Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-09 / 290. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1960. Jóember 9. Asszonyoknak — lányoknak A családi nevelés Az egyöntetűség; hiánya A családi nevelésnek komoly hibája az egység, az összehangoltság hiánya. Gyakran megfigyelhető egyes családokban, még ott is, ahol barátságos légkör uralkodik, hogy a szülők és a család többi felnőtt tagjai, ahelyett, hogy megbízható segítő társként hasznosan együtt dolgoznának a gyermeknevelés munkájában, szinte vetélkednek, mérkőznek egymással. A gyermekekkel szemben tanúsított magatartásban, a velük szemben támasztott követelményekben, a tanácsokban, a dicséretekben, a szidásokban, a gyermekek viselkedésének egész irányításában egység helyett különböző álláspontok nyilvánulnak meg. Amit az apa dicsér, az anyánál korholást vált ki, vagy fordítva, de megtörténik még az is, hogy a szülőktől eltérő követelményeket állít fel a nagyanya, vagy a dajka, sőt a gyermek fivérei és nővérei is kiveszik részüket ebből a vélemény-zűrzavarból. Az ilyen családi nevelés egy zenekarhoz hasonlít, amelynek minden tagja mást játszik, ahelyett, hogy összehangoltan, egyetlen közös dallamot adnának elő. Az ilyen nevelés következtében a gyermekben korán olyan vonások alakulnak ki, amelyek még nem ennek az életkornak a sajátosságai, és ártalmasak a társadalom szemDivattudósítás Alkalmi ruhák Közeledik a téli szezon, amikor is többet járunk szórakozni — klubdélutánokra, táncos összejövetelekre, s az ezzel velejáró probléma: milyen ruhát csináltassak? Különösen a fiatal lányok gondja ez, akik sokat spekulálnak raj ta, milyen ruhában látszanak „nagy nőknek”. Nem lehet elégszer elmondani, hogy a fiatal lánynak a fiatalos, egyszerű vonalú ruhák a legszebbek, ez való nekik, ez fejezi ki leginkább kedves, derűs egyéniségüket. Két kedves alkalmi ruhát adunk fiatal lányoknak, azzal, hogy ruháiknál különös gondot kell fordítani az anyag kiválasztására. Ke- rülendők a sötét színek, amelyek bármily fiatalos fazon mellett is öregesnek hatnak. Kivétel a sötétkék, amely mindig elegáns, divatos és különösen világosbőrűek- nek és hajúaknak igen előnyös. A nagy virágos selyem anyagok sem előnyösek fiatal lányoknak, ellenben a helyes formában alkalmazott élénkszínű taftruhák, akár simák, akár kockásak, igen szépek. Alkalmas ruha-anyag még a brokát is (kisestélyire), de csak kimondott pasztell színekben és csak a saját szálával beszőtt apró mintás. Szépek a pamutbársonyok is. A ruhák díszítésére lehet bársonyszalagot alkalmazni, de csak olyat, ami a ruha alapszínével hasonló. Ajánlatos a ruha szabásvonalának megfelelő alsószoknyát varratni, amely emeli a fazon szépségét. 1. rajz: Sötétkék bársony, vagy taft szoknya, körbe puha hajtásokkal. Hozzá fehér madeirából, vagy csipkéből készült, kissé hosszított derekú blúzzal. Feltétlenül dolgozzuk rá fehér taftra, vagy selyemre, hogy ne legyen áttetsző, mert nem szép amikor a különböző vállpántok ide-oda csúszkálva átlátszanak. Sötétkék taft, vagy bársony masni díszíti. Tizenöt—tizenhét éves lányok ré2. rajz: Világoskék taft ruha. Tizenkét—tizennégy éves lányok számára. Rózsaszín taftból, vagy bársonyszalagbói piézett övvel, az utolsó piében, ahol a szoknya hajtása végződik, kis angol masni díszíti. Kíuos meglepetés Párizsban furcsa ügyben kellett a bíróságnak ítéletet hoznia. A 42 esztendős Ginette Ferroni férfiruhát öltött, haját lény íratta és hamis papírokkal feleségül vette a 24 esztendős Bernadette Un- voist. Sem a polgári hatóságoknál, sem a templomban nem tűnt fel senkinek, hogy az ifjú pár mindkét tagja nő. Néhány hónap múlva Bernadette édesanyja, aki furcsállta »veje« viselkedését, értesítette a rendőrséget. Sírfeliratok Egy amerikai újságírónak, Párizsban az a különös ötlete támadt, hogy különböző hírességeket megkérdezett, milyen feliratot óhajtanak majd sírkövükre véset- ni. Többek között a következő vá laszokat kapta: Maurice Chevalier: »Unatkozom!« Marcel Achard: »Végre egyedül!« Ingrid Bergman: »Végig jó színésznő volt.« Georges Carpentier volt bokszbajnok: »K O.« Bernard Buffet: »Hideg Buffet.« pontjából. A gyermek »kétkula- csos politikát« folytat, igyekszik kihasználni a felnőttek gyengéit, hízelkedik, ravaszko- dik, csal. Az ilyen nevelési módszer rossz hatása, ha idejében nem lépünk fel ellene, később a felnőtt korban is visszaüt. A családon belül tehát olyan nevelési módszert kell kialakítani, hogy a gyermekek igaz, bátor becsületes emberekké nőjenek fel. Idejét múlta-e a kézimunkázás ? Sok vita folyik arról, hogy ma, amikor a nők egyenrangú társai a férfiaknak, vajon a kézimunkázás nem idejétmúlt, fölösleges időtöltés-e. Nem. A nők körében ma is nagy az érdeklődés a kézimunkázás iránt, a városi, falusi, üzemi kultúr otthonok százaiban lányok és asszonyok tízezrei ápolják és fejlesztik tovább hagyományainkat. Közülük igen sokan napközben üzemekben, hivatalokban, gépek mellett dolgoznak, de egyrészt él bennük a szép szeretete, s a vágy hogy otthonukat, környezetüket, öltözködésüket szebbé varázsolják, másrészt igen jó kikapcsolódás, idegnyuatató hatása van. Nem új dolog ez! A díszítőkedv, a szép keresése sok-sok ezer éves múltra tekint vissza. — Az őskorban, amikor az élelemszerzés élethalálharc útján történt, a nők feladata többnyire a ruházat elkészítése volt. Később már nemcsak az elejtett állatok bőrét dolgozták fel ruházatnak, hanem a földművelő népek asszonyai szalmából fonatokat, egyéb növényi rostokból pedig szövedékeket készítettek. A különböző anyagok feldolgozása természetesen mindig újabb és újabb eljárásokkal bővült, finomult és sokrétűbb lett. A ruházat, az öltözködés anyaga, formája, igénye állandóan változott. A nők kialakították például a csipkekészítés sokféle válfaját, a hímzőöltések végtelen sorát. A kézimunkázás művészeté a szépérzéknek, az alkotóerőnek olyan megnyilvánulása, amely készítőjének és másoknak egyaránt gyönyörűséget, örömet okoz. Magyarországon is hímeztek már a középkorban: a várak, udvarházak asszonyai, akik megtanították erre a nemesi családok lányait és a szolgálólányokat. — így sajátította el a nép az úri hímzés technikáját, mintáit, ame lyeket azután saját szemléletének, ízlésének megfelelően fej lesztett tovább. A hímzésnek mint mesterségnek is évszázados múltja van hazánkban. így például Kassa városában már a XV. században több híres hímvarrót ismertek Ezek díszítették a szabók keze alól kikerült ruhákat, a tarsolyokat, nyergeket, nyeregtakarókat, a lakásban a falkárpitokat, az asztalt és kerevetet borító takarókat, az ágytakarókat, függönyöket, címereket, zászlókat, stb. Az osztálytársadalmakban a nép túlnyomó része csaknem teljesen el volt zárva a művelődéstől, s így a nagyszerű művészeti alkotások megismerésétől és élvezetétől is. Mégis, nehéz életviszonyai ellenére, sajátos művészetével szépítette otthonát, kör nyezetét. Dalok, táncok, mesék, népi játékok, szokások és a díszítőművészetek őrizték meg az ország különböző vidékein létrejött népi művészetet. Nemzedékről nemzedékre öröklődik, de nem változatlanul. Továbbfejlődik, újabb formákkal, motívumokkal gazdagodik. Hatnak rá a hivatásos művészet alkotásai és a szomszédos népek művészete is. De bármennyire változatos egy ország különböző vidékeinek népművészete, és bármilyen változásokon megy át, alapformáiban megőrzi sajátos jellegét. A hiánycikkek gyáraTávolabbról egy kisebbfajta gyár képét mutatja a Mözs és Tolna közti út baloldalán vagy kétszáz méterre lévő épületcsoport, a Tolnai Fémipari és Szerelő Ktsz üzeme. Legszembetűnőbb a nemrég felavatott új üzemház. Előtte építik az utat, rövidesen elkészül az is, nem dagasztják majd a sarat a gépkocsik. NÉGY ÉVVEL EZELŐTT még egyedül árválkodott az egykori vágóhíd-épület. A község központjától távol esett, csak 1956-ban kezdték beépíteni lakóházakkal ezt a részt, addig senkinek sem kellett a,z épület, így hát könnyű volt megkapni a tanácstól az újonnan alakult, 11 tagú szövetkezetnek. (Ennyien indultak ,1957 nyarán, még a főkönyvelőt is beléptették, hogy meglegyen a ktsz alakulásához szükséges minimális taglétszám.) Siralmasan nézett