Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-13 / 293. szám

4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG i960. Sécenroer *»« TOLLHEGYEN... E, F. Burian Születésnap című színművének premierjét december 15-én Bonyhádon tartjai a Déryné Színház A megyénkben közismert és nagy rokonszenvnek örvendő Déryné Színház dicséretes és min­den elismerést megérdemlő vál­lalkozással lép a közönség elé. Éspedig elsőnek megyénkben Bonyhádon, hiszen itt tartják meg december 15-én E. F. Burian Születésnap című darabjának premierjét. A bemutatón előreláthatólag képviselteti magát a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság bu­dapesti nagykövetsége, az Ál­lami Déryné Színház igazgatósá­ga, részt vesz a fordító és a ren­dező is, ezen kívül megyénk kulturális életének több vezetője. E. F. Burian a múlt évben tra­gikus hirtelenséggel elhunyt vi­lághírű művész darabját 1958- ban mutatta be nagy sikerrel az általa vezetett prágai »D 34-« Színház. Egy házaspár áll a bíróság előtt, midiketten fiatalok. Az asszony szőke. Kék tekintete várakozóan néz a bíróság tag­jaira. A férje magabiztosan, hátratett kezekkel, szinte áldat­lanul tekint a megjelentekre, mintha nem tudná megérteni, hogy a pusztahencsei tanács kis szobájában szorongó sokak miért is kíváncsiskodnak. Pedig van min csodálkozniok! Sokan nem tudják megérteni, hogy hogyan vetkőzhet ki any- nyira emberi mivoltából a szülő, mint ők ketten^ Azt nem lehet mondani, hogy nem volt munka- alkalmuk, mint a hallgatóság között nem egynek fiatal korá ban. Ellenkezőleg, a helybeli termelőszövetkezet igen gyakran munkaerő-hiánnyal küzd. Az asszony is, a férfi is fiatal, élet­erős. Csak éppen dolgozni nem szeretnek. Ha meg ráfanyalod­tak a munkára, akkor nem siet­tek haza a családhoz, hogy az éhes gyermekszá jaknak juttas­sanak egy-két jobb falatot, ha­nem nekiiramodtak és Paksig meg sem álltak. Ott egyenesen az italboltba tértek be. Úgy lát­szik, a zsák megtalálta a foltját, mert Diósi Istvánná az ivásban sem akart lemaradni férjétől, Diósi Istvántól. A gyermekeik iránti felelőtlenségben talán felül is múlta őt. Mikor a rabszállító gépkocsi megérkezett és a letartóztatott házaspárt bekísérték a tárgyaló- szobába, akkor az egyik idős Zümmögő méhes, csendes kis falusi kert. Ebben a környezet­ben él tíz esztendeje Riha tanár. Ennyi ideje, hogy a műegyetem­ről eltávolították és élete zsák­utcába jutott. De hiába a kedves, szerető feleség, a tejeskávé és a foszlós kalács, a jó falusi csend, keserves kérdések dúlják fel a tanár lelkének nyugalmát. Tud­ja, hogy igazságtalanul bántak vele. Erős, munkára vágyó ter­mészete lázong a tétlenség ellen, nem találja élete értelmét. Ez a helyzet az öreg tanár kö­rül, amikor hetvenedik születés­napján egy fiatal mérnök rob­ban bele falusi magányába. Se­gítségre lenne szüksége, segít­ségért ostromolja a sértettségébe zárkózott professzort. Minden hiába, üres kézzel kell távoz­nia. De ez a hetvenedik születésnap termelőszövetkezeti tag félhan­gosan megjegyezte, hogy a régi világban az ilyenek már régen elpusztultak, mert akkor nem le­hetett ilyen kevés munkából így megélni, mint ezek — és Diósiék felé biccentett. Igaza van az idős bácsinak. Ezek nem nyomo­rogtak. Ha mindketten dolgoztak volna, akkor a három gyermek nem éhezik. A körzeti orvos pedig nem kényszerült volna olyan véleményadásra, hogy Dió­siék környezetében a legkisebbik gyermek életveszélyben forog. A Diósi házaspár 1957-ben kö­tött házasságot. Három gyerme­kük van. A nagyobbik három, a középső másfél éves, a legkisebb pedig kéthónapos Mint min­denki ebben az országban, ők is megkapták azokat a juttatásokat, amelyeket az állam szülés ese­A közelmúltban három újabb mezőgazdasági jellegű előadást tartott a paksi járásban J. Hor­váth László, tudományos kutató, több népszerű mezőgazdasági szakkönyv írója. December 7-én Dunaszentgyörgyön, mintegy 85, 8-án Pakson, mintegy 80 és 9-én Madocsán, mintegy 55 főnyi kö­zönség előtt tartott előadást a szarvasmarha-, sertés- és barom­fitenyésztés időszerű kérdéseiről. Mindenütt megtekintette a ter­meghozza azt, hogy tisztázódik Riha tanár előtt a tíz évvel előbbi sérelem. így ő is rendet tud teremteni saját életében. Visszahívja a fiatal mérnököt és újra munkához kezd. A darab azt a kérdést veti fel, mi az élet értelme. S a kibonta­kozó cselekmény végül is erre a nagy kérdésre adja meg a vá­laszt. Sokat cikkeztek, pro és kontra a »D 34« Színház munkájáról, előadásairól és vezetője E. F. Bu­rian műveiről. A Déryné Színház vállalkozása, hogy a »Születés­nap«^ bemutassa, feltétlenül dicséretes. A bonyhádi közönség, de az egész megye színházláto­gató közönsége, amely már több­ször elismeréssel adózott a szín­ház egy-egy társulatának, nagy érdeklődéssel tekint a bemutató elé. tén biztosít a szülőknek. Ezeket a juttatásokat se a gyerme­kek öltöztetésére használták, mert különben nem fordulhatott volna elő az, hogy a kéthónapos kisgyermeket egy szál ruhában, bezárva hagyják a hideg lakás­ban. Különösen visszataszító a visel­kedés, ha azt nézzük, hogy az egész országban milyen gondot fordítanak a gyermeknevelésre és az állam milyen nagy áldoza­tokat vállal magára a gyermek- nevelésnek abból a terhéből, amelyből a múltban az egész a szülőket terhelte. A paksi járásbíróság decem­ber 22-én tárgyalja Pusztahen- csén a Diósi házaspár bűnügyét. Az első tárgyalást a bíróság az egyik vádlott távolmaradása miatt elnapolta. S. J. melőszövetkezetek állatállomá­nyát és tanácsokat adott. Az előadások hatására igen megnö­vekedett a paksi járás könyv­táraiban a mezőgazdasági szak­könyvek iránt az érdeklődés: sóikkal több ilyen jellegű szak­könyvet kölcsönöznek az olva­sóknak. mint azelőtt. A következő év első negyedé­ben még több hasonló jellegű előadásra kerül sor a paksi já­rásban. — Kartársaim! Ki sem tudom mondani, mennyire örülök an­nak, hogy az ügy, amelyért ösz- szehívtam Önöket ilyen nagy ér­deklődést váltott ki — kezdi be­szédét a törkölynedvesítő vál­lalat szónoki tehetséggel megál­dott igazgatója. — Halljuk az előadót — he­lyeselnek az első sarokban ülők. — Egy kis türelmet kérek. Se­hol nem látom Spórolós Petit. Úgy látszik még mindig akad­nak a törkölynedvesítő vállalat­nál olyan dolgozók, akik lebecsü­lik az értekezlet jelentőségét és kéretik magukat. Pedig ma egy igen fontos kérdésről tájékozta­tom önöket a takarékossággal kapcsolatban. — Igazgató kartárs! Nem aján­lom. hogy az értekezlet megkez­désével várjunk. Spórolós Peti nekem ugyanis azt mondotta, hogy ő bizony nem ér rá eljön­ni az értekezletre, mert dolga van. — Dolga van? Mi dolog lehet az, ami ennél az értekezletnél előbbre való? — hangoskodik fel­háborodva az első sor. — Azt mondta, hogy őt már nem kell beszervezni Erről az igazgató kartárs lekésett, mert neki évek óta van takarékbetét­könyve és minden hónapban 200—300 forinttal gyarapítja tő­kéjét. Azt is mondta, hogy házat akar majd építeni. Erre spórol évek óta — mondja a felelős­ség érzettől áthatva az igaz­gató kartárs titkárnője, akit er­re az alkalomra takarékossági bizalmának neveztek ki. — Mit hallok? — kiált fel in­dulatosan az igazgató. — Spórolós ezúttal is előre szaladt. — Meg merte tenni, hogy a kollektíva tudta és beleegyezése nélkül takarékoskodik? A napokban jelent meg és ju­tott el szerkesztőségünkbe me­gyénk egyetlen iskolai folyóiratá­nak, a »Bonyhádi közgazdász«- nak ez évi első és második egye­sített száma. A folyóirat, amelyet a bonyhádi „Perczel Mór” Köz- gazdasági Technikum KlSZ-szer- vezetének önképzőköre szerkeszt és ad ki, több, az iskolai élettel foglalkozó írást közöl. Áttekin­tést nyújt az iskola életéről, a tanulmányi munkáról, foglalko­zik a diákokat érintő problé­mákkal. A folyóirat is jól szol­gálja azt az örvendetesen szoros együttműködést, amely az iskola öregdiákjai és mai tanulói között kialakult. Ezzel egy időben jelent meg a bonyhádi közgazdasági techni­— Elébe mert vágni a szerve* zésnek? — Hát ez mégis csak abszur­dum! — Ezt nem ússza meg szárazon. — Ne is hagyjuk 'magunkat.... példát kell statuálni — hangzik. — Mi az, hogy példát sta­tuálunk? Megbüntetjük, sőt ez­zel kapcsolatban lenne is egy beterjesztésem. Javaslom, hogy Spórolós Petit ezennel is ünne­pélyesen rekesszük ki a szombat este megrendezésre kerülő hal- vacsoráról. — Ismét lesz halvacsora? Hát ez remek — helyeselnek többen. — Mint tudják a kartársak, nálunk a legmesszebbmenőkig és minden téren érvényesül a ta­karékosság. A repcigarettából (reprezentációs cigaretta szaksze­rű rövidítése) sohasem szívtunk el többet a tervezettnél. A rövid italokra előirányzott költségek­nél is sikerült valamit megtaka­rítani. A feketekávé-főzést úgy módosítottuk, hogy minél na­gyobb legyen a kihozatal. A na­ponta megfőzött öt duplából, — írd és mondd — hetet sikerült kiporciózni. Sok kicsi sokra megy. És mi a törkölynedvesítő vállalat dol­gozói nem hiába tettünk erőfe­szítéseket, mert most az év vé­gén abban a szerencsés helyzet­ben vagyunk, hogy könnyen Ö6Z- sze tudjuk dobni azt a rongyos néhány száz forintot, amelyből egy kiadós halászlét és hozzá sze­mélyenként legalább két liter minőségi vörös bort is adhatunk. Zenéről is gondoskodunk, mert azt akarjuk, hogy valamennyi dolgozónk számára felejthetet­lenné tegyük a takarékossági na­pokat P-né kum évkönyve is, az 1959—60 is* kólái évről. Oltástechnikai bemutató A Tóina megyei Tűzrendészet! Osztályparancsnokság a tűzese­tek megelőzése és a tűzrendésze- ti szakképzettség növelése érde­kében a megye tűzrendészeti elő­adói részére hétfőn délelőtt ki­lenc órakor Szekszárdon a Garay Filmszínházban filmvetítéssel egy bekötött ismeretterjesztő és ol­tástechnikai bemutatót tartott. A bemutató keretében a legúiabb kézi oltókészülékeket és azok használatát mutatták be a meg­hívottaknak a Budapesti Háztar­tási Eszköz és Bádogárugyár dol­gozói. A tárgyalóteremből Hiányzik belőlük a szülők legfontosabbja Népszerű mezőgazdasági szakelőadások a paksi járásban Hegjelent a „Bonyhádi közgazdász" új száma Husek Rezső csütörtöki zongoraestjével folytatódik a szekszárdi hangversenyidény Dr. Erdélyi János és Dr. Zoltán Vilmos szombaton Hőgyészen, va­sárnap délután Szekszárdon szerepel. Alig 3 hónap múlott el az 1960—61-es hangversenyidényből, de máris örömmel kell megálla­pítanunk, hogy az évek óta áhí­tott elképzelések ebben az idény­ben valóra válnak. Szekszárdon csütörtökön este már a harma­dik bérleti hangversenyre kerül sor, vasárnap pedig az ifjúsági bérletesek jutnak ismét hangver­senyalkalomhoz. Bonyhádon az idény megkezdése óta már kettő, Tamásiban és Pakson 1—1 hang­verseny zajlott le, és folynak az előkészületek a hőgyészi hang­verseny megrendezésére is. Janu­árban újabb két község kapcso­lódik be a mozgalomba. Simon- tornya 21-ére, Fadd pedig 12-ére tervezi az első zene-estet. A szekszárdi hangversenyidény Husek Rezső csütörtökön este 8 órai kezdettel a zeneiskolában megrendezésre kerülő zongora­estjével folytatódik. Műsorának két kiemelkedő száma van. Az egyik, Beethoven grandiózus Waldstein szonátája, a másik Chopin Nagy Polonaise. De mű­sorának kiegészítő számai is a zeneirodalom remekei közé tar­toznak. Műsorát eddig Tamási­ban, Bonyhádon és Pakson mu­tatta be. Mindhárom alkalom­mal megérdemelt nagy siker volt jutalma a lelkiismeretes és alapos felkészülésnek. A csütör­töki hangversenynek az ad még különös érdekességet, hogy ezzel a hangversennyel kerül felava­tásra a zeneiskola új zongorája. Dr Erdélyi János és Dr. Zol­tán Vilmos szombaton este hét órai kezdettel Hőgyészen a ne­velőotthon zenetermében mutat­kozik be a hőgyészi zenekedve­lőknek, vasárnap délután 5 órai kezdettel pedig Szekszárdon a zeneiskola nagytermében az if­júsági bérleti sorozatban mutat­ja be műsorát. Mindkét helyen nagy érdeklődéssel várják a mű­vészeket, ... *.,«*: ‘ O. I. un történet Gyermekkorom egyik emléke közé tartozik, figyelmesen menni az utcán, hátha talá,l az ember valamit. Akkoriban mindig sok pénzt szerettem volna találni. Mit tudtam én, hogy csak a be­csületes munka jutalma boldo­gít. A vágyamból akkor még az sem ábrándított ki, hogy hallot­tam, hogyan járt egy sok pénzt talált ember. íme a régi törté­net. A munkások bérének kifize­tésére készültek az uradalomban. Csak a pénztáros hiányzott, aki a pénzért a bankba ment kocsi­val. — Már itt kellene lenni — mondogatták. De hiába várták. Nagysokára érkezett meg két­ségbeesve. Egy egész aktatáska pénzt, a munkások fizetését el­vesztette. Nem is találta azt meg soha többé. De más sem tudott közelebbit felőle. Jó tíz esztendőre rájöttek a nyomára. Azért említem, hogy nyomára, mert pénzt akkor sem találtak, egy fiát sem. Az úgy eltűnt, mintha lába kelt vol­na, s talán mindig arra vándo­rolt, amerre nem keresték. De nézzük a nyomát. Sürgősen hívták egy házhoz a mentőket. Egyedülálló, idős ember lakott benne, s a szomszédok vették észre, hogy az öreg rosszul lett. No, a mentők is elképedtek, amikor a szobába léptek. Mintha a szobában egy másik ház funda­mentumát akarta volna valaki ki­ásni, fel volt ásva az egész földes alja, jó mélyen. A közepén a legnagyobb gödörben az öreg szorgoskodott. Csurgóit róla a verejték, de ásott és ásott a vég­telenségig, megszállottan. S közben, — itt kell lenni — mormogta — megtalálom, most már úgyis elfelejtették. S hoz­zátett még egy jó nagy számot is, hogy mennyi pénznek kell lenni, amit keres. Nyilvánvalóvá vált, hogy az öreg megháboro­dott. El is vitték a kórházba. Ezután következett a találga­tás, hiszen ő már nem tudta el­mondani, hogyan történhetett az egész. A vizsgálat kiderítette, hogy az öreg akkoriban annál az uraságnál dolgozott, akinél a pénz elveszett, ö megtalálta, de az irdatlan sok pénzt nem merte sem visszavinni, sem felhasznál­ni. Rejtegette ide, oda, míg pé­pül a nagy gondban elméje elbo­rult, s már maga is hiába ke­resgette. Az elveszett pénz pon­tos összege maradt meg csak meggyötört agyában. Nem véletlenül jutott eszem­be ez a történet. A minap autó­val jöttünk a megye egyik útján, S egyszerre az út közepén egy jókora csomag ötlött szemünkbe. Megálltunk azzal a szándékkal, hogy a legközelebbi rendőrőrsön leadjuk, mint a múltkor egy ru­háscsomagot Simontornyán. Elképedésünk azonban nagy volt, mert a csomagban három tég la sorakozott eg-'más mellett. A java még ezután jött, a közeli erdőszélen ekkor bukkant ki egy csapat gyerek, s nagy vígan ne­vetve, lármázva örvendeztek. — Gondolták, jól becsaptak bennün­ket. Vagy talán tanítani akartak? Ki tudja. Ha így van, nem igaz az, hogy rosszabbak a mai gye­rekek, mint a régiek. Sőt vallom, jobbak. És nincs szükségük ta­lált pénzre, hogy boldoguljanak. íSz) ti*

Next

/
Thumbnails
Contents