Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-18 / 298. szám
IRODALOM /thimé4Mt NÉPMŰVELÉS * Kovái Lőrinc s A ROZSDA — Se nem ettem, se nem itr tam... oszt mégis részeg vagyok, mint a csap... — az öreg Jócsik tréfásan, éneklőén nyújtotta el a szavát, de rekedtes hangja egyszerre elcsuklott. A kaszapengék felett sárgásbarna fellegben röppent a kalászt pusztító búzarozsda. Az öreg nem húzta össze a szemét, nem fordította el vé- dekezőleg a vékony, eres, ráncos nyakát, előrehajló fejét. Merev tekintettel bámult a vöröses rozsdafelhőbe. Ajka szélén, orrán furcsa foltok támadtak. — Tán a rozsda teszi... — mormogta Kamarás. — Tavaly a Szőllősy-uradalomban a Venkájm grófnál aratáskor két marokverő lány abba pusztult bele... a rozsdába... Tüdejükre ment. Pedig úgy elkötötte pofáját a kendővel az a kis nyü- ves, hogy a nap ne érje... hogy nagyon... Kamarás hangjában a megkopott öreg emberek ösztönös asszonygyűlölete acsarkodóit. Jócsik egyszerre megtorpant. A kaszapenge hegye beleolvadt a nuha földbe. Az öreg arcán úgy siklott a szégyen érzése, mintha durva kéz rántotta volna meg a ráncok húrjait. Kamarás feléje tekintett. »Pihenj le, pajtás ...«, akarta mondani, de hallgatott. Nagy szégyene a dolgozónak, ha hátul cselleng a sorban, nem bírja a versenyt, ha lemarad az inaslábú, kaszát lendítő csoportjából, mint fáradtszárnyú madár... Mert senki sem nyúl feléje segítő kézzel, senki sem nyújt egy falat kenyeret összeszoruló ajkához és csak kegyelemből ásnak neki sírt a vályogfalvak kőkeresztes temetőjében. Az aratók csapata tovább lendült. Jócsik megkapta a kasza nyelét. Keze suta. vak mozdulattal tapogatózott a fenőkő körül, mintha csak azért állott volna meg, azért eresztette előre fölényes, öreg róka- szemmel a többieket, hogy kifent pengével néhány suhintással utolérje a gőgös fiatalokat. Kamarás óvatosan, lassan előre suhintott, egyszerre elkapva a hátramaradt oúza- rendet. Beletekintett a másik arcába és szemébe riadt kifejezés látszott. — Pihenj le, pajtás... — csúszott ki ajkán. Jócsik nyíló aikáról nehézkesen hullott a lihegés. — Bírom én... — mormogta. Mozdulatlan, rövid, napágette szempillám a búzározsda sárgásbarna pihéi ültek. — Bírom é.i... estig... A szavak mögött valami üt; kos értelem csendült... Alakján áthullámzott a végső erőfeszítés lendülete. A görbe penge belesuhant a búzarendbe, amely erősen beöblösödött az aratók sorába. Nyugaton a nap izzó fáklyája akkor érte a búzatengert és az alkony roppant tüzei egyszerre a magasba csaptak A gabonaföld szélén, a kalászok minden szála mély, rőt színben izzóit. — Tán vacsoráznánk... — kiáltott egy asszony. Néhány kar lelassult».. Néhány váll r’-r 'yedt, néhány derék körül fölörvénylett a robot utáni sajgás csontot emésztő fájdalma. A távolban elhalkult a gép zörgése. Kamarás vállára vetette a kaszát, lassan, óvatosan megfordult és majdnem suttogva mondta: — Hát azért csak bírtad, pajtás! A szürke, alacsony, ráncosnyakú ember mereven nézett az alkony kihunyó lángjába. Ajka szorosan zárult. Arcán furcsán keveredett a búzarozsda, a por és a verejték. — Kamarás ösztönös szorongással sandított rá. — Fölgyütt ám a csillag is... — mondta hangosabban. Az emberek hallgatva sze- delőzködtek. Itt-ott egy-egy szitok horkant. Az asszonyok merev ujjaiból majd kicsúszott a kancsó cserépfüle. — Föl ám... de nem nekünk... Jócsik hangja szokatlanul mély, zengő volt... — Mondtam én, hogy bírom estig. — Megfordult és a búzakeresztek felé indult. A többiek kusza csapattal, mint vert sereg, indultak oda, ahol mint parázshalmaz nyúlt el a gát, és vályogkunyhók hevertek az izzó fellegek alatt, mint göröngyök a kihűlő tűzhelyen. Úgy feküdt a búzakévén csendesen, komolyan, méltóságteljesen, mint a régi mesék hősei az aranypajzsokból rakott máglyán. Arcán csillagszülte, harmatot keltő árnyak siklottak. A távolban utolsót lobbant az alkony roppant máglyája... »Itt alszom, megőrzőm a kö- rösztöket...« — suhant ajkán a szó, amikor kivált a falu felé indulók csoportjától. A másnapi ebédért kenyerespajtását küldte a vályogkunyhóba és lefeküdt a kévékből rakott ágyra. Az akácsor felől, mint kékes felleg, kelt az éjszaka homálya. Fent fellobbantak a csillagok. Lent világossárga, lassan-lassan tompuló ezüstszínbe fakulva világított a széles tarló. A félhold görbén csillogva úgy hevert a végtelen égen, mint roppant, fekete felleg- szekérről lezuhant kéve. m/s A nyár ezer, tompaszínű, forró álma kelt a széles tarlón. A tücskök hullámzó, vibráló, néha ércesen csörrenő, néha trillázva fölcsapódó dala úgy hangzott a kéveágyon heverő, piszkosgatyás, inaslábú ember körül, mint elmúlást hirdető és mégis ujjongó dal, amely érchúros szerszámokon szól az élet szilaj keservéről, a győzelem mámoráról, a halál csodás, hűvös nyugalmáról. A lehunyt szemhéjak között csUlagfény szüremlett. A homlokán hűvös érintés siklott... Úgy érezte, hogy a poros, sárga, inakat feszítő, izmokat őrlő, irgalmatlan élete lassan- lassan, mint a rögből emelkedő köd száll ki horpadó melléből, de mégsem érezte az elmúlás félelmét, csak az inas lábában bizsergett a hűvös, halkuló bizsergéssel valami inger .mintha a talicskát nyi- korgató utak hívták volna a messzi, ködlepte távolba azt, aki egy életen át sodródott a nagy síkságon. Kihunyt a nagy, tüzes alkony. Kiégett a forró nap. Véget ért a végtelen poros út és nagy-nagy hűvös éjszak:', tárta szét felette harmatot hu! lajtó. csillaggyújtó karjait. Már nem érezte, amikor egy döngőhangú bogár szállott le mozdulatlan homlokára. Nem hallotta mezei egerek zörgését a búzakeresztek négyes kéverakása között, a sünök fújó törtetését, a távolban futó kóbor, névtelen állatnak tarlón susogó léptét, az akácos felől jött szélesámyú, alacsonyan szálló madár egeretriasztó rik- kantását... Hajnalnélküli, álomtalan álmokborultak kihunyt szmére. A távolban, messze-messze furcsán, élesen, utolsót lobbant a régi kihunyt alkony. Az esthajnal csillagról fény porzott. Magános, fekete, szegletes, ércesen súlyos fellegszekérről újra lehullott a hold begörbült kévéje és a kaszapengéröl, mint ezüsthegedú húrjáról, a hangtalan nyárdallam, tompa szikrák hullottak a kévéken elnyúló mozdulatlan kubikos arcába. NYi@ r()asánutpi (egíjzet Űj üzenet — új reménység! Pedig mennyi félelemmel, rettegéssel is lehetne terhes világunk, ha a sötétséget nem oszlatná szét újra és újra világító fénysugár. A technika áldásairól szólni ma már közhely, hiszen szinte észre sem vesszük azokat. De ez a roppant iramban fejlődő technika nem mentes a veszedelmektől sem, hiszen az ember boldogulását, életének szebbé tételét szolgáló eszközök mellett megteremti a rombolás, a pusztítás eszközeit. S vannak emberek — sajnos, vannak, s sajnos ők is emberek — akik fel is akarják használni ezeket az eszközöket. De nemcsak ők vannak — szerencséjére a világnak —, hanem vannak másfajta emberek is, s ők valóban méltók az ember megtisztelő nevére, akik visszakényszeríti odújába a pusztítás, a rombolás rossz szellemét, akik kicsavarják a gonosz erők kezéből a gyufát, mielőtt azt a gyújtózsinórhoz tudnák értetni. Űj üzenet — új reménység! A kommunista pártok vezetői minden kommunista nevében a világ népeihez intézték szózatukat. Kommunistákhoz és nem kommunistákhoz, nemre, fajra, világnézetre való különbség nélkül. Hiszen az az eszme, amelyért ismét harcbahíviak, az amiért szavukat magasra emelték mindenki érdeke, politika ugyan, de egyetemes politika, olyan politika, amelyben mind- annyiunknak egyesülnünk kell. ha igényt tartunk a becsületes jelzőre. Ki merné tagadni, hogy életünknek és az egész világ életének nemcsak derűs oldala van, hanem ezt a derűt néha beárnyékolja a borzalom perspektívája. Helyesebben vélt perspektívája mert hitünkben még egyszer sem csalatkoztunk, mennél nagyobb volt a veszély, annál nagyobb erőt tudtunk a veszély- lyel szembeszegezni. S éppen ezért nyugodtan mondhatjuk, nem is hit a miénk, nemcsak hit, több annál, biztos tudat, és mert nemcsak hisszük, hanem tudjuk, hogy el lehet kerülni a világégés borzalmait, el is fogjuk kerülni azolcat. Van elég erőnk és lesz elég erőnk kicsavarni a gyufaszálat a becstelenek, a gyilkosok kezéből és a technika vívmányait igánkba hajtani, hogy pusztítás helyett szolgálják az embert. Megszelídítjük az elemeket, szolgálatunkba hajtjuk valamennyit. A becstelenek, a rombolók, az embertelenek felett pedig ítélkezik majd az emberiség. Az élet, az emberi haladás har cosaiul szegődtünk, s szegődnek napról napra mind többen olyanok is, akik sok mindenben nem értenek egyet velünk, de számukra is szent az élet, szent a béke. Ezt hirdeti az új üzenet, amelyet Moszkvában, a béke fővárosában fogalmaztak meg minden kommunista nevében, akaratából és megbízásából a pártvezetők. Népünk szilárdan és egy emberként sorakozik fel a legnagyszerűbb eszme védelmében. S ma is, napról napra készül arra, hogy mind nagyobb ereje legyen , a célok megvalósítására, az ember által létrehozott annyi anyagi és szellemi kincs megőrzésére. Vajon nem ezt szolgálja-e — a többi között — az is, hogy éppen ezekben a napokban az olyan községekben, városoicban is a termelőszövetkezetekbe tömörül a parasztság, ahol eddig az elavult, a túlhaladott termelési mód volt az úr? Ezt jelenti. És ez is amellett szól, amellett agitál, cáfolhatatlan erővel, hogy a közösségbe tömörülés a békés, a nyugodt, a magasabbrendű élet megteremtését, majd megerősítését is maga után vonja. Maga után, mert ez törvényszerű, mert ez az élet törvényszerű követeléséből fakad. Új üzenet — új reménység! S hogy a reménység valósággá legyen, harcoljunk érte mindannyian. LETENYEl GYÖRGY Külföldi kulturális furcsaságok Kutatás Stuart Mária versei után A skóciai Saint Andrews egyetem a londoni Times hasábjain rövid idővel ezelőtt hirdetést tett közzé. A hirdetésben jelentős összegű jutalmat helyeznek kilátásba annak, aki megtalálja a »Tetrastricha« egyik példányát. E címen írta meg Stuart Mária verseskötetét, állítólag fogsága ide- i jén. Hiteles forrásból származó I Csak a nagy hangulatlám- jfát hagyta égve, amelynek sárga fénye árnyékosra szei- delte a szoba félhomályát. A lámpa alatt volt a kedvenc helye. A szemközti kombináltszek- rény polcán torz pofájával ott trónolt valami bálványféle porcelán figura és a fény-árny csalóka játékában úgy tűnt, mintha farkasszeme: nézne az asszonnyal. A lakásban teljes volt a csend. Az ura még szolgálatban, a lánya angol órára ment, egyedül van. Ma korábban szabadult hivatalából — már előre örült, hogy lesz egy kis csendessége, amikor sajátmagával lehet kettesben. Mintafeleség volt és példás anya —, de szerette ezeket a magános perceket is. Ilyenkor tudott olvasni, vagy éppen egy kicsit eljátszogatni, a máskor mélyre teremtett álmaival. Mindenkinek vannak álmai, szelídek is, lázasak is — talán nincs is emberi lét álmok nélkül — és az ő életében nem is volt semmi más rendetlen, megengedhetetlen, vagy elítélhető, pirulni vagy takargatni való, mirt ezek a becsület és büszkeség mélyére teremtett ezertitkú álmok. Odakint novemberi kopaszságukban sírnsk-rínak-fáznak a fák, idebent a lámpa alatt egyedül az asszony, és szemben az a vigyorgó bálvány és éppen ide néz. * Évek óta egy szobában dolgoztak. A hivatali érintkezésen túl nem is igen vettek tudomást egymásról. Más volt a baráti körük, az érdeklődési területük is egészen elütött egymástól. A férfit csak rz üzlet és az anyagiak vonzották, az asszony szerelmese volt a muzsikának, a könyvnek, színháznak: a szépnek. A férfi magános, az asszony családos — s mind a kettő kitűnő munkaerő a maga szakmájában. Egy este együtt vezetett az útjuk és semmiségekről beszélgetve, egyre személyesebb kérdésekhez jutottak, s ámulva fedezték fel, hogy milyen pompásan megértik egymást. Hamar célhoz értek, abba kelleti hagyni az egészet — de másnap már mind a kettő várta, hogy együtt indulhassanak. — Harmadnap, tizednap, s aztán éveken át naponta egyformán. Egymáshoz igazodott a járásuk, s észrevétlen egymáshoz igazodtak ők is. Szerelemről, csókról soha szó nem esett közöttük és mégis .. — Intenzív kontaktus... — így fogalmazta meg egyszer az asz- szony a kettejük kapcsolatát és ők meg is elégedtek ezzel. Az (Folytatás a 6. oldalon,} adatok szerint a könyvből a XVI. században több példány forgott közkézen, de mindegyiknek nyoma veszett. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy a ritka értékes könyv egy példánya az olaszországi Frascatiban, vagy annak környékén található. Walt Whitman vfers a padláson Kaliforniából érkezett jelentés szerint megtalálták Walt Whitman eddig ismeretlen, »Wood Odors« (Erdei illatok) című költeményét, amelyet 1884 tavaszán írt. A vers most jelenik meg első ízben a »Harper’s Magazine« decemberi számában. Egy régi glen- dalei ház padláskamrájában találták meg a verset, ahol egy elsárgult papírokkal és iratokkal teli dobozban feküdt, melyet a költA egyik barátjának családjára bízott. Festőművész lett az utolsó török nagyvezír unokája Nevin festőművész, akinek nagyapja Tálát pasa, az utolsó török nagyvezír volt, Rómában kiállítást rendezett a műveiből. MnOüSRII EMELEM... Nagy, fehér madarak szállnak, — köszönti őket a reggel; a sötétség ellen támad a fény felsorakozó sugár-sereggel. Szememben a fű zöldje csillan. — a csend harmattá vált a Heveteken; a földközelben ébredő eget karjaimmal magasra emelem. KÓPIÁS SÁNDOfc
