Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-03 / 2. szám

TOLVA MEGYEI NEPÜJSÄG 1961. január 5, Hibáktól mentessé, a törvényes keretek közé kell helyezni a magánkisiparban a tanulóképzést Az elmúlt hónapokban több alkalommal került szóba, hiva­talos helyeken, a magánkisipa­rosok műhelyében, az 505-ös számú iparitanuló-intézetben a magánkisiparban tanuló fiatalok helyzete. A legtöbb értékelés megállapítása szerint a tanulók nagy többsége ,ió szakemberré válik a magánkisiparosok okta­tása nyomán, de sajnos nem egy esetben elgondolkodtató tények­kel, a tanulóképzés jelenlegi problémáival találkozhatunk. A tanulóképzés rendszerét az állam segíti, jelentős ked­vezményeket ad a mesterek­nek, hogy minél több szak­embert képezzenek ki, minél több nagytudású fiatallal sa­játíttassák el az egyes szak­mákat. Elmondhatjuk, hogy a magánkis­iparosok többsége becsületbeli ügynek tekinti a tanulóképzést, időt, fáradságot nem sajnálva tanítják a fiúkat, lányokat a szakmára. Ezt azonban általáno­sítani nem lehet, mint ahogyan azt sem lehet általánosítani, hogy egyes kisiparosok visszaélve a tanulóképzés biztosította lehe­tőségekkel, a törvényekkel ellen­tétben álló módszert, gyakorlatot honosítottak meg. S ez már a tények, példák sokaságának bi­zonyításán alapszik. Ismeretes, hogy falun különö­sen sok szülő szeretné gyermekét mesterhez adni, szakmát tanulni. S ez a tanuló »kínálat« is az egyik oka, hogy a mesterek egy része lelkiismeretlenül kihasz­nálja a fiatalokat. A tolnai fodrász mester két ta­nulója is ezt példázza. Ünnepna­pokon dolgoztatott a lányokkal, túlóráztatta őket, a fizetéssel sok alkalommal viták voltak, stb. Amikor a tanulók elmondták il­letékes szerveknek, hogyan »ta­nulják« a szakmát, a mester ígért fűt, fát, de a helyzeten nem javí­tott. A két leányt elvitték a mes­tertől a ktsz fodrászműhelyébe, hogy szakmájukat tovább tanul­hassák. Sok mester a törvények biztosította munkaruhát sem adja meg a gyerekeknek, a túló­ráztatást nem fizetik ki; különö­sen az »elit« szakmákban, mint a lakatos, villanyszerelő, motor- szerelő, fizeti ki nehezen a mes­ter a tanulót megillető bért, míg a nehéz fizikai szakmákban, mint a kőműves, a kovács stb., még túl is fizetik a tanulót. Mindkét' módszer helytelen, mindegyik törvényellenes. Hisz a tanulót fi­zetésén felül csak jutalmazni — nem pedig túlfizetni — szabad. A KISZ megyei bizottsága a közelmúltban tíz ipari ta­nuló helyzetét vizsgálta meg az 505-ös intézettel együtte­sen. A megvizsgált 10 tanuló esetében csak egy helyen ta­lálták a törvényes keretek, módok között a tanuló- képzést! A magánkisipari tanulóképzés­ben a hibák nincsenek túlsúlyban. A meglévő hiányosságok felde­rítése is nehézségekbe ütközik. A tanuló, míg szakvizsgát nem tesz, nem szól mestere ellen, bár tudjá, hogy mi járt volna a három év­ben. A másik dolog pedig, hogy a szülő is elhallgatja a mester hibáit, csak azért, hogy a gyer­mek szakmát tanulhasson. S ezek Qiizalönt (íz ejnk&'beji h cl kcizödmi­Az irodában hárman tanács­koznak, az elnök, a párttitkár, és Kovács bácsi. A B-i Dózsa Tsz terveiről folyik a vita, egyelőre nem hivatalosan, csak egy baráti