Tolna Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-277. szám), Tolna Megyei Népújság, 1960. november (10. évfolyam, 278-282. szám)

1960-11-23 / 276. szám

jühíü. november 23. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG SPORT A szekszárdi gimnázium nyerte Tolna megye I960, évi III. o. ifj. férfi tornász-csapatbajnokságát i. A szabadtéri sportok a külön­böző bajnokságok befejeztével átadják helyüket a teremspor­toknak. így tehát természetes volt, hogy a szurkolók vasárnap délelőtt a közgazdasági techni­kum tornatermét keresték fel, hogy az ifjúsági csapatok tornász bajnokságának szurkoljanak. — Volt a bajnoki versenynek pozi­tívuma és negatívuma is. Pozití­vum volt az, hogy a bajnoki ver­seny színvonala örvendetes mó­don emelkedett, de hogy az öröm ne legyen teljes, azt is meg kell állapítanunk, hogy a 4 középis­kola csapatának vetélkedése he­lyett sokkal szívesebben vettük volna azt, ha a bajnoki verse­nyen a megye 12 középiskolája közül nemcsak négy képviseltet­te volna magát. A versenyen a szekszárdi gimnázium együttese nyújtotta a legegyenletesebb teljesítményt és megérdemelten jutott a bajnok­ság büszke címének a birtokába. Azonnal a szekszárdiak szerezték meg a vezetést és azt a verseny során végig a kezükben is tar­tották. A versenytársak közül az örök rivális Bonyhád vette fel a versenyt a szekszárdiakkal, négy szer után 0,75 pontra meg is kö­zelítette a hazai együttest, de aztán kétpontos hátránnyal mégis csak be kellett érnie a második hellyel. A harmadik helyért a másik két szekszárdi középiskola vívott egymással nagy harcot. — Ebben a küzdelemben a közgaz­dasági technikum együttese bi­zonyait jobbnak, különösen az else négy szeren volt nagy a köz- gazdasági technikumit iák fölénye. X t ajnokság végeredményét az alábbiakban közöljük: Dl. o. ifjúsági csapatbajnok­ság: Bajnok a szekszárdi gimná­zium csapata 263,75 pont. 2. Bonyhádi gimnázium 261,75 pont. 3. Szekszárdi közgazdasági tech­nikum 255,55 pont. 4. Palánki Mezőgazdasági Technikum 253,20 pont. Szerenkénti bajnokságban: Nyújtó: 1. Szekszárdi gimná­zium 43,—. 2. Bonyhádi gimná­zium 42,4. 3. Szekszárdi közgaz­dasági technikum. 42,05. Korlát: 1. Szekszárdi gimná­zium 44,05, 2. Szekszárdi közgaz­dasági technikum 43,75, 3. Bony­hádi gimnázium 43,7 pont. Gyűrű: 1. Bonyhádi gimnázium 43,6, 2. Szekszárdi gimnázium 43,4, 3. Szekszárdi közgazdasági technikum 43 pont. Lólengés: 1. Bonyhádi gimná­zium 43,8, 2 .Szekszárdi gimná­zium, 43,25, 3. Szekszárd-Palánki Mezőgazdasági Technikum 42,45. Talajtoma: 1. Szekszárdi gim­názium 44,55, 2. Bonyhádi gim názium 44,1, 3. Szekszárd-Palánki Mezőgazdasági Technikum 43,05. Ugrás: 1. Szekszárdi gimná­zium 45,5, 2. Szekszárd-Palánki Mezőgazdasági Technikum 45,4. 3. Bonyhádi gimnázium 44,15. A csapatok összeállítása a következő volt: Szekszárdi gimnázium: Dzsida Nagy I., Nagy II., Lendvai, Sza­bó és Botka. Bonyhádi gimnázium: Szabó, Bajusz, Orbán, Horváth, Falvai, Spitzkopf. Szekszárdi közgazdasági tech­nikum: Gál, Gölcz, Illés, Tóth, Fvájó. Szekszárd-Palánki Mezőgazda sági Technikum: Szabó. Aszta los, Antal, Nagy, Petrik és Pach. (A női tornász-csapatbajnokság­ról lapunk holnapi számában adunk beszámolót.) AZ ELHATÁROZÁS Á középiskolások labdarúgó-bajnokságát a dombóvári gimnázium csapata nyerte A labdarúgás mindig kedvenc sportja volt a középiskolás ta­nulóifjúságnak. Sőt volt idő, amikor a labdarúgás volt a kö­zépiskolai sportéletnek a vezető sportága. Az utóbbi években mégis nagymérvű visszaesés kö­vetkezett be. Ennek oka egy­részről a tanulók kétségkívül fennálló túlterhelése volt, más­részről pedig a labdarúgás bizo­nyos mértékben háttérbe szorult a kiemelt sportágakkal szemben. Természetesen nem jelenthetett fejlődést a labdarúgás számára a kieséses