Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-09 / 290. szám

TWO. december 9.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

o

Több áru a népgazdaságnak = több jövedelem a tsz-gazdáknak

Szentgál-pusztai tapasztalatok

Érdemes ellátogatni Szentgál- pusztára a Jóbarátság Termelő- szövetkezethez. Élmény a látogatónak mindaz, amit ott lát, hall, megtud. Mert ez a szövetkezet, noha a föld területére nézve kicsi, de megszilárdult, komoly belterjes, nagyüzem. Gazdái, a hatvannégy család, akik 590 hold szántóföldön gazdálkodnak, alig négy év alatt hozták létre ezt a mai gazdaságot.

— Hogyan? — kérdezem Sár- di Istvánt, az elnököt.

— Nem csinálunk semmi különöset. — felel az elnök. — Kihasználtuk a helyi lehetőségeket, dolgoztunk becsületesen és észszel, a többi meg ment magától. Nincs a szövetkezetnél hálásabb dolog, mert bőkezűen visszaadja, amit mi adunk neki, erőnkből, eszünkből, szívünkből.

Valami titkot mentem keresni, de titok nincs Szentgál-pusztán. Nincs titok, csak mindenki által tudott igazság van, az, hogy a szövetkezeti gazdaság fölényben van az egyéni gazdasággal szemben és ugyanannyi munkával több eredményt lehet elérni a nagyüzemben, mint a kisüzemben. Ennyi az egész. De hát ismerkedjünk meg a gazdasággal.

A szövetkezet négy esztendeje

1957. tavaszán öt lelkes család látott munkához, 280 hold földön három pár lóval, 10 tehénnel és nyolc anyakocával. A szív pótolta a hiányosságokat és átsegítette őket a nehézségeken. Mostoha körülmények között kezdtek, de lelkesedésük olyan volt, hogy év végére 9 családot ragadtak magukkal és így szaporodtak évről évre, míg az összes szentgáli egyéni gazda hozzájuk csatlakozott. Ez évben már a szövetkezet magába tömöríti Szentgál- puszta minden emberét, minden földjét.

A Jóbarátság Tsz évről évre fejlődött, erősödött. Sertésállományt saját szaporulatból teremtettek, saját nevelésből nyertek tizenhat tehenet és az állam segítette őket hitellel, amelyet már vissza is fizettek. Építettek saját erőből 40 férőhelyes ser- téselletőt, átalakítottak ugyancsak saját erőből három istállót és vettek egy Zetort pótkocsival. Most Szuper-Zetort készülnek venni, a pénzük is megvan hozzá.

A négy év alatt egyetlen egyszer volt kevesebb 40 forintnál az egy munkaegység értéke. A múlt évben »-csak« harminc- nyolc forintot ért a Jóbarátságban egy munkaegység.

Száz hold földre 36,1 számosállat jut, a megyei átlag kétszerese

A tsz gazdái a hagyományoknak és a helyi lehetőségeknek megfelelően az állattenyésztés fejlesztését tartották és tartják legfőbb feladatuknak. Jelenleg 153 szarvasmarhájuk, 276 sertésük, 20 lovuk van. Minden 100 hold földre 36,1 számosállat jut.

Állatállományuk minőségi állomány. Az Országos Mezőgazda- sági Kiállításon, Budapesten 1959-ben Borcsa nevű bonyhádi tájfajta üszőjük második dijat, idén a Déldunántúli Mezőgazda- sági Kiállításon Pécsett, Piros nevű üszőjük harmadik díjat nyert, ötvennégy tehenük évi fejési átlaga 12 liter, az egy tehénre eső évi tejtermelés átlagosan 3000 liter.

Hogyan fejleszthették 6 lóból, 10 tehénből, 8 kocából ilyenre állatállományukat? Mindenekelőtt felnevelték a szaporulatot. Idén például 54 borjút neveltek fel. Aztán felvásárolták a háztáji állatok legjavát és mint már említettük, csak ezután vették igénybe az állam hitelsegítségét.

Az állatnak takarmány kell. Ezért tervüket mindig az állattenyésztés tervének elkészítésével kezdik meg és ennek megfelelően alakítják ki a növény- termelés szerkezetét. Takarmánygondjuk nem volt és idén sincs. Raktáraikban van már a szükséges 4000 mázsa abrak, kazalokban a közel 2000 mázsa széna, megvan a szükséges takarmányszénájuk és a szükséges 6500 mázsa helyett 7800 mázsa lédús takarmányuk van.

A tsz-gazdák háztáji gazdaságaiban is jelentős, jó minőségű állatállomány tenyészik: 50

szarvasmarha, 300 sertés. Ezek takarmányszükségletét a közös és háztáji földek együttesen biztosítják.

Minden hold föld után 120 kiló húst értékesítenek

Az állattenyésztés fejlettsége mutatkozik meg árutermelési tervükben is. Az idén 1 293 000 forint értékű árut adnak a terv szerint a népgazdaságnak (ezt jelentősen túlteljesítik) s ebből több mint 1 millió forint értéket az állattenyésztés szolgáltat. Minden hold föld után 2190 forint értékű árut ad az országnak a Szentgál-pusztai Jóbarátság Tsz. Egy hold földre például 120 kiló hús értékesítése esik, amely messze meghaladja a megyei átlagot és komoly belterjességre mutat. Meghaladja a megyei átlagot a 100 hold földre eső tejértékesítés is, amely 25 450 litert jelent a Jóbarátságnak.

Árutermelési tervüket, amely mint terv is nagyon példás, túlteljesítik. Azt tervezték, hogy 240 hízott sertést adnak el 106 kiló, és harminckilenc szarvas- marhát 5 mázsás átlagsúlyban. Ezzel szemben eladtak 240 sertést 140 kiló, és 44 szarvasmarhát 6 mázsás átlagsúlyban. Terven felül adnak el még 10 vemhes és 10 szűzüszőt is. Nemcsak az állattenyésztésből, a növény- termesztésből is több árut adnak a népgazdaságnak, mint ameny- nyit eredetileg terveztek. Például 9 vagon búza helyett 11 vagon búzát adtak népünknek, mert búzaátlagtermésük 2 mázsával meghaladta a tervezettet.

A tagok jövedelme is meghaladja az átlagosat

A Szentgál-pusztai eredmények a tagok jó munkájának köszönhetők. Vajon az emberek egyénileg jól járnak-e, érdemes-e nekik szorgalmasan dolgozni? — Felkerestem egy-két családot és I

1.

PROLÓG

Ittfelejtették a falut a hegy lábánál. Keletről az égrelépő hegyek kárpitja veti rá az árnyékot. Nyugatról a végtelen puszta fekszik a szélső házak alá.

A legközelebbi falu nyolc kilométerre van. A távol himbáló vasút füstjét csak tiszta időben látni. Az autóbusz esős időben nem érinti a falut.

Tegnap ketten befogták a lovakat a szekér elé és átkocogtak a másik faluba. Nem jöttek visz- sza.

A rádió mindenütt szól. Hörög az éteri hang, és némák, feketék az emberek. Árnyék nőtt a szívükre. Mozdulatlanok, mint a fuvatlan őszi fák.

*

ELSŐ FELIRAT

BUCSI ANTAL

— Galambászni megyünk? — ráncolja Csabai a homlokát, és a rendőrőrmesterre néz.

A többiek a lócán, a fal mellett mosolyognak. Fehér, jeges mosollyal.

Csabai lebigyeszti a szája szélét, kedvetlenül forgatja kezében a kispuskát. A csövébe néz, hunyorog, megtapogatja a dióbarna tusát. Emelgeti, kocogtatja, azután felsóhajt.

— Ugye jól mondtam?

Keresi az őrmester tekintetét.

de a másik az asztalra hajolva a kiterített aktákat böngészi.

az ő véleményüket tolmácsolom.

Vargháknál csak Varga János volt otthon, felesége és fia a tsz-ben dolgoztak. Varga bácsi bevezet a jó módról árulkodó lakásba és elmondja, hogy hárman dolgoznak a tsz-ben, ő, a felesége, meg a fia. Hárman, ösz- szesen egy év alatt körülbelül 1500 munkaegységet teljesítenek. Idén legalább 40 forint lesz egy munkaegység értéke, tehát 60 000 forint értéket kapnak. A családnak 5000 forint, a család egy- egy tagjának közel 1700 forint a havi átlagkeresete. Évközben kaptak minden munkaegységre, minden hónapban 10 forint előleget. Ezen kívül a háztáji gazdaságból úgy becsüli Varga bácsi, hogy 7—8000 forint jövedelmet nyernek. Tehát a Varga család jövedelme olyan magas lesz ebben az évben, amilyen még sohasem volt egyéni gazda korukban, amikor kilenc hold földön gazdálkodtak.

Marsaiék is hárman dolgoznak a szövetkezetben, s mintegy 1200 munkaegységet teljesítenek év végéig. Ők 48 000 forint értéket keresnek. Minden munkaegységre 2 kiló búzát, 1,5 kiló árpát 4 kiló kukoricát, 1,3 kiló burgonyát, 30 deka cukrot, fél deci bort és 3 kiló takarmányszénát oszt a tsz, tehát ők is megtalálják pénzben is, meg természetben is a számításukat.

Meglátogattuk Pestiéket is. Ebből a családból két idős ember, Pesti István és a felesége dolgozik a tsz-ben. Pesti bácsi beteges ember, így ketten körülbelül 500 munkaegységet tudnak egy évben teljesíteni. Ezért 20 000 forint értéket kapnak.

A tagoknak ez a viszonylagos magas jövedelme abból ered, hogy a tsz az áruértékesítések folytán teljesíti bevételi terveit. *

Kialakul egy új szemlélet a tsz-ek gazdálkodásának megítélésében. Ennek az új szemléletnek az a lényege, hogy amikor egy tsz gazdálkodását elemezzük, mint alapvető mutatószámot, az árutermelési tervet és ennek teljesítését vizsgáljuk meg. Ez a helyes szemlélet és helyes vizsgálati módszer, mert amelyik tsz sok árut ad a népgazdaságnak, az jól gazdálkodik, s abban a tsz-ben a tagok mint egyének is jól járnak, jól megtalálják a számításukat. Ez a tanulság a Szentgál-pusztai Jóbarátság Tsz- ben.

I —is—os—

Fogadónap

— Sajnos, néhány percig várni kell. Tessék, foglaljon helyet. — A titkárnő hellyel kínál. A szobában többen várunk bebocsátásra. Fiatal anya, karján alvó gyerekkel, egy munkás, és egy idősebb néni.

Fogadónapot tart az üzemvezető. Ez csak nekem új, itt a nagymányoki bányaüzemben meg szokták már a dolgozók, sőt természetesnek tartják, s ha éppen az üzemvezető szabadságon van, még lakásán is felkeresik.

Míg ezt megtudom, bőbeszédű asszony jön ki az irodából, elmondja nekünk is panaszát, dolgozni szeretne a bányában. A férfi jobb beosztást kér, mert beteg, szervezete nem bírja a nehéz fizikai munkát. A fiatal- asszony, karján a gyerekkel, egy darabig áll az ajtó mellett, azután gondol egyet, köszön és elmegy. Talán nem fontos problémája, el tudja intézni máskor is, nem a fogadónapon.

Sorra kerülök. Petkó Frigyes üzemvezető — járási és községi tanácstag — fogad, leültet íróasztala elé, előveszi könyvét, hogy kéznél legyen, ha valami intézkedésre váró bejegyzést

as üsemben

mondanék. Mosolyog, mikor éri is jegyzetfüzetet veszek elő.

— Hát tessék, akkor most fordítunk a sorrenden.

— Néhány kérdés idejére rabolom idejét, mert hallom, már többen várnak bebocsátásra.

— Tessék, különben egész nap, este öt óráig tart c fogadónap — és öt után is, a lakásomon. Egész nap. Egész héten. Évek óta. A trösztigazgatónk rendelte el a fogadónapot. És ha akarnánk sem tudnánk beszüntetni, megszokták a dolgozók.

— »Panasz«-f elvétel máskor nincs?

— De van, a dolgozók kérését mindenkor meghallgatjuk, és azonnal intézkedünk. Ha üzemközben jön valaki hozzám és ott nem tudok intézkedni, feljön velem az irodába.

— Milyen «•ügyek« gyűlnek össze egy nap?

— Segíteni a tsz-nek, a részeges férjet lebeszélni, új munkahelyre javasolni valakit, lakást javítani egy harmadiknak. Az élet minden problémájáról szó esik egy fogadónapon, és érdembeliteg mindet elintézzük...

_____________—P—

ú

szna az apjával. Ragyogó, fekete köntösben és manlichercket, géppisztolyokat szórna a falura.

Csak ne kellene ezzel az öt emberrel szembenézni. Ne gvil- kolna a szemük, ne törlek vo‘ ia rá, ne csillogna Bucsi tekintete olyan bogárfeketén.

Megfullad. Nincs egyetlen kéz, amelybe megkapaszkodhatna, nincs a járásban egy józan parancsnok, akitől parancsot, okos szót kérhetne.

Nem bírja tovább.

Felugrik.

Bucsi arcába hajol.

— Mit képzelnek maguk? Mi vagyok én? Isten?.,. Konnrn adjak fegyvereket, ha egyszer nincs? Honnan?... Mit csináljak, ha betörnek a fasiszták?... Mi vagyok én, hadvezér ? ... Mi ?

Bucsi sötét tekintete rákapaszkodik az őrsparancsnok arcára Csendes szomorúsággal hullik belőle a szemrehányás.

— Kommunista... — mondja halkan, azután egyetlen, nyers mozdulattal lesöpri az asztalról az aktákat.

Az őrmester megrezzen.

Bucsi hangja rávág, mint a jeges ostor.

— Hallgass! Te azt mondtad három éve ebben a faluban, .hogy kommunista vaay. Mi is nmí vagyunk. Én is, Csabai is, Cifra is, meg Jónás is...

(Folytalgujíg

^émetkéren és Dunafeldváron megkezdték a hízott sertések után jm takarmánykukorica kiosztását a szerződőknek

Nagy a forgalom a terményfor- galmi vállalat németkéri kukori- cagóréja környékén. A vállalat raktárosa, Puskás Mihály megkezdte a kukorica-osztást azoknak, akik szerződésre hizlalnak sertést és igényt tartanak az állami takarmányakcióra.

Tóth Pál, a Kossuth Tsz növénytermelési brigádvezetője méri éppen a kukoricát, amikor odaérkezünk. Tóth elvtárs a háztáji gazdaságából hat sertés hizlalására kötött szerződést és ezek után kilenc mázsa májusi morzsolt kukoricát kap 215 forintos mázsánkénti áron a terményforgalmi vállalattól. Egy mázsa májusi morzsolt kukorica helyett 137 kiló csöves kukoricát visz el Tóth Pál a góréból. Kapott a tsz- től munkaegységeire 20 mázsa csöveskukoricát, és ezen felül meg háztáji földjén is 40 mázsa csöves kukoricát termelt. így tehát futja a kukoricából még további hizlalásra is, meg arra is hogy két sertést levágjon.

VAN ITT a raktárnál olyan is. mint Babarik Györgyné, akinek a férje Komlón, az útépítő vállalatnál dolgozik. Babarikéknak ugyan földjük nincs, de azért hizlalnak sertést. Múlt évben is hal hízott disznót adtak el szerződéssel. Most egy szerződött disznó után járó kukoricát visz el Ba- barikné, 1,5 mázsa májusi mor- zsoltnak megfelelő 205 kiló csö- veskukorteát.

Hancsa Lajosné, az Uj Élet Tsz tagja, ugyancsak egy szerződött disznó után viszi el a kukoricát és Reich István egyéni gazda is.

Van a községben olyan tsz-tag is, mint Szabó György, aki a Béke Tsz-ben dolgozik és 13 disznó hizlalására kötött szerződést, amely után 19 mázsa 50 kiló májusi morzsolt kukoricát kap az ííllami takarmányakció keretében.

OSZTJÁK KI a kukoricát Du- naföldvárott is. Albert Zoltán fmsz-dolgozó két szerződött hízott disznaja után 3 mázsa máju- 1 si morzscltnak megfelelő ku.kori- j cát vitt el a terményforgalmi vállalat raktárából. Az egyéni gazdák közül Dunaföldváron I egyenként több sertés hizlalására szerződtek. Például Révész József hat, Révész Antal négy, Gal- lai Sándor négy sertés hizlalására szerződött. A terményforgalmi ! vállalat dunaföldvári telepe is nagy mennyiségű kukoricát oszt ki a szerződött sertéshizlalók köI zött.

Thiery Árpád:

Feliratok egy történethez

Úgy robbant a faluba a fővárosi események híre, mint amikor a szélvihar kivágja az ajtót és a bennülők szemébe marékszámra szórja a port.

Sági István őrmester nem lát ebben a porfelhőben. Azt se tudja, hogy merről jön, hova megy, merre hordja a szennyet, csak valami nagy-nagy sötétséget érez, és ha az égre néz, az apja úszik fekete köntösben a felhők között. Pokoli érzés ez. Megfullad.

Csabai hangja is, mintha az égből jönne.

A betűk is kicsúsznak a papírról és nincs ereje, hogy utánuk nézzen.

Csabai morog, zsörtölődik.

Nem felel neki.

A betűk után csúsznak szemberek, a lóca, és a puskák.

Végigsimít a homlokán.

Száraz. És vacog a szíve.

— Ezzel a madárijesztővel védjük meg a munkáshatalmat? — kiabál Csabai és legszívesebben az őrmester elé csapná a puskát.

A levegőbe suhint.

Az íróaszt ü szélén meglebben- nek az akták.

— Tudja elvtársam, hogy nekem ilyen játékszer még nem volt a kezemben? De még az unokámnak se adnám... Mire jó ez?

Az őrmester felnéz. Csabai szemében vastag ködcsomók úsznak.

— Puskát? Manlichert! Még géppisztolyt!... Meg lőszert!... Ember! Érti?

Az őrmester a ködcsomókat nézi az öreg szemében.

Bólint. S mintha más bólintana.

— Ha lenne elnök elvtárs... Akkor azt adnék — mondja csendesen.

— Kérjen! Követeljen! — csat tan az öreg hangja és reszket a szoba.

Bucsi Antal feláll a lócáról. Nehéz, koloncos mozdulatokkal az asztalhoz lép. A két férfi közé áll. Fekete az arca és kemény, mint az érc.

Az aktákra könyököl.

— És ha a fasiszták betörnek a faluba? — kérdezi halkan az őrmestertől.

Az őrmester vállat von.

Legszívesebben fe1 repülne az égbe, a felhők közé és együtt