Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-19 / 16. szám

1961. január 19. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG a Ülés! tartott a megyei tanács vb. építési és községfejlesztési államié bizottsága A Tolna megyei Tanács VB. Építési és Községfejlesztési Ál­landó Bizottsága január 18-án, délelőtt tartotta az idei év első állandó bizottsági ülését. Az állandó bizottság tagjai az MSZMP Központi Vezetőségének 1960. június 29-i határozatát az építőipar feladatairól és a Poli­tikai Bizottság 1960. szeptember 13-i határozatából következően az ÉM., az Építő- Fa és Építőanyag­ipari Dolgozók Szakszervezete El­nökségének együttes határozatá­ból adódó feladatokat tárgyalta meg. Az állandó bizottsági ülésen intézkedési tervjavaslatot dolgoztak ki, a Tolna megyei Tanács VB. felügyelete alá tartozó építőipar területére. Az intézkedési tervjavaslat fog­lalkozik a termelékenység gyor­sabb ütemű növelésének lehető­ségeivel. a veszteségidő csökken­tésével. Egyhangúlag állást fog­laltak abban, hogy az építőipari yállalat egy időben 45 élő mun­kahelynél többel ne rendelkezzék, így a meglévő anyag, gép és mun­kaerő összpontosításával való­sítsa meg a koncentrált építés elvét. Foglalkoztak a munkafe­gyelem fokozottabb megszilárdí­tásával. Ezzel kapcsolatban ja­MEGTALÁLTAM jegyzetfüze­temben a feljegyzést, hogy Ön­nek válaszolnom kell. Önnek, aki félelmében a múlt este majdhogy elsírta magát, mert a háború elkerülhetetlenségét ér­vaslat hangzott el arra nézve, hogy az építőiparban meg kell szüntetni a szabad szombatok ré­vén mutatkozó lazaságokat. Több helyen ugyanis nem használják ki a munkaidőt és pénteken ko­rábban fejezik be a munkát, a hétfői munkakezdés pedig Elsőb­ben történik. A továbbiakban javaslat hang­zott el az építőipari vállalatnál és segédüzemeknél a helyi normák felülvizsgálására. E feladat vég­rehajtására ütemtervet dolgoztak ki. Sok szó esett a szállítási költ­ségek csökkentéséről és a jár­művek jobb kihasználásáról. Nem megengedhetőek az olyan esetek, — amilyenekkel a gyakor­latban többször találkozunk — hogy a vagontételekben történő szállításokat a központban esz­közölték, s innét továbbították a távoli munkahelyekre. — A több­szöri felesleges anyagmozgatás indokolatlanul emeli a szállítás költségeit — mondották az állan­dó bizottság tagjai. A takarékosságon belül sok szó esett az importált fenyőfa­áruk, faanyagok hazai anyagok­kal való pótlásáról. Ezzel kapcso­latban már az elmúlt évben is hoztak határozatot, amelynek Jegyzetfüzetemből: H 1A V í : végrehajtásával baj van. Az építkezési és közlekedési osztály tegye meg a szükséges intézkedéseket, a Tervező Iroda úgy készítse el a terve­ket, hogy a drága import-fa, vagy a nehezen beszerezhető egyéb anyagokat helyi és olcsóbb anyagokkal helyette­sítse. Az állandó bizottsági tagok ré­széről javaslat hangzott el az építőanyagok indokolatlanul nagy mennyiségű tárolásának meg­szüntetésére. — Ez együtt jár azzal, hogy az egyik helyen a túlzsúfoltság miatt raktározási problémák merülnek fel, ugyan­akkor másutt az anyaghiány fe­szültséget okoz — állapították meg. A három legjobb: A x első Kétszázöt traktorista indult neki megyénkben a KISZ kong­resszusi versenynek, dacolva esővel, sárral, legyőzve géphi­bát, menetközben javítva alkat­rész töréseket, nem kímélve erőt, energiát, latba vetve min­den leleményességet. A kétszáz­öt közül az első Heilmann Bol­dizsár, a várdombi gépállomás traktorosa most előttem ül a széken. Száznegyvenkét műszak­normát teljesített a verseny so­rán. Ezerötszáz forint pénzju­talmat nyújtott át neki Tatár Lajos elvtárs, a KISZ megyei titkára, alig néhány perccel ez­előtt, dicsérő szavak kíséreté­ben. őszintén szólva magasabb­A mozgalmi feladatok között ...... __. . a , állandó óla.,«« faltam, , a szakszervezetek feladataival is, mely szerint felkérik a Hzikumúlyú