Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-09 / 290. szám

I960, december 9. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAO Gondolatok az NB lll-röl I. közlemény Vidéken, különösen Tolnában az NB III. jelenti a labdarúgó sport élvonalát. Az NB Ill-ba bejutni, ez a vágy fűti a me­gyei bajnokság élvonalában lé­vő csapatokat is, ezeknek szur­kolóit is, amely sportkörök pe­dig az NB Ill-ban rúghatják a labdát, azért szoronganak, hogy meg tudjanak kapaszkodni, ki ne essenek. Az NB III. most került ne­gyedszer kiírásra, és őszintén meg kell állapítanunk, hogy ez •. a bajnokság valóban elérte a \ célját. Itt található a magyar labdarúgó sport aranytartaléka, csak az a kérdés, hogy ezeket az értékeket megtalálják-e szakembereink vagy sem. Annyi bizonyos, hogy a bajai Dunai, Rádi és Petresevics példája ar­ra int, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani az NB Ill-ban játszó tehetséges játékosokra és meg kell találni a határt a ne­velő munkát végző sportkörök megvédése és a klubérdekek so­viniszta megnyilvánulásai kö­zött. Az idei bajnokság előtt nem volt átigazolás. Éspedig azért nem volt, mert egyesek előre ittak a róka bőrére, és nem tud­juk, hogy helyes volt-e az az in­tézkedés, amely ezeket a játé­kosokat és sportköröket úgy büntette meg, hogy nem enge­délyezett sportkörváltoztatást. Ez az intézkedés kétségtele­nül éreztette hatását az NB III-as küzdelmekben is. Az a körülmény, hogy a bajnokság­ban sok olyan játékos is helyet kapott még, természetesen meg­látszott a mérkőzések színvona­lában. Ugyanakkor azonban azt is tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy az egyete­mes magyar labdarúgás érdeke azt kívánta volna, hogy ezek a játékosok magasabb osztályba kerülhessenek Az első félévnek az NB III- mal kapcsolatban egyik öröm­teli tapasztalata a mérkőzések színvonalának növekedése volt. A csapatok zöme igyekezett a földön tartani a labdát, és a csa­patok zömének játékában nem volt nehéz észrevenni a tervsze­rű játékra való törekvést. Az a körülmény pedig, hogy a sport­körök erőnlétileg is alaposan felkészültek a bajnokság küz­delmeire, biztosította azt, hogy a közönség az NB III-as mér­kőzéseken jóiramú küzdelme­ket láthatott. A taktikának is mind nagyobb szeren jut az NB Ill-ban is. Vol­tak sportkörök, amelyek külö­nösen a vidéki mérkőzéseken, a védekezésre fektették a súlyt, és szinte teljesen lemondtak a támadás előnyeiről. Ilyen volt egyes mérkőzésein az idén meg­lepetést okozó Székesfehérvár, amely hazai mérkőzéseit sorra megnyerte, de vidéki mérkőzé­sein teljesen passzív játékot nyújtott. Ezzel a játékfelfogás­sal valóban elérte, hogy mind­össze hórom alkalommal kel­lett vesztesként elhagynia a pá­Szekszárd a harmadik helyen Az NB Il-es női kosárlabda- bajnokság eredményei az elmúlt vasárnapról: Győr—Eger 82:50 (32:22), Szé­kesfehérvár—Ö, Pamut 52:33 (24:11), Szolnok—Nagykőrös 65:48 (28:16), FÜSZÉRT—Kecskemét 58:44 (22:18), Sopron—Szekszórd 60:34 (22:17), A bajnokság állása: 1. Újpesti Bőripari 2. FÜSZÉRT 9 8 1 452:292 17 9 7 2 430:364 16 3. Szekszárd 9 6 3 485:470 15 4. Győr 10 5 5 494:455 15 5. K. Keksz 10 5 5 538:493 15 6. Sopron 10 5 5 518:535 15 7. Szolnok 10 5 5 467:483 15 8. Kecskemét 9 5 4 495:486 14 9. Székesfehérvár 9 4 5 443:464 13 10. Nagykőrös 9 4 5 549:489 13 11. Eger 10 2 8 431:548 12 12. Pamut 10 1 9 364:587 11 lyát vidéken is, ugyanakkor azonban egyetlen mérkőzést sem nyert meg. Mások arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a legjobb védekezés a támadás. A nyílt sisak aztán váratlan győzelme­ket. de váratlan vereségeket is eredményezett, és ennek tudha­tó be az is, hogy viszonylag sok gól esett az NB III. küzdelmein. Természetesen mutatkoztak hibák is jócskán, és erről is be­szélnünk kell, anélkül, hogy ki­sebbíteni akarnánk azt az ered­ményt, amely az NB III. fejlő­désében megmutatkozott. Sok még mindig azoknak a játéko­soknak a száma, akik technikai­lag nem eléggé képzettek. E te­kintetben még mindig lényeges különbség van a budapesti és a vidéki labdarúgás között. Sok javítanivaló van még fejjáték­ban, helyezkedésben és abban is, hogy a játékosok zöme nem szereti váltogatni a szárnyakat. Egy-egy mérkőzésen ritka a ke­resztlabda, egyszerűen azért, mert nem bíznak magukban atekintetben, hogy 40—50 méte­res átadásukat annak pontat­lansága miatt nem az ellenfél szerzi-e meg. Igen nagy hiba egyes tehet­séges játékosok önteltsége is. Ezek a játékosok az NB III-at legalábbis NB I-nek tekintik. Túlzott önbizalom és az ezzel együttjáró könnyelműség jel­lemzi játékukat, amelynek az lesz az eredménye, hogy gól­helyzetek maradnak kihaszná­latlanul, vagy jó játék után a könnyelműség megbocsáthatat­lanul megbosszulja magát. (Folytatjuk.) REGGELENTE... Reggelente egy iskola Mellett járok el, Minden reggel futballjáték Folyik ott jókedvvel Meg-megállok, el-elnézem Mily boldogok ők, Egytől egyig azok a kis labdakergetők Eszembe jut gyermekkorom Én is játszottam Csak én papír, s rongylabdákkal Mezítlábosan... RESETERITS ISTVÁN Tolnai asztaliteniszezők Vass Mária a Faddi Sport­körben ismer­kedett meg az asztaütenisz- szel, de egy év óta — mióta a tolnai tex­tilgyár dolgozó­ja, Tolna szí­neiben verse­nyez. Vass Má­riát nemcsak a munkahelyén, hanem a sport­körben is meg­szerették szor­galmáért, sze­rénységéért és nem utolsó sor­ban tehetségé­ért. Dr. Luszka József neve fo­galom a me­gyei asztalite­nisz sportban. Tíz éven át egymás után nyerte a me­gyebajnokságot és maholnap már fiával együtt verse­nyez. Mint f mondja, még fiatalnak érzi magát, és egye­lőre nem is gondol arra, hogy abba­hagyja a ver­senyszerű asz­taliteniszezést. 1960. leglobb atfétibai eredményei 100 m női síkfutás Felnőtt csúcs: Bicskei Gizella (Szekszárdi Dózsa) 12.7 (1955). Ifjúsági csúcs: Hamar Mária (Szekszárdi Dózsa) 12.8 (1959). Listavezető Hármas í á 1959- ben: Hamar (Sz. Dózsa) 12.8 13.10 1960- ban: Hamar (Sz. Dózsa) 12.8 13.23 Tízéves átlag: 13.16 13.43 Ötös Tízes t 1 a g 13.30 13.59 13.42 14.01 13.65 13.93 1. Hamar Mária (Szekszárdi Dózsa) 12.8 i 2. Csendes Erika (Szekszárdi Dózsa) 13.3 i 3. Balassa Mária (Szekszárdi Dózsa) 13.6 i 4. Eördögh Judit (Szekszárdi Dózsa) 13.7 i 5. Dorogi Mária (szekszárdi gimnázium) 13.7 s 6. Kern Ágnes (paksi gimnázium) 13.9 i 7. Ternay Katalin (dombóvári gimnázium) 14.— s 8. Gujás Márta (Szekszárdi Dózsa) ’ 14.— i 9. Gregus Márta (paksi gimná zium) 14.— i 10. Krassay Judit (Bátaszéki VSK) 14.1 s 14.1-et futott még a szekszárdi gimnázium Tóbiás Teréz nevű tanulója is. ígéret földje Guba Fonesi megigazította nyakkendőjét. Érdemes megállni a nyakkendőnél. A nyakkendőn ugyanis két görl táncolt majd­nem Ádám-kosztümben és ha­sukra volt festve a két elnökje­lölt képe. Ez alatt á nagykali­berű remekmű alatt három al­ma volt látható, amelyeket egy szakállas nyilazó, bizonyára Teli Vilmos, célozgatott. A nyakken­dő felett gondosan borotvált áll uralkodott. Az áll felett pedig ke­sernyés ráncokba futó száj il- domtalankodott, miközben a fo­gak állandó csikorgása adott díszkíséretet a rágógumi élveze­téhez. Mindezeknél sokkal fel­tűnőbb volt a haj. Erről a haj­ról tulajdonképpen hexameteres versformában illenék megemlé­kezni, de most ezt mellőzni fog­juk. A vonat megállt. Fonesi kiné­zett az ablakon, majd bőrönd­jéért nyúlt és leszállott. Gree- nyorkba érkezett. Aki nem tud­ná, ez a város a nyugati féltekén fekszik, mintegy százezer lakó­val. Fonesi nem várta ugyan, hogy díszkapuval várják, de ilyen rideg fogadtatásra mégsem szá­mított. Nem várta az állomáson senki. Megcsóválta üstökét és úgy magyarosan felsóhajtott. Egy arra haladó ember meghallotta a fohászkodást és magyarul szólí­totta meg. Meg is kérdezte, mi okozza az érzelmek ily dús meg­nyilatkozását. A fiú elmondta, hogy sportember és szerencsét A % jött próbálni. Azt írta a rokon­ság, hogy ide jöjjön, mert itt az ígéretnek földje van. Az új is­merős jót nevetett és elmagya­rázta a fiúnak: nem tévedett, valóban az ígéretek földjére jött. A legény megértette az alig rej­tett iróniát. Szóval itt sokat ígérnek. Elbúcsúzot hót ismerő­sétől és megindult a megadott címet megkeresni. Nem sokat kellett fáradnia hamar megta­lálta. A »Club«-ban igen sokan tolongtak. Férfiak, nők vegyesen. Megnézte a zsebében lévő fény­képet. Arról meg fogja ismerni a klub elnökét. A képen egy elhízott zsír-da­ganatot láthatott. Az arc össze­vissza volt vagdalva. Ez lehet háborús sebekből maradt heg, de valószínűbb, hogy kocsmai ver­sengés maradványa. Guba bará­tunk megszólította a tekintélyes férfiút és bemutatkozott. — Ah, ön az, hogy is szólítsam, mister, szenyor, herr Guba? Ré­gen vártam erre a nagyszerű pillanatra, Fiúk, háromszoros hurrát új barátunk egészségére! A hurrázasok valóban meg is tör­téntek. Még a levegőbe is fel­dobták. Aztán viszkis üveget nyomtak a kezébe és ittak, ittak rendületlenül, férfiak és nők vegyest. Aztán összeverekedtek, de őt kivételesen nem bántották. A kivonuló rendőrség alig tud­ta őket megfékezni. így telt el az első nap. Másnap egy szobát kapott, melynek bérét előre kellett fi­zetnie, s amely drága volt, mint a méreg. Délután kipróbálták. A menedzser (mert ő a legfon­tosabb személy) edző, elnök el volt ragadtatva. Nagy összeget ígértek. Fonesi örült a sikernek. Másnap az előlegből