Tolna Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-277. szám), Tolna Megyei Népújság, 1960. november (10. évfolyam, 278-282. szám)
1960-11-10 / 265. szám
1060. november 10. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 8 Ervényesiil-e a szövetkezeti gazdaságban a parasztember egyénisége? Tói emlékszem a szenvedé- " lyes vitákra, amelyeket as egyetemi szemináriumokon folytattunk ezzel a kérdéssel kapcsolatban az ötvenes évek elején. Elméleti viták voltak ezek, 3 már akkor, a szövetkezeti gazdálkodás első lépéseinek idején is erőltetettek. A vitát már akkor súlyos és világos érvekkel lezártuk, megállapítván: a szövetkezeti nagyüzemekben korlátlan lehetőség nyílik a paraszt- emberek egyéni képességeinek, adottságainak, rátermettségének érvényesüléséhez. Maradtunk abban, hogy az egyéniség érvényesülésének hasznát látja anyagiakban, erkölcsiekben egyaránt a közösség is, meg az egyén is. Most váratlanul két ízben is, értelmiségiek társaságában felbukkan újra ez a kérdés. Kispolgári eszmei nyűgöket cipelő emberek siránkoztak mondván: jó, jó, gazdasági téren nem lehet vitatni a szövetkezetek fölényét, de mi lesz a magyar paraszt egyéniségével? A jól gazdálkodó individualista magyar paraszt közösségi keretek közé szorul, elszürkül, egyéni képességei elkorcsosulnak, csavar lesz a nagy gépezetben és így tovább. Még Madáchra is hivatkoztak, az Ember tragédiájának 12. színére. Madách korlátái és a mű tragédia jellegéből fakadó okok ismertek, tudjuk miért írt így Madách a »szocializmusról«. Az azonban egy kicsit furcsán hat, hogy vannak olyanok, akik komolyan felvetik ezt a kérdést, s pontosan manapság az értelmiség között a parasztság új életre térésével kapcsolatban. No, dehát a kérdés felvettetett. Anélkül, hogy bárkit is ledorongolnánk, beszélgessünk el róla egy keveset Hisz vitatkoztunk már a szocialista demokráciáról, a kommunista humanizmusról, sok egyéb kérdésen, s minket igazolt az élet. Vitatkozzunk, hát azon is, vajon a parasztember egyéni képességeinek kibontakozó sóra hogyan hatnak a szocialista gazdasági viszonyok? Vitatkozzunk azért is, mert az értelmiség döntő többsége meggyőződésből a falu felemelkedéséért vívott harcunk csatasorába állt. Győződjön meg ügyünk igazságáról az értelmiségnek az a szűk csoportja is, amely még nem tudott megszabadulni a kispolgári szemlélet nyűgétől. A vitát gyakorlati példákkal kezdjük. Látogassunk el egy-két termelőszövetkezetbe, s nézzünk ott körül. Kezdjük a tolna néme- di Kossuth Termelőszövetkezettel. Ott találjuk Győri Jánost, a megye legjobb szövetkezeti kertészetének brigádvezetőjét. Az, hogy a tsz. kertészete ilyen jó, nagy mértékben Győri Jánosnak köszönhető. Egy évvel ezelőtt ilyenkor ezernyi kétséggel, súlyos belső vívódásokkal kezdte el a közös munkát. Nyolcholdas egyéni gazda volt. s évek óta rajong a kertészetért. Egyéni gazdaságában Is kertészkedett. de nem tudta akkor ennek áldozni az életét. Miért? Azért, mert ezerféle más munka követelődzőit az egyéni gazdaságban: búzát, árpát, kukoricát, krumplit kellett vetnie, állatokat nevelni, szőlővel bajlódni és kereskedni is, hogy realizálja termését. Gazdasági gondjai, adófizetési kötelmei voltak. Az egyéni gazdaság ezernyi fajta munkája, gondja, gúzsba kötötte, nem tudott érvényesülni hivatása, az. hogy a kertészkedésnek szentelje életét. S Győri Jánost a tsz megbízta 3 kertészet megszervezésével, majd vezetésével. Egyéni képességei szárnyakat kaptak, egy év alatt szinte csodákat művelt. A vezetésével megszervezett és működő kertészet olyan, hogy bárki megtekintheti. Majdnem dupla be vételt hozott ez a kert a tervezettel szemben. T'1 eiger Illés, a tengelici Pe- tőfi Tsz állattenyésztési brigádvezetője. Egyéni gazda korában is az állat, volt a mindene, de az említett korlátok között nem tudott egyénisége, teremtő képessége kibontakozni. Most Ú irányítja a tsz mintaszerű állattenyésztését, s irányításával bizonyosodik be Tengelicen a nagyüzemi állattenyésztés fölénye. Kákái Istvánná, az alsónyéki Dózsa Népe Tsz-ben a baromfitenyésztés irányítója. Több ezer baromfi nevelése, tenyésztése tartozik hozzá. Ferenczi József, a németkéri Ságvári Tsz állattenyésztője tegnap még egykét tehenet tartott, csak tartotta és nem tenyésztette, ma Garaí János a járási tanács főállattenyésztője csodálkozással beszél képességeiről, mert mint mondja, még az állatorvos feladatait is ellátja. Brigádvezetőkról beszéltünk ed dig. Most szóljunk egyszerű tsz- tagokról is. Tímár Sándornak, a dunakömlődi Szabadság Tsz tagjának a gép volt gyermekkora óta a szerelme. Az egyéni gazdaság maradi viszonyai elválasztották a géptől. Szövetkezetbe lépett, s ma Belorusz traktort kormányoz Tímár Sándor, aki tavaly még öszvéreket hajtott egyéni parcelláin. Azt látni kellene, hogyan bánik a gépével és hallani, hogyan beszél róla, s új életről, vágyainak teljesüléséről, egyéni képességei kibontakozásának korlátlan lehetőségéről. Ányos Ferenc, a nagydoroci Uj Barázda Tsz tagja. Egyéni korában híres dohánytermelő volt, de most lett csak igazán azzá. Amikor május végén először találkoztam vele, hatalmas ágyások bujazöld palántasűrűjét öntözte. Mint szerelméről a kamaszgyerek úgy vallott és vall a dohánytermelés csínjáról-bin- járól, szépségeiről. jVe halmozzuk tovább a pél■*-” dákat, az élet színes és változatos, a példák tömege egyhangúvá, vontatottá válhat. [ Nincs olyan termelőszövetkezet I megyénkben, de az országban j sem, ahol ne találkoznánk jócs- > kán magukratalált emberekkel. : Olyan parasztemberekkel, akik hivatásuknak tekintik termelőszövetkezeti munkájukat. Még egy példa engedtessék meg. Van egy ismerősöm Baranyában, aki 80 holdas nagy gazdához ment vő- nek, • mert rajongott a nagyobb méretekért, gazdálkodni akart, t*- gabb lehetőségekre vágyott. És mi lett a sorsa? Dolgozott látástól vakulásig, gazda az apósa maradt, maradi, gőgös nézeteivel, konok makacsságával. Majdnem öngyilkosságba keveredett a vő, és az ötvenes évek elején ott hagyott csapot-papot, iparba ment dolgozni. Két évvel ezelőtt visz- szatért falujába, közösbe lépett s tsz-elnöknek választották. Az idei nyáron a meghatottságtól ’könnyezve mesélte el nekem ma- .gáratalálását, új életét, boldogságát. Egyéniség érvényesülést? Hát Ügy néz ki ez a kérdés! A mezsgyekaróval nemcsak a gazdasági í korlátok tűnnek el a magyar falvak határaiból, hanem a szellem korlátái is, az egyéni képességek ! kibontakozásának, az egyén érvényesülésének és boldogságának korlátái is. Magasztos élmény az ember magárataláliírvmak az élménye. Az ilyen ember, aki a tsz-ben magáratalált, nappal dogozik, éjjel könyveket búj, tanul, képzi magát, úgy beszéi szakmájáról, mintha egyetemet végzett volna. Nagy magasságokba emelkednek ezek a magukratalált emberek. Irodalmunk, művészetünk adós még ennek az élménynek a maradéktalan bemutatásával. Kell ilyen emiberekről írni, kell ilyen emberekkel beszélgetni, kell ilyen embereket ismerni, átérezni, megérteni életélményüket, s ez többet ér minden elméleti fejtegetésnél. Általános ma nálunk a termelőszövetkezetekben az, hogy a Daraszíemberek felismert hivatást látnak misnkójukban? Még nem általános, «de nem is véletlen és nem is elszórt jelenség ez. S holnap már általános lesz! Mert ma már döbben találtak magukra, mint tegnap és holnap többen találnak magukra, mint ma. Az, amit ma látunk, tpo'--zia- lünk, az^új világ fényét villantja fel és a lehetősége’-et bizonyítja. És az új mindig győz, ha ma még több is van az ellenkezőjéből, holnapra az új lesz a győztes. Mindazoknak, akik a falu felemelkedéséért dolgoznak, hatalmas erőt és lángoló lelkesedést adnak ezek az eredmények. Mert láthatók ezekben az új típusú ember jellemvonásának csírái, az olyan emberé, aki nem anyagi, vagy erkölcsi kényszerből dolgozik, hanem azért, mert hivatása a munka és szükséglete úgy, mint a levegő, vagy mint a táplálkozás. A z egyéni képességek érvé- nyesülése az egyénnek is hasznos meg a közösnek is. S az utóbbiban van ennek óriási jelentősége, magasabbrendűsége. Mert a szűkpareellán, ha érvényesült is valakinfek a képessége az csak neki és családjának hozott hasznot, most pedig hasznot hoz a közösségnek is. Azelőtt az ilyen embert, aki képességei érvényesülése révén »tollasodott« irigyelték, ma megbecsülik, tisztelik és hálás neki a közösség. Azelőtt az egyéni érvényesülés mindig mások kára árán valósult meg. ma a szövetkezetben a közösség is hasznát látja az egyén érvényesülésének. Az ebből fakadó megbecsülés, tisztelet és hála tudata egy újabb nagyszerű élmény, amely tovább lendíti az egyén szárnyalását. Persze vannak még gátlói is nálunk az egyéni képességek érvényesülésének a termelőszövetkezetekben. Az eszmei gátlókon (önzés, előítélet, tudatlanság stb.) kívül vannak gazdasági gátló körülmények is. Például van javítani való a jövedelemelosztás rendszerén. Ezeket a gátló körülményeket a párt ismeri, megoldásukon fáradozik és meg is oldja a marxizmus-leninizmus birtokában. ennek az elméletnek segítségével. Sokat lehetne még erről a kérdésről írni. beszélni. Talán eny- nyiből is látszik, hogy az élet a mi elméletünket igazolja, azt, hogv a parasztember egyénisége, epvéni képességei a termelőszövetkezeti nagyüzemben érvényesülhetnek leginkább, mondhatjuk nyugodtan: korlátlanul. S azok. akik még nem ismerték fel ezt, egészen biztos, hogy másképpen fosnak vélekedni, mihelvt elfogulatlanul, helyes szemlélettel értékelik a megismert, körülöttünk bontakozó új életet. Gycnis János Erről is beszélni kell: Mézeshetek az istállóban Nem tudom könnyen elfelejteni azt az élményt, amelyet a bonyhádi tsz-tagok villasorának megtekintése jelentett nekem. — Újra és újra magam előtt látom a gyönyörű két-háromszobás, össz komfortos villákat, a tágas par- ettás, nagyablakos szobákat, azt, hogy Szipl bácsi milyen természetes kényelemmel ült a fotelben, felesége meg a rekamién, hogy milyen szép csipkefüggönyök díszítik az ablakokat. — Szipléknél a kombinált szoba volt a legszebb. — Ez a szoba a fiataloké — mondotta Szipl néni s ez emlékeket ébresztett bennem. Azelőtt nem volt a paraszti szobákban sem rekamié sem fotel. Kényelmetlen székek, padok szolgálták a pihenést, a dívány pedig — ahol ugyan volt — ott díszlett a tiszta szobában, de nem ült nem feküdt azon senki. A fiatalok? Sok helyen kegyet- lfn szokás volt divatban. A fiatalok házasságuk után évekig az istállóban hálták. Középkorú falusi ismerőseim közül többen mesélték, hogy az istállóban töltötték a mézesheteket. A házban az idősebbek laktak, s a fiatalasszony csak akkor költözött be az istállóból, amikor megszületett az első gyermeke. Akkor is úgy, hogy a család többi tagja összehúzódott, ketten aludtak az amúgyis szűk, kényelmetlen falusi nyoszolyán. Régen volt ez vajon? A falusiak emlékeznek, hogy nem is olyan régen! A felszabadulás előtt még dívott, s csak az elmúlt nyolc-tíz évben ment ki a divatból. Tehát még élő, eleven emlék ez most is, amikor villákat építenek a tsz-parasztok és a fiataloké a ház lcg-zebb szobája. Most is eleven emlék ez, amikor már a falun is elkezdenek lakáshiányra panaszkodni, mert a fiatalok házasságkor külön lakásba akarnak költözni. Nem elégszenek meg ma már sokan a falusi fiatalok közül azzi.í, hogy külön szobában lakhatnak, nekik külön lakás kell, komfortos. A mi rendszerünk zsilipeket nyitott az ember anyagi és kulturális szükségletei előtt. Nemcsak azt tudjuk megmutatni ^ hogy hogyan kellene élni jól, hanem napról napra biztosítani tudjuk, hogy aki becsületesen dolgozik, aki józan és törekvő, az a mi rendszerünkben elérje a vágyait. Szülőfalumban nemrég gyermekkori barátommal találkoztam, aki traktoros. Most épít egy új házat ő is, hogy legyen külön lakása. Szükségét érzi ennek és meg is tudja csinálni, mert van munkája, jó fizetése és segíti államunk is hitellel. Közöltük lapunkban, hogy államunk Tolna megyében 2700 családnak 110 millió forint segítséget adott már házépítéshez és a jövő évben is 20 millió forinttal segíti a családi házak építőit. Ezekhez a számokhoz nem is kell magyarázat így válik lehetővé, hogy a mai falusi fiataloknak nem kell istállóban tölteni a mézesheteket. S ha elő is fordul ez szórványosan, akkor is letagadják, mert érzik, tudják, hogy, ez ma már nem természetes. Forradalmi átalakulásról beszélünk ma, amikor falvaink életéről esik szó, — Valóban forradalmi módon változnak meg az emberek termelési viszonyai, összeomlik a rosszemlékű kisgazdaság, amely istállóba kényszerítette a fiatal házasokat, s új perspektívákat nyitó nagyüzemek születnek. Ezzel párhuzamosan forradalom zajlik minden parasztcsalád életében. A forradalom nem megy végbe simán, az új és a régi harca sok sebet is ejt, fájdalmakat is fakaszt. A forradalom eredményei azonban bontakoznak, bimbóznak és ezek a bimbók, az új falusi élet bimbói sokat ígérnek és lelkesítenek. — gy. —1 November 7-e tiszteletére művelődési otthont avattak Bátaapátiban November 5-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 43. évfordulója tiszteletére művelődési otthont avattak Bátaapátiban. A művelődési otthont egy régi épületből készítették állami