Tolna Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-277. szám), Tolna Megyei Népújság, 1960. november (10. évfolyam, 278-282. szám)

1960-11-04 / 261. szám

1960, november 4. TOT,NA MEGYEI NEPÜJSAO 3 A MI KORUNK FELADATA hidal építeni létektől lélekig, világrészek, népek között Békegyűlés Szekszárdon „Békén pipáljatok kémények, Zsongjatok magba gyűlt remé­nyek...” — hangzik Fodor József „Békén” című verse Polgár Éva gimnáziumi tanuló szép tolmácso­lásában a volt megyeháza nagy­termében. Bevezetője volt ez a tegnap Szekszárdon megtartott megyei békegyűlésnek, amelyet a Hazafias Népfront megyei bizott­sága rendezett. A megye minden részéből ösz- szegyűlt békeharcosokat a Haza­fias Népfront megyei elnöksége nevében Gyerő András üdvözöl­te, majd Kaszás Imre országgyű­lési képviselő tartott előadást. Részletesen ismertette a béke- harc eddigi eredményeit, további lehetőségeit és szükségességét. •— A mi korunk feladata hidat építeni lélektől lélekig, világré­szek, népek között — mondotta többek között — s ért- megvan­nak a reális lehetősé r/jk. Beszédes példák sorozatán ke­resztül mutatta be, hogy az egész világon milyen hallatlanul meg­erősödött a béke híveinek tábora, s milyen aktív békeharc bonta­kozik ki szerte a világon. Ennek szerves része az általános és tel­jes leszerelésért vívott küzdelem. ] — Nem kívánjuk a háborút — A Szovjeunió a vezetője ennek a páratlan és példa nélkül álló harcnak — mondotta. — És nem gyengeségből, hanem a hallatla­nul erős katonai fölény birtoká­ban teszi erőfeszítéseit. — A történelem menete feltar­tóztathatatlanul halad a szocializ­mus végleges győzelme felé — mondotta befejezésül — ez pedig egyet jelent a világbéke ügyével. Büszkék vagyunk arra,- hogy en­nek megvalósításában mi is részt veszünk. Az utána következő vers Maros Éva gimnáziumi tanuló előadásá­ban már ezt a kort elevenítette meg, amikor a gyermek kérdezi apját, mi az a fegyver, az nem tud rá válaszolni, hiszen nem is­merte soha. A felszólalások során munkád sok, dolgozó parasztok, értelmisé­giek, nők és férfiak mondták el véleményüket. Szinte szállóigévé vált a beszámolóban hallott mon­dás ....hidat építeni lélektől léle­k ig, világrészek, népek között”. Bonyhádi Márton cipőgyári mun­kás a felvilágosítás, a békehar­cos nevelés fontosságáról szólt. mondta V. Pap József nagyszo- kolyi tsz-tag. Majd azt sorolta, mit tesznek azért, hogy hazánk minél erősebb legyen, hiszen a jól végzett munka eredménye is ezt segíti. — Nagyon komolyan kell ne­künk venni azt, hogy békeharco­sok vagyunk — mondotta Szintai István református lelkész. — To­vább kell adni ami bennünk már megérett, annak a hídnak a meg­építése érdekében. Dr. Kathona Géza, református esperes arról beszélt, hogy a tények igazolják, a magyar nép jó úton jár a földi jólét és a béke megteremtésében. Tóth Istvánná teveli asszony a békemozgalom tízéves eredmé­nyeiről beszélt. Kell is beszélni róla, hiszen azok lelkesíthetnek bennünket, s bebizonyosodott, nem hiávavaló. Gerendás Mi- hályné kérte, hogy az előadó, Ka­szás Imre, náluk. Bölcskén is tartson ilyen előadást. Befejezésül Kaszás Imre vála­szolt a felszólalásokra, majd Gyerő András záró szavaival ért véget a békegyűlés. (Sz) B tagok háztáji gazdaságából is feilesztik a közös jószágállományt a rácegresi Egyetértés Tsz-ben A közös állattenyésztés fejlesz­tésének a rácegresi Egyetértés Tsz- ben sem jobbak a lehetőségei, mint a környék más közös gazda­ságaiban. Egy szövetkezeti taghoz viszonyítva itt mégis gyorsabban növekszik a sertés- és szarvasmar­ha-állomány, mint a paksi járás más termelőszövetkezetében. A magyarázat egyszerű, a módszer kézenfekvő. A tagok háztáji gaz­daságát is bekapcsolták a közös állatállomány számszerű növelé­sébe. Vagyis a szövetkezeti pa­rasztok háztáji gazdaságában ne­velt1 süldőket, növendék-szarvas­marhákat a közösség megveszi, meghizlalja és értékesíti. A rácegresi Egyetértés Tsz 45 tagja közül 42 a háztáji gazdasá­gában tehenet tart. Anyakocája pedig kivétel nélkül mindenkinek van. Eladó süldője általában min­den szövetkezeti tagnak van, egy esztendőben három is. Ezt a szö­vetkezet megveszi. Ily módon az idén 112 süldőt vásárolt a vezető­ség. A sertéseket meghizlalták, aminek következtében a tagság kétszeresen jól járt. Először is a süldőkért a szövetkezet vezetősé­ge annyit fizetett, mint az állat­forgalmi vállalat. S mert nagyüze­mi módon hizlalták meg vala­mennyit, a hizlalás költségei ki­sebbek, mint mondjuk a háztáji gazdaságban. A közösen értékesí­tett hízók után pedig nagyüzemi felárat kap a tsz, és ily módon is emelkedik az államnak eladott árumennyiség értéke, amiért ked­A patronálok segítsége Nagyszokolynak Nemrégiben vállalták el Nagy- szokoly termelőszövetkezeti köz­ség patronálását a budapesti Kútvölgyi úti Állami Kórház dolgozói. A kórház dolgozói rendszere­sen látogatják a községet, s a két termelőszövetkezetnek már eddig is számos dologban adtak segítséget. Legutóbb például két orvos látogatott el a községbe és több mint 100 beteget vizsgált meg. Ezenkívül most kapott a köz­ség egy csomagot, tele orvossá­gokkal, műszerekkel és más or­vosi felszerelésekkel. Jutott be­lőle az iskolának, a védőnőnek és a község szülésznőjének mun­kájuk végzéséhez. Az ajándéko­zásból a fiatalok sem maradtak ki, mert ugyanezzel a küldemény nyel a KISZ-fiatalok köny­veket és folyóiratokat kaptak. vezmény illeti meg a tagságot. Ez mind megmarad, s a felosztható vagy a fel nem osztható vagyont gyarapítja. A rácegresi szövetke­zeti parasztok mindezt nagyon jól tudják. Ezért már most bevették a jövő évi tervükbe, hogy 70 hízó­nak való süldőt vásárolnak meg a tagoktól. Ez gyakorlatban annyit jelent, hogy az Egyetértés Tsz-ben jövőre minden taghoz viszonyítva négy és fél disznót hizlalnak meg. Kisebb mértékben ugyan, de ha­sonló módon fejlesztik a közös szarvasmarha-állományt. Ebben az esztendőben a vezetőség 13 nö­vendék-szarvasmarhát vásárolt meg a tágok háztáji gazdaságából. A növendékmarhák árát a tagság csaknem teljes egészében saját erejéből fizette ki. De van mód ar­ra is, hogy e célra hitelt kérjen a szövetkezet az államtól. Ésszerű, hogy a rácegresi ter­melőszövetkezet ily nagy gondot fordít a közös állattenyésztés fej­lesztésére. Hiszen ez az egyik alapja a belterjes gazdálkodás­nak, nem beszélve arról, hogy az állattenyésztésbe fektetett pénz gyorsan és többszörösen visszaté­rül. íme erre is a példa: a nem egészen kétéves termelőszövetke­zetben már az idén az állatte­nyésztés hozza a pérzbevétel na­gyobbik részét. A naprakész könyvelés adatai szerint ugyanis míg a növénytermelés ez évi jö­vedelme eddig 84,616 forint, ad­dig az állattenyésztés közel 270 000 forinttal járult hozzá a pénzbevételhez. A rácegresi termelőszövetkezet példája igazolja, hogy érdemes, sőt a mai körülmények között indokolt is, hogy a közös állat- tenyésztést a tagok közvetetten a háztáji gazdaságban nevelt jószá­gok szaporulatának közösbe adá­sával is segítsék elő. Erről is besxélni keilt Önkéntes vagyonvédők bőrkötényt vitt. A gyárkerítés mellett találta. A nyomozás a következő napon eredménnyel járt... Ez is egy példája annak, hogy az emberek már felelősnek ér­zik magukat a nép vagyonáért, még egy bőrkötény erejéig is. — Sőt egészen jelentéktelennek lát­szó esetekben, — mint egy cso­mag vaj, egy darab deszka stb. — is az emberek fellépnek a népvagyon megkárosítói ellen. Üzemi pártszervezetek, tö­megszervezetek nevelő munkája, örvendetesen mindjobban e té­mára is kiterjed. Üzemi gyűlése­ken, tömegszervezeti taggyűlése­ken beszélnek a társadalmi