Tolna Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-277. szám), Tolna Megyei Népújság, 1960. november (10. évfolyam, 278-282. szám)
1960-11-30 / 282. szám
1960. november 30. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG s Vizsga: becsületből, emberségből, munkaszeretetből — kitűnőre A négyszáztizenegyes mozdony csattogva, hosszú szerelvényt húz a gurítódombra. A tehervonat mellett elszáguld az esti gyorsvonat. A fényszórók, hatalmas lámpák alig törik meg a sűrű ködöt. A gurító dombon lévő jelzők színes lámpái csak néhány méterről vehetők észre. Az állomáson szokatlanul nagy a forgalom. Hétvégi csúcsforgalom van Dombóvárott. És Pető István szocialista brigádja dolgozik a gurítón. Tizenhat ember. Tizenhat jó munkás, annyi munkasiker hőse... A gurítást a szokásosnál óvatosabban végzik. Milliókat érő áruk, és megfizethetetlen emberéletek múlnak egy-egy másodpercen. Vigyázni kell, anyagra, emberre. Késő délután, amikor műszakra jelentkezett a brigád, s amikor Szabados Sándor főnökhelyettes eligazította a brigádot, óvatosságra intette őket... S az óvatosság, most különösen fontos. Az év legcsúnyább éjszakája következett. A legcsúnyább, amelyre a vasutas örökké emlékezik ... Ködmentes éjszakánként óránként gurítottak egy vonatot, most két óra is beletelik. A sa- ruzók — a száguldó kocsik alá féket rakó vasutasok — futká- roznak a vágányok mellett, a fák alatt szikrát hány a kerék, a kocsi futása meglassul, és halk koccanással ütődik a leendő vonat kocsijaihoz. A harmadik, vagy talán a negyedik vonatot húzták már fel gurítani, amikor az állomáson elaludtak a villanyok. A gurítást irányító hangszóró elnémult. Kialudtak a reflektorok, csak a váltókban pislogott sárga ténnyel a petróleumlámpa ... A gurítást leállították. A brigádvezetőkhöz mentek a beosztottak, fel az irányító toronyba... — Na, Pista, most mi lesz? — szinte valamennyien ezt kérdezték. Szótlanul fogták körül vezetőjüket. A kis lámpák megvilágították a csöppnyi helyiséget. Cigaretta izzott egyik-másik szájában, idegesen toporogtak. — Gurítunk! ügy mint negyven évvel ezelőtt, villany és hangszóró nélkül. Jegyzetek a gyulaji párttag gyűlésről A várttaggyűlés időpontját este 7 órára hirdették, de a párttagok nyolc órára gyülekeztek. Többségük egyenesen a munkából, a földekről jött a taggyűlésre. Gondterhelten, a felelősség tudatában beszéltek a nehézségekről, a kedvezőtlen időjárásról, amely rendkívüli módon megnehezítette a betakarítás munkálatait. A pártbizalmiak a tagsági díjak rendezésével és az agitációs anyagok eladásával foglalkoztak a taggyűlés megkezdése előtt. • összevont párttaggyűlést tartottak Gyuláján. Egy nyelven beszéltek, hisz azonos problémákról — a mezőgazdasági munkák gyorsításáról — volt szó. Ezt tükrözte a csúcsvezetőség beszámolója is, amelyet Gelencsér János elvtárs, csúcstitkár ismertetett. A fagyveszélyes termények felszedése — a tagság mondhatni hősies munkájának eredményeként — mind az Uj Barázda, mind a Kossuth Termelőszövetkezetben megtörtént. A szállítás azonban igen lassan megy. Az utak a sok esőzés következtében szinte járhatatlanok. Előfordult, hogy a sárban megfeneklett erőgépet lánctalpassal kellett kivontatni. * A párttagság felelősségérzését tükrözték a felszólalások is. Qenter János főagronómus a nehézségek leküzdésére irányuló összefogásra buzdította a tagságot. — Nem szabad, hogy úrrá legyen rajtunk az elkeseredés. Az ideges emberek kapkodása inkább káros, mint hasznos, a disszonáns hangok pedig még inkább fokozzák az elkeseredést, így, ezzel a módszerrel nem tudjuk elvégezni a tervfeladatokat és ki vagyunk téve annak, hogy szemünk láttára megy tönkre évi munkánk gyümölcse — mondotta. Jankó Sándor jrigádvezető és Takács Jánosné női munkacsapatvezető azt javasolta, hogy a vezetőség vegye figyelembe a nehézségeket és a rossz időre való tekintettel adjon valamilyen formában kedvezményeket, amellyel a tagság anyagi érdekeltségét növelhetnék. Báli Gyula elvtárs az agitáció és a propaganda munka hasznosságával foglalkozott. Úgymond; — A tavaszi munkák nehézségei közepette is igen hasznos volt a hangoshíradó. Emlékezzünk csak vissza, elvtársak, arra, hogy milyen jó hatással volt tagságunkra, amikor a hangoshíradón keresztül a vezetőség megdicsérte a jó,mi '•■H végzetteket és bírálta a kötelességmulasztókat. Javaslom, hogy ezt a módszert most az őszi munkák idején is alkalmazzuk. A titkár elvtárs válaszadását a 1vitában felmerült kérdésekre megkönnyítette Lippai István elvtárs, a megyei pártbizottság PTO-vezetőhelyettese és Vaszkó Szilveszter elvtárs. a dombóvári járási tanács elnökhelyettese, akik szintén részt vettek a taggyűlésen és javaslataikkal, jótanácsaikkal segítettek. * A taggyűlés résztvevői a taggyűlés után — bár az óra mutatója már éjfél felé járt — egy ideig még együtt maradtak. Takács Jánosné arra vállalkozott, hogy a Magyar utcában mozgósítja a nőket. Hasonlóképpen beszéltek a férfi munkacsapatvezetők is. A párttagok többsége megegyezett abban, hogy elbeszélgetnek a tagsággal és mozgósítanak a munka végzésére, mert az évvégi zárszámadás eredménye minden tsz-tag jól felfogott érdeke. P-né 25. Zsukov a megfigyelőben a rakétát követte. Már szabad szemmel is jól látszott a fénylő test, mely az atomhalált röpítette a Kozmoszplán felé ... Abban a pillanatban, amikor Remizov lenyomta az atommotor indítókarját az űrhajó és a halálrakéta közötti távolság nem volt több 200— 250 kilométernél. Iszonyú robajjal kékes-vörös gázcsóva tört ki az űrhajó fúvókéin, és óriási gyorsulással lökte előre a Kozmoszplánt. Másodpercek alatt zsugo— De a köd, hisz három méterre sem látni! — Majd óvatosabbak leszünk. A félbemaradt vonatot lassan a dombra irányították. A brigádvezető a dombtetőről kiabált, a kocsikat széjjelkapcsoló munkás nem tudta a leemelő dorongot használni, kézzel kapcsolta szét a kocsikat. A váltókezelő mellé egy embert osztottak be, aki továbbította a parancsot. A saruzók meg álltak és várták a parancsszót. Két kocsi indult a dombról. A váltó előtt már csattogva száguldott, Tóth VII. István váltókezelő előtt sötétség és köd volt. Gondolatban követte a kocsikat, amikor az ablak alatt száguldott a két kocsi, váltott, a következő másodpercben már sikongott a vas-saru. És így ment ez három órán át. Csak akkor jött újabb kocsi a dombról, amikor az előtte lévő már leért. .. Ezen az éjszakán késve indultak a tehervonatok az állomásról. Néhány perc késéssel, de egy győzelemmel! Vizsgáztak ismét emberségből, munkaszeretetből Pető István brigádjának tagjai. Még nem volt példa arra, hogy ötórás áramszünetben, ekkora ködben gurítottak volna a dombóvári állomáson. A brigád, amikor reggel átadta a munkát a váltóknak, versenytársuknak, a főnök kereste fel őket, megköszönte a hősies munkát. Mert az volt ezen az éjszakán. munkahőstett! — ács — Erről is beszélni keilt A rémhírterjesztőkről Miket ki nem találnak a rém- hírterjesztők! Tavaly egyszer végigszántott a megyén a rémhír, hogy nem lesz kenyerünk. A hiszékeny emberek a rémhír nyomán nyakra-főre vásárolták a lisztet. Hogy aztán mit csináltak lisztkészleteikkel, azt nem lehet tudni, mert az idén volt bőven kenyerünk, sőt új fehérkenyérfajtát is forgalomba hoztunk mindenki legnagyobb megelégedésére. Egyik faluban nemrég azt kérdezték tőlem, igaz-e, hogy hiánycikk lesz a villanykörte, mert állítólag bajok vannak a villanykörte-gyártással, nem kapunk hozzá külföldről anyagot. (?!) Hát lehet, hogy kevesebb villanykörtét gyártunk ma, mint pár évvel ezelőtt, ennek azonban nem valami „baj” az oka, hanem az, hogy sokhelyütt villanykörte helyett már fénycsővel világítunk, így aztán kevesebb villanykörtére van szükség. A rémhírterjesztőknek jó a fantáziájuk, ha arról van szó, hogy ki kell találni valamit. Erről már sokszor] meggyőződhettünk. Legutóbb a paksi járásban hallottam egy sületlen rémhírt, amely így hangzott: „A megyében hamarosan 25 forint lesz a hízott sertés kilónkénti ára«. Körmönfont a rémhír: „hamarosan 25 forint lesz". Tehát nem azt mondják, hogy itt, vagy ott, X, vagy Y vett, vagy eladott eny- nyiért hízott sertést, hanem azt mondják „hamarosan lesz”. A hír megdöbbentő, mert ilyen magas még nem volt a hízott serVörösmarty emlékünnepély Bonyhádon »•Emlékünnepséget tartottunk I után vidám társasjátékban vett legutóbb Bonyhádon a Vörösmarty Mihály Fiúkollégiumban, a költő születésének 160. évfordulója alkalmából — írja Deres István levelezőnk. — Mióta kollégiumunk — írja a továbbiakban — Vörösmarty Mihály nevét viseli, minden évben megtartjuk emlékező ünnepélyünket. Ez történt most is. Az ünnepély részt a közönség és a kollégium tanulói. Vörösmarty élete, költészete és egyénisége egyébként megihlette kollégiumunk egyik tanulóját, Sárosi Józsefet, s „Vörösmarty Mihályhoz” címmel szép verset írt. A műsor első része után rövid szünet, majd táncmulatság jól sikerült. Először Vörösmarty következett. Ezen részt vettek a Mihály életéről és munkásságé- , meghívott Martos Flóra Leány ról Takács Mihály, kollégiumunk diákotthon tanulói is. Elsején irodalmi körének vezetője tar- p>edig a kollégium előtt álló Vö- tott előadást. Utána szebbnél- rösmarty szobornál fogjuk leten- szebb szavalatokat hallhatott a ni a kegyelet és a megemléke- közönség. A műsor eme része zés koszorúját . tés ára és mindenki reméli, hogy nem is lesz. Ez a remény nem alaptalan, hanem alapos és jogos, mert megyénkben is, meg az országban is van jelenleg annyi hízott sertés és lesz is, hogy tartani tudjuk az árakat, amely árak még a szabadpiacon sem térnek el a szerződéssel értékesített hízott sertések árától. (Ha el- is térnek, úgy térnek el, hogy jobban jár az, aki szerződéssel értékesít. Tehát nincs vész a sertésfronton, aki sertést akar vásárolni, annak nem kell megijednie, mert idén is vásárolhat rendes áron. A baj ott kezdődik, hogy nemcsak rémhírterjesztők vannak még nálunk, hanem hiszékeny emberek is akadnak. Hiába sültek fel már annyiszor és hiába sülnek fel a rémhírterjesztőkj még mindig vannak olyanok^ akik felülnek nekik. A sertésárak esetében is érvényesül a régi latin közmondás: „Aki szeretné, hogy valami megvalósuljon, az elhiszi az erről szóló híreket.” Kétségtelenül sok sertés- tenyésztő szívesebben eladná sertését kilónként 25 forintért, mint 14—15 forintért. S ezek most spekulálnak, mondván, hátha igaza lesz a hírnek, hátha emelkedik majd a sertések szabadpiaci ára. Lapunkban több ízben ismertettük a sertéshizlalási szerződésekkel járó .újabb kedvezményeket. Az új intézkedések nyomán fellendült megyénkben is a sertéshizlalási szerződések kötése és újabb fellendülés várható a sertéstenyésztésben is, mert a szerződéses sertéshizlalás sokkal kedvezőbb, mint a hízott sertések szabadpiaci értékesítése. Mindent megteszünk, hogy minél több sertéshúst tudjunk adni a dolgozóknak és igyekezetünk sikerrel jár még akkor is, ha ez a rémhírterjesztőknek nem tetszik. Mert bizonyára nem tetszik nekik, éppen ezért időzítették az új rendelkezések megjelenésének idejére ezt az újabb kacsát. Igazuk azoknak lesz és jól azok járnak, akik nem ülnek fel a rémhírterjesztőknek. gy. — Halló, Kozmoszplán! Jelent- plán újból eredeti pályájára térmoszplán már nem létezik... Az uráli állomás elektronikus berendezéseinek segítsége nélkül a tudomány e nagyszerű alkotása a halálrakéta áldozatává válik. De nem így történt! A gyilkos számítók elcsúsztak azon a narancshéjon, amelyet ők csak hírből ismernek: az ember halálig hű kitartásán nagy céljai mellett!... • — Kuzmics elvtárs, az újságírók már várják a fogadóteremben — közölte a rádiótelefon az Űrhajó Kutató Központ sajtórodott apró fényponttá az kezzenek! Itt Batalov, az uráli hét... Sikerült... Az egész kaland főnökével az a kellemes hangú RB—285-ös rakétája... Amikor állomásról! Halló!... Halló!... csupán azt eredményezte, hogy 3 kellemes kislánya, aki az űrhajó Remizov bekapcsolta a 3. számú Donszkov rezzent meg elsőnek, órával hamarabb érjük el a Mar- indulása előtt kovács Pistával baloldali segédrakéta hajtóművét, és adásra kapcsolta a televíziót. roint azt a tervezett program megígértette, hogy hoz neki a titokzatos bolygóról egy nagy csoa Kozmoszplán gyofs ívben jobb- — itt a Kozmoszplán! Itt a Koz- meghatározta . ------------------------™0„ — r a fordult, es ez a palyamódosulas moszplán... jelentkeztem hiszen Pis,ta mel.yet sóhajtott, de mai kor marsvirágot, ha egyáltalán létezik ott ilyesmi... Kuzmics megismerte a kislány hangját. — Á, maga az, kis huncut? No, . , , , mit gondol, hoz magának marsEhsa^ nem felelt, csak^ némán virágot az a csinos űrhajós? ~ .. - Nem látta, de érezte, hogy a pontosan elég volt ahhoz, hogy az a kezemben szorongattam a mik- mosolygott is. RB—285-ös radar-szeme örökre rofont. — A rakéta elsuhant mel- , ~ II6y.t?rté“t> Ellsa- valah,°?-v elveszítse az űrhajót. Fél perc lettünk így— Lehet, hogy nem emlek*' ’ " ' •” szem mindenre hajszálpontosan... Kapcsoljak a parancsnokot!., de élünk és ez olyan jó! Ugye? múlva a rakéta apró csillagocskának látszott csupán, amint ha- „ „. d lálos terhével elsuhant a Szinusz F‘?yeljjtn’ ........ ................... —...........— i rányában... atommotort és a segedraketat le- bólintott, aztán visszaadta Pista INem i Rengett a Kozmoszplán fala az Ert engem. Hallo, Zsu- mosolyát, kedvesen, tele ígérettel... kislány nagyon elszégyellte magát. atommotorok gigászi erőkifejté- „' . ,, ... ............ .......... sé től. Túl voltunk a veszélyen... „faukov valaszolt’ nehezen beAzzal azonban, hogy a manőver— Értem... Halló, Remizov! Halrel kilendült az űrhajó előre ki- jelölt pályájáról, újabb veszély ’ü, Eeml.zo1v. ~ hallatszott a fe- k k született: ha nem tudunk vissza- <?elzetl ,Az a ommotort helyezkedni „ Földtől megkezdett es a ^gedraketat leállítani.. pálya ívére, soha nem érjük el a Marsot és a Jupiter zónájába kerülhetünk... Amikor elkészült a rövid, tu- — No, mi történt, kedves? Nem dományos egyszerűséggel és tö- válaszolunk az öreg Kuzmics kér- mörséggel megfogalmazott doku- désére? mentáció, Zsukov átadta Donsz- — El is felejtette már azóta, amit Ígért... Fontosabb dolga is — Donszkov elvtárs, kérem, rá- van annál... dión továbbítsa az uráliaknak!... Kuzmics szokásához híven vi- Az űrhajó remegése megszűnt, A többiekhez fordult: Mister dáman mosolygott, de sebessége sokszorosan megnő- Hastings elszámította magát!... — Majd meglátjuk, kislány!... vekedett. Ami ezután történt, az Bár mindent megtettek, hogy si- Szóval várnak? A menekülés utáni percek mély is ugyanolyan gyorsan pergett le, kerüljön elpusztítani a Kozmosz- — Igen Kuzmics elvtárs. Százcsendben teltek el az űrhajón, mint a menekülés. Az uráli álló- plánt. ötven újságíró várja a nagy fomás elektronikus automatái ki- Valóban így volt. Ha a tartalék- gadóteremben. számították az új röppálya ele- energia bevetésével nem tudják — Máris indulok, köszönöm. csak az állandóan működő lég tisztító berendezés motorjai züm mögtek. A halotti csendet Batalov meit, meghatározták azt a féke- helyreállítani a televízió és rádióhangja törte meg. zősebességet, mellyel a Kozmosz- kapcsolatot, akkor.,, akkor a Koz(Fclytatgukj
