Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-25 / 304. szám
s IRODALOM %ÁU>jé4toet A vén Balázs A nyitott kéményű nyári- konyhában üldögélt az öreg. Kutyája, a félszemére megvakult puli, lába előtt heverészett. A tornácra nyíló konyha ajtaján beszűrődött a késő őszi reggel hűvös borzongása. Az öreg előre görnyedve, lassan mozgó ujjakkal tömte a pipáját. Kint ajtó csapódott és a következő pillanatban az összerezdülő öregember görnyedt válla fölött behajlott a konyhába egy telt arcú asszonyfej. — Maga még itt van? — siví- tott rá Erzsi lánya ingerült hangja. — Itt — mordult a vén Balázs. — Talán a malacokat is én itassam meg? Balázs hallgatott, s csak a vállát rándította. Az asszonyt láthatóan ingerelte apja némasága. — Vénségére a napot lopja. Bezzeg annak idején minket hajtott, mint a barmokat, mert akkor magának dolgoztunk. Most ugye könnyű a másét herdálni?! ... — Nem félsz az Istentől? — emelte fel fejét a vén Balázs. — De még magától se — nyelvelt a lánya. — Azt hiszi, olyan nagy jót tett velem, amikor rám íratta ezt a kulipintyót... Bezzeg a földet, azt nem adta, hanem elvárta, hogy az édes gyereke kishaszonbérben dolgozza meg. -Most aztán belefulladhat a vagyonába ... — és Erzsi dühösen bevágta maga mögött az ajtót. Az öreg magába roskadva üldögélt. Eszébe jutott mjndaz, amit az este hallott. Csak tudná, kik jártak a lányáéknál... Csak tudná, ki mondta azt, hogy nyugdíj jár annak az öregnek, aki beáll a közösbe. Hiába hell- gatózott, mert őt nem hívták be. de a földjéről beszéltek, a tíz holdról, amit nem íratott rá a gyerekekre. A tépelődő gondolkodásban végigcsurgatta nyálát a pinaszáron. Eddig önmaga előtt mindig mentegette a gyereken. Ennek az Erzsinek is a föld vette el az eszét. A birtok, ami mozdulattal felállt. A kredenc oldalához támasztott görcsös botját a kezébe kapta, magára kanyarította kopott télikabátját és elindult. Sunka pislogott, és amikor látta, hogy az öreg kilép a tornácra, utána iramodott. A kiskapunál járt és utána süvöltött a lánya hangja: »Megint csavarogni megy? És a malacokkal mi lesz?« Az öreg nem válaszolt. — Hová megy? — Merre nap a nap — dör- mögte és kilépett az utcára. Koldusbotra jutott és mehet mások nyakára kéregetni. Kiüldözték hazulról, inkább megfagy az útszélen valahol, semmint még egyszer lányához visszatérjen, öreges szégyenkezés pírja futotta be fülét erre a gondolatra... Toppantott egyet és láthatatlan ellenségének magyarázta: azért se! A lompos puli előre ballagott és visszanézett, a házból, amely előtt megállt az öreg, trágyával rakott szekerek hajtottak az útra. Az öreg összerezzent és most vette észre a táblát: »Egyetértés Termelőszövetkezet«. Életében még soha senkitől se kért protekciót, még akkor sem, amikor ötven esztendővel ezelőtt a csendőrök vasra verve vitték a járáshoz. Azzal vádolták, hogy kirabolta az Eszenyi uraságot. Pedig ártatlan volt. Abban az időben a hegyek közül, Somogy felől le-le- csaptak a völgybe a szegény legények, s egy délelőtt hozzászegődött valami vándorféle ember. Illendően köszönt és azt kérdezte tőle: »Kié ez a kon- da?« — A gazdáé — válaszolta rá. — S kend merről jött? — Nagyéhemből — mondta az idegen. — Az meg merre lenne? ;— kíváncsiskodott Balázs. — Hol a tarisznyát felakasz- szák ... S még azon az éjszakán kigyulladt a karám, és a szép kon- da felét elhajtották, őt összekötözték és akkor odament hozzá a délelőtti látogató: — No hát, öcsém — mondta —, máskor kevesebbet kíváncsiskodj ! Balázs azóta hallgatott és hiába faggatták a csendőrök, nem szólt egy árva kukkot se, és így ráhúzták a lepedőt, csak az első világháború szabadította ki a börtönből, mert katonának jelentkezett. ... Most mégis beszélnie kell. hiszen az este az az idegen azt mondta, hogy még az ilyen öregek is beá’lhatnak a szövetkezetbe. Bizonytalanul kooogolt az ajtón. Levette kalapját és úgy lépett az irodába. — Kit keres, bícnka? — kérdezte tőle egv kislány. — Az elnököt. — Jaj, az nincs 'debent, motorral ment a tanyára. — Akkor várok — határozta