Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-18 / 15. szám

1961. január 18.

TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG

9

Nagy feladatok előtt a várdombi gépállomás

Ha valakinek kedve támad azt tudakolni, hogy mivel foglalkoznak télen a gépállomáson, ne sajnálja a fáradságot, látogasson el Várdombra. Ha az itteni gépállomáson eltölt akárcsak egy fél napot is, meggyőződhet arról, hogy a munkatempó éppen akkora, mint mondjuk az aratás kellős közepén. A különbség annyi, hogy a traktorosok nem a búzatáblákon, hanem a szerelőcsarnokban dolgoznak. A termelőszövetkezeti gazdaságok vezetőinek harca a gépekért most is éppen akkora, mint volt az őszi mezőgazdasági munkák kellős közepén. A legutóbbi hétfőn például a szekszárdi Garay János Termelőszövetkezet elnöke, Horváth Lajos és helyettese Főglcin Ferenc alkudozott Albert Károly gépáilomási igazgatóval. A január 14-én alakult közös gazdaság vezetői két nappal később, január 16-án máris 20 erőgépre nyújtották be igényüket a gépállomásnak. Nem tévedés

20 traktort kértek,

s mint mondták, ..azonnal kellenek a gépek, mert mi megpróbáltuk, lehet szántani”. Közben csengett a telefon, a másik szekszárdi közös gazdaság, a Béri Balogh Ádám Termelőszövetkezet vezetője tudakolja, hogy útnak indították-e a gépállomástól az ígért traktorokat. De naponta jelentkeznek a gépállomásnál az őcsényi és deesi termelőszövetkezeti vezetők is hasonló ügyben.

— Mit tud tenni ilyen helyzetben a gépállomás igazgatója?

— fordultunk a kérdéssel Albert Károlyhoz.

— Az üzemképes gépeket a termelőszövetkezetek rendelkezésére bocsátottuk. De hát tél van, és nekünk ilyenkor kell a traktorokat kijavítani, karbantartani, a most jelentkező igényeket nem tudjuk teljesen kielégíteni. Harminc traktorunk most is a mezőn dolgozik, negyvenet

a szerelőcsarnokban javítanak,

a többi traktor karbantartását pedig a brigádszállásokon végzik — tájékoztat az igazgató.

A várdombi gépállomásról szóló beszámolót azzal kellett volna kezdeni, hogy az üzem kollektívája még nem nézett akkora feladatok elé, mint manapság. Miután az egész Sárköz és Szekszárd város parasztsága is a termelőszövetkezeti gazdálkodás útjára lépett, a gépállomás munkája megduplázódott. Más szóval a gépállomáshoz tartozó termelőszövetkezeti községek közösen mű veit szántóterülete az elmúlt hetekben 17 000 holdról 38 000 holdra növekedett. Az új közös gazdaságok nem rendelkeznek gépekkel, amiből következik, hogy a modern agrotechnikai munkákat a gépállomás gépeivel akarják elvégeztetni. Ezért van már most nagy

harc a traktorokért.

S ha már itt tartunk elmondhatjuk, a gépállomáson jelenleg kevés a gép. Az üzemnek 119 traktora van. A termelőszövetkeTíz év munkáját hat év alatt

Ülést tartott a Koppány-völgyi Vízgazdálkodási Társulat

1961. január 16-án az Iregszem-. esei Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben tartotta közgyűlését a Koppány-völgyi Vízgazdálkodási Társulat. A közgyűlésen megjelentek: Dégen Imre, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője. dr. Soós Gábor, az FM. Növénytermesztési Főigazgatóságának vezetője. Szabó István, a tamási járási pb. első titkára, SzüI vek továbbra is messzemenő tá- I mogatást nyújtanak munkájukhoz.

A további hozzászólások után a közgyűlés elfogadta az 1960. évi működésről előterjesztett beszámolót és az 1961. évi tervet. Befejezésül jutalmat osztottak ki | a legeredményesebben dolgozó ' munkabrigádok tagjai között.

zetek igényét ezzel a gépparkkal kell kielégíteni, mert amint a főkönyvelő mondta — felsőbb szervek nem ígértek újabb gépeket. Hogyan készülnek a gépállomáson a tavaszi és nyári nagy munkákra? Erre kerestünk és kaptunk választ ittjártunkkor.

A vezetőség most a télen teremti meg a feltételét annak, hogy ebben az esztendőben minden gépet éjjel-nappal, két műszakban üzemeltethessenek. Az Élüzem címmel kitüntetett gépállomás modem szerelőcsarnokában teljes lendülettel folyik a gépek generál javítása. Ez idő szerint 40 traktorost is bevontak a gépjavítási munkákba. A brigádszálláson pedig a traktorok karbantartását végzik a szakvizsgával rendelkező traktorvezetők. A gépállomás központjában

traktorosokat képeznek ki.

Alap- és középfokú traktorvezetői tanfolyam van Várdombon, ahol ez idő szerint 60 új termelőszövetkezeti gazda tan ’V a'd'-'-t a vezetőség javasolt traktorosnak. Szervezik a brigádokat is. A várdombi gépállomás körzetében az eddigi hát traktoros- brigád helyett tíz lesz. melyek egy termelőszövetkezeti faluban, vagy egy közös gazdaságban dolgoznak tavasztól őszig. A falvakban ki’c’ölik a brigádszállásokat, ahol parkírozzák a gépeket, s amennyiben a szövetkezetnek arra szüksége lesz, bármikor igénybsveheti. Az adminisztratív dolgozók pedig már kiszámították, hogy a

gépek ltétműszakos üzemeltetésével

— normálholdakra átszámítva — mennyi munkát tudnak elvégezni egy-egy idényben. Ennek alapján vállal szerződésileg munkát a gépállomás. A szerződéseket a jövő hónap 15-ig minden közös gazdasággal megkötik.

Mindent összegezve: A várdombi gépállomás kollektívája tisztában van azzal, hogy Sárköz és Szekszárd város termelőszövetkezeti gazdái sok segítséget várnak ebben az évben.

Mo'"-'- T •V’lóné

Gyári tollrajzok

A legtakarékosabb munkás

Magas növésű, telt arcú emlxsr. Feltúrt ujjú munkaköpenyének kihajtóján apró piros jelvény látható. A kicsiny kis stúdiószoba még kisebbnek tűnik, amikor elhelyezkedik a széken.

— Ö a gyár legtakarékosabb embere! — mutatja be Strum- berger Istvánt a cipőgyár újítási felelőse.

— Melyik részlegen dolgozik?

Strumberger István, aki néhány perccel előbb még a zakatoló munkagép mellett dolgozott, előbb mélyet lélegzik, aztán nagyot fúj, mint akit futás után ér a kérdés és csak azután válaszol.

— A keményáru csákozó részlegnél.

— Hányán dolgoznak ott?

— Heten.

— Mindenkinek van megta- rítása a brigádon belül?

— Van! Csak az új embereknek-nincs. De egyhónapos gyakorlat után már ők is érnek el megtakarítást.

— Mi által lehet elérni eredményt a takarékossági versenyben?

— Az alapos munka által. Nem mindegy, hogy a kést hogyan fék tetem rá a bőrre, Jó szemmérték kell, gyors áttekintő képesség, s mindezt elsősorban is a gyakorlat folytán szerzi meg az ember. A legkisebb felületesség is már több hulladékot jelent.

— Mit gondol, ki jár mbban, aki mennyiségileg sokat termel, viszonylag gyenge minőség mellett, vagy aki közepes mennyiséget termel kiváló minőséggel és nagy anyagtakarékossággal?

— Elsősorban is az a szerencsés, aki nagy mennyiséget termel, jó minőséggel és nagy anyag takarékosság mellett, de ha már a kérdésben szereplő két példa közül kell választani, akkor a második a szerencsésebb. Nálunk is van olyan, aki csak a százalékokat „zavarja” és közben a minőség és a keresetének rovására megy.

— Hányszor tüntették ki?

Az újítási felelős válaszol helyette.

— Már nem tudjuk beírni a munkakönyvébe, mert nincs any- ny; rovat.

Strumberger István számolgat az ujján, majd legyint.

— írja csak úgy, hogy többszörös sztahanovista és a szakma többszörös kiváló dolgozója.

Beszélgetésünk után mások előtt is szóba hozom Strumberger Istvánnak, a gyár legtakarékosabb emberének nevét.

Horváth Mihálytól, a keményáru csákozó részleg művezetőjétől még érdekesebb dolgot tudtam meg. Amikor a múlt évben Strumberger Istvánt vakbéigyul- ladással kórházba szállították, két ember nem győzte helyettesíteni a brigádon belüli munkáját.

Máskülönben Strumberger István, a cipőgyár legtakarékosabb munkása, eredményei ellenére is megmaradt szerény emberneki Búcsúzáskor azt mondta:

— Higyje el, egy kicsikét sem bánkódnék, ha akadna olyan kemény legény, aki elvenné tőlem az elsőséget az ahyagmeg- takarítás terén. Hallottam a sport-, ban is az menti meg az élsportolót az elpuhulástól, ha megfelelő versenytársra akad.

H. T.

Élménybeszámoló

Bölcskén és

Bölcske község művelődési házában az elmúlt héten ifjúsági nagygyűlést tartottak, amelyen 130 fiatal vett részt. Az egybegyűltek előtt Gazdag István elvtárs, a KISZ Paksi Járási Bizottságának titkára tartott kongresszusi élménybeszámolót. A gyűlés után a jelenlévő fiatalok közül ötvenketten

Kajdacson

neveztek be az Ifjúság a szocializmusért próbára.

Kajdacson január 13-án este Nagy Gizella, a KISZ megyebizottság munkatársa tartott kongresszusi élménybeszámolót 40 fiatal részvételével. A jelenlévők valamennyien bejelentették, hogy részt vesznek az Ifjúság a szocializmusért mozgalomban.

gyi Elek, a járási pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője, Walter János, a megyei tanács vb. elnökhelyettese. Vidóczky László, a járási tanács vb-elnöke, Szűcs Lajos, a megyei tanács vb. mezőgazdasági osztályvezetője, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság és a termelőszövetkezetek képviselői.

Szügyi Elek elvtárs megnyitója után Kovács József, a társulat „Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója” jelvénnyel kitüntetett elnöke tartotta meg az eddig végzett munkákkal és a jövő tervekkel foglalkozó beszámolóját.

Elmondotta, hogy a kiválóan működő társulat érdekeltségi területe kereken 70 000 hold, területe kiterjed 10 község, 17 tsz és öt állami gazdaság határára. Az 1960-ra előirányzott 80 000 helyett 100 000 köbméter földet mozgattak meg a Koppány-völgy vízrendezése során. Tevékenységük nemcsak a meder szabályozására és a káros vizek elvezetésére terjed ki, hanem megkezdték az öntözéses gazdálkodást és az erózió elleni védelmet is.

1961-ben 3 600 000 forintnyi ősz szeggel gazdálkodnak majd. Ha a jelenlegi munkatempót továbbra is tartani fogják — amire minden lehetőség megvan — az eredetileg 10 évre tervezett munkákat hat év alatt végezhetik el.

Péti János, a tamási Vörös Szikra Tsz elnöke, országgyűlési képviselő azt említette meg, hogy a szabályozott meder felett építsenek munkagépeket is elbíró hidakat.

Dégen Imre, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője elismeréssel szólt a társulat eddigi, országosan is példát mutató eredményeiről és biztosította a társulat tagjait, hogy a vízügyi szer10.

Feltárta az ajtót. Matejkáné ott állt a küszöbön. A pallér pillantása az asztalra esett. Úti holmija már elő volt készítve.

Borsiczky Dénes zugügyvéd a háborús főváros éjszakai életének hírhedt alakja volt. Kétes üzleteibe senki sem látott bele. A zugügyvédnek sok pénze volt, s a pénz hatalom. Nagyobb úr a hatóságoknál is. Nem is volt tanácsos Borsiczky magánügyeit firtatni. Közismerten kitűnő összeköttetései voltak. Igen magas körökben igénybe vették szolgálatait, s alkalmasint viszonozták is. Nagyvonalúan dolgozott. A Világ szájával pedig nem törődött. Tudta, hogy a szakmában háborús hiénának tartják, de fütyült irigyeire.

Elvégre az ő gondjait senki sem osztja meg vele. Itt van a két fia, Dénes és Albert. Mindkét fiú katonatiszt. Csak Isten és a kormányzói kabinetiroda egyik magasrangú tisztje a megmondhatója, mennyibe került Borsiczkynak az, hogy a két délceg fiú most nem valahol Ukrajnában hasal egy sáros lövészárokban, hanem itthon élvezheti az aranyifjúság örömeit. Dénes a minisztériumban piszkálja a körmét, Albert fia pedig a csókavári helyőrség parancsnokának, Baltazár ezredesnek segédtisztje. És mi tagadás, sokba kerülnek a fiúk a papának, mert háború ide, háború oda, ezek, mind-mind a tiszt urak, úgy flancolnak, ahogyan még soha. Folyton fejik a papát. Albertet kiváltképp az Isten sem győzi pénzzel. Egyre-másra küldi könyörgő leveleit, most ezért, most amazért életbevágó az az ötszáz pengő, ezer penHorváth József:

ARANYKALITKA

I I

gő, kétezer pengő... No, de csak legyen egyszer béke, majd mó- resre tanítja ő ezeket a köly- köket. Egy fityinget sem kapnak! Keressék meg maguknak, ami kell.

Borsiczky mindennap a Nyalka Huszárban fogyasztotta el vacsoráját, a Körúton. Felesége halála óta nincs háztartása. A Nyalka Huszárban csak étkezett, innét indult éjszakai körvadászatra, s egy-egy éjjel megfordult Budapest minden jelesebb mulatójában. Ezen az estén is gondtalanul falatozott, amikor egyszercsak feltűnt neki egy vidékies külsejű, nyúltképű, középkorú férfi. Olcsó, de alig viselt ruha volt rajta és fehér ing, nyakkendő nélkül. Fél liter bor volt előtte, azt kortyolgatta. Borsiczky vidéken kezdte pályáját, s azóta is felelevenedtek régi emlékei, vonzódott a vidéki élethez. Egy-egy vidéki ember láttára felelevenedtek régi emlékei, és szívesen kedélyeske- dett velük egy kicsit. Bizonyos volt benne, hogy sohasem látta még azt az embert. No mindegy. Nyomban észrevette, hogy idegenül érzi itt magát. Tán még sohasem járt a fővárosban. Mozdulatai félszegek. A zugügvvéd ellenállhatatlan v.ágvat érzet*. bonv megszólít«'';

— Jó kis bor, igaz? — szólt át a szomszédos asztalhoz.

— Megjárja — felelt az ismeretlen, és ügyetlenül meghajtotta magát a zugügyvéd felé. — De azért minálunk jobb is megterem.

— Hova valósi maga?

— Csókavári vagyok.

Borsiczkynek már a száján

volt a szó, hogy hiszen neki, s főképp délceg fiacskájának köze van Csókavárhoz, hanem inkább lenyelte a szót. A zugügyvéd oly ravasz volt, mint a róka. Ki tudja, mire lesz jó még ez az apró titok? Kedélyesen folytatta a diskurzust:

— Hohó, barátom, megengedem, hogy Csókaváron jó borok vannak, de tudja mit? Kóstoljunk még jobbat. Van itt olyan bor, amit a királyok borának, s a borok királyának neveznek: aranyló hegyaljai. Borsiczky vagyok.

— Matej ka András.

— Talán üljünk össze egy kicsit, jó? — mosolygott a zugügyvéd, s máris Matejka mellé telepedett. Pincér után nézett:

— Halló főúr, egy üveg száraz szamorodnit!

Amikor a pincér elsietett, Matejka aggodalmasan szólalt meg:

— Drága lehet az a borok királya, uram, és hát...

— Ugyan, semmiség! — legyintett fölényesen Borsiczky.

— Kár, hogy nincs... nincs elég pénzem, de hát tetszik

tudni, nem akarnám megsérteni...

— Szó sincs róla. Mi céljából jött a fővárosba?

— Hát... éppenséggel egy kis pénzt csinálni. Ma délután jöttem.

A zugügyvéd orrlika kitágult. Pénzt csinálni. Ehhez a mesterséghez igazán köze van. Még majd kiderül, hogy a vé- letlenség üzletet hozott.

— Hiszen ez nagyszerű!!! — derült föl a képe. — Bankópréssel?

— Nem uram, hogyan is Kezdjem... Kőművespallér vagyok, sokat dolgoztam gyermekkorom óta, és hát gyűjtögettem is. Meg aztán minden alkalommal tettem a sorsjátékra. Nem tagadom, egyszer be is ütött a szerencse, szert tettem egy kis pénzre.

— Ejha. Az jó — bólintott a zugügyvéd és feszülten figyelt.

— De én nem éltem fel a kis pénzemet, hanem aranyat vettem érte.

— Aranyat?

— Azt, igen. Tetszik tudni, ha én akkor előállók, hogy nekem most van, jönnek a rokonok, az ismerősök, tán még ismeretlenek is. Tudja, uram, hogyan van ez, az egész világ rászabadul a szerencsés emberre és menten szerencsétlent csinál belőle. Hát én ezt nem akartam. Lehet, hogy nem szép tőlem, de így esett. No, most aztán magammal hoztam a kis aranyamat, szeretném pénzzé tenni. De nem tagadom, nem értek én az ilyesmihez. Azt sem tudom, mennyit ér igazán, meg hogy miként is kellene hozzáfogni.

(Folytatjuk^