Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-25 / 304. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1960. decemcber 25. ÖT KÉRDÉS — ÖT VÁLASZ Karácsonyi csúcsforgalom a postán Üz utolsó munkanap — Készültek a karácsonyi postaforgalom növekedésére? Birtalan József, a szekszárdi postahivatal vezetője válaszol: — A korábbi évek tapasztalataiból tudjuk, hogy karácsony előtt a postaforgalom jelentősen növekszik. Ezért minden lehető módon készültünk a nagy forgalom zökkenőmentes lebonyolítására. Erre megfelelő tervet dolgoztunk ki. Az illetékes kereskedelmi szervektől például már jó előre érdeklődtünk, hogy milyen lesz az áruellátás és annak következtében a kereskedelem áruforgalma. így tehát előre tudtuk hozzávetőlegesen, hogy mintegy 30 százalékos pénzforgalomnövekedés várható a postánál, az előző hónapokéhoz viszonyítva. Ez egyébként az életszínvonalnövekedésének is jelentős tükrözője. Sok munkát igényelt a gépkocsijáratok jó megszervezése és kihasználása. Szekszárdon egy újabb gépkocsit állítottunk be a csomagkihordáshoz, így ezt a munkát a karácsony előtti napokban két gépkocsi végezte. Szükség szerint munkaerőátcsoportosítást hajtottunk végre. így aztán sikerült elérnünk, hogy kisebb fennakadástól eltekintve zökkenőmentes volt a karácsonyi csúcsforgalom. Szekszárdról például a demizson-borok tömegeit küldik az ország legkülönbözőbb részeibe. Még normális körülmények között is sok gondot okoznak a törékeny tárgyak, s most a csúcsforgalom idején a feltűnően sok demizsont például törés mentesen tudtuk szállítani. A felkészülésnek tehát megvolt az eredménye is. — Milyen volt a levélforgalom a karácsony előtti napokban? Kalocsa Mihály, a posta vezetőhelyettese válaszol: I — A forgalom növekedését leginkább az a szokatlan eset mutatja, hogy a levéltáska az utcai levéleszekrények kiürítése után teljesen megtelt és egyikmásik szekrényhez külön kellett kimenni a levelekért. Ilyen nagytömegű levelet még nem továbbítottunk. Ez megközelíti azt a .mennyiséget, amelyet közönséges viszonyok között egész hónap alatt szoktunk továbbítani. A többség természetesen üdvözlőlap. Igen sok levél érkezett külföldről. Sikerült ugyan pontosan továbbítanunk a sok levelet, de ez nagy erőfeszítést kívánt. Amikor a karácsony előtti sikerekről beszélünk, nem mulaszthat- j juk el a közönség figyelmét felhívni arra a veszélyre, amelyet az rejt magában, ha tömegesen, megkésve adják fel a leveleiket. Ezért arra kérjük a közönséget, hogy az újévre szánt üdvözlőlapokat lehetőleg írják meg még most a karácsonyi ünnepekben és adják fel, hogy idejében, fennakadás nélkül tudjuk azokat rendeltetési helyükre továbbítani. A karácsony előtti tapasztalatok is azt mutatják, hogy az üdvözletek pontos továbbításának két fontos feltétele van: egyrészt a postások lelkiismeretessége, szorgalmas munkája, másrészt pedig a pontos címzésű levelek időbeni postára adása. — Csúcsforgalom volt a csomagosztályon is? András Gábor csomagraktáros válaszol: — Nemcsak az előző hónapokhoz, hanem a múlt év hasonló időszakához viszonyítva is nagyobb a csomagforgalom. A karácsony előtti héten például több mint 1200 csomagot továbbítottunk itt Szekszárdon. Igen sok1 volt az olyan csomag, amelyben romlandó anyagot küldtek, például disznótoros kóstolót és többek között ez is szükségessé tette a gyors továbbítást. A legtöbb volt az ajándékcsomag: hintalótól kezdve igen sok féle játékot küldtek karácsonyi ajándékként. Sikerült elkerülnünk a csomagtorlódást, ami nagy erőfeszítést kívánt a postásoktól. Sajnos, munkánkat jelentősen nehezítették az olyan dolgok, mint ami a minap történt: egy 18 kilogrammos csomag érkezett, de címzés nélkül. Nem megfelelő volt a csomagolás és a címzés elveszett, vagy lekopott róla. Ilyenkor kénytelenek vagyunk sok időt vesztegetni a tulajdonos felkutatására. Nehezítette a munkánkat az is, hogy egyes szervek olyan csomagok küldésével is terhelték munkánkat, amelyeket két héttel ezelőtt is postára adhattak volna, vagy az ünnepek után is ráértek volna elküldeni. De mit tehetünk, nekünk, postásoknak, az a kötelességünk, hogy lehetőleg minden csomagot időben továbbítsunk. — A telefonközpontban és a távirattovábbításnál van-e karácsonyi csúcsforgalom? Kovács László, a távközlési osztály vezetője válaszol: — Most inkább évvégi csúcs- forgalom van nálunk. Ilyenkor az üzemek, vállalatok jó része többet telefonál a szokottnál, mert most van az évvégi hajrá. De követlenül karácsony előtt nagyon megnövekedett az olyan táviratszövegek száma, hogy „A délutáni vonattal érkezem”, „Nem .tudok menni”, Ezenkívül akik elfelejtettek valahova üdvözlőlapot küldeni és sejtik, hogy azt már úgysem kaphatnák meg vasúti postával, távirattal igyekeznek pótolni mulasztásukat. Sokan nem írásban, hanem élőszóval igyekeznek átadni ünnepi jókívánságaikat, ezért aztán megnőtt a magánbeszélgetések száma. A karácsonyi távirat- és telefonforgalomhoz mindenekelőtt hozzátartozik az István-nap. Az István-napi táviratok, üdvözlések tömegét kell az ünnepek alatt továbbítanunk. Természetesen erre is felkészültünk, hogy az Istvánok az ünnepek ellenére is időben megkaphassák a névnapi üdvözleteket. — A postások dolgoznak-e az ünnepekben? Gazdag Ferenc, a posta osztály- vezetője válaszol: — Nagyon sok postás munkával tölti el az ünnepet, vagy annak nagy részét. Szombaton este például kilenc óráig nyitva lesz a posta, s hét óráig lehet pénzt, nyolc óráig pedig csomagot feladni. Vasárnap, tehát karácsony napján is közvetítik a romlandó és ajándékcsomagokat. Az ex- press-küldeményeket még hétfőn is kézbesítik. Sajnos, sokan vannak, akik elfelejtették időben feladni küldeményeiket, s a postásoknak ezért kell dolgozniuk még az ünnep alatt is. Kihordják postásaink az újságokat is, mert hiszen karácsonykor különösen szeretnek az emberek olvasni. Tehát amíg a lakosság nagy része otthon ünnepel a családja körében, a postások egy része ott ül majd a fülkék mögött, vagy éppen az utcákat rója. De hát a postások, ha ez nem is kellemes, megszokták. Az ünnepi munka hozzátartozik már az életünkhöz. A célunk az, hogy az ünnepek idején is zavartalan legyen a postai szolgáltaB. F. A délelőtt olyan volt, mim a többi. Gédi bácsi — Mayer Gedeon, a DÉDÁSZ dolgozója — fél nyolckor szállt le a ba- taszóki vonatról, majd az á,- lomás mellett, az üzemvezetőségen hozzákezdett a szerszámraktár leltározásához. Ugyanúgy, mint tavaly ilyenkoi csak most várta már egy fia talember, a kijelölt utód, Hal mai László. Nem kellett kata lógus a szerszámokhoz, Géd: bácsi pontósan ismeri nemcsak a különféle mászóvasai: reszelők, fúrók »hivatalos« el nevezését, hanem helyüket i a raktárban. Közben magya ráz: Laci fiam, a rend a leg fontosabb. Csak így tudod áttekinteni a rád bízott dolgokat. No, meg a fegyelem, a pontosság. Pár év alatt sikerült elérni, hogy minimálisra csökkenjen a leltárhiány, nagyon rit- ká eset, hogy hiányzik egy-egy szerszám. Akkor is előkerül.- Közben egy-egy pillanatra elfordul, nem kell látnia rajta senkinek, hogy ez a mai nap nem olyan, mint a többi, nem »egy« Gédi bácsi eddig eltöltött sok ezer munkanapja közül. Ne lássák pillanatnyi el- érzékenyülését. A délután már nem a szokásos tennivalókkal telik el. Elintézi munkakönyvét, SZTK- igazolványát, szakszervezeti könyvét, átadja íróasztalát. Négy óra felé már érezni lehet az ünnepi hangulatot, a munkaidő végeztével pedig egymás után jönnek a »küldöttségek«, köszöntik és kedves ajándékokkal lepik meg a nyugalomba vonuló Gédi bácsit. A búcsú-ünnepség este a vállalati ebédlőben, halászlé mellett folytatódik. Negyvennyolc évet töltött munkában Mayer Gedeon, megérdemli a pihenést, amikor is — ahogy Dorogi Zoltán igazgató mondja pohárköszöntőjében — teljes egészében a családjáé lesz. De Mayer néni helyesbít: »Én megelégszem kisebb »részesedéssel* is, férjem ugyanis eddig hetven százalékban volt az üzemé, harminc százalékban a horgászásé. Most majd a horgászás tölMielőtt a belvárosba induló piros bécsi villamosra felszállt volna, néhány percig a Ford reklámot bámulta. Mindig elbűvölte ez a látvány. A felhőkarcolónak beillő hatalmas, szögletes torony tetején egy óriási tüzes földgömb forgott, s minden fordulónál felvillant Ford neve. Fordé, aki a világot elárasztja autólerakataival, aki a világot( helyesebben mondva a világ egyik felét fejőstehénné változtatta át. Igen. Csak a világ egyik felét! Az Opern Ring a belváros gyöngye. Rilcító, piros-sárga, zöld, kék reklámok cikáznak. Luxuskocsik suhannak. Zene árad a bárokból. Leszállt a villamosról. Átsétált a Kartner Ringbe. Az utcán a szokottnál kisebb volt a forgalom. Ilyenkor otthon vannak az emberek — gondolta és elnehezedett a szíve. Céltalanul ödöngött. Az egyik kapualjból megszólította egy nő. Ócska, rikító ruhát viselt, s az arcg. olyan sápadt volt, mint egy betegnek. Úgy csinált, mintha nem értette volna a hívó szót. Tovább ment. Árvának és végtelenül szomorúnak érezte magát a csillogó nagyvárosban. Befordult a Schubert Ringbe. Amikor a túlsó oldal egyik emeleti szobájának átlátszó tüll- függönye mögött meglátta a karácsonyt a piramist, a faluja jutott eszébe. Bizonyára rágondolnak most, ezekben a percekben és hazavárják. De miért nem megy haza? ö nem volt benne semmiben, nem bántott senkii, csak egyszerűen elfogta a kalandvágy, vonzotta a nagyvilág, a kóborlás! Nagy álmai voltak! ti ki a hetven, az otthon pedig a harminc százalékot«. — Gédi bácsi ugyanis nyolcéves kora óta aktív horgász. A negyvennyolc, munkában töltött esztendőről beszélgetünk. — Mi volt ez idő alatt a legkellemetlenebb élménye? — Volt részem jóban is, rosszban is. Legfájóbb emlékeim közé 1944. novemberének néhány napja tartozik. Amikor már közeledett az ágyú- dörgés, német katonák kúsztak fel a bátaszéki villanyoszlopokra és pokoli ügyességgel, gyorsasággal Vagdosták le a vezetékeket. Szörnyű látvány volt, tehetetlenül nézni a pusztítást. Kétségbeesésemben arra gondoltam, — különösen, amikor a tankok kidöntöftek sok villanyoszlopot is —, hogy nem lesz itt villany évekig sem. De aztán mégis rendbejött minden. Pár nappal a község felszabadulása után hivatott . a szovjet parancsnok. Utasított, hogy huszonnégy órán belül hozzuk rendbe a vezetékeket. — Pár pillanatnyi gondolkodás után azt mondtam, hogy meg tudjuk csinálni, csak munkaerő kell. Jdegenben Látta magát elegáns ruhában, szép nők társaságában, ahogy nagyvilági emberekről szóló filmeken lehet látni a főhőst. — Most már tudja, hogy az efféle álmok nem válnak valósággá. Barakkban lakik, piszkos, egészségtelen barakkban. Elesettek, munkanélküliek, koldusok, hontalanók és tolvajok gyűjtőmedencéje a barakk. Az alkalmi munka,csak az éhhaláltól menti meg. Fáradt lett. Hazavágyik. — Nyugalmat kíván. Békét és nyugalmat. Itt minden csupa bizonytalanság. Mindenkitől félni kell. Mindenki csak magával törődik. Mindenki . a más kárán akar előbbre jutni. Becs tündöklése hidegséget, farkas ösz- tönű embereket takar magában! Sokáig nézte a Schubert Ring emeleti ablakából feléje csillogó karácsonyfát. Frissen sült, édes mákoskalácsra gondolt, s orrában érezte a töltöttkáposzta ingerlő illatát. Nagyot nyelt és tovább indult. Csak ment, ment, hajszolta magát. Sétálással akarta legyőzni a napok óta benne lappangó ideges feszültséget. A Park Ring és a Stuben Ring után váratlanul a Schweden Platzon kötött ki, amely a Duna mellékágánál húzódik. Rádőlt a korlátra és nézte a folyamot. Ez csak a Donau Kanal, a Duna bécsi kanálisa. Szerette a Dunát. A partján nevelkedett. Az otthoni Duna szebb, hatalmasabb, a partján n szellőben sejtelmes dalt muzsikáló fűzfaerdő és rengeteg madár van. Elővett egy képet. A Duna- parti neoncső fényénél egy lány — Kaphat akár ezer embert is — mondta. — ötven emberrel holnap estére világosságot tudok csinálni a községben — válaszoltam. Nekifogtunk a helyreállításnak. Ekkor nem lehettünk tekintettel a szabványokra, felhasználtunk nemcsak telefondrótokat, hanem még kerítés- drótot is. Nem volt könnyű a metsző hideg szélben dolgozni, de másnap már villany világított Bátaszéken. — A legkellemesebb élmény? — Ez a mai nap. Talán szebb még a november 7-i ünnepségnél is, amikor megkaptam a »Kiváló dolgozó« jelvényt. Nagyon jólesik a munkatársak, barátok figyelmessége, ragaszkodása. Késő este van, még egyszer összecsendülnek a poharak. Az igazgató és az utód koccint a holnaptól kezdve nyugdíjas Gédi bácsival, aki szinte ■ bo- csáftátkérőén mondja:— Azért ne haragudjatok meg — különösen te, Laci fiam —, ha hétfőn bejövök. Nem írom alá már a < létfl ívet, de hátha megakadsz valamiben és útbaigazíthatlak. J. J. nevetett rá a képről, Egy lány, aki a menyasszonya volt, s aki ahogy írták hazulról, nem győzte várni és férjhezment. Beledobta a képet a Dunába. Úgy szállt a mélyben hömpöl víz felé a lány képe, mint r. ^levél, aztán hátára kapta a folyam és megindult vele Magyarország felé. ö már úgysem vár rám, — gondolta, s váratlanul az anyja sápadt, vékony, áttetsző arcát idézte emlékezete. Elrontottam a karácsonyait, s a hétköznapjait! Boldogtalan az élete. Folyton csak rám gondol és állandóan könyörög. Könyörög az istenhez és könyörög hozzám a levelekben, amelyeket ír. Látni szeretne! A távolból is érzi, hogy mostoha a sorsom, vedig sohasem panaszkodom. A velem cgy- korúoknak már családjuk és meleg otthonuk van. Barátságos otthonuk. .Megállapodott, boldog emberek, akik rheatalá’f-k a számításukat, és az életük céltudatossá vált. Legtöbbnek már gyermeke is van. Keleten vörösen pirkadt az ág. A nagyváros házai felett úgy tűnt a derengés, mint egy nagy. félelmetes távoli tűz. Haza, haza, haza-haza — zakatolt az agyában a szó, amely most minden idegszálát foglalkoztatta. A kará"s-''v.v - -"port benne minden gátlást, minden félelmet, minden szégyent amely visszatartotta. Cdabotorkált a sarkon álló rendőrhöz és megkérdezte tőle, merre van a magyar konzulátus. A rendőr kövérre hízott, malacarcú am^er, dühösem nézett rá, mintL- megsértették volna é aztán manna-, rázni kezdte a legközelebbi utat. HAYPÁL TIBOR tás.
