Tolna Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-277. szám), Tolna Megyei Népújság, 1960. november (10. évfolyam, 278-282. szám)
1960-11-23 / 276. szám
4 TOLNA MEGYEI VftPŰJS.iG 1960. november 23, Töretlen lendülettel, kommunista helytállással Illés János, a zombai Vörös Csillag Tsz kormánykitüntetett párttitkára UGYANOLYAN CSELÉDEM- BER VOLT ő is, mint a hozzá hasonló sok száz és ezer. Homlokára barázdákat szántott az idő s kezén is ott láthatók a sokéves, kemény fizikai munka nyomai. Kétkezi munkás — cseléd — volt fiatal korától kezdve. Amikor elérkezett a felszabadulás, a szabadság várva várt napja, az elsők között fogott munkához Zombán, hogy a nép végre birtokba vegye jogos örökségét, a földet. Hozzáláttak a környező nagybirtokok felszabdalásához, hogy a cselédember saját magának arathasson. Ami Zombán történt a felszabadulás utáni években, elenyésző az egész ország nagy átalakulásához képest. De a nagy egész az ilyen „kicsiségekből” tevődött össze és akik Zombán segítették, irányították a földosztást, jelentékeny részesei voltak a munkáshatalom megteremtésének. Ezért Illés Jánost is azok közé kell sorolnunk, akik a kétkedők, ingadozók tömegében a néphatalom oldalára álltak, akik vállalták néha még a rosszindulatú rágalmakat is, mert azt akarták, hogy ne térjen soha többé vissza az átkos múlt, és ebben az országban is megvalósuljon a szocialista társadalom. KI NE EMLÉKEZNE a termelőszövetkezeti mozgalom első éveire. Bizony nem sok volt a szilárd, meggyőződéses támogatója, hiszen, csak akkor kezdett terjedni az eszme. Illés János, aki nem sokkal előtte a földosztásnál tevékenykedett, most határozottan a szövetkezeti mozgalom mellé állt és minden erejével segítette. Emlékezhetünk az ötvenes évek elejére: bizony olyan sok volt a probléma egyik-másik szövetkezetben, hogy ma már alig akarjuk elhinni. És ezekben a nehéz napokban Illés Jánossal nap-nap után találkozhattunk a megyei tanács épületében, — ha nem éppen a megyét járta — mert ő volt a szövetkezeti csoport vezetője. Tehát nem csak egy tsz, hanem a megye valamennyi szövetkezetének a gondját, problémáját vállalta magára. Már akkor sem volt éppen fiatal és hát mint vezető sem rendelkezett valami nagy múlttal, hiszen a cselédembereket nem tanították meg az állami élet irányítására. De ő fáradhatatlanul járta a szövetkezeteket, intézkedett. A legnehezebb években is reményt, bizalmat öntött a csüggedőkbe, mert töretlen meggyőződése volt, hogy a parasztságnak csak egyetlen lehetősége van a felemelkedésre, a termelő- szövetkezet. Az ellenforradalom otthon érte, a falujában, Zombán, a tsz-ben. Felpaprikázódtak a kedélyek, sok volt a meggondolatlan, vagy éppen az ellenség befolyása alatt álló ember és ebben a zűrzavaros hangulatban egyesek kikezdték a szövetkezetei. így találta magát szemben az ellenforradalommal. Mit tehetett? Szép szóval igyekezett az embereket belátásra, józan gondolkodásra bírni. Egy pillanatig sem ingott meg a népi demokráciába, a munkáshatalomba vetett hite és bízott a nemzetközi proletárszolidarításban. Ez adott neki erőt a legválságosabb pillanatokban is. Végül elérkezett az a pillanat, amikor már más megoldás nem volt, mint az egyik elvtársával együtt odaállt az istállóajtóba és azt mondta: „Senki sem nyúlhat hozzá a szövetkezet tulajdonához...” MOST A ZOMBAI VÖRÖS CSILLAG Termelőszövetkezet párttitkára és a kertészet vezetője. Nem csinál most sem rendkívüli dolgokat, csak amit az országban sok százezren mások. A maga módján minden erejével azon van, hogy a tsz erősödjön, a szövetkezeti közösség gyarapodjon. Ha arra van szükség, együtt kapál a kertészeti brigáddal, ha pedig más feladat van, beszámolót készít a taggyűlésre, vagy éppen a tagokkal vitatkozik. De amit tesz. az mögött mindig a közösség iránti felelősségérzet van. Tucatnyi adatot sorolhatnánk „Nyugdíjasok napja” a Paksi Konzervgyárban Eddig szokatlan, felemelő ünnepség volt a napokban a Paksi Konzervgyárban. A gyár vezetősége és nőbizottsága meghívta a gyár huszonegy nyugdíjasát, volt dolgozóit egy kis uzsonnával ösz- szekötött beszélgetésre. A »nyugdíjas« állapottal sajnos, együtt jár a kor. Az öreg ember többnyire nehezebben mozog, gyakrabban betegeskedik, mint a fiatal. így hát nem mindnyájan jöhettek el a meghívottak, de aki csak tehette, eljött és ezzel is megmutatta, hogy szíve visszahúzza oda, ahol tíz, húsz, vagy annál is több évet töltött el becsületes munkával. Nagl János igazgató üdvözölte a vendégeket, felhívta őket, tekintsék meg a gyárat, szakértő szemmel állapítsák meg, mi a különbség a régi és a mai gyár közt, mondják el, meg vannak-e elégedve a látottakkal, vmondják el észrevételeiket, javaslataikat. A gyárlátogatás során meglátszott. hogy a vendégek nem idegenek. Ma is otthon érzik magukat volt munkahelyükön, bár az legtöbb vonalon gyökeresen megváltozott. Itt is, ott is ismerős arcok köszöntötték az öregeket, hiszen nagyrészt fiaik, unokáik dolgoznak ma azokon a munkahely tikén, amelyeket ők itthagytak. Itt is, ott is megindult a beszélgetés: — Látod, fiam, nekünk ezt még kézzel kellett csinálni, ma már te csak a gépre vigyázol... — Örömmel állapították meg, hogy az utóbbi három évben a főzelék- és savanyúság-üzem teljesen újjáépült, a dolgozók már nem a régi hodályokban, hanem világos, fehéren csempézett, aszfalt-, vagy keramitpadlós helyiségben végzik munkájukat. Sokat fejlődött a gyümölcskonzerv-üzem is. A legjobban talán mégis a gyár kétmilliós költséggel épült földalatti gyümölcslé-tartályai tetszettek, amelyekben száz vagon gyümölcs- terméket lehet raktározni és megfelelő hűtéssel friss állapotban tartani. Örömmel hallották, hogy a második ötéves tervben még egy hasonló tárolót épít a gyár, ezenkívül folynak az új kazánház és transzformátorház földmunkái. Az üzemlátogatás után a kultúrteremben gyűltek össze a vendégek. Az igazgató kérte őket, hogy máskor is jöjjenek el, érezzék itthon magukat, hiszen munkájukkal ők is segítették ezt a gyárat felépíteni. A járási nőtanács nevében Ha- rasztdombi Józsefné, a megyei tanács nevében Győri Vilmosné üdvözölte a nyugdíjasokat. Ezután a gyár tánccsopor.tja szórakoztatta a kedves vendégeket, akiknek nevében — a jóízű vacsora és a hozzá tartozó paksi meggybor elfogyasztása közben — Herteich József, a »legfiatalabb« nyugdíjas (no, nem korra, hiszen már ő is elmúlt 65 éves, hanem őt nyugdíjazták utoljára) köszönte meg a gyár vezetőségének a szíves vendéglátást. Elmondta, hogy a mi társadalmi rendszerünk az öreg, kifáradt munkásban is az embert látja, gondoskodik róla. Régen a munkásnak nem volt nyugdíja. A Magyar Szocialista Munkáspártnak köszönhetjük mindnyájan nyugdíjasok, hogy nem kell a templom lépcsőjén, vagy az utcasarkon kéregetni, másokra szorulni, mindenki megkapja ma azt a nyugdíjat, ami a munkában eltöltött ideje alapján megilleti, s ezenkívül lám, a gyár vezetőségének is eszébe jutunk, amiről ez a kedves összejövetel tanúskodik. ( A baráti összejövetel az esti órákban jó hangulatban ért véget. r. l. fel a szövetkezet fejlődéséről. Az idén például a Vörös Csillag Tsz búza- és ősziárpa-átlagtermése jóval felette volt a járás termelőszövetkezeti átlagának. A közös munkából évközben többen vették ki a részüket, mint amennyi a tagok száma. Persze nem mérhető le pontosan, hogy az eredmények kinek a nevéhez fűződnek. Aki tisztességesen dolgozott, annak része van ebben, de azért az vitathatatlan, hogy Illés János, a párttitkár ma is oroszlánrészi vállal minden feladatból és az évek múlása sem törte meg lendületét. Ma is azzal a lelkesedéssel végzi a munkáját — legyen az szorosan vett pártfeladat, vagy más, — mint akár a földosztásnál, akár az ellenforradalom idején. Mit is mondhatnánk mást: méltó volt arra a kormánykitüntetésre, amelyet november 7-én kapott, ■ Boda Ferenc Kezdődhetnek disznóölések Amint az közismert, a disznóölesekhez sok olyan cikkféleség is kell, amelyet a kereskedelem hoz forgalomba. Nos. örömmel írhatjuk, hogy s. kereskedelem mindent megtesz annak érdekében, hogy a disznóöléseknél ne legyen hiány. A bélellátás már tavaly is elég jó volt és az idén még jobb lesz. Ugyanis a különböző kereskedelmi egységek a szükségletnek megfelelően korlátlanul rendelhettek a disznóölésekhez belet a Bélipari Vállalattól. Mintegy 20—25 féle bél lesz forgalomban, zömmel sózott bél. Egy része import útján kerül forgalomba. A megrendelt bélmennyiséget november végéig teljes egészében kiszállítják az üzletekbe. Mint ahogy az előző években sem volt, úgy az idén sem lesz fennakadás a sóellátásban. A nagy- és kiskereskedelmi raktárakban mintegy 150 vagon sót tárolnak, megfelelő az árukészlet utánpótlása és így még a váratlanul megnövekvő igényeket is ki tudná elégíteni a kereskedelem. A disznóölésekhez rendszerint igen sok fűszerféleség szükséges. Ezek közül a legjelentősebb fűszer a paprika. Ebből olyan mennyiséget tudnak forgalomba hozni, amelyet az egyes kereskedelmi egységek rendelnek. Tehát a szükségleteket teljes egészében ki tudják elégíteni. Rendelkezésre áll mintegy 2500 kiló bors. ez mintegy 15—20 százalékkal több a tavaly forgalomba hozott mennyiségiéi. A forgalomba kerülő rizs mennyisége 20 százalékkal lesz íöbb a múlt év hasonló időszakában forgalomba hozott mennyiségnél. A negyedik negyedévben mintegy 30 vagon rizs kerül forgalomba és ennek zöme decemberben a disznóölések fő időszakában. Változások az „ígéret földjén" Több mint egy évvel ezelőtt bíráló cikket írtunk, »Az intrika és a széthúzás nem oldja meg a problémákat« címmel a Gyógynövény és Kertimagtermelő Vállalat tolnaszigeti üzemegységéről. A cikkben őszintén feltártuk azokat a hibákat, amelyeket annak idején tapasztaltunk. Baj volt a munkaszervezéssel, s ebből következően sok megoldatlan problémával találkoztunk. A dolgozóknak egy sor jogos, vagy jogtalan kívánságuk, követelésük volt a bérezéssel és az ellátással kapcsolatban. Maguk között az »ígéret földjének« nevezték a gazdaságot. Nem volt kielégítő a párt, a szakszervezet és a gazdaságvezetés közötti kapcsolat sem. Az elvtársi segítségadás helyett intrikával és széthúzással találkoztunk lépten- nyomon. E hibák feltárásával foglalkozott a cikk, s ezen túlmenően néhány javaslatot tett azok kijavítására. Azóta több mint egy év telt el, s ez az egy év lényeges változásokat hozott a gazdaság életében. Kezdjük azzal, hogy a gazdaság területe 700 holdról ezer holdrá szaporodott. Bár a gazdaság fő lermel- vényeit a gyógynövények és kertimagvak termesztése képezi, a melléktermékek hasznosítására, valamint a földterületek trágyázásának biztosítására kialakult az állatenyésztés is. Jelenleg 63 szarvasmarhájuk és 118 sertésük van. A jövő évben a tervek szerint tovább fejlődik az állattenyésztés: január 1-től kezdve az állattenyésztés 37 szarvasmarhával lesz több, azaz százra, a sertéstenyésztésben pedig 182-vel lesz több, azaz háromszázra emelkedik. A gazdaság élére Tarr Kálmán üzemegységvezető személyében fiatal szakember került, Komjáthy György agronómus, aki ugyancsak nem rég került a gazdaságba, sok gyakorlati tapasztalattal rendelkezik. A gazdaság profiljának megfelelően 11 féle gyógynövény és négyféle kertimag termelésével foglalkoznak. Ezen kívül búzát, őszi árpát és az állatállomány takarmányozásához szükséges takarmányféleséget termelnek. Az idei évben kenyér- gabonából a dolgozóknak járó kenyérgabona-szükségleten kívül 600 mázsát értékesítettek azon túl, hogy egyes gyógynövényféleségekből is teljesítették a tdk*- melési tervet. Az idei év mentatermését lepárolták és a 30 holdas telepítésről 81 kiló illóolajat nyertek. Az ősz folyamán újabb területeket telepítenek be mentával. Az elmúlt évihez viszonyítva lényegesen javult a munkafegyelem is a tolnaszigeti gazdaságban. Az üzemegységvezető, a szakemberek és a lelkiismeretesen dolgozók összefogásával hozzáfogtak a viszaélések és a »lógások« felszámolásához. A régebbi vezetőség részéről egy olyan káros szemlélet alakult ki, hogy a dolgozókra támaszkodni nem lehet, mert valamennyien megbízhatatlanok. Az igazság kedvéért meg kell mondani azt, hogy még ma is vannak olyan dolgozók, akik képletesen szólva szeretnek a »zavarosban halászni« és a kukoricaböngészés ürügye alatt 5—6 zsák kukoricát visznek haza. Szerencsére azonban ez egyedi jelenség. A gazdaság vezetői fel is léptek az ilyen dolgozókkal szemben és megtették a szükséges intézkedéseket. A gazdaság vezetői megtalálták azokat az embereket, akikre lehet támaszkodni és akik féltik, óvják a közös tulajdont és segítik a lelkiismeretlenek és a közös tulajdont Csáki szalmájaként her- dálók leleplezését. Javult a dolgozókról való gondoskodás és ez is igen lényeges. Az üzemi konyhán ízletesebbek, változatosabbak az ételek, otthonosabb a munkásszállás, sőt a kultúrmunkára is többet adnak. Á kultúrmunka fellendítését szolgálja a rádió, a televíziós készülék és az üzemi könyvtár. A tolnaszigeti dolgozók közül heten neveztek be a tolnai szakmaközi bizottság által megrendezett sakkversenyre. A Gyógynövény és Kertimagtermelő Vállalat tolnaszigeti üzemegységében — az egykori »ígéret földjének« nevezett gazdaságban — az elmúlt évi állapotokhoz viszonyítva javult a munka. És a javulás egyik leg- szemléltetőbb és kézzelfoghatóbb bizonyítéka az, hogy az eddig negatívan záró gazdaság a tervezetthez viszonyítva 400 000 forintos nyereséggel zárja az évet. Pozsonyi Ignáoné Televízió — belépődíjjal? — Svindli az egész — mondották néhány évtizeddel ezelőtt komoly, meglett emberek, amikor az első rádiókészülékek megie- lentek. Nem hitték el, hogy »drót« nélkül továbbítja messze távolból a hangot a »skatulya«. Azóta már úgyszólván minden házban polgárjogot nyert a rádió, elválaszthatatlan a mindennapi élettől. Az elmúlt években hódított teret a rádió új formája, í televízió. Nemcsak a hangot, a képet is odavarázsolja az érdeklődök elé. És lám; ez a haladás útja. A legeldugottabb faluban, pusztán is — manapság ezt is csak képletes értelemben érthetjük — ott a televízió jellegzetes antennája. A legidősebb generációban sincs olyan, aki valami boszorkányságot, varázslatot látna abban, hogy több száz kilométer távolságban zajló eseményt ott lát í képernyőn. Természetesnek vaszik a technika haladását. Nem csoda. Hiszen a kis falukban, pusztákon, a televízió felér egy kis kulturális forradalommal. Ahol a kulturális lehetőségeket heti egy mozielöadus jelentette, vagy jelenti, ott estéről estére színházi előadásokat, különböző eseményeket láthatnak. Húsz évvel ezelőtt hány parasztember láthatott pesti színházi előadást? Sokhelyütt aztán úgy is fogták fel a televíziót, mint valamiféle kicsinyített mozit. Elkezdtek tehát belépődíjakat szedni; hol forintot, hol ötven fillért. Már hónapokkal ezelőtt nyilvánosságra került a hivatalos szervek állásfoglalása: a telev:- ziós közvetítések nézőitől, semmiféle címen nem lehet belépődíjat kérni. Mégis, az elmúlt napokban az egyik termelőszövetkezet tagiti azon panaszkodtak; a termelőszövetkezet vásárolt televíziót — tehát a közösség pénzéből —, mégis, aki a műsort végig nlccr- ja nézni, attól ötven fillér belépődíjat kérnek. Hogy miféle címen? Nem tudják, de olyan vélemények is hangzottak el, hogy az így összejött összeg a készülék' kezelőjének külön díja. Tehát, félreérthetetlenül leszögezzük, sehol, semmiféle címen nem lehet belépődíjat kérni a televízió nézőitől, az üzembentar- tásával kapcsolatos összes kiadások a tulajdonost — kultúrházöt, üzemet, szövetkezetét stb. — terhelik. Tehát a bizonyos termelőszövetkezetben sem kérhetnek pénzt, sem a tagoktól — hiszen közös pénzből vásárolták —, sem pedig kívülálló személyektől. Ha a hasonlat nem is passzol egészen; a vendéglőkben is megszüntették az ülvefogyasztási százalékot. (BOGNÁSd
