Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-03 / 2. szám

1961. január 3. TOLNA MEGYEI NEPOJSAG s H arminchat éves, az átlagos­nál kissé alacsonyabb, szélesarcú, szélesvállú ember. Kék melegítőben. A fején sváj­cisapka. A konyhaszekrény mel­lé állított heverőn ül. Kissé ál­mos. Tegnap István-napot ült. Beszélgetésünk kezdetén figyel­meztetésül előre jelezte, hogy ■„ másnapos” állapotban keveset szeret beszélni. — Mióta lakik Faddon, Po- tyondi elvtárs? — Születésem óta. A faluba árvíz után jöttünk be. Régebben Domboriban laktam. Az árvíz el­vitte a házunkat. Azóta itt, az Arany János utcában lakom. Ál­lami támogatással építettem. Ti­zenötéves kölcsön segítségével. — Mióta tagja a Lenin Tsz- nek? — Ebben a hónapban tartot­tam az egyéves jubileumot. Csa­lódtam. — Hogyhogy? — Úgy, hogy én azt hittem, be­tevő falatom sem lesz. őszintén megmondom, nemigen bíztam a szövetkezetben. Amikor aláírtam a belépési nyilatkozatot, még ak­kor is több volt bennem a bi­zalmatlanság, mint a bizalom. Elmentem lovaimmal együtt az erdészetnek dolgozni. A szövet­kezet utánam írt. Nem marad­hattam. Babos Imre, az üzem­egységvezető tudtomra adta: Nem foglalkoztathat az erdé­szetben, mert szövetkezeti tag vagyok. Itthon nem álltam rög­tön munkába. Egy hónapig csak ténferegtem. El voltam kesered­ve. Ivásnak adtam a fejem. S akkor felajánlott a tehenészeti Úl EMBER brigádvezető egy helyet a bri­gádban és én elmentem. — Nem bánta meg? — Nem. — Mennyit keres? — Ha harminc forint lesz a munkaegység értéke, akkor is megvan a havi kétezerötszáz fo­rintom. Nyáron volt olyan hónap, hogy kétezer forint előleget kap­tam. — Maga keres legtöbbet az istállóban? — Nem. Az én keresetem kö­zepes. Miért csodálkozik? Úgy látszik, maga még nem tudja, hogy mi a hetvenkét tehéntől át­lagosan 17,9 liter tejet fejünk. Hogy nagy eredmény? Bizony nagy! Nem volt könnyű elérni. Most elsők vagyunk a megyei versenyben. Van egy Adó nevű tehenem, az harminckét litert ad naponta. Ezt teszi a szakszerű állattartás. ígérje meg, hogy a Tamás Karcsi nevét is megem­líti. ő a főállattenyésztő. Na­gyon szeretjük! Neki is sok ré­sze van abban, hogy emelkedik a tejhozam. — Karácsonykor is dolgozott? — Éppen úgy, mint a másik napon. Karácsony első napján napos voltam. Még ebédelni sem mentem haza. Én ünnepnap is hajnali fél háromkor kelek. V áratlanul a felesége is köz­beszól. — Lassan már többet lesz a szövetkezetben, mint itthon. Most a feleségének teszek fel kérdést. — Szintén tagja a szövetke­zetnek? — Nem vagyok tag — vála­szolja, miközben a kékalapú fe­hérpettyes asztalterítőt nézi — csak úgy eljárogatok dolgozni. — Mennyit keresett? — A paprika- és dohányműve­léssel több mint négyezer forint készpénzt. Amikor búcsúzkodom, Potyondi József, egy kis fényképet kotor elő a pénztárcájából és felém mutatja. A kép legeltetés közben ábrázolja. Nevetve megjegyzi: — Ha húsz hold földet aján­lanának, akkor sem hagynám ott őket! H véletlen úgy hozza, hogy a falut járva találkozom még ezen a napon az egykori agi­tátorral, aki Potyondi Józsefet beszervezte. Az agitátor lelken­dezve magyarázza: — Sosem képzeltem volna, hogy a Jóskából ilyen lelkes szövetkezeti ember lesz egy rö­vid esztendő eltelte után. Ami­kor legelőször kerestük fel, azt mondta, inkább elemészti magát. Később meg a felesége akart el­válni tőle, amiért aláírta a nyi­latkozatot. — Ezt nem mondta. — Nem is csodálom. Az em­berek szégyellik a vívódást, mert így, egy év távlatából tekintve kissé gyerekes dolognak tűnik. Maguk is alig veszik észre, hogy új emberek lettek. — H — Az MHS az idei évben 1220 előadást tart a megyében Az MHS Tolna megyei Bizott­sága az elmúlt év utolsó napjai­ban tárgyalta meg ez évre szóló munkatervét. A munkaterv ja­nuár elsejétől határozza meg azo­kat a feladatokat, amelyeket az MSZMP Politikai Bizottsága 1960. augusztusában hozott határozata az MHS IV. konferenciájának, valamint az országos elnökség 1960. november 12-i határozatai­nak szellemében készítettek el. Az MHS Tolna megyei Intéző Bizottságának munkaterve öt fő kérdés köré csoportosul. Foglal­kozik többek között a szervezési feladatokkal, mely szerint az MHS-ben végzett munkát párt­feladatnak kell tekinteni. Az alapszervezetek munkájának meg javítása céljából az elnökök ré­szére egynapos továbbképzést tartanak. A szervezési feladatok a továbbiakban meghatározzák az állami és társadalmi, valamint a tömegszervezetekkel való együtt­működést és az ellenőrzés megja­vításának módját. A kiképzés keretein belül az egyes kiképzési ágak számát és az ezzel kapcsolatos politikai ok­tatást vették tervbe. A körveze­tők részére biztosítják a tovább­képzést, KISZ-csoportokat hoz­nak létre az egyes körökben. A terv szerint a különböző sport­ágakban versenyeket rendeznek, járási, majd megyei szinten. Kü­lönös gonddal foglalkoznak a sor­köteles fiatalok előképzésével, s ezen belül a fiatalok és a szülők részére tájékoztató előadásokat tartanak A tartalékos tiszti-tago­zat erősítésére munkatervet ké­szítettek, amely szerint bevonják őket az oktatásba és a továbbkép­zésbe. A terv részletesen foglalkozik a különböző kiképzési feladatok­kal; mint a repüléssel, az ejtő­ernyős-képzéssel, rádiószerelés­sel, motor- és gépkocsivezető­képzéssel. A tervben igen nagy szerepet kapnak a honvédelmi jellegű tömegsportok. Az agitáció és propaganda a többi között foglalkozik a haladó hagyományok ápolásával. Ebben az évben brosúrát ad ki a szö­vetség »Tolna megyeiek a szabad­ságért« címmel. Foglalkoztak az előadások szervezésével is. A terv szerint a megyében 1220 külön­böző témájú előadást tartanaki az MHS szervezésében. / Hetvenezer látogató... Visszapillantás a bonyhádi művelődési ház munkájára Szilveszter-éji ILi!LBCIllSMilSiTrF!UR®ÄIÄS Felébredt. Szuroksötét volt a szobában. A felesége ismerős, egyenletes szuszogását hallotta maga mellett, de az asszonyból nem látott semmit. Kint felhők takarták a holdat, s ez okozta a szokatlan sötétséget. Első gon­dolata az volt, hogy felébreszti az asszonyt, de nyomban elve­tette, mert eszébe jutott, hogy a bálban is nagyon fáradtnak lát­szott. Égett a gyomra, s a tömén­telenül sok szesztől, amelyet be­vedelt, vadul kalapált a szíve. Keserű ízt érzett a szájában. A zene ütemes taktusa még ott dobolt a fülében. Szeretett volna ottmaradni. Az asszony azonban éjfél után nyügösködni kezdett. Mióta megnősült, ez volt az el­ső tánccal töltött szilvesztere. Úgy érezte magát, mint legény­kor óban. Régen azt mondták a faluban: nős embernek nem il­lik hálózni. Most nem mondják. Most mindenkit hívnak. Minden­kit, aki szövetkezeti tag. A szö­vetkezeti szilveszter úgy érde­kes, ha mindenki részt vesz ben­ne. Még a hetven éves Kiss István bácsi is eljárt egy csár­dást. Aludni szeretett volna, de nem tudott. Úgy tűnt neki, mint­ha a vekker óra egyre hango­sabban ketyegne. Lelépett az ágyról, kitapogatta a pulóverét, amit a székre dobott vetkőzés közben, és letakarta vele az órát. Úgy mozgott, mint a vak ember, aki ismerős helyen jár. Mielőtt visszafeküdt volna, belebotlott a szék lábába. Egy darabig fülelt. Az asszony nem ébredt fel a zörrenésre. Megint megpróbált aludni, de ekkor eszébe jutott, hogy mit mondott a párttitkár éjfélkor, amikor a felköszöntőt tartotta: »Legyünk valamennyien jobbak, őszintébbek, igazabbak, szorgal­masabbak, emberibbek, mint az elmúlt esztendőben voltunk«. Igazabbak, igazabbak, igazab­bak... a szó bentragadt az eszé­ben és nem hagyta aludni. Lel- kiismeretfurdalás lett úrrá rajta, mert eszébe jutott a kocsi-ügy, amit az asszony sugalmazott. Az asszonti aki folyton csak itthon ücsörög, s megmaradt olyannak, amilyen egy évvel ezelőtt volt. Miért ís hallgatott rá? Akkor még persze ő is azt hit­te, az asszonynak ^an igaza. Ak­kor még ő is másfajta ember volt. Két kocsija közül a jobbi­kat vette meg a szövetkezet. A régi, rossz kocsi a fészerben ma­radt. Fogatos lett és a saját ko­csiján járt. És akkor jött az asz- szony az ötletével. öt persze nem volt nehéz táncbavinni. — Előbb csak a két első kereket cserélte ki. Egy hónap múlva a fenékdeszkákat. Aztán a hátsó kerekeket és végül még a lőcsö­ket is. A fogatos brigádvezető csak ámult azon, hogy milyen hamar »tönkrement« az új ko­csi! Miért csinálta mindezt? Mit ér azzal, hogy a fészerében levő rossz szekerét újjávarázsolta? Eladni senkinek sem tudja. Szük­sége nem lesz rá többé. Ez biz­tos. Most már egészen biztos. A szövetkezet gyökeret vert és te­rebélyesedik, akár a fűzfa. Hajnali derengés szűrődött be az ablakon. Eszébe jutott, hogy az istállóban várják a lovak. Kezdheti a trányázást és az ápo­lást. Zaj nélkül öltözött. Kint nyirkos levegő csapott az arcába. A szövetkezeti kocsi az udvaron állt s a lovak az ő is­tállójában voltak, mert nem fér­tek be a közösbe. Odament a ko­csihoz és nekirugaszkodott. A kocsi nehezen engedett a nyo­másnak, de végre mégiscsák megindult, s gurulni kezdett a kert felé lejtő udvaron, arrafelé, ahol a fészer állt. A fészer előtt leállította a szekeret és neki- gyürkőzött a munkának. Mire az ég alja vörös lett a felkelő nap fényétől, a szövetkezetnek el­adott kocsi megint olyan volt, mintha új lenne, s a régi, el­avult fenékdeszka, a lőcsök és a kerekek visszakerültek az öreg szekérre. HAYPÁL TIBOR — Az idei év küszöbén — ez már szokásos — visszapillantunk az elmúlt évre. De nem öncélúan, hanem azért, hogy a jó eredmé­nyek új lendületet kölcsönözze­nek a további munkához — így summázta a számok tengerének sorolása közben mondanivalóját Major Mátyás, a bonyhádi járási művelődési ház igazgatója, ami­kor munkájuk eredményéről be­szélt. Az elmúlt egy év mérlege igen jó benyomást kelt a szemlélőben a művelődési ház munkájáról. Ez idő alatt, mintegy 70 000 látoga­tója volt a különböző rendezvé­nyeknek. Néhány számadat a különböző eseményekről. Százhúsz alkalom­mal tartottak ismeretterjesztő előadást, politikai, művészeti és egészségügyi témákkal kapcso­latban, mintegy 6000 résztvevő­vel. — S arm a le"vn'rs bb eb­ben — mondja Mrjor elvtárs —, hogy a község és a járás párt-, ál­lami és tömegpzervezeti vezetői, továbbá tanárrk, oivosok kapcso­lódtak be széleskörűen az elő­adások megtartásába. A színjátszó, a foto az ének, a képzőművész és a bábszakkör 835 foglalkozást t-rto tak, mint­egy 10 000 résztvevővé’. A bony­hádi fotósok kénéi eljutot’-k a soproni, a várpalotai, a pécs’, a váci kiállításokra is. Sopronban értékes díjat is nyertek. Egy év alatt ötször szerepeltek a lelkes szír.játs' Körülbelül ezer alkalommal gyűltek össze az orosz, a német, az angol nyelvet elsajátítani akarók. Vita, ankét, vagy klubest 120 este volt, mintegy 8000 részt­vevővel. A szórakoztatva nevelés mun­kájából természetesen a gyerme­kek sem maradtak ki. Harminc­hétszer volt részükre bábműsor, s hatezren vettek rajta részt. A vetítést mindig egyórás mese- műsor előzte meg. És hogy a dia-vetítés mellett maradjunk: van a művelődési háznak tekin­télyes mennyiségű dia-filmje* kölcsönzésre is. Az idei kará­csonykor bizony megrohamoztak bennünket a gyerekek — moreija Major elvtárs. — Legalább 30— 40 gyereket tudok, akik vetítőt kaptak. Némelyik 10-et is kivisz hetenként. Kezd divattá válni, hogy eskü­vőt, lakodalmat a művelődési házban tartanak. Legutóbb, kará­csony második nanján itt eskü­dött örök hűséget Takács Zoltán, a Petőfi Tsz agronómusn. Bibibe Irénnek. Január 14-én pedig György Flórián, sütőipari d^’-mzó tartja lakodalmát a műve! "'’'si házban. >n7.) 20. — Miben mondta rosszul? Megmondom öcsém. Az egészet rosszul mondta... mert én is hall­gattam. Nekünk is marad belőle. Egyénieknek... Érzem. Nekem ösztönöm van fiam! Olyan biz­tos ez, minthogy itt állok... Ma a termelőszövetkezet. De holnap meg én, meg te! Meg a többi!... Én azt a nyolc hold földet, amit negyvenötben adtak, azt én sen­kinek nem adom! Még az atya- úristennek se! Érted?! Sós enyhíteni akarja az öreget. — Félreértette... Bicó gyors mozdulattal Sós elé áll. — Én?... Lehet ezt félreérte­ni?... Idefigyelj! Én szeretem az istent, nekem az a minden, hogy este imádkozni szoktam, meg a bibliát nézem, meg harangozok, meg ministrálok. Érted? De ez a lélek fiam, a túlvilág... A nyolc holdat a kommunisták adták. A papokéból. Ha itt visszamegy a föld, az én nyolc holdam is megy. Az öreg nekilódul a konyhá­ban. Kiszakítja a falba süllyesz­tett szekrényke ajtaját. A polc­ról lecsúszik egy bögre. Hangos csattanással a kőre zuhan, de az öreg nem b'-ot«. Lábával felsöp- ri a cserepeket Thiery Árpád: Feliratok egy törtonetoez Az edények mögül gondosan összehajtott papírt húz elő. Hát­ralép, a lámpa fényéhez tartja. Beleolvas és elégedetten hüm- mög. — Ez az... — A szekrényke ajtaját bevágja. Sós orra alá tolja az írást. — Itt van! Nézd! Enyém a fold! Látod? Itt az írás... Sós megrémül az öreg szemé­ben lobogó villámoktól. — Ki akarja magától elvenni a földet? Az öreg öklével belehasít a le­vegőbe. — Ne beszélj! Tudom ón! Ér­zem! Csend. A szomorúság egyik szeméből a másikba ér. Gondosan összehajtogatja a pa­pírlapot. Kigombolja mellén az inget. Aládugja. Egy pillanatig mellén borzong a bőr. Visszaül a sámlira. — Ha valakinek még nem csapták szét a fejét, akkor csak merészkedjen a földemre. Akárki legyen az! Sós feláll, elindul az ajtó felé. Kezében a kilincs, amikor vissza­fordul. — És a termelőszövetkezet?... — kérdi. Az öreg hallgat. Vár. Nehéz kimondani, mert más az, amikor gondol valamit az ember, és más az, amikor ki­mondja. Súlyosabb, átkos-abb, es- küdtebb. — Ki tudja, hogy kinek van igaza? — morogja Bicó kedvetle­nül. — Én nem szólok... Hall­gatok fiam. Nem vagyok gyáva, de a földet ezektől kaptam... Ho­gyan imádkoznék én ezután őszintén az istenemhez, ha most leköpném őket?... Sós gúnyos nyugalommal v’sz- szaszól az ajtóból. — Hála? Az öreg oda se néz, csak bó­lint. öregesen, és vékony arcán csendesen folyik a nyugalom. — Az fiam... HETF.BTK FELIRAT EMBEREK Hosszú, fekete csóvával zuhan a faluba a hír. A szövetkezeti ügyvezető egye­temista fia — zöld bársonysap­kában, kormos kokárdával, szem­lesütött rettegéssel hoz!a. A szovjet csapatok Devecser- ben vannak. Délután végigszaladt a falun a másik hír: az amerikai csapa­tok Győrben vannak, reggelre a faluba érnek. Éget, perzsel a bizonytalanság. Nagy hullámokkal az emberek szívébe nyúl. A boltajtóban sápadt asszo­nyok tanakodnak — mit kellene sütni-főzni az amerikaiaknak, mit szeretnek. Az egyetemista nem szól, hall­gat. Fehér, reszkető szájjal mor­molja, hogy a szovjet katonák Devecserben állnak, a harckocsik erre ásítanak Pápa felé, és sap­kában, kormos kokárdával cso­magol. Megtörni a két bőröndök aztán mindent visszarak a szek­rénybe. A .tanácsháza előtt festőműhely van. Valaki szerzett valahonnan egy magyar—angol szótárt, és a csomagolópapír hátára angolul tollászkodó betűkkel íriák: »Kö­szöntjük a-' r—.--ni—i ’-»tonákat«íi (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents