Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-25 / 304. szám

I

Í56Í. ftecCHlíér Z5»

ÍTOLNA MEGYEI NfiPÜJSÄO

%

_

A szakályi földművelők is a kollektív gazdálkodás útjára léptek

A Kapó» Völgye nevet vette fel az új szabályi tsz

Ünnep előtti hangulat volt tegnapelőtt Szakályban. A kocsi- utakon nem közlekedtek kukoricaszárral megrakott szekerek, a kovácsmesternél nem volt lópat- kolás, s akinek hivatalos elintéznivalója lenne a községházánál, ünnep utánra halasztja. Ünnepi ruhájukat magukra öltve a kultúrház felé vették útjukat már kora délelőtt a falu felnőtt lakói. Amikor az öreg templom 'toronyórája tizet ütött, a kultúrház zsúfolásig megtelt. A pad sorokban parasztifjak, tisztes csa ládanyák, javakorabeli gazdaemberek és deres fejű nagyapák várták feszült figyelemmel a történelmi jelentőségű

nagy esemény kezdetét

— Községünk 448 parasztcsaládja a szövetkezet útra lépett: 559-en írták alá a belépési nyilatkozatot, akik összesen 2936 hold szántóterülettel rendelkeznek. Nem maradt ki a szövetkezetből senki, akinek a föld biztosítja a megélhetést. így hát Szakályt a mai napon ünnepélyesen termelőszövetkezeti községgé nyilvánítjuk — e szavakkal nyitotta meg a nagygyűlést Takács Gyula, a községi tanács elnöke.

— Nem lehet a tegnapi életmódra néhány napon belül a feledés fátyolét borítani. A kis gazdaságát sajnálja az ember felszámolni, mert verejtékével gyűj tötte össze. De majd beilleszkedünk az újba is. Ha egyszer azt parancsolja az élet, hogy a sok kis család egy nagy család legyen, az ember megérti. Mi, akik itt vagyunk, megértettük és nagy izgalommal várjuk, hogy mi lesz a nap további részében. — Ha nem is szószerint, de ezeket mon dotta el az egyik szövetkezeti gazda, aki 11 hold földet vitt

magával a termelőszövetkezetbe.

A nagy kérdésre, hogy a szövetkezetben valóban azok kerülnek-e vezető beosztásba, akiket a többség akar, nem sokáig kellett várakozni. Még csak nem is az elnökségben helyet foglalók közül, hanem egy idősebb szaká- lyi gazda, — akinek még ülőhely sem jutott a teremben — tett javaslatot arra, hogy a közös gazdaság

a Kapos völgye nevet vegye fel

Közfelkiáltással fogadta el javaslatát a falugyűlés.

— Azt ajánlanánk, hogy 11 tagú vezetőséget válasszon a szö- vezetkezet. Mi huszonkét embert jelöltünk. Döntse el a falu népe, hogy kikre bízza a gazdaság irányítását — tette meg jelentését Kondás Béla, a jelölő bizottság elnöke.

Annak rendje szerint megválasztották a vezetőséget, majd az ellenőrző és fegyelmi bizottságot. A szakályi gazdák előrelátására, közös gazdaságuk iránti felelősségére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a legnagyobb határozottsággal utasították vissza a jelölő bizottság javaslatát, amely olyat is ajánlott az ellenőrző, illetve fegyelmi bizottságba, akinek rokona van a vezetőségben.

— Ez a szövetkezet a miénk, olyan gazdaságot akarunk itt, Szakályban, amelyik a környéken legjobb lesz. Ennek pedig az a feltétele, hogy a vezetőségbe tekintélyes gazdák kerüljenek be, olyanok, akik mindenkitől egyformán - megkövetelik a munkát, a rendet, a fegyelmét és őrködnek a közösség vagyona felett — emelkedett szólásra

Segít a társadalom

Súlyos szerencsétlenség? érte Szekszárdion a Zrínyi utcai Fejős családot. Rövid, de súlyos betegség után meghalt a családapa, Fejős Ferenc. Négy kiskorú gyermek eltartásának, felnevelésének gondja nehezedik az anya vállaira.

Visszaadni az apát a családnak sajnos, nem lehet. De az, ahogyan szinte mindenki, aki valamilyen kapcsolatban van Fejősékkel, igyekszik enyhíteni fájdalmukat, megható példája a társadalmi összefogásnak.