támogatással és községfejlesztési hozzájárulásból. Az összes költségek meghaladták a százezer forintot. A művelődési otthonban, amely egy nagyteremből, színpadból és öltözőkből áll, kapott ‘ °t a községi mozi is. 8. — Üdvözlöm, Sztepán Gron- csevics — sietett elébe vidáman Batalov — jókor érkezett. Azonnal indulunk. Az elnöki fogadószobában már ott volt az expedíció parancsnoka. Pjotr Zsukov, és elmerülten beszélgetett Mihal Remizowal, a Kozmoszplán tervezőmérnökévei Grigorij Donszkov Elisával és Kovács Pistával ült az egyik kényelmes pamlagon és bizonyára valami kellemes tréfán nevettek annyira önfeledten, hogy a hozzájuk lépő Sztepán Groncsevics meg is jegyezte: — Úgy látom, a fiatalság nem fél egy cseppet sem — és biztatóul nagyot ütött Pista vállára — nos, fiatalember, hát megkérded-e még, hogy visszafelé is repülsz majd Budapestre, vagy nem? Pista kérlelő tekintetet vetett Groncsevicsre, de talán neheztelt is kicsit a kérdésért. — Ugyan Sztepán Groncsevics, hogy is gondolhat ilyet? Mondtam én azt egyáltalán? — Nézz oda, még letagadná?... Persze, Ellsa előtt nem illik ilyesmit kérdezni! — mosolygott az öreg tudós. Erre már Elisa is közbeszólt. — Nem mondanánk igazat, ha egyre azt hajtogatnánk, hogy nem félünk... Persze, egy kis szorongás azért kerül... De nem így szép az élet? Nekivágni az ismeretlennek, aztán majd meglátjuk... SASS ERVIN:/ aiálhölxjqó Y □ Donszkov fejezte be a gondolatsort: — Azért már szívesen filmezném a Marsot... Nem lesz rövid és könnyű az út... Batalpv csendet kért. — Elvtársak! öt perc múlva indulás. Engedjék meg nekem... hogy még egyszer köszönetét mondjak mindazoknak, akik munkájukkal lehetővé tették a Kozmoszplán megalkotását és azt, hogy nagyszerű űrhajónk holnap hajnalban útrakelhet a legtitokzatosabb bolygó, a Mars felé. Éljenek a tudomány hősei! — Hurrá! Bravó! Éljen! — kiáltások hallatszottak mindenfelől, majd mindenki kezetszorított az öt elszánt űrhajóssal és a gyorsliftekhez indultak. A tetőn felzúgtak a helikopterek motorjai és pontosan a megjelölt időben, délután 4 órakor egymás után röppent fel az öt tömzsi gép a Központ felhőkarcolójáról, és egy gyors búcsúkor után pillanatok alatt eltűntek az Ural irányában. • Az Ural lábánál, ahol nem is olyan régen olyan különös és furcsa éjszaka uralkodott, már a kora hajnali órákban sok száz ember foglalatoskodott a Kozmoszplán indítótornyán, a kordonokon kívül pedig öt világrész sajtó, rádió és televízió tudósítói ütöttek tanyát. Moszkván kívül New York, London, Párizs, Budapest, Róma és számtalan más világváros valamennyi hírügynöksége, újsága, rádiója és televíziója feszülten várta az érkező híreket. Az indítótoronytól nem messze valóságos sajtóközpont épült ki néhány nap alatt és a sok száz tudósító egy háromemeletes acélpalotában gyülekezett, ahol rádiótelefonok, elektronikus géptávírók és televízió közvetítő- állomások álltak rendelkezésükre. Batalov és az expedíció tagjai az utolsó előkészületeket is megtették az indulásra. A végső vizsgálat mindent rendben talált, mire a Központ elnöke hajnali 5 óra 30 perc 16 másodpercre megadta az indulási engedélyt. A Kozmoszplán messziről karcsúnak tűnő, közelről azonban annál hatalmasabb teste indulásra készen pihent az acél áll- ványerdő közepén. (Folytatjuk)