Sb vezetek Tol^ ™egye^ Ta ac at het csak A gyakorlat úgy partszei vezetet es a láts2ik váratlan dolgokat pro­I dukál. Heilmann Boldizsár vé­kony arcú, vékonycsontú ember. Csak a szeme árulja el, hogy az üzemi pártszervezetet es a szakszervezetet, hogy segítsék a vállalatvezetést a szocialista mun­kaverseny megszervezésében, az újítómozgalom kiszélesítésében. Az ülés második napirendi pontjaként az 1961-es év község­fejlesztési tervfeladataival fog­lalkoztak. hisznek önben is sok-sok mil­lióan, ahogy önnek hinni bennük. ÉN LEÍRHATNÁM MOST önnek azt is, — sablonnak hat —, hogy a béke tartósságát sza­zi, mert nem hisz a béke tar- *9y van... Van a mi oldalunkon vatolja a szocialista tábor léte: tósságában... Elénk színekkel olyan erő, amellyel csak na- az az erő, amellyel a szocialista ecsetelte, hogy milyen körűimé- áyon sok ember együtt rendel- tábor rendelkezik... De ezen nyék között költözünk el ebből kezik, s ezzel már meg is mond- belül — ha szabad így monda- a világból valamennyien... Ne- tam tulajdonképpen, hogy mi nőm — mélyebbre szeretnék az. Az, hogy sokan vagyunk, nyúlni... és az emberből kiin- Nem tíz- és százezren, hanem dúlni; az emberből, aki testének sok-sok millióan... minden sejtjével, gondolatának Talán ott van a legnagyobb minden röppenéséVel óhajtja a kém azt jósolta, hogy séta köz­ben jön értem a halál... Bizo­nyára tudja, hogy a nap jelen­tős részét sétálással töltöm el. - -.. ... ....... Mert (rossz szokásom) csak így óaj, hogy ön saját maganak békét. Óhajtja, mert élni akar, tudok gondolkodni. Majdnem séta közben fogyasztom el a va­csorámat is otthon, míg a szek­rény és a fal között ingajárat­sem hisz. Ez gyógyíthatatlannak mert szeretni akar, mert azt látszó eset, de mégsem az. — akarja, hogy szeressék, mert Nyújtsa csak ki a kezét — szim- gyereke van, akinek minden este bolikusan mondom ezt — s be- csókot lehel a homlokára, mert ban közlekedem... Tehát én séta lekapaszkodhat abba a mindent holnap ismét dolgozni akar, közben fogok elégni megsemmi­sülni, míg ön boros állapotban, nótázás közben, amikor azt da­lolja, hogy: »Gyere tubicám... átölelő összefonódásba, amely mert megszakadna a szíve, ha halálra szorítja a háborús ka- látná rombadőlni életművét, landorokat. S ha belekerül eb- amit eddig alkotott... sorolhat­be a hatalmas áradatba, s en- nám tovább... Ezért akarjuk a Ön nem pánikkeltési céllal ne^ e9V sejtjévé válik, élni kezd békét és ezért akarja Ön is. És mondta azt, amit mondott... Egy­szerűen csak megijedt és el­mondta érzéseit... ön hallgat rádiót, olvas új­ságot. Tudom ezt, mert a Moszkvai Nyilatkozatról és Bé­kekiáltványról beszélt és saj­nálkozással állapította meg ön­magáról, hogy bármennyire sze­retne is, nem tud kétség nélkül hinni. Érzi, tudja is, hogyha len­ne ereje hinni, ha bízna önma­gában és mindannyiunkban, kö­zös célunkat tekintve — nagy erőnkben... — szebb kilátásai lennének a jövőről. Beszélgessünk erről, annál is inkább, mert kettőnk vélemé­nye között a legteljesebb ellen­tét van: én ugyanis hiszek. Bár­milyen furcsa is ez, de amikor a békében hiszek, hiszek önma­gámban, hiszek a hasonló gon­dolkodású emberekben és — ne lepődjön meg — hiszek önben is egy kicsit. Ön tulajdonképpen teljesen azt akarja — céljaink, törek­véseink egy területén — amit én... Békét... És mit vár ön a békétől? Tudom: — Nyugalmat, meg­elégedettséget, boldogságot, hol­nap mindebből többet, mint amennyiben ma része van. És pillanatnyi megdöbbenésében azt hitte, hogy egyedül van óhajával, azt hitte, vagy talán hiszi is, hogy nem vagyunk sok-sok millió ember önnel együtt, akik ugyanazért a célért küzdünk, amelyért ön küzdene, ha ijedtében nem adná fel a harcot. DE MIÉRT?... Ha valamennyien, akik a bé­ke fenntarthatósága kérdésében Önnel egyet akarunk, ugyanúgy tennénk, ahogy Ön, vágyunk nem élne tovább a félig fogant gondolatnál, magánál a vágynál. De láthatja ön is, hogy nem újra. És akkor megtanul hinni ezért akarja a föld kétmilliárd is ebben a hatalmas erőben, nyi emberének nagyon nagy mert megérti azt, hogy London- többsége Fokvárostól Vladivosz- ban, Párizsban, New Yorkban, tokig... És ezért lesz így... Moszkvában, Pekingben és To- Hinni kell, s a hit erőt ad a kióban éppen úgy hisznek az cél felé töréshez is... erő nagyságában, mint ön. S BUNI GÉZA lelkesedéssel párosuló nagy akaraterő lobog benne. Kérdé­seimre csendes, halk válaszokat ad. — Mikor élte át a legnehe­zebb órákat, mióta traktoros? — Amikor leszakadt alattam kell ] a patak hídja, s maga alá teme­tett a traktor. Tíz körömmel ás­tam ki magamat a gép alól. Három újság is megírta a tör­ténetemet. Az »Élet és iroda­lomban« hosszú elbeszélés lá­tott napvilágot esetemmel kap­csolatban. — És mikor voltak a legnehe­zebb napjai az elmúlt évben? — Ősz elején. — A nagy esőzések időszaká­ban? — Nem. Előbb. — Miért? — Vetni kellett és a bátai szövetkezet nem tudott »farost« biztosítani a vetőgéphez. Beszél­tem a brigádvezetővel és az el­nökkel. Még könyörögtem is nekik! Semmi értelme nem volt. Azt mondták annyi a mun ka, hogy a legnagyobb igyeke­zet mellett sem tudnak »farost« adni. Akkor nagyon elkesered­tem. Gondoltam: Na Boldi, most aztán »lőttek« az elsőségednek. Otthon, amikor a feleségemnek elmondtam, mi a helyzet, az asszonykámnak mentőötlete tá­madt. Felajánlotta, hogy eljön velem vető*«*>Vez°’őnek. Nem termelőszövetkezeti tag ugyanä de a szövetkezetiek nagyon szí­vesen látták. Három napig volt a gépen. Nem volt könnyű dol­ga. De az én helyzetem még nehezebb volt, mint az övé. A vetőmaggal telt zsákokat nekem kellett a vetőgéphez cipelnem. A negyedik napon aztán már tudott a szövetkezet »farost« biztosítani... Ha nem segít a fe­leségem, most nem hiszem, hogy nekem nyújtották .volna át az első díjat. Igaza volt az egyik barátomnak, amikor azt mond­ta: »Jól válaszd meg kit veszel el és nősülj meg bátran, a jó asszony aranyat ér!« — Mennyit keres havonta át­lagosan? — Három »darab« ezrest. — Mennyi jutalmat kapott az elmúlt év során! Rövid fejszámolást végez és rávágja: — Több mint nyolcezer fo­rintot! — Ha újra kezdhetné az éle­tet, megint a traktoros pályát választaná? — Természetesen. — Mi a véleménye a ver­senyről? — Erőt. bátorságot ad az em­bernek és nagyobb kitartást. Verseny nélkül kevesebb lenne a teljesítményem, és a kerese­tem is. H. T. Következik: Alaptalan irigy­ség. Dr. Czenner Mihály előadása Szekszárdon Kedden este nagy érdeklődés mellett került sor dr. Czenner Mihálynak, a Színháztörténeti Múzeum igazgatójának „Nagy drámák, nagy előadók” című elő­adására. Dr. Czenner Mihály már járt városunkban, tartott elő­adást a szekszárdi közönség előtt és mint az előző alkalom­mal, most is nagy sikere volt előadásának. Nevezetes drámák és felejthetetlen emlékű előadó­művészek történetéről beszélt, többek között Blaha Lujzáról, Jászay Mariról. Elhozott magá­val néhány hanglemezt, amelyek már több évtizedes felvételek és híres előadók hangját örökítet­ték meg. A lemezeket lejátszot­ták a közönségnek. 11. — Magánál van? - kérdezte a zugügyvéd halkan. — Mert ezt nem szabad ám mutogatni. De bennem megbízhat. Jóindulatú ábrázatot vágott, s ezzel felbiztatta a pallért. Matej- ka elővette az aranydarabkát, amely a zsebkendőjébe volt csa­varva. A zugügyvéd alig tudta palástolni meglepetését. Szín­Horváth József: te a sorsjegy, meg a gyűjtögetés meséjét. Milyen okos ez a Má­ria! Egyedül talán nem tudna mit kezdeni kincseivel, de majd az asszony ,.. Milyen boldog lesz, ha elébe teríti a nehézillatú száz­pengősök garmadát! Ejnye, mi­lyen kár, hogy nem tudja annak az úrnak a nevét és a címét, hi­szen szívesen eladna neki még egy kis aranyat... De hát amint arany, rúdból fűrészéivé, nyolc- láttuk egyámst, ért engem? Na, saságban. Sokáig szorongatták ma szerencséje volt, megleli más- van-száz gramm lehet. .. ugye. Koccintsunk még egyet. egymás kezét a búcsúvételnél, kor is. ARANYKALITKA Sűrűn kopogtatta a zsebét. A bankjegyköteg incselkedett vele. * Borsiczky Albert főhadnagy a helyőrség grand siegneur-je volt. A nyalka, daliás, jóképű tiszt mindig olyan friss volt, mintha — Mégis, mennyit számított A pallér szédült örömmel Matejka magára maradt boldog ezért kapni? — kérdezte kö- gyűrte a zsebébe a bankjegykö- ságával és gondolataival. Csak- zönyt színlelve. teget. Fogalma sem volt, jó üz- hamar elhatározta, hogy még az — Mondom, nem vagyok tisz- letet csinált-e, vagy sem, csak éjszaka hazautazik. Reggelre ott- tában azzal, mit ér. Gondolom, azt érezte ujjongva, hogy Mária hon is lehet. Fizetett, öt pengő azért pár ezer pengőt megér. boldog lesz, ez a pénz megvan borravalót adott a pincérnek és Az ügyvéd félig lehúnyt szem- annyi, mint amennyit ő remélt, kisietett a pályaudvarra, pilláján át figyelte a pallért. Kis- ez jól sikerült... Borsiczky taxiba vágta magát skatulyából húzták volna ki Ez vártáivá szótlanul odatartotta a A zugügyvéd ismét töltött a és a lakására hajtatott. Otthon kiváltképpen azért keltett csodá- tenyerét az aranyért. A pallér poharakba. Ittak nagyítólencse alatt is szemügyre latot, mert Borsiczky főhadnagy félszeg mozdulattal nyújtotta át — Lám, mégiscsak érdemes vette az aranydarabkát. Semmi az éjszakákat csak a legritkább neki. Borsiczky behajlított tényé- volt gyűjtögetni, öregem! — ke- kétség. esetben töltötte ágyban Hajna­rébe fogta az aranyat, s úgy délyeskedett. íróasztalához ült és sebesen lig tartó kártyacsaták hőse volt. vizsgálgatta. Kétségtelen, friss Matejka ereiben tüzet fogott a írni kezdett: Ha vesztett hősiesen és elegán­fűrészelés. Kilós rúdból. Vajon bor. Kitárult: „Kedves Berci! Ma este meg- san fizetett. Szemrebbenés nél­mennyi lehet még a pallér bir- — Bizony érdemes! Egyszerű- ismerkedtem egy csóka vári em- kül. A szemrebbenés a papa re- tokában? Megkérdezze? Hátha en ment ám ez, uram. Sok pén- berrel, Matejka kőművespallérral! szórtja volt elriasztja a madarat. Megvan! zem volt, mégis úgy éltem, mint Jól figyelj! Ha most okos leszel, Pénz és előnyös külső — együtt Majd másképp jut ennek a ti- azelőtt, amikor még egy fityin- talán egész életedre segíthetsz véve teljesen elegendő ahhoz toknak nyomára! gém sem volt. A világ mitsem magadon, ami nagyon rád is fér, hogy egy délceg és fölöPább be­Hirtelen elhatározással benyúlt sejtett az egészből... De jó is fiam...” folyásos tiszt __ Baltazár ezre­a zsebébe, elővette tárcáját. Két az, tudni, hogy van mire tér- Miközben Borsiczky már a har- des jobbkeze — minden csóka- bankjegyköteg dudorodott a tár- vezgetni, kivárni az alkalmas madik oldalt rótta tele kusza be- vári urilány titkos imádottja le- cában. A pallér kidülledt szem- időket, aztán... no, de igyunk, tűivel, Matejka hátradőlt a cső- gyen. Sőt, jócskán akadtak akik mel bámult a rengeteg pénzre. Isten éltesse, uram, de a cehhet kavári személyvonat fapadján, s képtelenek voltak érzelmeiket Borsiczky az egyik köteget át- most már én fizetem! némán bámult ki az éjszakába, palástolni, s Borsiczky főhad­adta neki: Büszke vonás bukkant fel Ma- Roppant elégedett volt önmagá- nagy akár minden ujjara felcsa­— Itt van, öregem. Elég lesz? tejka szája szögletében. Nyoma val. Úgy érezte, páratlan ügyes- varhatott volna egy-egy jólne- En nem foglalkozom ilyesmivel, sem maradt iménti félszegségé- ségével vágta ki magát az ide- veit, s kellő időben pirulni is de ha már találkoztunk.. . Egyéb nek. De BorNczky szabad -"»eil, gén úr előtt. Hiszen látható volt, tudó urilánvt. ként nem is találkoztunk, nem is el kell mennie, várják egy tár- hogy az az úr szóról-szóra elhit- IFolytaUuká

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents