Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-26 / 22. szám
4 TOLNA HEGYEI NÉPÚJSÁG 1961. január *6. o4 véletlen Elvesztek a mögötte dobogó léptek, s a csend, amint most az ismeretlen ház kapujához lapulva hallgatta motozását, ijesztőbb volt mint az érzés, amikor az üldözők lépteinek tompa döngését hallotta maga mögött. Nem figyelte, hogy merre, milyen utcákon át menekült, elvesztette idő- és távolságérzékét, csak azt érezte. hogy fogytán az ereje. A tüdeje zihált, a torkán mintha forró kődarab akadt volna meg. Most itt áll a soha nem látott vaskapu előtt, könyökével érzi a kilincset. Vajon, ha bemenne az udvarba?... Nincs ideje végiggondolni, amit akart. Bent halkan csörren a kavics, mintha valaki vigyázva közeledne. mögötte az ajtót, aztán valamit amint észreveszi, hogy vendége motoz a konyhában. a kenyérre pillant; ö meg csak áll, félrelépve az — Éhes vagyok — mondja ta- ajtótól. pin latosan. — Meghívhatom vaA szobában kellemes rendet- csóréra? Csak amolyan hideg va lenség. Az ágy vetetlen, csak csora. Egy kis szalámi, egy kis éppen elsimították a párna és kenyér. A bort az előbb vélet- paplan gyűrődéseit. Az éjjeli- lenül elejtettem szekrényen lemezjátszós rádió. A lemezen halkan sere eg a tik és Nevet, s közben a férfira fi- egy érzelmes tangó lágy dallama gyei, hogy az nem találja-e sér úszik a szobában; Fáradt. tőnek jókedvét, de az megfeledkezve az illemről, mohón fal, nyeli a félig megrágott falatokat. Nem síól. Vár. S amikor a férfi _____ leteszi a kést, a szalvétával megj ó meleg lehet az az törli a száját, kérőén megszólítja. — Mondja el nekem, hogyan Reszket a térde. És nézi az ágyat. Csak egy órányit alhatna' Majd talán a padláson. Milyen ágy. Ha megölné a nőt.. Ott van a Figyel. Néhány pillanatig fullasztó csend. Fáj ez a koromsötét némaság. A kapun túl, mintha valaki Sóhajtana. Meneküljön? Rohanjon ismét még távolabbi ismeretlenségbe? Revolverében hat töltény van. Talán megosztozhatna rajta az ismeretlennel, aki a vaskapun belül van és most éppen hozzáért a lemezhez. Mindezt nem is any- r.yira hallja, mint érzi. Ujjai görcsösen szorítják a pisztolyt, a másik kezével csőre húzza és vár. A zárban halkan kulcs fordul, és érzi, hogy könyökétől eltávolodik a kilincs. Már rohanna bárhova, mindegy, hogy merre, de nincs idő. Ismeretlen hang suttog a füle mellett. — Itt vagy? Féltő melegséggel, aggodalommal tele női hang. S ez a melegség egyszerre beborítja. Érzi az egész testén. Perzseli a nyakát és félig öntudatlanul suttogja; — Igen. Valaki megfogja a kezét. Mereven néz maga elé, de senkit nem Iát. Míg becsukódik mögötte a kapu és az ismeretlen megfordítja a kulcsot a zárban, revolverét visszabiztosítja. Néhány lépést tesz előre, de semmit nem lát. Átvillanik az agyán, hogy nem árulja-e el magát, ha vár. Hátha ismernie kellene a járást. A halk léptek már mellette suhannak. Kinyújtja a kezét, s valaki a nyakába borul. Lágy kölni- illat lengi körül, érzi, hogy valaki hozzásimul, de mintha véletlenül történne, félrelép. Nem engedi el az ismeretlen karját, gyöngéden fogódzik a soha nem tapintott ruhában, melyen összekulcsolt ujjai érintik a nő kéztövét. Egy ajtón halvány világosság Szűrődik ki. Érzi, hogy most dől el minden. Ha most ránéz a nő és rádöbben, hogy becsapták, ijedtében felsi- kolt, elveszett minden. Szégyelli amit tett, de kénytelen hideg tárgyilagossággal mérlegelni a helyzetét és aszerint cselekedni. Még négy lépés az ajtó. Látja, hogy nyitva van. Maga elé engedi az ismeretlen nőt, megfogja hátulról a vállat, s tolja maga előtt, mintha játszana. Hűvös szél lebben az udvaron és selymes hajfürtöt vet az arcába. Szégyelli magát. Már csak egy lépés az ajtó. Fellép három lépcsőfokon, s már látja, hogy a halvány fény a szobából szűrődik az első helyiségbe Cipője élesen koppan a konyha kövezetén. Elengedi a vállat, melynek melegsége már átütött a vékony ruhán és vár. Várja, hogy a szemébe nézzenek és tudja azt is, hogy bármit tesznek vele, nem fog ellenkezni. Talán meg is ölhetik. — Menj be! Belép a kellemesen meleg szobába, anélkül, hogy felismerté1 vvtoa a csalást, A nő becsukja kés az asztalon a kenyér mellett; , , , ,, .. .. . Még zajt se nagyon csapna vele ^ főutcán ramtamadt néhány Senki nem hallaná meg. Kialud- ,suhfln«; hatná magát, és hajnalban meg- körülfogtak, amikor észrevettem szökhetne, talán észrevétlenül. oket Arra gondoltam hogyfel- Nem! veszem velük a harcot, de arányMit ' csinál ilyen sokáig of 1313,1111 többen voltak- megpró- klHirtelen fájdalom sajdul a ^ gyomrában. Rettenetesen éhes, £P«etS. ^j^Tc^k két napja, hogy nem evett; Surran az ajtó. hat töltényem van. Talán féltem is egy kicsit. Fiatal vagyok, saeMondani kellene valamit... De rotnék még élni, pedig óíy mind nem! Csak a belepő felé fordul, egy £s m a kapu előtt megélj. lehunyja a szemet, már érzi, tam. Csak később vettem észre, hogy a következő pillanatban hogy hol vagyok, s alighogy ezt döbbent sikoly tölti be a helyi- felfedeztem, lépteket hallottam itt seget... Lejárt a lemez és idege- belül. Mindenre gondoltam, csak ar sítően kattog a tű.. ra nem, hogy ön lép ki a ka pun. A kezemben ott volt a cső- Nem men kinyitni a szemét, re húzott revolver. Meg akárcsak amikor tört cserepek csőr- tam osztozni Önnel a hat töl téren ése zuhan a szoba csendjébe, nyen. A többit már tudja. Most és érzi, hogy valami a lábára itt vagyok, pihentem egy kicsit, fröccsen. ha akarja elmegyek. De nagyon Ahogy a lány döbbent, kétség- hálás lennék, ha elrejtene legbeesett szemébe néz, még job- alább hajnalig... Nem itt, hisz ban szégyelli magát Látja, hogy Ön is pihenni akar. Valahol má- amaz menekülni akar. Valamit sutt, a padláson, vagy mit tutenni, mondani kellene, hogy dóm én hol megnyugtassa, de nem tudja, hogy mit. — A padlás nem az enyém. Oda nem mehet. A pince meg — Bocsásson meg — buggyant , ... .. nagyon hideg. Tudja mit?..; — Hosszasan nézett az ismeretlen a szürke szemekbe m - .... . , ... férfi szemébe, mintha még egyszer meg _ akarna győződni angés, ahogy néz, talán megviselt arca ébreszt bizalmat nak t^csületességérőE s c.^k'» a lanyban. Nem rohan ki hogy utón mondia „jt akar. _ foiverje a ház lakóit, csak za- Feküdjön le ^ ^ maid itt vartan gombolja össze mellén nyitva felejtett pongyoláját és egy mozdulattal elsimítja rendetlen haját. — Mit keres itt?! Hogy mert bejönni? Szeretne egy mondattal mindent elmondani, hogy megnyugtassa a lányt. a fotelben pihenek. Maga becsületes embernek látszik. Nem félek magától. Kimegyek á konyhába, amíg • levetkőzik. Siessen. Amikor visszajött, a váratlan vendég még mindig otjt ült a széken gondolataiba merülve. — Nem feküdt le? — kérdezte a — Ne féljen. Nem bántom, lány halkan és elpirult. Engedje meg, hogy letegyem a — Nem. — Válaszolta kurtán kabátomat, hogy leüljek, mert és szégyellt«, hogy ez a lány nagyon fáradt vagyok.. . Meg- most miatta nam alhat. — Leengedi? Üldöznek és ha elfognak mennék a pincébe — mondta az- agyonlőnek. Véletlen, hogy meg- tán csöndesen, de a lány pillan- menekültem, s néhány pillanat- tásából rögtön megértette, hogy ra megpihentem a kapunak tá- az nem engedi... maszkodva- Ha akarja, most elmegyek ;.. Látom, egyedül van, :.. Reggelig beszélgettek. S nem akarok visszaélni védtelen- reggel, amikor a rádió bemond- ségével..; Talán jobb is lesz ta, hogy új kormány alakult, úgy. Az ajtó felé lép. amely a szovjet csapatok segítségét kérte az ellenforradalom — Nem! — csúszik ki önkén- leveréséhez, a vendég fáradt, telenül a tiltakozás a lány szá- gyűrött arca felderült. ján. Oly hirtelen, hogy a hangsúlyt nincs ideje meggondolni. A lány teát főzött, háttal volt feléje, nem láthatta az arcát. — Hallotta?! — lépett oda hozAmíg leteszi a kabátját idege sert bemutatkozik, aztán helyet “ 63 megérintette a vállát, foglal az asztal mellett, melyen. Igen. ahogy most nézi, feltűnik, hogy két személynek terítettek. A tányér mellett szalvétával letakar— És nem örül? A lány nem válaszolt azonnal. Kavargátta a csészében a teát. va egy fél rúd szalámi van. megkóstolta, még egy kts^ cukrot Akarata ellenére is rajta felejt! a ^tt bele, aztán feléje nyújtotta, szemét. S hogy ne kelljen néz- Mostemegy. nie, félrefordul. - El. El kell mennem. — Mondja, nagyon gyűlöl? — És... — Nem folytatta a Látom, mást várt. Mást, aki most megkezdett gondolatot, csak né- nem jöhetett ide. zett maga elé és egy könnyA lány maga elé néz, fáradt- csepp legördült az arcán. Győrnek látszó tekintete elkerüli a san az asztal fölé hajolt és raférfi pillantását. S mielőtt vála- kosgatni kezdte az estéről ott szólna, leül az asztal másik ol- maradt ételmaradékot, dalán lévő fotelba. — Bántották? — Most már nem lesz semmi — Menekültem. baja? — kérdezte, s amikor nem — Miért akarták megölni? kapott választ még hozzátette: — — Sárga cipő van a lábamon Hát, ha dolga van. csak menjen, t-'^napelőtt még fegyverrel Legalább aludhatott volna az éjiben harcoltam. jpl eOr kicsit. ,.... ___ A lány elkapja a tetóotetét '®*n* G«*a Károly, Tamás, Róbert, Mária9 Ferenc — no nem a mindenszentek litániáját akarjuk idézni, csak arról van szó, hogy így hívják a legújabb Habsburg-fit, Ottó úr hatodik csemetéjét, aki — mint arról a magyar újságok is hírt adtak — »Ausztria főhercegeként« vonult be, persze nem a történelembe, hanem csak az anyakönyvbe. Istenem, milyen szerény is ez az Ottó úr, az ember egészen meghatódik! Tudnivaló ugyanis, hogy Károly, Tamás, Róbert, Mária, Ferenc előtt született leányzóját még úgy jelentette be a München melletti Stamberg anyakönyvi hivatala ban, mint »Magyarország királyi hercegnőjét«, megtartva természetesen az osztrák főhercegnői címet is. No mi még csak kibírtuk, az osztrákok azonban tiltakoztak, mondván, hogy a trónfosztott Habsburgok semmiféle főnemesi vagy uralkodói címet nem használhatnak. Jól emlékezünk azokra a képekre, amelyeket több nyugati lap is közölt, 1956 tragikus napjaiban. A képeken Ottó úr, aki inkább egy elzüllött vigéc- hez, mint királyfihoz hasonlít, hitvesével a magyar népért imádkozik. Ezt is kibírtuk, de nem szabad elfelejteni, hogy sokkal traglkusabban is alakulhattak volna az események, hisz nyilasokkal, csendőrökkel, egykori földesurakkal együtt Ottó úr is ugrásra készen állt,, hogy »elfoglalja ősei trónját«. Az idők változnak, még a pillanatnyilag trónnal rendelkező királyok is nehéz napok elébe néznek, hát még az olyan ágrólszakadtak, mint Ottó úr, akinek trónusa sincs! Gondoljunk csak Baudouin királyra, aki — mint az egyik királyhü belga lap elpanaszolta — a sztrájkok hírére nászútját volt kénytelen megszakítani. De ezt az áldozatot is meghozta, — mit neki nászút, ha népe üdvéről van szó! No de szegény Ottó úr, mihez is kezdjen? 1956-ban megcsillant előtte a remény, s a következő évben született leányzó neve mellé odairatta a szolgálatkész anyakönyvvezetővel, hogy »Magyar- ország királyi hercegnője«. A papír sok mindent elbír, még az ilyen zagyvaságot is. A díszes cím azonban a most született hosszú nevű Habsburg-gye- rek neve mellől elmaradt, kénytelen beérni az osztrák fő- hercegi ranggal, ami azonban — tekintettel arra, hogy a Habsburg-vagyont Ausztriában is elkobozták, — nem ér egy fadorombot sem. Az a tény azonban, hogy minket kihagyott ezúttal a starnbergi anyakönyvből Ottó úr, az mutatja, hogy utolsó reményei is elpárologtak Magyarországot illetően. Két re n delet és a gépkocsivezetők panasza Gépkocsivezetők kerestek fel szerkesztőségi szobámban egy hónappal ezelőtt. Panaszkodtak. Kimondták, hogy jogtalanul vontaid meg tőlük bizonyos kora b ban élvezett juttatásokat. S szerintük az elégedetlenség nagyfokú e vállalatnál. (!) Hosszabb időt vett igénybe, amíg a panasz tárgyában apróléltosan eljártam, amíg megtudtam az igazságot, míg több gépkocsivezetővel le hetőségem nyílott a témáról bővebben értekezni. Így történt azután, hogy válaszolni akartam panaszosaimnak, miután előttem is tiszta volt az ügy. Nevüket akkor nem jegyeztem fel. S a válasz így az újságon keresztül ezért is indokolt, meg azért is, mert sok embert, mintegy négyszáz AKÖV gépkocsivezetőt érint. Azt mondja az egyik panaszosom: — Elvették, vagy elveszik tőlünk a sofőrbundát, azzal az indokkal, hogy a kocsikat lehet fűteni. S nem indokolt, nem jogos a védőruha kiadása. A szakminisztériummal és a szakszervezettel történt megállapodás értelmében határoztak úgy, hogy leveszik a sofőrbundákat az olyan kocsikról, elveszik a sofőröktől, ahol a kocsi új és fűtőberendezéssel van ellátva. Tehát rendelet szabályozza ezt az intézkedést. Igaz, tény az is, hogy gyakori az olyan eset, amikor az országúton, távol minden lakóhelytől, baj éri a kocsit, s kis- kabátban, nem éppen kellemes dolog a gépjármű alatt bujkálni, szerelni a defektes gumit. Valószínű, a rendelet meghozatalakor azt vették figyelembe, hogy a városi fuvarozás esetén, ténylegesen nem indokolt a bunda kiadása. Ezen nem is lehet vitatkozni. Kétségkívül, igazuk van a tehergépkocsi és autóbusz-sofőröknek. Mert a gyakorlat az, hogy ha fűtik is a kocsit, az a meleg kevés ahhoz, hogy kiskabátban megfelelő módon tudja ellátni feladatát a kocsivezető. Ezt belátták a vállalatnál is. Ugyanis a napokban százhúsz sofórbunda érkezett és azokat fokozatosan kiadják, elsősorban az\ olyan kocsikra, ahol nincs fülke- fűtő berendezés. Tehát a rendelet szerint jártak el a szekszárdi vállalatnál, amikor a bundákat bevonták. S a vezetők emberségén múlik, hogy a tőlük telhető legtöbbet megteszik annak érdekében, hogy normálissá tegyék a gépkocsivezetők téli munkáját. A másik probléma már sokkal vitatottabb, bár ezzel a gépkocsivezetők nagy többsége egyetértett, A gépjárművezető naponta, műszakonként külön időt kapott arra, hogy a napi karbantartást elvégezze. Ezt a 30—50 percet ki is fizették minden sofőrnek. Minden alkalommal, még akkor is, ha az illető a karbantartást nem végezte el. Munkabérnek számították, holott munka a kifizetett bér mögött nem volt. Egy sofőrnél ez az összeg havonta alig érte el a száz forintot, de négyszáz sofőrnél ez már tekintélyes summa. Rendelet törölte el ennek is a kifizetését. A rendelet indokolt volt. Sok alkalommal, a gépkocsivezetők beismerése szerint, nem végezték el a munkát műszak kezdés, vagy műszak végzéskor. Napközben, rakodási idő alatt takarították le a gépet. S ezért is követeli meg a rendelet» hogy a gépjárművezető napközben, le- és felrakodási idő alatt, köteles gépjárművét leápolni, a karbantartó munkát elvégezni. Ez utóbbi rendeletén nem történik változtatás. Hisz a dolgozók termelési tanácskozáson tárgyalták meg, s alkalmazását, érvényesítését helyesnek tartják. A rendeletet már a múlt év utolsó hónapjaiban alkalmazták. S több mint 133 ezer forint megtakarítást értek így el, emellett a sofőrök napközben a le- és fel- rakodási idő alatt a szokásos karbantartási munkát is elvégezték. Tehát két rendelet köré csoportosult a panasz. Mindkettő sofőröket érintett, s panaszukra, ezeket tudjuk válaszolni. Érdeklődőknek levélben bővebb felvilágosítást adunk. —P—
