Tolna Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-277. szám), Tolna Megyei Népújság, 1960. november (10. évfolyam, 278-282. szám)
1960-11-16 / 270. szám
4 TOLNA WEGTEI VEPÜJSAC I960, november tft A kezdet problémái és tanulságok Miszlai jegyzetek AZ ELKÖVETETT HIBÁK hánytorgatása rendszerint nem célravezető. Ez esetben azonban beszélni kell róluk, éppen azért, hogy mindenki okuljon belőlül: és a jövőben ne forduljanak elő. A miszlai Búzakalász Termelőszövetkezetről van szó, amely az év elején alakult, tehát még egy éve sincs, hogy megkezdte a közös gazdálkodást. Kétségtelen, ahogyan a járni tanuló gyermek is sokat botladozik, bukdácsol, úgy a kezdő termelőszövetkezetben is elég gyakori „vendég'’ a tévedés. Járatlan, meglehetősen ismeretlen az út, és aki ilyenen jár, könnyen tévedhet. De Miszlán — az igazság miatt el kell mondani — a szokásos- ■ nál, az átlagosan tapasztaltnál is több volt a kezdeti nehézség. A kezdet kezdetén még úgy mutatkozott, hogy majd rendjén mennek a dolgok. A tsz-tagok, akik többsége azelőtt is szorgalmáról volt ismert, lendülettel látott munkához a közösben. Építkezni kezdtek, végezték a mezőgazda- sági munkákat. A baj később mutatkozott, amikor a közösségi érdekek kezdtek háttérbe szorulni. Igaz, ami igaz, a tagság lendületét megtörte az itt-ott tapasz falható helytelen vezetési elv és gyakorlat. Ez pedig abban mutatkozott meg, hogy a vezetőség elnéző volt a túlzott háztáji gazdálkodással szemben. Legtöbb ember hajlamos még előtérbe helyezni a saját, egyéni érdekeit. Miszlán is elindult egy ilyen „áramlat” és sokan arra törekedtek, hogy lehetőleg nagy, többholdas háztáji gazdaságuk legyen. A vezetőség ezt nem akadályozta meg, elnéző volt, s így sokan szinte „függetlenítették” magukat a közöstől. Ha munkáról volt szó, akkor először jött a háztáji, ami egyik-másik családnak csaknem teljesen elvonta az erejét, s csak utána a közös. így aztán a földet nem tudták úgy megmunkálni, mint kellett volna. MINDEZT TETÉZTE az elnöknek egy olyan önkényes intézkedése, amely végül is erőteljesen felzaklatta a kedélyeket és ezáltal is a közösség rövidült meg. Cséplés után hozzáláttak a megtermelt gabona szétosztásához. De nem becsületes, igazságos alapon, az alapszabályok élteimében és még a járásiak jóindulatú figyelmeztetését is figyelmen kívül hagyta az elnök. Bizonyára valamiféle ^népszerűségre” törekedett, mert azt tette, hogy a tsz-tagoknak minden családtagjuk számára előre meghatározott és azonos mennyiségű kenyérgabonát kezdtek osztani. Azzal semmit sem törődött, hogy kinek mennyi munkaegysége van: nem a munkaegység-könyvet nézték, hanem a névsort. Márpedig egy termelőszövetkezetben elemi dolog, hogy mindenki a teljesített munkaegység alapján részesüljön a közösből. Miszlán viszont még azoknak a tagoknak is nagy mennyiségű kenyérgabonát adtak, akiknek ahg volt néhány munkaegységük — következésképpen a közösben nem dolgoztak. Az ilyen egyenlősdi nyilván sértette azoknak a tagoknak a jóérzését, akik a megalakulástól kezdve tisztességesen dolgoztak, és bizony gyakran elhangzott, hogy milyen szövetkezet az, ahol a munkakerülők is annyit kapnak, mint a becsületesen dolgozók. A rossz elnöki intézkedés káros következménye a termelésben mutatkozott meg. SZÓLNI KELL MÉG egy másik dologról is, ami az emberi ésszerűtlenségnek a teteje. Osztani kezdték a gabonát, de még azt sem számolták ki. hogy azon az alapon, ahogyan az elsőknek mérték, jut-e mindenkinek. Pedig ez egyszerű számtani művelettel kiszámítható. Csak akkor kaptak észhez, amikor kiderült, hogy már alig van gabona, azoknak a száma viszont annál nagyobb. akik még nem vittek haza jóformán semmit. Az előírások szerinti vetőmag, tartalékalap? Ezzel nem törődtek. Pedig még a rossz gazdánál is az volt a szokás, hogy először jött a vetőmag és utána a többi . . Hát akkor mennyivel inkább így kellett volna ennek lennie a nagyüzemben .. ( Nem kétséges, ennek az elnéző és rossz irányításnak maga a közös gazdaság látta a kárát. Az ilyen módszerek nem tűrhetők, mert legfeljebb arra jók, hogy gátolják a közös gazdaság fejlődését. ami a következő években majd alapja lesz a tagság megélhetésének. Mi sem természetesebb, hogy az elnököt, akinek ne véhez fűződtek e visszásságok, leváltották, s a tagság kívánságára a feisőbb szervek segítségével új elnök és agronómus került a szövetkezet élére. Az új elnök Séta Béla, s az új agronómus Bercsényi Béla — mindkettőben bízik a tagság. Tevékenységük következtében már nagy változások tapasztalhatók. Mindenekelőtt megszűnt az elnéző szellem, a közösségi érdekek elsődleges figyelembe vétele és a munkafegyelem terén is javult a helyzet. Ezenkívül ami miatt ugyancsak nagyobb reményekkel Várhatjuk a következő évet: a tagok nagy része ma már belátja, hogy olyan szellemben, mint az idén, nem dolgozhat egy közösség és a volt elnök elvtelen intézkedései következtében mindenkit hátrány ért. Az új vezetőktől pedig mindenekelőtt határozott irányítást, elnézés-mentes munkát, igazságos, az alapszabály szerinti tevékenységet várnak. Ahol as utak kettéválnak Ezúttal olyan bírósági ajtón kopogtattunk, ahol a tárgyalási jegyzéken ez állt: „Hásaaaág felbontása“ Ebben a tárgyalóteremben válnak ketté az utak? Igen. Helyesebben itt távolodnak még mesz- szebbre egymástól azok az életutak, amelyek már valahol egyszer kettéváltak. Mert nem ott fordítanak hátat egymásnak először a házastársak. Ha így lenne, akkor a békéltető tárgyalás után a legtöbb feleség és férj kéz a kézben hagyná el a bíróság épületét. A befejezés, az eltávolodás, a haragos elfordulás tulajdonképpen a válóperes bíró előtt történik, ö sajnos már csak konstatálni kénytelen az érzelmi elhidegülést, az újrakezdés szándékát. A kezdet valahol máshol volt. Ott a teremben a bíróság a befejezésnek ad törvényes keretet, hogy aztán ki tudja milyen szerencsével újra kezdhessék. — Z. Katalin — mutatkozott be a bíróság folyosóján, pedig ezelőtt három évvel oldalakat írt tele asszonynevével. Szinte a ceruzával kóstolgatta az új állapot szokatlan, különös, de mégis olyan boldog valóságát. És most még kiejteni se szereti, hogy M. J.-né még hivatalosan a neve. — Igen, ez az utolsó tárgyalás. Remélem ma már megszabadulok ettől a névtől — mondja olyan keserű arcfintorral, mint akinek epéhez ért a nyelve. — És mondja csak, miért romlott el a házaséletük? — Én azt hiszem azért, mert mindketten nagytermészetű emberek voltunk, különösen egymással szemben. A legkisebb dologból is presztis-kérdést csináltunk. Egyikünk se akart alkalmazkodni a másikhoz. Én a férjemet, ő meg engem akart idomítani. Egyszer az egyik közös barátunk azt mondotta, hogy mi olyanok vagyunk, mint két idomár, jobb híján egymást akarjuk betömi. Szüntelenül, de eredmény nélkül. Most aztán már annyira elmérgesedett köztünk a helyzet, hogy nem tudunk megmaradni egy fedél alatt. — Ha újra kezdik, akkor hogyan képzeli? . — Mindenekelőtt alkalmazkodni fogok és ezt a mondhatni, művészetet már most megkezdem tanulni, amikor még egyedül vagyok. Gyűlölet nélkül Nem tudom mire való ez a nagy gyűlölködés. Mint szégyellnék, hogy valamikor szerették egymást. Pedig azt nem tudják letagadni. Most tücsköt, békát mondanak egymásra. Néha az az érzésem, hogy a gyűlölködő házastársak azt akarják bebizonyítani, hogy a szerelem és a gyűlölet egy tőről fakad. Szeretni már nem képesek egymást, acsar- kodnak egymásra. Engem az emlékek nem engednének olyan szélsőséges indulatokra vetemedni. > Ezeket egy fiatal üzemi munkás mondotta, akinek éppen akkor járt le az egyhónapos ülnöki ideje, amikor találkoztam vele és megkérdeztem tőle, hogy mi a véleménye a válásokról. — Nézze, én nem tartom égbekiáltó bűnnek, ha két ember rá- jött arra, hogy nem tud egymással élni. Vannak egymástól olyannyira különböző egyéniségek, jellemek, alkati adottságok, hogy szinte kizárják egymást. De ez ne vonja feltétlenül maga után a gyűlölködést, az átkozódást, egyszóval egymás életének a meg keserítését. Egy házaspár rájöhet arra, hogy nem egymáshoz való, hogy az együttlét mindkettőjükre csak hátrányos. A műveltség, az intelligencia, meg aztán az emberi jóérzés is azt követeli, hogy csendben elváljanak egymástól, minden ótestamentomi átkozódás nélkül. Mért ahogyan mindenben, úgy az élettárs megválasztásában is lehet tévedni. Elmondhatom önnek, hogy nagyon tanulságos volt számomra ez az egyhónapi ülnökösködés. Sokat tanultam. Mialatt a folyosón az úgynevezett peres felekkel beszélgettünk, bent a teremben a bíró ítéletet hirdetett. A házasságot »-komoly és alapos« ok fennforgása miatt felbontotta a bíróság. A bíró még be sem fejezte az ítélet indokolását, amikor a most már elvált asszonyka sietősen eltávozott. Kint az utcán találkoztunk egymással, ö már egy másik férfi karján sietett, onnan ahonnan az útja elkanyarodott egy másikétól, talán csak azért, hogy hamarosan újból rátalálhasson arra az útra, amelyik az anyakönyvvezetőhöz vezet. Mert hiszen az ember alapjábanvéve mégiscsak társaslény. (Steinbach) Ái őszi forgalom eddigi tapasztalatai és nehézségei Az 1960. évi őszi forgalomban még az elmúlt évinél is nagyobb feladatok vártak a vasutas dolgozókra és a fuvaroztatókra. — Úgyszólván már a tavasszal megkezdtük az előkészületeket, amelynek eredményeit most látjuk. Országosan 3 millió tonnával több árut kell elszállítani, mint az elmúlt évben. Ezen felül a személyszállításban is 10—12 százalékos emelkedés várható. Szükséges volt, hogy az őszi forgalom egyes időszakaiban országos szinten megvalósítsuk a 3,2 napos kocsifordulót, a 16,8 tonnás átlagos kocsikihasználást és munkanapokon a 16 000, mun- kaszünetes napokon a 11 000 kocsin felüli berakást. Egyik igen fontos feladat volt a fuvaroztatók részéről a vasúti kocsik gyors ki- és berakása, folyamatosan, éjjel-nappal és mun- kaszünetes napokon is. Ennek a fontos feladatnak csak a fuvaroztatók egy része felelt meg, amit bizonyít az is. hogy az elmúlt évi 3,5 millió forintos kocsiálláspénzzel szemben a folyó évben szeptember 30-ig már több mint 9 millió forint a fuvaroztatók késedelmes munkájából származó kocsiálláspénz. Ez azt bizonyítja, hogy e téren igen sok a tennivaló. Ha a rakodásban változás nem történik a fuvaroztatók részéről, e téren még rosszabb lesz a helyzet. mert 1961. január 1-től új, csökkentett rakodási időket vezetünk be. Ez azt jelenti, hogy az eddigi átlagos 6 órás rakodási idővel szemben az új rakodási idő átlagosan csak 4 óra lesz. Hónapokon keresztül végzett mérések során megállapítottuk, hogy helyes szervezéssel ki és be lehet rakni a vasúti kocsikat 2,8—3 óra alatt is. Ezt fuvaroztatóink maguk bizonyították be. A méréseknél nem a legjobban, hanem csak a közepesen dolgozó fuvaroztatók munkáját vettük alapul. Az őszi forgalom másik égető problémája a gazdaságtalan fuvarozások kérdése. E téren még mindig igen súlyos hibák vannak, a hibák káros hatását minden fuvaroztató saját maga is érzi. Különösen az építési anyagok fuvarozása terén vannak igen súlyos hiányosságok, melyeket a Népi Ellenőrzési Bizottságok is megállapítottak Tolna megye térségében is. Előfordult olyan eset, hogy például a Mohácson feladott téglát egy bizonyos idő múlva Budapest-Kelen- földről hozta vissza az egyik építési vállalat a mohácsi építkezésekhez. Ugyanez a helyzet a folyamkaviccsal, a homokkal. Ilyen gazdaságtalanul fuvarozó vállalat Tolna megye területén az építőanyagipari vállalat, melynek bonyhádi téglagyárából a téglát Szekszárdra vasúton fuvarozzák. holott közúton Szek- szárd 18 kilométer. Bonyhád— Szekszárd távolsága vasúton, Bá- taszéken keresztül 41 kilométer. A téglagyár és Bonyhád vasútállomás távolsága 1,5 kilométer és egy vasúti kocsi megrakásá- hoz legalább öt forduló kell, tehát ezt is megtakaríthatták volna, de megtakaríthatták volna a vasúti kocsiból való ki- és berakás költségét is. E vállalat felkérésünk ellenére nem szüntette meg a gazdaságtalan fuvarozást és a felelősséget igyekezett a Az amerikai elnökválasztás a legköltségesebb a világon Ezt állapították meg a szakértők, akik kiszámították, hogy az idei elnökválasztási hadjárat a két pártnak összesen 150—200 millió dollárjába került. A nagyobb kiadás a televízió volt: minden félóra 100 000 dollárba került. A második legnagyobb tétel az irodahelyiségek bére, az utazási költségek és a választási propagandában részt vevő személyek fizetése. Harmadik helyen állnak az újsághirdetések. Mindkét párt kereken 49 millió dollárt költött jelöltje érdekében. A költségeket részben pártebédek és vacsorák rendezésével fedezték, ilyenkor a meghívott vendégek 100 dollárt fizettek terítékenként. A két párt ily módon egyenként mintegy 15 millió dollárhoz jutott, a többit pedig adományok révén szerezték meg. Az adományok egytől több százezer dollár között mozogtak. — Amerikában ugyan megszabja a törvény a pártoknak ajándékozott összegek felső határát, de ezt a törvényt általában kijátsszák. diszponáló szervre hárítani. A vállalat teveli téglagyára a közelmúltban 133 vasúti kocsi téglát szállított Sárbogárd, Abasár- keresztur, Sárszentmiklós, Előszállás, Mezőfalva, Iváncsa, Szabadegyháza állomásokra, Bonyhád vasútállomásról. A téglagyár távolsága Bonyhádi ól 16 kilométer, de ugyancsak 16 kilométer Szakály-Hőgyésztől is, ahonnan lényegesen rövidebb vasúti fuvarral lehetett volna a téglát elszállítani a rendeltetési helyére. És e kérdésben egészen furcsa a vállalat álláspontja. Azt vallják: lehet, hogy az ilyen fuvarozás népgazdasági szinten gazdaságtalan, de a vállalat gazdálkodása szempontjából nem, mert a fuvardíjat a fogyasztó fizeti. Ebből a példából is — de lehetne sokat sorolni — meg lehet állapítani, hogy még igen sok a tennivaló a fuvaroztatók, de a vasúti dolgozók részéről is a gazdaságtalan fuvarozások felszámolása érdekében. Kell szólni a vasárnapi berakások kérdéséről is. Az érdekelt tárcák általában biztosították a vasárnapi berakásokhoz és kirakásokhoz szükséges béralapot. Teljesen fel kell számolni azt az álláspontot, hogy még mindig olcsóbb a kocsiálláspénz, mint a vasárnapi túlóra, melyet a vasúti kocsik ki- és berakására fordítanának. És ehhez a kérdéshez kapcsolódik mindjárt az áruk fogadása a késő délutáni órákban, éjszaka és munkaszünetes napokon. E téren úgyszólván semmit sem haladhatunk előre. Az áruátvéteí fenti időben úgyszólván sehogyan sem megy, pedig a szükséges hitelt a szakminisztériumok, a Központi Szállítási Tanács közbejárására biztosították. Az őszi forgalom idején különösen, de az év minden szakában, súlyos problémát jelent és növeli á kocsihiányt a vasúti kocsik nem megfelelő mértékben való kihasználása. Rakterüle- teink és raktáraink az árúk átmeneti tárolására alkalmasak, de nem alkalmasak hetekig, hónapokig való árutárolásra. Ettől függetlenül a tárolás súlyos kiadást jelent, a fuvaroztatónak, különösen akkor, ha a tárolt áru kis értékű, például kavics, 1 >, stb. Igen gyakori, hogy a tárolási költség már messze felülmúlta az áru értékét. E tekintetben sokkal több segítséget várunk az elfuvarozások egy részét végző autóközlekedési vállalatoktól, így a szekszárdi AKÖV-től is, mely például Bonyhád állomásról igen rosszul fuvaroz. E vállalatnak Szekszárdon is kellene javítania munkáján. — A népgazdaság egész termelése tervszerűen történik, s minthogy a termelés fontos kiegészítő része a szállítás, ennek a feladatnak reális és pontos tervezésére feltétlenül szükség van. A terven kívüli szállítási igények naponta jelentkeznek, amit csak részben tudunk kielégíteni. Az őszi forgalom idejére szigorító intézkedésként ki kellett mondani, hogy terven kívüli fuvarozáshoz elsősorban munkaszünetes napon állítunk ki kocsit. 1961. január 1-től ismét be kell vezetnünk a viszonylati tervezést. Fuvaroztatóinknák tehát már most úgy kell dolgpzniok* hogy ne legyen zavar ezen intézkedés életbe lépésekor. Hogy a fenti hiányoságok megszűnjenek* véleményünk szerint sokkal többet kell foglalkozniok a vállalatok vezetőinek a fuvarozás szervezésével, mert a jól megszervezett vasúti szállítással sokat megtakaríthatnak vállalatuknak is és a népgazdaságnak is. Meg kell szűnnie annak a szemléletnek, hogy a fuvardíj és a felszámított különféle bírságok (kocsiállás- pénz, fekbér, kocsilemondási díjak) csak egyik minisztérium zsebéből a másikba vándorolnak. Szabó Tibor főtanácsos, a MÁV Pécsi Igazgatósága vezetőjének helyettese
