Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-28 / 305. szám
1960. december 2s. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 fúj életet kezdett Molnár János Az őszi és téli mezőgazdasági munkálatokról tárgyalt a megyei tanács vb. OTT LAKIK PAKSON az újvárosban, a Tolnai utcában, szép, takaros házban. Egészséges, piros arcán az érett kor bölcsessége fénylik. Házán, portáján, a »ska- taulyás« renden, kívül is, belül is a gondos gazda és a munkálkodó háznép kezenyoma látszik. Két év múlva üli boldog, kiegyensúlyozott, végig zökkenőmentes házaséletének ötvenedik évfordulóját: arany lakodalmát. Príma szőlőjének hároméves, paksi sillerborával kínál, amelyet aranylakodalmára tartogat, s csak nagy alkalomra vesz addig elő belőle. Most az alkalom nagy. Azért látogattuk meg a házigazdát Racs- mány Dezső elvtárssal, a veterán kommunistával, régi barátjával, hogy minden jót kívánjunk neki abból az alkalomból, hogy szövetkezeti útra lépett. Azt gondoltam, sok érdekes dolgot hallok majd tőle arról, hogyan vívódott a 72 éves ember, 67 éves feleségével, mielőtt az új életre szánták magukat ebben a korban. Gondoltam, sok bonyodalom, vita előzte meg ezt a lépést, de csalódtam egy kicsit, mert egyszerű, tiszta ember Molnár János, nincs benne semmi bonyodalom se. — A lépés azért mégis nehéz. Volt. A magunkfajta korú ember nem változtat könnyen. Mi. öregek, még azt is meggondoljuk, hogy egy állatot elkössünk az istállóban a megszokott helyéről. Hiába no, öreg ember, lassú ember ... — Az új élet azonban számomra nem is lesz olyan új. Sokat töprengtem én már a szövetkezésről, és figyeltem itt a környéken minden szövetkezeti gazdaságot. Higgyék el, teljesen megértettem, hogy ez a jövő útja. Ezért nem várattam magamra, nem vártam se népnevelőt, se azt, hogy mások írják alá előttem, aláírtam a be- lér'~-! nyilatkozatot, az első napokban. És így van ez jól. A NÉNI, Molnár János élete párja ott ül a tűzhely mellett, s könnybelábad a szeme. János bácsi fejét csóválja, s megrovó pillantásokat küld felé. A néni mentegetőzik. — Ne haragudjanak, nem bánt semmi, nem azért könnyezem. Mi, asszonyok könnyen s hamar sírunk, főleg ebben a korban. Az uram tele van bizakodással, s ez a bizakodás nekem is erőt ad, nem félek a holnaptól én se, hisz mindig jó volt, amit az uram akart, mindig meggondolta ő, amit cselekedett. S a hatvanhét éves asszony a könnyein át mosolyogva mondja: — Egész nyáron a szövetkezetei emlegettem. A gabonaföldön, az aratáskor, amikor öreg fejünkkel ott izzadtunk a tűző napon, százszor is megfogadtuk együtt: őszszel belépünk a szövetkezetbe! Azt hiszem, az volt életünk utolsó aratása. Azt mondják, jövőre, a szövetkezetben mi már nem aratunk ... Tudják, én is aláírtam ... Immár ötven esztendeje együtt vagyunk, az új életet is együtt kezdjük el! No, hát most még nekem eg.v kicsit ez furcsa. Baj ez? Nekünk nagyon a szívünkhöz „nőtt ez a pár hold föld. A fiataloknak könnyebb. Azért úgy van most, hogy mi is bizakodunk az új életben, mi is még jobbat és köny- nyebbséget várunk. Igaz? RANK - NÉZ MOSOLYOGVA. Mi bólogatunk, de meg is rendülünk az emberi nagyszerűség láttán és örülünk is, mert felismerjük rögtön: a kommunisták politikája szüli ezt a nagyszerű bizalmat, s az emberi tulajdonságok nemes hajtásai ebben a politikai légkörben erősödnek. — Bízunk, bizakodunk, ezt lehet mondani — erősíti feleségét Molnár János és emlékezik. — A barátság köztem és a kommunisMásfél évtizedes működése tiszteletére kulturális hetet rendez a sárpilisi népi együttes Másfél évtizede működik a nagynevű sárpilisi népi együttes, amely már számos országos és megyei bemutatón szerzett hírnevet a községnek és a Sárköz népi kultúrájának. A tavasszal lesz tizenöt éve annak, hogy az együttes megalakult. Ez alatt az idő alatt a községnek úgyszólván egész lakossága