Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-11 / 292. szám
I £ TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄC I860. december Tit KIÁLTVÁNY A VILÁG r (Folytatás az 1. oldalról.) perialisták agresszív politikájával. A béke híveinek világmozgal- ma napjainkban millióikat egyesít. E mozgalom résztvevői minden országban igyekeznek megvédeni hazájukat egy újabb háborús tűzvésztől. Ha mindezek a békeszerető erők határozott harcra fognak össze, meghiúsíthatják a bűnös háborús terveket, megőrizhetik a békét és elmélyíthetik a népek barátságát. A béke nem hull az ölünkbe. A békét csakis az összes béke- szerető erők közös harcával lehet megvédeni és megszilárdítani. Mi, kommunisták felhívunk minden dolgozót, felhívjuk mindegyik világrész népeit: Harcoljatok a nemzetközi feszültség enyhítésért és a békés egymás mellett élésért a hidegháború ellen, a fegyverkezési hajsza ellen! Ha a fegyverkezésre fordított óriási összegeket békés célokra hasznosítanák, javítani lehetne a néptömegek helyzetén, csökkenteni a munkanélküliséget, emelni a béreket és az életszínvonalat, fokozni a lakásépítkezést, átfogób- bá tenni a társadalombiztosítást. Ne engedjétek meg az atomfegyverkezés elterjedését, a német és a japán militarizmus tömegpusztító fegyverekkel való felszerelését! Követeljétek a békeszerződés megkötését a két német állammal, követeljétek Nyugat-Berlio demilitarizált, szabad várossá nyilvánítását! Harcoljatok az imperialista, hatalmak kormányainak minden olyan kísérlete ellen, hogy újabb országokat vonjanak be a hidegháborúba, a háborús előkészületekbe. Követeljétek a külföldön levő katonai támaszpontok megszüntetését, a más államok területén tartózkodó csapatok visszavonását, az új katonai támaszpontok létesítésének megtiltását. Harcoljatok azért, hogy a támadó katonai tömbökbe bekényszerí- tett országok megszabaduljanak e tömböktől! Küzdjetek olyan megállapodásokért, amelyek alap ján atomfegyvermentes övezeteket lehet létesíteni! Ne engedjétek, hogy a hős kubai nép szabadságát akár gazdasági blokáddal, akár az amerikai monopóliumok fegyveres intervenciójával megfojtsák! A munkásosztály és a népek ügyéért vívott harcban mi, kommunisták, kezet nyújtunk a szociáldemokratáknak, valamint más pártok és szervezetek békeharcos tagjainak, minden szakszervezeti tagnak, minden hazafinak: küzdjetek velünk együtt a béke védelmében, a leszerelésért. Valósítsuk meg az akcióegységet! Teremtsünk közös harci frontot az imperialisták háborús előkészületeivel szemben! Védelmezzük vállvetve a demokratikus szabadságjogokat, harcoljunk a reakció és a fasizmus sötét erői, a fajgyűlölet és a sovinizmus ellen, a monopóliumok mindenhatósága, a gazdasági és a politikai élet militari- zálása ellen. A népek függetlenségi és szabadságharca gyöngíti a háborúra törekvő erőket és megsokszorozza a béke erőit. Uj életre ébred Afrika, amelynek nénei mindenkinél többet szenvedtek a gyarmati rabszolgaság és az embertelen kizsákmányolás ostorától. Afrika népei saját független államaik létrehozásával fiatal, mind önállóbb NEPEIHEZ ! és békeszerető erőként vonulnak be a történelem küzdőterére. A gyarmati rendszer azonban, amelyet a történelem pusztulásra kárhoztatott, még nem semmisült meg teljesen. Kelet-Afrika brit és portugál gyarmatain durva erőszak és terror torlaszolja el a népek előtt a szabadsághoz vezető utat. A Délafrikai Unióban a fajgyűlölet rendszere tombol. A bátor algériai nép immár hat éve harcol nemzeti függetlenségi jogáért, hullatja