Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-21 / 18. szám

J.9öl. január 21. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG s Fontos határozatokat hozott a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának kibővített ülése. A kommunista és munkáspártok képviselőinek értekezletéről hozott határozat megállapítja, hogy a plénum helyesli az elfogadott nyilatko­zatot és a világ népeihez inté­zett kiáltványt, s világtörté­nelmi jelentőségű eseménynek nevezi a moszkvai értekezletet. Ékesen megmutatkozott a kom­munista és munkáspártoknak a marxizmus—leninizmus alapján álló megbonthatatlan egysége. — mondja a határozat — az a szilárd elhatározásuk, hogy to­vábbra is úgy fogják oltalmazni a nemzetközi proletárszolidari- tást, egységet és testvéri barát­ságot, mint a szemük fényét. Á határozat megállapítja, ko­runk fő jellemvonása az, hogy a szocialista világrendszer, az emberi társadalom fejlődésé­nek döntő tényezőjévé válik. Rendkívül fontos a kibővített ülésnek a mezőgazdaság to­vábbfejlesztéséről hozott hatá­rozata is. A plénum elrendelte, hogy a Szovjetunióban a leg­közelebbi években 4200 millió púdra kell emelni a felvásárolt szemestermények mennyiségét, évente 13 millió tonna húst és 50 millió tonna tejet kell felvá­sárolni. A plénum azt is meg­állapította, hogy ezek a számok teljesen reálisak és a célkitűzé­sek elérhetők. A 15 szovjet szövetséges köz­társaság párt- és állami szervei vezetőinek beszámolója alapján megállapítja a határozat, hogy a szovjet nép a kommunista párt vezetésével sikeresen meg­valósítja a kommunista építés programját. Gyors ütemben fej­lődik a szocialista ipar, új, ki­magasló eredményeket aratott a szovjet tudomány és technika, szüntelenül növekszik a nép jóléte. A múlt évben befejez­ték a rövidített munkanapra való áttérést, s a történelemben először a Szovjetunió tudta megvalósítani, hogy eltörölje az adókat. A központi bizottságnak 1953, szeptemberi plénuma óta több mint 3 milliárd púddal nőtt a szemestermények hozama, csak­nem egymilliárd púddal növe­kedtek az állami felvásárlások. Hét esztendő alatt a hústerme­lés másfélszeresére, a húsfel­vásárlás több mint kétszeresére emelkedett. A plénum hangsú­lyozza: a Szovjetunióban még soha sem fejlődött olyan ütem­ben a mezőgazdasági termelés, mint az utolsó hét évben. Ugyanakkor azonban azt is megállapítja, hogy a mezőgaz­dasági. s különösen az állatte­nyésztési termékek termelésé­nek színvonala és növekedésé­nek üteme nem kielégítő. A ha­tározat kiemeli, hogy a pénz­jövedelem növekedése jelentős mértékben fokozta a közszük­ségleti cikkek, és mindenek­előtt a hús, tej és a vaj keres­letét. éppen ezért az a feladat, hogy a mezőgazdasági termé­kek előállítása mindig megelőz­ze a lakosság szükségleteit. A mezőgazdaság fejlesztésének kérdéseit mindenkor a párt fi­gyelmének középpontjába kell Megkezdődött a LEMP KB 7. plénuma Varsó (MTI): Január 20-án Varsóban megkezdődött a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának 7. plénuma. Napirendje két pontból áll. 1. Az alap- és középfokú ok­tatás reformja; 2. Beszámoló a kommunista és munkáspártok képviselőinek moszkvai tanácskozásáról. A plénumon Gomulka elvtárs, a moszkvai tanácskozáson részt vett lengyel nártküldöttség ve­zetője számol be a kommunista vllágmozgalo nagyfontosságú eseményeiről. helyezni, — hangsúlyozza a ha­tározat — ez a kommunista tár­sadalom felépítésének igen fon­tos feltétele és az egész népet érintő feladat. A plénum elengedhetetlenül szükségesnek tartja, hogy a pártszervezetek, a tanácsi és mezőgazdasági szervek jelenté­keny mértékben javítsák meg a mezőgazdaság irányítását, va­lamint a mezőgazdasági termé­kek állami felvásárlásának je­lenlegi rendszerét. A plénum határozata meg­jegyzi, hogy milyen óriási poli­tikai és népgazdasági jelentősé­gűek Hruscsov elvtársnak a Központi Bizottság elnökségé­hez intézett és a mezőgazdaság legfontosabb kérdéseivel fog­lalkozó feljegyzése, felszólalá­sának tézisei és a Központi Bi­zottság jelenlegi plénumán el­hangzott megjegyzései. A plé­num ezeket jóváhagyta. A határozat befejező része állami terv kidolgozását írja elő, a mezőgazdaság valameny- nyi ágának komplex gépesíté­sére. Ezt a gépesítést a mostani hétéves tervben lényegében be kell fejezni. Az SZKP Központi Bizottsá­gának plénuma rendkívül fon­tos kérdésekkel foglalkozott, s amint a Krasznaja Zvezda ve­zércikke megjegyzi »lenini mó­don foglalkozott a kommunista építés kérdésének megoldásá­val-«. A plénum feltárta a kol­hoz és szovhoz termelés fellen­dítésének hatalmas tartalékait a termelés kultúrájának emelé­sét, a terméshozamok növelését, az állati termékek hozamának bővítését és a szervezés tökéle­tesítését. A Szovjetunió mezőgazdasága az elmúlt években a fejlődés hatalmas útját tette meg. A központi bizottság most befeje­ződött teljes ülése nemcsak a feladatokat szabta meg, hanem megmutatta ezeknek a megol­dásához vezető utat is. Nem kétséges, hogy a tervek valóra válnak, s a szovjet nép, a kom­munista párt vezetésével mind közelebb kerül a nagy cél. a kommunista társadalom felé­pítéséhez. 13 Matejka nem talált szavakat. Egy féltékeny tigris állt előtte, aki fogvicsorgatva védi a jussát. Hogyan? Ez azt hiszi, hoev ki akarja őt forgatni? Megőrült ez az asszony? Mária mindjobban tüzelt: — Csak most jövök rá, ki vagy te, te... Hát ezt érdemiem én, aki együtt hemperegtem veled a koszban? Hogy most, amikor végre egyszer... — Hallgass el! — förmedt rá suttogva Matejka. — Nem hallgatok! Eleget hall­gattam. Elegem van belőled! Te nem tudsz felemelkedni a pi­szokból, te élhetetlen... Mindenki élheti világát, nyikhajok is, akik nek alig van több, mint a kör­möm feketéje! Én fulladjak meg a nyomorúságban, én akinek igenis annyi a pénzem, mint a szemét? És én egy ilyen alak­kal élek ebben a disznóólban... Matejka szó nélkül felvette ka­bátját és kilépett a lakásból. — Órákig kószált, zaklatott indu­latai nem csillapodtak. Nem tud­ta elképzelni, mit kezdjen ezzel a megtébolyodott asszonnyal. Szombaton délben Perlaky zászlós beviharzott Borsiczky fő­hadnagy szobájába. Borsiczky ez­zel fogadta: — Jó, hogy jössz, nyavalyás. A százasom? — Hogyismondjam... igazán ne haragudj öregem, délutánra elő­teremtem valahogy. — Eredj a pokolba! — Berci, én meg akarom újí­tani ezt a kölcsönt, adott sza­vadra hivatkozva. Ha most ve­lem jössz, nem bánod meg. Moz­gás! — Mondom, hogy eredj a po­kolba. A három legjobb: „Pedagógus“ traktorista Panaszok-intézkedések Válaszolunk levelezőinknek Gyurkovits Béla Paks, Béke Szálló. »Először is köszönettel tartozom, hogy elintézték a paksi Béke Szálló reklamációs dolgai­nak egy részét. Már odajutottam, hogy három külső ‘ ablakomat megcsináltatta a vendéglátó vál­lalat. Remélem, a további elinté­zetlen dolgokat is igyekezni fog­nak megcsinálni« — írja levele­zőnk. A továbbiakban arról pa­naszkodik, hogy kevés az a fűtő­anyagmennyiség — 3,40 kiló szén naponta —, amelyet szobája fű­tésére engedélyeznek, holott öt éve rendszeres lakója a szállodá­nak. Egyszer már továbbítottuk a panaszos levelet az illetékesek­hez. Úgy látszik, az intézkedésnél fél munkát végeztek. Éppen ezért most a nagy nyilvánosság előtt vetjük fel: intézzék el a panaszos ügyeket minél sürgősebben. * Duzmath Béla, Szekszárd. Az iszapszénnel kapcsolatos panaszát az illetékesek megvizsgálták. »El­járó ellenőreink kint jártak Szek- szárdon — írja Pécsről a Tüzelő­szer és Építőanyagértékesítő Vál­lalat — s a panaszosnak az iszap­szénnel kapcsolatos tüzelési fel­világosításokat megadta«. »Ami a 30-án kiállított és 31-ére szóló blokkot illeti, az minden valószínűség szerint azért történt, mert a délutáni órák­ban már a 30-i eladást elszá­molták és így az 31-ére nyert elszámolást. Ez visszaélésre nem adott lehetőséget, tekintettel ar­ra, hogy a kiállított blokkok szo­ros elszámolásra kötelezett nyom­tatványok és így ha 30-án vitte is el az árut, az 31-én elszámolást nyert«. • Pápista János levelező, Duna- kömlőd. Higgye el, nem könnyű egy még a múlt év nyarán meg­jelent cikk megtalálása. Kérése ugyanis az. hogy a kérdéses lap­ból egy példányt részére küld­jünk el. A keresést tovább foly­tatjuk. s ha megtaláljuk a kér­déses lappéldányt, elküldjük. Ha lehet, küldjön pontos dátumot. Másik kérdésével kapcsolatban csak azt üzenhetjük, hogy általá­nosítanunk nem szabad. Bízni kell az emberekben, hiszen többségük­ben jók. Forster Mátyásnak nincs peda­gógus képesítése, ezért tettem a címben szereplő szót idézőjelbe. De tanítványai pedagógusnak ne­vezik. Az oktatás mellett nevel is. Tanítványai közül sokan ki­tűntek a munkában. Nemcsak a technikai részt sajátították el, hanem átvették a munkaszere­tetei, a lelkesedést, a szívóssá­got és az akadályokon felül kere­kedő erős akaraterőt is. Ahogy a harmincadik év felé közelgő szelid nézésű mestert mustrálga- tom, megerősödik bennem egy régi tapasztalat: a „nagy svádá- jú”, magát kellető ember sokszor üres tartalmat takar. Forster Mátyás csendes, szerény munkás. Senki sem képzelné róla az el­ső pillanatban, hogy a Szocialis­ta Munkáért Érdemérem tulajdo­nosa és a szakma többszörösen kiváló dolgozója, tucatszámra neveli mesterekké a fiatal trak­toristákat, s ugyanakkor a me­gye kétszázöt ifjú traktoristájá­nak versenyében a harmadik he­lyezést érte el — Mikor szokott a fiatal trak­toristákkal foglalkozni? — Általában műszak után. Hozzánk, régi, tapasztalt trakto­rosokhoz olyant osztanak be vál­tónak, aki a traktoros iskoláról jön és még nincs gyakorlata. Kint a földeken kapcsolódik egv- be az elmélet a gyakorlattal. Ez viszont nem megy máról-holnap­ra. Sokféle szakmai fogás van, amit az iskolában nem tanítanak, de aki eredményt akar elérni, annak olyan szüksége van ezek­re a fogásokra, mint a levegőre. Nélkülük nem tud létezni. Ezért aztán a traktorista „pedagógus” iránt hálásabbak az ifik általá­ban, mint az iskola tanáraival szemben . .. Aki kint a földeken megbukik a »vizsgából«, az el­veszett ember! Nálunk, Nagydo- rogon is volt olyan gépállomási fiatal, aki ismerte ugyan az el­méletet, de a gyakorlathoz olyan kevés érzéke volt, mint a tyúk­nak a geometriához. Az ilyen ember kezdetben dicsekszik el­méleti tudásával, később azonban, amikor a gyakorlati munka ne­hézségei nyakába zúdulnak, csen­dessé, szerénnyé válik. — Milyen munkafolyamat el­sajátítása megy legnehezebben? — Legtöbb probléma aratáskor adódik. Nehezen sajátítják el például a kötöző szerkezet „után- állítását”. Az elmúlt év nyarán négy héten keresztül két műszak­ban dolgoztam. Az első műszak­ban a saját munkámat végeztem. A második műszakban a váltóm­nak segítettem, aki fiatal, tapasz­talatlan traktoros volt. A máso­dik műszak segítő, nevelő mun­kája felajánlás volt, nem kértem érte semmit. Tudja mit jelent nyáron két műszakban szolgálatot teljesíteni? Azt jelenti, hogy csak néhány órai alvás jut az ember­nek, semmi más. Ha pénzért kel­lene hasonlót csinálni, nem vál­lalkoznék rá. De ebben az eset­ben többről volt szó. Egy em­berről, aki első komoly erőfeszí­tését, élete legnagyobb próbaté­telét csinálta! Egy emberről, aki­nek a legkeményebb munkával* a legválságosabb időszakban* aratás közben kellett megbirkóz­ni. Nem tudtam volna a szabad időmet nyugodtan tölteni, nem tudtam volna szórakozni, pihenni, mert minden percben a gépre és a gyakorlatlan traktoristára gon­doltam volna. Pedig ő nem kö- nyörgött, s a gépállomási vezetők nem „agitáltak”, csak egy belső parancs, a lelkiismeret parancsa sugallta, hogy a második műszak idején is ott a helyem. A negye­dik hét végén, amikor tanitvá- nyom már minden próbát kiállt, minden fogást eltanult, otthagy­tam. Boldog volt ő is, én is. Fel­oldódott benne a rejtett veszé­lyektől való félelelem, amely minden fiatal, gyakorlatlan trak- toristában bent lappang, aki még nem ismeri kellőképpen a gépet és a munka technikáját... — Ez év nyarán már bizonyá­ra kevesebb dolga lesz! — Téved! Minden kezdődik elölről. Újból olyan fiút kapok a gépemre váltónak, aki télen végezte a traktorista iskolát. A tavalyi tanítványom idén már „tanítóvá” válik. — Szívesen vállalja az új ta­nítványt? Nevet a kérdésen. — Természetesen. A „pedagó­gia” idővel az ember nélkülöz­hetetlen tulajdonságává lesz. H. T. Horváth József: ARANYKALITKA — Vagy a mennyországba? Ki tudja, öreg fiú? Megvan a pal­lér. Jobban mondva a pallérné. — Hol van? — Idesüss! Ha láttál már érett, csinos, gusztusos asszonyt, te Don Juan! Isten bizony, nem is érdemied meg a sors kegyeit. Nos, gilt a százas még egy hét­re? Jó, jó máris indulhatunk. Minden déltájban a Kulhanek cukrászdában ül. Kedvence a do­bostorta és a rigójancsi. Úgy tűnt fel ennek a porfészeknek egén, mint egy üstökös. És ha gilt a százas, elmondok még egyet-mást, amit megtudtam a te pallérodról. Például azt, hogy ez a szépség alighanem parlagon hervadozik. Hitelt érdemlő for­rások állítják, hogy súlyosan ösz- szekülönbözött a férjével, aki ál­lítólag egy bárdolatlan fickó. Nos, figyelj! ö az. A Kulhanek cukrászda kira­katüvege mögött egy vonzó, ele­gáns szépasszony falatozott. Bor­siczky főhadnagy a szeme sarká­ból figyelte az asszonyt, aztán csak úgy odavetette Perlakynak: — Zászlós úr, leléphet, indulj. A százas gilt. Borsiczky niég aznap este elő­kerítette Perlaky zászlóst. A tisz­tiszolga alig akadt rá. Perlaky bosszús volt, de a parancs az parancs. Amikor összetalálkoz­tak. Borsiczky elővett egy száz- penfiőst: — Ez a fájdalomdij, testvér becsszóra, két hétre. A másik százas pedig prolongálva. — Bercikém — rebegte a zászlós — nem tudok hová lenni. — Sehová se légy, ülj le. — És... és csak így, önzetlenül? — Nem egészen. Egy ötletre van szükségem, ennyi az egész. Nekem azzal az asszonnyal hala­déktalanul meg kell ismerked­nem. Találj ki valamit és tiéd a százas. Két hétre. Perlaky vigyorogva huncutko- dott: — Ha szabad tudnom, milyen célból, milyen perspektívával... — Fogd be a szád, öcskös és gondolkozz. Perlafcy magába mélyedt. Két percig fel-alá járkált, aztán hom­lokára ütött: — Megvan! A katolikus nőszö­vetség hölgyei most gyűjtik és rendezik a harcoló honvédsereg­nek szánt adományokat. És elég­gé hosszadalmas munka. Elinté­zed az öregnél, hogy nevezzen ki engem a parancsnokság részéről a gyűjtés felügyeletére, ideiglenes jelleggel. Én tüstént gondosko­dom róla, hogy a pallómét be­vonják a magasztos munkába. Holnaptól kezdve a ruházati anyagok rendezése a parancsnok­ság épületében történik. A pal­lérné naphosszat itt lesz, a többi a te dolgod. Ki vagyok én? — Zseniális csirkefogó vagy. Erezd magad máris kinevezve a katolikus nőszövetség katonai el­lenőrévé. Azt sem bánom, ha kedvedre potyázol. De mi lesz, ha a pallérné nem hajlandó részt venni a dologban? — Ugyan, Bercikém, először is ez egy megtisztelő, hazafias fel­adat. Másodszor úgy látszik, te nem ismered a női hiúságot. Csókavár hölgyeinek színe-java serénykedik ebben a gyűjtésben és rendezésben. A pallérné hasra fog esni a megtiszteltetéstől, hogy bekerül ebbe a társaságba. Vál­lalom, hogy személyesen kérem fel, na, mit akarsz még? Harmadnap Matejkáné már >tt buzgólkodott a katonai parancs­nokság termében. Perlakynak igaza volt. Majdnem kibújt a bő­réből a boldogságtól és a meg­tiszteltetéstől. A főispánné, a hölgykoszorú principálisa átsegí­tette az első félóra zavarán. Ma- tejkánét Perlaky zászlós mutatta be a főispánnak, meglehetősen nagy reverenciával. Már pedig Perlaky zászlós nem tud olyat kérni Szentmarjaynétől, a vár­megye nagyasszonyától, amit ő azonnal és a legnagyobb oda­adással ne teljesítene. A nagy­asszony nyájasan fogadta Matej- kánét, s ezzel perszona grata lett az úriasszonyok és lányok szemé­ben. Ha Szentmarjaynénak jó, nekik is jó. Különben is, az elő­kelő hölgytórsaság, ezúttal vér­szagra toborzódott. Ahol vér­szag, ott hazafiság buzog, s ahol hazafiság buzog, ott az ala­csonyabb társadalmi kategóriák­hoz tartozó személyekkel is szó­ba lehet állni meghatározott cél­lal és jelleggel. (Folytatjuk^

Next

/
Thumbnails
Contents