ki az épület, ablakai betörve, a Bergmann-csövek a falakból kitépve, a tetőről több száz cserép hiányzott, a kút tele szeméttel. Vasárnap jöttek ki, dolgoztak társadalmi munkában a még meg sem alakult szövetkezet leendő tagjai, hogy kicsit rendbehozzák az épületet. A társadalmi munka azóta már csaknem állandóvá vált. A jelszó: amit csak lehet, magunk csináljunk meg. Satupadok, egy csomó szerszám, készülék, a kalapácslakkozó berendezés egy része készült társadalmi munkával. Mintegy 700 ezer forintot érnek a szövetkezet új épületei, ebből 140 ezer forint értékű az elvégzett társadalmi munka. A szövetkezet tagjai segítenek az út építésénél is. Félmilliós kölcsönt vettek fel az építkezésre, hosszúlejáratú hitelként, de úgy számítják, hogy 1963-ra teljesen letörlesztik. A szabályok szerint az évi tiszta nyereségből 40 százalékot kellene a szövetkezeti vagyon növelésére fordítani, ők 50 százalékot vállaltak. AZ EREDMÉNYEK >. EGYIK TITKA a helyes gyártmány-profil kialakítása. Kezdettől fogva elsősorban olyan cikkek gyártását vezették be, amiből országosan is nagy a hiány, ennélfogva a kereslet. Évente például több ezer mosdóállványt készítenek (1961-re közel húszezer darabra van megrendelésük), a jövő évben többek közt — kooperálva az asztalos ktsz-szel — készítenek négyezer vendéglői kertiasztalt. Amikor két évvel ezelőtt a kereskedelem kezdett áttérni az új eladási formákra, a szövetkezet »rákapcsolt« az újfajta boltberendezések gyártására, önálló típusokat alakított ki. Nem is nevezik másként az egész országban, mint »tolnai« boltberendezés. Ebből a fajtából egy mintapéldány már Romániába is eljutott. A legújabb, a »Tapolca« nevű berendezés onnét kapta nevét, hogy Tapolcán rendeztek be vele egy mintaboltot. Jelentős mennyiségű munkát végeznek közvetlenül a lakosság részére is, például igen sok vaskaput és vasajtót rendelnek a környékbeliek a szövetkezetnél. A termelőszövetkezetekben villany-, vízvezeték- és öntözőberendezés-szerelési munkákat végeznek többek között. A következő években már nem akarják növelni a létszámot, hiszen most is közel nyolc- vanan dolgoznak a műhelyekben. Műszaki fejlesztéssel NÖVELIK A TERMELÉKENYSÉGET. Beszereznek néhány korszerű gépet, »vonalba állítják« a mosdóállvány-gyártás gépeit, berendezéseit, hogy minél kisebbre tudják leszorítani a belső szállítást. Nem törölték le a kifolyt üzemanyagot — kigyulladt a gépkocsi A közelmúltban két tűzeset történt a megyében. Dombóvárott a benzinkútnál üzemanyagot vett fel a Kaposvári Közúti Üzemi Vállalat AC 54—51 rendszámú Skoda személygépkocsija. Töltés közben egy kevés benzin szétfolyt a gépkocsi tartályán, amelyet a gépkocsivezető nem törölt le. A gépkocsi elektromos berendezése sem volt teljesen rendben. Az indításkor keletkezett szikrától meggyulladt a szétfolyt benzin gőze, majd a gépkocsi is tüzet fogott. A benzinkútnál készenlétben tartott kézioltókkal kezdték a tüzet oltani, s azt teljesen az odaérkező dombóvári tűzoltók fojtották el. A gépkocsi elektromos vezetéke, a belső kárpitozás és a két első kerék gumija elégett, a keletkezett kár több mint háromezer forint. A tanulság ebből: az elektromos vezeték meghibásodását azonnal ki kell javítani, és tankoláskor le kell törölni az esetleg kifolyt üzemanyagot. A másik tűzeset Fácánkerten történt. Eddig még kiderítetlen okokból kigyulladt Kitti Mihály portáján a sertésól és a fészer. A tüzet a kihívott tolnai és szekszárdi tűzoltók oltották el. Az állatokat még idejében sikerült megmenteni. A tűzesettel kapcsolatban még folyik a vizsgálat. — Tréfál a robotgép. A hollandiai Oesterbeckben elektronikus robotgépet állítottak ki. A kiállítás látogatói kérdéseket intézhettek a géphez. Sokan persze nem elég precízen kezelték a gépet és így sokszor furcsa válaszokat kaptak. Egy paraszt- ember például tudni akarta, miképpen nyerhetne több tejet a tehéntől Ezt a választ kapta: »Vigye gyakrabban moziba«. Az utána következőt aggasztotta felesége rossz hangulata, mire a gép a következő bölcs tanácsot adta: »Cserélje alatta gyakrabban a szalmát«,
