Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-14 / 294. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG 1960. december 14. MI mindent eszébe juttat egy tócsa az embernek A vasúti fasorban ballagunk a Felszabadulás tértől a vasútállomás irányába. Utitársam fiatalember, amit diáksapkája is tanúsít, mindössze tizennyolc esztendőt számlál háta mögött. Amint áthaladunk az új utca — neve tudomásunk szerint még nincs — leendő kövezetén, toccs!, majd bokáig merül egy gödörbe. Hogy magában mit gondolt, nem tudom, de fennhangon ezt mondta: — Na tessék! Miért nem tudják már megcsinálni a járdákat?! Annyit beszélnek, hogy így építkezünk, meg úgy építkezünk és az ember bokáig járja a sarat. Nem kellene annyit beszélni, inkább többet cselekedni. Ezt írják meg az újságban, ne mindig dicshimnuszokat zengjenek. GONDOLHATÓ, nem hagytam szó nélkül a jogtalan ki- fakadást, de vélem, nem árt még egyszer visszatérni rá. Ezt teszem most. — No jöjjön fiatal barátom. Beszélgessünk. ’Az építkezésekről, hiszen maga is azt mondta annyit szónokolunk róla. Először talán arról az időről, amikor maga még a világon sem volt, hiszen majdhogynem egy idős a feszabadult hazával: A német és magyar fasizmus sorsa már megpecsételtetett. amikor a pelenka még nélkülözhetetlen ruhadarabjai közé tartozott. — Ne, ne intsen le, hogy már megint a múlttal hozakodunk elő. Rendkívül érdekes lesz, amit mesélek. Figyelem, kezdődik a... nem mese igaz, kegyetlenül igaz történet. 1925—1932 között épült az első aszfaltjárda Szekszárdon. Regszemcsén a modern, minden igényt kielégítő új művelődési ház elkészülte óta jelentősen fellendült a kulturális tevékenység. A korábbi években ha működött is közepes erőt képviselő színjátszó együttes a községben, nem volt lehetősége rá, hogy közönség elé lépjen, mert a községben nem volt ehhez megfelelő és alkalmas színpaddal rendelkező terem. Ismeretes a szekszárdiak előtt. S ismeretes az is, mennyien tönkrementek, elszegényedtek amiatt, hogy házuk előtt most már aszfalt borította a járdát. Hiteles okmányok tanúsága szerint a járda négyzetméterenként 20—21 pengőjébe került a városnak, pontosabban a lakosságnak, hiszen velük fizettette ki a költségeket a képviselőtestület. A város a Népbanktól vette fel kölcsönkép- pen az építkezési költségeket, amiket aztán később behajtott azokon, akiknek a háza előtt épült a járda. A középületek előtti aszfaltkorzó költségeit is hozzácsapták a lakosság által fizetendő összeghez. A Népbank — köztudomásúan nem volt népjóléti intézmény — 13 százalékos kamatra adta a pénzt. A város a kamatot is a lakosokkal fizettette meg. A kamatok nőttek, a kamatok kamatai is, így következett be az a helyzet, hogy noha az eredeti összköltség 594 392 pengő 28 fillér volt, 1936 már- •ciusáig már 629 037 pengő 66 fillért fizettek vissza a Népbanknak, de még mindig fönnállt 303108 pengő adósság. El kell mondani még, a lakosok, hogy ki tudják fizetni a rájuk kirótt összeget, szintén a Népbankhoz fordultak kölcsönért. Kaptak is, úgyszintén 13 százalékos kamatra. Nos, így nézett ki a két háború közti időszak szekszárdi aszfaltjárda-építése. Remélem, elég meggyőző arra, hogy nem a dolgozó ember érdekében épült a járda, de végül is a dolgozó emberekkel fizettették ki. MOST UGORJUNK egy nagyot, gyerünk a mába. Először szerint Regszemcsén kívül a környező községekben is vendégszerepeinek: többek között ■ Felsőnyéken, Nagykónyiban, Szakoson, Tamásiban. A bevételt a kultúrház céljaira fordítják: céljuk, hogy zongorát vásároljanak a művelődési ház részére. a járdaügyet nézzük meg. — 1959-ben több mint nyolcszázezer forintot fordított a város járdaépítésre, ha ehhez hozzáadjuk a társadalmi munka értékét, elérd az egymilliót. (Egy esztendő alatt!) Aki meg akar győződni róla, hová fordították a pénzt, járja körül a szekszárdi utcákat — a mellékutcákat is. Ennyit a járdáról. S a házak, a lakások. Álljunk csak meg egy percre itt az új bérháznegyed mellett, ahol fiatal útitársammal az emlékezetes »szerencsétlenség« történt. Csak itt, egy rakáson kilenc nagy bérház, s nem messze a többi, meg a sorházak, a kertváros 'mellett. Közel négyszáz lakás épült alig néhány esztendő alatt, s építés alatt áll legalább százötven, ami rövidesen, vagy nemsokára elkészül, összeget igazán nehéz lenne mondani, de bizonyára nem sokat tévedünk, ha százmillió forint körülire »saccoljuk« az összeget, amibe mindez került és kerül. Roppant érdekes figyelembe vésni a következőt: 1956 óta több lakás épült Szekszárdon, mint a megelőző harminc esztendőben (beleértve a felszabadulástól 1956-ig eltelt időszakot is) együttesen. S lehetne még sorolni hosz- szan, a hidakat (1959-es adat valamennyi) százezerért, a vízvezetékszerelést 260 ezerért, és így tovább. Imponáló számok. Egy-egy beruházás óriási fa az erdőben, amit a beruházások sokasága alkot. Csak ugye, ifjú útitársam, néha a fáktól nem látjuk az erdőt? Tócsák még vannak, bizonyosan lesznek is még egy darabig. De nem érdekes, hogy éppen a nagy építkezések, a nagy munkák nyomán keletkeznek ezek a tócsák? Siessünk és sietünk betömni őket. Addig meg? Hát addig kikerüljük. Mert előbb-utóbb úgyis betemető dik. Ennyi talán elég is egyelőre. Bízom benne, hogy feledtetni tudja azt az egy tócsát. (parásztai) Esti oktatás Fellendült a kultúrmunka Iregszemcsén A művelődési ház elkészülte után, már a kora ősszel munkához kezdtek a község színjátszói, s szorgalmuk eredményeként jólsikerült előadással mutatkoztak be a község lakossága előtt. A »Tündérlaki lányok« című operettet már három alkalommal is előadták a községben, mindhárom alkalommal nagy sikerrel. A darabot Farkas Attila pedagógus irányítása mellett tanulták be a színjátszók. A tervek a dombóvári járás községeiben A dombóvári járás több községében szerveztek az ősz folyamán általános iskolai esti oktatást olyan dolgozók részére, akik hat elemi végzettségükhöz szeretnék megszerezni a nyolc általános iskolai bizonyítványt. A járás területén esti oktatás Csibrákon, Döbröközön, Kocso- lán, Kurdon, Mucsiban. Szakoson, valamint Dalmand és környékén — ide tartozik Alsó, Felsőleperd és Vörösegyháza — folyik... Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az esti oktatásra beiratkozottak ivomo- lyan veszik a tanulást, s ennek eredményeként csak néhány helyen mutatkozik jelentéktelen lemorzsolódás. rw/ftvuvvt.WJvuwwön/rj'jJwrArj/iw/f/wwffHfíiM.snisvMswww/zrtViWWMvwsSMí Találós kérdést adott fel szerkesztőségünkben Csötönyi Benő elvtárs, lapunk egyik szekszárdi olvasója, mégpedig azt, hogy meg tudjuk-e állapítani arról a szódásüvegről, amit behozott: van-e benne szódavíz? Egyetlen feltételhez kötötte a »megfejtést«, nem szabad kipróbálni, hogy jön-e belőle a közkedvelt üdítő ital. Nem volt könnyű feladat, hiszen súlyra nem nagyon különbözik a teli szódásüveg az ürestől. Látni pedig — bárhogy is erőltettük szemünket — nem tudtuk megállapítani, hog;y van-e benne víz. A palack belsejét ugyanis olyan vastag és átlátszatlan vízkő- és rozsdalerakodás borítja, hogy nem lehet tunk meggyőződni róla, hogy üres. Gusztus dolga, hogy kinek ízlik az ilyen palackból kitöltött szódavíz, még ha annak meg is van az előírt szénsavtartalma. Akik azonban gyártják és forgalomba hozzák Szekszárdon a szikvizet, úgy látszik nem rendelkeznek ilyen kényes ízléssel. Csötönyi elvtárs egyébként elmondta azt is, — ha esetleg az illetékesek nem tudnák, — hogyan lehet ezt kiküszöbölni. Ö ugyanis dolgozott a szikvízüzém- ben, ahol egyébként a városi egészségügyi hatóság szigorúan őrködött azon, hogy a szikvíz tiszta üvegekben kerüljön forgalomba. Az üvegeket időnként mosni kell, amire igen alkalmas a sósav A szekszárdi boltok pedig — | látni a tartalmát. A csőből is — mint a képen látható — csak a nyaknál látszik egy fél hüvelyknyi. Végül is sikerült megfej - leni a találós kérdést, fejtetőre állítottuk az üveget és így tudha ilyen piszkos üvegben kapják j a szikvizet, helyesen tennék, ha | visszaküldenek a feladónak. Teljesítették feladatukat a Tolna megyei kendergyárak Tolna megyében négy kendergyár dolgozza fel a tsz-ek és állami gazdaságok által termelt kendert, melyből népgazdaságunk egyik igen fontos textilnyersanyagát állítjuk elő. A ken- deu-fonalból főleg háztartási textíliákat (lepedőt, törülközőt, konyharuhát), zsákot, ponyvát, zsineget, ipari szöveteket, kötelet, stb. készítenek fonó- és szövőgyáraink. A mi feladatunk, hogy olyan nyersanyagot állítsunk elő, mely- lyel nagymértékű importanyagmegtakarítás érhető el, de nem jelentéktelen az a feladat sem, hogy minél több és jobb hazai nyersanyag álljon rendelkezésre feldolgozó iparunk számára. A dunaföldvári, tolnanémedi, szekszárdi és Furkó-pusztai kendergyár jelentékenyen kiveszi részét ebből a munkából a megye területén. I dunaföldvári gyárat az öreghegy alján több mint 50 esztendővel ezelőtt építették. A gyár mindig fiatalodik, új gépekkel, új technológiával dolgoznak benne. Igen nagy súlyt helyezünk arra, hogy a nehéz testi munkát fokozatosan gépi munkára változtassuk át. A gyárban az idén adták át rendeltetésének az új pozdorja- bútorlapgyártó üzemet. A pozdor ját, az eddigi hulladékot tüzelésre használták fel, ma pedig értékes importanyagot takarítunk meg a belőle készített kiváló minőségű bútorlappal. Ha a dunaföldvári gyár gazdaságos termelését elemezzük, megállapíthajuk, hogy 1959-hez viszonyítva 6,7 százalékos költ- ségszintjavulás mutatkozik. A termelékenység javulása az év első 10 hónapjában átlagosan 11,3 százalék a múlt év azonos időszakához viszonyítva. A telepen nagy beruházásokat hajtottunk végre ez évben. Befejeztük az új pozdorjabútorlap- űzemet, kultúrházat, a lemez- és rostraktár, fürdő, transzformátorház építése pedig befejezéshez közeledik. Az áztatókapacitás bővítését újrendszerű, levegőzteté- ses áztatás kiterjesztésével fogjuk elérni. A korszerűen berendezett kultúrház a kendergyárat a környék kulturális centrumává teszi. Sikeres rendezvények és számos előadás nagy segítséget nyújt az ottlévő dolgozóknak politikai és szakmai ismereteik bővítéséhez. Vállalatunk tolnanémedi kendergyára a Kapos és a Sió találkozásánál épült fel. A telepre új híd vezet, amelyet néphadseregünk segítségével építettünk. Tolnanémedi gyárunkban a munka ez évben jól haladt. Jó eredmények születtek a termelékenység területén. Az év első 10 hónapjában átlagosan a termelés 23.1 százalékkal emelkedett, az előző évi tényhez viszonyítva. Az áztatásban is nagy teljesítményemelkedést ért el az üzem és ezzel a turbinatilolás- sal nagyobb mennyiségű kóró feldolgozása lehetséges. Komoly munkát végeztek a telep dolgozói a külső és belső rend kialakításában is és ezzel már nehéz ráismerni a régi tőkéi ra. hogy az ebből készült késztermék kiváló minőségű. I szekszárdi gyár keletkezéséről érdemes néhány szót szólni. Jellemzője annak, hogyan és miként született a mezőgazdasági ipar Magyarországon az 1930-as évek végén. Ezt az üzemet 1938-ban építették. Néhány nagyobb falusi házhoz hasonló, pajtákkal kiegészített gyárépületet nehéz gyárnak nevezni. Építőjének, Neiner Ferenc spekulánsnak és Holzer Ferenc tőzsdésnek azonban így is busás hasznot hozott. A dolgozóknak semmi néven nevezendő szociális juttatást nem biztosított, csak a mértéktelen kizsákmányolás és a rendkívül rossz munkakörülmények között kötelező robot volt a dolgozók osztályrésze. Az államosítás után a gyárat rendezettebb körülmények közé juttattuk. A porelszívás megjavításával, valamint szociális berendezések létesítésével biztosítottuk itt a jobb munkakörülményeket. Modern bölcsődét, óvodát, fürdőt, öltözőt, üzemi konyhát és kultúrházat létesítettünk: Ilyen körülmények között a mun ka ma már tényleg kellemes. Súlyponti feladatként tekintettük az üzem munkáját, mivel közismert, hogy a legjobb minőségű kenderkóróval rendelkezik. Kiváló termékeivel a feldolgozó fonódák teljes megelégedését érdemelte ki. Költségszintjével megközelítette az első háromnegyed évben a nagy kendertelepek költségszintjét. Termelékenység vonatkozásában- is az év első tíz hónapjában az előző év azonos időszakához viszonyítva 9.7 százalék emelkedést ért el. Külön említésre méltó az üzemi KISZ tagjainak tevékenysége. Társadalmi munkával parkot létesítettek, szökőkúttal és padokkal. Meg kell említenünk még a Tolna megyei üzemek közül a Furkó-pusztai kendergyárat is, amelyet a tőkések idejében Lipták-féle gyárként ismertek. A telepi munkások ma viszony lag korszerű körülmények között dolgoznak a porelszívás megjavításával. Fürdő, öltöző, kultúrház, üzemi konyha, valamint telvízió itt is a dolgozók rendelkezésére áll. A kis telep az utóbbi évben igen szép előrehaladást mutat és gazdaságosan termel. Termelékenysége az előző évihez viszonyítva az elmúlt tíz hónapban 11,6 százalékot emelkedett 1959. tényéhez viszonyítva. Ha tekintetbe vesszük, hogy az üzemben a folyó évben csekély műszaki fejlesztést hajtottunk végre, sőt saját kezdeményezésből áztató kapacitását bővítette a telep, melegvíz bevezetése útján, akkor elmondhatjuk, hogy a telep kollektívája igen dicséretes munkát végzett. Vállalatunk dolgozóinak szilárd elhatározása tovább fokozni erőfeszítéseit a munka megjavítására, a termelékenység növelésére, hogy továbbra is birtokosai lehessünk a büszke Élüzem címnek, melyet immár, negyedszer nyertünk el. Magyar Sándor igazgató A telepi dolgozók szépen megoldották az exportszállításokat. Az egyik Svájcból itt járt vevő is megcsodálta a szociális létesítményeket (fürdő, öltöző, kultúrterem, televízió, valamint a telepen lévő általános iskola' áll a dolgozók rendelkezésére). Az üzemben gyártott rostféleségeket a felhasználó fonodák minőségi rostként kérik és ma már ott tartunk, hogy a Tolna- némediről szállított szálkender és kóc minősége biztosíték arra, RITKA JUBILEUM Ma hetvenöt éves Kéty község orvosa, dr. Stiflmayer Ádám. Az idős, köztiszteletben álló orvos ctven éve gyógyítja az embereket Í és ötven évvel ezelőtt, kötött házasságot feleségével. Az idős házaspárt a községi tanács, a termelőszövetkezet vezetői felkö- szöntötték a ritka jubileum alkalmából. Köszöntjük mi is a község tiszteletben álló oívüsuj*