rendszerben lebonyolított megyei bajnokság sem, amely a csapatok zömének 1—2, vagy leg­feljebb 3—4 mérkőzésalkalmat jelentett. Ezeknek a körülményeknek a közrejátszása okozta azt, hogy a megyei diák sporttanács által az 1960—61. tanévre körmérkő­zéses alapon kiírt bajnokságra mindössze négy középiskola je­lentkezett a megye 12 közép­iskolája közül. Mégpedig a dom­bóvári, a bonyhádi, a tamási és a szekszárdi gimnázium, de hiába keressük a résztvevők között a szekszárdi közgazdasági és mezőgazdasági technikumot, a bonyhádi közgazdasági techni­A középiskolai labdarúgó-sport feltámasztására természetesen jó hatással volt a sportkörök anyagi támogatása és az a körülmény, hogy a középiskolákon belül ön­álló iskolai sportkörök alakultak meg. örvendetes, hogy a tanulók nagy része már • nem érzi szűk­nek az iskolai kereteket és nem kívánkoznak középiskolai tanul­mányaik befejezése előtt egye­sületbe. Ez a körülmény lehetővé teszi az egységes nevelést és elő­segítette, hogy az iskola nevelői is más szemmel nézzék a tanulók sportolását. Nem egy iskolában a csapat felkészítését nem is a testnevelő tanár végzi, (pl. Dom­bóvár) és az egész iskola a csa­patot magáénak tekinti. A középiskolai bajnokságban részt vevő gimnazisták sport­köre benevezett a járási bajnok­ságba is és ott is becsülettel megállta a helyét. A dombóvári és a tamási gimnázium pl. cso­portjában .. a második,, a szek­szárdi a negyedik, a bonyhádi pedig a harmadik helyen végzett. A megyei tanács művelődésügyi osztálya á sportköröket ellátta felszereléssel és rendszeres támo­gatást biztosít a fiatalok számára. Szerény keretek között indult meg tehát ismét szervezetten a középiskolás labdarúgó-sport, de minden remény megvan ahhoz, hogy a kis cserje ki fog majd terebélyesedni. A bajnokság őszi fordulója már befejeződött. A forduló egyes mérkőzéseiről már be­számoltunk ugyan olvasóinknak de mégsem árt az, ha a bajnok­ság eddig lejátszott mérkőzései­nek eredményeit és a bajnokság állását az alábbiakban ismer­tetjük: I. forduló: Bonyhádi gimná zium—Tamási gimnázium 3:1 (0:1), Dombóvári gimnázium— Szekszárdi gimnázium 8:0 (4:0). (Ennek a mérkőzésnek az ered­ménye egyelőre nem sok reményt nyújt a szekszárdi labdarúgás utánpótlása fejlődésére) II. forduló: Szekszárdi gimná zium—Bonyhádi gimnázium 2:2 (0:0), Dombóvári gimnázium— Tamási gimnázium 3:0 (0:0). III. forduló: Bonyhádi gimná­zium—Dombóvári gimnázium 0:0, Szekszárdi gimnázium—Ta­mási gimnázium 3:2 (1:2). A bajnokság őszi fordulójának végeredménye: kumot és a közlekedésből kissé í. Dombóvári gimnázium 3 2 1 — 11:0 5 kieső dunaföldvári és paksi gim­2. Bonyhádi gimnázium 3 1 2 — 5:3 4 náziumot, vagy a tolnai és a 3. Szekszárdi gimnázium 3 1 1 1 5:12 3 gyönki gimnáziumot is. 4. Tamási gimnázium 3 — — 3 3:9 — A megyei ifjúsági válogatott váci vereségéről Nagyon is egyszerű és könnyű dolga van a fotóriporternek. Fényképezőgépének lencséje be­fogadja és megörökíti a pillanat töredék részében az elé áruló ér­dekességeket. Nehezebb a dolga a tollforgató sporttudósítónak, aki a számára és mások számára is szép és érdekes eseményeket csak betűvetéssel tudja megörökíteni. Ifjúsági válogatottunknak szom­baton a Váci Petőfi NB Il-es csa­patának szépfekvésű füves pályá­ján elszenvedett 6:3-as veresége meglepő, váratlan eseményeket sorakoztatott fel. Sokkal köny- nyebb feladat egy győztes mérkő­zést értékelni, mint egy ilyen nagy gólarányú vereség okait elemezni, ismertetni azokkal, akik a mérkőzést nem látták. Né­hány nappal a vereség után most újból felidézzük a váci mérkőzés eseményeit. * ötszáz főnyi közönség övezte a pálya gyepszőnyegét, amikor Te- mesvári játékvezető sípjelére1 Nagy, a hazai csapat középcsatá­ra elindította 80 perces útjára -a labdát. Az élső percekben