Tolna Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-277. szám), Tolna Megyei Népújság, 1960. november (10. évfolyam, 278-282. szám)
1960-11-16 / 270. szám
I960, november 16. TOLNA MEGYEI NEPOJSAG 3 A munka jobb megszervezése eredményezte a termelékenység növekedését a Bonyhádi Cipőgyárban Erről lm besxélni keilt Megj egyzések egy felszólaláshoz A termelékenység tizenegy százalékos növelését irányozta elő az idei terv a Bonyhádi Cipőgyárban. Ezt már az év első hónapjaiban elérték, sőt ma már — az év elejétől számítva a termelékenység átlagos színvonalát — mintegy tizenöt százalékkal magasabb a munka termelékenysége a gyárban, mint a múlt évben volt. A termelékenységet leghívebben kifejező mutatószám az egy munkás egy ledolgozott órájára jutó pár cipő. Ezt 0,530-re tervezték, ma — az év első tíz hónapja átlagát számítva — 0,557-nél tartanak, az év végéig pedig ez a mutató felmegy 0,562-re. És, hogy e mutatók mit jelentenek konkrétebben: Csupán a termelékenység növelésével az idén százötven- ezer pár cipővel adnak többet a gyár dolgozói a népgazdaságnak, exportra és belföldi fogyasztásra. A tervezett termelékenység-növelés túlteljesítése pedig kereken ötvenezer pár cipőt jelent. Pusztán a munka jobb megszervezése, a munkaidő jobb kihasználása következtében. A futószalagon folyó munka egyik sajátossága, hogy míg a szalag egyenletes ütemben viszi tovább a munkadarabokat, az elvégzendő műveletek munkaidőigénye nem egyforma. Egyes műveleteknél egy, kettő, vagy esetleg négy fő kell ahhoz, hogy a műszakonkénti hét-, vagy nyolcszáz pár cipőn a megfelelő műveletet elvégezze. Akadnak azonban olyan műveletek is, ahol a műszakilag megalapozott norma száz százalékos teljesítése esetén az átfutó párszám és a normaidő sorozata nem ad kerek 480, 960, 1140 stb. percet, illetve az össz- műveleti idő és az egy munkás munkaidejének hányadosa nem egész szám, tehát a művelet elvégzéséhez másfél, két és egynegyed, vagy más, törtszámmal kifejezhető számú munkás kellene. Itt van aztán lehetőség az egyes műveletek összevonás rá. illetve szétválasztására, hogy biztosítani lehessen a szalagnál az optimális leterhelést. Ilyen tartalékokat tártak fel az év elején a gyárban. Ez a folyamat azonban nem állt meg az év ele- j jén, a 11 százalékos termelékeny- j ség-emelkedés elérésekor, hanem állandóvá vált. A tűzödében például országos viszonylatban is kiemelkedő a termelékenység színvonala, egy munkásra műszakonként 20—25 pár felsőrész elkészítése jut. Mégis tudták tovább »finomítani- a munkaszervezést. A szélezést például — ezt egy olyan géppel végzik, amely a kiszabott felsőrész alkatrészeinek széleit levékonyítja — korábban a tűzödében a szagon végezték, öt párás tételekben. Egy-egy dobozban öt párhoz való alkatrész volt (a tűzödei munkaműveleteket egyébként jelenleg is így végzik), a dolgozó miután leszélezte a húsz darab szárat, átállította a gépet a tíz fej, majd újra átállította a tíz nyelv, majd ismét a tíz hátsószíj "leszélezésére. Munkaidejének jelentékeny részét tette ki a gép beállítása. Most a szélezést átvitték a szabászatba, ahol szabásztételekben — 140 páronként — végzik ezt a munkát. Egyfolytában szélezik az 560 szár-részt, a 280—280 fejet, nyelvet és hátsó- szíjat, műszakonként csak 15- ször, 20-szor kell beállítani a gépet a korábbi 4—500 helyett. A szélezés így pontosabb, a dolgozó jobban begyakorolhatja magát, kevesebb a selejt. A termelékenység itt, mintegy egynegyedével nőtt. Korábban külön dolgozó végezte a szalagra-készítést, most már a szabászatban összeállítják a program-kocsikat, azokból az első tűzödei műveletet végző dolgozó teszi a dobozokat a szalagra. Nincs szükség külön dolgozóra. Sokkal alaposabb a technológiai előkészítés, amibe bevonják a művezetőket is. Korábban valóságos megr'zkódtatást okozott a folyamatos termelésben az átállás új modellre. Négy-öt napba is beletelt, míg a modellváltozás után ki tudták alakítani a megfelelő munkaszervezést, a gépek legkedvezőbb elrendezését, felfutott a szalag termelése a tervezettre. Most a technológusok az illetékes művezetővel együtt dolgozzák ki az új modell műveleti sorrendjét, beszélik meg a lehetséges művelet-összevonásokat, illetve szétválasztásokat, a gépek átrendezését, a normákat. Sőt, nem egyszer előfordul az is, hogy a dolgozók tesznek javaslatot a munka ésszerűbb megszervezésére. A legutóbb például az egyik új modell bevezetése előtt Kovács Mihályné, tűzödei dolgozó, aki a közbelépést végezte, vállalta, hogy e munkája mellett el tudja végezni a fej-jelölés felét is. Az átállás új modellre — körönként hat-hét alkalommal is előfordul egy-egy negyedévben — a jó előkészítés következtében ma már nem okoz termelés-kiesést. Ez is a termelékenység növelését segíti. Nagyon helyes módszert alkalmaz a gyár felügyeleti hatósága a termelékenység növelése ösztönzésére. A termelékenységi mutató alakulásához kötik az engedélyezett átlagbért. Túlteljesítése meghatározott arányú »túlteljeAz elmúlt három évben jelentősen javultak a Dombóvári Vasipari Ktsz munkaeredményei. Az eredmények javulásának oka elsősorban a dolgozók egyre javuló viszonya a munkához, s az a lelkesedés, amellyel a meghirdetett munkaversenyekben részt vettek. Ez a lelkesedés főleg a pártkongresszus tiszteletére indított új típusú munkaverseny során szült szép sikereket. A ktsz dolgozói elhatározták, hogy a pártkongresszus tiszteletére indított munkaversenyt , folytatják, felszabadulásunk 15. i évfordulója tiszteletére indított I rr unkaver-any címén. Ennek a munkaversenynek igen jesítést« tesz lehetővé az átlagos órabérnél is. Jelentős az a haladás, amit a Bonyhádi Cipőgyár elért az idén a termelékenység növelésénél. De a lehetőségek még nincsenek teljesen kihasználva. Ezekben a hetekben vizsgálják felül a gyár egyes üzemrészeiben a technológiát, a normákat, elemzik a veszteségidőket és teszik meg — a párt- és szakszervezet segítségével — a szükséges intézkedéseket. Szükségessé válik több munkahelyen az elavult normák rendezése. A csákozóban például több mint 130 százalék az átlagos teljesítmény. Míg a jelenlegi normák felvételekor sokkal alacsonyabb színvonalú volt a munkaszervezés, a munkával való ellátás. ebből kifolyólag sok volt a kieső munkaidő, ma már — éppen a munkaszervezés megj avulása következtében elavultak a régi normák, helyesebben csak egyes normatételek. Több munkahelyen mutatkozik egyenlőtlenség (a csákozóban sem általános a »felfutás«, egyes műveleteknél jók a normák). Munkánapfelvételekeí végeznek az üzemrészekben. Hónapokig fog tartani a felmérés, de az már eddig is látható, hogy további tartalékokat sikerül majd feltárni a termelékenység emelésére. _____________ J. J. l entős szerepe van abban, hogy a ktsz okbóber 31-én 101,2 százalékra teljesítette hároméves tervét. Számításokat végeztek a szövetkezet vezetői azzal kapcsolatban is, hogy az év végéig még 1.6 millió forinttal túlteljesíthetik tervüket. A hároméves terv sikeres teljesítéséhez az egy főre eső termelési érték növekedése is nagyban hozzájárult. Míg 1958-ban az egy főre eső termelési érték (havi átlagban) 5,766 forint volt, addig 1959-ben 7,110 forint, 1960-ban pedig 11,100 forint... Az eredmé- [ nyék jelentőségét növeli az a tény is, hogy a ktsz-nél az elmúlt három év alatt nem lépték túl egy esetben sem a béralapot. Ha egy fiatalból hiányzik a kellő politikai öntudat, ha rosz- szul foglal állást, akkor a hibát mindig a nevelésben kell keresnünk. Napjaink ifjúsága a mi rendszerünkben nőtt fel. Olyan átmeneti korszak nevelte ezt az ifjúságot, amelyben habár uralkodóvá vált a szocialista világnézet, még hatnak a polgári, kispolgári világszemlélet mérgező hatású nézetei. A KISZ szekszárdi járási küldöttválasztó értekezletén' az egyik felszólaló furcsa esetet említett. Hozzászólásából kitűnt, hogy Tolnán él egy diák, aki a Palánki Mezőgazdasági Technikum tanulója és termelőszövetkezet-ellenes agitációt fejt ki. A felszólalással kapcsolatban régebbi, csaknem négyéves emlékek jutottak eszembe. 1957. telén nagyon sok mezőgazdasági technikumot végzett barátom volt munkanélküli. A termelő- szövetkezetek jelentős része felbomlott ebben az időben és nem volt szükség mezőgazdászra. Nehéz hónapok voltak. Sokan elcsüggedtek. Voltak, akik autóbusz-kalauznak, gépkocsivezetőnek mentek, vagy valamely budapesti üzemben kötöttek ki, mint segédmunkás. Akadt olyan is. aki az apja pár hold földecs- kéjén dolgozott. Egyik szedresi technikus barátom, aki ökörfogattal ment ki a határba. 1957. tavaszán keserűen kiáltott fel találkozásunkkor: „Érdemes volt ezért tanulni*? Hát hol van itt a szocialista mezőgazdaság?” Amikor arról beszéltem, hogy a szocialista mezőgazdaság megteremtéséről nem mondtunk le, s az egész csak szívós munka, idő és türelem kérdése, lemondóan legyintett és azt mondta: „Javíthatatlan álmodozó vagy!” Berlin (MTI): A Humboldt-egye tem alapításának 150. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi ünnepségek során dr. Pákoz- dy László Mártont, a debreceni református teológiai akadémia professzorát elismerésül az ószövetségi tudományos búvárkodásáKemény lecke volt, amit az al<* kori mezőgazdasági technikus generáció kapott, s ezt a leckét nem felejtették el azok, akik „szenvedő alanyok” voltak. A napokban találkoztam fent említett szedresi barátommal, ötvenhat előtt keveset politizált) Most munkásőr. De miért fejt ki termelőszövetkezet-ellenes agitációt máj 1960-ban a mezőgazdasági technikum tolnai diákja? Ki ellen agitál tulajdonképpen? Hogy lehet az, hogy nem veszi észre: saját maga ellen agitál? Éretlenség, vagy neveletlenség, érthetetlen rosszindulat, vagy butaság készteti-e arra, hogy még az apjával is vitába szálljon, aki a helyi termelőszövetkezet tagja? A kisparaszti gazdálkodáshoz nirjes többé visszatérés! A nagyüzem nyújtotta előnyök a parasztembernek jobb életet jelentenek, a mezőgazdásznak pedig a nagyüzem: létkérdés. Létkérdés! Nagyüzemi gazdálkodás nélkül ezrével válnának szükségtelenné a mezőgazdasági szakemberek! Ezt az igazságot minden mezőgazdásznak látnia kell, mert eme igazság felismerése formál belőle a szocializmusért küzdeni tudó és akaró embert. Az élet a mezőgazdászoktól ma sokoldalú tevékenységet kíván. Gazdasági, politikai szervezőnek, agitátornak, népnevelőnek kell lenni korunk mezőgazdászának. A gyarkorlat azt mutatja, hogy a mezőgazdászok többsége tudja feladatát. A felnövekvő ifjú mezőgazdász generációt is rá kell nevelnünk arra, hogy világosan lássa: a szocializmus ügye és személyes érvényesülése elválaszthatatlan egy mástól. HAYPÄL TIBOR ért, az új magyar bibliafordítással kapcsolatban végzett munkájáért, valamint a Holt-tenger környékén talált szövegek tudományos vizsgálatáért a világhírű berlini dóm kápolnájában az egyetem teológiai karának dísz- doktorává avatták. / SASS ERVIN: / LáLbúluqÁ □ X (13) A Kozmoszplán hihetetlen étvággyal falta a tízezer kilométereket. A hatalmas, ezüst színű űrhajó szívét, az atommotort már két órával az indulás után kikapcsolták, akkor, amikor az uráli állomás koordinációs és számító központja jelezte, hogy a Kozmoszplán rátért a Mars irányába futó pályára. Az űrhajó körül tökéletes csend honolt és az égbolt — ha ugyan lehet égboltnak nevezni az előttük, mellettük, körülöttük hallgató végtelen teret — sötéten, feketén bámult be a megfigyelő ablakokon. Hunyorgás nélkül fénylettek a messzi bolygórendszerek csillagai, a Szinusz, Centaurus, a Véga és a többi ugyanolyan pont volt a világmindenségben, mintha a Földről nézték volna valamennyit. Később Zsukov a parancsnoki kabinba ment. A megfigyelő ablak mellett itt is beépítettek egy televíziós adó-vevőt, mely az űrhajó rádiós ‘és televíziós központján keresztül tarthatott ösz- szeköttetést a földi állomásokkal. Zsukov a fedélzeti rádión Donszkovot hívta. — Halló, Donszkov! — Parancsoljon, Zsukov elvtárs. .— A rádióösszeköttetés rendben? Nem észlel semmi zavaró körülményt? Sok öreg műhold kószál a Föld körül, nem egyszer tapasztaltuk, hogy összevissza csiripelnek... Donszkov nevetését hozta a hangszóró Zsukovhoz. — Kikerüljük őket, parancsnok!... Ez a legcélravezetőbb módszer. Aztán komolyra fordította a szót. — Kitűnő a kapcsolat. Az előbb hívott bennünket Sztepán Groncsevics. Tájékoztatót kért a sugárzási hatásfokokat rögzítő műszerek adatairól. — Megkapta? — Természetesen. Bíbelődhet velük az öreg hónapokig... ■— Helyes, Donszkov. Ügyeljenek a zavartalan összeköttetésre, mert hamarosan bekapcsolódhatunk a televíziós-láncba. A programot ismeri. — Fejből tudom, parancsnok! Zsukov elégedetten dörmögött a gégemikrofonba. — Nos. akkor tudja, hogy mi a feladatuk. Ha a televíziós kapcsolat megkezdődik, azonnal jelentse és kapcsolja hozzám az uráli állomást. — Meglesz, Zsukov elvtárs. * Az uráli tudományos állomás központi vezérlőtermében Batalov a Hold B—5-ös űrállomásának televíziós ügyeletét hívta. Az űrállomás jelentkezett. Az ügyeletes arca élesen bontakozott ki a képernyőn. — Üdvözöljük p. Hold-kolóniát! b'érem, hívja az adóállomásra Tomaskov elvtársat. Tomaskov éppen ott tartózkodott, mert a hívásra azonnal átvette a mikrofont az ügyeletestől és mosolyogva köszöntötte Batalovot. — Gratulálok, Alekszandr Batalov! A Kozmoszplán indulása mintaszerű volt. Kitűnően megfigyeltük. Az uráli állomás központi vezérlőtermében együtt volt az egész tudós-csoport, csak az ügyeletes — ezúttal egy fiatal rakétaszakértő — Igor Konda- csov ült a rádió adó-vevő előtt. — Tomaskov elvtárs — szólalt meg Batalov — a program szerint 15 perc múlva a T—6-os műhold közvetítésével bekapcsolhatjuk a Kozmoszplánt a TV- láncba. Kérem, intézkedjen, hogy a kapcsolat megtörténjen. — Mór intézkedtem, Batalov elvtárs. A Kozmoszplán utasait 15 perc múlva láthatóan is köszönthetjük. Addig — ha megengedi — átadom a helyem technikusaimnak. Batalov elégedetten bólintott. — Rendben van. A tudósok nem mozdultak helyükről. Várták, hogy a Kozmoszplán parancsnoki kabinjából ír“' ’énjén Pjotr Zsukov arca és valamennyien üdvözölhessék az expedíció bátor tagjait... A televíziós-láncot a központ televíziós osztálya szervezte meg. A terv nagyvonalú elgondolásainak megvalósítása nem volt könnyű feladat. Az uráli tudományos állomás és a központ között a már kiépített televíziós összeköttetést jóelőre megerősítették és az uráli állomást ösz- szekapcsolták a Kozmosz..:! án megfigyelésében különösen nagy szeredet játszó B—5-ös Holdkolóniával. A terv egyik láncszeme volt még az is, amikor az űrhajó indulását megelőzően fellőttek egy műholdat, televízió adó és vevő berendezéssel. Ez a műhold a T—6-os és pontosan az uráli állomás fölött lebegett Ötezer kilométer magasságban. Mozdulatlansága azonban csak megtévesztő látszat, az egésznek az a nyitja, hogy a T—6-os Föld körüli keringési ideje megegyezik a Föld tengely körüli forgásával, így azután kitűnő TV-kapcsola- tot tud fenntartani a tudományos állomás, a Hold és a Kozmoszplán között. A T—6-os az Ikarusz II. kutatórakéta követésével és a szenzációs Mars-felvétel továbbításával fényesen vizsgázott; így sikerült megoldani azt a hallatlanul izgalmas feladatot, hogy a Mars felé közeledő Koz- mcszplón utaskabinjait, az öt bátor űrhajóst úgy láthatják majd az emberek a Földön, mintha velük szemben ülnének alig egykét méterre és Batalov úgy beszélgethet velük, ahogy az előbb beszélgetett Tcmaslcovval, a Hold-kolónia vezetőjével. (Folytatjuk.) Befejezte hároméves tervét a Dombóvári Vasipari Ktsz A Humboldt-egyetem díszdoktorává av itták dr. Pákozdy professzort