A kórházban — ahol Fejős- né, mint takarítónő dolgozik — azonnal megindult a gyűjtés. Több, mint négyszáz név sorakozik már a gyűjtőíveken, van aki csak tíz, de vannak, akik száz forintot adtak (és a nagy- összegű adományok közt található nem egy kiskeresetű dolgozóé is). Többen előbb tapintatosan megérdeklődték, nem sértődik-e meg Fejősné, ha ruhaneműt is adnának. így gyűltek össze a zoknik, mackók, kabátok. Mindegyik darab jó valamelyik Fejős gyereknek.

A kórházban már több, mint négyezer forint gyűlt össze. Az AKÖV-nél — a meghalt férj volt munkahelyén — ezerkétszáz forintot gyűjtöttek. Az egyik napon két gimnazista lány kopogott be Fejősékhez egy szénnel, fával, krumplival, zsírral, töpörtyűvel megrakott kiskocsit húzva. Marika osztálytársai adták össze. Lehet, hogv egy kicsit befolyásolták a szerencsét az általános iskolában, ahol az iskolában felállított karácsonyfát — a kisorsolás után — a hatodikos Fejős Ferenc kapta meg. Az asszony és a meghalt férj mun katársainak adományaiból már kövér disznót is tudtak venni.

— Fejőske (így szólítják az asszonyt a kórházban), nehogy

most kivedd Marikát a gimnáziumból, majd abban is segítünk, hogy tudd taníttatni — szóltak már többen munkatársai közül a dolgos, szorgalmas Fejősnének.

Szomorú a család, de nem »elesett«. Az egész társadalom fogja kezüket.

(J)

Csutorás Gábor, tekintélyes gazda. *

— A mi óhajunk az, hogy Takács Gyula, a mostani tanácselnök legyen a szövetkezet elnöke. Közülünk való, évek óta a község első embere, bizalmunkkal még - soha nem élt vissza, — rukkolt elő valaki javaslatával a tömeg közül.

— Éljen Takács Gyula! — hang zott több száz torokból egyszerre. S

Egyhangúan választották meg a szakályi Kapos Völgye Termelőszövetkezet vezetőségét.

Mindjárt az alakuló gyűlésen szóbakerült a másik nagy kérdés:

hogyan tovább ?

Ebben is megállapodtak egymással a szakályi gazdák. A megválasztott vezetőséget most már utasította a közgyűlés, hogy december 28-án indítsa be a munkát. Szólítsák fel azokat a termelőszövetkezeti gazdákat, akik még a kukoricaszárat nem takarították be, hogy e munkát napokon belül végezzék el. S amennyiben az idő arra alkalmas lesz, azonnal lássanak hozzá a szántáshoz.

— A munka hozza a jövedelmet. A tapasztalatok szerint február végén, március elején a zöldborsót már vetni lehet. Ennek feltételét már a közösben kell megteremteni azzal, hogy felszántunk minden olyan parcellát, amit a gazdája nem tudott felszántani — mondotta Szekeres Lajos, akit beválasztottak a vezetőségbe.

A közgyűlés arra is utasította a vezetőséget, hogy . az ünnep után mindjárt vegye fel a kapcsolatot a járási tanáccsal, kérjen szakmai segítséget a tervkészítéshez, amit legkésőbb 1961. február 28-án megvitatás végett terjesszenek a közgyűlés elé. A vezetőség nézzen körül a faluban, vegye számba azokat az istállókat, ahol el tudják helyezni a közösbe vitt lovakat, mert a szakályi termelőszövetkezet tagjai nem akarják, hogy a közös múnka megkezdésekor ló maradjon a háztáji gazdaságban, mert ez nézeteltérésre ad okot. Miután mindezt megbeszélték, Takács Gyula, a szövetkezet elnöke bezárta a közgyűlést.

DOROGI ERZSÉBET

Megalakult a fiatal agrárértelmiségiek tanácsa

Huszonegy taggal megalakult a KISZ megyebizottság mellett működő fiatal agrárértelmiségiek tanácsa. A tanács december 22-én, csütörtökön tartotta első munka- értekezletét, ahol meghatározták a főbb célkitűzéseket.

A tanács célkitűzései között igen jelentős az, hogy a falura visszakerült fiatal értelmiségiekkel kíván foglalkozni. Hozzásegíti őket ahhoz, hogy közelebb kerüljenek a KISZ-hez, hogy részt vehessenek a falusi KlSZ-szerve- zetek munkájában. A tanács behatóan foglalkozik a fiatal agrárértelmiségiek politikai és szakmai képzésével, kulturális igényeiknek kielégítésével. A továbbiakban érdekvélelemmel is foglalkozik. Segítséget ad az esetleges vitás ügyek elintézésében.

A tanács tagjai nagy ügybuzgalommal fogtak munkához. Tevékenységüket azzal kezdik, hogy felmérik a megye agrárértelmisé- yi fiataljainak létszámát, élet- és munkakörülményeit. 1961. februárjában kerül sor a megye fiatal mezőgazdasági szakembereinek tanácskozására, majd ezt követően találkozókat rendeznek a mezőgazdasápi technikumok és a szakiskolák fiataljai között.

Az első munkaértekezleten je* lentős kezdeményezés született. A! tanács tagjai vállalkoztak arra, hogy megyénk néhány nagyobb termelőszövetkezete számára ahol ilyen még nincs — elkészítik a távlati fejlesztési tervet. Elhatározták azt is, hogy időközönként a nagy nyilvánosság előtt beszámolnak munkájukról. Eszerint a Tolna megyei Népújságban cikksorozatokat jelentetnek meg a fiatal agrárértelmiségiek munkájáról, életéről. Szó van arról is* hogy az országos tanáccsal karöltve külföldi utazásokat, tapasztalatcseréket, tanulmányi kirándulásokat is szerveznek a fiatal mezőgazdasági szakemberek látókörének szélesítésére.

A megyei KISZ-bizottság mellett működő agrárértelmiségiek tanácsa felhívja a fiatal mező- gazdasági szakemberek figyelmét,- hogy továbbtanulás iránti igényeikkel, kéréseikkel, ügyes-bajos dolgaikkal forduljanak bizalommal a tanácshoz. Egyben felhívja a fiatal agrárértelmiségiek figyelmét arra is, hogv munkájuk végzése közben cselekvőén támogassák a falusi KlSZ-szer vezetek munkáját.

Karácsony a hőgyészi nevelőotthonban

. A csillogó, dúsan megrakott karácsonyfát a kultúrteremben állították fel, a földtől egészen a mennyezetig ér. Az örömszerzés nagyszerű érzése vezette a hő- gyészi Petőfi Sándor otthon nevelőit az idei karácsonyi ünnepség megrendezésében.

Az ajándékok között kutató, kereső gyermekeknek újabb és újabb meglepetésben volt részük. A karácsonyfa alatt ott volt a nem várt — a budapesti IX. ke- í

rületi KlSZ-fiatalok ajándéka is, A IX. kerületi KlSZ-fiatalok ugyanis néhány héttel ezelőtt bejelentették, hogy elvállalják a Hőgyészi Petőfi Sándor Nevelő- otthon patronálását. Ez folytatódott azzal, hogy a budapesti fiatalok a karácsonyi ünnepek előtt meglátogatták a hőgyészi otthon fiataljait és elhozták ajándékaikat, amelyekkel nagy ölömet szereztek;

Kedden ülést tart a megyei tanács vb.

A megyei tanács végrehajtó bizottsága keddi ülésén a mezőgazdasági osztály vezetőjének beszámolóját "vitatja meg az őszi munkák elvégzéséről, és a téli feladatokról. A napirendi pont előadója: Szűcs Lajos mezőgazdasági osztályvezető. A következő napirendi pontban arról tárgyalnak, hdgy az állami helyiipari vállalatok és a kisipari szövetkezetek hogyan készültek fel a második ötéves terv végrehajtására. A napirendi pont előadója Kelemen Sándor ipari-műszaki osztályvezető, Dr. Tuska Pál elvtárs, a végrehajtó bizottság elnöke jelentést tesz a végrehajtó bizottságnak a panaszügyek elintézéséről.

14.

Olyan valószínűtlen itt most minden. Folyékony, csúszós, megfoghatatlan.

Barica megissza a fröccsöt. Két korty, mert siet. Az ajtóból visz- szaszól. Keze a kilincsen, dereka meghajlik, a szeme gúnyos, felszívja a többiek borzongását.

— Persze, a földesúr derekát is annyi kettétörni, mint akárkiét...

Sós lábai a padlóhoz nőttek. Az ajtóra bámul és úgy érzi, hogy imént Baricával együtt minden kiment a kocsmából.

Később a kocsmároshoz fordul. A mozdulatlan csendben szavai kopognak, mint a ritkán hulló esőcseppek.

— Mennyit fizetek?

— Tizenkilenc húsz.

Sós a pultra dob egy húszast, és anélkül, hogy pillantást' is vetne a többiekre, az ajtó felé indul.

Kalász Péter útját állja— Most mi lesz?

Sós megtorpan. Zavarosan, ká- bultan nézi a másikat, mintha messziről, a hegy mögül jönne a hangja.

Vállat von.

— Majd meglátjuk.

Kikerüli Kalászt, és‘ kapkodva, bizonytalan léptekkel kilép az utcára.

Megy a téren. Hozzáérnek a házak és nagy fehér hangokkal szól a harang. Megy a sima, agyagos téren, talpa könnyedén az útba süllyed.

Thiery Árpád:

Feliratok egy törté nejhez

Rettegést érez. Kirakja a füléből Barica hangját. Mosolyog, mint a templomi kecses márvány- szobor.

Átmegy a temetőbe. Percekig úgy érzi, hogjt á fekete fakeresztek belehajolnak a szemébe.

Olyan ez, mint a levegő. Nem tudja’ megfogni, nem látja, nem hallja. De van, és egyre nő. Nagy, tűzpiros szívek fekszenek a földön. Beléjük lép.

Mit keres itt ez a Barica? Ä földesúr.

Apja áll most az égen, a szürke felhőemberek között. Apja, aki megszakadt a földön. A gazdatisztnél a földesúr.

Kiér a főutcára. Megkerüli a rendőrőrs előtti ligetet. Belerúg a kavicsokba.

Járja az utcákat. Az egyiken föl, a másikon le.

A Hegy közben ballag. A vége országúiba ölel. Ezen vitték egyszer a rendőrök, ötvenkettőben. Itt járhatott, ennél a zöld kerítésnél, amikor visszanézett. Felesége ott állt a köz végében. Látta görbe, arcára temetett ujjait, hallotta a halk, öregasszonyos sírást, érezte, hogy az ég leszállt a földre. Három nap múlva kiengedték.

Nem tudta beszolgáltatni, amit kellett.

S jött az újságíró. Az udvarban lapult a teknő. Benne langyos víz gyöngyözött. A vízben szikkadt, sárga kenyerek. Karéjok, egész kenyerek és végek. Ott állt a teknő mellett. Messzenéző szemekkel, és a kenyérdarabok beszívták a vizet.

Az újságíró megállt mellette. Magas, fiatal, hátrafésült, oldalán fényképezőgép.

— Jól megy a disznójának ... — morogta a hátrafésült, és jegyzet- füzetért nyúlt.

Sós csak nézte. Halálos, szívós tekintettel. Ami felszívja a másikat. Ami megöli a másikat.

— Nem a disznók eszik ezt, öcsém, hanem én ... — szűrte fogai között és bement a konyhába. Otthagyta az újságírót.

Éppen úgy fájt a szíve, mint amikor meghalt az apja és éppen olyan volt az a hátrafésült, mint az orvos, aki csak bólintott, amikor megnézte az üveges szemeket.

Az újságíró megírta. Sós Andrást három napra elvitték. Aztán hazajött. És ősszel belépett a szövetkezetbe.

Járja az utcákat. Az egyiken

föl, a másikon le,

Megint ott áll az apja a szürke felhőemberek között. Ott megy a nagy eke nyomában, szaggatja az égi mezőt és integet. Szép csillogó az arca, verejtékének ezüstje szikrázik az égen. Vakít.

Sós lehajtja a fejét.

Nem tudja, miért jött ez a földesúr. Azt hitte, hogy meghalt már. Tíz éve nem hallottak róla.

Abban az utcában ballag, ahol a gazdatiszt háza van.

Sós háta borzong.

Átvág az utca másik oldalára.

Megáll a sarkon.

Kínlódik.

Ott viszik őt az országúton, két kerékpár között és az apja az égen szánt, ezer holdakat, szikrázó,- ezüst verejtékkel, mert itt csak nyolcat szántott, fekete gyűrött szívvel.

Hűvös van. Halántékán izzad- ságcseppek lógnak.

Sóhajt.

Elindul. Előre megy, de visszafelé halad. Az apjának már hátat fordított. Nem látja, csak valami mély dübörgést hall, és elnyújtott, hosszú énekszót.

Nem mozdítja a fejét.

Nem. Nem megy be a gazdatiszthez. Elsétál a ház előtt. Váratlanul, véletlenül.

Szeme sarkiból figyeli az udva- ’ rókát.

Furcsa, remegő izgalom bújkál a torkában.

Néptelen az utca.

(Folytatjuk^