vérét egy olyan háborúban, amelyet az atlanti cinkosok támogatását élvező francia gyarmattartók kényszerítettek rá. Kongóban az imperialisták semmilyen eszköztől sem riadnak vissza, hogy zsaroló mesterkedésekkel és megvesztegetéssel rr.egdöntsék a törvényes kormányt és engedelmes bábjaik kezébe játsszák a hatalmat. Azok a népek, amelyek kivívták az önálló államiság jogát, továbbra is nehéz harcot folytatnak a gyarmati elnyomás új formái ellen, az amerikai és nyugatnémet gyarmatosítók, a régi angol, francia és egyéb elnyomók ellen, akik bármilyen áron szeretnék megtartani a természeti kincseket, a bányákat és az ültetvényeket, szeretnék hátráltat ni a felszabadult országok ipari fejlődését és megpróbálnak korrupt, reakciós kormányokat a nyakukba varrni. Gyarmati járomból felszabadult és felszabadulásukért küzdő országokban élő testvéreink! Üt a gyarmati rendszer végórája! Mi, kommunisták, veletek vagyunk! Veletek van a szocialista államok hatalmas tábora! Veletek együtt követeljük a független létezéshez való jog haladéktalan és feltétlen elismerését minden nép számára. Szolgálják országaitok kincsei és a dolgozók erőfeszítései csak a ti népeitek javát! A teljes szuverenitásért és a gazdasági függetlenségért, a szabadságért vívott harcotok a béke szent ügyét segíti! Mi, a kommunista és munkáspártok képviselői, felhívással for dulunk a férfiakhoz, a nőkhöz és az ifjúsághoz, a legkülönbözőbb foglalkozási ágak és társadalmi rétegek képviselőihez, minden emberhez, függetlenül politikai és vallási meggyőződésétől, függetlenül nemzetiségétől és bőre színétől, mindazokhoz, akik szeretik hazájukat és gyűlölik a háborút. Követeljétek az atomfegyverekkel és más tömegpusztító fegyverfai tákkal folytatott kísérleteknek, a fegyverek előállításának és alkalmazásának azonnali eltiltását. Követeljétek az általános, teljes és ellenőrzött leszerelésről szóló szerződés haladéktalan megkötését. A modern tudomány és technika ne a halál és a pusztítás eszközeinek megteremtését szolgálja többé, hanem az emberek javát, az emberiség haladását. A katonai csoportosulások helyett diadalmaskodjék valameny- nvi ország baráti együttműködése, átfogó kereskedelmi és kulturális cseréje! A mi korunkban a béke erői fölényben vannak a háború erőivel szemben! A népek elérik a béke megvédésének nemes és hőn óhajtott célját, ha egyesített erővel állhatatosan és aktívan harcolnak a békéért és a népek barátságáért. A kommunisták minden erejükkel ezen munkálkodnak. A béke legyőzi a háborút! Kádár Jánost Az eddigi úton megyünk tovább, azt a politikát valósítjuk meg, melyet népünk helyesel, támogat Befejeződött az országgyűlés ülésszaka (Kádár János elvtárs beszédének első részét lapunk szombati számában közöltük.) Harcunkban, minden nagy feladatunk megoldásában támaszkodunk a világ haladó erőire; ez a mi nemzetközi bázisunk. A világ haladó erőivel együtt őrködünk hazánk függetlenségén, építjük népünk szocialista jövőjét, küzdünk itthon a szocialista építés új sikeréért, nemzetközileg pedig a háború ellen, a békés egymás mellett élésért, a szocializmus világméretű győzelméért. Engedjék meg, hogy röviden érintsem a külpolitika egy-két kér dését is. Részletesen beszéltek itt a vitában az osztrák—magyar kap csőlátókról. Valamennyi szomszédunk közül Ausztria az egyetlen kapitalista ország. A gyakorlatban kellene realizálnunk a magyar szocialista és az osztrák kapitalista állam nemcsak békés egymás mellett élését, hanem jószomszédi viszonyát is. Mi nem szűnünk meg ezért _ fáradozni. Nagyon egyetértek azokkal az elvtársakkal, akik azt mondiák: nem mi vagyunk a felelősek azért, hogy ez jelenleg nem így van. A határon túl, Ausztriában nagyon jól tudják, hogy mi békés, jószomszédi viszonyt akarunk. Szőrt meggyőződésem, hogy mi Ausztriával nemcsak békésen fogunk egymás mellett élni, hanem végül is nagyon jó szomszédi viszonyt tudunk kialakítani minden gáncsoskodás és közbeeső zavaró epizód elenére is Csak mellékesen jegyzem meg, hogy az ilyen epizódokért felelős személyeket nem nálunk, hanem a határon túl, Ausztriában kell keresni. Az osztrák—magyar kapcsolatokról Volna azonban még egy megjegyzésem a magyar—osztrák viszonyt zavaró epizódokkal kapcsolatosan. Valamelyik képviselő- társunk említette, hogy amikor a Nőszövetség egyik megbízottja Ausztriába akart utazni, előbb — hogy úgy mondjam — hitvallást kellett tennie, mivel akarja tölteni az idejét, kikkel és miről akar beszélni. Nos, ez rendben Van. Ehhez joguk van. Megértem, hogy az osztrákok féltik semlegességüket a Nőtanács egy képviselőiétől. (Derültség.) De kérdem, miért nem adnak hasonló kérdőívet az olyan hivatásos kémnek is, mint például Allen Dulles, aki elég gyakran jár Ausztriába, s akinek nem is titkolt hivatása a kémkedés. Büszke arra, hogy »nem tudom, hány éve« kémkedéssel foglalkozik. Tőle miért nem kérdezik meg: kivel óhajt ön érintkezni, mi célból, milyen ügyeket akar megtárgyalni? Ezzel pedig jó szolgálatot tennének Ausztria belső békességének, általában a béke ügyének és nem utolsósorban a magyar—osztrák viszonynak is. Nem ártana, ha az osztrákok részéről is több progresszív lépés történne, hiszen az ő helyükben én arra gondolnék: tovább lesz nekik szomszédjuk a Magyar Népköztársaság, mint vendégük az amerikai kémszervezet főnöke. (Derültség és nagy taps.) Az Egyesült Államok a világreakció fő támaszává vált Másik megjegyzésem az Egyesült Államokkal való viszonyunkra vonatkozik. Meggyőződésem, hogy az Egyesült Államokkal is ki tudjuk és ki fogjuk alakítani a normális kapcsolatokat. Békésen, a békés egymás mellett élés jegyében elférhetünk egymás mellett a földtekén, annak ellenére, hogy itt szocialista társadalom van és lesz, ott pedig még kapitalista rendszer van. A békés egymás mellett élés a történelem elemi erejű követelése. Méltatlan, igazságtalan és sértő volt a bennünket érintő mozgás- korlátozás New Yorkban. De volt egy más érzésem is. A New York Times egyik tudósítójának e' ,s mondtam. Nézze — mondtam neki —, rám nézve személyileg ez a mozgáskorlátozás sértő, de nem volt kellemetlen. Részben azért, mert egész jó társaságban voltam. Tudják, hogy négy embert »tiszteltek meg« így: Hruscsov elvtársat, Mehmet Shehu elvtár- sat, Fidel Castrót és engem. A társaság tehát nem volt rossz Eszembe jutott 1932 februárja^ amikor a börtönből kifelé tartva, a toloncházban megjelent előttem az akkori horthysta belügyminisztérium egyik főtisztviselője és közölte, hogy én, mint kommunista, nem hagyhatom el Budapest határát. Mondtam a New York-i tudósítónak: nem először történik meg velem, hogy egy bizonyos körzetet nem hagyhatok el. Először a Horthy-fasiszta rendőrség büntetett ezzel. Az a tilalom — mondtam az újságírónak — már nem áll fenn, az a főtisztviselő egész rendszerével együtt a múlté már; — én pedig, az egykori magyar kommunista ifjúmunkás, én még mindig itt vagyok, sőt, New Yorkban vagyok! (Nagy taps.) Én az ilyesfajta újkori mozgáskorlátozásnak sem jósolnék sokkal nagyobb jövőt, mint annak idején a