Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-16 / 296. szám
mber 16. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG s Készül a zárszámadás a termelőszövetkezetekben | égi adódott a tsz-ekben a zál '.zámadás készítése. A zárszámadás nagy jelentőséggel bírt mindig. Ekkor rendezik a tsz esedékes kötelezettségeit, a jövedelem egy részét a közös gazdálkodás fejlesztésére fordítják, egy részéből a közös szociális és kulturális igényeket elégítik ki, nagyobb részét pedig kiosztják a tagok között. Ez az osztalék képezi a tagok jövedelmét a közösből. Megyénkben már van olyan termelőszövetkezet, amelyik tizenegyedik zárszámadását készíti, de még egyetlen évben sem készített ennyi termelőszövetkezet, ennyi földterületről, ennyi tag részére zárszámadást. Ebben az évben 155 tsz, 267 000 hold földről 32 000 tsz-család részére készít zárszámadást, ebből 24 termelőszövetkezet először. — A zárszámadás kezdődik a leltározással, ahol pontosan szám- baveszik a tsz vagyonát, a tsz közös pénztárába befolyt jövedelmet. Rendezik a kötelezettségeiket, hitelt, a különböző vállalatok felé tartozásaikat. Elkészítik a mérleget. A kötelezettségek teljesítése és a közös alapok feltöltése, illetve növelése után a pénzben és természetben rendelkezésre álló összeget teljes egészében a tagok között, nagyobb részét munkájuk arányában, kisebb részét földjük arányában f oldj árad ék címén osztják szét. A mérleg elkészítése és jóváhagyása után k^rül sor a tsz- közgyűlés megszervezésére. A beszámolót a tsz igazgatósága készíti. A beszámoló akkor jó, ha az elemzi az egész évi tevékenységet. Meg kell dicsérni azokat a tagokat, akik szíwel- lélekkel dolgoztak a közösért és az ő jó munkájuk nagyban hozzájárult a tsz eredményeihez. Itt kell értékelni a gazdasági vezetés erényeit és hibáit is, de itt kell értékelni a tagok egész évi tevékenységét. Bírálni kell azokat a tagokat, akiknek hibájából a közös károsodott, de károsította fegyelmezetlenségével nemcsak magát, hanem a többi tsz-tagot is. Sok tsz-ben a jöveHégyszázötven ismeretterjesztő előadás a dombóvári járásban A TIT dombóvári járási szervezete is felkészült a téli hónapokra, amikor a községekben megkezdődik az ismeretterjesztő munka. A járás valamennyi községében szerveztek különböző előadás-sorozatot a lakosság érdeklődési körének megfelelően... A tér.oelőszövetkezeti községekben igen nagy érdeklődés mutatkozott a mezőgazdasági tárgyú előadások iránt. Ezek figyelembevételével az előadók a növénytermesztésről és az állattenyésztésről tartanak előadásokat. Az előadások közül 350-et a járás falvaiban tartanak meg, 100-at pedig a járási székhely üzemeiben, vállalatainál. Az üzemekben rendezett előadások témájában szerepel a társadalmi tulajdon védelme, az önköltség- csökkentés, a technológia fejlesztése, stb. Miért nincs nappal víz a Bartina utcában? Minden szekszárdi lakos tudja, hogy a város vízellátása nem a legszerencsésebb. A völgyben lévő lakásokban mindig van viz, a hegyen, domboldalban lévőkben pedig ritka alkalom, amikor vizet lehet fogni. így kénytelenek vagyunk mi, dombon lakók, a Bartina és a Munkácsy utcából a Sztálin térre járni vízért. Van egy másik megoldás is: éjjel lessük a csapot, és akkor fogunk vizet. De ez sem megoldás! Több száz lakó kéri a tanácsot, vagy az illetékes Víz- és Csatornaművek vezetőit, hogy intézkedjenek és tegyék lehetővé, hogy nappal is kapjunk vizet. Pálföldi István Bartina utcai lakos delem sokkal jobb lett volna, ha egyes fegyelmezetlen tagok nem rontják a fegyelmet. A tsz-ek egész soránál meg** állapíthatjuk, hogy bár ez az év még kezdő volt és megvoltak a kezdeti nehézségek, annak ellenére mégis a tervezettnél többet termeltek és így többet osztanak, mint amennyit terveztek. A szárazdi Béke Tsz tervezett egy munkaegységre 33 forintot és a jó munka következménye, hogy a munkaegység értéke eléri a 40 forintot. Vagy az udvari Béke Tsz tervezett 25 forintot és az egy munkaegységre eső jövedelem eléri a 32 forintot. A tervezetthez viszonyítva számos tsz-ben nő a munkaegység értéke. Például a dunaszentgyörgyi Ezüstkalászban, a bonyhádi Petőfiben, a sár- szentlőrinci Táncsicsban, de lehetne sorolni tovább a tsz-ek nevét. A tagok jövedelme a közösből és a háztájiból származik. Amikor a tagok jövedelmét értékeljük, figyelembe kell venni menynyi származik a teljesített munkaegység után és ehhez hozzá kell számítani a tag azon jövedelmét is, amelyet nem munkaegységre, hanem természetben, prémiumként és egyéb juttatás útján kapott a közösből és mindehhez hozzá kell számítani a háztájiból befolyt jövedelmet. Az egészet összegezve kell tekinteni a tag jövedelmének. A zárszámadás úgy helyes, ha nemcsak a tsz vezetősége készíti el, hanem minden egyes tag elkészíti a maga zárszámadását. Helyes, ha abból indul ki, hogy megtett-e mindent, hogy a közös gazdaság szilárduljon és minden egyes tag jövedelme növekedjen. Részt vett-e rendszeresen a munkában? Bevonta-e a családtagokat? Vegye számításba, hogy amikor egyéni paraszt volt, mikor kezdett a munkához és mikor hagyta abba? Az általa bevitt földterületen azelőtt hányán dolgoztak a családból és hányán dolgoztak most a közösben? Tudott-e nyugodtan aludni annak idején, míg a termény még nem volt betakarítva? Elnézte-e, hogy a terményéi meglopták, mint most, amikor a közöst károsították? Az egyéni számvetésnél jó, ha igy elgondolkodik minden tag és levonja a következtetést. Ha a tsz-tagok is így készülnek a zárszámadásra, akkor eredményes lesz, mert így mindenki elhatározza, hogy a jövőben igényesebb lesz saját magával és más tagokkal szemben. A pártszervezetek ilyen irányban adhatnak nagy segítséget a zárszámadáshoz Meglátják az eredményeket, a jó módszereket és azt propagálják, de észreveszik a hibákat is és kíméletlenül bírálják azt. A szövetkezeti tagokat arra nevelik, hogy mindenki szíwel-lé- lekkel gyarapítsa és védje a közös vagyont, amely a tagok jövedelmi forrásaként jelentkezik Ez évben először van, hogy ^ a zárszámadás előkészítésével egy időben készül a tsz jövő évi gazdasági terve. Ez így is van jól, mert e két munka egymással összefügg, nem lehet úgy zárszámadást csinálni, hogy ne lássuk, a jövő évben mit akarunk termelni, de nem lehet úgy tervet sem készíteni, hogy ne lássuk, hogyan zárult ez az év. A jövő évi tervkészítésnél értékelni kell az 1980-as gazdasági tervet. Figyelembe kell venni a rendelkezésre álló munkaerőt, gépeket, az adottságokat és annak alapján helyes tervezni De a tervkészítésnél már tudni kell, hoffv az 1961-es év második ötéves tervünk első éve, és úgy kell termelni, hogy a jövő évben több árut adjanak a megye termelőszövetkezetei a népgazdaságnak, mint amennyit ebben az évben adtak. Ezért a közösben termelt termékből jóval többet kell adni, mint 1960-ban. A közös mellett azonban nagy gondot kell fordítani a háztájiban történő termelésre is. Ezért a tervkészítésnél mór gondolni kell arra, hogy a háztáji állatállomány számára legyen elegendő takarmány. Az év lezárása is bizonyítja, hogy megyénkben a mezőgazdaság átszervezésével jó úton haladunk, mert a terméshozam növekedésével növekszik a tsz- parasztok jövedelme is. Tolnai Ferenc, az MSZMP Tolna megyei Bizottsága mezőgazdasági osztályának vezetője Hatmillió forintos költséggel vízmű épül Tolnán A Tolnai Községi Tanács vezetőit és az egész község lakosságát két éve foglalkoztatja már a gondolat, hogy a község egészséges vízellátása érdekében vízmüvet létesítsenek. Két évvel ezelőtt a tanács a vízmű megépítése érdekében meg is tette a kezdpti lépéseket, de az ehhez szükséges vízgazdálkodási társulást akkor nem sikerült létrehozni. A lakosság jelentős része akkor még nem értette meg a tervezett létesítmény jelentőségét. Az elmúlt két év alatt azonban — bár a szervezés és felvilágosító munka üteme meglassult — a terv nem került le a napirendről. A lakosság egyre nagyobb része tette magáévá a tervezett vízmű megépítésének szükségességét nemcsak Tolnán, hanem a szomszédos Mözs községben is. Tolna tizenöt éves távlati fejlesztési tervében már szerepel vízmű létesítése, amelyet a községi tanács már az elkövetkező években szeretne megépíttetni. A vízgazdálkodási társulásnak már kilencszáz tagja van a két községben, s mindössze hatvan- hetven aláírás hiányzik csak ahhoz, hogy teljesen a megvalósulás útjára lépjen a vízmű elkészítése... A községi tanács a jövő év elején elkészítteti a szükséges terveket; s ugyancsak a jövő évben próbafúrást is végeznek a gubó- raktár környékén. A tervek szerint a vízmű hatmillió forintos költséggel épül majd, s erre kölcsönt vesznek fel, melyet a gazdák öt év alatt fizethetnek vissza az államnak... A vízmű, elkészülte után egészséges ivóvízzel látja majd el a két község — Tolna és Mözs — lakosságát, ugyanakkor lehetőség nyílik arra is, hogy Tolnán megépítsék a régóta hiányolt fürdőt 558 vagon kukorica jövő évi értékesítésére szerződtek megyénk termelőszövetkezetei A szerződött kukorica után 372 vagon műtrágyát kapnak. Megyénk termelőszövetkezetei, élve az állam műtrágya-kedvezményeivel, kötik a kukorica jövő évi értékesítésére a szerződéseket. Eddig 558 vagon kukorica értékesítésére szerződtek és ez után 372 vagon műtrágya-juttatásban részesültek. Sok olyan termelőszövetkezet van megyénkben, amely nagy mennyiségű kukorica értékesítésére szerződött. így a majosi Aranykalász 1500, a dombóvári Alkotmány 2000, a döbröközi Zöld Mező és a szakcsi Uj Élet egyenként 3000 mázsa kukorica értékesítésére szerződött. A Földművelésügyi Minisztérium 1961-re összesen 675 vagon kukorica szerződése után biztosít megyénk tsz-einek műtrágyajuttatást, 450 vagon mennyiségben. Több mint 130 mázsa búzát adott el szabadon, minden 100 hold földje után a fürgedi Dózsa Tsz A tamási járásban felmérték a termelőszövetkezetek és az egyéni parasztgazdaságok idei áruértékesítését. A felmérés híven megmutatja, hogy a járás tsz-ei lényegesen több árut adtak idén is a népgazdaságnak, mint az egyéni parasztgazdák. Külön fejezetben hasonlítják össze az ozorai Petőfi Tsz, a fürgedi Dózsa Tsz és Ozora község egyéni gazdáinak áruértékesítését. Például búzából 100 holdanként a fürgedi Dózsa Tsz 130 mázsa 25 kilót, az ozorai Petőfi Tsz 40 mázsát, az ozorai egyéni gazdák pedig csak 10 kilót adtak el áruként a népgazdaságnak. Az ozorai Petőfi Tsz háromszor annyi marhahúst, 50 százalékkal több sertéshúst, két és félszer annyi tejet adott el a népgazdaságnak, mint az egyéni paraszt- gazdák. 6. Második felirat CSABAI KÁLMÁN Az új istálló falu felőli oldalánál hárman kuporodnak a fal mellett. Sűrű a sötétség, de innen valamennyire szemmel lehet tartani a falut és a Devecser felé kígyózó országutat. A három őr szótlanul gubbaszt. Kezükben parázslik a cigaretta, s minden szippantáskor arcukat áttetsző, rőt fénnyel árnyékolja. Messziről olyan ez a három izzó pontocska, mintha lidércek im- bolyognának. Középen Csabai ül. Tekintete a sötétségbe esik. Ha az istállóban valamelyik jószág nyugtalanul moccan, tenyerükbe szorul a kispuska, a kiegyenesített kasza. A környék csendes. Alacsonyan szálló felhőket űz a szél, a sötétség ráhasalt a tájra. A nagy mozdulatlanságot csak az eresz alá szoruló, sikoltó szél, vagy valamelyik őr moccanása töri meg. Csabai lába között a puska, amit az őrsparancsnoktól kapott, fáj a tarkója. — Fegyver kell ide... ágyú, meg tank... — morogja, de a másik két őr nem érti. Reszket a bőre. Bizonytalan. Érzi, hogy a következő pillanatban valahonnan ütnek, de nem tudja, merről várja a támadást. De jönne már a falu, élén Soós Andrással! Jönnének már, lobogó fáklyákkal, tüzes öklökkel, szikrázó jéghegyekkel, sűrű iszapos vértengerrel a lábuk alatt. Jönnének már, halálos ordítással, s ők hárman, egymásnak vetett háttal várnák a rohamot. A másik két őr hallgat, Thiery Árpád: Feliratok egy törfénefhez A cigaretták kialudtak. — Még ha legalább puska lenne ez a puska — fordul Csabai váratlanul a görbehátú Szalai felé. — Hát igen... — bólogat szomorúan a másik, aztán megforgatja a kiegyenesített kaszát és mentegetőzve nyögi. — De ezzel se... — Veled se... — mondja csendesen az elnök, aztán visszahullik a mozdulatlanságba. Még ebéd után elosztotta az őrséget a szövetkezetben. A görbehátú Szálait ide tervezte másodmagával az új istállóhoz. Amikor a cingár emberke megtudta Csabai tervét, olyan lett, mint a frissen meszelt fal. — Félsz? — kérdezte az elnök. — Én-e?... Már hogy félnék?... Háborút járt ember vagyok. — méltatlankodott a másik, — de már megbocsásson a világ, két ember annyi, mintha ott se lenne. — Máshol egy vállalta — mérgelődött Csabai. — A külső tanyán az öreg Barica egyedül lesz a fokosával, meg a sötét’éjszakával. Szalai megmakacsolta magát. Csabai vacsora után fogta a puskát és kiballagott az új istállóhoz őrségbe. Harmadiknak. Mozdulatlanul fürkészik a környéket. Csabai ismét rágyújt. Először arra gondol, hogy szomszédait is megkínálja, de visszagyűri zsebébe a papírcsomagot. A harmadik őr nyugtalanul feszeng az egymásra emelt téglákon, — Háborúban egy-kettőre kilőnének így bennünket — mondja, majd kiköp maga elé. Hetykén, rebbenő szájszéllel. Pedig fél. Az elnök eldobja a gyufaszálat, mélyet szippant és a másikhoz fordul. — A cigaretta miatt? — Igen. — De öcsém, a háborúban a katonának rendes fegyvere van. Nem ilyen... A harmadik őr legyint. — Azoknak még annyi sincs, mint nekünk, — és bozontos fejével a levegőbe túr. Csabai a másiknak csak az arcélét látja. — Azt hiszed? — kérdezi rekedten, füstös hangon. — Azt hiszem... Az elnök közbevág. — A butaság is fegyver! — A butaság? — Ha nem ismerik fel az igazságot... A harmadik őr feláll. Zsibbadó tagjait nyújtóztatva. Az épület sarkáról végignéz a pusztán. Visz- szalép, leül a téglákra. — Háború a fenét... — motyogja. Kemény, taglós öklével elnyom egy ásítást, és kényelmesen az elnök oldalához dől. — Maga mindig csak a harcról beszél, — mondja szemrehányóan Csabainak. Egy harc volt, az igaz. Azelőtt a földért. Amikor az uraság még uraság volt... Most? A fene tudja... megártott némelyiknek a jólét. — Gondolod? — kérdi éles, metsző hangon az elnök és elhúzódik a másik mellől. — Persze, talán harc ez? — Mi lenne?... Élet vagy halál. Vagy mi, vagy ők... — Az a fenét — ellenkezik a másik és újabb ásítást dörzsöl a szája szélén. Csak a szél robog a pusztán. Később Szalai töri meg a szótlanságot. — Mennyi lehet az idő? — Talán kilenc — mondja Csabai, de nem nyúl az óráért, hogy pontosan megnézze. — Reggelig az isten hidege megvesz bennünket — mérgelődik a harmadik őr. — Csend!!! — süvölt a széllel az elnök hangja. Kővé merednek. Az országút felől léptek csattogása hallatszik. A három ember feszülten figyel. Szálait kiverte a verejték. Fülledt félelemmel markolja a kaszát, mintha ráfőtt volna a keze. A harmadik őr hátán borzong a bőr, mintha villamos áram remegne rajta. Fejét hátraveti a falhoz, torkában a lélegzet. Csabai a sötétséget bámulja. Annyira néz. hogy a fürge, fehér karikák már az orra előtt táncolnak. — Megálltak — súgja a harmadik őr. Az elnök megfogja a másik karját. Szálaiból kizuhan a rémület. — Jönnek! — kiált, és úgy érzi* hogy a félelem megivott, felszívott benne mindent. Üresen maradt, szikkadt, csak a félelem ül benne, magánosán. Csabai már emeli a kezét, hogy megüti Szálait, de csak a kabátját markolja meg a mellén. (Folytatjuk!