el magát a vén Balázs. — Tessék leülni. Ám az öreg a maga hetven esztendős tiszlelettudásával úgy gondolta, hogy várni csak a hivatal előtt szabad. Oda is ült az ajtó elé a lépcsőfeljáró szélére, kutyája meg a lábához hevere- dett. Deleiére állott a Nap, amikor berobogott az elnök. Az öreg előtt állította le a motort. Haja csapzottan, kócosán lógott elő sapkája alól. Hunyorgó tatáros szemmel nézett a kászolódó öregemberre. — Maga mit csinál itt, apó? — Várok, édes fiam. — Aztán kire? — Az elnökre, édes fiam. — Mit akar az elnöktől? — Csak neki személyesen mondhatom el. — Hát akkor mondja csal: szaporán, mert én lennék az elnök ... Az öreg zavarba jött, és gyorsan lekaDta fejéről a kucsmát: — ... Én a vén Balázs lennék, a kanász. (Folytatás a 6. oldalon.) ugyan nem nagy, de ha ügyesen forgatja benne magát az ember, megjárja. Az asztalon ott hevert égy darabka avas szalonna. Bizonytalan mozdulattal nyúlt feléje az öreg és töprengve szagolgatta. — Hej, Sunka — sóhajtott és a szalonnadarabot a kutyának vetette. A puli lomhán mozdult az elgurult szalonna után. megszimatolta és ép félszemével a gazdájára pillantott. — Nem élet ez — magyarázta Balázs a kutyának. — Megvénültünk. te is, én is. Nem kellünk senkinek semmire . .. Elmúltak a régi szép idők, atrvkor hét határ hosszan nem volt nála nevesebb kanász a járásban. Mit is értenek ezek a mai fiatalok a disznópésztorko- dáshoz — motyogta félhangosan — A mi időnkben, igaz Sunka, akármekkora volt a kon- da. név szerint ismertük az állatokat. Nyugtalanította az esti h’- szélgétés. Egyre az ellenit lemondatok motoszkáltak fejében: most nyuPd’"jpt adnak a közösben. Nyugdíj. Nem s-oridt ő még arra. és Jia mindenki beáll a faluból. ak,ror talán őt se dobják ebek ^«rminendiára. Eeyro lánya házában a levegőt, és hirtelen Szisszenj fel minden mozdulatra* Ha álmaid feldöngetik a hegyhát-testű igáslovak, mikor szeneskocsikkal megállnak a kapuk előtt: ne káromkodj, lapátolj pincédbe meleg tetteket te is, mik az életről vallanak örömöd oszd szét a gyerekeknek, mint a nyuszitojást, s ha bánat emészt: mosakodj szeretőd szemeiben A gyárkémények szikráival gyújtsd meg cigarettád: emelkedj magasra, de a földre is nézz. az igyekvő hangyákat nehogy összetaposd I mint kígyó, tekeredi önmagád köré: szorítsd ki magadból a hiteti enkedőt és szisszenj fel minden mozdulatra, mi ellened emelkedik mert törvényünk a cselekvés, g»ren<lák»t hordunk össze Hegeinkben, n-ijcoitr«-v ,-»U kn»" rk míg "ze^z'maink n '■ 'virág»'k rí u'jlenyonta , és 1» k»l’ <v’ő-r.ü-k a sárkányt, "i'nt r miében, ha óvodába '.csérjük g e mekeinket. TÉNAGY SÁNDOR * A költemény a költő »Jámbor lázadás című kötetéből való. Karácsonyi jegyzet A mai nap a bensőséges családi ünnepé, a béke és szeretet ünnepe évszázadok óta. A gyermekek öröme és a gyermekeik jövőjét féltő, óvó gonddal formáló szülők ünnepe. Vallásos érzülettel, vagy anélkül, a békesség napja, a béke óhajtásának napja a karácsony. Ez vezeti az embereket a feldíszített fenyőfák alá, a szeretet ajándékoztatja meg a gyermekeket és szülő számára nincs nagyobb öröm, mint gyönyörködni a gyermekek örömében, boldogságában. Hiszen az ő számukra formáljuk a jövőt, jelenünk az ő jövőjük szebbé, gondtalanabbá tételét szolgálja. Az öröm lángjai melengetik szívünket. S melengeti az a tudat, hogy megérdemeljük a békesség ajándékát, hogy megérdemeljük a szép eredmények feletti megelégedettség ajándékát, hogy megérdemeljük a jövőbe vetett szilárd hit, meggyőződés, a mindig jobb tudatának ajándékát. Olyan ajándék ez, amellyel magunk ajándékoztuk meg önmagunkat. Hiszen a hétköznapok munkája rejlik az ünnepek örömét, boldogságát előidéző eredményekben. A hétköznapokon teremtettük és teremtjük annak feltételeit, hogy az ünnepek vidáman, boldogan teljenek, hogy a számvetéskor ne kelljen önmagunk és a világ előtt szégyenkeznünk. Küzdünk, 4 fáradunk azért, munkálkodunk rajta, hogy békések legyenek hétköznapjaink és ünnepeink. A sok munka, küzdelem eredménye nem is maradt el és nem is fog elmaradni, ha elég erősek leszünk a jövőben is szép életünk érdekében munkálkodni. Talán mindennél nagyobb értékű ajándék az ország karácsonyfája alatt, a rend, a nyugalom, a jelenünkbe és jövőnkbe vetett biztonság. A pártunk és kormányunk helyes politikájába vetett szilárd meggyőződés, ennek a politikának, irányításnak egy emberként való követése teremtette meg ezt az ajándékot, valamennyien hozzájárultunk létrehozásához és most együttesen helyezhetjük el a nagy karácsonyfa alá, hiszen mindannyiónké. mindannyian élvezhetjük, mert kisebb vasv nagyobb mértékben mindannyian hozzájárultunk létrehozásához. Jövőnkbe vetett hitünk — amely voltaképp nem hit, hanem meggyőződés, bizonyosság — szilárd. De azért szilárd, mert jelenünk is az, mert jelenünk fényeit sem tudják elhomályosítani a hellyei-közzel még felbukkanó árnyak. Egységünk szilárd a szocialista építésben, szilárd a holnapunkért folyó munkálkodásban és tör- hetetlenül szilárd a békevágyban. Vágyjuk, óhajtjuk a békét, de az óhajon, a puszta kívánáson túl teszünk, cselekszünk is érte. Mintíenelőtt pz- zal. hogy növeljük a magunk erejét, a magunk biztonságérzetét. A meghitt karácsonyi ünnep szép fénye aranyozza be ma a családokat. Éppen a mi korunkban és éppen a mi társadalmunkban nyerte el teljes értelmét a karácsony, azzal, hogy az emberek vágyait a mindennapok valóságává tette; azzal, hogy a kis közösségei: békességén, együttműködésén túl világméretekben is megteremtette lehetőségét a béke örökké való megőrzésének; azzal, hogy a mi társadalmunk és éppen ez, mert másik rend nem is képes rá, megteremti a társadalom egységét, együttműködését, közös akaratát, azzal, hogy egyéni üggyé változtatta a közös ügyet és közössé az e«»énit; azzal, hogy megteremtette az emberek — a becsületes emberek — közti szeretet lehetőségét és a lehetőséget valósággá is váltja mindinkább. Népünk közös akarata ölt testet abban a politikában, amelynek megvalósításán valamennyien munkálkodunk. — Terveink, céljaink azonosai: és ez az azonosság olyan érdek- azonosságot teremt, amely közösségivé teszi alkotómunkánkat. Hatalmas forradalmi váltó- zás megy végbe hazánkban és szűkebb hazánkban Tolna megyében is. A mezőgazdaság fejlődésének, a nagyüzemi gazdálkodás kibontakoztatásának napjait éljük. Az a tíz község is, ahol ez ideig még í;z egyéni gazdálkodási mód volt az uralkodó, megindult a fejlődés út ián s talán nem egy ltoZ olyan, ahol éppen karácsony napjára fejeződik be a forradalmi változás. Termelőszövetkezeteink, az egy évvel ezelőtt alakultai: is, kiállták a próbát, bizonyították eredményeiken keresztül a nagyüzém magasabb rendűségét s éppen ez az ösztönző példa nyújtott hallatlanul értékes segítséget ahhoz, hogy az egész mezőgazdaság nagyüzemivé váljék. Ez is azt bizonyítja, jó úton haladunk, eddigi tetteink helyesnek, igaznak bizonyultak. S most a békesség és szeretet ünnepén ünnepelhetjük azt is, hogy mezőgazdaságunk, parasztságunk egységessé válik s egységesen indul a mindig csak felfelé vezető úton. A béke és szeretet ünnepe. De ne felejtsük, hogy ezt a békességet nem egyszer kemény harcokban kellett biztosítanunk. Harcunk eredményes volt s hogy a jövőben mennyiben lesz eredményes, rajtunk is múlik. A mi feladatunk tovább munkálkodni azon, hogy a jövő karácsony is éppoly boldog, éppoly megelégedett legyen, mint az idei, hogy jövőre is gyönyörködhessünk gyermekeink önfeledt örömében az gyen, mint az idei, hogy jövőkarácsony ünnepén is megállapíthassuk, munkánk nem volt hiábavaló s az év lezárásának küszöbén eredményes számvetésnek nézhessünk elébe. LÉTÉNYEI GYÖRGY Decemberi tavasz Máskor havat szitált az égbe!1.. i fehér ködinönbe bújt a föld. 'yenkor már szétvágta tél volt s az utadken végigsöpört. Begomboltuk a nagy kabátot, kucsmát támasztott két fül1' De most az ég tavaszt Ír»7 s a nappal együtt örülünk. A cinke víg dala köszönt, égy üdvözli e fényözönt, amely a tarlóit kertre árai Máskor havat szitált az ég. Most ie'raayog a messziség, s elfut a decemberi bánat. MISZLAl GYÖRGY