ifjúsági csapatunk formás támadásaival mutatkozott be. Támadtunk — támadtunk és egy nagy védelmi hibából a tizedik percben mégis Márkus kapujának hálója rezdült meg. Aztán még egy ilyen gyors, váratlan „ajándék” gól követke­zett, majd Tárnok 11-esével szé­pítettünk. Ezután a csapat felja- vulására letetett számítani, mivel a váratlan két gól után ezzel a szépítéssel többen látszólag visz- szanyerték nyugalmukat. Nem így történt. Védelmünk továbbra is gyengélkedett és az első félidőben nem volt ej ég folyamatos csatá­raink játéka sem. A legjobb hely­zetekben is „túlcselezték” magu­kat a csatárok ős a jól romboló pesti védelem könnyen szerelte támadásainkat. A II. félidőben aztán javult csapatunk játéka és a II. félidő eredménye 2:2. A 6:3 nem a reális erőket tükrözi. A négy ajándék gólt szervezett vé­dekezéssel háríthatták volna vé­dőink, 4c Török nevét hamar megjegyez ték a váci nézők. A pályán küzdő 22 játékos közül a lelkes és har­cos felfogásban játszó Török já tékával magasan kiemelkedett. Egyöntetű elismerést váltott ki már az I. félidőben mutatott tel­jesítménye alapján a közönség között. Egy-egy ördöngős csele után, támadás indítása közben felcsattant az elismerést jelképező taps és a hangos biztatás. * Megyénk ifjúsági válogatottjá­nak idei első mérkőzése olyan ta­lálkozó, volt, amelynek tapasz- ] talatait a vasárnapi mérkőzésre ai Budapest-Közép csapata ellen fel­tétlenül fel kell használni. A 6:3-' as vereség elgondolkoztató, de' válogatottunk vasárnapi mérkő-| zésén feledtetheti Szekszárdon — ezt a nagy gólarányú váci veresé-1 get. Fekete László F ekete Ambrus mélyen lógó fejjel figyelte a lócán a tűz pattogását. Máskor szerette ezt a csendes, esti han- galatoi, szívesen hallgatta a sö­tétség csendjét; ilyenkor vette elő a napi gondjait, a holnapi terveket, s ha ideje maradt még és kedve is volt hozzá: az élete emlékeit. Nősülését, katonásko­dását, a háborút, özvegy sorba ju­tását. Ma azonban nem sikerült sehngyse ez az esti gondolko­zás. Hiába pattog a tűz, hiaba táncol a szembeniévé falon a láng árnyéka, hiába gyújtja meg már a második cigarettát, gon­dolatai rendetlenül kavarognak és kergetik egymást. Nem tudja sóiba igazítani őket. Az égen már felfénylenek az első csillagok, amikor ráun Ambrus erre a meddő küzde­lemre. Feláll, hogy valami va­csorát üssön össze magának, mert érzi, hogy már nagyon éhes. Úgy akar főzni, hogy holnap vi­hessen magával belőle. Míg a lo­vak esznek, addig ő is megmele­gíti az ebédnek valót egy kis hirtelen tűzön. Mégis más a főtt étel, mint az az örökös szalonna, kenyér. Hátha még asszon v főz­né... Elhessegeti a hiábavaló gon­dolatot. de az csak visszatér ma­kacsul: — Hátha még asszony főzné.. Ötödik esztendeje már, h >gy egyedül maradt. Maga főz, maga mosogat, maga takarít, maga mossa a szennyest. — maga küsz­ködik az élettel, önmagával meg azzal a hét hold földdel. Pedig lehetne másképpen is. Míg hámozza a krumplit, több­ször is eszébe jut, hogy nem fér­fikézbe való dolog ez. Hát még a mosogatás, nem is beszélve a nagymosásról. Nincs is emberi •lete. Zöldhajnalban már az ál­latok, aztán a mezei munka, esti etetésre hazaérkezés, aztán a konyha, a házimunka, pihenésül tubafoltozás vagy tengeri mór- zsolás, három-négy óra al /ás, aztán újra elölről minden. Lo keserves, de keserves, azt a nerh- j o.’