Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-16 / 296. szám

4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1960. december 16. Asszonyoknak — lányoknak A családi nevelés „OTTHONUNK A SZÖVETKEZET” As igazságtalanság és a kivételezés Az egyöntetűség hiányához igen közel áll az olyan családi nevelés, mely egyenlőtlenségen, igazságtalanságon alapul. A csa­ládban a gyermekek között néha úgynevezett kedvencek vannak, akik különböző kiváltságokat él­veznek. A szülőknek az egyes gyermekekkel szemben tanúsí­tott eltérő magatartása káros kö­vetkezményekkel jár mind az előnyben részesített, mind a hát­rányos helyzetben lévő gyerme­kek jellemének fejlődésére. A gyermekek legelső életéveitől kezdve igen érzékenyek minden igazságtalansággal szemben. Sőt arra is hajlamosak, hogy túlozva lássák a legkisebb igazságtalan­ságot, amely azután fájdalmasan érinti önszeretetüket és lealacso­nyítja a magukról alkotott véle­ményüket. A szülők igazságtalan magatartását sértésnek veszik, mely gyűlöletet kelt bennük és ez a gyűlölet néha az egész élet­ben megmaradó nyomokat hagy maga után. Ez a megmaradt ke­serűség az, ami sokszor gátolja és megköti a legszebb emberi ér­zéseket, az emberek iránti biza­lom, a nemeslelkűség, az önzet­len baráti szeretet kibontakozá­sát. A családi nevelés itt felsorolt hibái nem az egyedül előforduló hibaféleségek, az életben ezek változatosabb formában nyilvá­nulnak meg és sokszor nem ilyen kirívó módon. Gyakran több hi­ba együtt fordul elő, néha egyik a másikkal váltakozik és végül a hibák mellett teljesen helyes nevelési eljárások is megfigyel­hetők. Nem az volt a célunk, hogy a családi nevelés teljes képét vá­zoljuk fel, mi csak azt a káros hatást akartuk megvilágítani, amelyet a szülők legkülönbözőbb formákban megnyilvánuló hely­Divattudósítás Közeledik a szilveszter Csupán néhány hét választ el ben­nünket szilvesz­tertől, amikor is erre az alkalomra minden nő szeret­ne új ruhát csi­náltatni magának, vagy a régit új­jávarázsolni. A probléma persze az, milyen anyag­ból, milyen fazomí legyen? Az alkal­mi ruhák alap­anyaga szövet, vagy selyemféle­ség, például bro­kát, taft, csipke, bársony stb. A fa­zonok általában egyszerűek, mert a mutatósabb anyagok sima, nyugodt vonalú ruhát kívánnak. Magasan felsza­bott, spicces, ke­rek, vagy négy- szögletes formájú nagyobb kivágá­sok a divatosak. A gallérok formá­ja nagy, vállra fekvő, egy-két pu­ha ránccal. Az öv­megoldások kissé szélesek, legtöbb esetben angol más niban végződnek. A szoknyák bővek, vagy szűk vona- lúak. A bő szok­nya tulipán vagy hordó vonalú, ke­vés bőségű hajtá­sokkal. A szűk vo­nalú ruhák sok 'esetben ' princess szabásúak. A rö­vid ujjú, kivágott felsőrészű ruhá­hoz rendszerint kiskabát járul. Kedvelt díszítő­elemek a gyöngy­hímzés, bársony­szalag, különbö­ző satén övék, bársony, petty­hímzés, ripsz és bársony paszpolo- zás. 1. rajz: Fekete bársony, vagy ripsz selyemből készült, erősen dekoltált sima vo­nalú ruha, hozzá ugyancsak kivá­gott kiskabáttal. Bársony vagy satén masnival dí­szítjük, középen virággal. 2. rajz: Sötétkék, taft ruha, tuli­pán vonalú szoknyával. Gyöngyö­zött övvel és betéttel. , 3. rajz: Brokát vagy csipke anyagra tervezett alkalmi ruha. A kissé ejtett derékvonalára a szok­nya redőzése hajlik ki, melyet egy- egy bársony masni fog le. 4. rajz: Fekete szövet, vagy bár­sony ruha. Puhán redőzött kám- zsás nyakmegoldással. Bársony, vagy satén övvel és csavart rózsá­val. télén magatartása gyakorol a gyermekek fejlődésére. Éppen a szülőknek a gyermekekkel szem­ben tanúsított helytelen magatar­tásából származnak ugyanis igen gyakran a gyermek fejlődésében megnyilvánuló különböző bete­ges rendellenességek. Még egyszer a mafla sarokról Néhány hónappal ezelőtt a Tolna megyei Népújságban írtak a bonyhádi »Maflasarokról«. Mi pár sorban erre szeretnénk ki­térni. Ezek az úgynevezett »Maflasarkiak« állandóan szem­telen megjegyzéseket tesznek az arra haladó lányokra. Ezt a szem­telen viselkedést nem tűrhettük tovább, ezért írunk most önök­nek. Szeretnénk nagyjából jelle­mezni ezeknek a »Maflasarkiak- nak« viselkedését és öltözködé­sét. Reméljük, ezek a fiúk ma­gukra ismernek, ha ez a pár sor megjelenik a Tolna megyei Népújságban. Ezek a »Maflasarkiak«, ahe­lyett, hogy szórakoznának és mű­velődnének, mert ez nagyon rá­juk férne, moziba, KlSZ-gyűlé- sekre járnának, nagyobb fantá­ziát és szórakozást találnak, ha kiállnak a 2. számú Népbolt elé és sértő megjegyzéseket tehetnek a járókelőkre. Főleg a fiatal lá­nyokra. Valóságos füttykoncertet és éktelen sziszegést rendeznek. Erre természetesen nem reagá­lunk, akkor ezek a ficsúrok ké­pesek elénk állni és mi kényte­lenek vagyunk emiatt sok eset­ben a kocsiútra menni. További jellemzőjük: feltűnő öltözködé­sük, a viselkedésükről nem is beszélve. Ezek a szegény fiúk, mert hi­szen nagyon sajnálatraméltóak, azt hiszik, hogy ez a viselkedés imponáló. Hát nem, ez egyálta­lán nem tetszik egy lánynak sem. Sokkal jobban tetszik a lá­nyoknak az a fiú, aki udvarias, előzékeny, illedelmes, szerény, egyszóval művelt. Mi, akik e pár sort írjuk, így vélekedünk, azt hiszem, hogy nagyon sokan egyetértenek velünk. Mi. a bony­hádi Gyorsíró és Gépíró Iskola tanulói vagyunk. Csak késő este mehetünk haza. Az autóbusz­váróteremben tartózkodunk és ezek a ficsúrok oda is betolakod­nak. Arcátlanul megszólítanak bennünket. No, persze nem úgy, ahogy illik, hanem valahogy így: »Mit olvas nagylány«, erre a töb­biek — a társaik — idétlen viho­gásba kezdenek, mert természe­tes, hogy mi szóra sem méltat­juk őlcet, nekünk ilyen társaság­ra nincs szükségünk. Ezek a fiúk, ha tudnák, viselkedésük milyen visszataszító, biztosak va­gyunk benne, hogy nem visel­kednének így. Ezt a pár sort csak azért írtuk, hogy ezek a fiúk ez­által megtudják, hogy viselkedé­sük helytelen és talán megvál­toznak majd. ÖT FIATAL, A GYORSÍRÓ ISKOLA TANULÓI Nem ismerték a női lelket Egy amerikai gyár büszkén hir­dette, hogy rövidesen olyan sze­mélymérleget hoz forgalomba, amely a méretkező személy sú­lyát hangosan kimondja. Amikor az első ilyen személymérleget üzembe állították, a cégnek ta­pasztalnia kellett, hogy lélektani szempontból alapos kudarcot val­lottak vele. Megfigyelték, hogy a nők nagy ívben kerülik, hiszen szemérmetlen indiszkrécióval közli a mérés eredményét. — Cikói fiatalok krónikája — ii. AZ ELSŐ GYŐZELEM A függönyt még nem húzták föl, a kulisszák mögé is behallat­szik a közönség zsibongása. A függöny alig félcentiméternyi nyílásán keresztül, ha kiles az ember, jól láthatja az első sorok­ban ülők arcát. Telt ház van. Mindenki kíváncsi a Tacskóra. A rendezőnek, Illés Lajosnak, aki egy hónapon keresztül min­den este szigorú rendet tartott az előadásra készülő fiatalok között, most elpárásodik a tekintete a meghatódottságtól. Most nem szi­gorú pedagógus! Most szerető apa, barát, elvtárs, egyszemélyben. A hangja bátorít, erőt ad, felvilla­nyoz. — Csak semmi lámpaláz gyer­mekeim! Emlékezzetek csak! Egy hónappal ezelőtt néhányan visz- szadobálták a szerepüket, mert azt hitték, nélkülük nem tudunk létezni! Azt mondták: nem ját­szunk együtt a kiszesekkel. Most mutassátok meg, hogy ti jobbak vagytok minden eddigi színját­szónál, aki Cikón dobogóra lé­pett! Ne hozzatok szégyent a kiszista névre! Még egy utolsó elrendezés, az­tán megadják a jelt. A függöny felgördül és a közönség soraiban a csend ver tanyát. Illés tanító bácsi a közönséget figyeli. A teremben ülők együtt sírnak és nevetnek a szereplők­kel. Tíz percenként felzúg a taps­orkán... Micsoda boldog, felemelő érzés ez egy rendező számára! Különösen az olyan számára, aki elvi ügyet csinál a feladatból, aki azért is drukkol, hogy a kiszisták első szereplése erkölcsi sikert arathasson, hogy a székeken ülő mamák és papák megszeressék azokat a lányokat, fiúkat, akik nevelve szórakoztatják őket. Érzi, hogy elérte célját! A színdarab felolvasztotta a közöny, és meg nem értés jegét. — Hogy volt! Hogy volt! Hogy volt! A legnagyobb jeleneteket ismé­telni kell. A hangulat egyre emel- kedettebb. A szereplők szinte megtáltosodnak a sikertől. Illés tanító bácsi most őket nézi. Sze­retné mindegyiket a keblére ölel­ni. Úgy szállnak az órák, akár a percek. Vége az előadásnak. El­csendesül a színpad. Legördül a függöny. Zsong a nézőtér. Amikor a kijárat felé igyekvő emberek meglátják Illés Lajost, köréje tódulnak. Egyre terebélyesedő embergyűrű veszi körül, alig tud mozdulni. A kezét szorongatják. Elismerő szavak röpködnek. És követelésként hangzik az óhaj, szinte mindenki szájából. — Ismételjük meg az előadást! Azokat is elcsaljuk, akik otthon maradtak. Egy. idősödő, kövér asszony na­gyot sóhajt: — Bárcsak az én Pistám is kocsma helyett ezek közé a drága gyerekek közé járna! Lassan kiürül a terem, s csak a mester marad bent, tanítványai­val. — Jól van gyermekeim! Én is így gondoltam! Bíztam bennetek! Holnap megint találkozunk. Meg kell ismételnünk az előadást — mondja a mester, s hazaindul, hogy kipihenje egy hónap gyötrő fáradalmait a győztes jóleső ér­zésével szívében. Indulnak a szereplők is. A falu kutyái kórusban ugatják a meg­elevenedett utcák járókelőit. Az egyik kiskapuban fiú és lány áll. A színdarabról beszél­nek. — Szép volt? — Szép! A fiú most közel hajol a lány­hoz. — Közéjük megyünk mi is? A lány bólint. — Ha felvesznek! — A szüleid engedik? — szólal meg megint a fiú. — Muszáj nekik mindent tud­ni? — kérdez vissza mosolyogva a lány. ,Csók következik. Váratlanul megzörren a ház ajtaja. A fiata­lok zavartan rebbennek szét, s becsukódik a kiskapu a lány után*. H. T. Következik: Kétszeres erővel. Jövőre több mint 1 600 000 békekölcsön-kötvényre 386,4 millió torintot sorsolnak Az Országos Takarékpénztárban elkészült az államkölcsönsorsolá- sok jövő évi menetrendje. 1961- ben az ideihez hasonlóan —négy alkalommal lesz államkölcsön- húzás. Minden esetben három­három békekölcsönt sorsolnak két nap alatt. Az 1., az 5., és a 6. békekölcsön első, félévi húzását március 12-én és 13-án, a máso­dik félévi húzását pedig szep- temper 10-én és 11-én rendezik, a 2., a 3., és a 4. békekölcsönt először június 29-én és 30-án, majd az év végén, december 30-án és 31-én sorsolják. Az első békekölcsönre a két húzáson 38,3 millió forintot, a másodikra 52,5 millió forintot, az ötödikre 61,6 millió forintot, a ha­todikra pedig 88,8 millió forintot sorsolnak ki. Jövő évben tehát a hat államkölcsönből 12 sorso­láson összesen több mint 1 600 000 kötvényre 386,4 millió forintot kapnak vissza nyeremény és tör­lesztés formájában a kötvénytu­lajdonosok. Ez az összeg huszon­öt és félmillió forinttal haladja meg az idei sorsolásokon kihú­zott nyeremények összegét. Az elkövetkező években a hat béke­kölcsönre kisorsolt kötvények száma és a kihúzott összeg ha­sonlóan tovább növekszik majd.. Az úttörő-mozgalom fennállásának 15. évfordulójára készülnek a bonyhádi járás úttörői Az úttörő-mozgalom a jövő év­ben ünnepli fennállásának 15. év­fordulóját. Erre az évfordulóra már most készülnek az úttörő- csapatok. A bonyhádi járás úttörői 15 pontból álló program alapján ké­szülnek az évfordulóra. A prog­ramban szerepel például a tanul­mányi eredmények javítása, az úttörőélet törvényeinek szellemé­ben való élés elveinek fokozot­tabb betartása, személyenként öt óra társadalmi munka végzése. Ezt a vállalást már több úttörő- csapat teljesítette. A bonyhádi úttörők már nyolc óra, a závodiak hét óra, a mucsfaiak ugyancsak hét óra társadalmi munkát végez­tek. A programban szerepel a kül­földi úttörőkkel való kapcsolatok bővítése is, a levelezésen keresz­tül. A járásban jelenleg hetven­egy úttörő levelez rendszeresen külföldi pajtásokkal. A forradalmi nyomolvasó moz­galom keretében feldolgozzák csapatuk történetét, felkutatják a régi úttörőket, úttörő-vezetőket, s ezeket meghívják baráti találko­zóra. Ugyancsak a készülődéshez tar­tozik a bonyhádi úttörők nagy­szabású évvégi karneválja is, amelyen a járás többi úttörő- csapatai is részt vesznek. A kar­nevált karácsony és újév között rendezik meg a járási művelődési házban.

Next

/
Thumbnails
Contents