beszélgetés . formájában. Közben hallottam az alábbi kis történetet, mely két esztendővel ezelőtt tör­tént. Kovács Péter a felszabadu­lás után kapott hét hold jut­tatott földet. De bizony hiába iparkodott, a maga hét hol- dacskája nem valami nagy jö­vedelmet biztosított a szorgal­mas, de nagy családú gazdá­nak. Közben megalakult a B.. ,-i Dózsa, Kovács Péter nem lépett be. — örülök, hogy a magam gazdája lehetek — mondogatta. Már évek óta mű­ködött a Dózsa, ám Kovács még mindig a maga nehéz út­ját járta. Horgos, a párttitkár egy este ellátogatott a tsz-el- nökkel a gazdához. Csak mi­után felsorolták a tsz eredmé­nyeit és terveit az összes elő­nyeit, akkor volt igen a vá­lasz. Horgos még így toldotta meg: Péter bácsi, ha szorgal­masan dolgozik meg lesz elé­gedve. Hajlandó vagyok fizet­ni magának 3000 forintot a sa­ját zsebemből, ha szorgalmas munka után nem találja meg a számítását. A gazda meghök­kent és hosszan elgondolko­dott. Azután erélyes, határo­zott hangon mondta: »Szava­don foglak Lajos!-» , Amikor elbúcsúztak, Dési, az' elnök fejcsóválva kérdezte: Ennyire bízol az öregben? A titkár keményen a szeme közé nézett. Bízom ebben az ember­ben, de nemcsak ő benne, a tsz-ben is bízom. Hiszen nálad a lusta Keceli, akit kétszer ki akartatok tenni, az is hazavitt 16—18 ezer forintot. Kovács feleségével és két nagyobb fiával dolgozott. Ti­zennégy éves lánya vezette a háztartást. Négyen szorgalma­san gyűjtötték a munkaegysé­geket. Ahol a Kovácsok dol­goztak, azt fi munkát érdemes volt megnézni. Egyszer Horgos érdeklődött. Hogy válnak be Kovácsék? — Ezerszeres áldás a mun­kájuk — mondta az elnök, az­után folytatta. — Úgy dolgoz­nak, hogy büszke lehetsz rá­juk. Hanem egy hibája van a Péter bácsinak, mondta nevet­ve az elnök. El is nevezték az öreget létániás Kovácsnak. Ha dupla műszakra kell beugrani és nincs senki vállalkozó, ők vállalják. A legnehezebb mun­ka vagy akármi mindegy ne­kik, de ilyenkor mindig el­mondja: »Mi megteszünk min­dent, amit kell, majd év vé­gén meglássuk megérte-e, ne mondhassa senki, hogy az én hibámból nem volt jó a tsz- ben. Igaz elnök elvtárs?! Tudod eleinte nem tudtam, hogy nevessek-e, vagy mérge­lődjek rajta. Ezt minden alka­lomkor hallottam, de a végén megszoktam. Elérkezett a zárszámadás. Ünnepélyes közgyűlés kereté­ben ismertették a tsz eredmé-. nyeit, ismertették a tagok évi keresetét... Dési tartotta a be­számolót. Amikor a tagság jö­vedelméhez érkezett a beszá­moló, a teremben pattanásig feszült az érdeklődés. Az elnök felemelte a hangját. — A leg­jobb eredményt elérőket is­mertetem legelőször. Első a Kovács család, amely négy tag­gal 1621 munkaegységet ért el. összkeresetük 67 820 forint, plusz 26 mázsa tengeri, 16,5 mázsa búza, 6 mázsa árpa, 17 mázsa burgonya, 80 kiló cu­kor. Évközben kivettek 5400 forintot és 1800 forint értékű terményt (tej, zöldségfélék). A közgyűlés végén Horgos meg az elnök felkereste Péter bácsit, akinek már jókedve volt. — Kell-e a 3000 forint, amit ígértem? — kérdezte Hor­gos. — Nem vagyok én Jákob, hogy egy tál lencséért eladjam, a jövőmet — válaszolta Péter bácsi mosolyogva. — Mi meg­tettünk mindent, amit kell, s most látjuk megérte. Igaz el nők elvtárs? Sz. E. után nem lehet csodálkozni azon, hogy olyan eset is előfordul, ami­kor a szülő fizeti a gyermek után az SZTK-t, vagy három év után, amikor a tanuló szakmunkás- vizsgát tesz, akkor követeli a tanulóidőre járó bért, — volt erre is példa — három évre vissza­menőleg fizetett az egyik mester tanulójának elmaradt bért. A magánkisiparban foglalkoz­tatott tanulók nevelése is az ilyen kettős jelleget tükrözi. A tanuló az iskolában a szocialista eszmé­ket hallja, erkölcsét, jellemét így formálják, viszont mást hall a mestertől, és megint mást a szülőtől. Ez a visszás helyzet ter­mészetesen a gyermekek fejlődé­sében is észrevehető. Nem egy esetben állapítják meg a különböző vizsgálatok, hogy a tanulók tájékozott­sága, politikai ismerete gyen­ge, még az iskolában tanultat sem fogadja be a tanuló, hisz munkahelyén pontosan az ellenkező »nevelésben« ré­szesül. Sok nézeteltérés okozója az is, hogy a tanulókat mestereik nem engedik iskolába. Előfordult az egyik szekszárdi mesternél, hogy orvosi igazolást kért a tanulónak, hogy az iskolába ne mehessen. Egy másik szekszárdi mester pe­dig az elméleti oktatás napján is rendszeresen megkövetelte a ta­nulótól, hogy bejárjon takarítani! E néhány példa, mely többsé­gében negatív, nem jelenti azt, hogy nincsenek jó mesterek, akik szakembert akarnak nevelni ta­nulójukból, de a hibák feltárása, és a hibák okának gyors meg­szüntetése a magánkisipari tanuló képzés javítását segítené. És ha sokat beszélnek napjainkban az iparitanuló-képzésről az azért van. mert jobbá akarják tenni. Ez a célja a megyei tanácsnak, a KISZ-nek, a KIOSZ-nak, az 505- ös intézetnek. A kisiparosok ipa- ritanuló-képzését az állam a jövő ben is támogatja, adókedvez­ménnyel, nyersanyag juttatással, stb. segíti a mestereket, hogy jó szakembereket, a lehető legjobb körülmények között képezzenek. S ezt a segítő szándékot kihasz­nálni, a törvények ellen csele­kedni, enyhén szólva is bűn... (Pálkovács) A kétyi orvos — köztiszteletben dr. Stiefelmayer Küldöttség kereste fel a napokban a kétyi orvost, a község veze tői jöttek el, hogy hetven­ötödbe szüle­tésnapján fel köszöntsék a község — he­lyesebben há rom község, Kéty, Murga és Felsőnána álló orvosát, Ádámot. Amikor a jókívánságok után megkérdezték, állja-e még a megállapodást, az idős orvos mosolyogva válaszolt: — Ter­mészetesen. A háralévő huszon­öt esztendőt is letöltőm. — Ugyanis, amikor öt esztendővel ezelőtt dr. Stiefelmayer Ádám elvállalta itt a körzeti orvosi ellátást, a megállapodásnak volt egy — írásba nem foglalt — „záradéka”, amely szerint az akkor hetvenéves orvos har­minc évre vállalja el ezt az ál­lást. Hát ebből még huszonöt van hátra; Pedig nem kevés dolga van a kétyi orvosnak. Hát még az olyan embernek, mint dr. Stiefelmayer Ádám, akit nem lehet úgy beteghez hívni, hogy vonakodna elmenni, talpon van hajnaltól késő estig. Ahogy letelt a rendelési idő, felkere­si fekvő betegeit, megy, ha nem is hívják. Idénynapközi volt a nyáron a faluban, az orvos mindennap meglátogatta, ellenőrizte, nem ütötte-e fel fejét valamilyen betegség, jár­vány, megkóstolta az ebédet, megnézte a gyerekeket, A tanács által a közelmúlt­ban — községfejlesztési alap­ból — vásárolt orvoslakásban kerestük fel az idős orvost. A délutáni rendelés ért véget, i csak ezért tudtunk egy kicsit beszélgetni. — A mai nap nem tartozott a mozgalmasak közé — mond­ja. — De előfordul, hogy egy nap 120—130 betegem is van. Az elmúlt pénteken például hajnali háromkor kellett kel­nem. Nánára hívtak. Mire ha­zaértem, megint itt voltak Murgáról. Nyolcra újra itthon voltam, kezdődött a rendelés) Este nyolckor volt „vége a napnak”; , Megszaporodik a munkája az orvosnak, amikor új életet vá­lasztanak a falu lakói. Bekerül­nek a társadalombiztosításbaj jönnek olyan 10—15 év óta el­hanyagolt betegségekkel, ame­lyek kikezeltetésére soha sem került volna sor, ha egyéniek maradnak. A sok munka nem azt jelenti, hogy most bete­gebbek lennének az emberek. Egyébként mostanában könnyí­tettek a munkámon, kaptam egy írnokot, a községi szü­lésznőt pedig átképezték be­tegápolóvá, — eredeti „szak­májában” feleslegessé vált; Körzetemben már évek óta nem fordult elő otthoni szüléSj — ő is sokat segít; — Milyen változást lát az egészségügyi állapotoknál? — Csák egy példát erre: A múltkor Murgán fordult elő egymás után három tífusz­megbetegedés. Ugyanabban az utcában. A községben évek óta nein volt tífusz, nem tudtuk; honnét jöhetett a fertőzés. Csak azt lehetett feltételeznij hogy van egy bacilusgazda a községben, aki maga sem tud erről, ő nem beteg, de rend­szeres ürít tífuszbaciluso- kat. A KÖJÄLL mozgósította apparátusát, többször átvizsgál­tuk a községet, nem találtuk a fertőzés forrását. Végül az­tán a tífuszesetek „szomszéd­jában” találtunk egy asszonyt; aki 1937-ben volt tífuszos; Meggyógyult, de bacilusgazda maradt. Hát kérem, a múltban ilyen­re gondolni sem lehetett, nem volt megfelelő apparátus, amely így „harcbaszállt” volna a be­tegségekkel. Amikor kezdő orvos voltam, évi hatvan tí­fusz-megbetegedés fordult elő körzetemben. A hatvan közül 25—30 volt halálos kimenetelű; Ma mór ritka a tífusz és eb­ben a betegségben nem halnak meg az emberek. Kiveszőben van a tbc, s a környékünkön nemrég oly elterjedt trachoma. Ezt tartom én — öregségem­re a legjobb jutalomnak. J. J. Az üzemi balesetelhárításról A szocialista mezőgazdaság gé­pesítésének, a termelés minden irányú növekedésének eredmé­nyeként fokozott mértékben elő­térbe kerül az üzemi balesetel- hárítás. Az ügyészségek, felismerve a kérdés jelentőségét, az év folya­mán számos üzemben vizsgálták a munkavédelmi és a balesetel­hárítási jogszabályok betartását. E vizsgálatok tapasztalatai azt mutatták, hogy megyénkben a helyzet ezeh a területen még tá­volról sem kielégítő. A szakszervezetek megyei ta­nácsa munkavédelmi felügyelői, az egyes üzemek vezetői és biz­tonsági megbízottjai is komoly erőfeszítéseket tettek a balesetek megelőzése érdekében. Az elő­fordult balesetek, főként pedig a balesetek számának emelkedése mégis arra int, hogy e téren még számos a tennivaló. A biztonsági megbízottak kije­lölése, az általunk vizsgált vala­mennyi üzemben megtörtént. A dolgozók balesetelhárítási okta­tása folyamatban van. Ezek az oktatások azonban az esetek többségében formálisak. A dol­gozók ugyan aláírnak egy nyi­latkozatot, hogy oktatásban ré­szesültek, arról azonban a rendelkezésre álló iratokból nem lehet meggyőződni, hogy a szük­séges. tudnivalókat valóban elsa­játították-e. A bonyhádi gépállomás dol­gozóit például az oktatás anya­gából visszakérdezik, s amennyi­ben a szükséges ismereteket nem sajátították el, ismételt meghall­gatásukra újabb határidőt tűznek ki. Egyszóval rászorítják őket a balesetelhárítási szabályok elsa­játítására. Ugyanakkor egyes üzemekben az oktatás megtartá­sára csak azért fordítanak fi­gyelmet, s főképpen a nyilatko­zatok aláírására, hogy baleset bekövetkezése esetén az érintett vezető az aláírt nyilatkozatta! fedje magát. A biztonsági szemléket általá­ban megtartják, s csak kivétele­sen — például az Alsópéh Álla­mi Gazdaságban — találkoztunk olyan esettel, hogy a biztonsági szemlejegyzőkönyvet nem készí­tették el. így természetesen azt vizsgálni, hogy a korábbi szemle során észlelt hibákat kijavítot­ták-e, nem volt lehetséges. Van olyan biztonsági szemléről ké­szült jegyzőkönyv is, amelyben nem tüntették fel a kijavítandó hibák határidejét és a hibák ki­javításáról jelentést se kértek. A lefolytatott számos vizsgá­lat során egyetlen olyan esettel sem találkoztunk, hogy a baleset- elhárítási szabályok be nem tar­tása miatt bárki ellen is fegyel­mi eljárás indult volna, vagy mulasztás miatt prémium meg­vonására került volna sor. A vezetők jó része — tévesen úgy véli, hogy a balesetelhárítós nincs közvetlenül és szoros ösz- szefüggésben a termeléssel, holott a statisztika egyetlen adata is világosan megcáfolja ezt. 1958- ban üzemi baleset miatt 11 125 munkanap kiesés történt a me­gye területén. Ez a szám 1959- ben 12 450-re emelkedett, 1960­ban pedig a III. negyedév vé­géig 8919 munkanap kiesés volt. Ezek a számok csupán a bal­esetek anyagi következményeit tükrözik. Súlyosabb ennél az, amikor a baleset emberáldozatot követel. 1958-ban három, 1959- ben kilenc, és 1960-ban szin­tén kilenc ember vesztette életét üzemi baleset következté­ben. Ezen kívül sokan munka- képtelenné váltak. Vizsgálataink során bebizonyo­sodott, hogy aíokban az üze­mekben — mint például a bony­hádi malomban — ahol a bal­esetelhárítási szabályokat mara­déktalanul betartják, ott baleset csak egészen kivételes esetben fordul elő. A fenti adatok fel kell, hogy ébresszék a dolgozók lel ki ismeretét és egymás iránti felelősségérzetét. Ezen adatok fi­gyelmeztetésül szolgálnak az üzemi szakszervezetek és a biz­tonsági megbízottak részére. Sza- kítaniak kell a formális szemlé­lettel. Az üzemi balesetek szá­mának emelkedése hathatos intézkedéseket követel. Mindent meg kell tenni a balesetek meg­előzése érdekében, még akkor is, ha ezek az intézkedések népsze­rűtlen feladatoknak látszanak. Fegyelmi úton kell felelősségre vonni azokat, a*kik a balesetvé­delmi szabályokat nem tartják be. A fegyelmi úton történő fe- lelősségrevonások kedvezően fog­nak hatni a dolgozók nevelésére és ritkábban kerül majd sor bí­rósági eljárásra. Dr. Deák Konrád csoportvezető ügyész

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents