Építünk Szekszárdon paksi tég­lával, Bonyhádon szekszárdival, kapunk Gyékényesről folyami ka­vicsot, holott néhány kilométer­re van tőlünk a Duna. A 25. sz. Autóközlekedési Válla­lat, mely Tolna megyében bonyo­lítja le a közúti szállítást, 1960- ban 828 000 tonna árut szállított. Az idén 1179f>00 tonna áru el­szállítása vár a vállalatra. Hason­ló méretekben nő a vasút szállí­tási tetve, az árúszállítási igény is. A személyszállítási terv mint­egy 70 000 fővel több utas szállí­tását írja elő társasgépkocsikkal, mint 1960-ban volt. Ezek a tervek, A vasúti áruszállítás vizsgálata sokkal bonyolultabb ügy. A vasút­nak, különösen őlyan gócpontnak; mint Dombóvár és Bátaszék, az idén hatalmas feladatokat kell megoldani. Éppen a jármű-park lényeges szaporulata nélkül. A vasút kettős feladata: 1. A szállításra kínált áruk továb­bítása. 2. Az átmenő áruk gyors továbbküldése. Ezekből követke­zik azután a vasút speciális fel­adata, . mondhatjuk kötelessége: gyorsítani a kocsifordulót, csök­kenteni a rakodási időt. E két fo­galom azonban eggyé tartozik, ha a szállíttató szempontjából is vizsgáljuk. A szállíttató, ha gyor­san, a tervezett időnél hamarabb berakja, vagy kiüríti a vagont, rövidül a kocsirakodási idő, gyor­sulja kocsi forgalma, az újabb áru berakásáig. S ez már megköveteli azt, hogy a vállalatok betartsák a vasúttal kötött szállítási szerző­déseket, segítsék a közlekedést a pontosabb tervezéssel, a tervek betartásával. A közlekedés dolgozói ismerik feladatukat, tudják, hol és hogyan lehet javí­tani a munkát. Az utóbbi évek­ben a kiemelkedő munkasikerek nyomán nemegyszer tüntettük ki a vállalatokat a szállítási felada­tok sikeres megoldásáért. Tehát, ha vizsgáljuk az »erőviszonyokat«, megállapíthatjuk, meg tudunk birkózni a feladattal, ezt a lénye­ges dolgot nyugodtan sorolhatjuk a pozitív oldalra. A tervteljesítés technikai felté­telei biztosítottak. A gépjármű ál­lomány állaga jó, a természetes elhasználódást bőven pótolja az évközbéni bővítés. A gépjármű­vek, a. vasúti mozdonyok kihasz- náltsági foka, mindegyik a maga területén hasonlítva, kielégítő. Sőt a Dombóvári Fűtőházban orszá­gos kiemelkedő eredményeket ér­tek el a mozdonyok hasznos kilo­méter futtatása tekintetében. Az Autóközlekedési Vállalat pedig sikereket ért el a vissz-, a kapcsolt fuvarok alkalmazása terén. Kilenc százalékkal több árut, 8,6 százalékkal több utast kell az idén elszállítani, mint 1960-ban. A terv teljesítése lehetséges. Az erőviszonyok vizsgálata is ezt mu­tatja. De mondhatjuk, hogy ez csak ü »papírforma-*. Nem' lehet az olyan jelenségeket százalékkal, tonnával,- mutatókkal mérni,.mint a munkások lelkesedése, ügybuz­galma. S ez a legfőbb biztosítéka a terv teljesítésének, hisz raj­tunk, a munkásokon, műszakia­kon, vezetőkön múlik, hogy telje­sítsük 1961. évi közlekedési fel­adatainkat. Tovább a kettős feladat megvalósításáért a mezőgazdaságban Az idei esztendőt úgy kezdjük el, hogy mezőgazdaságunkban maradéktalanul győzedelmeskedik a nagyüzemi gazdálkodás szocia­lista rendszere. Ez a tény ala­pozza meg ez évi tervünket, amely a mezőgazdasági termelés 7,9 százalékos- növekedését irá­nyozza elő. A mezőgazdasági ter­melésen belül a növénytermelés­nek -10,6 százalékkal, az állatte­nyésztés termelési értékének 4,5 százalékkal- kell növekedni. A kenyérgabona vetésterületét növelni kell még az 1961-es esztendőben is. A mezőgazdasági termelés belterje­sebbé válása nyomán csökken megyénkben is a kenyérgabona vetésterülete. A csökkenéssel ará­nyosan nem növekedtek az át­lagtermések^ a termelési hoza­mok. Mezőgazdasági nagyüze­meinkben állandóan növekszik a holdankénti termésátlag búzából is, de az egyéni gazdaságok ho­zamai megrekedtek. 1960-ban a tfsz-ek egy holdon 10,6 mázsa, az, egyéni gazdaságok ' 8 mázsa búzát termeltek. Az egyéni gaz- dáságok, ha elérték volna a tsz- ek hbzámait, akkor 236 318 má­zsává! több búzát térmelt volna mpgyénk. Az állattenyésztés fejlesztése megkívánja a kukoricatermelés állandó fokozását. Idén a kuko­rica vetésterületének aránya a takarmánynövények vetésterüle­tén belül 76 százalék lesz, a fel­szabadulás előtti 67 százalékhoz képest. Emeljük állandóan a kukorica terméshozamait is A második ötéves tervben a je­lenlegi 13,4 mázsa holdankénti májusi morzsolt kukoricaterme- lést 17,5 mázsára kívánják me­gyénkben növelni. Ez a terv meg­valósítható, mert állami gazda­ságainkban és legjobb termelő- szövetkezeteinkben már 25—30 mázsás átlagtermést érnek el ku­koricából.- Növeljük a napraforgó vetéste­rületét ' és hozamát ’ is megyénk­ben. A cukorrépának főlek a ho­zamát növeljük. Az ötéves terv végére 2000 holddal növeljük me­gyénk zöldségtermelésének terü­letét. Évről-évre nagyobb terüle­teket öntözünk, s kihasználjuk az öntözés rejtett tartalékait: a holtágakat, patakokat és a cső- kutakat. ................. A z állattenyésztésben nagy előrelépésre van szükségünk. Az ötéves terv végére a jelenlegi 16,3-ről 19,3-re kell növelni a 100 holdra jutó szarvasmarhák és 60,3-ről 75-re a sertések szá­mát megyénkben. Fontos felada­ta minden termelőszövetkezetünk nek a borjak maradéktalan fel­nevelése, az artyakocák számá­nak növelése, hogy mindinkább saját erőnkből tudjuk megvalósí­tani az állatlétszám emelését. Nagy figyelmet kell fordítani a nagyüzemi baromfinevelés kiala­kítására és a háztáji gazdaságok baromfitenyésztési lehetőségeinek kihasználására. Idén három keverékiakarmány- üzemet léiesítünk, hogy ezzel is segítsük a baromfi- tenyésztést. A baromfitenyész­tés rohamos fejlesztését az indo­kolja, hogy megnövekedett és még tovább növekszik a barom­fihús és a tojás fogyasztása. Az állattenyésztés fejlesztése mellett egyre több húst és egyéb állati terméket kell ér­tékesíteni termelőszövetkezeteink nek. Az 1959-es évi 17,6 mázsa marhahús helyett, idén 19,1 má­zsát, a 28,8 mázsa sertéshús he­lyett .30,1 mázsát, a 7300 liter tej helyett 8870 liter tejet kell minden • 100 hold föld után ér­tékesíteni. termelőszövetkezeteink nek. Terveink teljesítésére garancia a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének teljes befejezése és az, hogy államunk több műtrá­gyával, géppel, ösztönző ár- és hitelpolitikával segíti a tervek megvalósítását. Ez párosulva a szövetkezeti gazdák öntudatos munkájával, megvalósul a kettős feladat: a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésének befejezésé­vel, a termelőszövetkezetek meg­szilárdításával egy időben növek­szik mézŐgazdnr-'gunk termelése és árutermelése is. 3000 kétkilós, 3000 egykilós kenyér, 20000 péksütemény A Szekszárdi Kenyérgyárban pénteki napokon a legtöbb a munka. Ilyenkor »melegváltás« van a két műszak között, vagyis az egyik műszak félkész árut ad át a másiknak. Egyébként más napokon műszakkezdésre először a dagasztok mennek be, majd egy óra múlva a feldolgozók, majd ismét egy óra múlva a ve­tők és a sütők állnak munkába. Különböző munkafolyamatokon megy át a liszt, amíg az üzletek­be eljut a még meleg, illatos ke­nyér. Reggelente a kenyérgyár egész környékét ellepi ez az il­lat. ' ■ — Mennyi kehyeret fogyaszt naponta Szekszárd, mennyi pék­süteményt? — ezt kérdezzük prost Schubert István telepveze­tőtől. — Naponta átlagosan 3000 két­kilós és ugyanannyi egykilós ke­nyér készül — válaszol. — A hét végén természetesen több, mert többet is vásárolnak az üz­letekben. Péksüteményt mi nem sütünk, azt a városban levő két üzem készíti; naponta húsz-hu­szonötezret. Iskolaidőben mindig többet, mert a tanulók nagyon sokat fogyasztanak. — Ez csupán Szekszárd fo­gyasztása? — Süteményből legnagyobb- részben, mert csak néhány ki­sebb községbe szállítunk. Ke­nyeret, viszont szállítunk Öcsény be, Decsre, Bátaszékre, Várdomb­ra, Szedresbe, Kajmádra, Fácán­kertre, Tolnára, Mözsre — vagy kilencven üzletbe. Ezt pontosan a raktárosok tudják. Bármelyiket felébreszthetik álmából, elsorol­ja, melyik üzletbe mennyi ke­nyeret kell szállítani. — Néha megtörténik, hogy nem érkezik meg pontosan a ke­nyér. Mi ennek az oka? — Ha történetes kenyérhiány van, annak az az oka, hogy az üzlet keveset rendelt. Mi any- nyit sütünk, amennyi kell. De előfordulhat az, hogy a kiszállí­tás késik. Említettem az előbb* hány községet látunk el Szek­szárdon kívül. Négy gépkocsink hordja ki a kenyeret. Ha törté­netesen az egyik elromlik, meg kell várni, amíg valamelyik visz- szaérkezik. Úgy is kell a szállí­tást irányítani, hogy a legtávo­labbi helyekre jusson el először a kenyér, sütemény. Megjegy­zem, előfordult már, hogy kise­gítésként Dombóvárra is szállí­tottunk. — Tehát, ezek szerint a zavar­talan kenyérellátáshoz az kell, hogy a kereskedelem mindig megközelítő pontossággal ismerje az igényeket? — Igén — válaszol Schubert István. — Mert a kereskedelem­nek sem, nekünk sem hízelgő, ha nincs elég kenyér, de az sem jó, ha sok a felesleg. A másnapos kenyeret nem szívesen veszik a vásárlók, annak egy része kár- bavész. Szép ifjúság jöjj vissza egy szóra“ Beszélgetés két veterán kultúrossal Hire már régen messze szállt, túl a megye határain: ez a ma- docsai népi együttes. Jártak már Budapesten is. Magam is sokszor láttam őket, élveztem a máshol már elfelejtett régi magyar nó­tákat, táncokat, amelyeket olyan lelkesen kötöttek, egy-egy : ékes csokorba. Beszélgettem a fürge­lábú .táncosokkal, a még fürgébb ujjú hegedűsökkel. És mintegy örökké Visszatérő motívum tarkította a beszélgeté­seket: »Ézt a nótát még Szintai bácsitól tanultam«, vagy »ezt a táncfigurát még Tolnai bácsitól lestem el«. Tolnai Józsi bácsit csendes bo­rozgatás közben találom, család­ja