Horthy főtisztviselője áital számomra előírt korlátozásnak. Valamikor valóban joggal mondhatta magáról az Egyesült Államok, hogy a haladás, a demokrácia hazája. Hajdanában a feudális Európából sok ember menekült oda és menedéket talált a reakció elől. Ma egész más a helyzet; ellenkező »hírnevet« sikerült szerezniük az Egyesült Államok veeztőinek: a világ minden elcsapott fasiszta diktátora, hitleristája, nyilasa, bukott nép- nyúzója úgy tapad hozzájuk, mint a mágneshez; bennük lelnek fő patrónusukra. Úgy gondolom, jobban kellene tőlük tartanunk, ha lemondanának erről a nagyon is kétes hírnévről. Mert a hidegháború, a reakció világméretű támogatása végső fokon visszacsap és zsákutcába viszi az amerikai imperialisták politikáját. Vannak ott is progresszív, józan gondolkozású emberek, akik hívei a békés, normális egymás mellett élésnek és elég tiszteletreméltó bátorsággal képviselik is álláspontjukat. Nekem szerencsém van ismerni a Cyrus Eaton házaspárt. Én tisztelem ezt a házaspárt, annak ellenére, hogy milliomos. Bevallottan tőkés, nagykapitalista. De a háború ellen van, a korlátozás nélküli kereskedelem és érintkezés, a békés és normális egymás mellett élés híve a különböző társadalmi rendszerű országok között. Nixon már megbukott. Allen Dulles is meg fog bukni. De Cyrus Eaton, ha az ő vonala győz, sajnos, még jó ideig nem fog »megbukni«. (Derültség.) Az ő vonalával kell majd birkóznunk. S feltétlenül el kell érnünk — ehhez viszont jó pár évig kell nyomnunk a gombot —, hogy az egy főre e°ő termelésben és fogyasztásban máj dán túlhaladjuk a legfejlettebb kapitalista országokat, köztük az Egyesült Államokat is. A Moszkvai Nyilatkozatban összpontosul a nemzetközi kommunista mozgalom ereje Kádár János beszéde további részében a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásával foglalkozott. Elmondhatjuk, hogy a tanácskozás heteiben Moszkvában dobogott a nemzetközi munkásosztály szíve. Ez a tanácskozás a világ legfontosabb eseménye volt, mert az emberiség jövőjét a munkásosztály fogja megszabni és meghatározni. A nyolcvanegy kommunista és munkáspárt kéDviselőinek, a nemzetközi munkásosztálynak döntősei az emberiség jövőjét formálják. Joggal mondhatjuk, hogy a moszkvai tanácskozás történelmi jelentőségű volt. A tanácskozás széleskörű elvtársi véleménycsere volt, amelynek során fő politikai vonalunk és egységünk tovább erősödött. Erősödött a Szovjetunió Kommunista Pártjának tekintélye. Erősödött a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Kínai Kommunista Párt, valamint a többi testvéri párt összeforrottsága és egysége. Ez is nagy horderejű tény a jövendő harcok szempontjából. Az a fő irányvonal erősödött tovább, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága —- Hruscsov elvtárs vezetésével — 1953-ban nyitott meg a személyi kultusz és annak minden káros kinövésével szemben, amikor is félrelökték a szocialista fejlődés útját gátló köveket. Ez a fő politikai vonal uralta a történelmi jelentőségű XX. kongresszust, ahol sok tekintetben tovább fejlesztették a marxizmust, s amelynek hatásá új, friss lendületet vitt az egész nemzetközi munkásmozgalom harcába. Ez hatotta át az 1957-es moszkvai tanácskozáson született Nyilatkozatot, s így ez a fő politikai vonal a Szov jetunió Kommunista Pártjának irányvonalából a világ kommunista mozgalmának fő irányvonala lett. S most tovább erősödött. Tovább erősödött a nemzetközi munkás- mozgalom egysége, a föld valamennyi népének javára. (Folytatás a 3, oldaiußsj
