Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-21 / 18. szám

2 TOLNA MEGYEI NEPÜ.T« W 1001. január 21. Beiktatták Keimedyt, az Egyesült Államok új elnökét II Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának távirata az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságához Washington (MTI): Kennedy el­nök beiktatási ünnepségein mint­egy egymillió ember vett részt. Kennedy külön kívánságára meghívták az Egyesült Államok legkiválóbb íróit, köztük Heming- way-t és Faulkner-t, képzőművé­szeket, zeneszerzőket és előadó- művészeket. Szép számban volt képviselve a hollywoodi filmvi­lág is. Az ünnepségek már csütörtö­kön megkezdődtek. Délután a kormányzók adtak fogadást Ken­nedy tiszteletére, este tartották meg az úgynevezett beiktatási hangversenyt, utána pedig a de­mokrata párt adott gálaestet. Kennedy pénteken fél 12 óra­kor jelent meg a Fehér Házban, ahonnan Eisenhowerrel együtt ment a Kapitolium előtt felállí­tott emelvényre, ahol letette az esküt. Utána az új elnök a Ka- pitoliumban ebéden vett részt, majd a Fehér Ház előtt megtar­tott díszszemlére ment. Este tű­zijáték, majd nagyszabású bál fejezte be az ünnepségeket. A titkos-szolgálat óriási bizton­sági előkészületet tett. Figyelmez tették a felvonulás résztvevőit és a vendégeket, minden „félreért­hető mozdulat” azzal a veszéllyel jár, hogy az illetőt megsebesítik, vagy esetleg meg is ölik. Kennedy beiktatási ünnepsége ötszázezer dollárba került az ál­lamkincstárnak. (George Wa­shington első beiktatásának költ­sége háromezer dollár volt.) A díszmenet egyik látványossága a kilncven láb hosszú motoros tor­pedónaszád, annak a hadihajó­nak a mása, amelynek parancs­noka Kennedy volt a legutóbbi háborúban. A rendezés kiterjedt a leg­kisebb részletekre is. A Pennsyl­vania Avenue-t szegélyező fákat, ahol a menet a „Big John” ra­kétát dicsőítő induló hangjaira vonul el, verébirtó szerekkel per­metezték végig. Az amerikai katolikus érsekek felmentették híveiket a pénteki böjtölés alól, hogy az első ka­tolikus elnök avatási ünnepségé­nek katolikus nézői várakozás közben nyugodt lélekkel fogyaszt hassák az amerikaiak kedvenc ételét, a kolbászos szendvicset. Kennedy kijelentette, az anya­gi összeférhetetlenség elhárításá­ra összes részvényeit állampapí­rokra váltotta át, kivéve a ja­vára létesített óriási családi pénzalapot, aminek évi hozadé- kát, százezer dollárt, ő élvezi, de a tőkéhez nem nyúlhat. Nixont, a lelépő alelnököt sem fenyege­tik megélhetési gondok, politikai barátai százezer dollárt gyűjtöt­tek számára, hogy egy, vagy másfél évet teljes nyugalomban, a republikánus párt újjáépítése tanulmányozásának szentelhes­sen. Tábornoki rangjának vissza­adását követeli Eisenhower és már köszörüli kardját utódjának politikája ellen. A republikánus törvényhozók bizalmas értekezle­tén, amelyet a Fehér Házban tartottak, Eisenhower vázolta po­litikai haditervét. Bejelentette: „Kennedy törvényhozási terveit jól ismerjük, nincs bennük sem­mi szent és sérthetetlen. Gettys­burg-! birtokomról nyilatkozato­kat fogok kiadni, amelyekben részletesen felelek majd Kennedy minden egyes javaslatára.” Az ünnepség előestéjén Washington (MTI): Csütörtökön este azonban heves hóvihar tom­bolt a városban, a közlekedés sokhelyütt leállt. A közhivatalok dolgozóit már egy órával előbb elengedték munkahelyükről, hogy időben hazaérjenek. Az ünnepség is csaknem két órával később kezdődött meg a tervezettnél, mert a díszvendé­gek, köztük Herter külügyminisz­ter, nem tudtak a hóvihar mi­att idejében megérkezni. A vendégek között megjelent Truman, volt elnök, továbbá Roosevelt és Wilson elnök özve­gye, Henry Wallace, volt alel­nök, Lyndon Johnson, az Egye­sült Államok új alelnöke és több más közéleti személyiség. Az új amerikai kormány tagjai Washington (MTI): Az aláb­biakban közöljük azok névsorát és rövid életrajzát, akiket Ken­nedy eddig minisztereivé, és más vezető tisztviselővé kinevezett, illetve, akiket eddig viselt tiszt­ségeikben megerősített. Az új amerikai kormány mi­nisztereinek névsora a követke­5: Külügyminiszter: Dean Rusk, pénzügyminiszter: Douglas Dil­lon, hadügyminiszter: Robert Mcnamara, igazságügyminiszter: Robert Kennedy, postaügyi mi­niszter: Edward Day, belügymi­niszter: Stewart Udall, földműve­lésügyi miniszter: Orville Free­man, kereskedelemügyi minisz­ter: Luther Hodges, munkaügyi miniszter, Arthur Coldberg, egészségügyi, oktatási és népjóléti miniszter: Abraham Ribicoff, hadseregügyi miniszter: Elvis J. Stahr Jr., haditengeré­szeti miniszter: John B. Connal- ly, légierő miniszter: Eugene Zuc­kert. Az eddig kinevezett más veze­tő kormánytisztviselők névsora a következő: Külügyminiszter-helyettes (po­litikai ügyek): Chester Bowles, külügyminiszter-helyettes (gazda­sági ügyek): George Ball, a kül­ügyminiszter tanácsadója (szov­jet ügyekben): Charles Bohlen (nem változott), az amerikai ENSZ-küldöttség vezetője: Adlai Stevenson, moszkvai nagykövet: L. Thompson (nem változott), a központi hírszerző ügynökség (CIÄ) igazgatója: Allen Dulles (nem változott), a szövetségi nyo­mozóhivatal (FBI) elnöke: Ed­gar Hoover Jr. (nincs változás), a Fehér Ház sajtófőnöke: Pierre Salinger. Az alábbiakban az AP hírügy­nökség adatai alapján röviden ismertetjük az új amerikai mi­niszterek életrajzát: Dean Rusk külügyminiszter: ötvenegy éves, politikai pálya­futását a második világháború után a külügyminisztériumban kezdte. A Truman-kormány alatt távol-keleti ügyekkel foglalkozó külügyi államtitkár volt és mint ilyen, nagy szerepet vitt az Egye­sült Államok távol-keleti politi­kájának kialakításában. Leg­utóbb a Rockefeller-alapítvány elnöke volt. Douglas Dillon pénzügyminisz­ter: ötvenegy éves. A köztársasági párt tagja, külügyminiszter-he­lyettes volt Eisenhower most tá­vozó kormányában. Gazdag csa­ládból származik, apja megala­pítója volt a Dillon, Read and Company bankháznak, amelynek i vezetését később maga vette át, Az Eisenhower-kormány idején franciaországi nagykövetként kezdte diplomáciai pályafutását. Az utóbbi években mind nagyobb beleszólása volt az amerikai po­litika kialakításába. Tulajdonosa Franciaország egyik legjobban termő szőlőbirtokának. Robert Mcnamara hadügymi­niszter: Negyvennégy éves, szintén köz- társasági párti. Minisztersége ér­dekében lemondott a Ford Motor Company elnöki tisztségéről és — saját bevallása szerint — mintegy hárommillió dollár ér­tékű részvénytől vált meg, mert — mint mondotta — „a magán­érdeket alá kell rendelni a köz­érdeknek.” Robert Kennedy igazságügymi­niszter: Harmincöt éves. Az első eset, hogy az Egyesült Államok elnö­kének fivére tagja a kormány­nak. Lelkesen támogatta bátyja elnökválasztási hadjáratát. Neve akkor vált ismeretessé, amikor tagja lett annak a szenátusi vizs­gáló bizottságnak, amely az el­múlt években a szakszervezeti vezetők köreiben elkövetett visz- szaélésekkel foglalkozott. Edward Day postaügyi minisz­ter: Negyvanhat éves, egy Los An- geles-i cég igazgatója volt. Ste­venson szűkebb baráti köréhez tartozik. Stewart Udall belügyminiszter: Negyvenéves, előkelő arizo­nai politikus és ügyvéd család­ból származik. Országszerte is­mert jogász. Orville Freeman földművelés- ügyi miniszter: Negyvenkét éves, Minnesota ál­lam egykori kormányzója. Hum­phrey szenátor titkáraként kezd­te politikai oályafutását, amikor Humphrey Minneapolis polgár- mestere volt. Egyike azoknak, akik az elmúlt években a leghe­vesebben támadták Bensont, az Eisenhower-kormány földműve­lésügyi miniszterét. Luther Hodges kereskedelem­ügyi miniszter: Hatvankét éves, Észak-Karoli­na állam egykori kormányzója. A textilipar egyik vezető személyi­sége volt, 50 éves korában kezd­te politikai pályafutását Nyu- gat-Németországban, majd később a külügyminisztérium tanácsadó­ja lett. Arthur Goldberg munkaügyi miniszter: ötvenkét éves, az egyesült acélipari munkások szakszerveze­tének jogtanácsosa. Mint ilyen, nagy szerepe volt abban, hogy a kormánynak sikerült letörni a múlt évi, 116 napon át tartó acélipari sztrájkot. Abraham Ribicoff egészség- ügyi, oktatásügyi, és népjóléti miniszter: ötven éves, Connecticut állam egykori kormányzója. Politikai pályafutását 1938-ban kezdte, több ízben volt a helyi törvény- hozás, majd a washingtoni kong­resszus képviselője. Hosszú ideje lelkes híve Kennedynek. Magyar sztereofonikus akusztikai berendezéseket szerelnek fel a Kremlben Moszkvában, a Kremlben rep­rezentatív, nagy tanácstermet ren­deznek be, s a magyar ipart bíz­ták meg az ehhez szükséges kü­lönleges elektroakusztikai beren­dezések gyártásával, felszerelésé­vel. A hatalmas teremben a feladat megoldását nehezíti az a követel­mény, hogy nemcsak jó beszéd- érthetőséget, hanem kiváló zenei hangzást is kell elérni. A kettős feladatot a magyar szakemberek ügyesen oldották meg, az Elek­troakusztikai Gyár, valamint a Mechanikai Laboratórium a leg­korszerűbb stúdió-követelménye­ket is kielégítő minőségű han­gosító berendezéseket készít. Most először kerül külföldre például korszerű magyar sztereofonikus elektroakusztikai berendezés — keverőasztalok, erősítők, magne­tofonok, hangszórók, stb. —, amely a zenekari vagy énekkari hangversenyek közvetítését ter­mészethűvé teszi majd. A szte­reofonikus rendszerrel ugyanis a hangokat úgy adják vissza a terem bármely pontjára, mintha az közvetítőberendezés nélkül tör­ténne. Ha a teremben tanács­koznak, a beszéd érthető továb­bításának megoldásán kívül olyan sokcsatornás magnetofont is felszerelnek, amely alkalmas a beszéd és annak több külföldi nyelvű tolmácsolásának egyidejű rögzítésére is. A negyedév végéig valameny- nyi berendezést átadják a szov­jet megrendelőknek. Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának Kedves elvtársak! Pártjuk megalakulásának 40. évfordulója alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága, a magyar kommunisták és a magyar nép forró, testvéri üdvözletét küldjük olasz testvérpártunk központi bi­zottságának és valamennyi tag­jának. Az olasz kommunisták abban az időszakban alakították meg forradalmi, marxista—leninista pártjukat, amikor a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom új időszakot nyitott az emberiség történetében. Megalakulása után rövid idővel az Olasz Kommu­nista Pártnak szembe kellett néz­nie a fasiszta uralommal és az illegális kommunisták elismerés­sel adózlak olasz elvtársaink si­keres erőfeszítéseinek, amelyek­kel az olasz munkásosztály és dolgozó nép egységes harcát szer­vezték és irányították a fasizmus ellen, a demokráciáért, a szabad­ságért. Korunkban az Olasz Kommu­nista Párt országának hatalmas politikai tényezőjévé, a nemzet­közi kommunista mozgalom egy­séges táborának erős tagjává vált. amely marxista—leninista tapasz- taltsággal, a dolgozó nép töme­geinek bizalmát élvezve, követ­kezetesen harcol a békéért, or­szága demokratikus fejlődéséért, az olasz nép jobb életéért, az olasz munkásosztály egységéért, a szocializmusért. Ehhez a harc­hoz újabb, nagy sikereket kívá­nunk 40 éves harcos múltban megedzett nagy pártjuknak. Kommunista üdvözlettel a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Bouvanna Phouma az Egyesült államokat teszi felelőssé a laoszi polgárháborúért Souvanna Phouma laoszi mi­niszterelnök interjút adott a New York Times kambodzsai tu­dósítójának. A többi között ki­jelentette, hogy a laoszi nemzet­közi ellenőrző bizottság műkö­désének felújítása helyett in­kább a kambodzsai államfő ál­tal javasolt 14 hatalmi értekez­let összehívását tartja helyes­nek. Ennek az értekezletnek meg kellene állapodnia abban, hogy Kambodzsát és Laoszt semleges övezetnek minősítsék. Souvanna Phouma Boun Oum puccsista kormányát törvénytelennek mi­nősítette és az Egyesült Államok­ra hárította a felelősséget a lao­szi polgárháborúért. A Reuter közlése szerint az Egyesült Államok átszervezi lao­szi misszióját, hogy ottani meg­bízottai szabadabban dönthesse­nek a helyszínen bizonyos »-gaz­dasági problémákéban. E prob­lémák között említette meg az amerikai külügyminisztérium szó­vivője hidak és utak építését is. Az AFP ugyanakkor azt az érte­sülését közli, hogy Tobler, az Egyesült Államok egy Vientiane- ban tartózkodó küldöttségének vezetője bejelentette, az Egyesült Államok növelni fogja a lázadók­nak nyújtott katonai hiteleket. Boun Oum bábkormánya meg­kezdte Vientiane kiürítésének elő­készítését. Amennyiben a láza­dók helyzete tovább romlik, Vientianet valószínűleg harc nélkül fogják feladni — írja az AP. Más források szerint a Boun Oum kormány azzal a gondolat­tal foglalkozik, hogy »a laoszi válság nemzetközi politikai meg­oldása esetén is dél felé vonul«. A Reuter és az AP londoni ille­tékes forrásra hivatkozva azt írja, hogy a laoszi nemzetközi el­lenőrző bizottság Összehívásáról folytatott angol—amerikai ta­nácskozások sikeresen befejeződ­tek Washingtonban, ami azt je­lenti, hogy az amerikaiak le­mondtak arról a követelményről, hogy a bizottság összehívásának kérdésében a Boun Oum-klikk jóváhagyását kell kérni. Ily mó­don valószínűnek tartják, hogy a brit kormány rövidesen — va­lószínűleg 24 órán belül — jegy­zékben fordul a Szovjetunióhoz, az 1954. évi genfi értekezlet társ­elnökéhez és ismerteti a nyugati javaslatokat a laoszi válság ren­dezésére. Az említett angol— amerikai megállapodást azonban cáfolta Lincoln White, az ameri­kai külügyminisztérium sajtó­főnöke. aki újságírók kérdéseire azt válaszolta, hogy a tanácsko­zások még mindig tartanak és döntés még nem történt. Csőmbe nem kíván találkozni az ENSZ békéltető bizottságával New York: (MTI) Csütörtökön I India és az Egyesült Arab Köz­társaság ENSZ-képviselője meg­jelent Hammarskjöld ENSZ-főtit- kárnál és közölte, aggodalommal értesültek róla, hogy a kongói Katanga-tartomány áruló veze­tőinek kezére játszott Lumumba miniszterelnököt új rabtartói sú­lyosan bántalmazták. Amikor részletes tájékoztatást kértek az eseményekről, a főtitkártól azt a választ kapták, hogy »még nem érkezett meg az ENSZ kongói képviseletének várt jelentése«. Az AP értesülése szerint Ham­marskjöld később pénteken dél­utánra magyar idő szerint 21.00 órára — összehívta úgynevezett kongói tanácsadó-bizottságát. Az ENSZ Kongóba utazott úgy­nevezett »békéltető bizottsága« az országban teendő körútja so­rán Elisabethvillebe is ellátogat, ahol a katangai árulók Lumumba miniszterelnököt őrzik. A katan­gai »kormány« csütörtökön hi­vatalos nyilatkozatban foglalko­zott a bizottság látogatásával. »Kormányunk nem emel kifogást a bizottság látogatása- ellen, de mind kormányunknak, mind Csőmbe elnöknek az az álláspont ja, hogy nincsen olyan probléma, amelyet meg kellene vitatnunk a bizottsággal és ezért szükség­telennek ítéljük a személyes kap­csolatok létrehozását a bizottság tagjaival«. Elisabethville-i megfigyelők szerint — jelenti a Reuter — a nyilatkozat elébe akar vágni a bizottság minden olyan próbálko­zásának, hogy felkereshesse Lu- mumbát börtönében. A Szovjetunió kairói nagykö­vete csütörtökön felkereste Nasz- szert, az Egyesült Arab Köztár­saság elnökét és Ali Szabrit, az elnöki ügyek miniszteréi, akikkel két órán át tanácskozott. Kairói megfigyelők körében úgy értesül­tek, hogy a tanácskozáson »afri­kai problémák« kerültek szóba. Ezekben a körökben bizonyosra veszik, hogy az EAK kormánya lépéseket tesz a kongói minisz­terelnök megváltozott helyzetével összefüggésben.

Next

/
Thumbnails
Contents