Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-14 / 294. szám

1960. december 14. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 clz új élet küszöbén Szakály, 1960. december Szakályban nem most kezdtek ed az egyéni gazdák a szövetke­zés gondolatával foglalkozni. Ez az esztendő, az egész 1960-as év a szövetkezés gondolatának érle­lése jegyében telt el. Az országgyűlés legutóbbi ülés­szaka új korszakot nyitott Sza­kályban is, mint országszerte, a szövetkezésben. Az országgyűlés azt ajánlja az egyénileg dolgozó parasztgazdáknak, hogy csatla­kozzanak mindannyian az ország parasztságának zömét képviselő szövetkezetiekhez és szocialista módon gazdálkodjanak tovább. Szakály legtekintélyesebb gazdáit látogattuk meg és elbeszélget­tünk velük ezekről a kérdések­ről. Mindjárt az elején megálla­pítottuk: a falu döntő többsége egyetért az országgyűlésen el­hangzottakkal. Akikkel beszél­gettünk, azok eldöntötték már, hogy még ezen a télen új életet kezdenek. Ezek az emberek már eljutottak az új élet küszöbéig, csak a küszöb átlépése előtt vá­laszt várnak kisebb, főleg családi jellegű kérdéseikre. Milyen kérdésekre várnak választ? Dávid Gyula tízholdas gazda még azon töpreng, hogyan tudja majd a felesége úgy beosztani kö­zösbeli munkáját, hogy két kis gyerekére is tudjon vigyázni, őket is tudja nevelni? A hat­vanöt éves Markovics Gábor bá­csit a társadalombiztosítási ren­delkezések érdeklik, az öregségi díj és a betegsegélyezés. Bognár Márton, ez a tehetséges, okos gon­dolkodású középoaraszt, fia, Ist­ván jövőjét mérlegeli. A fiú ezermester, mindig több kedv^ volt a fúrás-faragáshoz, mint a földműveléshez. Recsek János bácsi azt kérdi, mi lesz az őszi ve­tésekkel, mit kapnak az őszi munkáért azok, akik belépnek a tsz-be? Szili Béla azon töpreng, hogy a család munkabeosztása hogyan alakul majd, ha szövet­kezetbe lép, de már talált is meg oldást. Ö maga és a menye majd a tsz-ben dolgozik, fia marad jelenlegi munkahelyén, a tej­üzemben, felesége meg majd a ház körül, meg a háztáji földön foglalatoskodik leginkább. biztató Dávid Minden kérdésre van és megnyugtató válasz. December 19-én tartják meg Szekszárdim az ifjúsági Akadémia előadását Technikai okok miatt az ere­deti időponttól eltérően decem­ber 19-én, délután 6 órakor ren­dezik meg Szekszárdon a KISZ Ifjúsági Akadémiájának soron- következő előadását. Az előadás címe: »Fiúk—lányok kapcsolata. Szerelem—barátság« Előadó: dr. Bencsáth Aladárné, budapesti tanár. _ Békegyűlések a megyében Az afrikai—ázsiai szolidaritási bizottság legutóbb felhívással fordult a világ valamennyi béke­mozgalmához, hogy ez évben tartsanak afrikai—ázsiai szolida­ritási hetet. Ennek szellemében megyénk Hazafias Népfront-bi­zottságai számos helyen tartanak békeesteket, amelyeken tiltakoz­nak az afrikai és ázsiai orszá­gokban létesítendő katonai tá­maszpontok és mindenfajta ka­tonai szerződés ellen. Az első ilyen irányú békeest december 15-én Aparhanton lesz a művelődési házban. Ezen kí- vül nemcsak a bonyhádi járás­ban, hanem a többi járásokban is lesz hasonló megmozdulás. De­cember 21-én Dalmandon, 23-án Iregszemcse-szőlőhegyen, Kop- pányszántón, Júlia-majorban és más helyeken lesz hasonló jel­leggel békegyűlés. Előadók a helyi nárt-, állami és népfront-vezetők lesznek, Gyula gyermekei idériynapközi- be kerülhetnek, vagy a felesége olyan munkát vállal majd, hogy közben a gyerekekre is ügyelhet. Erre a mezőgazdasági nagyüzem­ben bőven van lehetőség. Mar­kovics Gábor bácsi is megnyug­tató választ kaphat, mert köz­tudomású, hogy ingyenes az or­vosi kezelés és az öreg, munka- képtelen tsz-tag öregségi díjat vagy nyugdíjat élvez. Bognár Márton Tstván fia is magára ta­lálhat az építőbrigádban, Recsek János bácsinak pedig megtéríti a tsz majd az összes eszi mun­kát, meg a vetőmagot is. Nem nagy kérdések ezek. Min­denre választ lehet adni, olyan választ, amelyet rendeletek tá masztanak alá és olyan választ, amely segíti megszületni a vég­ső elhatározást. Biztató elképzelések Az emberek egyrészt túlnőt­tek már Szakályban apró, egyéni gondjaikon. Egyéni gondjaik mellett az egész községet, a leen­dő szövetkezetét érintő terveik, elképzeléseik is vannak. Szili Béla már arról beszél, hogy jobb lesz, ha a közel 3000 holdas falu egy szövetkezetbe tömörül. A 3000 holdas tsz ve­zetése, szervezése, összetartása nem haladja meg erőiket. A falu adottságait, a korszerű vetésfor­gót, a táblásítást így lehetne a lerobban kialakítani. És nem kell osztozkodni a falu javain két tsz-nek, mert nem lehetne mindent igazságosan elosztani a legjobb akarattal sem. Aztán ar­ról beszél Szili Béla, hogy neki tetszik a kapásterületek felosztá­sának, a premizálásnak a gon­dolata. Tetszik neki az is, hogy a kormány segíti a háztáji gaz­daságokat. Bognár Márton portája olyan szép tiszta és rendezett. hogy párját ritkítja. Dicsérjük a por­tát. — Hát ilyenné csináltuk — mondja, — mert minden, a szö­vetkezet is olyan, amelyenné az emberek csinálják. Markovics Gábor bácsi a leen­dő vezetők felelősségéről beszél és azt mondja, nagy dolog az, hogy a szövetkezeti nép választ­ja meg a vezetőit. De ezt a vá­lasztást jól meg kell gondolni, és felelősséggel megejteni. — Úgy kell majd itt is csi­nálni, mint ahogyan Szárazdon csinálják — mondja Markovics bácsi. A szárazdi szövetkezet jól gazdálkodik és ott elégedett a nép is. Dávid Gyula a helyi lehetősé­gek jó ídhasználásáról beszél. Arról, hogy a tejüzem majd se­gítheti a sertéstenyésztést, a Kapos völgyében pedig nagy ker­tészetet lehet csinálni, úgy, mint ahogy a belecskaiak, meg a tol- nanémediek csinálták. Meggyőző tények A szakályiak figyelik a kör­nyező községek termelőszövetke­zeteit, s okosan, elemezve figye­lik. Megbeszélik ezeknek a tsz- eknek az eredményeit és már okulnak a hibákon. Mindenkinek van tsz-tag rokona, vagy ismerő­se, s attól sok mindent megtud. Azt is tudják a szakályiak, hogy a nagyüzem fölénye vitathatatlan. Szakályban 100 holdra 8,6 szarvasmarha, 32 sertés, összesen 16 számosállat jut. Az alig egy­éves tamási Széchenyi tsz máris lehagyta az állattenyésztésről ne­vezetes szakályi gazdákat, mert ebben a tsz-ben 100 hold földre 16,5 szarvasmarha, 37 sertés, ösz- szesen 25 számosállat jut. A kör­nyező tsz-ek átlagtermései, áru- értékesítése messze meghaladja a szakályi gazdákét. És jobb a környező tsz-tagok élete is. Dávid Gyula 10 holdas gazda mondta el, hogy az utób­bi 10 év alatt, jóllehet nem megy rosszul az egyénieknek mostaná­ban, de nem tudott semmi ko­moly dolgot vásárolni. Szakályban érik a gondolat, az új élet küszöbén állnak a sza­kályi gazdák. Minden émber tudja, érzi és úgy döntött már, hogy Szakály sem maradhat ki a mezőgazdaság országos forra­dalmi átalakulásából. Annak el­lenére, hogy alapvető kérdéseket tisztáztak már önmagukban is és maguk között is, nehéz az új életre térni, elhagyni a régit, a megszokottat. Nehéz, még akkor is, ha tudják, hogy jobb lesz az új és rossz volt a régi. a de­cemberi estéken Szakályban vi­ták folynak, családokon belül, családok és emberek között. A viták, a beszélgetések jó irány­Vélemények a világ népeihez intézett kiáltványról Esküdt Lajosné, a vöröskereszt szekszárd járási bizottságának titkára: Kijárok beszélgetni a szekszár­di gazdák közé. A Kölcsey utcá­ban az egyik 18 holdas paraszt- ember beszélgetés közben a bé­kekiáltvánnyal hozakodott elő. El volt ragadtatva