át. Mérgesebb húzásokkal nyúzza a krumplit, azon tölti most a mérgét. Kinn az udvaron felvakkant a kutya, aztán barátságos ugatásba fog. — Kit esz, ilyenkor ide a fene? — figyel fel a házőrzőre, az óin illendően kifelé indul. Akárki is, fogadni illik. — Jőestét,, / mbrus . — köszön a jövevény. Soós Sándor, távoli rokon, de közeli jóbarát, katona­cimbora, meg földszomszéd is volt, míg be nem lépett. — Neked is jóestét, Sándor. Kerülj beljebb. Amikor beléptek a konyhába, éppen tízet ütött a ko'óncös óra. A második üveg vége felé járnak. A vacsora — vele egyben a holnapi ebéd — már régen készen van, félrehúz­va várja a sorsát. A két férfi egymással szemben ülve, most mély hallgatásban várja, hogy megszólaljon a másik. — Szóval azt gondolod, hogy elgyünne? — emeli fel a poharát Ambrus, folytatva a beszélge­tést. — Azt. Megint csend. — Nem hiszem. Nagyon meg­bántottam öt éve, pedig nem is akartam. Nem hiszem, hogy meg­engedné azt a hántást... Meg na­gyon is büszke az özvegységiben. — Van neki mire. Azt ismerd el, hogy van neki mire... — Elismerem... Azér’ nem is hiszem, hogy hozzám gyünne... Egy ilyen asszony... lánynak is a legkülönb vót... — Akkor is szeretett, most is szeret... Te is egyedül vagy ő is árva... Neked is emberibb életed lehetne... Az asszonykéz sokat tud, az asszonyszív meg még többet... — Meglehet... — bólogat Amb­rus, de a döntő szót csak nem mondja ki. Lassan az óra is éj­félre fordul, és Sándor türelmet­lenül érzi, hogy jószerint semmi­vel sincsenek előbbre, mint más­fél órával ezelőtt. Határozottabb- ra fogja hát a hangját: — Akarod hát vagy nem aka­rod, hogy... Ambrus türelmetlenül vág közbe: — Akarom hát, de... de nem lehet... — Nem? Mér’ nem? — A főd miatt... K ibújt hát a szög a zsákból. Nem lehet a föld miatt. Érti Sándor jól ezt az el­lenvetést. Ambrus egyéni gazda a maga hét holdjával, az asz- szony meg a csoportban van. Ha összeházasodnának, akkor mi lenne a földdel? Az asszony áll­jon helyt a közösben is, meg az egyéniben is? Mea még a ház­tartás is. Ezt aztán tényleg nem lehet. Hűtlenné lenni a csoport­hoz? Azt sem lehet. Egyetlen megoldás azonban van. A mellé a négyezer valamennyi kataszteri mellé azt a hetet még oda lehet ragasztani. Oda lehetne, ha... — Nem gondolkoztál közben, hogy ezt is lehetne? Ambrus úgy nézi a pohárban csillogó bort, mintha ez lenne a legfőbb gondja. Csak szűri a sza­vakat a foga közül, amikor nagy nehezen megszólal: — Szégyen vóna. Sándorban felfortyan a hirtelen méreg: — Szégyen? Böcsületes embe­rek közé társul állni szégyen lenne neked? Ambrus ráteszi a nagy, erős kezét Sándor karjára: — Nem úgy értettem. A' vóna a szégyen, hogy... hogy asszony miatt. Érted? Nem meggondolás­ból, hanem érdekből... Sándor megenyhül a szelíd szóra. így már más. Gondolko­zik egy hunyásnyit, mielőtt megszólal: — Hiszen nem muszáj. Nem leéli neked belépni. Érdekből meg éppen nem is kell. Ü azért elgyün hozzád, ha egyéni vagy is. Csakhát. más itt a bökkenő... Legalább is nekem... Nem a szé­gyen, meg a csoport vagy nem i .oport... Más. — Más? Micsoda, mondjad. — Az, hogy az asszonyod majd többet keres, mint te, te, a gaz­da. Majd ő tart téged, nem te őtet... Neked lesz tizenöt mázsa búzád, neki harminc. Hát meg a többi... — Azt osztán nem. Azt mán nem . — morran fel Ambrus. Abból ugyan nem esztek, hogy engem egy asszony tartson el... — Ahogy akarod... — csendes- kedik Sándor. — No, éjfelet ilt, én megyek. Korán kell kelned, látom még ott a mosatlan is... — Vári ef>v csöppet... ,— kap a felálló után a gazda. — Benn lesz az elnök holnap az irodá­ban? — Hát... egy keveset biztosan. Inkább a földeken van kint... Azt tartja az ő irodájának. A baráz­dát. A vetést. Az aratást... ő már ilyen. Minek kérdezed? — Csak. Elmék hozzá. v Sándor kikortyolja a bort, csak aztán kérdi: Mit akarsz tőle? — Keveset. Egy nyilatkozatot. Belépek. Sándor mosolyogva nyíló szá­ja megtoldatja a mondatot Amb­russal: — Belépek. De nem asszonyért, nem másért. Magamért. Érted? Már paroláznak, amikor meg­kapja Sándor válaszát: — Persze, hogy értem... Jóácca- kát. — Neked is. És a kutya a kapuig kíséri a két elégedett, boldog embert. Jánossy Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents