Tolna Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-277. szám), Tolna Megyei Népújság, 1960. november (10. évfolyam, 278-282. szám)

1960-11-16 / 270. szám

I960, november 16. TOLNA MEGYEI NEPOJSAG 3 A munka jobb megszervezése eredményezte a termelékenység növekedését a Bonyhádi Cipőgyárban Erről lm besxélni keilt Megj egyzések egy felszólaláshoz A termelékenység tizenegy szá­zalékos növelését irányozta elő az idei terv a Bonyhádi Cipőgyár­ban. Ezt már az év első hónapjai­ban elérték, sőt ma már — az év elejétől számítva a termelékeny­ség átlagos színvonalát — mint­egy tizenöt százalékkal magasabb a munka termelékenysége a gyár­ban, mint a múlt évben volt. A termelékenységet leghívebben ki­fejező mutatószám az egy munkás egy ledolgozott órájára jutó pár cipő. Ezt 0,530-re tervezték, ma — az év első tíz hónapja átlagát számítva — 0,557-nél tartanak, az év végéig pedig ez a mutató felmegy 0,562-re. És, hogy e mu­tatók mit jelentenek konkréteb­ben: Csupán a termelékenység nö­velésével az idén százötven- ezer pár cipővel adnak többet a gyár dolgozói a népgazda­ságnak, exportra és belföldi fogyasztásra. A tervezett termelékenység-nö­velés túlteljesítése pedig kereken ötvenezer pár cipőt jelent. Pusz­tán a munka jobb megszervezése, a munkaidő jobb kihasználása következtében. A futószalagon folyó munka egyik sajátossága, hogy míg a szalag egyenletes ütemben viszi tovább a munkadarabokat, az el­végzendő műveletek munkaidő­igénye nem egyforma. Egyes mű­veleteknél egy, kettő, vagy esetleg négy fő kell ahhoz, hogy a mű­szakonkénti hét-, vagy nyolcszáz pár cipőn a megfelelő műveletet elvégezze. Akadnak azonban olyan műveletek is, ahol a mű­szakilag megalapozott norma száz százalékos teljesítése esetén az átfutó párszám és a normaidő sorozata nem ad kerek 480, 960, 1140 stb. percet, illetve az össz- műveleti idő és az egy munkás munkaidejének hányadosa nem egész szám, tehát a művelet el­végzéséhez másfél, két és egy­negyed, vagy más, törtszámmal kifejezhető számú munkás kel­lene. Itt van aztán lehetőség az egyes műveletek összevonás rá. illetve szétválasztására, hogy biz­tosítani lehessen a szalagnál az optimális leterhelést. Ilyen tartalékokat tártak fel az év ele­jén a gyárban. Ez a folyamat azonban nem állt meg az év ele- j jén, a 11 százalékos termelékeny- j ség-emelkedés elérésekor, hanem állandóvá vált. A tűzödében például országos viszonylatban is kiemelkedő a termelékenység színvonala, egy munkásra műszakonként 20—25 pár felsőrész elkészí­tése jut. Mégis tudták tovább »finomítani- a munkaszervezést. A szélezést például — ezt egy olyan géppel végzik, amely a kiszabott felső­rész alkatrészeinek széleit levé­konyítja — korábban a tűzödében a szagon végezték, öt párás téte­lekben. Egy-egy dobozban öt pár­hoz való alkatrész volt (a tűzödei munkaműveleteket egyébként je­lenleg is így végzik), a dolgozó miután leszélezte a húsz darab szárat, átállította a gépet a tíz fej, majd újra átállította a tíz nyelv, majd ismét a tíz hátsószíj "leszélezésére. Munkaidejének je­lentékeny részét tette ki a gép beállítása. Most a szélezést át­vitték a szabászatba, ahol