körében. A bor most egyik vendégének szól. Mikor meg­hallja, hogy a táncról van szó, önkéntelenül is ütemre mozog a lába. Hiába a táncos vér nem válik vízzé. — Hogyan kezdődött? — Én nemcsak fiatal koromban, de most is ezeket a régi dalokat, táncokat szeretem — mondja. — Egyszer csak jött a Jani — már­mint a Hazafias Népfront paksi járási titkára — aztán mondja, nem mutogatnám-e meg a tán­cokat' a fiatalabbaknak. — Először szabódtam. öreg vagyok én, mondtam. De mikor láttam a régit felelevenedni, ma­gam is beálltam égy-egy rövid­re. Mert tudja meg — fordul egészen hozzám — csak a lábaim öregedtek meg. — A két unokám is olyan gyö­nyörűen járta, hogy öröm volt nézni. Nagyon összeszoktak, mert há a rádió olyan nótát húzott, már járták. — örültem neki két okból is — magyarázza — mert a régi fenn­marad, meg aztán legalább er­ről megemlegetnek, hogy »ezt még az öregapától tanultuk«. — Mikor őket látom —. mond­ja búcsúzóul — mintha maga­mat látnám, persze fiatal korom­ban. Most volna jó fiatalnak len­ni — teszi hozzá. Szintai István bácsi a második veterán, nem is olyan régért még híres prímás volt. Ott volt ő is az együttes böl­csőjénél. Betanította a régi . nó­tákat, s maga is játszott. — Egy darabig még csak ment — mond­ja, — de a hetvenen túl már nem könnyű. Még kineveltem az Utódokat is. ök fiatalabbak, vi­gyék tovább, nehogy kivesszen ez a régi hagyomány. — Magam köré vettem a fia­talabbakat — Berták Jánost, Szin tai Jánost, Seregi Lajost, meg a többieket — mint kotlós a csi­béit és most már szárnyukra is engedhetem. Röpke pillantás a mestergeren­dán lévő hegedűre, s szinte ki­szakad belőle »Szép ifjúság jöii vissza egy szóra...« Ez az én nó­tám. De nem jön ez már vissza — teszi hozzá lemondóan. De ez csak egy pillanat, s máris a jövőt tervezgeti, hogyan tudná segíteni az együttest. — A télen még felsrófolom az esze­met — mondja —, tudok én még, jut még az eszembe olyan nóta, amit csak kevesen hal­lottak. « Két veterán, a kultúra harco­sai, milyen megható figyelni, mint if jódnak meg, amikor mű­vükről, az együttes ügyéről, a hagyományok fenntartásáról van szó. Sajnálják az elmúlt fiatalsá­got, de igyekeznek, hogy uno­káikban újra éljék azt, s ha gon­dolatban is, ha néhány órára is visszajöjjön a szép ifjúság. Meg­érdemlik a tiszteletet és meg­becsülést. (Sz) Eredményesen zárja az első évet a nagydorogi Új Barázda Tsz A nagydorogi Ui Barázda Tsz tagjai bizakodva néznek az 1960-as év zárszámadása elé. A termelőszövetkezét a ricinus és a napraforgó kivételével minden növényféleségből teljesítette, sőt túl is' teljesítette termelési ter­vét. Kukoricából, hogy csak egy példát említsünk. 12 vagonnal adtak át a terményforgalmi vál­lalatnak. A vető-és étkezési bur- gor.yrtei mért’k is jól értetett. A vetöburgonyáért 25 OOU forinttal, az étkezési burgonyáért 47 000 fc rinttal kaptak többet a tervezeti nél. A termelési terv túlteljesítést vei az áruértékesítés is eredmc nyes volt. Az Uj Barázda Ts? nek 4 312 608 forint bevétele vol az elmúlt évben. A tsz-ben foly nak a zárszámadás előkészületé s az előzetes számítások szerin 30 r -int lesz egy munkaegysé, értéke.

Next

/
Thumbnails
Contents