Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-21 / 300. szám

2 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAO 1960. december 21. Megkezdte új ülésszakát a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Moszkva (MTI): A Szovjetunió Legfelső Tanácsa kedden Moszk­vában megkezdte új ülésszakát. Délelőtt tíz órakor a Kreml-pa- lotában, illetve a Kreml színhá­zának épületében külön-külön tartott ülést a Nemzetiségi Ta­nács és a Szövetségi Tanács. Az üléseken részt vettek a Szovjet­unió Kommunista Pártja és a szovjet állam vezetői. A Kreml-palotában a Nemzeti­ségi Tanács tagjai ültek össze. A Nemzetiségi Tanács elfogad­ta az ülésszak napirendjét. A két ház együttes ülésen hallgat­ja meg a szovjet népgazdaság fejlesztésének 1961. évi tervéről, valamint az 1961. évi költségve­tésről és az 1960. évi költségve­tés teljesítéséről szóló beszámoló­kat. Külön-külön tárgyalja meg a Szövetségi Tanács és a Nem­zetiségi Tanács a beszámolókat, valamint a két ház költségveté­si bizottságának jelentését. A kérdésről a Szövetségi Ta­nács és a Nemzetiségi Tanács együttes ülésen hoz határozatot. Ugyancsak együttes ülésen hall­gatja meg a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács a nem­zetközi helyzetről és a Szovjet­unió külpolitikájáról szóló be­számolót. A napirenden szerepel még a Legfelső Tanács által kiadott tör­vényerejű rendeletek megvitatá­sa. A Szovjetunió Legfelső Taná­csának két háza, a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács moszkvai idő szerint délelőtt 11 órakor kezdte meg együttes ülé­sét. Az ülésen megjelent Hrus­csov, Brezsnyev, valamint a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet állam számos más ve­zetője. A Szovjetunió 1961. évi nép gazdaságfejlesztési tervét V. No­vikov, a minisztertanács elnök- helyettesei az állami tervbizott­ság elnöke terjesztette elő. Novikov elmondotta: a múlt évben tovább szilárdult a gazda­sági vezetés, fejlődött a szocia­lista verseny, a kommunista munkabrigádok mozgalma. En­nek eredményeként a tervezett­nél gyorsabban fejlődött a szov­jet népgazdaság. Az 1960. évi nép gazdasági tervet három száza­lékkal teljesítik túl és többmil- liárd rubel értékű árut adnak ter­ven felül a népgazdaságnak, így a szovjet ipar növekedé­se az idén tízszázalékos lesz. Valamennyi szövetséges köztársa­ság és csaknem valamennyi nép- gazdasági tanács ipara túlteljesí­ti tervét. Az acéltermelés 5 millió tonnával, a nyersolajtermelés 18 millió tonnával, a villamosener- gia-termelés 30 milliárd kilowatt­órával, a cementtermelés 7,5 mil­lió tonnával növekedett 1960- ban. Terven felül csaknem 200 ezer négyzetméter szövetet, 9 millió pár bőrcipőt és 300 000 tonna húst kaptak a fogyasztók. Gyorsan fejlődik a szovjet mező- gazdaság is: az idén 7 millió hek­tárral növekedett a vetésterület, s a kedvezőtlen időjárás ellené­re is több gabonát adtak át a felvásárló szerveknek, mint 1959- ben. Novikov főbb vonásaiban is­mertette az 1961. évi tervet. El­mondotta: az 1961. évi terv előirányza­ta szerint 8,8 százalékkal növekszik az ipari termelés a jövő évben a Szovjetunió­ban. Ezen belül a nehézipar termelé­sének növekedése 9,5, a könnyű hétéves tervidőszak első három évében a szovjet ipar termelése évente tíz százalékkal növekszik, az eredetileg tervezett 8,3 száza­lék helyett. Három év alatt, a jelenleg érvényes árakon számít-1 iparágak főbb feladatait. Költségvetési beszámoló a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszakán va, kétszáz milliárd rubellel több árut kap a népgazdaság az ere­detileg tervezettnél. Novikov beszédében ezután részletesen ismertette az egyes Moszkva (TASZSZ): A Szov­jetunió Legfelső Tanácsának ked­di ülésén Vaszilij Garbuzov szovjet pénzügyminiszter előter­jesztette az 1961. évi állami költ­ségvetés tervezetét. A tervezet a bevételeket 78,9, a kiadásokat 77,5 milliárd új rubelben irá­nyozza elő. A költségvetési ter­vezet szerint az idei összeghez képest a bevétel 4,9 százalékkal, a kiadás 6,7 százalékkal emelke­dik. A szovjet pénzügyminiszter közölte, hogy a költségvetés be­vételi részének 91,2 százaléka állami és szövetkezeti vállalatok­tól folyik be. Elmondotta, hogy továbbra is nagy figyelmet szen­telnek a nehézipar pénzellátásá­nak, ugyanakkor az ideinél más­félszer nagyobb összeget ruház­nak be a könnyűiparba. A szo­ciális és kulturális kiadások te­szik a költségvetés kiadási részé­nek 35 százalékát. Az 1961-es költségvetésben — hangsúlyozta Garbuzov — lénye­gesen csökkenteni fogják a fegy­veres erők fenntartási költségeit. Ezek 9255 millió rubelt tesznek ki, vagyis a költségvetés 11,9 száza­lékát, szemben az 1960-as 12,9 és az 1955-ös 19,9 százalékkal. A miniszter itt emlékeztetett arra, hogy a nyugati tömb országai­ban a fegyverkezési hajszára for­dított kiadások az utolsó tíz év­ben háromszorosukra emelkedtek. Vaszilij Garbuzov pénzügymi­niszter jóváhagyás céljából szin­tén a Legfelső Tanács elé ter­jesztette az 1959. évi költségvetés teljesítéséről szóló jelentést. En­nek bevételi részét 740,1 milliárd rubelre, kiadási részét 704 mil­liárd rubelre teljesítették. Péter János levele az ENSZ-közayűlés elnökéhez New York: (MTI) Péter János a külügyminiszter első helyette­se, a magyar ENSZ-küldöttség vezetője levelet intézett az ENSZ- közgyűlés elnökéhez. Levélben vá­laszol Hammarskjöld szombati beszédére. A levél a többi között hang­súlyozza, hogy a főtitkár a ma­gyar küldöttségnek a kongói helyzetért való felelősség kérdé­sében elhangzott észrevételeire adott válaszai nem cáfolták meg a saját személyes felelősségére és a titkárság felelősségére vonat­kozó egyetlen megállapításunkat sem. Nyilatkozata még jobban aláhúzza a titkárság tévedéseit és még reménytelenebb képet nyújt á helyzetről. A főtitkár maga is bevallja, hogy a katonai segítségre vonat­kozó határozat elfogadása idején és azt követően a Biztonsági Ta­nács ülésén nem közölte, hogy a Biztonsági Tanács határozatának a katonai segítségről intézkedő rendelkezésein ő tulajdonképpen nem tényleges katonai segély- nyújtást ért. A főtitkár nem mutatott rá je­lentéseiben arra, hogy a kívánt célt nem lehet elérni az eredeti határozat alapján hozott intézke­désekkel, de még most sem von­ja le az elkerülhetetlen követ­keztetést, noha a parancsnok­sága alatt végrehajtott akciók nyilvánvalóan zsákutcába jutot­tak és végzetes következmények­kel jártak. A főtitkár elismeri, hogy ami­kor Kaszavubu alkotmányellenes intézkedéseket hozott, nem kö­zölte Kaszavubuval, hogy az ENSZ nem folytathatja a segély- nyújtást, ha a kongói hatóságok a kongói alkotmányt nem tart­ják tiszteletben. A kiosztott dokumentumokból minden delegáció tudja, hogy a kongói ügy egész folyamán és minden egyes szakaszában a Biz­tonsági Tanács tagjainak kellett sürgetniök a főtitkárt, hogy iparé pedig 6,9 százalékos lesz. A nyújtson tájékoztatást az újabb Az Egyesült Arab Köztársaság nemzetgyűlésének felhívása az arab országokhoz Kairó (AFP). Az Egyesült Arab Köztársaság nemzetgyűlése hétfőn felhívással fordult az összes arab parlamentekhez" és kormányok­hoz, hogy szakítsanak meg min­den kapcsolatot Franciaországgal. A nemzetgyűlés javasolta, hogy az arab országok államosítsák a francia javakat, •'gtorlásul a franciák algévu. vérengzései miatt, ás szüntessék meg a terü­letükön létesített atlanti támasz­pontokat. Az Egyesült Arab Köztársaság nemzetgyűlése végül felhívja az arab országokat, haladéktalanul ismerjék el az Algériai Köztársa­ság ideiglenes kormányát, adja­nak meg neki minden segítséget és küzdjenek azért, hogy Algériá­ban az ENSZ felügyeletével tart­sanak népszavazást az algériai nép önrendelkezési jogáról. fejleményekről. Az is ismeretes hogy üléseket kellett elhalaszta­ni a tájékoztatás késései miatt. A főtitkár elismeri, hogy csak a Biztonsági Tanács legutóbbi ülésén tett jelentést arról, hogy naponta hozzávetőlegesen két­százan pusztulnak éhen Kongó­ban. A főtitkár azonban hozzáteszi, hogy ezt az információt csupán aznap kapta. Ez még kétségbeej- tőbb képet nyújt, mint ahogyan azt delegációnk nyilatkozatában feltételezte. Az ENSZ immár öt hónap óta jelen van Kongóban és a kongói nép sorsának olyan súlyos tényéről, mint százezrek folyamatos éhhalála, a titkárság­nak az elfnúlt hétig tudomása sem volt. Ehhez nem kell kom­mentár. A levél a továbbiakban ki­emeli, »a kongói helyzet« című napirendi pont vitája s a főtit­kár legutóbbi nyilatkozata azt mutatja, hogy a főtitkár jóllehet hallotta, de a döntő pontokban nem hallgatta meg azoknak a tagállamoknak a véleményét, amelyek a lehető legnagyobb fe­lelősséget vállalták Kongóért. A főtitkár aláhúzta és lénye­gében elfogadta a magyar dele­gáció azon észrevételét, hogy ő valóban arra kéri fel a tagálla­mokat, folytassák, amit vállaltak. Vagyis, hogy osztozzanak a fele­lősségben azért a helyzetért, amelyet főleg a titkárság tévedé­sei idéztek elő. A főtitkár látha­tólag nem tud semmilyen reális kivezető utat javasolni a veszé­lyes és egyre rosszabbodó hely­zetből. Mostani válasza a helyzet orvoslását célzó akcióprogram­nak tűnhet. Nyilatkozatából azonban kiviláglik, hogy nem a jogrend tényleges helyreállítását célozza egy olyan tagállam népe számára, amelyet az ENSZ segít­ségével dezorganizáltak. A főtit­kár eltorzítja a világszervezet törvényes szervei és a saját tisztsége közötti arányokat. Végül bármilyen gondosan hallgatta is valaki a főtitkár nyi­latkozatát és tanulmányozta közzétett szövegét, nem találja benne semmi jelét annak, hogy bármilyen tekintetben is elis­merné a saját illetve a titkárság felelősségét. A felelősséget ismét a Biztonsági Tanácsra, a közgyű­lésre, a tagállamokra és maguk­ra a kongóiakra hárítja. Csak is­mételni lehet, hogy semmilyen szempontból sem érthető az ilyen magatartás olyan események rendkívül súlyos fordulatánál, amelyek kialakulásában a leg­jelentősebb szerepet a főtitkár játszotta, — hangsúlyozta vége­zetül Péter János leveslé. fl NATO miniszteri tanácsának ülése befejeződött Párizsban. A há­romnapos tanácskozásról köz­leményt adtak ki, amely szűk­szavúan csak annyit mond, hogy „a résztvevők megelége­déssel fogadták a NATO nuk­leáris erejére vonatkozó ame­rikai indítványokat”. A jelen­téktelennek látszó záróközle­mény mögött ott van a NATO- értekezlet egyetlen eredménye: a döntés hiánya. Herter, ame­rikai külügyminiszter előter­jesztette ugyan javaslatát, amelynek célja, hogy a NATO-t negyedik atomhatalommá vál­toztassák, s azt is felajánlotta, hogy az Egyesült Államok há­rom éven belül öt atommeg­hajtású tengeralattjáróval és 80 Polaris rakétával látja el az északatlanti haderőt. A nyu­gati lapok meglehetősen ked­vetlenül írnak a párizsi NATO- tanácskozásról, általában egyet­értenek abban, hogy a nyuga­ti politikát bizonyos alkalmi- ság jellemzi, a német lapok pedig külön kiemelik „az ame­rikai küldöttség cselekvési kép telenségét.” A döntés Kennedy kezében van, egyelőre azonban az Egyesült Államok hatalmi politikája légüres térben mo­zog, hisz Kennedy csak most nevezi ki minisztereit, s az el­nökválasztás után most formá­lódik át az egész amerikai kül­politika. Figyelemre méltó az a tény is, hogy a záróközlemény to­vábbi „közös politikai tanács­kozásokat” ígér, hogy „a né­zeteket és lépéseket minél jobban összeegyeztessék.” Nem nehéz kitalálni, hogy a sejtel­mes kijelentések mögött a NATO-hatalmak nézeteltérései rejlenek. Elsősorban Bonnt ért csaló­dás a NATO párizsi ülése után. A nyugatnémet politika ugyan kifejezetten azt remélte, hogy olyan döntés születik Pá­rizsban, amely Nyugat-Német- országot atomfegyverekhez jut­tatja az amerikai tervek elfo­gadásával. Ennek érdekében Strauss hadügyminiszter min­dent elkövetett, sőt javasolta egy NATO csúcstalálkozó mi­előbbi összehívását is. A nyu­gati partnerek azonban egye­lőre semmibe nem mentek bele, Franciaország pedig kifejezet­ten elutasította a bonni terve­ket. A nyugati szövetségi hálózat tehát távolról sem olyan egy­séges, mint ahogy azt elhitetni szeretnék. Az Egyesült Álla­mok, Anglia, Franciaország éa Nyugat-Németország mind ne­hezebben tudja összeegyeztetni szándékait és hatalmi törekvé­seit. Ez a tény rányomta bé­lyegét a párizsi NATO-tanács- kozásra is, ugyanakkor azon­ban nem tudta elleplezni a NATO agresszív, támadó jelle­gét, célkitűzéseit, amelyek ed­dig is a nemzetközi helyzet elmérgesítésére irányultak. A párizsi értekezlet tanulságai hogy az ellentétek ugyan meg­maradtak, az agreszív tervek azonban ugyanúgy fennállnak; mint eddig, amit mi sem bizo­nyít jobban, mint a tanácsko­zásokról kiadott közleménynek az a része, amely kimondjaj hogy tovább kell növelni az észak-atlanti szövetség erejét és fenn kell tartani Nyugat- Berlinben a jelenlegi helyze­tet. Aláírták a kínai - kambodzsai közös nyilatkozatot Peking: (TASZSZ) Mint az Uj Kína hírügynökség jelenti, Liu Sao-csi, a Kínai Népköztársaság elnöke és Norodom Szihanuk herceg, kambodzsai államfő hét­főn folytatta megbeszéléseit. A megbeszéléseken Csou En-laj, a kínai államtanács elnöke, Csu Te, a kínai Országos Népi Gyű­lés állandó bizottságának elnöke és Tung Pi-vu, a Kínai Népköz- társaság elnökhelyettese is részt vett. Hétfőn aláírták Liu Sao-csi és Norodom Szihanuk közös nyilat­kozatát, valamint a Kínai Nép- köztársaság és a Kambodzsai Ki­rályság barátsági és kölcsönös megnemtámadási szerződését. Egyidejűleg jegyzőkönyvet ír­tak alá a Kínai Népköztársaság és Kambodzsa közötti gazdasági és technikai segélynyújtásról. Aláírtak több más dokumen­tumot is. Az EHSZ-közgyíílés befejezte az algériai vitát New York (MTI). Az ENSZ • közgyűlése hétfőn este befejezte az algériai kérdés megvitatását és megejtette a szavazást a javas­latok felett. A politikai bizottságban elfoga­dott 23 hatalmi javaslat negyedik pontjához két módosítást nyúj­tottak be. E pont tudvalevőleg az ENSZ-szervezésében, ellenőrzése alatt és felülvizsgálatával rende­zendő népszavazást követel Al­gériában. Ciprus küldötte ezt a pontot úgy módosította, hogy a közgyűlés csupán az ENSZ véd­nöksége alatt rendezendő népsza­vazást követeljen, tizenegy afri­kai ország pedig, — mindannyian a francia közösség tagjai — olyan javaslatot nyújtott be, hogy ehe­lyett a negyedik pont helyett a közgyűlés sürgessen közvetlen tárgyalásokat a francia és az al­gériai kormány között. A közgyűlés először a francia közösséghez tartozó tizenegy af­rikai állam javaslata ügyében sza­vazott — és nagy többséggel el­utasította a javaslat mindkét sza­kaszát. Ezután következett a dön­tő szavazás a ciprusi módosítás ügyében. Szavazás előtt az ázsiai —afrikai országok képviselői be­jelentették, hogy hajlandók a cip­rusi módosításra szavazni. A sza­vazás során a ciprusi módosítás 52 szavazatot kapott, 27-en sza­vaztak ellene, 17 ország pedig tartózkodott. így tehát egy sza­vazat hiányzott a szükséges két­harmados többséghez. A kéthar­mados többség elérését az előbb említett tizenegy afrikai ország akadályozta meg, nyilván Fran­ciaország felkérésére. A javaslat negyedik pontját illetően, amelyet ezután bocsátottak szavazásra 40:40:16 arányban foglaltak állást; tehát az eredeti javaslat sem érte el a szükséges kétharmad többsé­get. Végül szavazásra bocsátották a 23 ázsiai—afrikai ország javasla­tát a negyedik pont nélkül. Ezt 63 szavazattal 8 ellenében és 27 tartózkodással, tehát erős kéthar­mad többséggel elfogadták. A 8 ellenszavazat közül egyet a Dél­afrikai Unió, egyet Portugália, a ; többi hatot pedig a francia közös­séghez tartozó néhány afrikai ál­lam adott le. Ez a tény óriási felháborodást keltett. A szavazás után szót kért Guinea küldötte. Kijelentette, ezek a francia közösséghez tartozó afrikai országok szavazatukkal megmutatták, hogy függetlensé­gük csak látszólagos, megcsalták Algéria és egész Afrika népeit. A Béke-Világtanács titkárságának nyilatkozata a kongói helyzetről London (TASZSZ). A Beke Vi­lágtanács titkársága hétfőn nyi­latkozatot adott ki, amely megál­lapítja, hogy Kongóban tovább romlott a helyzet Lumumba mi­niszterelnök letartóztatása óta. A nyilatkozat fe” ’- ia a béke minden hívét, hogy határozott fellépésével érje el »Lumumba és a törvényes kormány más tagjai­nak szabadonbocsátását, a parla­ment normális tevékenységének helyreállítását, Mobutu zsoldosai­nak lefegyv'vzését, valamint az imperialista beavatkozás meg­szüntetését.

Next

/
Thumbnails
Contents