tőle. Lelke­sen magyarázta, hogy ezzel min­den becsületes embernek egyet kell értenie. Nálunk, a vöröske­resztnél, most folynak a vezető­ség újjáválasztások. Az előadók mindenhol ismerik a békeki­áltványt és megtárgyalják tag­jaikkal. Szervezeteinken belül mindenhol van békefelelős. A békefelelős feladata, hogy szo­ros kapcsolatot tartson a nép­front-bizottsággal. Nálunk az em­berbaráti szándék hozza össze az embereket. — Megmutat egy vö­röskeresztes tagkönyvet, amelyet nemrég állítottak ki. A könyv első lapján ez áll: „Családunk, niápünk egészségéért, jólétükért, a békéért!'’ Máté Erzsébet, az IBUSZ útlevél« és vízumosztály szekszárdi kirendeltségének dolgozója: Ahogy erősödnek a béke erői világméretekben, egyre több em­bernek nyílik lehetősége arraj hogy külföldre utazzék. Átlago­san 20—22 ember keres fel ben­nünket naponta a megye külön­böző részeiből, hogy útlevelet kérjen. Legtöbb útlevelet a Cseh­szlovákiába és Romániába uta­zóknak adunk. De sokan mennek Ausztriába, Nyugat-Németország- ba, a Szovjetunióba, a Német Demokratikus Köztársaságba és Jugoszláviába is. Évről-évre na­gyobb a forgalmunk. Ha az egy évvel ezelőtti forgalomhoz mér­jük a mait, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy megkétszere­ződött. Ha a békekiáltvány ered­ményeként újabb javulás áll be a békés egymás mellett élés terén, akkor a mi munkánk is jelentő­sen tovább növekedik. A szedrési Petőfi Tsz jövő évi terveiből A szedresi Petőfi Termelőszö­vetkezet a jövő évben 700 hí­zott sertést és 50 hízott marhát tervez eladni az államnak. A hizlalásra beállítandó sertésekből 400 süldő már az istállókban van, a többit pedig a februári ellésből állítják be. A szarvas- marhákat pedig a továbbtenyész- tésre alkalmatlan egyedekböl vá­logatják ki. A tél folyamán 10 000 napos­csibét állítanak be mélyalmos, gyorshizlalás céljából Ebből fogják fedezni a jövő év elején fizetendő munkaegység-előlegeket. ötven kataszteri holdat szán­tóföldi öntözés útján művelnek majd a jövő évben. Az ötven holdon lucernát, silpkukoricát és csemegepaprikát termesztenek. Az öntözéshez szükséges vizet a Sárvízből nyerik. Ezen túlme­nően a szántóföldi zöldségter­mesztés idei 65 holdját jövőre 115 holdra emelik. A gépesítés fokozása érdeké­ben még ebben az évben két U—28-as és egy eszközszállító traktort vásárolnak 400 000 fo­rintért. Bogdán Edit és Husek Rezső paksi hangversenye Lelkes művészek és zenebará­tok összefogása azt eredményez­te, hegy Szekszárd, Tamási és Bonyhád után Bogdán Edit és Husek Rezső szombaton este a kultúrházban rendezett hangver­senyével megindult a paksi hangversenyidény is. Létay Menyhért lelkes beveze- ban folynál:, eevre közelebb vi- ] tő szavai után egymás után csen­szik az embereket ahhoz, hogy átlépjék az új élet küszöbét. GYENIS JÁNOS dűltek fel a zeneirodalom re­mekei. Husek Rezső a kultúrott- honnak a legszerényebb művészi igényeket sem kielégítő zongorá­ján önmagát múlta felül és kü­lönösen a Waldstein szonátában és a Rigoletto Parafrázisban re­mekelt. A sok szereplés úgy lát­szik rendkívül előnyösen érez­teti hatását. (Tamási, Bonyhád és Paks után csütörtökön mutatja be majd új műsorát Szekszár­don is.) Bogdán Edit két műsorszám­mal működött közre és különö­sen a Beethoven F-dur románc­cal aratott megérdemelt sikert. O. I. 4. Jónás elnyom egy ásítást. Egész éjjel a rádiót hallgatta és kiszól az ökle mögül. — Nem kell az ördögöt falra festeni... Bucsi bosszúsan összerántja a homlokát. — Tereferélünk, mint a vén- aszonyok! ördög ide, ördög oda, én már megértem a tizenkilenc utáni ellenforradalmat, nekem elég volt. — Én se a kazal alatt hasal­tam tizenkilencben — morog Jónás és keresi a másik tekin­tetét. Ideges, kötekedni akar Üvöl- teni, mintha kést szúrnának a hátába. Csend. Olyan sima és olyan kopár az arcuk, a szoba, az őrs előtti pa­rányi liget, mint leborotválta volna a világot az ősz. Csabai mormog valamit a szája szélén, azután a kabátjába bújik. — Ha nem tudunk megegyezni, akkor jobb, ha mindenki a dolga után néz. Bucsi megint érzi a csizma fanyar kenőcsszagát, megint lát­ja az ágaktól ölelt régi rabtárs kölöncön, sárga testét és hallja a sógor fakó hangját. Faltól falig sétál. Arcán villó- zik a bőr, mintha apró rezdülé­sekkel az eső vágná. — Én megértem már egy el- ’~nr~rradalmat, azt hiszem ez is az lesz,,. Thiery Ai'pád: Feliratok egy törfénefhez Jónás a másik hangjába kiált. Bucsi elé áll. Zúzott, kínlódó tekintetét belevágja az öreg ar­cába. — Mondtam, hogy én sem a kazal alatt hasaltam! Csabai közéjük lép. — Még csak az kellene!... — sziszeg. Arcuk szinte összeér. Csabai kissé visszagömyed. — Mondtam és mondom, hogy a szövetkezetét védjük meg. Ha ott nincs baj, akkor máshol se kell félni a faluban.. — mondja csendesen, majd váratlanul bele­ordít a szobába. — Hát olyan nehéz megérteni, hogy ebben a faluban a szövetkezet a szocia­lizmus? Mi? Nem a tanács, nem a rendőrőrs, hanem a szövet­kezet! — Hagyja már abba a szö­vetkezetét! — kiabál az őrs- parancsnok. — Azt hiszi, mert maga az elnöke, akkor maga egyben a szocializmus is? Szálljon le a lóról! Az őrsparancsnok mérgesen rángatja a zubbonyát. Tehetet­len. Érzi, hogy cselekedni kel­lene, tenni valamit, de olyan ez a szürke dé’előtt. mintha agyon­ütötték volna a világot, s a falu kiterített halott lenne. — Rémképet lát... — mordul az elnökre. Csabai hirtelen felemeli az öklét. Egy pillanatig úgy tetszik, hogy az asztalra sújt. Csontos öklében megfakulnak az erek, aztán visszaernyed. mintha ki­eresztették volna belőle az életet. — Rémképeket? — s fagyos a hangja, érdesen serceg a csend­ben. — Mit gondol, miről be­szélt Sós András tegnap a kocs­mában? Mit emleget? Mit akar szétugrasztani? Talán a tanács­házát? Vagy a rendőrőrsöt az egy szem puska, meg a pisztoly miatt? Az őrmester az asztalra csap. — Megint ez a Sós András! Maga naponta elsírja nekem, hogy így ez a Sós András, meg úgy az a Sós András! Mert ma­gának nem tetszik a Sós András. Talán fél. hogy Sós akar az el­nök lenni? Mi?.. Csabai megfakul. Mereven áll. Eszköztelenül, mozdulatlanul. — Hát mit csináljak én azzal a Sós Andrással? Letartóztas­sam? Lőjem agyon? Azzal min­den bajnak elejét vesszük?... Beszél! Hát beszél itt sok ember! Az az ember hogy be­s~é’i~n.. Mindrt ’'t-.' óztatnám, mert masának úsy tetszik? Csabai idegenül nézi az őrs­parancsnokot. Az őrmester kifújja magát, a leszáradt tollszár után nyúl és belemártja a tintába. A többiek legszívesebben men­nének, de felállni, megmozdulni most nagyon nehéz. — Ez a védelmi politika — hallatszik valahonnan az őrmes­ter hangja. — Várnunk kell, amíg az ellenség támad. Csabai szótlanul az ajtó felé indul, aztán megáll. Visszafor­dul. Hangja nyers és színtelen. — Okosabban tennétek, ha ki­hirdetnétek az ostromállapotot a faluban... A többiek meglepődve nézik az elnököt. Az őrsparancsnok már meg­nyugodott. Meleg, bársonyos szemekkel nézi Csabait és en­gesztelőén kérdi. — Mit gondol elnök elvtárs, fejjel rohanjunk a falnak? Hi­szen azt se tudjuk mi van... — Nem — kiált vissza az el­nök. — A fal rohanjon a mi fe­jünknek. Bucsi csendet int. — Várjuk meg miként alakul itt a helyzet, meg, hogy mi lesz Pesten. — Én nem várok semmit! — vág közbe az elnök. — Én nem várom meg. , amíg az ellenség a homlokunkba vágia a fejszét!..; Mert akkor üthetek vissza, ha tudok... (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents