Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-26 / 22. szám

1961. január 26. TOLNA MEGYEI NßPÜJSÄG KÓRTEREMBEN A plébános felkönyökölt az ágyon és hosszasan nézte a haldokló sápadt arcát. A cson­tokra ráfeszült a bőr és oldal­nézetből egy régen látott fa­metszetre emlékeztették az arc éles, férfias vonásai. Szoron­gást érzett. A saját sorsára gondolt. A hirtelen keletkezett alattomos félelemmel együtt a szíve mélyén a sajnálkozás ér­zése is fészket vert. Pedig nem szerette Nagy Józsefet. Túlságosan konoknak tartot­ta. Nem tudott rá hatni, pe­dig minden tudását latbavetet- te. Neki kellett óvakodnia. Az utolsó hetekben már túlzásig feszítette éberségét. Ágyszom­szédjának félelmetes érvei vol­tak. Kísértést jelentett számá­ra minden szava. Ha sakkoz­tak, akkor sem szünetelt a vi­lágnézeti harc. Nagy József minden szavát agitációra hasz­nálta fel, okosan, óvatosan, fel­tűnés nélkül. Uj fogalmakat lopott az ő agyába is, 'S csak akkor döbbent rá létezésükre, amikor már fészket vertek, amikor erőszakkal lehetett csak őket lefojtani az érzelmek se­gítségével az ész semlegesítése által. A tüdőosztály betegszobájá­ban ismerkedett meg közelről a legelső kommunistával. Ré­gebben csak futó találkozások, felületes benyomások és köny­vek alapján alkotott magának fogalmat róluk. Nagy József élő valósággá tette a fogalma­kat. Már régebben is csodálta a kommunistákat, de nem értet­te őket. Háború alatt látott egyet, amikor a G-estopósok ki­végzésre vitték. A plébánia ablakából nézte és nem akart hinni a szemének, a fogoly ar­cáról letörtség, kétségbeesés helyett, nyugodt, magabiztos, kissé fennkölt kifejezést olva­sott le. Nagy Józsefen, a kommunis­ta kőműves munkáson keresz­tül sok mindent megértett. Megértette a győzelmeket. Megértette a mérhetetlen erő titkát, a rohamos fejlődést, s a letagadhatatlanul nagy térhódí­tást, amit a kommunizmusnak alig néhány évtized alatt sike­rült elérnie az agyakban, a szí­vekben, a gazdálkodással, a ha­dászat, a művészet és a tudo­mány terén. > • Felidézte gondolatban isme­rőseit, fiatalokat és -öregeket, férfiakat és nőket, mindenkit, aki hosszú élete során kedves volt számára, baráti körébe tartozott és sajnálkozva ta­pasztalta, hogy emberség dol­gában mindegyik neve fölött magasan lebeg Nagy József neve. Fájt elismernie, de a becsületre mindig kínosan so­kat adott, s a. becsülete azt diktálta, hogy elismerje. Életén keresztül mindig űzte, hajszolta a kíváncsiság. Végigolvasta a megjelenő Marx—Lenin kötetekét. Tanul­mányozta Kalinin, . Krupszkaja és Makarenko pedagógiai mű­veit.. Az élete örökös olvasás­ból, tanulásból állt. Mindig megvetette azokat a plébáno­sokat, akik léha semmittevés­sel, evéssel-ivással, vagy titkos kicsapongásokkal töltik az időt. Mindenféle eszmei áramlat ér­dekelte. A szocialista könyvek írói sokat beszéltek arról, hogy új embertípus formálódik, ö nem hitt bennük. Mindig frá­zisoknak képzelte e szavakat, amíg a tüdőosztály betegágyá­ba nem került, s meg nem is­merkedett Nagy Józseffel, akit amikor néha szemébe dicsért, szerényen mosolygott és csak annyit mondott: „Ezek nem az én egyéni tulajdonságaim, ha­nem kommunista tulajdonsá­gok. Kommunista tulajdonsá­gok, érti? Olyanok,, amelyek tízmilliókban formálódnak, kris tályosodnak”. Az irigységtől, önzéstől, rossz- indulattól, nagyravágyástól és gyámoltalanságtól mentes; eí-ős- akaratú, önképzéssel nagy mű­veltségi ' szintet' élért kommu­nista kőműves Vágy ■ meghátö- dóttságot, vagy félelmet váltóit ki belőle. Igen. Félelmet is. Igaz, néha gondolatban mélyen megemelte kalapját előtte, mert. élete legemberségesebb emberé­re akadt személyében, de ugyan akkor félt is tőle, mert úgy érezte, tudta, hogy az ő egy­háza, az ő tanai nem képesek hasonló embertípus nevelésére. Érezte a csődöt. Érezte az erőt­lenséget. Tudta, hogy a krisz­tusi tanok frázisnak . tűnnek ezeknek az új típusú emberek­nek mindennapi tetteivel szem­ben, tudta. ’ csak lefojtotta tu­data legmélyére ezt a gondola­tot, erőszakkal, igazságtalanul, mert a lelkiismeret furdalásán és igazságérzetén is felülkere­kedett az egyházi nevelés dog­mája. Amikor nyakába' zúdult a be­tegség, pánikba esett. Nagy József gyógyította ki a pánik­ból. Nagy József, aki ‘tisztában volt azzal, hogy ő, maga gyó­gyíthatatlan beteg, mert nagy- nagy elfoglaltsága közben meg­feledkezett magáról és bajá­ról, mert. mások ügyével-bajá- val mindig többet törődött, mint a magáéval. Mégsem szerette Nagy Józse­fet. Konoknak tartotta mate­rialista meggyőződése miatt. Bízott abban, hogy egyszer, amikor végképp elgyengül, ami kor a hullámok összecsaonak a feje fölött, a halál előtt né­hány perccel, visszatér Isten­hez. Erőtlen hörgés vágta ketté gondolatait. Lelépett az ágy­ról, s a sápadt arc fölé hajolt. A mindig eleven, játékos sze­mek, most tompa fénnyel néz­tek rá. — Nagy József, a mennyor­szágban a helye! Térjen meg Istenhez halála előtt! — mond­ta ideges hangon, közelhajol­va a haldoklóhoz. A tompafényű szemek né­hány percre elevenebbek let­tek, s a láztól sebes szájból álig hallhatóan törtek elő a szavak. — Nem halok meg! A mun­kasók ngm, haln%K meg. Ezt jól vésse, az eszébg.^,.. Nézzen ki az ablakon. Házakat lát. Én is építettem őket. Életem nagy részét nekik adtam, a házak­nak, s az embereknek, akik bennük élnek, s ők magukban hordanak engem... Csak az hal meg, aki nem ad a világnak semmit. HAYPÁL TIBOR Találkozás az esti személyvonaton A Déli pályaudvarról indult esti személyvonat nagy pöfögéssel, méltóságteljesen, megszokott gyor sasággal falta a hosszú kilométe­reket. Egymás mellett ültek a fapadon. Sorban maradoztak el az állomások, ők ketten örültek a találkozásnak és csak meséltek, meséltek egymásnak. A két fiatalember, aki az ablak melletti pádon beszélgetett, két év óta nem találkozott. Bár egy faluban éltek, elválasztotta őket a sors. Lajos, az idősebbik meg­nősült és belépett feleségével a tsz-be. A mellette ülő, egykori is­kolatárs Béla pedig elment a fő­városba, gyári munkásnak. Most aztán összehozta őket a véletlen, ezen a vonaton. — No, hogy tetszik a városi élet? Hogy vagy? — kérdezte ba­rátját Lajos. — Nem panaszkodhatom, jól. A munkahelyemen szeretnek és szépen is keresek. Sokat járok szórakozni — válaszolta dicse­kedve Béla. — Akkor... szóval nem bániad meg, hogy a falusi életet városi­val cserélted föl? — Nem. — És mennyi a kereseted a gyárban? — Hát, megkeresem az 1400— 1500 forintot havonta. Lajos hosszasan elgondolkodoi * Béla szavain. Ezerötszáz forint... Szép kis összeg. Lehet, ' ni Bele cselekedett okosabban? Elment a városba, jól keres és nincs gondja semmire. — Mi újság a falunkban? És ti hogyan éltek? — törte meg a csendet Béla. — Ott laktok még a régi házban? Eszébe jutott a hosszú csélédház, lapos nádfede­lével. Itt születtek mindketten és itt nőttek fel egymás szom­szédságában. — Már nem ott lakunk — vá­laszolta elmosolyodva Lajos, akiben szintén felvillantak a múlt rossz emlékei, -r Tudod, az ősszel építettünk egy kis házat az újsoron. — Uj házat? Olyan sok pénze­tek van? t— csodálkozott Béla. — Sok a fenét! Megkaptuk a tsz-ben a munkaegység részese­dést. Tudod, a feleségem is dol­gozik és volt 560 munkaegysé­günk. — Mennyivel fizették? — kér­dezte kíváncsian a másik. — Merinyivel ■ is?... Várjál csak... nem is emlékszem egészén pontosan. Azt hiszem 45 forin­tot ért egy munkaegység kész­pénzben. *' Béla számolni kezdett magá­ban. Csak úgy futtából szorozta össze a számokat. Cjíször négy húsz, hatszor négy huszonnégy az 22 400. ötször öt huszonöt, hat­szor öt harminc, az közel három­ezer. Ez így összesen .több mint huszonötezer, számolta még egy­szer Béla. ... ,i — Hiszen... te jobban, keresel, mint én — mondta barátjának és szinte kételkedett a saját szá­molási tudományában. Közben a havi 250 forintos albérleti szo­bára gondolt, amiben Budán la­kik, meg a tizenöt deka szalámi­ra, amit esténként szokott vásá­rolni vacsorára. Ki találta fel a szappant? Hogy ki találta fel a szappant, germánok és a gallok használtak ezt meg nem sikerült felderíteni s bizonyára nem is sikerül soha. Eddig csak feltételezéseink van­nak arra vonatkozóan, melyik nép hasznosíthatta először a szappanfélék tulajdonságait. Babilonban, időszámításunk előtt 2800 évvel már készítettek szappant, mégpedig úgy, hogy olajban hamut főztek. Ezt az anyagot azonban nem a test és a ruházat tisztítására használták, csupán hajápolószerként. Az Ebers-papirusz, az orvostu­domány és a kozmetika egy óegyiptomi forrásmunkája, arról ad hirt, hogy olajban fahamut először szappant, amelyet faggyú­ból '— főleg kecskefaggyúból — és bükkfahamuból készítettek, fo­lyékony és szilárd változatban. De ők sem mosásra vagy mosdáshoz használták, hanem festéshez, bo­dorításhoz, a haj fixálásához és gyógyászati célokra. A népvándorlások évszázadai­ból nem sok adat maradt fenn a szappankészítésről (nyugtalan időkben az emberek keveset mo­sakodnak). Az arabok nagy vegyészek és alkimisták voltak s a IX. század­tól fogva rendszeresen exportál­tak szappant, ök már nemcsak lehet főzni, s ebből szappan, vagy állati faggyúból, hanem jobb il­szappanszerű kenőcs készíthető. De ezt is csak orvosi célokra és hajápolószerként használták. A régi görögök, akik sokat ad­tak a testápolásra, nem ismer­ték a szappant, mint mosószert. Hamuval és hamulúggal mosakod lak, utána pedig beolajozták a testüket. A piszkot borotvaszerű készülékkel kaparták le a bőrről. A fehérneműt szappan nélkül fo­lyóvízben mosták. Plinius szerint Európában a latú növényi olajok felhasználá­sával is tudtak szappant készí­teni. A németlakta vidékeken a szap­pankészítők céhekbe tömörültek. A XIV. században Augsburgban, Prágában, Bécsben és Ulmban voltak ilyen céhek. A szappan- főzés döntő fellendülése azonban csak a szóda felfedezése után következett be. A szappan csak a XVII. században vált általános használati cikké. — ötezer férőhelyes modern I — Magno- és televíziós készii- csirkenevelöt építenek az idén a | léket kapott a Művelődésügyi nagyszokolyi Aranykalász Terme- ! Minisztériumtól az elmúlt évben lőszövetkezetben. A létesítmény költsége meghaladja a félmillió forintot. — Kanadában tilos a lehetet­len is. A »Canada Gazette«, a kanadai kormány hivatalos lapja nemrég új rendeleteket közölt a repülőgép-utasok magatartásáról. Az egyik pont így hangzik: Me­netközben a repülőgépre fel­szállni, vagy ilyet megkísérelni tilos1 — Klubhelyiséget rendez te a Vendéglátóipari Vállalat dolgo­zói részére Szekszárdon. Az ed- ■digi tervek szerint a klubhelyi­ség még az idén elkészül és át­adják rendeltetésének. — A borbély szemszögéből. William Troyack, a londoni fod­rászok, borbélyok és parókaké­szítők céhének mestere kijelen­tette, hogy nézete szerint John F. Kennedy különlegesen vágott a bonyhádi járási művelődési ház az állami támogatáson felül. Ebben az évben további támnga-« fásképpen előreláthatóan mint­egy 40 000 forint értékű segítsé­get kapnak, amellyel a művelő­dési ház berendezéseit székekkel gyarapítják. — Eredménytelen nevelőmun­ka. Mr. Shacklock londoni tanító eredeti módszert »talált fel«, hogy megnevelje élete párját. Arra kényszerítette az asszonyt, hogy 20. 30. sőt néha 100-szor is írja le a következő mondatokat: Rossz feleség vagyok, férjem el­bűvölő ember«. A feleség 34 évi nevelés után nem bírta tovább és beadta a válókeresetet. — 5350 nő vett részt rákszű­résen megyénk három járásának — Bonyhád. Szekszárd. Paks — 22 községében az elmúlt évben. A szűréseket mindenütt előadás és filmvetítés előzte meg. — Légoltalmi tanfolyamon vesz részt a Paksi Konzervgyár mint­hajának köszönheti, hogy Richa'd egy i2o dolgozója. A tanfolyamot Nixonnal szemben gy őze1 met aratott. Troyack mesternek van egy elmélete, amely szerint az egyéni hajviselet döntő fontos­ságú minden politikus számára; Meggyőződése, hogy Kennedyt is jellegzetesen fiatalos frizurája juttatta be a Fehér Házba. nemrég nyitották meg. amely után a résztvevők filmet néztek végig. > — Ehhez még számold hozzá a termények árát is — mondta vetve Lajos. m Egy kis szünet után ismét La-^ jós szólalt meg: — Látod, elégn szép az évi jövedelmünk és mégisU kínlódom, szenvedek. Kínlódom,5 — érted? U Csodálkozva nézett rá barátja és bosszúsan legyintett. r — A televízió műsora: 18.00: Kisdobosok műsora. 18.30: A jövő hét műsora. 18.35: Hétköznapi tanácsok. 18.45: TV-híradó. 19.00: „ Mindennapi kenyerünk. 1925: wm * is m jMozart. Osztrák film. 10 éven ” *• 1 Q-aluliaknak nem ajánljuk. 21.15: .MŰSOR. Műkorcsolya Európa-bajnokság. Messzi utca. Szovjet film. Szék Q szárd 26—29. Tolna 30—1. ■ A megbilincseltek. Amerikai film. Bonyhád 27—29. 0 Apróhirdetés _ Paksi FÜSZÉRT-hez szak Kép Qzett kereskedőt keresünk. Jelent Q Magasabb elv. Csehszlovák film. ■ B Tamási 27—29, Dombóvár 30— Q Ilye nf) ■ NDK U ke zés Pakson, vagy Szekszárdon. (107) 0 Szovjet ■ Bony- Q — Ugyan! Te kínlódsz? szép kereset mellett szenvedsz?m Szép Luretta. Színes Házat vettel feleseged szép csa-Q f.lm mUsrék 30-1. ladod van. Én meg a fővárosban~ 1400 forintot keresek és albérle-p. Ballada a katonáról. tét fizetek. Esténként meg hidegU Bátaszék 27 __29, v acsorát eszem, — még sem pa-“ hád 30—1. naszkodom. 0 — Ez igaz — szólt keserűen® Kenyér, szerelem és., Lajos, miközben a leszálláshoz0 fjbn. Dombóvár 27 29, Tárná készülődtek — de neked méga S1 30 1. nincs anyósod és nem tudoj,Q A bölcs6daI. Szovjet füm Du. hogy mit jelent a.zal együtt el-m naföidvór 27—29, Paks 30—1. ni, — válaszolta nagy komolyan n ’ TECHNIKUST keresünk trichinella-vizsgalónak, állat­egészségügyi, mezőgazdasági, vagy élelmezési technikumi Olasz végzettséggel. Jelentkezés . i ■ ( T0ina megyei Tanács VB U* Ipari és Műszaki Osztályán. (l.U.) MOTORTEKERCSELÉST Lajos. Sziklák és emberek. Csehszlo­Az esti csöndben csikorgó fé-n vák film. Paks 27—29, Duna- kezéssel állt meg a személyvona<tJ földvár 30—1. a kivilágított kicsi állomáson. A? harmadik kocsibői kilépő LojostO JSreÄd fit villái a Tamási Vegyesipari Ä ÄU 0 Q 30—í. T°lna 29’ SzekSZáfd ö Ktsz villanyszerelő rétege. (40> 0! U05) — FEKETE LÁSZLÓOioiOlOBOBOBOiOB ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents