Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-08 / 289. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! r roL ■ MEi # '/íendüuta •\ MAGYAR SZOCIALISTA M U N-K A S P A R T TOLN A MEGYE! BIZOÍ TSÁGA ' ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Csütörtök I960. december 8. X. évfolyam 289. szám * ARA: 50 FILLÉR J A korm következetesen külpolitikája a magyar nép érdekeit és a kéke ügyét szolgálja Folytatja munkáját az országgyűlés Szerdán délelőtt 11 órakor folytatódott az országgyűlés ülésszaka. Részt vett az ülésen Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, Benke Valéria, Csergő János, Czinege Lajos, Czottner Sándor, dr. Doleschall Frigyes, Kisházi Ödön, Kossá István, Kovács Imre, Losonczi Pál, dr. Nezvál Ferenc, Nyers Rezső, dr. Sík Endre, Tausz János, Trautmann Rezső miniszterek. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg, majd dr. Sík Endre külügyminiszter mondott beszédet. Dr. Sík Endre külügyminiszter beszéde Bevezetőben a nemzetközi helyzet alakulásával foglalkozva megállapította, hogy az utóbbi négy évben egyre fokozódó mértékben tolódtak el a nemzetközi erőviszonyok a szocialista tábor javára. Ha ennek az erőeltolódásnak az okait keressük, mindenekelőtt a szocialista tábor országainak belső fejlődését, gazdasági erejük hatalmasabb arányú növekedését, műszaki és tudományos eredményeik gyors kibontakozását és nem utolsó sorban katonai erejük jelentékeny megnövekedését kell megemlítenünk. Hangsúlyozta, hogy az erőfölény másik tényezője a szocialista országok — elsősorban a Szovjetunió — nemzetközi kapcsolatainak és nemzetközi súlyának példátlan megnövekedése. A továbbiakban megállapította hogy a nemzetközi erőviszonyok eltolódásának tényezője az imperializmus egyre fokozódó válsága is. A kapitalizmus általános válsága a legutóbbi években ű], döntő szakaszába lépett. Az Egyesült Államok agressziós világuralmi politikája egyik kudarcát a másik után szenvedi. Meggyőzően beszél erről az amerikai elnökválasztás eredménye amikor is a republikánus rezsim ellen mintegy 10 millióval több szavazatot adtak le, mint a megelőző választások alkalmával. Az imperializmus külpolitikájának válsága egyre világosabban megnyilvánul a támadó atlanti szövetség kebelében dúló ellentétek éleződésében is. Az amerikai imperializmus partnerei egyre jobban rakoncátlankodnak. A tengerentúli bűvészinas bajbajutott: a szabadjára bocsátott szellemek nem hajlandók a bűvös korsóba visszabújni. Rámutatott a kül- ügvminiszter, hogy a gyarmati redszer bomlása is az imperializmus válságának megnyilvánulása. Az imperialista gyarmatosítók ideig-óráig elhúzhatják még a gyarmati elnyomás és kizsákmányolás minden formájának megszüntetését, de arra, hogy megakadályozzák, már nem képesek. Erősödött az imperialista-ellenes front Az ENSZ idei közgyűléséről szólva a külügyminiszter megállapította a többi között: az idei közgyűlés fő jellemzője az, hogy jelentékenyen erősödött az imperialistaellenes front és kialakulóban van az Egyesült Államok elszigetelődése. 1945-ben 51 tagja volt a szervezetnek, ma pedig már 99. — Amikor az ENSZ megalakult, tagjai közül csak a Szovjetunió, Csehszlovákia, és Lengyelország képviselték következetesen az imperializmussal szemben álló erőket, ma a szocialista tábor súlya, tekintélye megnőtt, a fő kérdésekben csaknem mindig a szocialista országok a kezdeményezők. Igen számottevő erőt képvisel az ENSZ-ben az ázsiai— afrikai csoport. Ha ehhez hozzávesszük a szocialista országok és Jugoszlávia szavazatát, ez azt jelenti, hogy a potenciális anti- imperialista frontnak az ENSZ- ben ma már megvan az abszolút többsége. Az ENSZ-beli erőviszonyok ilyetén alakulásának logikus következménye, hogy a leszerelési kérdések mellett a napirenden szereplő csaknem valamennyi fő kérdés az imperializmus elleni támadás jellegével bír, s így az imperialistákat védekezésre, visz- szavonulásra kényszeríti. Beszélt a külügyminiszter ezután arról, hogy az imperialista szavazógép mesterkedése még mindig hozhat olyan határozatokat időnként, melyek nem tükrözik a megváltozott erőviszonyokat, még kevésbé tükrözi ezt az ENSZ apparátusának, elsősorban a főtitkárságnak és a Biztonsági Tanácsnak az összetétele. Egyre világosabb, hogy nem odázható tovább az ENSZ felépítésének, működésének hozzáalakítása a tényleges helyzethez. Sík Endre hangsúlyozta, hogy az ENSZ közgyűlésének napirendjén a legjelentősebb kérdés az általános és teljes leszerelés. Az egész békeszerető emberiség követeli a fegyverkezési verseny beszüntetését. Az imperialisták egyik agressziót és provokációt a másik után hajtják végre. Uj formák között szeretnék fenntartani a gyarmati kizsákmányolást, de az imperializmus valamennyi provokációját felülmúlja az a megbocsáthatatlan történelmi bűncselekmény, amelyet az agresszív német imperializmus és német mi- litarizmus feltámasztásával, Nyugat-Németország felfegyverzésével és a támadó atlanti szövetségbe való bevonásával követte el. Mi magyarok — mondotta Sík Endre----különös aggodalommal f igyeljük Nyugat-Németország agresszív készülődését. Az imperialisták támadó atomfegyverekkel sorakoznak fel azon a területen, ahonnan már az elmúlt két világháború kíméletlen és embertelen támadásai indultak. — Felháborodással és aggodalommal voltunk tanúi annak, hogy az egykori német militarizmus, a hitleri agresszív világhatalmi téboly mai örökösei ismét megjelentek francia földön, amelyet kevesebb, mint egy évszázad alatt három ízben özönlöttek el. Nincs biztosítva a béke, amíg a német kérdés és azon belül a berlini kérdés, az elmúlt háborúnak e maradványa nem rendeződik, amíg a háború következtében beállott ideiglenes és veszélyes állapotot nem váltja fel a német nép igazi érdekeit figyelembe vevő békeszerződés. A mondottakból szükségszerűen következik, hogy a háború elkerülhetősége nemcsak, hogy nem teszi feleslegessé, de ellenkezőleg feltétlenül megköveteli az imperialista agressziós próbálkozások, provokációk, háborús készülődések és megtévesztő manőverek elleni állandó és kérlelhetetlen harcot. Az imperialista agresszió veszélye fennáll és fenn fog állni mindaddig, amíg imperializmus létezik. A béke megőrzéséért és a békés egymás mellett élésért folytatott harc tehát ugyanakkor harc az agresszió s annak minden formája éllen. Külpolitikánk négyéves mérlege A Magyar Népköztársaság kül- ! kai fennálló kapcsolataink állanpolitikájának négyéves mérlegéről szólt ezután a külügyminiszter. A forradalmi munkás—paraszt kormány külpolitikai programja világos és félreérthetetlen. Megvédeni a békét, szocialista építőmunkánk e legfontosabb előfeltételét. Leleplezni és visszaverni országunk függetlensége és szuverénitása ellen irányuló minden imperialista kísérletet, visszautasítani minden beavatkozást, vagy beavatkozási kísérletet országunk bel- ügyeibe. Szoros együttműködést kialakítani és fejleszteni kapcsolatainkat a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. A békés egymás mellett élés politikáját folytatni minden más társadalmi berendezésű országgal. Baráti kapcsolatokat kiépíteni az imperialista járom alól nemrég kiszabadult ázsiai és afrikai országokkal. Az elmúlt négy esztendőre visszatekintve, jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány a vállalt külpolitikai feladatok teljesítését, a hozzá fűzött várakozásokat, a külpolitika terén éppúgy, mint belpolitikai téren, becsülettel beváltotta. Mindenekelőtt ki kell emelnünk a szocialista országokkal való gazdasági és műszaki együttműködésünknek ez alatt a négy év alatt elért hatalmas fejlődését. A KGST vonalán végbement kedvező fejlődés meghozta gyümölcsét az egyes szocialista országokkal folytatott együttműködésünk magasabb szintre emelése formájában. Nagy jelentősége van a baráti szocialista országokdó javítása és fejlődése szempontjából kulturális kapcsolataink fejlődésének. Nagyban elősegítették és intenzívebbé, bensőségesebbé tették kapcsolatainkat az országaink között az utóbbi években rendszeressé vált párt- és kormányküldöttség-cserék, valamint párt- és kormányvezetőink egymás országában tett kölcsönös látogatásai. Többszörösére nőtt a baráti országokba kiutazó, illetve baráti országokból hazánkba érkező turisták és magánlátogatók száma is. A Szovjetunióba és a szocialista tábor több* országaiba a kiutazások száma 1955-ben 58 834 volt, 1959-ben 166 654, ez év első tíz hónapjában 103 058. A baráti országokból Magyarországra 1955-ben . 33 354, 1959-ben 182 660, ez év első tíz hónapjában 171 486 látogató érkezett. — Igen jelentős változások mentek végbe az utolsó négy év alatt a szocialista országokkal való nemzetközi együttműködés vonalán. Együttműködésünk aktívabbá, intenzívebbé és sokoldalúbbá vált. Az imperialisták és reakciós szekértolóik rossz prófétáknak, országunknak, a szocialista táborból való kiszakadására irányuló reményeik hiú reményeknek bizonyultak. Mi jól érezzük magunkat a szocialista országok családjában, s a velük kötött frigyünk örök időkre szól: szent és felbonthatatlan. — A kapitalista országokkal való kapcsolatainkban a békés epvmás mellett élés politikáját az elmúlt évben diplomáciai kapcsolatokat létesítettünk és követeket cseréltünk Japánnal. A bé- k'o egymás mellett élés politikáját követve, a diplomáciai kapcsolatok mellett mindent megtettünk gazdasági és kulturális kapcsolataink fejlesztésére a kapitalista országokkal. Kereskedelmi tárgyalásokat folytattunk és árucsereforgalmi megállapodásokat kötöttünk csaknem va- I lamennyi, velünk diplomáciai ‘ kapcsolatban álló európai kapitalista országgal. Ausztriával hosszúle:áratú kereskedelmi meg- ,ál lapod ást kötöttünk. Légügyi egyezményeket kötöttünk Angliával, Franciaországgal, Olaszországgal, Svájccal, Ausztriával, Hollandiával, Belgiummal, Svédországgal, Dániával és Norvégiával. Jelentékenyen megnőtt az utóbbi négy év alatt a turistaforgalom és általában a ki- és beutazások száma a kapitalista országok viszonylatában. A mondottakat összefoglalva megállapíthatjuk, hogy kapcsolataink az európai és amerikai kapitalista országokkal általában normális mederben folynak és teljesen meg is felelnének a békés egymás mellett élés elvének, ha egy körülmény nem lenne, mégpedig az, hogy ezek az országok az Egyesült Államok állandó nyomása alatt egyrészt az ENSZ-ben és más nemzetközi szervezetekben rendszeresen részt vesznek az Egyesült Államok által kezdeményezett és szervezett, népköztársaságunk ellen irányuló rágalomhadjáratban és egyéb manőverekben, másrészt — sokszor saját gazdasági érdekeik rovására — a velünk folytatott kereskedelmi kapcsolatot gátló, illetve korlátozó intézkedéseket léptetnek életbe és tartanak fenn. Mi ezt a magatartásukat elítéljük és igyekszünk annak helytelenségét velük is megértetni. Az egyetlen kapitalista ország, amellyel, bár diplomáciai kapcsolat áll fenn köztünk, viszonyunk ma is abnormális — az Egyesült Államok. Sík Endre ezután rámutatott: — Közismert, hogy hivatalos és nem hivatalos amerikai szervek és személyek nem kis szerepet játszottak az 1956-os ellenforradalom kirobbantásában és támogatásában. Közismert, hogy az ellenforradalom leverése után ugyancsak az Egyesült Államok kormánya volt az, amely az ENSZ-ben és más nemzetközi szervezetekben szisztematikus rágalmazó kampányokat rendezett és rendez ma is népköztársaságunk és annak kormánya ellen és követtük — folytatta. Mindenek-^ugyanakkor nyomást gyakorol előtt mindent megtettünk, hogy a kapitalista országok budapesti követségeinek normális működését biztosítsuk. Ez — az egy amerikai követség kivételével — valamennyi viszonylatban sikerült is. A Budapesten működő kapitalista követségek száma eggyel meg is szaporodott, mert háborús blokk-beli szövetségeseire, hogy a magyar népet, országunk szuverénitását mélyen sértő, belügyeinkbe való durva beavatkozást jelentő, az ENSZ alapokmányával szöges ellentétben álló, törvénytelen határozatokat (Folytatás a 2. oldalon.)