Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-26 / 22. szám
1961. január 26. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG fl költségek csökkentése, a határidők betartása, a munkák minőségének emelése a legfontosabb az építőipar 1961. évi munkájában Az 1961. évi népgazdasági terv az ipari termelés emelkedését nyolc százalékban írja elő. Az építőipar termelés-növekedése is ennek arányában történik. — Az építőipari tevékenység különösen az elmúlt öt évben vált jelentőssé Tolna megyében. A megye területén nincs olyan község, ahol az elmúlt években ne építettek volna valami jelentős létesítményt, ne gazdagodtak volna a községek. Az építőipari vállalatok az elmúlt években sikeresen oldották meg teladatukat, jelentős sikereket értek el a munkás törzsgárda kialakításában, ami lényegében a siker egyik fontos alapja, a további eredményes munka feltétele. Az építőipari vállalatok elmúlt évi munkája is sikeres volt. Számos létesítményt határidő előtt adtak át, kiváló minőségben. Az elmúlt évi munka tapasztalatainak felhasználásával készültek fel az 1961. évi Tolna megyei építőipari munkák elvégzésére: a tapasztalatok figyelembevételével kezdték meg a munkát, már az év elején. Megyénkben két építőipari vállalat — a Tolna megyei Tanácsi és a Komlói Állami — dolgozóin múlik 1961. évi tervünk teljesítése. A feladatokat vizsgálva, megállapíthatjuk, hogy azok Tolna megyében, az országos átlagnál sokkal nagyobbak. Nyolc százaléknál többet kell összességében produkálni a vállalatoknak. Ez több okból vált szükségessé. Elsősorban a mezőgazdaság területén bekövetkezett változások teszik szükségessé a nagyobb építőipari feladatok kijelölését; a lakásépítési program fejlesztése is indokolja a felemelt, az országos tervezettnél magasabb tervet; és nem utolsósorban egyre iparosodó megyénk is mind több építőipari jellegű munkát ad a kivitelező vállalatoknak. E három legfontosabb tényező szabja meg a vállalatok tevékenységét is. A munkák végzése tekintetében ez mutat irányt nemcsak 1961-re, az idei feladatokra, hanem a második ötéves terv többi évére is ez vetíti előre árnyékát. Tehát az építőiparra Tolna megyében a következő években az elmúlt évek gyakorlatától eltérő, nagyobb, -r- hozzátehetjük — nehezebb, feladatok megoldása vár. Mi a cél 1961-ben? Melyek azok a tényezők, melyek az egész évi munkát kell, hogy jellemezzék? Az építőipari vállalatok tevékenységét az idén is a párt és a kormány helyes gazdaságpolitikájának szelleme kell hogy áthassa, annak szellemében végezzék mun kájukat. Arról van szó, hogy lehetőségeink kihasználásának további távlatai nyíltak meg, és a jelenlegi helyzet alapján bizton számíthatunk a kormányprogram szerinti építési munkák, építési gazdaságpolitikai irányelvek sikerére. A lehetőségek a munka további javítására a vállalatokon belül fellelhetők, azok felkutatása sem kerül különösebb nehézségbe; nagyobb gond ezek alkalmazása, érvényesítése az egész évi munka során. Az építőipari vállalatok egyik legfontosabb feladata, csökkenteni a költségeket. Az ém'tési költségek csökkentése további jelentős feladatok megoldását állítja elénk. A termelékenység növelése az egyik legfontosabb cél. A feladat megoldása nehéz, de lehetséges. A termelés minden területén bőven van még kihasználatlan tartalék. Ezeket a tartalékokat kell most mozgósítás. Ehhez meg kell szilárdítani a létszám-, a norma-, a bér- és a m” ' -"'■"''elmet. Az építési költségek csökkentésének lehetőségei szinte számtalanok. A típustervek alkalmazása, az előregyártott elemekkel való építés, az anyagfelhasználás normán belül tartása, az anyagfuvarozás helyes megszervezése, stb. Jelentősen csökkenteni lehet az építkezés költségeit a tervezések csökkentésével is. Igen gyakori, hogy építés közben