tu­lajdon védelméről. Nemcsak a gyűléseken, hanem a munkások egymás között is sokat beszélnek e témáról. S így mindjobban szé­lesedik az önkéntes vagyonvédők munkájára is. Az tábora, mind többen óvják, védik gyárban, ahol az a nép vagyonát S a tevékenység ebben merül ki. A műszakiak, tsz-pa- rasztok már megelőző munkát is végeznek. Felfigyelnek a munka­helyeken veszendőre ítélt, heverő tényüket, és a következő mű- anyagra, javaslatokat tesznek a A társadalmi tulajdon védel­me érdeke mindenkinek. Nem kell különösebben bizonygatni, hogy miért szükséges védeni a nép vagyonát, s azt sem kell sok­szor bizonyítani, hogy a társa­dalmi tulajdon védelmében ez ideig milyen eredményeket ér­tünk el: jelentős a dolgozók ön­tudatának fejlődése. Mind több az olyan munkások, műszaki dolgozók száma, akik önkéntes vagyonvédőkké »léptek elő«, ép­pen a több éves eredményes ez irányú nevelő munka hatására. Az egyik építőipari ktsz-ben például, amikor a kőműves bri­gád elvonult a munkahelyről, és egy habarcskeverő ládát, s né­hány padlót hagytak a törmelék között; a tagság közgyűlésén a brigádvezetőt felelősségre von­ták. A felelősségre vonás, bár ké­sőn történt, hatással volt a bri­gád további egyik nagy utóbbi időben a munkások több nemcsak üzemi »szarkát« lepleztek le, fel- munkások tűnőén sok bőrkötény tűnt el. A munkások a gép, a munkahely mellett hagyták elzáratlanul kö szak-kezdésre a védőruha már el­tűnt, Az üzemrendész segítségé­re voltak a munkások is, a szarkát mégsem tudták leleplez­ni. Néhány nap múltán, kora reg­gel a portáshoz, a községi ter­melőszövetkezet egyik tagja egy gazdaságosabb munkára. És ez a jellemzője, pontosabban: mind­inkább ez lesz a jellemzője az önkéntes vagyonvédők tevékeny­ségének. S ezt a mozgalmat, e nemes tevékenységet támogatni kötelessége mindenkinek. — P — Sajói- erejükből is építkeznek a medina-szőlőhegyi tsz-gazdák A medina-szőlőhegyi Rákóczi Tsz nem rendelkezik a nagyüze­mi állattenyésztés folytatásához szükséges épületekkel. Szőlőhe­gyen viszont jó hagyományai vannak az állattenyésztésnek, amit a szövetkezetnek érdemes tovább folytatni. Ezért úgy határoztak a tsz ve­zetői és tagjai, hogy olcsó mód­szerekkel, saját pénzük és külön­böző építési anyagok hozzáadá­sával, a helyi erőforrások jó ki­használásával építkeznek, hogy minél előbb közös, nagyüzemi épületekbe gyűjtsék össze az ál­latokat. Saját építőbrigádot is szerveztek, hogy ezzel is feltételeket biztosítsanak a házásokhoz. jobb beru­A tavasz óta saját erőből épí­tettek egy 120 férőhelyes, szer­fás, téliesíthető sertéshizlaldát és nagymértékben járultak hozzá saját eszközeikkel egy 20 férő­helyes sertésfiaztató, egy 120 férő­helyes süldőszállás és 50 férő­helyes növendékmarha-istálló építéséhez. Több egyéni tulaj­donban lévő nagyobb istállót is átalakítottak, hogy ideiglenesen ott helyezhessék el a tsz állat- állományát. (5) Igor Kuzmics kénytelen volt kis szünetet tartani, mert a TV- stúdióba gyors jelzés érkezett, hogy az Űrhajósok terét betöltő százezernyi embertömeg zúg, morajlik a meglepő és valójában hihetetlennek tűnő hír hallatá­ra. Amikor kissé elült a zúgás, morajlás, maximumig felerősítve bömbölték a fémhangszórók Kuz­mics szavait. — Ezek után véglegesen bebi­zonyosodott, hogy titokzatos boly­gótestvérükön, a Marson értel­mes lények éltek, vagy élnek még ma is. A Kozmoszplán prog JL SASS ERVIN:/ aiálbúhjgé X X □ lől, és intett a táv-televízió ve­zető technikusának. — Koromajov elvtárs, kérem, kapcsolja a Hold-kolóniát. A . tanácskozóterem elsötétült, és az egyik falat majdnem egé- ramjának átdolgozását mór meg szén betöltő képernyő lassan ki­is kezdték a megbeszélés részt­vevői. Annyi bizonyos, hogy a felvételen látható város felderí­tésével is számolhatunk. — A Kozmoszplán holnapután hajnal­ban útrakel és hamarosan meg­tudhatjuk, mi okozta a marsbeli metropolis pusztulását, és helyes­nek bizonyult-e tudósaink első feltevése, hogy a Mars-kultúrá­nak atomrobbanás vetett véget... A romok elhelyezkedése a sugár­irányú pusztulás szinte félreért­hetetlenül erre utal... Ezzel Kuzmics, a Központ saj­tófőnöke befejezte a TV-ripor- temek adott interjúját. A ripor­ter alig tudott egy-két szót elnyögdécselni, reszketett a fényképfelvétel és az apró mikrofon, miközben Igor Kuzmics arca sokat sejtető külö­nös mosollyal halványodott el a hatalmas képernyőn. Batalov, a központ elnöke fel­állt a hatalmas kerekasztal mel­világosodott. Először furcsa, fer­de irányban szaladó sávok jelen­tek meg, majd a technikus igazí­tott valamit a vezérlőasztal egyik gombján, és abban a pillanatban bízást kapott á Hold-kolónia ve­zetésére, azóta a Holdon él. Úgy látszik, a Hold-kolónia tu­dósai is rendkívüli megbeszélé­sekre gyűltek össze az Ikarusz II. szenzációs fényképfelvételei­nek vétele óta, mert Szergej To­maskov késett. . A sötét tanácskozóteremben halkan beszélgettek egymással az expedíció tagjai és a meghívott tudósok. Kovács Pista éppen Eli­tisztán, mii tha csak közöttük ül- sa Dabrowskával suttogott, izga- ne, megjelent a Hold-kolónia te- tottan tárgyalták: vajon igaz le­mikrofont, miközben vagy tíz percig beszélgetett Tomaskovval arról, hogy az Ikarusz II. felvé­telén látható városromok pusz­tulására feltételezett atomrobba­nást el lehet-e tényként fogadni vagy esetleg más feltételezések is számbajöhetnek? — Nem, másról szó sem lehet — beszélt a képernyőn Tomas- kov — valamennyiünk és én is állítom: a Marson — hogy mikor, azt még nem tudhatjuk pontosan — rettenetes atomhalál vetett véget mindenféle életnek... — Veszélyezteti ez az ön vé­leménye szerint a Kozmoszplán utasait? Kiléphetnek az expedí­ció tagjai a Mars felszinére? — Egyszóval: milyen lehet a radio­aktivitás mértéke a Mars légkö­rében és a bolygó felszínén? Tomaskov nem felelt azonnal. Jegyzettömbjét kereste zsebében, aztán fellapozta a közepe táján. — Az Ikarusz II. fényképezés levíziós központjának ügyeletese. Batalov szólalt meg. — Üdvözlet a Hold-kolóniá­nak! Tokár elvtárs, ugye? A képen az erőteljes, fiatal fér­fi mintha egyenesen Batalovra tekintett volna, úgy válaszolt. — Igen, én vagyok Batalov elvtárs. Parancsol? — Kérem, hívja azonnal a be­köszönő szülékhez Szergej Tomaskov elv­kezében társat! — Egy pillanat... Szergej Tomaskov, a Hold-ko­lónia tudós-csoportjának vezető­je, különösen jártas a radioakti­vitás és az atommaghasadás tu­dományos vizsgálataiban. Már közel egy esztendeje, hogy meg­het-e az eddigi gyorsan kialakult közben az exponálással egy idő­feltevés arról, hogy a Marson atomháború vetett véget az élet­nek?... A halk beszélgetésnek Szergej Tomaskov vetett véget, amint üdvözölte Batalovcvt és a ben különböző adatokat is rögzí­tett műszereivel. Ezek egy részét máris feldolgoztuk. A romváros fényképezésekor lejegyzett ada­tok szerint a radioaktivitás nagy­többi kollegáját, akik a tanács- sága semmivel sem nagyobb, kozóterem hatalmas kerekasztala. mint a Mars más területei fe­körül ültek. — Üdvözlet, Batalov elvtárs! Üdvözlet mindenkinek a Hold B—5-ös állomásáról. Elnézést a pár percnyi késésért, de az Ika­rusz II. többi felvételeit tanul­mányoztuk. Ezeken azonban saj­nos semmi érdekeset nem talál­tunk... Batalov szórakozottan forgatta kezében az apró, gömbalakú lett. Valószínű tehát, hogy a romváros talaján, kövein sem telepedett meg olyan magas ra­dioaktivitás, mely veszélyeztetné az expedíció tagjait. Természetes azonban, hogy nem árt, sőt fel­tétlenül szükséges az óvatosság... Nem volt rá még példa ugyan, de a műszerek is tévedhetnek... (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents