Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-09 / 290. szám

I960, december 9.

TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAO

Gondolatok az NB lll-röl

I. közlemény

Vidéken, különösen Tolnában az NB III. jelenti a labdarúgó sport élvonalát. Az NB Ill-ba bejutni, ez a vágy fűti a megyei bajnokság élvonalában lévő csapatokat is, ezeknek szurkolóit is, amely sportkörök pedig az NB Ill-ban rúghatják a labdát, azért szoronganak, hogy meg tudjanak kapaszkodni, ki ne essenek.

Az NB III. most került negyedszer kiírásra, és őszintén meg kell állapítanunk, hogy ez •. a bajnokság valóban elérte a \ célját. Itt található a magyar labdarúgó sport aranytartaléka, csak az a kérdés, hogy ezeket az értékeket megtalálják-e szakembereink vagy sem. Annyi bizonyos, hogy a bajai Dunai, Rádi és Petresevics példája arra int, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani az NB Ill-ban játszó tehetséges játékosokra és meg kell találni a határt a nevelő munkát végző sportkörök megvédése és a klubérdekek soviniszta megnyilvánulásai között.

Az idei bajnokság előtt nem volt átigazolás. Éspedig azért nem volt, mert egyesek előre ittak a róka bőrére, és nem tudjuk, hogy helyes volt-e az az intézkedés, amely ezeket a játékosokat és sportköröket úgy büntette meg, hogy nem engedélyezett sportkörváltoztatást.

Ez az intézkedés kétségtelenül éreztette hatását az NB III-as küzdelmekben is. Az a

körülmény, hogy a bajnokságban sok olyan játékos is helyet kapott még, természetesen meglátszott a mérkőzések színvonalában. Ugyanakkor azonban azt is tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy az egyetemes magyar labdarúgás érdeke azt kívánta volna, hogy ezek a játékosok magasabb osztályba kerülhessenek

Az első félévnek az NB III- mal kapcsolatban egyik örömteli tapasztalata a mérkőzések színvonalának növekedése volt. A csapatok zöme igyekezett a földön tartani a labdát, és a csapatok zömének játékában nem volt nehéz észrevenni a tervszerű játékra való törekvést. Az a körülmény pedig, hogy a sportkörök erőnlétileg is alaposan felkészültek a bajnokság küzdelmeire, biztosította azt, hogy a közönség az NB III-as mérkőzéseken jóiramú küzdelmeket láthatott.

A taktikának is mind nagyobb szeren jut az NB Ill-ban is. Voltak sportkörök, amelyek különösen a vidéki mérkőzéseken, a védekezésre fektették a súlyt, és szinte teljesen lemondtak a támadás előnyeiről. Ilyen volt egyes mérkőzésein az idén meglepetést okozó Székesfehérvár, amely hazai mérkőzéseit sorra megnyerte, de vidéki mérkőzésein teljesen passzív játékot nyújtott. Ezzel a játékfelfogással valóban elérte, hogy mindössze hórom alkalommal kellett vesztesként elhagynia a páSzekszárd a harmadik helyen

Az NB Il-es női kosárlabda- bajnokság eredményei az elmúlt vasárnapról:

Győr—Eger 82:50 (32:22), Székesfehérvár—Ö, Pamut 52:33

(24:11), Szolnok—Nagykőrös 65:48 (28:16), FÜSZÉRT—Kecskemét

58:44 (22:18), Sopron—Szekszórd 60:34 (22:17),

A bajnokság állása:

1. Újpesti Bőripari

2. FÜSZÉRT

9

8

1

452:292

17

9

7

2

430:364

16

3. Szekszárd

9

6

3

485:470

15

4. Győr

10

5

5

494:455

15

5. K. Keksz

10

5

5

538:493

15

6. Sopron

10

5

5

518:535

15

7. Szolnok

10

5

5

467:483

15

8. Kecskemét

9

5

4

495:486

14

9. Székesfehérvár

9

4

5

443:464

13

10. Nagykőrös

9

4

5

549:489

13

11. Eger

10

2

8

431:548

12

12. Pamut

10

1

9

364:587

11

lyát vidéken is, ugyanakkor azonban egyetlen mérkőzést sem nyert meg.

Mások arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a legjobb védekezés a támadás. A nyílt sisak aztán váratlan győzelmeket. de váratlan vereségeket is eredményezett, és ennek tudható be az is, hogy viszonylag sok gól esett az NB III. küzdelmein.

Természetesen mutatkoztak hibák is jócskán, és erről is beszélnünk kell, anélkül, hogy kisebbíteni akarnánk azt az eredményt, amely az NB III. fejlődésében megmutatkozott. Sok még mindig azoknak a játékosoknak a száma, akik technikailag nem eléggé képzettek. E tekintetben még mindig lényeges különbség van a budapesti és a vidéki labdarúgás között. Sok javítanivaló van még fejjátékban, helyezkedésben és abban is, hogy a játékosok zöme nem szereti váltogatni a szárnyakat. Egy-egy mérkőzésen ritka a keresztlabda, egyszerűen azért, mert nem bíznak magukban atekintetben, hogy 40—50 méteres átadásukat annak pontatlansága miatt nem az ellenfél szerzi-e meg.

Igen nagy hiba egyes tehetséges játékosok önteltsége is. Ezek a játékosok az NB III-at legalábbis NB I-nek tekintik. Túlzott önbizalom és az ezzel együttjáró könnyelműség jellemzi játékukat, amelynek az lesz az eredménye, hogy gólhelyzetek maradnak kihasználatlanul, vagy jó játék után a könnyelműség megbocsáthatatlanul megbosszulja magát.

(Folytatjuk.)

REGGELENTE...

Reggelente egy iskola Mellett járok el,

Minden reggel futballjáték Folyik ott jókedvvel

Meg-megállok, el-elnézem Mily boldogok ők,

Egytől egyig azok a kis labdakergetők

Eszembe jut gyermekkorom Én is játszottam

Csak én papír, s rongylabdákkal Mezítlábosan...

RESETERITS ISTVÁN

Tolnai asztaliteniszezők

Vass Mária a Faddi Sportkörben ismerkedett meg az asztaütenisz- szel, de egy év óta — mióta a tolnai textilgyár dolgozója, Tolna színeiben versenyez. Vass Máriát nemcsak a munkahelyén, hanem a sportkörben is megszerették szorgalmáért, szerénységéért és nem utolsó sorban tehetségéért.

Dr. Luszka József neve fogalom a megyei asztalitenisz sportban. Tíz éven át egymás után nyerte a megyebajnokságot és maholnap már fiával együtt versenyez. Mint f mondja, még fiatalnak érzi magát, és egyelőre nem is gondol arra, hogy abbahagyja a versenyszerű asztaliteniszezést.

1960. leglobb atfétibai eredményei

100 m női síkfutás

Felnőtt csúcs: Bicskei Gizella (Szekszárdi Dózsa) 12.7 (1955). Ifjúsági csúcs: Hamar Mária (Szekszárdi Dózsa) 12.8 (1959).

Listavezető Hármas í á

1959- ben: Hamar (Sz. Dózsa) 12.8 13.10

1960- ban: Hamar (Sz. Dózsa) 12.8 13.23

Tízéves átlag: 13.16 13.43

Ötös Tízes

t 1 a g 13.30 13.59

13.42 14.01

13.65 13.93

1. Hamar Mária (Szekszárdi Dózsa)

12.8

i

2. Csendes Erika (Szekszárdi Dózsa)

13.3

i

3. Balassa Mária (Szekszárdi Dózsa)

13.6

i

4. Eördögh Judit (Szekszárdi Dózsa)

13.7

i

5. Dorogi Mária (szekszárdi gimnázium)

13.7

s

6. Kern Ágnes (paksi gimnázium)

13.9

i

7. Ternay Katalin (dombóvári gimnázium)

14.—

s

8. Gujás Márta (Szekszárdi Dózsa)

’ 14.—

i

9. Gregus Márta (paksi gimná zium)

14.—

i

10. Krassay Judit (Bátaszéki VSK)

14.1

s

14.1-et futott még a szekszárdi gimnázium Tóbiás

Teréz

nevű

tanulója is.

ígéret földje

Guba Fonesi megigazította nyakkendőjét. Érdemes megállni a nyakkendőnél. A nyakkendőn ugyanis két görl táncolt majdnem Ádám-kosztümben és hasukra volt festve a két elnökjelölt képe. Ez alatt á nagykaliberű remekmű alatt három alma volt látható, amelyeket egy szakállas nyilazó, bizonyára Teli Vilmos, célozgatott. A nyakkendő felett gondosan borotvált áll uralkodott. Az áll felett pedig kesernyés ráncokba futó száj il- domtalankodott, miközben a fogak állandó csikorgása adott díszkíséretet a rágógumi élvezetéhez. Mindezeknél sokkal feltűnőbb volt a haj. Erről a hajról tulajdonképpen hexameteres versformában illenék megemlékezni, de most ezt mellőzni fogjuk.

A vonat megállt. Fonesi kinézett az ablakon, majd bőröndjéért nyúlt és leszállott. Gree- nyorkba érkezett. Aki nem tudná, ez a város a nyugati féltekén fekszik, mintegy százezer lakóval. Fonesi nem várta ugyan, hogy díszkapuval várják, de ilyen rideg fogadtatásra mégsem számított. Nem várta az állomáson senki. Megcsóválta üstökét és úgy magyarosan felsóhajtott. Egy arra haladó ember meghallotta a fohászkodást és magyarul szólította meg. Meg is kérdezte, mi okozza az érzelmek ily dús megnyilatkozását. A fiú elmondta, hogy sportember és szerencsét

A %

jött próbálni. Azt írta a rokonság, hogy ide jöjjön, mert itt az ígéretnek földje van. Az új ismerős jót nevetett és elmagyarázta a fiúnak: nem tévedett, valóban az ígéretek földjére jött. A legény megértette az alig rejtett iróniát. Szóval itt sokat ígérnek. Elbúcsúzot hót ismerősétől és megindult a megadott címet megkeresni. Nem sokat kellett fáradnia hamar megtalálta. A »Club«-ban igen sokan tolongtak. Férfiak, nők vegyesen. Megnézte a zsebében lévő fényképet. Arról meg fogja ismerni a klub elnökét.

A képen egy elhízott zsír-daganatot láthatott. Az arc összevissza volt vagdalva. Ez lehet háborús sebekből maradt heg, de valószínűbb, hogy kocsmai versengés maradványa. Guba barátunk megszólította a tekintélyes férfiút és bemutatkozott.

— Ah, ön az, hogy is szólítsam, mister, szenyor, herr Guba? Régen vártam erre a nagyszerű pillanatra, Fiúk, háromszoros hurrát új barátunk egészségére! A hurrázasok valóban meg is történtek. Még a levegőbe is feldobták. Aztán viszkis üveget nyomtak a kezébe és ittak, ittak rendületlenül, férfiak és nők vegyest. Aztán összeverekedtek,

de őt kivételesen nem bántották. A kivonuló rendőrség alig tudta őket megfékezni. így telt el az első nap.

Másnap egy szobát kapott, melynek bérét előre kellett fizetnie, s amely drága volt, mint a méreg. Délután kipróbálták. A menedzser (mert ő a legfontosabb személy) edző, elnök el volt ragadtatva. Nagy összeget ígértek. Fonesi örült a sikernek. Másnap az előlegből új öltözéket vett. A nadrág a női halásznadrág és a cowboynadrág fantasztikus keveréke volt. Az övön három pisztoly részére fenntartott csat. Az ing smaragzölden csillogott. El is határozta, küld belőle Pestre is, mert — annyi ízlése viszonylag mégis volt — megállapította, hogy ezekre az öltözékekre, még vámot sem vehetnek Pesten. S hogy folytassam, az ingen a Times, New York Herald és más egyéb sajtóorgánumok példányai voltak fellelhetők, keverve csupasz női lábakkal, melyeket nyilván reklám céljából raktak oda, s mindezek között az első emberpár kiűzése a paradicsomból jelenete volt látható. A kabáton Tál és Barcza nagymesterek akár játszhattak is volna, mert az sakktáblával volt ékesítve. A

kalapon Nelson admirális, a tra- falgari hős haldoklását véljük felismerni, s ott ékeskedett utolsó halhatatlan mondata: I take my duty — megtettem a kötelességem.

Külsejének ilyen pompás fel- cifrázása után bement egy fényképészhez. Ott addig magyarázott kézzel-lábbal, mígnem a fényképész megértette, miről is van szó. El is készült a fénykép. Természetesen miszter Guba már egv autónak támaszkodva ábró- zoltatott a fentebb leírt öltözékben. Guba egy levelet is megírt, melyben vázolta azokat a korlátlan lehetőségeket, amelyek még el sem képzelhetők otthon.

A levél meg is érkezett. Régi munkatársai csak csóválták a fejüket. Aztán telt-múlt az idő. Guba megtanulta, hogy elég két rossz vasárnap és nincs gázsi. — Ott nincs kollektív játék. Mindenki önző, mert ha nem mutat fel eredményeket: kirúgják. Játékostársaitól nem kap labdát, mert szegények azok is maguk akarják azt berúgni, ha kell az ellenfél testén keresztül gázolva is. Nem volt talán közöttük jó játékos? Ezt túlzás volna állítani. De hót úgy kell mindenkinek dolgoznia, mint a gladiátornak az oroszlánok ellen: életre,

halálra. Ezért nem is haragudhatott társaira. Most értette meg, miért nem tud vendéglátó országa egy elfogadható nemzeti együttest kiállítani. Guba technikás játékos volt, de a tempfe- ramentumos déliek labdástól együtt rúgták le a pályáról. Kiderült róla, hogy nem tud beleilleszkedni az együttesbe. Fogyott a pénze is és amit krpo'tt az is mindig kevesebb volt. — Nem várta meg a dolog végét. Maradék-pénzével vonatra ült. A gyárban tudták, hogy vissza fog jönni. Mégis, kíváncsiak voltak munkatársai karrierjére. Az ebédlőben kérték fel: nyilatkozzék. Fonesi született szónok volt, s ezért a következő nyilatkozatot tette: — Csapion belém a mennykő! — És érdekes, a hosz- szúnak nem mondható, de igen tartalmas nyilatkozatot megéljenezték...

A nagy játékos elment ezek utón a jelmezkölcsönzőbe és otthagyta fentebb említett jelmezeit. Tisztességes öltözéket vett magára. S mert a higanyszól nulla fokot mutatott, összes detektivre- gényét tűzrerakta s a melegben egészen jókedve kerekedett.

Másnap aztán lement a pályára, mintha semmi sem történt volna. Az ígéret földjéről azon- •ban régi véleménye erősen megváltozott: amit részünkről is

igen érthetőnek tartunk.

Bállá Tibor