sza­básztételekben — 140 páronként — végzik ezt a munkát. Egyfoly­tában szélezik az 560 szár-részt, a 280—280 fejet, nyelvet és hátsó- szíjat, műszakonként csak 15- ször, 20-szor kell beállítani a gépet a korábbi 4—500 helyett. A szélezés így pontosabb, a dolgozó jobban begyakorolhatja magát, kevesebb a selejt. A termelékeny­ség itt, mintegy egynegyedével nőtt. Korábban külön dolgozó végezte a szalagra-készítést, most már a szabászatban összeállítják a program-kocsikat, azokból az első tűzödei műveletet végző dol­gozó teszi a dobozokat a szalagra. Nincs szükség külön dolgozóra. Sokkal alaposabb a technológiai előkészítés, amibe bevonják a művezetőket is. Korábban való­ságos megr'zkódtatást okozott a folyamatos termelésben az átállás új modellre. Négy-öt napba is beletelt, míg a modellváltozás után ki tudták alakítani a meg­felelő munkaszervezést, a gépek legkedvezőbb elrendezését, fel­futott a szalag termelése a terve­zettre. Most a technológusok az illetékes művezetővel együtt dol­gozzák ki az új modell műveleti sorrendjét, beszélik meg a lehet­séges művelet-összevonásokat, il­letve szétválasztásokat, a gépek átrendezését, a normákat. Sőt, nem egyszer előfordul az is, hogy a dolgozók tesznek javaslatot a munka ésszerűbb megszervezé­sére. A legutóbb például az egyik új modell bevezetése előtt Ko­vács Mihályné, tűzödei dolgozó, aki a közbelépést végezte, vállal­ta, hogy e munkája mellett el tudja végezni a fej-jelölés felét is. Az átállás új modellre — kö­rönként hat-hét alkalommal is előfordul egy-egy negyed­évben — a jó előkészítés kö­vetkeztében ma már nem okoz termelés-kiesést. Ez is a termelékenység növelését se­gíti. Nagyon helyes módszert alkal­maz a gyár felügyeleti hatósága a termelékenység növelése ösz­tönzésére. A termelékenységi mu­tató alakulásához kötik az enge­délyezett átlagbért. Túlteljesítése meghatározott arányú »túltelje­Az elmúlt három évben jelen­tősen javultak a Dombóvári Vasipari Ktsz munkaeredményei. Az eredmények javulásának oka elsősorban a dolgozók egyre javuló viszonya a munkához, s az a lelkesedés, amellyel a meg­hirdetett munkaversenyekben részt vettek. Ez a lelkesedés főleg a pártkongresszus tiszteletére indított új típusú munka­verseny során szült szép sikereket. A ktsz dolgozói elhatározták, hogy a pártkongresszus tisztele­tére indított munkaversenyt , folytatják, felszabadulásunk 15. i évfordulója tiszteletére indított I rr unkaver-any címén. Ennek a munkaversenynek igen je­sítést« tesz lehetővé az átlagos órabérnél is. Jelentős az a haladás, amit a Bonyhádi Cipőgyár elért az idén a termelékenység növelésénél. De a lehetőségek még nincsenek tel­jesen kihasználva. Ezekben a he­tekben vizsgálják felül a gyár egyes üzemrészeiben a technoló­giát, a normákat, elemzik a vesz­teségidőket és teszik meg — a párt- és szakszervezet segítsé­gével — a szükséges intézkedése­ket. Szükségessé válik több mun­kahelyen az elavult normák ren­dezése. A csákozóban például több mint 130 százalék az átlagos teljesítmény. Míg a jelenlegi nor­mák felvételekor sokkal ala­csonyabb színvonalú volt a mun­kaszervezés, a munkával való el­látás. ebből kifolyólag sok volt a kieső munkaidő, ma már — éppen a munkaszervezés megj avulása következtében elavultak a régi normák, helyesebben csak egyes normatételek. Több munkahelyen mutatkozik egyenlőtlenség (a csákozóban sem általános a »fel­futás«, egyes műveleteknél jók a normák). Munkánapfelvételekeí végeznek az üzemrészekben. Hó­napokig fog tartani a felmérés, de az már eddig is látható, hogy további tartalékokat sikerül majd feltárni a termelékenység emelé­sére. _____________ J. J. l entős szerepe van abban, hogy a ktsz okbóber 31-én 101,2 százalékra teljesítette hároméves tervét. Számításo­kat végeztek a szövetkezet vezetői azzal kapcsolatban is, hogy az év végéig még 1.6 millió forinttal túlteljesít­hetik tervüket. A hároméves terv sikeres tel­jesítéséhez az egy főre eső terme­lési érték növekedése is nagyban hozzájárult. Míg 1958-ban az egy főre eső termelési érték (havi átlagban) 5,766 forint volt, addig 1959-ben 7,110 forint, 1960-ban pedig 11,100 forint... Az eredmé- [ nyék jelentőségét növeli az a tény is, hogy a ktsz-nél az elmúlt három év alatt nem lépték túl egy esetben sem a béralapot. Ha egy fiatalból hiányzik a kellő politikai öntudat, ha rosz- szul foglal állást, akkor a hibát mindig a nevelésben kell keres­nünk. Napjaink ifjúsága a mi rendszerünkben nőtt fel. Olyan átmeneti korszak nevelte ezt az ifjúságot, amelyben habár ural­kodóvá vált a szocialista világ­nézet, még hatnak a polgári, kis­polgári világszemlélet mérgező hatású nézetei. A KISZ szekszárdi járási kül­döttválasztó értekezletén' az egyik felszólaló furcsa esetet em­lített. Hozzászólásából kitűnt, hogy Tolnán él egy diák, aki a Palánki Mezőgazdasági Techni­kum tanulója és termelőszövet­kezet-ellenes agitációt fejt ki. A felszólalással kapcsolatban régebbi, csaknem négyéves em­lékek jutottak eszembe. 1957. telén nagyon sok mezőgazdasági technikumot végzett barátom volt munkanélküli. A termelő- szövetkezetek jelentős része fel­bomlott ebben az időben és nem volt szükség mezőgazdászra. Ne­héz hónapok voltak. Sokan el­csüggedtek. Voltak, akik autó­busz-kalauznak, gépkocsivezető­nek mentek, vagy valamely bu­dapesti üzemben kötöttek ki, mint segédmunkás. Akadt olyan is. aki az apja pár hold földecs- kéjén dolgozott. Egyik szedresi technikus barátom, aki ökörfo­gattal ment ki a határba. 1957. tavaszán keserűen kiáltott fel ta­lálkozásunkkor: „Érdemes volt ezért tanulni*? Hát hol van itt a szocialista mezőgazdaság?” Amikor arról beszéltem, hogy a szocialista mezőgazdaság meg­teremtéséről nem mondtunk le, s az egész csak szívós munka, idő és türelem kérdése, lemon­dóan legyintett és azt mondta: „Javíthatatlan álmodozó vagy!” Berlin (MTI): A Humboldt-egye tem alapításának 150. évforduló­ja alkalmából rendezett jubileu­mi ünnepségek során dr. Pákoz- dy László Mártont, a debreceni református teológiai akadémia professzorát elismerésül az ószö­vetségi tudományos búvárkodásá­Kemény lecke volt, amit az al<* kori mezőgazdasági technikus ge­neráció kapott, s ezt a leckét nem felejtették el azok, akik „szenvedő alanyok” voltak. A napokban találkoztam fent em­lített szedresi barátommal, öt­venhat előtt keveset politizált) Most munkásőr. De miért fejt ki termelőszö­vetkezet-ellenes agitációt máj 1960-ban a mezőgazdasági techni­kum tolnai diákja? Ki ellen agi­tál tulajdonképpen? Hogy lehet az, hogy nem veszi észre: saját maga ellen agitál? Éretlenség, vagy neveletlenség, érthetetlen rosszindulat, vagy butaság kész­teti-e arra, hogy még az apjá­val is vitába szálljon, aki a helyi termelőszövetkezet tagja? A kisparaszti gazdálkodáshoz nirjes többé visszatérés! A nagy­üzem nyújtotta előnyök a pa­rasztembernek jobb életet jelen­tenek, a mezőgazdásznak pedig a nagyüzem: létkérdés. Létkérdés! Nagyüzemi gazdál­kodás nélkül ezrével válnának szükségtelenné a mezőgazdasági szakemberek! Ezt az igazságot minden mezőgazdásznak látnia kell, mert eme igazság felisme­rése formál belőle a szocializ­musért küzdeni tudó és akaró embert. Az élet a mezőgazdá­szoktól ma sokoldalú tevékeny­séget kíván. Gazdasági, politikai szervezőnek, agitátornak, népne­velőnek kell lenni korunk me­zőgazdászának. A gyarkorlat azt mutatja, hogy a mezőgazdászok többsége tudja feladatát. A fel­növekvő ifjú mezőgazdász gene­rációt is rá kell nevelnünk ar­ra, hogy világosan lássa: a szo­cializmus ügye és személyes ér­vényesülése elválaszthatatlan egy mástól. HAYPÄL TIBOR ért, az új magyar bibliafordítás­sal kapcsolatban végzett munká­jáért, valamint a Holt-tenger környékén talált szövegek tudo­mányos vizsgálatáért a világhírű berlini dóm kápolnájában az egyetem teológiai karának dísz- doktorává avatták. / SASS ERVIN: / LáLbúluqÁ □ X (13) A Kozmoszplán hihetetlen ét­vággyal falta a tízezer kilométe­reket. A hatalmas, ezüst színű űrhajó szívét, az atommotort már két órával az indulás után ki­kapcsolták, akkor, amikor az uráli állomás koordinációs és számító központja jelezte, hogy a Kozmoszplán rátért a Mars irányába futó pályára. Az űr­hajó körül tökéletes csend ho­nolt és az égbolt — ha ugyan lehet égboltnak nevezni az előt­tük, mellettük, körülöttük hall­gató végtelen teret — sötéten, feketén bámult be a megfigyelő ablakokon. Hunyorgás nélkül fénylettek a messzi bolygórend­szerek csillagai, a Szinusz, Cen­taurus, a Véga és a többi ugyan­olyan pont volt a világminden­ségben, mintha a Földről nézték volna valamennyit. Később Zsukov a parancsnoki kabinba ment. A megfigyelő ab­lak mellett itt is beépítettek egy televíziós adó-vevőt, mely az űr­hajó rádiós ‘és televíziós köz­pontján keresztül tarthatott ösz- szeköttetést a földi állomások­kal. Zsukov a fedélzeti rádión Donszkovot hívta. — Halló, Donszkov! — Parancsoljon, Zsukov elv­társ. .— A rádióösszeköttetés rend­ben? Nem észlel semmi zavaró körülményt? Sok öreg műhold kószál a Föld körül, nem egy­szer tapasztaltuk, hogy össze­vissza csiripelnek... Donszkov nevetését hozta a hangszóró Zsukovhoz. — Kikerüljük őket, parancs­nok!... Ez a legcélravezetőbb módszer. Aztán komolyra fordította a szót. — Kitűnő a kapcsolat. Az előbb hívott bennünket Sztepán Groncsevics. Tájékoztatót kért a sugárzási hatásfokokat rögzítő műszerek adatairól. — Megkapta? — Természetesen. Bíbelődhet velük az öreg hónapokig... ■— Helyes, Donszkov. Ügyelje­nek a zavartalan összeköttetésre, mert hamarosan bekapcsolódha­tunk a televíziós-láncba. A prog­ramot ismeri. — Fejből tudom, parancsnok! Zsukov elégedetten dörmögött a gégemikrofonba. — Nos. akkor tudja, hogy mi a feladatuk. Ha a televíziós kap­csolat megkezdődik, azonnal je­lentse és kapcsolja hozzám az uráli állomást. — Meglesz, Zsukov elvtárs. * Az uráli tudományos állomás központi vezérlőtermében Bata­lov a Hold B—5-ös űrállomásá­nak televíziós ügyeletét hívta. Az űrállomás jelentkezett. Az ügye­letes arca élesen bontakozott ki a képernyőn. — Üdvözöljük p. Hold-kolóniát! b'érem, hívja az adóállomásra Tomaskov elvtársat. Tomaskov éppen ott tartózko­dott, mert a hívásra azonnal át­vette a mikrofont az ügyeletes­től és mosolyogva köszöntötte Batalovot. — Gratulálok, Alekszandr Ba­talov! A Kozmoszplán indulása mintaszerű volt. Kitűnően meg­figyeltük. Az uráli állomás központi ve­zérlőtermében együtt volt az egész tudós-csoport, csak az ügyeletes — ezúttal egy fiatal rakétaszakértő — Igor Konda- csov ült a rádió adó-vevő előtt. — Tomaskov elvtárs — szólalt meg Batalov — a program sze­rint 15 perc múlva a T—6-os műhold közvetítésével bekapcsol­hatjuk a Kozmoszplánt a TV- láncba. Kérem, intézkedjen, hogy a kapcsolat megtörténjen. — Mór intézkedtem, Batalov elvtárs. A Kozmoszplán utasait 15 perc múlva láthatóan is kö­szönthetjük. Addig — ha megen­gedi — átadom a helyem tech­nikusaimnak. Batalov elégedetten bólintott. — Rendben van. A tudósok nem mozdultak he­lyükről. Várták, hogy a Koz­moszplán parancsnoki kabinjá­ból ír“' ’énjén Pjotr Zsukov arca és valamennyien üdvözöl­hessék az expedíció bátor tag­jait... A televíziós-láncot a központ televíziós osztálya szervezte meg. A terv nagyvonalú elgondolásai­nak megvalósítása nem volt könnyű feladat. Az uráli tudo­mányos állomás és a központ kö­zött a már kiépített televíziós összeköttetést jóelőre megerősí­tették és az uráli állomást ösz- szekapcsolták a Kozmosz..:! án megfigyelésében különösen nagy szeredet játszó B—5-ös Hold­kolóniával. A terv egyik láncszeme volt még az is, amikor az űrhajó in­dulását megelőzően fellőttek egy műholdat, televízió adó és vevő berendezéssel. Ez a műhold a T—6-os és pontosan az uráli ál­lomás fölött lebegett Ötezer kilo­méter magasságban. Mozdulat­lansága azonban csak megtévesz­tő látszat, az egésznek az a nyit­ja, hogy a T—6-os Föld körüli keringési ideje megegyezik a Föld tengely körüli forgásával, így azután kitűnő TV-kapcsola- tot tud fenntartani a tudományos állomás, a Hold és a Kozmosz­plán között. A T—6-os az Ika­rusz II. kutatórakéta követésével és a szenzációs Mars-felvétel to­vábbításával fényesen vizsgázott; így sikerült megoldani azt a hallatlanul izgalmas feladatot, hogy a Mars felé közeledő Koz- mcszplón utaskabinjait, az öt bá­tor űrhajóst úgy láthatják majd az emberek a Földön, mintha velük szemben ülnének alig egy­két méterre és Batalov úgy be­szélgethet velük, ahogy az előbb beszélgetett Tcmaslcovval, a Hold-kolónia vezetőjével. (Folytatjuk.) Befejezte hároméves tervét a Dombóvári Vasipari Ktsz A Humboldt-egyetem díszdoktorává av itták dr. Pákozdy professzort

Next

/
Thumbnails
Contents