részt vett az együttes munkájában. Az évforduló alkalmából a jövő év tavaszán kulturális hetet rendeznek Sárpilisen. Az előkészületeket már megkezdték. A népi együttes új műsorral készül az ünnepségre, de bemutatják ekkor a másfél évtized legsikeresebb műsorszámait is. Ugyanakkor megrendezik a népművészet mestereinek találkozóját, s kiállításon mutatják be a Sárköz rendkívül gazdag népművészetét. A kulturális hét rendezvényeiA bonyhádi közgazdasági technikum irodaimi színpadának előadása Néhány nappal ezelőtt nagysikerű előadást tartott Bonyhá- don, a járási művelődési házban a bonyhádi közgazdasági technikum irodalmi színpada. A műsorszámokat a népköltészet rendkívül gazdag anyagából választották. Szakács Antal nyugalmazott tanár munkája, aki a műsort betanította, nem volt hiábavaló, mert az irodalmi színpad szép sikert aratott előadásával. Az előadás első része egy székelyfonót dolgozott fel. Hozzájárult az előadás színvonalának emeléséhez Palkó Józsefné ka- kasdi mesemondó szerepeltetése, aki saját költésű meséjét ad-1 ta elő nagy sikerrel. A műsor | második részében népi játékokat mutattak be és balladákat ad'-k ' elő az irodalmi színpad tagjai. 1 re meghívják a község termelő- szövetkezeteit patronáló budapesti Kábel- és Sodronygyár dolgozóit is. A tervek szerint a gyár művészeti együttese is szerepel az ünnepi műsorban. 15. Néptelen már az égbolt. Hazamentek a felhőemberek. Az apja is kiszállt a felhők közül, csak az eke szarva nyúlik át a hegy fölött. Néptelen ez az ember, ott az üres utcában. Üres. Csak izgalom van benne. A kerítés szélénél megáll. A kőpillérhez dől. Ott, a barna faredőnyök mögött lakik a gazdatiszt. Cigarettára gyújt. Nézi a kerítés tövében kikopott bokrokat. Belát a kertbe. Az őszirózsák mellett Barczai áll. Botra támaszkodva. Idenéz a kőpillérhez. Sósra. Nem látszik a szeme, csak a tekintete. Egykedvű mozdulatlan tekintete. Sós mellől kilépett a világ. Nincs semmi a közelében, csak ez a rokkant, megöregedett földesúr. Kiveszi szájából a cigarettát és biccent. Barczai áthatóan néz. Kitárja szemeit. Visszabiccent. Messze van. Nem érezni, hogy mit gondol. Barczai a kerítéshez biceg. Megáll Sóssal szemben. Közöttük a rozsdásfonatú kerítés. Sós egyik lábáról a másikra áll. A torka száraz és tele van a nyelvével. Ott áll a pillér mögött. A cigaretta füstje súrolja az arcát. Áll. Mint a gyilkos. Eltűntek az égről a felhőemterek. Ebben az utcában, itt, a kőpillérnél megölte őket. ták között nem újkeletű. Racs- mány barátom a megmondhatója. Egyszer együtt voltunk negyvenötben, vagy negyvenhatban egy bizottságban. Racsmány barátom a kommunistákat, én meg a kisgazda pártot képviseltem. Fontos ügyben kellett dönteni. A szavazatok egyenlő arányban oszlottak meg a kommunisták és más pártok között. Az én pártom a kommunisták ellen foglalt állást. Az elnöktől függött a kérdés eldöntése. Én voltam az elnök. Mit gondol, ki mellé álltam? Racsmány elvtárs mosolyog, én meg kíváncsian várom a választ — A kommunisták mellé álltam, mellettük szavaztam, a javukra döntöttem el a kérdést én, mint a soros elnök. Meg is neheztelt a pártom, de mit tehettem? A kommunistáknak volt igazuk akkor is, és én az igazság ellen nem véthetek! »AZ IGAZSÁG ELLEN NEM VÉTHETEK ...« Ezek a szavak zsonganak bennem és ez a kulcsa a tisztességben őszült Molnár János mostani döntésének is. Most ismét szavazott a kommunisták politikája mellett: aláírásával, új életre térésével, rendíthetetlen bizalmával szavazott. Nem véthetett most sem az igazság ellen Molnár János, mert ő igaz ember, igaz a jelleme, igaz a gondolkodása. — A már meglévő tsz-be. a Vörös Sugárba iratkoztam. Ez nem rossz gazdaság. S Polányi Máté, az elnök, azt mondta nekem egyszer: »János bácsi, nekünk szükségünk van megbízható emberekre ...« Hát én ezt magamra vettem. bennem megbízhat a Vörös Sugár, mert... ... És most már katonai élményeiről beszél Molnár János, az első világháborúról. Huszárként járta be fél Európát, meséli, és előkerülnek a fénykének, megsár- gult, fakó, régi képek, megelevenednek az emlékek, s megfiatalodik a ház gazdája. És emlegetjük a hároméves paksi sillerrel teli poharakat, mert inni kel’. Molnár János és élete párjának új életére, inni és kívánni nekik minden jót. erőt. egészséget, hosz- szú boldog életet az új úton. O'ven bizakodással kell kívánni nekik ezt. amilyen bizakodással ők tekintenek új, szövetkezeti életükre! Gvenis János A Tolna megyei Tanács VB. keddi ülésén elfogadta dr. Tuska Pál elvtárs jelentését a feladatkörben tett intézkedésekről és a lejárt határidejű vb. határozatok végrehajtásáról. Ezt követően Szűcs Lajos elvtárs, mezőgazda- sági osztályvezető jelentése alapján az őszi mezőgazdasági munkálatok elvégzéséről és a téli feladatokról tárgyaltak. A vitában igen sokan felszólaltak, elmondották véleményüket az egyes aktuális kérdésekről és javaslatot tettek a mezőgazdaságban folyó irányító, szervező munka megjavítására, az egyes gazdasági munkálatok eredményesebb elvégzésére. Walter János elvtárs, a megyei tanács vb. elnökhelyettese azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a tanácsi apparátus egésze hogyan kapcsolódott be az őszi feladatok megoldásába. Osztermayer János elvtárs, a Sárközi Állami Gazdaság igazgatója gazdasági kérdésekkel és a községi tanácsok feladatával foglalkozott. Tulkán Pál elvtárs, a Földművelésügyi Minisztérium növénytermesztési főigazgatóságának igazgatója értékelte a megye eredményeit és töób javaslatot tett. Horváth József elvtárs, a gépállomások megyei igazgatója a téli gépjavítási és mezőgazdásági munkálatok összehan - golásával, valamint a második műszakhoz szükséges traktorosok kiképzéséről beszélt. Báli Zoltán elvtárs, a bátaszéki Búzakalász Tsz elnöke felhívta a figyelmet többek között arra a veA dombóvári vasútállomás KISZ-szervezetének tagiai elhatározták, hogy jövőre sokkal többet tesznek a fiatalok kulturális nevelése érdekében. Az alapszervezet munkatervének elkészítésekor is ezt vették figyelembe — éppen a tagság véleménye alapján. Minden dolgozó kezébe köny vet akarnak adni. Ezt a jelszót úgy valósítják meg, hogy a József Attila olvasómozgalmat népszerűsítik. nemcsak a KISZ tagjai között, hanem az állomás idős dolgozóval is jobban megszerettetik a könyvet. A József Attila olvasómozga- I lom sikere érdekében biztosítják szélyre, amelyet a túl sok körlevél jelent a községekben. Sári József elvtárs, a Zomba, Szent- gál-pusztai termelőszövetkezet elnöke és Vágány István elvtárs, a Népi Ellenőrzési Bizottság megyei elnökhelyettese aktuális kérdésekről beszélt. Részt vett a végrehajtó bizottság ülésén és felszólalt dr. Nagy Elemér elvtárs, a kormánytitkárság képviseletében. Elemezte a községi tanácsok szerepét a megváltozott, új helyzetben, a termelőszövetkezeti községekben. Dr. Tuska Pál elvtárs összefoglalta a vita tanulságait, majd rátértek a következő napirendi pont tárgyalására. Kelemen Sándor, ipari, szűszaki osztályvezető beszámolója alapján arról tanácskoztak, hogy az állami hglyi- ipari vállalatok és a kisipari szövetkezetek hogyan készültek fel a II. ötéves terv végrehajtására. Külön napirendi pontként foglalkoztak dr. Tuska Pál elvtárs beszámolójával, a panaszügyek intézéséről. A beszámoló az idevonatkozó kormányhatározat szel lemében vizsgálta a panaszügyek intézését és megállapította, hogy megyénkben lényegében megfelelően foglalkoznak a panaszügyekkel, annak ellenére, hogy helyenként hiányosságok is tapasztalhatók. Ebben az évben például alig akadt olyan panasz, amelyet ne a 30 napos határidőn belül terjesztettek volna a vb. elé. A bejelentések című napirendi pontban folyó ügyekről tárgyalt a vb. a megfelelő könyvválasztékot is. A vasutas kultúrotthonból kis könyvtárat hoznak le a nemrég megnyílt KISZ-klubba. Itt az átutazó, a vonatra váró dolgozók bármikor könyvet kölcsönözhetnek, hasznosan tölthetik el a vo- natvárás, a pihenés idejét. A KISZ tagjai elhatározták, hogy hétvégi, színházlátogatással egybekötött kirándulásokat is szerveznek. Ellátogatnak Pécsre, Kaposvárra és Budapestre. szolgálati vezetők, a fiatalok kezdeményezésének sikeréhez úgy já rulnak hozzá, hogy biztosítanak mindent, hogy a mozgalom és a KISZ terve sikerüljön. , KÖN Y VE T minden dolgozó kezébe! ElkészUlt a dombóvári vasútállomás KISZ-alapszervezetének jövő évi kulturális programja Thiery Árpád: Feliratok egy törtonejhez ÖTÖDIK FELIRAT VÁGÓ MIHÄLY Szemerkél az eső. Nehéz párafüggöny ereszkedik a mezőre. Barczai letér az országúiról. Botjával az omló, fekete rögökbe túr. Az istállóajtóban valaki áll. Innen nem látni jól. Mozdulatlan, mintha megfagyott volna. Vékony, alacsony embeke. Barczai közelebb ér. Hunyorítja szemét. Az alacsony emberke az ajtóban husángon támaszkodik. Állát kezefejére ejtve fi "»el. Nézi a botos, botorkáló embert. A hajdani földesurat, és elkeske- nyül a szíve. Szorítja a vér. Az ismerős járásból, a sétapálcáról is megismerte volna. Barczai megáll. Szemben a két ember. Egymáshoz érnek a tekintetek. Gyanakodva, néma bizalmatlansággal. Vágó Mihály a husáng görcsös fejét markolja. Készül. Talán agyonüti ezt a rokkant, szánalmas, fehér embert. Egyetlen suhintás. Vár. Mögötte a lágy tehenek és a poros szalma. Benn áll az ajtóban. Se ki, se be. Mint a pókfátyol, olyan ez az ajtónyílás. Kopott szélekkel, nehéz, savanyú istállószaggal. Előtte Barczai. Rajta fekszik a tekintete. Mögötte a puhatestű állatok, a nehéz szag. És vár. Barczai néhány méterrel megáll Vágó előtt. Várja, hogy a másik köszönjön. Vágó meg se moccan, csak néz. Sugártekintettel, amely áthúz a másikon, kiviszi belőle a derűs biztonságot. Vágó is vár. Hogy köszönjön a színtelen, sáros cipőjű ember. Barczai vár egy kicsit, aztán elindul. Vágó rászól, nyersen, rekedt haraggal. — Mit akar az úr!? Barczai megtorpan. Körülnéz. Szájaszélére kifekszik a kényszerű mosoly. — Erre jártam... idelátogattam... Vágónak a szeme se rebben. Érzi, hogy csak a bot tartja ezt az embert. A bot, hogy össze ne roskadjon. Érzi, hogy mondani kellene valamit. Egyetlen szóval agyonüti Barczait, de semmi nem jut eszébe. — Jó — biccent barátságtalanul, aztán tekintetével a nagyhasú felhőkre int. — Nem alkalmas ez az idő látogatásra... Barczai érzi, hogy kemény ez megbonthatalan ember. Belefeküdt az istállóajtóba. Belenőtt bőre szinte egy a vékony vakolattal, a kopott mészfallal. Botjával szórakozottan a sárban kapirgál. — Az elnök? — kérdezi. Vágó nem szól. Fürkészi a másikat. — Fekszik? — kérdezi később. — Miért? — és Vágó meg se mozdul. Az eső megered. őszi vigasztalansággal. Barczai egyik lábáról a másikra áll, mint egy ittfelejtett öreg gólya. Vágja az eső. Fakó ballonján a víz sötét foltokat rajzol. — Hallja-e — szól az emberkének — beállnék oda az istállóba. Vágó megmozdul, de csak a fejével. — Ide? — kérdi. Aztán elhallgat. Úgy tesz, mintha semmit se hallott volna, mintha ezen a végtelennek tetsző, vizes mezőn rajta kívül egy teremtett lélek se lenne. Barczai felnéz, arcába permetez a sűrű eső. — Nagyon esik, hallja-e!? • Vágó a felhőkre néz, Hunyorít, fekete vonal a szeme. — Hát igen... Meg kell adni, jól esik — mondja és egyetértőén bólint. Barczaiból kiperdül a merev bizalmatlansá" — Ne bolondozzon! Nem eszem meg a jószágot, ha az eső elől meghúzom magam az istállóban! Vágó a fejét csóválja. A fal felé mutat a husánggal. — Húzódjon oda. Az eresz alatt nem ver annyira az eső. Hallgatnak. Barczainak nincs ke Ve szólni. Várja, hogy elmúbk az eső, azután vissz-'-oPag a faluba. (Folytatjuk!