tervmódosítások szabják meg az építés tovább folytatásának módját, technológiáját. Ez többletköltség anyagban, munkabérben, szállításban és tervezésben. Általában igen fontos feladat a tervszerűség megvalósítása. A tervszerű munka, az ütemtervek napra készítése azonban nemcsak az építőipari vállalatokon múlik. Az építövál- lalatok alvállalkozóival való tervegyeztetés a tervszerű munka alapja. Az idén nem szabad előfordulni olyan eseteknek, mint a múlt évben volt — a bonyhádi iskola, a szekszárdi rendelő, gazdasági építmények, stb. —, hogy alvállalkozói munka miatt késett az átadás. 1961-ben cél, hogy a megkezdett lakóházépítkezéseket tíz hónap alatt befejezzék, és legké-^ sőbb novemberben átadják. Az iskolaépítési terv szerint szeptemberre kell átadni az iskolákat. A megyében több mint kétszáz lakás épül, bérházakban, ikerházakban stb., több mint tíz különböző méretű általános iskolát építenek a községekben. Ezek határidőre való átadása kétszeresen fontos. A határidők betartását követelik meg az olyan me~őyazdasági jellegű léte-ut’""- nyek is, mint a magtáros istálló, általában az istállók, az egyéb gazdasági épületek. A határidő betartása ugyanolyan terv, mint az illető építőipari vállalat 1961. évi terve. Ez is éppen úgy törvény! És betartani ezt is kötelesség, becsületbeli ügy. Azt tartja a közmondás, hogy jó kezdet — fél siker. Az évkezdés, az alapos szervezésen nyugvó megtárgyalt, felbontott terv elkészítése, már fél siker. Fél siker akkor, ha a tervet az építő vállalat meg is kapja. Sajnos, igen gyakori, hogy a terveket, az építendő létesítmény összes tervdokumentációját, késve kapják a vállalatok. Nem tudnak felkészülni a feladat megoldására. Sőt, ha tervet nem kapnak, az anyagot sem tudják a meghatározott időben előre igényelni. (Köztudomású, hogy egyes anyagokat egy évre kell előre igényelni.) Az ilyen esetekben, már az építtetőt is súlyos felelősség terheli. Gyakori az is, különösen év végén, hogy az építtetők tucatjai keresik fel a vállalatokat, szabad kapacitást kutatva, hogy beépítsék, el tudják még költeni maradék pénzüket. Külön kell szólni az építőipar egyik legfontosabb feladatáról. A tervek szerint az idén ősszel megkezdik Szekszárdon a Mechanikai Mérőműszergyár építését. E nagy feladatot »fogadni-«, és majd megvalósítani, nagy és megtisztelő feladat. Szólni kell az átadott, és átadásra kerülő létesítmények minőségéről. Tény, hogy az utóbbi években mindjobban megtanulunk skatulyák helyett szép házakat, gazdasági épületeket építeni. S valahogy e szépséget, még mindig kísérik, mint kellemetlen szeplők, az átadásra kerülő létesítmények kisebb-nagyobb hibái. Nem nagy, égbekiáltó hibákról van szó. De hibák ezek is, és megszüntethető^ Gondosabb munkával el lehet kerülni, hogy a nyílászáró szerkezetek ne ujjnyi hézaggal »zárják« a rést. Nem felemelő látvány az sem, amikor a parkett az átadás előtt már hullámos. Csöpögő vízcsap, rosszul, hibásan festett ajtók, falak, csak kis hibák, de az egész létesítmény összképét rontják, Végeredményben az építőkről állít ki rossz bizonyítványt. Valljuk be, az a szokás, hogy elkészítünk egy bérházat, átadjuk, és felveszünk hiányjegyzőkönyvet. A hiány jegyzőkönyvben foglaltak javítását pedig hetekig foltozzák szakmunkások — ugyan akkor prémiumot fizetünk ki az »építésben« kitűnt munkásoknak —, de inkább műszaki dolgozóknak. Ez az igazság! Sajnos, elég gyakori példa bizonyítja ezt. Ha az építőipari vállalatok 1961. évi feladatairól beszélünk, soha nem szabad kétszer nem leírni, azt a felelősséget, mely. rájuk hárul a mezőgazdaság segítése tekintetében. Nagyon sok múlik azon, hogyan segítjük új létesítmények gyors átadásával egyre erősödő szocialista mezőgazdaságunkat. A mezőgazdasági építő munka nemcsak az állami vállalatokra ró nagy feladatokat. A kisipari termelőszövetkezetek az elmúlt években derekasan kivették részüket a mezőgazdasági létesítmények építéséből. Az idén is számít rájuk a népgazdasági terv. Az idén is csatasorba kell állni a szövetkezetek iparosainak, hogy segítsék egyre több létesítmény átadásával a testvér mezőgazdasági szövetkezetek erősödését. S nagy a lehetőség a mezőgazdasági termelőszövetkezetek építőbrigád iái előtt is. A helyi anyagok felkutatása, a találékonyság, a falusi emberek ezer- mesterkedése, sok gondot tud levenni az állami építőipar válláról, de tudni kell. hogy ez nem oldja meg az énítőioer egészének feladatát. csak segíti. Három fő feladatot jelöltünk meg, csakúgy mint az 1961. évi népgazdasági terv, az építőipar idei munkáját illetően. A feladatok sokasága, az 1961. évi munka az év során iijn e'ő, s a""’" oldására már most. a téli hónapokban fel kell készülni, hopv mire eljönrek az építőipari tevékenységre kedvező napok, benépesüljenek az állványok, s szorgos mun,‘í'-,’az»k valósítsák me" nagyszerű feladatainkat határidőre, olcsón, kiváló minőségben. P. J. Több ezer mezőgazdasági dolgozó ismerkedik télen a fővárossal, üzemeivel, munkásaival A SZÖVOSZ és a MEDOSZ kezdeményezésére az IBUSZ társasutazásokat indított Budapestre mezőgazdasági dolgozók részére. Két napot töltenek a fővárosban, megtekintik Budapest nevezetességeit és ellátogatnak gyárakba, főleg azokba az üzemekbe, amelyekben a mezőgazdaság számára készítenek gépeket, munkaeszközöket, stb. A fővárosban felkeresik megyéik képviselőit és elbeszélgetnek velük. A kétnapos programhoz tartozik egy-egy színházi, vagy operaelőadás megtekintése is. Január közepétől, február végéig minden megyéből érkezik ilyen társasvonat Budapestre] egy-egy vonat átlag félezer mezőgazdasági dolgozót hoz a fővárosba. Első ízben Fejér megyéből jöttek, most, csütörtökön Turkeve és Mezőtúr indít társasvonatot Budapestre. A termelőszövetkezeti tagokat, a mezőgazdasági üzemek dolgozóit szállodákban helyezik el. A legnagyobb szövetkezetek, mezőgazdasági üze mek jutalomként küldik a fővárosba jól dolgozó tagjaikat, munkásaikat. Az Állami Biztosító) termelőszövetkezeti önsegélyző csoportjának alapjából, több száz dolgozó számára teszi lehetővé) hogy ingyen utazhasson Budapestre. Az idén befeleződik a malomipar villamosítása 1961. jelentős év a malomipar fejlődésében: az idén az ország második legnagyobb malmában, a békéscsabai István-malomban is végrehajtják a villamosítást, s ezzel lényegében befejeződik a minisztériumi malomipar villamosítása. Ebben az évben teljes korszerűsítésre kerül sor a körmendi, a szikszói, a bicskei, a berettyóújfalui s a pétervásári malomban megkezdik a termelést a makói és a baktalórántházai malomban. A felújított malmokban Rajkai-féle gabonaszeletelőt állítanak be. s ezzel az év végéig 12-re növekszik a szeletelővel ellátott malmok száma. A karcagi rizshántoló malom telepén az év végéig elkészül a 2000 tonna befogadóképességű készáruraktár. Szentesen előreláthatólag a harmadik negyedévben megkezdi a termelést az ország legkorszerűbb erőtakarmánygyá- ra. A Fejér megyei tapasztalatok alapján 1961-ben a malomipari vállalatok az ország nyolc megyéjében 34 takarmánykeverő üzemet létesítenek. A takarmánykeverők szerelését a malomipari vállalatok végzik. Ezek azonban a terményforgalmi vállalatok kezelésében működnek majd. A szentesi gyár építésére és felszerelésére 45, a keverőüzemek létesítésére pedig 11 millió forintot fordítanak. Nagy sikert hozott a bonyhádi művelődési ház színjátszóinak a Tar tuffe előadása A bonyhádi járási művelődési I ház Vörösmarty színjátszó cső- j portja, amely már igen sok, szép ! élményben részesítette a közönséget, a múlt héten újra elindí-1 tóttá sikersorozatát. Ezúttal Moherétől a Tartuffe-el 1- ptek színpadra. Kerek négyhónapos, szorgalmas felkészülés után gördült fel a függöny a kultúrház színpadán, s kerek négyhónapos, munkát jutalmazott az első nyílt- színi taps, mellyel nem fukarkodott a hálás közönség az előadás közben és az előadás végén sem. S kiké az érdem? Természetesen a szereplőké. Bonyhádon az elmúlt héten közkívánatra háromszor léptek fel. mindannyiszor nagy sikerrel, A csoport februárban elkezdi a vidéki turnét is. A tervek sz-Hni mintegy 12 helyen mutatják be a Tartuffe-t. Többek között e’lá- togatnak Regölybe, Hogy észre. Bétaszékre, Kisvejkére. Szálkára, Várdombra, ‘ Zombára is. <gy) 17. Borsiczky halkan füttyentett. Ejha! A nyuszi már hegyezi a fülét, talán nemsokára kiugrik a bokorból. Áldom az eszemet, — ujjongott fel — hogy még csak egy árva célzást sem kockáztattam meg Máriának! Maga sem tudta pontosan hányadán áll ezzel az asszonnyal. Amikor megismerkedtek, Borsiczky csak azt a kötélhágcsót látta Matejkánéban, amely a kőművespallér pénzéhez vezet. De az ismeretség csakhamar frivol kalanddá vált, s ma már ennél is több. Borsiczky már-már önvizsgálatot tartott: lehetséges, hogy szereti az asszonyt? De amikor gondolatban idáig jutott, fölényes mosoly jelent meg szája szögletében. Áh, arról szó sem lehet. Hülyeség. Ez a viszony nagyon kellemes. De nem több. Borsiczky mohón habzsolta ennek az érett asszonynak szerelmét, s egyelőre alig tudott betelni vele. Még sohasem volt dolga ilyen heves és odaadó asszonnyal. De szerelem? Ugyan. Borsiczky terve készen volt arra az esetre, ha majd célhoz ér: a papa lesz olyan szíves kieszközölni számára egy váratlan áthelyezést. No nem a frontra, de valami távoli helyőrségbe. S hogy hová? Ez — legalábbis Matejkáné számára — szigorú katonai titok marad. Nos, úgy látszik, a cél már egészen közel van. Máriának sejtelme sincs az ő valódi szándékáról. Azt hiszi, teljesen önzetlenül, önmagáért szereti őt. De éppen ez Horváth József: AR ’ANYKALITKA mm a hiedelem sodorja az én utcámba! — gondolta Borsiczky, s nagyon elégedett volt. Fél tizenegykor a főhadnagy elhatározta, hogy korán lefekszik. A tisztiszolga hozzáfogott az ágyazáshoz, amikor valaki kulcsot tolt az előszoba zárába. Mária jött váratlanul. Borsiczky az első pillanatban őszintén felderült, de nyomban látta, hogy valami rendkívüli történt. Mária megállt a küszöbön, aztán lassan a kerevethez lépett és hallgatagon leült. Feldúlt volt az arca, s a haja is zilált. A tisztnek agyába hasított a felismerés: nyilván kenyértörésre kerül a sor a férjével. Bosszúságot érzett. — Mi történt? — Beszélj, kedves! — biztatta az asszonyt. — Szakítottunk, örökre. Ha tudnád, hogy gyűlölöm azt a gazembert! — szakadt ki belőle a vad indulat. Könnyezett. — Most tőle jössz? — kérdezte Borsiczky. — Ühüm — szipogott Matejkáné. Aztán hátravetette a fejét: Többé látni sem akarom! Most pedig elmondok neked valamit Az a disznó nyomorúságban tartott engem. Ha te látnád, micsoda akolban laktam én vele! Pedig mi nem voltunk szegény emberek. Szegények? Mi nagyon gazdagok vagyunk! Borsiczky arcán pír futott át. Megremegett az izgalomtól. Tehát most! De kitűnően palástolta érzéseit. Érdeklődő, naív arcot vágott. Az asszony belemelegedett; — Tudd meg, nekünk kilószámra van aranyunk. Borsiczky majdnem leesett ültéből. Ö, papa, milyen nagyszerű a szimatod! Szólni sem tudott a meglepetéstől. Matejkáné minden figyelmét koncentrálni próbálta, nehogy egy szót is elvétsen. — Matej ka örökölt is, és úgy kuporgatott egész életében, mint egy güzü. A falatot is kispórolta a számból! Rongyokban jártunk, odúban éltünk, mert mindenáron pénzt akart gyűjteni. És folyton sorsjegyeket vett. Tízet, húszat is egyszerre. Néhány évvel ezelőtt pedig megütötte a főnyereményt. (Folytatjuk.)
