Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-29 / 25. szám

2 TOLNA MEGYEI NEPtJJSAG 1961. január 2S« A Központi Statisztikai Hivatal jelentése a hároméves terv teljesítéséről A népgazdaság fejlődése, a lakosság anyagi és kulturális ellátottságának alakulása 1958—1960-ban 1958—1960-ban a magyar dol­gozók jelentős sikereket értek el a népgazdaság fejlesztésében, a szocialista termelési viszonyok kiterjesztésében, az életszínvonal emelésében. Mindezekben túlszár nyalták a hároméves tervben ki­tűzött célokat. Az eredetileg megszabott fel­adatok jelentős túlteljesítését elő­segítette az, hogy 1959. év elején a Magyar Szocialista Munkáspárt — az 1958. évi eredmények alap­ján — a szocializmus építésének általános gyorsítására mozgósí­totta a dolgozókat. A népgazda­ság fejlődésének meggyorsításá­hoz hozzájárult a nemzetközi gaz­dasági kapcsolatok — ezen belül elsősorban a szocialista orszá­gokkal való kapcsolatok — je­lentős kiszélesítése. Az 1958—60. közötti időszakban a népgazdaság fejlődését, a tár­sadalom és a népgazdaság szer­kezetének megváltozását, a la­kosság anyagi, valamint kulturá­lis szükségletei kielégítésének mértékét a következő adatok jel­lemzik : I. A lakosság száma is a társadalom szerkezete A tervidőszak folyamán vég­rehajtott népszámlálás előzetes adatai szerint 1960. január 1-én a lakosság száma 9 676 530 fő volt, majd 1960. júliusában elérte és túlhaladta a tízmillió főt. zaléka az iparban és az építő­iparban dolgozott. (Az 1949. évi népszámlálás adatai szerint a ke­resők fele dolgozott a mezőgaz­daságban és 22 százaléka az iparban és az építőiparban.) A népszámlálás anyagának elő­zetes feldolgozása a következők­ről ad számot: A népszámlálás idején a ke­resőknek száma 5 300 000 volt. Az összes keresőknek pedig mintegy 35 százaléka a mező- gazdaságban és több mint 30 szá­A termelőszövetkezeti mozga­lom jelentős fellendülése folytán a tervidőszakban a mezőgazda­ságban is a szocialista termelési viszonyok váltak uralkodóvá. — 1961. íanuárban az egész népgaz­daságban a keresők mintegy 90 százaléka a szocialista szektor­ban dolgozott. II. A nemzeti jövedelem termelése és felhasználása A nemzeti jövedelem a há-1 roméves tervben előirányzott 13 százalékkal szemben 1960-ban — előzetes számítások szerint — mintegy 20 százalékkal haladta meg az 1957. évit. A nemzeti jövedelem termelé­sében növekvő szerepe volt az iparnak. Az ipari termelés 1957- től 1960-ra az előirányzott 22 százalékkal szemben 40 százalék­kal nőtt. A mezőgazdaság össz­termelése 1958—60-ban — az elő­zetes számítások szerint — átla­gosan 11—12 százalékkal haladta meg az 1955—57 évek átlagát. A nemzeti jövedelem mintegy háromnegyedrésze közvetlenül fo­I gyasztásra került. A fogyasztási alap a hároméves terv időszaká­ban évről évre emelkedett és egy lakosra számítva — előzetes ada­tok szerint — 1960-ban 16—17 százalékkal haladta meg az 1957. évit. A tervidőszak folyamán jelen­tősen növekedtek a népgazdaság állóalapjai, továbbá a termelés­hez és a forgalom lebonyolításá­hoz szükséges készletek. A fogyasztás és felhalmozás együttes növekedése a három év alatt valamivel nagyobb volt a nemzeti jövedelem növekedésé­nél. III. Beruházások — felújítások A hároméves tervidőszak so- I rán — 1959. évi árakon számít­va beruházásokra 89 milliárd fo­rintot, felújításokra 29 milliárd forintot fordítottunk. A beruházásokra fordított ösz- szeg egyharmada Budapesten ke­rült felhasználásra és kétharma­da a vidék fejlesztését szolgálta. 1958—60-ban az összes beruhá­zások 44 százaléka szolgálta az ipart és az építőipart. Ipari és építőipari beruházá­sokra három év alatt — 1959. évi árakon számítva — kb. 39 mil­liárd forintot fordítottak. A me­zőgazdaság fejlesztését szolgáló 1 beruházások összege három év I alatt 16 milliárd forintot tett ki, az összes beruházások 18 száza­lékét. A beruházások kb. 10 szá­zaléka jutott lakásépítkezési cé­lokra. A hároméves tervidőszak során állami és magánerőből ösz- szesen 130 000 lakás készült el. a tervben előirányzott 110 000-rel szemben. A beruházási tevékenység nagy mértékű fejlődésével nem tartott lépést a beruházások előkészíté­sének és végrehajtásának szín­vonala. A beruházások üzembe­helyezése elhúzódott, a megvaló­sított beruházások egy része töb- ! be került, mint amennyit elő­irányoztak. IV. Ipar A hároméves terv időszakában az ipari termelés évi átlagos nö­vekedése meghaladta a 12 száza­lékot. Előzetes adatok szerint 1960-ban az állami ipar termelé­se 41 százalékkal, a szövetkezeti iparé 25 százalékkal, együttesen mintegy 40 százalékkal haladta meg az 1957. évi szintet. A szo­cialista szektor, az állami ipar- vállalatok és a kisipari termelő- szövetkezetek aránya az ipari ter­melésben 1960-ban mintegy 93 százalék volt. Az állami ipar termelésén be­lül a nehézipar termelése három év alatt mintegy 49 százalékkal, a könnyűiparé 34 százalékkal, az élelmiszeriparé 19 százalékkal emelkedett. Az egyes ágazatok termelését a hároméves terv időszakában rész­leteiben a következő adatok jel­lemzik: A BÁNYÁSZATON belül — a terv előírásainak meg­felelően megváltozott a szén és kőolajkiíermelés aránya. 1960- ban a széntermelés 25 százalék­kal volt több, mint 1959-ben. A kőolajtermelés ugyanakkor 80 százalékkal nőtt. A VILLAMOSENERGIA­TERMELÉS — az ipari termelés növekedé­sével párhuzamosan — három év alatt 40 százalékkal nőtt. Az erőművek teljesítőképessége — az új beruházások révén — 1958 —1960 között 280 mw-tal bővült. A KOHÁSZÁT termelése három év alatt — a terv előírásainak megfelelően — kisebb mértékben 36 százalékkal nőtt, mint az egész ipari terme­lés átlaga. 1960-ban acélnyers- vasból 49 százalékkal, acélból 37 százalékkal, melegen henge­relt acélból 38 százalékkal ter­meltek többet, mint 1957-ben. — Jelentős fejlődés volt a tervidő­szak során az alumíniumgyártás­ban is. Üzembehelyezték a Dunai Vasműben a meleghengerművet, az I. sz. Martin-kemencét, a II. sz. kokszolóblokkot, a Lenin Ko­hászati Művekben az ércelő­készítőt. Részlegesen üzembehe­lyezték a Rudabányai Vasércdú­sítót is. A vasolvasztó berendezé­sek jelentős részét a hároméves terv alatt átépítették. I A hároméves terv során meg­változott A GÉPIPAR szerkezete is. A gépiparon belül megkétszereződött a villamos­ipari gépek gyártása, a híradás- technikai gépek cs készülékek gyártása 82 százalékkal, a mű­szeripar termelése 62 százalékkal nőtt. A szükségleteknek megfe­lelően több, mint kétszeresére nőtt a mezőgazdasági gépek ter­melése. 1960-ban traktorból két­szer annyit, arató-cséplőgépből négy és félszer annyit, silókom­bájnból másfélszer annyit ter­meltek, mint 1957-ben. A közleke­dési eszközök közül csökkent a normál tehergépkocsik termelése és nőtt a különleges rendeltetésű tehergépkocsik gyártása. Az au­tóbusztermelés három év alatt — újabb és újabb típusok gyártása mellett — megkétszereződött. A diesel-mozdonyok és motorko­csik termelése 1960-ban — a ter­vezett 3,4-szeres helyett — csak 2,5-szerese volt az 1957. évinek. A híradástechnikában a há­roméves tervidőszak folyamán a rádióvevő-készülékek termelése csökkent és megindult a televízió vevőkészülékek sorozatgyártása. (1900-ban kb. 140 000-et gyártot­tak.) Megkezdődött a képcsőgyár­tás. Bevezették a tranzisztoros rádióvevőkészülékek gyártását is. Villamos háztartási gépek ter­melése 1960-ban több, mint há­romszor annyi volt, mint 1957- ben. A VEGYIPARON belül másfélszeresére nőtt a kő­olajfeldolgozóipar termelése. A szénfeldolgozóipar termelése mintegy 70 százalékkal nőtt. A mezőgazdaság szükségleteinek megfelelően lényegesen növelték a nitrogén műtrágyagyártás ka­pacitását. 1960-ban több mint háromszor annyit termeltek, mint 1957-ben. A tervidőszak elején üzembehelyezték a borsodi vegyi­kombinátot amely ez idő szerint a hazai nitrogén-műtrágvaterme- lés csaknem kétharmadát adia. Az építőanyagipar termelése 1960-ban a tervezett 20 száza­lékkal szemben kb. 40 százalék­kal haladta meg az 1957. évi ter­melési színvonalat. Az épiilet- elemgyártás a három év alatt csaknem másfélszeresére emelke­dett. Téglából 27 százalékkal, cserépből 70 százalékkal, azbeszt- cement tetőfedő palából kétsze­resére, cementből 59 százalékkal, vasbeton-gerendából 69 százalék­kal t°rmeltek többet. Az építő­anyagiparben is javult a terme­lőberendezések kihasználása. 1 Három év alatt több mint 40 százalékkal növelte termelését az ÉPÍTŐIPAR. Az állami építőipar 1960-ban mintegy 220 000 munkást és al­kalmazottat fogalkoztatott, kb. 30 ezer fővel — 15 százalékkal — többet, mint 1957-ben. A hároméves terv az építőipar fő feladatául a termelőerők kon­centrálását és az építés időcsök­kentését szabta meg. E felada­tokat lényegében nem teljesítet­ték. Három év alatt nem csök­kent az építőipar erőinek szél- forgácsoltsága és csak kis mér­tékben — kb. egy hónappal — csökkentették az építkezések át­lagos kivitelezési idejét. Az épít­mények ez idő szerint is jóval hosszabb idő alatt készülnek el, mint ami műszakilag indokolt. A KÖNNYŰIPAR leggyorsabban fejlődő ágazata a hároméves tervidőszak alatt a bútoripar volt. A textiliparban a termelés növekedése három év alatt viszonylag mérsékelt, 23 százalék volt. Megkezdték a szin- I tetikus szállal erősített, továbbá a nemeskikészításű szövetek nagy­üzemi gyártását. — A ruházati ipar egészének termelése három év alatt 46 százalékkal nőtt. Megváltozott az ÉLELMISZERIPAR szerkezete is. A tervidőszak folyamán 7 szá­zalékkal nőtt a malom- és a sü­tőipar termelése. _ Jóval nagyobb mértékben nőtt a tejipar, (48 szá­zalékkal) a konzervipar, (35 szá­zalékkal) a cukoripar, (27 száza­lékkal) és a húsiar, (24 száza­lékkal) termelése. Az egész élel­miszeriparra az utóbbi években a termékek minőségének javítá­sa és a választék bővítése volt jellemző. A sütőipar a kenyér- termelést három év alatt öt szá­zalékkal, a péksütemény-terme­lést 20 százalékkal növelte. A húsipar termelésén belül évről- évre emelkedett a hentesáruk (húsfeldolgozás) aránya. A hen­tesáruk közül is a jobb minősé­gű termékek termelése nőtt na­gyobb mértékben. 1960-ban a kolbászfélék termelése 60 száza­lékkal, a vörösáruk termelése 25 százalékkal volt több, mint 1957- ben. Az édesipar főleg a csoko­ládésáruk termelését fokozta. A konzervipar jelentősen növelte a befőttek és a különféle gyümölcs levek termelését. A hároméves tervidőszakban általában kielégítő volt a nép­gazdaság, illetve az ipar anyag­A hároméves tervidőszak során alapvető társadalmi átalakulás ment végbe a mezőgazdaságban. A dolgozó parasztság túlnyomó többsége a nagyüzemi gazdálko­dás útjára lépett. Az 1961. ja­nuár 20-i adatok szerint 4750 termelőszövetkezet volt az or­szágban, a termelőszövetkezetek tagjainak száma meghaladta az 1 100 000-et. A szocialista szek­tor aránya az ország szántóterü­letéből 1961. január 20-án 87,2 százalék volt. A mezőgazdaság fejlesztését szolgálta az elmúlt három év alatt a műtrágyaellátás, a gépe­sítés, a talajjavítás, az építkezé­sek, stb. nagymérvű fokozása. Az 1958—60. években a felhasznált műtrágya mennyisége kb. 2 mil­lió tonna volt, több mint kétszer annyi, mint az 1955—57. években. 1960-ban az egy kát. hold szántó­ra, szőlőre és kertre jutó műtrá­gya mennyisége meghaladta a 75 kg-ot, a tervezett 00 kg-al szem­ben. A tervidőszak alatt 230 000 kát. holdon az előző hárem évi­ellátása. Az időlegesen fellépő anyagellátási zavarokat főleg az anyaggazdálkodás hibái (helyte­len elosztás, a készletek nem meg felelő összetétele) idézték elő. 1960-ban A MUNKA TERMELÉKENYSÉ­GE az állami iparban az előirány­zott 15 százalék helyett mintegy 20 százalékkal volt magasabb, mint 1957-ben. A termelékenység évi átlagos 6,4 százalékos növe­kedése meghaladta a korábbi években elért ütemét. Mind­emellett, a termelékenység szín­vonala még jelentősen elmarad a fejlettebb szocialista országok, így a Szovjetunió, Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köz­társaság termelékenységi szintjé­től. Az ipari termelés növekedése három év alatt 53 százalékban a termelékenység és 47 százalék­ban a munkáslátszám növekedé­séből adódott. Ez az arány ked­vezőtlenebb annál, amit a terv előírt. A termelékenység na- gyobbmérvű növelését akadályoz­ta, hogy az új, korszerű gépek és termelőberendezések üzembe- helyezésável és a haladottabb technológiai eljárások bevezetésé­vel egy időben általában nem változtatták meg a munkanor­mákat. Három év alatt a szocialista iparban foglalkoztatott munká­sok és alkalmazottak, valamint szövetkezeti tagok száma 186 590 fővel — 17 százalékkal — nőtt és jelenleg meghaladja az 1 300 000 főt. Ez a nővekedé«'lé­nyegesen több, mint amennyit a terv előírt. A hároméves tervidőszakban az ipar jelentős mértékben csökken­tette a termelési költségek szín­vonalát, a termékek önköltségét; a vállalatok, üzemek nyeresége évről évre emelkedett. Az ipari termelés növekedése és szerkezetének átalakítása, a termelékenység emelése és a mű­szaki színvonal fejlesztése mel­lett az ipar munkájában olyan hiányok is voltak, amelyek gá­tolták a termelési lehetőségek jobb kihasználását. Az utóbbi években jelentősen javult ugyan az iparvezetés színvonala, egyes esetekben azonban nem töreked­tek elég következetesen arra, hogy a váll platók minden eset­ben a szükségleteknek megfelelő termékek termelését fokozzák. — Nem volt kielégítő a termelés műszaki fejlesztésének üteme sem. nél 70 százalékkal nagyobb te­rületen végeztek talajjavítást. A hároméves terv időszakábán a mezőgazdaság 19 000 traktort, 2100 darab gabonakombájnt és jelentős számú traktoros munka­gépet — többek között több mint 19 000 traktorekét, kb. 9000 vető­gépet, 2400 silókombájnt kapott. 1960. év végén a traktorállomány elérte a 40 000 darabot, az egy traktorra jutó szántóterület az 1957. évi 357 kát. holdról 1960. év végére 230 kát. holdra csök­kent. A gépberuházások ered­ményeként a gépállomások 1960- ban 23 millió normálhold gépi munkát végeztek, két és félszer annyit, mint 1957-ben. A főbb mezőgazdasági munkák gépesíté­se — a mezőgazdaság egészét te­kintve — az utóbbi három évben megkétszereződött. A felsoroltakon kívül is sok más támogatást kapott a mező- gazdaság, elsősorban a szövetke­zeti szektor. Három év alatt a (Folytatás a 3, oldalon.) V. Mezőgazdaság

Next

/
Thumbnails
Contents