Tolna Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-277. szám), Tolna Megyei Népújság, 1960. november (10. évfolyam, 278-282. szám)
1960-11-10 / 265. szám
Fritz Marianna Paks A gyermek-szépségversenyre ágy kell Dzinóczi Gyurika Fácánkert szavazol, bogy a Népújságból Szél Janika Szedres kivágjuk annak a gyermeknek Biczó Sanyik» I regszemcse a képét, akit a legszebbnek tartunk, s Vecsei Ferike Kajrnád azt bekiiÜljük a Népújság rímére. fOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 19C0. november 10, • •• A MÜÜTTÖL NEM MESSZE, a lapályban terül el a dunaköm- lődi Szabadság Tsz 22 holdas cukorrépa-táblája. Mozgalmas a ré- patábla, asszonyok, férfiemberek serege tarkállik, vontatók kerülgetik egymást, lovaskocsik haladnak sorjában, sürgős munka most a répaszedés, mert határidőt szabott a cukorgyár, és búzát akarnak vetni a répaföldbe. Nagy kések suhognak veszedelmesen az asszonykezekben, fejeket vagdosnak, cukorrépafejeket, amelyekből majd silázs lesz, jó takarmány. Ügyesen vagdalkoznak a lányok, asszonyok és hullanak a fejek a csapásaik alatt. Itt van mindjárt a tábla szélén Müller Erzsiké, szöszi húgával Katinkával. Erzsiké már hároméves tsz-tag, de Katinka a konzervgyárban dolgozik Pakson. Most azonban kijött ő is a répaföldre, hisz minden dunakömlődi lakos eszik a tsz kenyeréből, segíteni illik hát ilyenkor, amikor szorít a munka. Nemcsak Katinka van itt olyan, aki nem tagja a tsz-nek, hanem sokan mások is. Itt van Nádori Lajosné, aki ezúton küldi üdvözletét agronómus fiának Fornád- pusztára, meg Vigh Sándorné is, akinek nemcsak a neve, hanem a kedélye is víg, mert soha sem szomorú. A Nyirsa Karcsi meg katonának készül, már behívót is kapott. és az építkezéstől, ahol dolgozik, szabadságolták. Most meg, míg eljön az idő, itt dolgozik, mert ennyi csinos lány között vidám az élet és öröm a munka. Karcsi húga, a Marika rendes tagja tizenhét évével és minden erejével a tsz-nek, ő is itt vagdalko- zik nagykésével. Hej, ott meg baj történt, nézzük csak, mi van ott? Varga Marika kezét vágta, folyik piros vére, rácsorog a sáros, barna hantokra. No, de nem veszélyes, bőrmenti a vágás, kiesit eltámult a kislány, elábrándozott, talán gondolt valakire... A Nyirsa-testvérek mellett dolgozik a komolyarcú, komolybeszé- dű húszéves Dávid Erzsiké. Keze mintha gép lenne, vágja, dobálja a répát. Négy év óta tsz-tag az Erzsiké és két éve munkacsapatvezető. Tizenöten vannak a munkacsapatban. Egy szív, egy lélek ez a csapat. 100—120 öl répát szed ki egy-egy fő naponta, ebből a táblából öt holdat felszedtek. Keresnek egy-másfél munkaegységet naponként. DÄVID ERZSIKÉ CSAPATA a tábla alsó részén nyüzsög, feljebb pedig Urbán Mihályné csapata szorgoskodik. — Az én csapatomban öregek és neveletlenek vannak — tréfálkozik Urbánné és rámutat két szomszédjára. Nézem a két fiatal teremtést, s nem tudom, hova sorolni őket a kétféle csoportosításból. — Ezek még neveletlenek? — kockáztatom meg a kérdést. — Hát ahogy vesszük... — s kitör a nevetés, beleharsan az asszonyi nevetés az őszbccsavayo- dott határba. Nevetnek, mert a két szemrevaió teremtés, akiket a riporter nem tudott hirtelen, hova sorolni, Laczkó Józsefné meg Maródi Istvánná. Nem csoda, ha nehezen ment az osztályozás, mert se nem öreg, se nem neveletlen a két csinos menyecske ... Laczkóné és Maródiné még olyan fiatalok, hogy ilyenkor még a kori sem kell tagadni. Meg korán is mentek férjhez . .. Amott a cukorrépa-tábla mellett piroslik a 10 holdas takarmányrépa-tábla. Itt férfiak serénykednek, Szakáli György, Li- ziczai László, Ulbert Sándor. Bella Imre, Horváth János meg á többiek. Azt mondják, nem férfimunka ez, mert babramunka a répaszedés. Ök tulajdonképpen a szállításnál dolgoznak, de hát most ide szorultak, mert a vontató elment valahová nélkülük. Egy Csaknem 9000 dolgozó tanul szervezett formában a megye területén A felszabadulás előtt még ahhoz sóm volt lehetősége mindenkinek, hogy elvégezve az általános iskolát, nem beszélve arról, hogy milyen kevesen voltak azok, akik érettségiztek és még kevesebb az egyetemet végzettek száma. A felszabadulás után megváltozott a helyzet: egyre több munkás- és parasztfiatal került be a középiskolákba és az egyetemekre, de nagyon sokan iratkoztak be az esti és levelező tagozatokra is. Ez a megváltozott helyzet megmutatkozik megyénk területén is. Az elmúlt évek során egyre több dolgozó kapcsolódott be a szervezett tanulásba. Ma már a megye 108 helysége közül 66 helyen működik a dolgozók általános iskolája, ahol az V—VIII. osztály tananyagát sajátítják el a termelőszövetkezetek és üzemek dolgozói. Míg tavaly 42 helyen 1300 ember tanult, addig az 1960 —61-es tanévben 1938 ember iratkozott be az általános iskola különböző osztályaiba. Ezenkívül üzemekben is működnek általános iskolák, mint pl. a tolnai selyemgyárban, ahol két osztályban mintegy 43 fő tanul. Nemcsak az üzemek, termelő- szövetkezetek dolgozói végzik el hiányzó általános iskolai tanulmányaikat, a megye területén 6 kisebb település lakói is tanulnak. Itt körülbelül 100 dolgozó tanul a VII—VIII. osztályban. örvendetesen emelkedett a középiskolai létszám is. Tavaly körülbelül 800-an tanultak a gimnáziumok és technikumok levelező tagozatán, az idei évben a beiratkozottak száma meghaladja az 1100 főt. A megye területén esti egyetem is működik. Jelenleg 201 dolgozó jár a marxizmus—leninizmus egyetemre, ahol filozófiával, politikai gazdaságtannal és a munkásmozgalom történetével ismerkednek. M. M. vontató azonban éppen most végzett a rakodással, Tímár György a vezetője, s Kovács Imre, Czik- kely Illés. Fábián Sándor meg Schemer János a rakodók. Nehezen vonszolja a terhet a gumikerekű Zetor, sárba ragad a kocsi, pörög a traktorkerék, de itt van a »mentőállomás«, segít Tímár Sándor piros Beloruszával. Belekapaszkodik a Belorusz a Zetorba és úgy rántja, ki a sárból, fel a kapatón. mint a pinty! SCHEMER JANOS anyagot ad az újságírónak. — Ezt írja meg, elvtársam! Itt van ez a Tímár Sándor barátunk. Tavaly még két öszvérrel kocsi- kázott, de bolondult a gépért, azt meg kell hagyni. Megígértük neki, ha belép a tsz-be, veszünk neki egy szép piros traktort. Belépett és itt van, nézze csak, megvan a piros traktor. Mégis csak előkelőbb ezzel furikázni, mint két öszvérrel döcögni. Ez nem vitás! No persze, ez nem is lehet vitás. De most már az sem vitás, hogy Dunakömlődön, ahol egész évben és most ősszel is szervezetten. vidáman dolgoznak, vidám lesz majd a zárszámadás is.-is -os NEM LESZ CSODA.. — Miért nem vagyok én most legalább ötven éves — mondja a hetvenhét, éves Právics János bácsi, a dalmandi Béke Tsz nyug díjas tagja, amikor menyével, Právics Józsejnével, a tsz dolgairól beszélgetünk. Bizony felemelő érzés hallgatni az új életről szóló híreket. Tele vannak azok küzdelemmel, de milyen jó tudni, hogy közösen könnyebb, s az eredmények nem maradnak el. Vegyük csak azt az egyet, hogy Právicsnéval együtt általában 28 asszony dolgozik a tsz- ben. De nemcsak tessék-lássék, ezt mutatja Právicsné több mint másfélszáz munkaegysége. — Kaptam is rá majd négy mázsa búzát előlegbe, közel egy mázsa árpát és minden hónapban 10 forintot munkaegységenként. — ügy számítjuk, a 38 forint munkaegységenként meglesz — mondja megelégedetten. — Tavaly is kiszámítottuk, hogy a jövedelmem 1200 forintos havi fizetésnek felel meg. Talán as idén még több is lesz — teszi hozzá. Eddig még csak az eredményekről esett szőj pedig volt ám »küzdelem« is. Az asszonyok látva az elmúlt évi tapasztalatok alapján, hogy milyen nehézkesen megy akár a kapálás, akár a betakarítás, nem hagyták magukat az idén. Tavaly még hiába javasolták, mindenkinek ki kell osztani a területeket. Az idén azonban addig kardoskodtak, míg megvalósították. Bizony a közös és az egyén is hasznát látja ennek: — így sikerült a családtagok többségét is bevonni a munkába — mondja Právicsné — de lett is eredménye. És sorolja még tovább is mit jelent, hogy az idén valóban közösen, együtt dolgoztak. Ezt hallva nem csoda az öreg ,fel- Idáltása, Nem lesz csoda a tsz jó eredménye, a tagok boldoguld sa. (Sz) Kevesebbet markoltunk, de nagyot... — Kétszer is megtréfált bennünket az időjárás. A hegyről lejövő víz kimosta az árkot, egészen a csövekig. Most azt keil betemetni, ügy csináljuk meg az utat, bogárhátúra, hogy a víz két oldalt folyjon, középen ne tudja kihordani — magyarázza szakszerűen Bosnyák János. Szűk kis utca kapaszkodik fel a hegyre, a Dankó utca. Itt vezették fel a vízvezetékcsövet a hegyre, ott készül majd el a víztároló két. egyenként ötven köbméteres tartálya. Az idén nagy munkához láttak a bátaiak. Vízvezetékhálózatot építenek, a meglevő artézikét vízének felhasználásával. Vízto- ronyt építeni nem kell, hiszen közvetlenül a falu felett ott emel kednek a meredek dombok, bármelyikre lehet vízmedencét építeni. A vízvezeték nyomvonalán kapaszkodunk Bosnyák Jánossal a hegyre. Az utca végétől kezdve még nem temették be az árkot. Van olyan rész, ahol három méternél mélyebbre kellett ásni. — Körülbelül itt lesz a két tartály — mutatja. — Ide kell felfuvarozni a sódert. Legalább öt kilométeres kerülővel, mert másként nem lehet ide feljönni. — Ide nyomja fel majd a motor az ártézikúttól a vizet, innen jut majd a vezetékbe. Mit szól hozzá, milyen szép innen a kilátás? Csakugyan. Lent, a falu aljáig nyúlik be a Duna-ártéri nyárerdő. Tetejét mintha csak óriás kertészollóval nyírták volna egyenesre: — Látja ott fönn azt a kék csíkot? Az Öreg-Duna. Akkora törpéket, pontyokat lehet ott fogni, hogy csak na ... Amott, látja azokat a tornyokat? Az Baja. Azon alul Szeretnie, az alatt, ott a fehér házak ... Az Vodica. Szép a mi vidékünk. — Látom, hordják a homokot — jegyzi meg hirtelen Bosnyák János és lemutat a falu alatti Duna-ágtól húzódó zöld, sík területre. A sarkában állt az öreg halászcsárda, amelyet az 1956-os árvíz döntött romba . . . A sík közepén apró játékszernek tűnik a lovaskocsi, a körülötte mozgó emberek — A kövezéshez hordják a homokot — teszi hozzá magya- rázóan kísérőm. — A vízvezetékhez kiásták aZ árkot, a járdák mellett, a vízfolyásban. Annak a köveit most rakják vissza. Éppen a szövetkezet darálója felé dolgoznak. A tanácselnök is ott volt az előbb, nézte a munkát.;. Visszabaktatunk a hegyről. Bosnyák János ismét munkához lát, én pedig a tanácselnök keresésére indulok. Éppen előttem toppan be irodájába, miután ma már másodszor — tizenegy óra van — szaladt, illetve kerékpározott végig a falun. Sümegi István az a fajta tanácselnök, aki saját szemével szeret meggyőződni mindenről. Reggel korán például óizért, hogyan indul munkába a szövetkezet tagsága, az előbb azért, hogy nincs-e fennakadás a kövezésben. — A vízvezetéképítés? Jól halad — válaszol érdeklődésemre. — Már elértük kitűzött célunkat^ 440 000 forintot építettünk bej elkészült három kilométer hosz- szúságban, a felvégtől egészen a malomig. Az árkokat mindenütt a lakosság ásta ki és temette is be. A vállalat csupán a szerelést végezte. — A községfejlesztési tervünket az idén így száz százalékra teljesítjük. Valamivel még túl is( Az előző években azt csináltukj hogy 20—25 féle dolgot is belevettünk a tervbe — aztán valami mindig elmaradt. Az idén úgy határoztunk, hogy kevesebbet, de nagyobb dolgot csinálunk. így került sor a vízvezetékre. — Úgy szeretnénk, ha a víztároló még az idén elkészülnej s akkor jövőre csak az ártézi- kútnál a szivattyúház megépítése és a motor beszerelése maradna, meg az alvég felé a csőhálózat lefektetése. A vezeték egy része már használatban van, amit a kút így elbír. Öt csapról hordják már a vizet. A szakemberek megvizsgálták a -kutatj megállapították, olyan bővizű, hogy akár két ilyen községet is el tudna látni. — Jövőre így teljesen elkészül lünk a vízvezetékhálózatta]. Sokat jelent ez a községnek, sokan vannak, akik a házba is be akarják vezetni majd a vizet. Sok parasztházban lesz folyóvizes fürdőszoba... Igen, legnagyobb részben községfejlesztésből épül a vízvezetékhálózat. Az idén azt csináljuk; kevesebbet markolunk^ de nagyot.. ■ BOGNÁR ISTVÁN TTTTTTTTTTfTTTTTTTTTTTTTTTTTVVTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTWTTTyTTTWTWTTWTTTrTTyTTVTTTVTTTTTTTTTyTTTTTTTTVTTTTTTTTTTTVTTTTT^TT'FTyTVTVTTTTTTVTVTVTyTTVTV'TTTTTTTVTrTTTTTTTTTTTTl ek-izép i égnerjen ij 1960.
