Tolna Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-277. szám), Tolna Megyei Népújság, 1960. november (10. évfolyam, 278-282. szám)
1960-11-27 / 280. szám
Szomjúság Van az úgy néha, hogy nap- tok javítása, örökkön ügyelés ar- színe a nyakadon, mely fel-fel fenyes utcán _ suhanó járművek ra, hogy tanár vagyok, a meg- csillan a fény sugarán, remek- és hatalmas kőtömbök közé szó- szokott séták Verával, — már el- mívű vonalaid és alakod, tested rítva az ember hirtelen maga könyveltek egymásnak bennün- minden részét jellemző tökéletes köré néz, idegesen, mintha félni két, pedig csak el kellett tölte- forma s arány, — a lelkedet sze- kellene, bizonytalanság vesz raj- nünk valamivel az időt, én tud- retem, mi társamul űzött ezen ta erőt, s megmagyarázhatatlan tam, hogy nem ő az igazi, — ez az egyedülálló éjszakán, elszigeteltségbe zuhan, melyből a beosztott, előre kiszámított, Nem érdekelt többé semmi, szeretne kimászni minden áron, tervszerű, egyhangú és hasznos A múltam, az emlékeim, a jelfutni, menekülni, de képtelen. mechanizmus, vagy hangulat és lem, az erkölcs, Vera, az isko- Képtelen, mert egyedül van, és érzelemvilágomnak ez a soha la, az igazgató, a szülők, a gye- liincs ereje. nem tapasztalt hirtelen felvilla- rekek, a hivatás. Nagyképű unaValami ilyesmit éreztem aznap náaa? , „ . lom vagytok, hidegfényű, holt reggel, mikor kifizettem a szál- A nappali fojto meleg felenge- absztrakciók, lodai számlát s a portás rámemel dett’ kellemes> langyos volt az ej. Semmi de semmi nem érdekelt te hideg acélszemét és tekinteté- Az utazás nem fárasztott el, sőt többé csak a boldogság, ben gúny csillogott, mert egy ma-íd szétvetett a pihentség, Kiléptem a fák közül, heti ott-tartózkodás után nem amÍTlt lassan cirógatott a lágy Kavics csikordult a lábam esti szél. alatt, és a lány hátrakapta a feSzéz méterre előttem, a liget jét. széléhez közel, egy nőalak tűnt Az öröm tüze gyűlt ki az ar- fel. cán, elküldte hozzám a félho, ,. 7 .. , , , Azt hittem, hogy álmodom, oly mályba a legcsodálatosabb londinert, s miközben a kalapo- valószínűtlen volt a kép, a csil- legvarázslatosabb mosolyát, mat szedtem fel a főidről, fel- ];,pr>k színorkázása az éven a nak dőlt, és csókra kínálta adtam borravalót. Görnyedten kaptam a táskámat, és sietve isz- koltam kifelé. A forgóajtó előtt elütöttem a arc fáajszege, . ,,. ,. lagok sziporkázása az égen, szemmel vissza sandítottam a nagylombú fák, és a magány, portásra. melyben mint tükörben láttam Rajtam nevetett. magamat, s e váratlan társ, kiNyomott kedélyállapotban rőt- ne^ körvonalai elmosódtak a tam az utcát. messzeségben. A Nemzeti Galériába mentem, Hirtelen jelent meg, gyorsan hogy megnézzem Réti István el is tűnt a kanyarban, s én ijedBohémek karácsonyéjszakáját, ten vetettem utána magam. Lá- fénye kihunyt. Amikor itt jártam utoljára, meg- zasan sóvárogva, hogy lássam Elindultam... ragadott a kép, s varázsa alól megint. Szinte lábujjhegyen, alig _ gva, _ nem szabadultam azóta sem. Én csapva zajt, nehogy elriasszam. fórfihane kiáltott a kőnem vagyok bohém. Művész sem Átverekedtem magam a szálas ® S vagyok, csak egyszerű tanár, cserjén, s elrejtőzve ágak és le kait. A perc megállt. Meghalt az idő. A természet díszletté nyedett. A fák karja megmeredt, a hold a felhők mögé bújt, a csillagok Szolid keretek között élek, jel- velek közé csakhamar megpil legtelen albérleti szobában la- lantottam. Nyugodtan rótta kom, könyvekre költőm a pén- egyenletes, lassú sétáját a lám- zem, és törekvéseimnek közép- pák fényében. Szemügyre vet- pontjában tanítványaim nevelése tem közelebbről. Középmagas áll. Még nem töltöttem, be a volt, teltkarcsú és modem, feke- harmincat. Józan ember is va- te haja hátul rövidre nyírva, gyök, mégis ebben a festmény- szűk nyári ruha feszült a testén, ben volt valami rokon. követte nagyszerű vonalait, s a Sötét háttérben alig látható jobb kezében egy kancsót lóbált. alakok, s a kép közepét, de ma— Éva! — Árulón visszhangoztak a bokrok, a fák, az erdő. — Éva! — A tájra s rámsuhintott a név. Férfit láttam az állomás felől, nagy léptekkel rohant. Karcsú és magas kontúrja akár az enyém, csupán annyi volt a különbség, gát a kiállítási termet bevilágítja egy magányos lámpás. Festői bravúr. Kedvelem a kontrasztokat az életben is, a fénynek és árnyéknak egymásbaszédült különös fehogy egyenruhát viselt. Most te- Vajon miért van nála a kan- hette le a szolgálatot. csó? Órák óta kibírhatatlan szomjúság gyötör. Kiszáradt a szám, a nyelvem ég. és cserepesek az ajkaim, az állomáson sem tudszültségét, a lámpa sugarainak J,"1' mert rofz volt a víz" vibrálását a tó mozdulatlan tűk- ’'TOr’c' r‘ rén, s a park kanyargó ösvényeit, melyekbe csak néha világít be az alig himbáló lámpás. Késő délután indult a vonaton l°le VIZvezeték. Most megy a kútra. — örvendeztem. Üres a korsója, könnyedén lóbálja, s nem ömlik ki beÉva kinyitotta a szemét. Hatnyolc méterre lehettem tőle. —- Láttam szemében az elképedést, felismerte tévedését. Annyi időm volt, hogy a sűrűbe vessem magam a támadó férfi vak dühe elől. Egy ideig meglapultam a bokrok között, s lélegzetvisszafojtva hallgattam a távolodó léptek neszét. Aztán fel- tápászkodtam, s halálos fáradtPestről. A Balaton déli partján Víz? Hétköznapi jelentéktelen iő utaztam, s nem sokkal éjfél előtt elem. Pohárral a kezemben a értem Keszthelyre. Szabadságom csaphoz lépek, s bő sugárral ömelején megváltottam vasúti jegyemet, s úgy képzeltem, hogy egy szórakozóhelyen töltöm az utolsó éjszakát, s a hajnali vonattal folytatom utamat északnak, hazafelé. (Va&Á^íiafiL (aggzet Azt mondja beszélgető társam: jogos. Csak egy példát ezzel kap—■ Nagyanyám — nyugodjék csolatban: manapság a nemzeti békében — azt volt csak furcsa jövedelemnek körülbelül egyhar- öregasszony. Róla tényleg érdé- madát adja a mezőgazdaság és mes lenne írni. Hetvennyolc éves kétharmadát az ipar. korában halt meg, ebből özvegyen élt negyven esztendőt. Dolgozott No, de most nem is erről beszé- látástól vakulásig. De hiába volt lünk, hanem a szakma, a munka a sok munka, két hold földnél és szeretetéről, hiszen végső soron ezerszáz négyszögöl ros$z szőlőnél az testesült meg ebben a büszkeegyebet nem tudott összehozni. A ségben. Hiszen éppen a szakma földből is az egyik holdat örök- forró szeretete, a szaktudás segí- ség ragasztotta a birtokhoz. Igen, tette át a magyar parasztot any- igen birtokhoz. Nagyanyám ne- nyi nehéz időszakon. Nem fér két- vezte így, ha szó került róla. A ség ahhoz, hogy parasztságunk '•birtok«. nemcsak szereti, hanem érti is S ekkor én közbeszólok: munkáját. S mégis mit tapasztalhattunk az utóbbi időben — értek — Nemcsak ő nevezte így né- ezen nyolc-tíz esztendőt —; a fahány száz, esetleg néhány ezer lukból sok fiatal elment városba, négyszögölét. Kérdezzük csak meg iparba. A magyarázat roppant a parasztembereket, Szekszárdon, egyszerű, a kisparaszti mezőgaz- vagy bárhol, nem »birtoka-e az a daság kilátástalansága nemhogy pár hold, amit magáénak mond- vonzotta volna, taszította a fiata- hatott? S hogyan tudták kiejteni, lókat. S ma éppen azt az idősza- Ezt leírni nem lehet, csak halla- kot érjük, amikor kezdenek megteremtődni az anyagi feltételei annak, hogy eltűnjön a különbség város és falu között, amikor a fiatalok a szövetkezetben is, vagy éppen ott találják meg legjobban — De ez csak az egyik. A másik számításukat, életfeltételeiket. De még érdekesebb. Noha soha nem mégis találkozni nem egyszer épfogalmazta meg ilyen pontosan, pen a szülők részéről olyan szemnem is tudta volna szegény, hi- lélettel, hogy a fiatal csak menjen szén csak három iskolát végzett, az iparba »pénzt keresni«, ők pe- az ő elképzelésében a legelső em- dig maradnak a közösben. bér, a legkülönb volt a paraszt. Ha beszélhetünk a szakma sze- S csak utana következett minden- retetéről, a. mezőgazdaságban ez ki más. Lakott az utcánkban egy ma éppen abban kell, hogy meg- íparos, nem gazdag, de jobbmodu nyilvánuljon, hogy maradnak a ember, a mellenyzsebebol kifizet- fiatalok, sőt élére állnak a mun- te volna három olyan gazda va- dáknak. Sok helyt megteremtet- gyonanak összértékét, mint nagy- ték már azokat a feltételeket, anyám volt, s mégis furcsa né- amely otthon marasztalja a fiata- metes nevet viselt az öregasz- ]0kat, elég a németkéri. tengelici, szony soha nem mondta volna ki tamási, dunakömlődi példákra hi- rendesen a nevet, hanem elferdít- vatkozni, de sok helyen még meg ve. Pedig tudta, hogyan hívjak. Ezzel is éreztetni akarta, hogy ő különb, ő és osztályos társai fölötte állnak amannak. ni; valami olyan büszkeséggel, mondhatni tulajdonosi gőggel, amit megérteni nem is lehet, legfeljebb megérezni. kell teremteni. Megint én mondom: egyedülálló. Mert valóban kialaA falu, az új falu azokat a fiait és lányait is visszavárja, akik néhány évvel ezelőtt hűtlenül el- Ez sem hagyták. Hűtlenül? Igen, az akkorihoz hűtlenek voltak, de ma már beteg ki ágyból kel lázroham után, az állomás felé indultam. Körülöttem és bennem csend volt, némaság. | _ , , , , Nem voltak többé vágyaim, Forrást képzeltem el. Gyón- csak lócát képzeltem el, szürke, 'r~ kopott, kemény várótermi padot, ahol meghúzhatom magam, s belik, hogy oltsa szomjamat. Most másképp vágytam rá. győző, hideg vizűt. Forrást, melynek vize édesebb, mint a szőlőMegérkezésem után mégsem a 1?.egyek *?ora' üd't<?l,’b. mil!t rn<rI,y várom a hajnali csatlakozást. _______v,_______x, alom után az ébredés, igazabb v árosba mentem, hanem az ál- . . , .... _ *— Ä "äs 35* «S\rattLt majd az elhagyott, magányos parton sétáltam egyedül tűnődve, s nem tudtam, hogy az ezüsthid vonz-e inkább a végtelennek tűlyik, s ketten merítünk belőle. Te és én. Milyen jó nézni, amint nő víztömeg tetején, a monoton hensz az éjszakán. Arcodat csak csobogás, ez a halk és kellemes sejtem, de minden mozdulatod Az áldott vonatot, mely visz- szarepít régi életembe, ahol zakatolnak a gyárak, zsibonganak az iskolák, s oly józanul ébrednek a reggelek. BAKÁCS TIBOR kult az egyes paraszti rétegekben más a világ a falun is. egy olyan szemlélet, hogy a pa- Sokat beszélünk a családi har- raszti munka az igazi munka, az móniáról, a család egységéről. Sok a legkülönb, az a legmagasabb- helyt azonban megbomlott ez az rendű. Es a föld. Ha érzékeltetni egység. S megteremteni, megszi- akarnám, csupa nagybetűvel kel- fordítani, vagy visszaállítani csak lene írnom,^ mert úgy mondták. akkor lehet, ha ez a nagv átala- Meg lehet érteni? ^ Persze, hogy kulás sem szabdalja darabokra a meg. .hiszen abból éltek. S milyen családokat. Az élet bebizonyítot- szűkösen éltek nagyon sokáig, ha hogy az öregek megtalálják pontosak akarunk lenni, a négy- számításukat a szövetkezetben, venes évek közepéig. még azokban is, ahonnan hiányoznak a fiatalok. De mennyivel így folyt a beszélgetés még jobban megtalálnák, ha ott lenné- sokáig, amit reprodukálni most nek a fiatal munkáskezek. S be- igazán nem fontos, összegezni az bizonyosodott, hogy éppen azok a elhangzottakat viszont gondo- legjobb szövetkezetek, ahol ott- lom — nem árt. hon vannak a fiatalok és valaBüszke volt és büszke a magyar mennyi családtag egységesen kiparaszt a földjére. Joggal. Büszke veszi részét a munkából. Ki jár volt és büszke foglalkozására, jobban, az, aki elmegy, vagy aki Joggal. Büszke szaktudására, otthon, tanulva, okosodva maga- Megint csak joggal. Persze, ha ez sabb szintre emeli apái évszáza- a büszkeség már gőgbe csap át és dós munkáját? Egy biztos: ilyen a más dolgozó emberek, vagy azok virágzás előtt soha nem állt még munkájának lenézését, lebecsülé- a paraszti élet, mint éppen napsát jelenti, már egyáltalán nem jainkban. De hoev a lehetőség mikor válik valósággá, a falu minzene, mely lassan elsüllyesztette beszél. Mintha süppedő szőnye-YYYVYYVYYYVYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYVYYYYWYYYYYwwYYYVYYYYViden ]ak(5ián múlik, öregjén, fialelkem terheit, vagy a másik ol- gén járnál, lépted oly ruga-£ dalon a rark izgató titkaival. nyos, kiszámított és ösztönös, tar-£ Az életnek melyik arca az iga- tózkodó és kínálkozó, legyőzhetőfc zibb? A minden reggel pont hét- és uralkodó... gyötrelmesen szép£ kori felkelés, kimért léptek a vaey te lány... a hajad tetszik £ Jk gimnáziumba, feleltetés, dolgoza- mit rövidre vágattál, a Szekszárdi képeslap Költőket s borokat kóstolgatok; finom- hajlatú szőlőhegyek városa: emlékszel-e még szégyenlős iskol ásfiadra, ki itt írta első versét egy cigányos Maricához és elbolyongott a pincesorok közt, kicsit színészkedve, és telerajzolta cikornyás álmaival a kollégium-udvart? Futnak az évek, csak látogatóba szaladok le néha, sietős dolgaim közt bólintgatok a rámköszönő emlékeknek, mik megcsodálnak, mert a kivállasodott férfikor gondjaiból harapok már s rákacsintok a Napra... Költőket s borokat kóstolgatok; finom- hajlatú vonalakkal játszom a képeslapon, megcímezem s már jön is egy béke fehér postagalamb: »Üdvözlet gyermekkoromnak«. TÉNAGY SÁNDOR Hosszú, évekig bőröd £ tartó huzavona _____£ után megnyílt £ Szekszárdon a £ népművészeti tx>lt, £ amely iránt álta- £ lános igény jelentkezett a szek- £szárdi és környék- £ beli vásárlók kö- £ rében. A lx>lt, no- £ha egyéb haszná- £ lati cikkeket is £ árusít, elsőrendű £ feladatának a nép- £ művészeti cikkek £ árusítását és terjesztését tekinti. ► A bolt munkáját ► akkor találnánk ► teljesnek, ha az ► iparművészek ► munkái mellett a ► Tolna megyei kép ► zőművészek alko► tásait — terme ► szetesen csak a ► zsűrizetteket — ► is forgalomba hoz ► nák, 3 tálján egyaránt. Le tényei György Szekszárdon sziileíté! Szekszárdon születtél — én jövevény vagyok, s a költészeted él — én verseket hagyok. S itt, hol énekeltél (mesteri a szavad) fejed hóval a tél, s fénnyel lepi tavasz A nyár tán itt sem ér engemet, másokat, égő arcokat és száraz akácokat ... s ismert rímek, strófák csengések hangzanak emlékezés — rózsák takarója alatt. NÉMETH GÁBOR
