Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-19 / 16. szám

4 tfOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1561. január 15. Megyei operativ bizottság segít az új termelőszövetkezeteknek ÉRTELMISÉGIEK „Nem értem a fiatal orvosokat” Szekszárd városban és me­gyénk Kilenc új termelőszóvetke- fseti községében 16 közös gazda­ság alakult az elmúlt hetekben* A megválasztott vezetőségeknek, az új termelőszövetkezeti elnökök nék tegnap még a 10—15 holdas kisgazdaság gondjaival kellett tö­rődni, ma viszont a több ezer holdas gazdaságot kell szervezni, irányítani. Ez nem megy köny- nyen, s különösen nem máról holnapra. Ezért — amint azt la­punkban is hírül adtuk — a me­gyei pártbizottság és a megyei tanács ezelőtt egy héttel megbe­szélésre hívta össze az új ter­melőszövetkezeti vezetőket, az érdekelt községi és járási tanácsi vezetőket. Sok mindenről esett Az eső nem akart szűnni. Az Utca néptelen volt, mindenki tető alá húzódott. A kémények ráérősen pipáztak. Csak a sze­génysoron nem fűtöttek még, pedig cudar hideg volt az idő. Ha megkérdeztem apámat, hogy miért nem tüzelünk, sóhajtva azt mondta, ja fiam, edzeni kell magunkat. Én a dolgok miértjét nemigen értettem még akkor — ezelőtt húszegynéhány évvel — csak azt tudtam, de azt igazán, hogy fázom és leg­több esetben éhes vagyok. — Azért egyet-mást mégis megtud­tam, többek között karácsony­tájt azt is, hogy nem a Jézuska hozza a karácsonyfát. Tudtam aztán azt is, hogy milyen a va­jaskenyér, a pecsenye és a ki- rántotthús. Igaz, nem magam próbáltam ki, de mégis tudtam. Apámmal ezen a reggelen azon alkudoztam, hogy a hideg és eső ellenére is elmegyek az óvodába és tejeskávét viszek uzsonnára. Apám eleiben hal­lani sem akart erről, de én erő­sen tartottam magamat. Hosszú szóváltás és pofonok után mégis győztem. Könnytől és az esőtől csillogó szemmel léptem ki a lucskos utcára. Már az esőt sem éreztem, csak egyre gon­doltam. Megmutatni az óvó né­ninek és a gyerekeknek, hogy »én« mit viszek tízóraira. Az dí­vott akkortájt, hogy a »jobb« gyerekek tejeskávét vittek az óvodába tízóraira. Hosszú napo­kon, heteken át vágytam rá, hogy én is megtehessem. Eleget itt szó, ami mintegy útbaigazítá­sul szolgált az új termelőszövet­kezeti vezetőknek. A közös munka mindenütt be­indult. A múlt héten szántottak, trágyát hordtak az új termelőszö­vetkezeti gazdák. Ma pedig — mi­vel az eke kifagyott a földből — csak trágyát tudnak hordani, s készítik elő a tavaszi munkákat. Mindenütt folyik a földrendezés is. Közel 100 tanácsi alkalmazott, valamint az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal szakemberei végzik a földek összevonását, a nagytáblák eszmei kialakítását. Ám a mezei leltárok elkészítése, a közösnek felajánlott igás- és haszonállatok összeírása, értékük megállapítása lassan megy. Ez nyaggattam szüléimét a tejes- kávé miatt. A kávé végre is megvolt. Igaz, hogy Borcsa néni, a szomszéd- asszony adta, meg cukor sem volt hozzá, csak egy kis fekete­kávéval volt színesítve a tej. De ki tudja azt, senki sem kóstol bele. Boldogan tapogattam meg a kabátom alatt lapuló 2 decis orvosságos üveget, s óvatosan kerülgettem a pocsolyákat. Szí­vem mind hevesebben vert, ahogy közeledtem az óvodához. Megérkeztem. Remegő kézzel nyúltam a kilincs után. Bent mindenki rám nézett, s csodál­koztak is rajta, hogy ilyen rossz időben eljöttem. Meg kell mon­dani, én is nagyon meglepőd­tem, mert a jó öreg óvó nénin kívül csak három gyerek kupor­gott a kályha körül. S azok is, kik voltak? Mind a hárman egy testvérek és magamfajta koldus famíliák. Nem azok kellettek volna akkor nekem, hanem a gazdagjai, hogy ők lássák, én is egy koszton vagyok velük Egy pillanatig némán álltam, nem tudtam, mit tegyek. Úgy gon­doltam, hogy nem volt érde­mes az indulás előtti pofono­kat is elszívlelni. Leültem, s remegő kézzel nyúltam a kabátom zsebébe a kávéért, és magasan előttem tartva az üveget, a barna rozs­kenyérrel, méltóságteljesen, hogy minél tovább tartson, falatozni kezucem, GELENCSÉR SÁNDOR levelező, Bölcske akadályozza pillanatnyilag a ter­vezés megkezdését is. Addig ugyanis nem lehet tervezni, míg nincs tiszta kép arról, hogy mek­kora területet vetettek be őszi ga­bonával a mai termelőszövetke­zeti tagok, mennyi lesz a közös jószág, mennyi takarmányra lesz szükség és így tovább. A magya­rázat az, hogy a sokrétű, bonyo­lult munkához az új termelőszö­vetkezetek nem kaptak tervszerű segítséget. A megyei tanács me­zőgazdasági osztályán is meg­állapították ezt és intézkedtek. Szűcs Lajos, a mezőgazdasági osz­tály vezetője, lapunk munkatár­sának elmondotta, hogy operatív bizottságot szerveztek, amely az új termelőszövetkezeteknek segít. "A megyei tanács agrár- és pénz­ügyi szakembereiből alakult bi­zottság tagjai esetenként több na­pot töltenek egy-egy közös gazda­ságban, részt vesznek a leltározó bizottságok, valamint az állatok értékét megállapító bizottságok munkájában. Az operatív bizott­ság a szekszárdi termelőszövetke­zetekhez segítőként Szakáll Lász­lót, a megyei tanács gabonaterme­lési felügyelőjét* és Braun Mi­hályt, a szövetkezetpolitikai cso­port megbízott vezetőjét küldte. A mezei leltár összesítése és a közösnek felajánlott állatok számbavétele, értékének megálla­pítása után kerül majd sor az új termelőszövetkezetek 1961. évi termelési tervének elkészítésére. Az új közös gazdaságokban e munkát a tanácsok szakemberei mellett segítik a régi termelőszö­vetkezeti agronómusok is. A me­gyei tanács mezőgazdasági osztá­lya 16 jól képzett termelőszövet­kezeti főagronómust kért fel az új termelőszövetkezetek tervkészíté­sének segítésére. Schmidt János, a kocsolai Kossuth Termelőszö­vetkezet főagronómusa például a szakályi Kapos Völgye Termelő- szövetkezetnek segít tervezni. Felajánlotta segítségét az Agrár- tudományi Egyetem üzemszerve­zési tanszéke is. A tanszék vezető­je, dr. Tóth Tibor, a dunaföldvári termelőszövetkezeteknek ad szak­mai tanácsokat az üzem megszer­vezésénél. »Mindezek ellenére szívesen venné a megyei tanács mezőgazdasági osztálya, ha a me­gye mezőgazdasági jellegű válla­latainak agrár- és pénzügyi szak­emberei is részt vállalnának az új termelőszövetkezetek közös mun­káinak beindításában. De sajnos, eddig ilyen kezdeményezés nem volt« — mondotta el Szűcs Lajos, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetője. Nem azzal a szándékkal men­tem hozzá, hogy írjak róla. Csak mint régi ismerőst, illendőnek tartottam meglátogatni, ha már Pincehelyen jártam. Dehát van­nak olyan magánlátogatások, be­szélgetések, amelyekről nem hall gathat az újságíró. Dr. Kintli József éppen fe­küdt, csak úgy ruhástól „ledőlt” a sezlonra és csakhamar álom­ba szenderült. Délután a belecs- kai körzetben volt rendelni. Ha­zaérkezett, nem valami jól érez­te magát, hát lefeküdt. — Kemélem* nincs valami ko­molyabb baj? — Szerencsére nincs, de a láz­mérő rendellenességet mutatott. A páciensemet azért ilyen álla­potban már le szoktam fektetni. Dehát az orvos, csak akkor kú­rálhatja magát, ha ideje van hozzá. Elsők a betegek, s csak utána jön a saját probléma. Mit válaszolhattam? Én, a „nem orvos” figyelmeztettem az orvost, hogy márpedig az egész­ségre jobban kell vigyázni. Per­sze tudtam, hogy a háttérben be­tegei iránti aggódás, a hivatását szerető orvos szorgalma van. De­hát valamit kellett mondani. — Igen, kell vigyázni. * * Csak­hogy az orvos nem tud nyugod­tan feküdni, amikor tudja, hogy várják a betegei. Még akkor sem, ha a lázmérő rendellenességet mutat. Hányszor, de hányszor meg történt már, hogy 39 fokos láz­zal kimentem a rendelőbe és megvizsgáltam a pácienst, akinek alig volt egy kis hőemelkedése. Dehát megvizsgálja az ember, hiszen előre nem tudhatja, hogy mi a baja. No, de hagyjuk az ilyen hiva­tásbéli dolgokat — gondoltam — mert hiszen a munkájában elfá­radt embernek az a pihentető, ha másirányú dolgokkal foglala­toskodik. Szándékosan másra te­reltem a szót. — Hol töltötte a szabadságát? Hol nyaralt? Elmosolyodik. — Szabadság? Nyaralás? Nem szoktam kivenni a szabadságo­mat, legfeljebb néhány napot, ha elutazom rokonlátogatóba. Any- nyira megszoktam ezt a falut, hogy valósággal rosszul esik tá­vol lenni tőle. Itt mindenki is­merős, az ember valósággal együtt él, érez a betegeivel és ha néhány napig nem vagyok itt­hon, már aggódom, hogy vajon mi van velük. Tudja, ez úgy van, hogy a betegek nem tudnak meg lenni az orvos nélkül, az orvos pedig a betegei nélkül... Elmeséli, hogy 1960-ban pél­A fogyatkozás adatai: időpont­ja 1961. február 15. Kezdete: 0,7 óra, 42,5 perc. Legnagyobb fázisa: 0,8 óra, 50,3 perc. Fogyatkozás vége: 10 óra 4 perc. Legnagyobb fázisa Budapesten 95,7 0/n. Ha­zánk déli részéről mintegy 98 %- os. Szekszárdon valamivel előbb fog bekövetkezni, de ez az idő­pont csak néhány másodpercet tesz ki, ezért jelentéktelen. A február 15-i fogyatkozás tel­jes napfogyatkozás lesz, mely ha­zánkból, mint részleges fogyatko­zás látható. Franciaország, Olaszország, Al­bánia, Jugoszlávia, Bulgária, Ro­mánia és a Szovjetunió területé­ről, mint teljes napfogyatkozás figyelhető meg. Akinek módjá­ban áll Románia, Bulgária, Szov­jetunió területére utazni, felejt­hetetlen élményben lesz része. Fogyatkozások gyakorisága; évi 2-től maximum 5 napfogyatkozás figyelhető meg. Európában né­hány jelentősebb napfogyatkozás időpontja: 1961. február 15 (tel­jes), 1966. május 20 (teljes), 1976. április 29 (gyűrűs-teljes), 1990. július 22 (teljes), 1999. augusztus 11 (teljes). Az utóbbi napfogyat­kozás Magyarországról is teljes napfogyatkozásként látható. Veszelovszky Gyula, a TIT Tolna megyei csillagászati szakosztály tagja. dául még a megszokottnál is rosszabb volt a helyzet, mert „ideiglenesen” bővítették a kör­zetét: Ozorát is hozzá csatolták, mivel ott pillanatnyilag nincs orvos. Ez az „ideiglenes” állapot pedig már egy éve tart. Nem szidja, átkozza az „illetékeseket” amiért nem helyeznek Ozorára orvost, noha ez komoly túlter­helést jelent. —• Mit tehetnénk mást, mint* hogy végzem a munkámat — ami erőmből és időmből telik. Ez az orvos hivatása. Elkezdtük a *,nyaralásnál” és ismét a munkájánál kötöttünk ki. Nem, ezt nem tehetem. Illik any nyira figyelmesnek lenni, hogy másra tereljem a szót, valami üdítő témával hozakodjam elő. Koccintottunk, így hát a borról kezdtem beszélni. Ez kissé „ha­tott”: mélyreható társalgást foly­tattunk a szőlőhegyek idei, s kis­sé kedvezőtlen terméséről. Igen figyelemre méltó elvi fejtegetést hallottam a piros és fehér bor közti különbségről. Dr. Kintli József, az orvos megfigyelte, hogy egyikben jókedv, a másik­ban duhajkodás, kötözködés rej­tőzik, s ő csak azt a bort isz- sza meg, amelyikben — jókedv van. — Néha jólesik egy pohár bor az embernek — mondta és még mielőtt kifejezésre juttat­hattam volna helyeslésemet, más témára csapott át. — Már nem ma kezdtem pályámat és éppen elég sok orvoskollégát ismertem meg. De egyet nem tudok meg­érteni: a fiatal orvosok miért- félnek annyira a falutól. Emlék­szem, mi megtiszteltetésnek vet­tük abban az időben, hogy sike­rült egy falusi körzetet megsze­reznünk. És most? Nem tudják betölteni a falusi orvosi álláso­kat, mert nincs jelentkező. Ez olyan megfoghatatlan, érthetet­len dolog. „Ez jó téma! Úgyis akarok írni a fiatalabb orvosokról.” így hát az okok kutatásához láttunk* — A falu még eléggé élmara­dott, a városhoz viszonyítva — mondottam. — Nincs annyi szó­rakozási lehetőség, művelődési alkalom, társaság, nincs olyan kényelem, mint a városban. Bi­zonyára ez tartja vissza a leg­több fiatal orvost a falutól — ve­tettem közbe. — Ez igaz — hagyta helyben —- dehát itt felvetődik egy kér­dés: az illető ifjú milyen cél­zattal ment az orvosi egyetem­re? Ha hivatásszeretetből, mint ahogyan a legtöbb vallja magá­ról, akkor mindenekelőtt a hiva­tásbéli teendőket kell látnia, nem pedig az egyéni kényelmet. Azért ment az egyetemre, hogy gyó­gyítson? Kérem, itt van a falu! Itt a legtöbb a tennivaló* Itt hiányzik leginkább a hiva­tását szerető orvos. Bocsánat* nem akarok megsérteni senkit, da bennem az a gondolat is gyak­ran megfordult, hogy aki tilta­kozik a falu ellen különféle egyé ni érdekekre hivatkozva, az nem is annyira az orvosi pálya szép­sége, nemessége miatt lett or­vos, hanem — bizonyos anyagi megfontolásokból. Azt hiszem, nagyon igaza van dr. Kintli Józsefnek. Olyan ember mondta mindezt, aki mint fiatal orvos kezdte fa­lun, s most, mint tisztes korú* őszülő hajú orvos folytatja —. töretlen odaadással. ___________________Bocla Ferenc B ékegyűlés Tevelen Teve! községben kedden este nagyszabású békegyűlés volt. A gyűlést Balassa Tibor, a Hazafias Népfront községi elnöke nyitotta meg, majd Hunyadi Károly, or­szággyűlési képviselő, a Hazafias Népfront megyei titkára mondott ünnepi beszédet. Beszédében a külpolitikai helyzettel, a rnrszk- vai nyilatkozattal és az afrikai népek szabadságharcával foglal­kozott. Az előadás után kisfil- mek levetítésére került sűjü 1961. február 15-én érdekes '.seménynek leszünk tanúi. Kö- ;ép-Európában évszázadunk má- odik legjelentősebb napfogyat­kozása fog bekövetkezni. Nem rt, ha ebből az alkalomból né- íány mondatban felújítjuk a lapfogyatkozásról az iskolában anultakat. Nézzük meg mi is ulajdonképpen a napfogyat­kozás. Szinte az emberiség meg- elenése óta foglalkoztak meg- igyelésével. őseink csodálták, ettegtek tőle. Mások előre, pon- osan kiszámítva várták bekö­vetkezését. A kínai és később i görög csillagászok előre je- ezni tudták egy-egy fogyatko- :ás bekövetkezését. A kínaiak lite szerint fogyatkozáskor egy iriási sárkány nyeli el a Napot, lyen fogyatkozások alkalmával «vonultak az utcákra és zené­vel, dobbal, csörgővel kísérelték neg a sárkány elűzését. Mindez 1000 évvel ezelőtt történt. A ?örög Thálés i. e. 585-ben a má­jus 28-i napfogyatkozást előre megjósolta. A kínai, majd az asszír—babiloni csillagászok megfigyelték, hogy 18 év és 11 naponként a fogyatkozások rendszeresen megismétlődnek. Ebből előre tudták jelezni a fogyatkozásokat. I. e. 2137 októ­ber 22-én reggeli órákban volt egy napfogyatkozás, amit két ud­vari csillagásznak: Hi és Ho-nak előre kellett volna jelezni, azon­ban ezt elmulasztották, amiért NAPFOGYATKOZÁS Csung-Kang császár kivégeztet­te őket. 18 évenként 71 fogyat­kozás zajlik le. Mikor van fagvatkezás? Napfogyatkozás akkor van, ha újholdkor a Hold pályája met­szi a Nap körül keringő Föld pályasíkját. Ha a Hold a Föld körül ugyanabban a síkban ke­ringene, mint a Föld a Nap kö­rül, vagyis az ekliptika síkjá­ban, akkor minden újhold ide­jén napfogyatkozás és vala­mennyi telehold alkalmával holdfogyatkozás lenne. Mivel a Hold pályája mintegy 5 százalé­kos szöget zár be a Föld pálya­síkkal, így fogyatkozások csak akkor következnek be ha a Hold a csomók, vagy azok kö­zelében tartózkodik. Csomónak nevezzük a holdpálya és a föld­pálya találkozását. Napfogyatkozás lehet: részle­ges, gyűrűs, gyűrűs-teljes és tel­jes. Teljes napfogyatkozásnál a Hold teljesen elfedi a Napot, mi­vel a Hold látszólagos átmérője nagyobb ilyenkor a Nap látszó­lagos átmérőjénél. Teljes napfo­gyatkozás csak akkor fordulhat elő, ha a Hold földközelben, a Föld pedig naptávolban van, A Hold árnyéka a Földnek csak egy jelentéktelen részét, mintegy 300 km-es sávban takarja el. Emiatt a teljes napfogyatkozás egy kes­keny sávban látható, azokon a területeken, amelyek távolabb es­nek, csak részleges napfogyatko­zás figyelhető meg. A távolabbi területekről viszont a fogyatkozás már nem is látható. A fogyatkozás tudományos je­lentősége: a fogyatkozás kezdeté­nek és végének számított és való­ságos időpontja közötti különb­ségből pontosítható a Hold moz­gása. Teljes fogyatkozás alatt megfi­gyelik a fogyatkozás meleoroló- giai hatását, hőmérséklet-, szél­mozgás-, légmozgás-változás. A csillagászok ilyenkor szaba­don tudják tanulmányozni a Nap környékét, a Napot körülvevő gázburkot és a Nap kitöréseit. A fogyatkozás megfigyelését kormo­zott Vagy sötét üvegen keresztül eszközölhetjük, akik kisebb látcsö­vekkel rendelkeznek és igen sötét színszűrőjük van, azok a szem­lencse elé rakott színszűrőn ke­resztül is megfigyelhetik. Fontos, hogy a színszűrő szemünk és a lencse közé kerüljön, így ugyanis távcsövünk nem nagyítja fel szín­szűrőnk hibáit. KORRAJZ Tejeskávé

Next

/
Thumbnails
Contents