Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-25 / 304. szám
Szomszédok I 1944 decemberében történt... Lucskos, hideg tél volt. Hó, ha esett is, gyorsan elolvadt, mintha az sem akarna megmaradni ebben a szomorú világban. Vigasztalanul szürke volt minden. A szürke házak falán szürke falragaszok terpeszkedtek, s a sok szövegből a járókelők emlékezetében csak egy szó maradt meg: FELKONCOLTATIK ... Az utcákon feketeinges su- hancok őgyelegtek. Övükön kézigránát és géppisztoly lógott, szájukban cigaretta parázslóit, karjukon nyilaskeresztes karszalag rikítóit. Mindenki félt mindenkitől. Ezekben a napokban érkezett meg Polgárékhoz az új lakó. Csomagja egy kopottas faláda, amelyet letett az ajtó melletti sarokba, s vele a szoba teljesen be volt rendezve. Egyedül jött. Családját — úgy mondta — Pesten hagyta. Az új szomszédok a beköltözés után ritkán találkoztak, és ilyenkor gyanakodva nézték egymást, fejükkel alig észrevehetően biccentettek egymásnak •"jó reggelt« vagy -jó estét«, aszerint, hogy a nap melyik szakában voltak. A ház régi lakójának, Polgár doktor úrnak nem nagyon tetszett az új jövevény. Szemet szúrt neki, hogy keveset tartózkodik otthon, s főleg akkor nem látni, amikor a nyilasok tartják szombat esti, handabandázó gyűléseiket. Polgár tudta, hogy a várost magát nem ismeri, s rokonai sincsenek, hiszen a beköltözés első napján hozzá jött be a rendelőbe megérdeklődni, merre találja a postát. A lakótárs titokzatos életmódja nem hagyta nyugodni. Nem viselt ugyan karszalagot, s az arca is becsületesnek látszott, de nem lehetett tudni, nem különleges feladattal küldték-e? Nem volt egy nyugodt óráia , sem, folyton az kavargott fejében, hogy valami kitudódott. Az elmúlt hónapokban ugyanis, amikor látták már a gondolkodó emberek, hogy a végső pusztulásba rántják az országot, Pol- gáréknál egy szőkébb baráti társaság mind gyakrabban találkozott. A bridzs-partikat a heves politizálás váltotta fel, majd suttyomban a külföldi adókat kezdték hallgatni. Náluk tárgyalták meg a londoni — s ha néha sikerült meghallgatni — a »Szabad Kossuth-rádió« híreit. Ez a kis társaság harcra talán nem is gondolt, de a maguk módján tovább terjesztették a reménykeltő híreket. S ezért akkoriban halál járt. Koltay — akit maguk között forrófejűnek tituláltak — egy nap izgatottan csöngetett be Polgárhoz: — Lesz a fővárossal kapcsolatunk. S te állsz minden gyanún felül. Neked kell felvenned. Polgár nem szabadkozott, bár sejtette, hogy ez nagyon veszélyes munka; úgy érezte, ezzel tartozik valakinek. . .. Egy hét múlva aztán eljött ismét Koltay. Elmagyarázta a találkozás körülményeit, s óvatosságra intette. Polgár szólni akart a gyanús szomszédról, de aztán eszébe jutott, hogy Koltay talán azt hinné, mesijedt, s inkább elha- raota a szót. Másnap délben kellett találkozniuk a kaszinó előtt. A megbeszélt jel a helyi újság összegöngyölt száma, amivel a térdét csankodva kel'ett sétálnia. Szombat volt. Sokan ültek a rendelőben, s izgatottan nézett a nagy faliórára, amelynek mutatója most a megszokott ván- szorgás helyett valósággal vágtatott. Féltizenkettőre azonban elfo°vtak a várakozók; sietve kibújt köpenyéből, felhúzta és felhajtotta a gallért kabátján, s kilépett az utcára. Aránylag Landsknecht-dalok Cinématosraplte Lumiere Történelmi dátum: 1895 december 28-án Párizsban a Boulevard des Capucines 14. szám alatti Grand Café kávé- ház alagsori helyiségében a Lumiere fivérek megnyitották cinématographejukat. Az egykorú tudósítások álmélkodva számolnak be a mozgó csodáról, s a Lumiere fivérek találmánya nemcsak Párizst hozta lázba, hanem rövid idő alatt egész Európát bejárta a nevezetes alkotmány híre. Pedig a mai mozilátogató ugyancsak elcsodálkoznék, ha végignézné Lumiere-ék filmszínházát, amelyben öt, egyenként egykét perces »játékfilmet« mutattak be. Mégis valóságos csodának hatottak ezek a filmek, amelyeken emberek jártak-kel- tek, a téli havon szán szaladt, a Szajnán csónakok suhantak. A csoda az volt benne, hogy mozgó alakok jelentek meg a fehér vásznon, s a világ első mozijának nézői ezzel be is érték. A siker valószínűleg a két Lumiere testvért is meglepte, hisz a száz férőhelyes moziban reggeltől késő estig folytak az előadások, úgyhogy rövidesen új mozihelyiségről és főleg új filmekről kellett gondoskodni. Egy tréfás ötlet éppen elég volt egy filmhez, mint A megöntözött öntöző című vígjátéknál, amely az első igazi játékfilm. A kertész öntözi a parkot, ahova besurran egy jókedvű gyerek, s rálép a gumicsőre. A víz persze nem folyik, a kertész pedig csodálkozva vizsgálja, hogy mi lehet a baja. Erre a fiú leugrik a csőről, mire a víz a kertész arcába ömlik. Bizony elég vékony mese, de nem sokkal1 később már megjelennek az első film- trükkök is, a nézők legnagyobb álmélkodására. A szórakozott tudóst eltiporja az úthenger, — ez volt az első filmtrükk — ámde mégsem történik semmi baj, mert az agyonlapitott tudós feltápász- kodik, s megy tovább útjára, csakhogy most már szétlapítva. S itt vannak már az első sztárok is, Prince úr és Max Linder, a »szívdöglesztő-« bon- viván, akire az idősebb generáció még emlékezhet. Érdekes jelenség, hogy az első filmek kivétel nélkül vidám történetet mutattak be, a tragikus események már a film történetének következő szakaszába tartoznak. Persze ezek a »tragédiák« nagyon színtelenek voltak: a párbajozó vetélytár- sak megölik a szeretett nőt, a kislány kiesik az ablakon, egy férfivel szakít a szerelmese. De 1901-ben bemutatják Georges Mélies híres filmjét, az Utazás a Holdba című valóban komoly alkotást, amely végeredményben már sejtetni engedi mindazt a művészi lehetőséget, amit a film magá-' ban rejt. A film történetében a következő fontos dátum: 1923. április 15., ekkor mutatták be dr. Lee de Forest első hangosfilmjét, amely Offenbach operettjének, az Orfeusz az alvi- lágban-nak nyitányát »vitte filmre«, amely már mai játékfilmjeinkhez hasonló. Don Juan volt a címe, a V/arner Bros gyárban készült és Alán Cros- land volt a rendezője. Nálunk ezt a filmet nem játszották. Az első Magyarországon játszott hangosfilm a Singing Fool volt, magyar címén Az éneklő bolond, amelyre, valamint híres dalbetétjére a Sonny boy-ra sokan emlékezhetnek még. Hatvanöt év múlt el azóta, hogy Párizsban megnyílt a Cinématographe Lumiere. Alig valamivel több. mint fél évszázad. A filmnek azonban elég volt ahhoz, hogy a kezdeti kísérletek után eljusson mai fokára, amikor méltó helyet kapott a művészetek ' között. (i) A XVII. századi Németországban, a harmincéves háború idején sa- nagy volt a forgalom, az utcán N- játos népköltészet alakult ki, amely legjobban talán szekerek zörögtek, a járdán pe-áj a mi kuruc költészetünkhöz hasonlítható. A versek végigkísérik dig fejükre tett kosárral igye-vj a hosszú háborúskodást, megéneklik sok keservét, Németország keztek a piacra a széles, fekete-nyomorúságát, a háború befejez lekor pedig ünnepük a békét. Ebszoknyás kofák. ff bői a gazdag népköltészetből mutatunk be most két verset. Felderíti a kedvemet, ha ropognak a fegyverek s a pisztolyok zenélnek, a trombiták rivalganak, kartács töri meg hangjukat, ez nékem a víg élet. Ha gyalogosok, lovasok hada egyszerre harcba fog, az elsők közé lépek és víg kedvvel megmutatom, hogy illik a nagy harcokon küzdeni egy vitéznek. Azt persze nem tudom soha, hogy fordul életem sora, de semmitől se félek. Néha nagy hetykén azt hiszem, még a golyó sem árt nekem, ki istenben remélek. De ha elvesztem életem, nincs feleségem, gyermekem, aki búsulna értem, ahogy lovaghoz illik a pompa, harsog a trombita A szorongást kifújta belőle a -A a • > friss szél, amint elvegyült a*J- " lipCSCl CéltIlii sietők között, s mintegy leckét JFwss Mnö f folyton maga ele képzelte a reuuTül t tüstént összetörjük, varó embert akinél szintén uj-^ ^j jól me tö^jiik sagnak kell lenni, s a kaszinó ff . * ' előtt kell állnia, szájában füs-«," ourvos, Juss. tölgő Levente cigarettával, uss Tulj/, fuss, hogy őt majd tűzzel kínálja. ly,is. ™eß se.m a^va- Beért a térre. Magabiztosan csizmát huzz uj csatara, ment a trafikig, ott cigarettát \->uss Tilly, fuss. és újságot vett. WFuss Tilly, fuss, Egy pillanatra átfutotta a cím- -ij ami édes volt, méreg lett, lapot: a szokásos... Arcvonal-})• megkapod a Hős Nyúl-Rendet, kiegyenlítés végett a német csa-'Mjuss Tilly, fuss. patok előre kijelölt állásaikba «)j vonultak vissza... Jj* — Na, már az utolsókat rúg-llj ják — gondolta magában, s rá- «ÍJ pillantott órájára. Két percül. Katonadal a harmincéves háborúból múlva tizenkettő! Befordult a sarkon. <"í,‘ Bevallom neked, biz szegény, Jobb kezében az összegön- ff. toprongyos lovag vagyok én, gyölt újságot lóbálta. fi ó drágalátos dáma, Már látta a kaszinó sárga ,lj nincs kincsem, nincsen vagyonom, katona-temetésen. épületét, de a járókelőktől nem <K de nemes vérből származom, lehetett látni, várakozik-e ott jjj mert dicső e családfa. valaki. v*A palotám kis sátor csak, A templomtéren megkondult fi ez jelenti a váramat, a déli harangszó. Jh nincs semmi dísze, éke. Polgár kibukkant a tömegből Vj,a hideg föld, a himes rét Egy pillanatra megdöbbent, fi a boldogsághoz épp elég, A fának támaszkodva, kezében Xs ajánl isten kegyébe. az újsággal méiyet szinoantol^ o^ f l . kenyeret, cigarettádból-az ui lakd isJfen elémhe tv önkéntelenül körülnézett néícem éppen. k.vett tárcájából nt JL ^ csupán Odaleoett. Az uj lakó A kenyér, víz, egy pipa dohány, a fe ét, szeme egy pillanatra jk . beérem kerekre nyílt a csodálkozástó’ ff en. ennyivel beerem. aztán szája mosolvra húzódott Jrt A fegyverem a pisztolyom, Leverte a hamut, s várta, hogy «íjcz számomra az oltalom, t'"’zet fogjon a másik; aztán le- V. de tisztelnek is érte. eitette a földbe, ami sisteregve ‘jS ha ellenség közeleg, aludt el egy tócsában. ^kiáltok: Pénzt vagy életet! Megnyugodva szorítottak ke-jj*^ ha nines mas mód, biz vege. zet, s mint jó szomszédok, ka-JÍA fekete föld fekhelyem, ronfogva léptek be a kaszinó T.fegyverem mellém fektetem, füstös termébe, leüüek az egyikfí.hogy óvjon mindig engem, félreeső sarokba, oda. ahonnan fia hadfinak nincs egyebe, ki lehetett látni a. nvtizsaő utcá-vj nincs biztosabb őrizete, ra, ahol emberek siettek vala- % amely megvédelmezze. hová. J(* Lám csak, nem vagyok béna, vak, ho°y sz^ve hozzám kőkemény, Két nan múlva itt is, ott üvjnéma, hülye, girhes alak, “z lsten oltalmazza. ^ röpcédulák tűntek me», s cze’-Jbs hazudni sose szoktam. A s°rsom rideg, rapvopást hoztak a fáradt fényű ff Tiszta és igaz a szívem, mert nem kellettem senkinek., szemekbe. yjnincs benne álság semmisem ez a sze9enyek sorsa. Monostori Miklós 'Vés senkit be vem csaviam. _ CSÁNYl LÁSZLÓ fordításai És három salve jár ki még, s elrejt a síri mély sötét, testem nyugodni tér meg, amíg nem nyílik meg nekem a díszes mennybéli terem, ha jön a végítélet. Megkérdezem majd kincsemet, neki hullattam véremet, • hogy gondol-e most arra: »Értem áldozta életét, de nékem ez sem volt elég, a szerelmem más kapta". Egyszer írt nekem, őrzöm is még mcst is drága sorait és ebben azt üzente, hogy én még istent sem hiszek és gonosz szándék vezetett a messze idegenbe. Bevallom neked, biz szegény, toprongyos lovag vagyok én, te drágalátos dáma, nincs kincsem, nincsen vagyonom, de nemes vérből származom, mert dicső e családfa. De tapasztaltam nála én, A vén Balázs (Folytatás az 5. oldalról.) — Hiszen ismerem én magát. Az öreg megkönnyebbülve sóhajtott. — Tudod, fiam — fogta bizalmasra szavát — én beállnék ... — és elakadt. A fiatalember meghökkent, mindenre számított, csak erre nem. Megvakarta tarkóját és a motort a tornác oldalához támasztotta : — És miért pont hozzánk? Balázs nem értette a kérdést. — Úgy értem, miért nem az új szövetkezetbe lép, ami most van alakulóban ... — Mert én nyomban munkába állnék — hadarta egyre riad- tabban az öreg, pedig eszébe se jutott, hogy ezen kívül lesz. vagy van más szövetkezet is a faluban. Ö a Jancsó gyerekhez jött, akinek öregapjóvai egvivá- súak voltak ... így több bizalma lehetett az unokához. Az elnök tovább vakarózott. Egyből eszébe jutott a tagság ellenkezése. Úgyis sok öreg el- tiu'tgsa nehezedik már erre a szövetkezetre... — Behoznám a tíz holdat is ... Befogadsz-e, öcsém? Ismertem ám a nagyapádat. Az volt még csak a fain gulyás.. Az elnök arca elborult. M;t tehet ő az öreggel? A kondát már nem adhatja k°zére. Oda erős. fiatal kenász kell. A konda a szövetkezet egvik pénzügyi reménysége. Azzal nem lehet vacakolni... Szíve szerint hallana is rá. de nek>k nem fö’d. hanem munkaerő kellene már. és sóhajtva mondta: — Nehéz ügy ez, Balázs bácsi. — Nehéz? — hökkent meg Balázs. — Úgy mondod, fiam, hogy nehéz, hogy én már sem- mirevaló vagyok. — Ne így értse, Balázs bácsi... — Ne folytasd, fiam — és az öreg nagyon lassan nekindult az udvarnak, hátra a kertek felé. Az elnök utána nézeti, hívná is, vigasztalná is, de a fogatos brigádvezető toppant eléje: »Egész délelőtt kerestelek ...« Alkonyba hajlott már a Nap, amikor a tanyáról riadt legényke szaladt a szövetkezet központjába. — Elnök elvtárs — lihegte ijedten —, a konda!... — Mi van a kondával? — Odajött egv öregember a félvak kutyájával és mind megbolondult. Neki a határnak ... és hiába szaladtam utánuk, nem tudtam összeszedni a disznókat ... — Gyerünk! — mondta dühösen az elnök és a motorra ült. — Merre mentek? — A Sós dűlőnek... — A kukoricásnak? Agyoncsaplak, ha legázolták ... — Az elnök a Sós dűlőnek fordította a motort, de hiába járta körül a kukoricást, nyomot sehol se látott. A dűlő alján a mocsaras körül volt csak összetúrva a föld ... — Hová lett a konda? — för- medt idegesen a kanászgyerek- re. — Nem tudom — hebegte az. Nagy mérgében otthagyta a gyereket és egyenesen a karám felé vágtatott... Amikor a kúp alakú nádkunyhóhoz ért, alig jutott szóhoz a meglepetéstől. A konda békésen röfögött s fonott kerítés mögött, és a kunyhó előtt keresztbe fektetett kukoricaáron üldögélt a vén Balázs, és csendesen szívta pipáját. — Maga? — tört ki az elnökből a kérdés. — Én... — Hát a konda megvan? — Amint láthatod, öcsém — és az öreg a pipaszárral a karám felé bökött. A mozdulatra a lompos, félvak puli vakkantott egyet. Az elnök zavartan lépett az öreg elé. Krákogott és akadozó szavakkal kért bocsánatot, de hirtelen félbeszakította a motyogó mondatokat és határozottan kezet nyújtott az öregnek: — Tudja, mi megbeszéltük a vezetőséggel... És azt akarom csak kérdezni, elvállalná-e a kondát? — Hiszen jófogású gyerek ez — mutatott válasz helyett Balázs a közeledő kanászgyerek- re —, csak tapasztalatlan még. Nem ismeri a kommandót, pedig az állat nyelvén érteni kell. — Itt is maradhat, ha elvállalja ... — El vagyok én az ég alatt is. Ezen a pusztán nőttem fel... de azért, ha tudnál egy kis elemózsiát előlegbe küldhetnél, mert én oda — és a falu felé mutatott —, más bolondjának, éhenkórásznak vissza nem megyek ... A konda csendesen röfögött, és annyi idő után a vén Balázsnak újra ez volt a legszebb esti muzsikája. Szamos Rudolf