új öltözé­ket vett. A nadrág a női halász­nadrág és a cowboynadrág fan­tasztikus keveréke volt. Az övön három pisztoly részére fenntar­tott csat. Az ing smaragzölden csillogott. El is határozta, küld belőle Pestre is, mert — annyi ízlése viszonylag mégis volt — megállapította, hogy ezekre az öltözékekre, még vámot sem ve­hetnek Pesten. S hogy folytas­sam, az ingen a Times, New York Herald és más egyéb saj­tóorgánumok példányai voltak fellelhetők, keverve csupasz női lábakkal, melyeket nyilván rek­lám céljából raktak oda, s mindezek között az első ember­pár kiűzése a paradicsomból je­lenete volt látható. A kabáton Tál és Barcza nagymesterek akár játszhattak is volna, mert az sakktáblával volt ékesítve. A kalapon Nelson admirális, a tra- falgari hős haldoklását véljük felismerni, s ott ékeskedett utol­só halhatatlan mondata: I take my duty — megtettem a köte­lességem. Külsejének ilyen pompás fel- cifrázása után bement egy fény­képészhez. Ott addig magyará­zott kézzel-lábbal, mígnem a fényképész megértette, miről is van szó. El is készült a fénykép. Természetesen miszter Guba már egv autónak támaszkodva ábró- zoltatott a fentebb leírt öltözék­ben. Guba egy levelet is megírt, melyben vázolta azokat a korlát­lan lehetőségeket, amelyek még el sem képzelhetők otthon. A levél meg is érkezett. Régi munkatársai csak csóválták a fe­jüket. Aztán telt-múlt az idő. Guba megtanulta, hogy elég két rossz vasárnap és nincs gázsi. — Ott nincs kollektív játék. Min­denki önző, mert ha nem mu­tat fel eredményeket: kirúgják. Játékostársaitól nem kap labdát, mert szegények azok is maguk akarják azt berúgni, ha kell az ellenfél testén keresztül gázolva is. Nem volt talán közöttük jó játékos? Ezt túlzás volna állíta­ni. De hót úgy kell mindenki­nek dolgoznia, mint a gladiátor­nak az oroszlánok ellen: életre, halálra. Ezért nem is haragud­hatott társaira. Most értette meg, miért nem tud vendéglátó or­szága egy elfogadható nemzeti együttest kiállítani. Guba tech­nikás játékos volt, de a tempfe- ramentumos déliek labdástól együtt rúgták le a pályáról. Ki­derült róla, hogy nem tud bele­illeszkedni az együttesbe. Fo­gyott a pénze is és amit krpo'tt az is mindig kevesebb volt. — Nem várta meg a dolog végét. Maradék-pénzével vonatra ült. A gyárban tudták, hogy vissza fog jönni. Mégis, kíváncsiak voltak munkatársai karrierjére. Az ebédlőben kérték fel: nyilatkoz­zék. Fonesi született szónok volt, s ezért a következő nyilatkoza­tot tette: — Csapion belém a mennykő! — És érdekes, a hosz- szúnak nem mondható, de igen tartalmas nyilatkozatot megélje­nezték... A nagy játékos elment ezek utón a jelmezkölcsönzőbe és ott­hagyta fentebb említett jelmezeit. Tisztességes öltözéket vett ma­gára. S mert a higanyszól nulla fokot mutatott, összes detektivre- gényét tűzrerakta s a melegben egészen jókedve kerekedett. Másnap aztán lement a pályá­ra, mintha semmi sem történt volna. Az ígéret földjéről azon- •ban régi véleménye erősen meg­változott: amit részünkről is igen érthetőnek tartunk. Bállá Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents