Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-22 / 19. szám
IRODALOM 'ThíwéMtel NÉPMŰVELÉS Hajnali órák December elején úton-útfé- len beszélték már a faluban, hogy legfeljebb néhány nap és itt lesznek az oroszok. Most ugyan, mintha kissé halkult volna az ágyútűz, de a Duna-Tisza közéről menekülők oszlopai alig fogytak. Egy-egy gyalogos bekanyarodik néha a házakhoz, kér valamit, aztán megy tovább. — Innen senki se akar velünk jönni? — kérdezi ellenségesen Márkusék előtt egy nyurga, borostás arcú férfi. Az emberek rákapják a fejüket, aztán némán elfordulnak. Márkus gazda kihívó konoksággal mégis a szemébe néz: — Ráérünk. Áll a front. — Ha ideér, már nem mozdulhatnak! Az orosz elveszi mindenüket. Azt akarják bevezetni, ami náluk van. A lepecsételt ruhás robotolók mellett majd ott áll egy-egy felügyelő, aki munkába hajszolja őket. — Hátha én felügyelő leszek — jegyzi meg sunyi képpel az öreg, s fogai közé dugja pipáját. Az idegen sarkon fordul és fojtott hangon káromkodik. * Készülődtek csaknem minden háznál. Sokan a féltettebb holmikat csomagolták* és hordók-, ban, ládákban elásták a fészer, vagy a kamra sarkában. Mások egymásnak adták a kilincset a futurás irodája előtt. A segédjegyző, a nyugati rádió- hírek zavarhatatlan magyarázója éppen most liheg felfelé az Ér partján. Vajon milyen értesüléseket szeretne még közölni a legbensőbb cimborák - kai? A földműves szakosztály volt tagjai se csukódtak belső szobáikba. Künn álldogálnak az utcán, és hangosan köszöntgetik a jövőmenőket. Szemükben a bizakodó várakozás ég: ezek már az utolsó órák s utánuk az első következnek! — Egyelőre azonban csak bizalmas körökben váltanak néhány szót. és alkalmas helyen összemosolyognak. A hegypásztor most éppen a szomszédjához hajol közelebb. Még a kabátját is ld- gombolja, pedig ugyancsak simogat a szél. De ez már a közeli tavasz érintése. Nem is borzong meg tőle, hanem ösz- tönszerűen zsíros kucsmáját is feljebb tolja. Márkus Jóska tanácstalanul szédelgett az úton. amikor a ruhák és a zsír, liszt egy részének elásását befejezték. Kikinéz a kapu tetején apjához is, — aki a feltűnés elkerülése végett még mindig ott beszélget a járdán — majd az istálló felé ballag. Észre se veszi, máris ott ül az istállóban, a tegnap beszállások magyar katonák között, és velük hallgatja a fegyverek közeledő zaját. Megviseltek a borotválatlan arcok, töp- rengőn messzenézőelc a tekintetek. Sötét este a kisbíró járja az utcákat: — Minden 16 évet betöltött levente azonnal sorakozzék a községház előtt. A parancs megtagadóit — felbujtóikkal együtt' — statáriális bíróság előtt vonják felelősségre. Nem mozdul senki. Már a szomszéd községekből hallatszik’ az orosz géppisztolyok 1"' '-r’ése. Ezen a front- szakr--m- megszűnt minden ellenállás. A katonaszemek egymásra villannak. Tétován mozdulnak a karok, fáradtan emelkednek a megnyűtt, nehézkes testek. De az udvaron már határozottan kanyarodnak jobbra, vagy balra. A sorakozónál meglátszott, hogy ismét sokan lemaradtak. — Azonnali főbelövés! Vállalom a felelősséget! — ordít egy zöldhaj tókás főhadnagy. Jóska elfutott a barátaihoz. Megbeszélték, hogy elbújnak valahova, amíg fordul a helyzet. Talán legjobb hely lesz az ő lóhereskerti borospincéjük. Az nincs is messze. Az éjszaka sötét volt. Barna felhők kifürkészhetetlen örvénye kavargott a falu felett. A sápadt hold csak egy-egy pillanatra tűnt elő. Fényénél hosz- szúra nyúltak a bujkáló fiatalok árnyai. — Szalmát kellene kerítenünk, mprt megfagyunk az éjjel! — sújgja halkan az egyik fiú, és körülnéz a pincében egy gyufa pislákoló fényénél. Csak hallgatnak. A csend váratlan volt és fé.- r etes. A kusza képek egymást kergetik a lázas agyakban. Hirtelen két gránát robban. — Belőnek! Jóska érzi, hogy a térde veszedelmesen remegni kezdett. Arrább húzódik, a szomszédja mégis észreveszi. — Félsz? — Fázom — válaszol bizonytalanul, és vér szökik az arcába. Még hallanak" néhány közeli robbanást. Tíz éves az Állami Déryné Színház E gy évtized, tíz nehézségekben és eredményekben gazdag esztendő áll az Állami Déryné Színház mögött. A kezdeti szegényes és kezdetleges társulatok és előadások után mára az ország legnagyobb színházává nőtte ki magát az egykori Faluszínház. Társulatai járják a országot, alig múlik el nap, hogy valahol, valamelyik községben ne tartana előadást a színház és alig van már községe az országnak, amely ne tekintené magáénak a Déryné Színház társulatait. A mi megyénk községei különösen sajátjuknak tekintik, és mint saját színházukat fogadják, kőszínháza nem lévén a megyének, a Déryné Szinház a miénk. A kezdetben még előfordult gyengébb produkciók után ma már minden előadás élmény, s legtöbb színházunk példát vehetne a Déryné Színházról igényességre törekvésbői és műsorpolitikát illetően, egyaránt. Egyik laptársunk nyilatkozatot közöl Ascher Oszkártól, a színház Kossuth-dijas igazgatójától. Imponáló, tiszteletreméltó számadatokat ismertet a művész-igazgató. A tíz év alatt 1 300 bemutatót tartott a színház. S a bemutatott darabok között — erről tanúskodhat a Tolna megyei közönség is — nem akadt kispolgári giccs, olcsó fércmű. Ellenben igen gyakran nyúlt a színház a klasz- szikusok kimeríthetetlen túrához, és bátran mutatta be az új magyar drámairodalom legújabb alkotásait. 683 előadást ért meg a Tartuffe. 688 községben segített az emberek nevelésében, abban, hogy tisztaság teremtődjék a fejekben. Hatszáz olyan község van az országban, amelyet állandóan látogatnak a Déryné Színház, társulatai, s ebből megyénkben is legalább harminc. És mindig több lesz, mert épülnek az új művelődési otthonok, javítják a régieket, nemsokára olyan helyeket is j rendszeresen látogathat a színház, ahol eddig még műkedvelők sem tartottak előadást. Étű kétezer előadást tart a Dérvné Színház, s mivel az idén j ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját, nemsokára sor kerül a húszezredik előadásra. öímilló nézője volt a Déryné Színház előadásainak, ötmillió ember tansolt a művészeknek, ötmillió embernek nyújtottak művelődési lehetőséget, szórakozást. S minden bizonnyal ennek az ötmilliónak megnövekedett és egvre növekvő igényei hozzásegítették a színházat is ahhoz, hogy állandóan emelje az előadások színvo- | nalát.. Ma a ..Tizenöt füzér pénz” című kín~i mm bot -ut-tia be i Szekszárdon a Déryné Színház, s örömmel érié: ültünk róla. hogy az | idén bemutatásra kerülő darabok között szerepel Kodály: Háry : János-a is. Sok nkert kívánunk tizedik születésnapján a Dérvné Színház- | n—k. v'rjnk e'óadásait s hisszük, még sokszor tapsolhatunk a ki- j váló előadásokon, — Nyugat felől jön. A németek lövik a falut. Átmenetileg újra csend lett. Jóska próbálta felidézni, milyen vastag földréteg fedi a bolthajtást, de mintha a feje is elzsibbadt volna. A fáradság csaknem elnyomta, amikor lépéseket hallott. Feszülten figyelt, a szíve veszettül kalapált. Erre közelednek a léptek. Érthetetlen beszédfoszlánvo- kat is felfog a füle. Megkopogtatják az ajtót. Mindnyájan egyszerre ülnek föl. — Itt vagytok? — hallják. A hang ismeretlennek tűnt. — Nyissátok ki! — mondták künn hangosabban, és erősen megnyomták a zárat. Gyufa fénye villan. A szélső fiú az ajtóhoz siet. Két katona lép be. Jóska egyiket azonnal megismeri .Náluk lakott az előző napokban. Szakaszvezető. A másik tartalékos hadapródőr- mester. A kert alatt bujkáltak, valaki úgy irányította ide őket. Elmondták, hogy majdnem mindenki ébren van a faluban. Örák kérdése és benn lesz az orosz. — Reggel jelentkezünk náluk — mondja az őrmester. Érezhető a hangján, hogy erről beszélt a társával, ő most döntött. * Még sötét volt, amikor újra kelepelni kezdtek a géppisztolyok. És a falu végén, a Szek- szárd felé vezető úton feltűn(Folylatás a 6. oldalon.) A 90 éves város Szekszárd rövid története Az idén 900 éves Tolna megye székhelye, Szekszárd. Ebben a rovatban, hétről hétre, rendszeresen ismertetőt közlünk a 900 éves városról. Tolna megyének talán legrégibb települése Szekszárd. Időszámításunk előtt a IV. században kelták laktak ezen a vidéken és Alisca néven várost építettek. Traianus császársága alatt római légiók foglalták el a Dunántúlt, Pannónia néven a birodalom tartományává tették és a római légiók rátelepültek a kelták Aliscájára is. Tekintettel arra, hogy a Mursa (Eszék)-Aquincum (Óbuda) ha- diút Aliscán vonult keresztül, feltehető, hogy a városba számottevő katonaságot telepítettek a hódítók, s mint az a katonai táborok mellett lenni szokott, élénk élet folyt a város falai között. Az első szőlőtelepítés is a rómaiak nevéhez fűződik. A népvándorlás különböző népeket és törzseket dobott erre a vidékre. Hunok, majd gotok, gepidák és avarok telepedtek meg hosszabb-rövidebb időre. A leghosszabb ideig, mint azt a környéken fellelhető ásatási emlékek mutatják, az avarok találtak településre alkalmas helyet, azzal a különbséggel, hogy településeik nem a római város területén, hanem inkább a csatári domboldalakon és a mai Sió-híd táján terültek el. A hazát kereső magyarok romokat találtak Alisca helyén. Hosszú ideig el is kerülték a várost, amely állandó településsé csak I. István idején lett, amikor a magyarság letelepítése befejeződött. Pontos tudomásunk a város ekkori életéről nincs. I. Béla király életében indult szép fejlődésnek Szekszárd. Szekszárdot a király nagyon szerette, bencés apátságot telepített a várba, 1061-ben — ekkor történt a voltaképpeni városalapítás — és halála után kedvelt városában temették el Szekszárd első apátja 1074- től Vilmos volt, akiről érdemes annyit megjegyezni, hogy Salamon gyilkos szándékától ő mentette ipeg jótevőjének, I. Bélának gyermekeit, Gejzát és Lászlót. A későbbi időkről keveset tudunk, annyi azonban bizonyos, hogy a tatárjárás Szekszárdot is porig égette. Ezután az első jelentős esemény, amely a városhoz fűződik: Szekszárd mellett verte meg Erzsébet párthíveit Hunyadi János. Mátyás királysága alatt a város apátja, az esztergomi érsek, Vitéz János volt, aki a várat megerősítette, azonban királyelleni összeesküvésének felfedezésekor Mátyás parancsára a megerősített várat le kellett bontani. A katasztrofális mohácsi csata előtt néhány nappal, augusztus 14-én, II. Lajos serege vonult át a városon, Mohács felé, itt csatlakozott hozzá a város száz lovasból álló bandériuma. Szulejmán, a mohácsi győző, 1526 szeptember 5-éh előbb feldúlta, majd porig égette Szekszárdot. Az élet azonban a török megszállás alatt sem állt meg. Az adófizetésre vonatkozó adatokból megállapítható, hogy a hegyeken intenzív szőlő- művelés folyt. Evlia Cselebi. a hires török utazó ezeket írja: "A város mögött levő halmokon és hegyeken mind rózsaligetes szőlők, kertek cs folyóvizek vannak, levegője, vize js vára kellemes«. Feltehetően 1686-ban, Buda Visszafoglalása után. Szek- szárdról is kivonult a török, maga után olyan állapotokat hagyva, hogy a szekszárdi jó- szégkormányzóságot is Ujpalán- kon kellett felám'tani. mert crak ott volt épségben ház. — 1693-ban összesen 12 család lakott a városban. Ezután gyors fejlődésnek indult Szekszárd. 4 z 1720-as cvr'-ben már 1000— 1200 főre tehcfő a la’-.ors.'g szúrna. Az 1700-as években sok német családot telepítettek Szekszárdra is, akik azután el- magyarosodtak. A szőlőtermelés újra fellendült, egy 1713-as feljegyzés már 1032 akó borról beszél, 1719-ben Rácz István személyében megjelent az első szekszárdi lakos kereskedő és 1720-ban céhlevelet kapott a szekszárdi szabó és lakács céh. A Rákóczi-szabadságharc leverését követő németesitő és elsorvasztó politika rövidebb időre akadályozta a fejlődést, de a gazdasági élet fellendülését meggátolni már nem lehetett. A Rákóczi-szabadságharc id - jéből egy szomorú emléke van városunknak, amely iránt kegyelettel viseltetik minden szék szárdi: Csatáron fogták el 1710. október 29-én Béri Balogh Ádá- mot, hogy alig három hónap múltán Budán kivégezzék. 1779. január 20-án Szekszárdra helyezik Tolna megye székhelyét és a megyei hivatal 1786- ban székházat is kap. Felépül Pollack Mihály teryei szerint a megyeháza, amely ma is a legimpozánsabb épülete a városnak. 1312. október 12-én a mai OTP helyén állt, földszintes házban született az »Obsitos« költője, Garay János. Az ipar, és vele párhuzamosan a kultúra fejlődésére mutat az az adat, amely szerint 1840-ben megnyílt az első szekszárdi nyomda. A szabadság- harc idejéből jelentős emlékeink nincsenek, mint érdekességet érdemes megjegyezni, hogy Perczel Mór tábornok ez ozorai csata után a zsákmányból három ágyút juttatott Szék - szárdnak. A város tehetetlen reakciós és szűk látókörű vezetői miatt az ipari fejlődés csak alig érintette, vagy éppenséggel elkerülte Szekszárdot. 1883 és 1897 között ugyan felépül a vasútvonal, de a selyemgyár már Tolnára kerül és a selyemtenyésztő intézet fellendülése is csak időszakos. Közben a íiloxerajárvány tönkreteszi a szőlőt, az embereket pedig 187.1- ban kolera tizedeli. A millennium után egy évvel felépül és megkezdi munkáját a szekszárdi gimnázium. Az első újság, a Tolnamegyei Közlöny, ekkor már két évtizedes múltra tekint vissza. Az idők folyamán jelentősen megnövekedett a város lakossága és az első világháborút közvetlenül megelőző időkben* az 1910-es népszámlálás adatai szerint Szekszárd lakosainak száma: 14 947 fő. A világháborút kirobbantó imperialista érdekek ebből 414 áldozatot követeltek. 1919-ben virradt fel előszóra fejlődés lehetőségeit magában hordó szabad élet napja a szekszárdiak számára. A belső árulás és a külföldi intervenció azonban megdöntötte a tanácsköztársaságot és a fehér- terror bőségesen szedte áldozatait Szekszárdon is. 1919. augusztus 10-én és 17-én végezték ki bestiális kegyetlenséggel a megye és a város kommunista vezetőit, milsem törődve a nép felháborodásával. A fehérterror 25 esztendeje hű maradt önmagához: Vérengzéssel kezdte, nyomorral folytatta, maid szálláscsipólójává vált a nyilasoknak, akik ha lehet, még szégyenteljesebb öldöklésekkel és katasztrófapolitikával fejezték be. A felszabadító szovjet hadsereg első katonája 1944. november 23-án jelent meg a szekszárdi utcán, magával hoz- vs a czp’.-- ’-ágot, a fejlődést és felvirágzást. A szabad tizenkét esztendő, ha országos mértékkel mérve kisebb jelentőségűt is. de a város számára komoly feilőc’ést eredményezett. lTj épületekkel, új létesítményekkel. úí, mozgalmasabb élet tel, utakkal, hidakkal gazdagodott Szekszárd és a jövőbe vetett hitet még az októberi ellenforradalmi lázadás sem tudja kitöröld! az emberek lelkiből. Ezt me-ír-ni a-onhan már egy újabb fejezet feladata.
